Máté 22:1–46

22  Jézus ismét szemléltetésekben beszélt velük, ezt mondva:  „Az egek királysága ahhoz hasonlítható, mint amikor egy király ünnepi ebédet készített a fia esküvőjére.+  A király elküldte a rabszolgáit a meghívottakért, de azok nem akartak eljönni a lakomára.+  Elküldött még más rabszolgákat is, így szólva: »Mondjátok meg a meghívottaknak: ’Az ebéd elkészült, bikáim és hizlalt állataim le vannak vágva, és készen van minden. Gyertek a lakomára!’«  De azok nem törődtek vele, hanem az egyik elment a szántóföldjére, a másik az üzleti ügyeit intézte,+  a többiek pedig megfogták a király rabszolgáit, arcátlanul bántak velük, és megölték őket.  A király ekkor dühös lett, és elküldte a seregeit, megölte a gyilkosokat, és felégette a városukat.+  Ezután így szólt a rabszolgáihoz: »A lakoma ugyan készen van, de a meghívottak nem voltak méltók arra, hogy részt vegyenek rajta.+  Menjetek hát a városból kivezető utakra, és hívjátok meg a lakomára, akit* csak találtok.«+ 10  Így aztán kimentek a rabszolgák az utakra, és meghívtak mindenkit, akit csak találtak, gonoszakat és jókat egyaránt. És a terem, ahol az esküvőt tartották, megtelt vendégekkel*. 11  Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt esküvőhöz illő ruhába öltözve. 12  Ezt kérdezte tőle: »Barátom, hogy jutottál be ide, amikor nincs rajtad esküvőhöz illő ruha?« Az egy szót sem tudott szólni. 13  Akkor a király így szólt a szolgáihoz: »Kötözzétek meg a kezét és a lábát, aztán dobjátok ki a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.« 14  Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” 15  Akkor a farizeusok elmentek, és kitervelték, hogy olyasmit mondatnak vele, amiért bevádolhatják.+ 16  Elküldték hát hozzá a tanítványaikat a Heródes-pártiakkal+ együtt, hogy mondják ezt: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és az igazat tanítod arról, hogy mi Isten akarata, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed. 17  Mondd meg azért nekünk: Mit gondolsz? Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?” 18  Jézus azonban, tudva, hogy gonoszak, ezt mondta: „Miért tesztek próbára, képmutatók? 19  Mutassátok meg nekem azt a pénzérmét, amellyel adót fizettek.” Odavittek neki egy dénárt. 20  És megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” 21  Ezt mondták: „A császáré.” Akkor így szólt hozzájuk: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.”+ 22  Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak, és otthagyták őt. 23  Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+ 24  „Tanító, Mózes ezt mondta: »Ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvérének feleségül kell vennie annak özvegyét, és utódról kell gondoskodnia a testvérének.«+ 25  Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, majd elhunyt, és mivel nem volt utódja, az özvegyét feleségül vette a testvére. 26  Ugyanígy volt ez a másodikkal is, a harmadikkal is, és mind a héttel. 27  Végül meghalt az asszony is. 28  A feltámadáskor a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiknek a felesége volt.” 29  Jézus így felelt nekik: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.+ 30  Mert a feltámadáskor a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.+ 31  Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek Isten, így szólva: 32  »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.+ 33  Amikor a sokaság ezt hallotta, ámult a tanításán.+ 34  Miután a farizeusok hallották, hogy elhallgattatta a szadduceusokat, köréje gyűltek. 35  Egyikük pedig, egy törvénytudó, próbára akarta tenni, ezért megkérdezte tőle: 36  „Tanító, melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben?”+ 37  Ő ezt mondta neki: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel.«+ 38  Ez a legfontosabb és első parancsolat. 39  A második ehhez hasonló: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«+ 40  Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták.”+ 41  Míg a farizeusok ott voltak, Jézus megkérdezte tőlük:+ 42  „Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt mondták neki: „Dávidé.”+ 43  Erre megkérdezte tőlük: „Akkor hogyhogy Dávid ihletés által+ Urának hívja őt, ezt mondva: 44  »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«+ 45  Ha tehát Dávid az Urának hívja őt, hogy lehet a fia?+ 46  Erre senki sem tudott felelni neki, és attól a naptól fogva nem merték kérdezgetni sem.

Lábjegyzetek

Vagy: „amennyi embert”.
Vagy: „azokkal, akik az asztalnál feküdtek”.

Jegyzetek

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

esküvőhöz illő ruhába: Mivel ez egy királyi esküvő volt, lehet, hogy a vendéglátó egy különleges ruhát adott a vendégeinek. Ebben az esetben nagy tiszteletlenségnek számított, ha valaki nem vette fel ezt a ruhát.

csikorgatják a fogukat: Vagy: „vicsorgatják (összeszorítják) a fogukat”. Ez a kifejezés utalhat gyötrelemre, kétségbeesésre és dühre, melyek keserű szavakkal és erőszakos tettekkel is párosulhatnak.

csikorgatja a fogát: Lásd a Mt 8:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

olyasmit mondatnak vele, amiért bevádolhatják: Szó szerint: „kelepcébe ejtsék őt beszédében”, ahogyan egy madarat fognak el egy hálóval. (Vesd össze a Pr 9:12-vel, ahol a Septuaginta ugyanezt a görög vadászati kifejezést használja a ’csapdába ejt’ jelentésű héber kifejezésre.) A farizeusok hízelegtek Jézusnak, és őszintének tűnő kérdéseket tettek fel neki (Mt 22:16, 17) csupán azért, hogy olyan választ csikarjanak ki belőle, melyet felhasználhatnak ellene.

Heródes-pártiakkal: Lásd a Szójegyzéket.

adót: Vagy: „fejadót”. Éves adó, mely valószínűleg egy dénár, azaz egynapi munkabér volt. A rómaiak mindenkitől beszedték, akit nyilvántartásba vettek a népszámlálás során (Lk 2:1–3).

császárnak: Vagy: „uralkodónak”. Jézus földi szolgálatának az ideje alatt Tibériusz volt a római császár, de ezt a címet nem csak a hatalmon lévő uralkodóra használták. A „császár” szóval utalhattak a római államhatalomra vagy az általa kinevezett képviselőkre is. Pál „felsőbb hatalmaknak” nevezi őket, Péter pedig „királynak” vagy „kormányzóknak” (Ró 13:1–7; 1Pt 2:13–17; Tit 3:1; lásd a Szójegyzéket).

képmutatók: A görög hü·po·kri·tészʹ szó eredetileg görög (és később római) színpadi színészekre utalt, akik nagy maszkokat viseltek, melyek felerősítették a hangot. A kifejezést idővel metaforikus értelemben kezdték használni olyan személyre, aki megjátssza magát, azaz színlel, hogy elrejtse a valódi énjét vagy indítékait. Jézus itt a zsidó vallásvezetőket nevezte úgy, hogy „képmutatók” (Mt 6:5, 16).

dénárt: Ez a római ezüstérme volt a fejadóérme, melyet a rómaiak beszedtek a zsidóktól. Az érmén a császár felirata szerepelt (Mt 22:17). Jézus napjaiban egy átlagos mezőgazdasági munkás egy dénárt kapott egy 12 órás munkanapért. A Keresztény görög iratok gyakran dénárban adja meg más dolgok értékét (Mt 20:2; Mr 6:37; 14:5; Jel 6:6). Izraelben sokféle réz- és ezüstérme volt forgalomban. A templomi adó befizetésére használt ezüstérméket Tíruszban verték. Ám a Rómának fizetendő adókat az emberek nyilvánvalóan azzal az ezüstdénárral fizették be, melyen a császár arcképe volt. (Lásd a Szójegyzéket és a B14-es függ.-et.)

az arcképe és felirata: Az akkori idők dénárjának az előlapján Tibériusz római császár babérkoszorús arcképe szerepelt. Tibériusz i. sz. 14-től 37-ig volt uralmon. A dénáron szereplő latin felirat így szólt: „Tiberius Caesar Augustus, az isteni Augustus fia”. (Lásd még a B14-es függ.-et.)

Fizessétek. . . vissza: Szó szerint: „adjátok vissza”. A császár verette a pénzérméket, ezért joga volt visszakérni annak egy részét. Ahhoz viszont nem volt joga, hogy arra kérjen valakit, hogy neki szentelje az életét. Isten adott az embereknek „életet, leheletet és mindent” (Cs 17:25). Vagyis csak Istennek „adhatja vissza” vagy szentelheti valaki az életét, mivel egyedül neki jár kizárólagos odaadás.

a császárnak, ami a császáré: Egyedül itt, illetve a párhuzamos beszámolókban – a Mr 12:17-ben és a Lk 20:25-ben – olvasunk arról, hogy Jézus utalást tett a római császárra. Az „ami a császáré” kifejezés magában foglalja, hogy valaki fizet a kormányzat által nyújtott szolgáltatásokért, valamint megadja az ilyen hatalmaknak a nekik járó tiszteletet, és viszonylagosan alárendeli magát nekik (Ró 13:1–7).

Istennek pedig, ami Istené: Idetartozik a teljes szívű imádat, az odaadó szeretet és a feltétel nélküli engedelmesség (Mt 4:10; 22:37, 38; Cs 5:29; Ró 14:8).

feltámadás: A görög a·naʹszta·szisz kifejezés szó szerinti jelentése az, hogy ’felkel’, ’feláll’. Mintegy 40-szer szerepel a Keresztény görög iratokban, amikor a halottak feltámadásáról van szó (Mt 22:31; Cs 4:2; 24:15; 1Ko 15:12, 13). A Septuagintában az Ézs 26:19-ben az a·naʹszta·szisz igei alakjával adják vissza a héber „él” igét az „élni fognak halottaid” kifejezésben. (Lásd a Szójegyzéket.)

A második elvette az asszonyt: Az ókori hébereknél, ha egy férfi fiúgyermek nélkül halt meg, akkor elvárták a testvérétől, hogy elvegye az özvegyet, azért hogy a házasságból gyermek szülessen, és ne haljon ki a testvére családja (1Mó 38:8). Ezt a szokást idővel a mózesi törvénybe is belefoglalták, és sógorházasságnak vagy levirátusnak nevezték (5Mó 25:5, 6). A sógorházasság Jézus napjaiban is létezett, ahogy az a szadduceusok szavaiból is látszik. A törvény lehetővé tette, hogy ha valaki nem akart, nem kellett sógorházasságot kötnie. Ám óriási szégyen volt, ha valaki nem volt hajlandó fiút nemzeni a testvérének (5Mó 25:7–10; Ru 4:7, 8).

az özvegyét feleségül vette a testvére: Lásd a Mr 12:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

az Írásokat: Gyakran az ihletett Héber iratok egészére utal.

feltámadás: A görög a·naʹszta·szisz kifejezés szó szerinti jelentése az, hogy ’felkel’, ’feláll’. Mintegy 40-szer szerepel a Keresztény görög iratokban, amikor a halottak feltámadásáról van szó (Mt 22:31; Cs 4:2; 24:15; 1Ko 15:12, 13). A Septuagintában az Ézs 26:19-ben az a·naʹszta·szisz igei alakjával adják vissza a héber „él” igét az „élni fognak halottaid” kifejezésben. (Lásd a Szójegyzéket.)

feltámadását: Lásd a Mt 22:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Isten, így szólva: Jézus itt egy beszélgetésre utal, melyre Mózes és Jehova között került sor kb. i. e. 1514-ben (2Mó 3:2, 6). Abban az időben Ábrahám már 329 éve volt halott, Izsák 224 éve, Jákob pedig 197 éve. Azonban Jehova nem azt mondta, hogy „én voltam” az Istenük, hanem azt, hogy „én vagyok” az Istenük (Mt 22:32).

hanem az élőké: Lk 20:38-ban található párhuzamos beszámoló szerint Jézus még ezt is hozzáfűzte: „mert mindnyájan élnek őneki [vagy: „az ő szemszögéből nézve”].” A Biblia rámutat, hogy azok, akik elidegenedtek Istentől, bár élnek, Isten szemszögéből halottak (Ef 2:1; 1Ti 5:6). Viszont Isten elismert szolgái, még ha meghalnak is, Jehova szemszögéből élnek, mivel biztosan meg fog valósulni az a szándéka, hogy feltámasztja őket (Ró 4:16, 17).

Ő nem a halottak Istene: A legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratok ezt a megfogalmazást támasztják alá, de néhány kézirat megismétli az „Isten” szót, és így hangzik a fordításuk: „Isten nem a halottak Istene”. Több bibliafordításban is ez található. A Keresztény görög iratok egyik héber nyelvű fordítása (a C függ. úgy utal rá, hogy J18) a tetragramot használja ebben a versben, és így szól: „Jehova nem a halottak Istene”. (Vesd össze: 2Mó 3:6, 15.)

hanem az élőké: Lásd a Mr 12:27-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

elhallgattatta: A görög igét úgy is vissza lehet adni, hogy „elnémította” (szó szerint: „bekötötte a száját”). Ez egy találó kifejezés volt a képmutató kérdést figyelembe véve. Jézus válasza annyira frappáns volt, hogy a szadduceusok nem tudták, mit mondjanak rá (1Pt 2:15).

szerette: Itt szerepel először János evangéliumában a görög a·ga·paʹó („szeret”) ige. Ez és az ezzel rokon a·gaʹpé („szeretet”) főnév összesen 44-szer fordul elő János beszámolójában, többször, mint a másik három evangéliumban együttvéve. A Bibliában az a·ga·paʹó és az a·gaʹpé gyakran az alapelvek által vezérelt, önzetlen szeretetre utal. Ez jól látható ebből a versből is, hiszen Istenről azt olvashatjuk, hogy szereti a világot, vagyis az emberiség világát, melynek megváltásra van szüksége a bűntől (Jn 1:29). Az 1Jn 4:8-ban a főnév található, ahol János kijelenti, hogy „Isten szeretet”. A szellem gyümölcsének a vonásai közül a szeretet (a·gaʹpé) van először megemlítve (Ga 5:22), és az 1Ko 13:4–7 hosszasan ecseteli ezt a tulajdonságot. Az, ahogyan a Szentírás ezt a szót használja, azt mutatja, hogy a szeretet gyakran nem pusztán érzelmi reakció egy másik személy megnyilvánulásaira. Sok szövegkörnyezetben ennél tágabb értelmű, gyakran átgondoltabb és tudatosabb (Mt 5:44; Ef 5:25). Ezért a keresztényeknek olyasfajta szeretetet kell kimutatniuk, melyhez erkölcsi érzék társul, és figyelembe veszi a kötelességet, az alapelveket és az illemet. De vannak benne érzések is, mivel gyakran erős kötődésre, ragaszkodásra is utal (1Pt 1:22). Ez jól látszik abból, ahogy János evangéliuma használja ezt a szót. Amikor János azt írta, hogy „az Atya szereti a Fiút” (Jn 3:35), az a·ga·paʹó szó egyik formáját használta, amikor viszont Jézus szavait jegyezte fel ugyanerről a kapcsolatról, a görög phi·leʹó („szeret”) ige egyik formájával élt (Jn 5:20).

elméddel: Vagyis az ember értelmi képességével. Ezt mindenkinek arra kell felhasználnia, hogy megismerje Istent, és egyre jobban megszeresse őt (Jn 17:3; Ró 12:1). Ez az idézet az 5Mó 6:5-ből van, amelynek az eredeti héber szövegében a ’szív’, ’lélek’ és ’erő’ jelentésű szavak olvashatóak. De Márk evangéliumában, mely görög nyelven íródott, négy különböző kifejezés szerepel: szív, lélek, elme és erő. Ennek számos oka lehet. Az „elme” szó talán azért lett hozzáadva, hogy teljessé tegye az egymással átfedésben levő gondolatokat a héber nyelvben. Habár az óhéber nem használt külön kifejezést az „elme” szóra, ennek a szónak a jelentését sokszor lefedte a „szív” szó héber megfelelője. A „szív” jelképesen az egész belső emberre utal, és magában foglalja valakinek a gondolkodását, az érzéseit és az indítékait (5Mó 29:4; Zs 26:2; 64:6; lásd a szíveddel szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben). Ebből következően, amikor a héber szövegben a „szív” szó áll, a Septuaginta sokszor az „elme” görög megfelelőjét használja (1Mó 8:21; 17:17; Pl 2:10; Ézs 14:13). Azért is lehet, hogy Márk az elme szót használja, mert a héber „erő” és a görög „elme” szavak között is van némi átfedés. (Vesd össze a Mt 22:37 szóhasználatával, amely az „elme” szót használja az „erő” szó helyett.) A kifejezések közti átfedés magyarázatot adhat arra, hogy az írástudó miért azt a szót használta a Jézusnak adott válaszában, hogy „értelmével” (Mr 12:33). Ez azt is megmagyarázhatja, hogy az evangéliumírók az 5Mó 6:5 idézésekor miért nem pont azokat a kifejezéseket használták, melyek a versben találhatók. (Lásd az erőddel szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a Mt 22:37-hez és a Lk 10:27-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

szíveddel. . . lelkeddel. . . erőddel. . . elméddel: Itt egy férfi, aki jól ismerte a törvényt, az 5Mó 6:5-ből idéz, ahol az eredeti héber szöveg három kifejezést használ: szív, lélek és erő. Ám Lukács beszámolója szerint, mely görögül íródott, a férfi négy fogalmat sorol fel: a szívet, lelket, az erőt és az elmét. A férfi válasza egyértelműen azt mutatja, hogy Jézus idejében elfogadott volt, hogy mind a négy görög szót használják az eredeti héber szöveg három szavának az idézésekor. (Részletesebb magyarázatért lásd a Mr 12:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Szeresd: Itt a „szeret”-nek fordított görög szó az a·ga·paʹó. Ez az ige és a vele rokon a·gaʹpé főnév (szeretet) több mint 250-szer fordul elő a Keresztény görög iratokban. Az 1Jn 4:8-ban az a·gaʹpé főnév szerepel az „Isten szeretet” kifejezésben, és az Írások szerint Isten a legkiemelkedőbb példa az alapelvek által vezérelt, önzetlen szeretet kimutatásában. Mindig átgondoltan és tettekben fejezi ki a szeretetét. Ez a szeretet elkötelezettséggel és tettekkel párosul, nem csak érzéseket foglal magában. Akik ilyen szeretetet mutatnak, tudatosan teszik ezt, mivel Isten példáját akarják követni (Ef 5:1). Ezért lehet az embereket felszólítani arra, hogy szeressenek, mint ahogy az a szóban forgó két legfontosabb parancsolatban is szerepel. Jézus itt az 5Mó 6:5-ből idéz. A Héber iratok elsősorban a héber ʼá·hévʹ vagy ʼá·havʹ igét (szeret) és az ʼa·haváʹ főnevet (szeretet) használja a szeretetre. Ezeknek a szavaknak a fent említett görög szavakhoz hasonló jelentésük van. A Jehova iránti szeretetre utalva azt foglalják magukban, hogy valaki arra vágyik, hogy teljesen Istennek szentelje az életét, és kizárólag őt szolgálja. Jézus tökéletes példát mutatott ebben a fajta szeretetben. A példájából látszik, hogy az Isten iránti szeretet nem pusztán egy érzés. Az illető egész életére hatással van, minden gondolatát, szavát és tettét befolyásolja. (Lásd a Jn 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jehovát: Ez az idézet az 5Mó 6:5-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

szíveddel: Ez a szó jelképes értelemben általában a teljes belső emberre utal. Amikor viszont a „lélek” és „elme” szavakkal együtt említik, nyilvánvalóan szűkebb értelme van, és főként valakinek az érzéseit és vágyait jelenti. Az itt használt három kifejezést (szív, lélek, elme) nem lehet élesen elkülöníteni egymástól, mivel a jelentésük között átfedés van. Azt hangsúlyozzák a lehető legerőteljesebben, hogy Isten teljes odaadást vár el.

lelkeddel: Vagy: „egész lényeddel”. (Lásd a Szójegyzéket.)

elméddel: Vagyis az ember értelmi képességével. Ezt mindenkinek arra kell felhasználnia, hogy megismerje Istent, és egyre jobban megszeresse őt (Jn 17:3; Ró 12:1). Ez az idézet az 5Mó 6:5-ből van, amelynek az eredeti héber szövegében a ’szív’, ’lélek’ és ’erő’ jelentésű szavak olvashatóak. De Máté evangéliumának a görög nyelvű szövegében az „erő” helyett az „elme” szerepel. Ennek számos oka lehet. Először is, az óhéber nem használt külön kifejezést az „elme” szóra, mert ennek a szónak a jelentését sokszor lefedte a „szív” szó héber megfelelője. A „szív” jelképesen az egész belső emberre utal, és magában foglalja valakinek a gondolkodását, az érzéseit és az indítékait (5Mó 29:4; Zs 26:2; 64:6; lásd a szíveddel szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben). Ebből következően, amikor a héber szövegben a „szív” szó áll, a Septuaginta sokszor az „elme” görög megfelelőjét használja (1Mó 8:21; 17:17; Pl 2:10; Ézs 14:13). Egy további ok, amiért Máté az 5Mó 6:5 idézésekor az „erő” helyett az ’elme’ jelentésű görög szót használta, az lehet, hogy az „erő [vagy „életerő”, lábj.]” héber megfelelője utalhat fizikai erőre is, de gondolkodóképességre is. Bárhogy legyen is, a héber és a görög kifejezések közti átfedés magyarázatot adhat rá, hogy az evangéliumírók miért fogalmaztak eltérően, amikor Mózes ötödik könyvéből idéztek. (Lásd a Mr 12:30-hoz és a Lk 10:27-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Szeresd az embertársadat: A mózesi törvény kimondta, hogy az izraelitáknak szeretniük kell az embertársaikat (3Mó 19:18). Bár az „embertárs” szó egyszerűen annyit jelent, hogy a „másik ember”, néhány zsidó leszűkítette az értelmét, és csak a zsidó társait értette alatta, elsősorban azokat, akik megtartották a szóbeli hagyományokat; mindenki mást az ellenségüknek tekintettek.

A második: Mt 22:37-ben Jézus közvetlen válasza van feljegyezve, melyet a farizeusnak adott. De Jézus ennél továbbment, és idézett egy második parancsolatot is (3Mó 19:18), amivel azt tanította, hogy a két parancsolat elválaszthatatlanul összefügg, és hogy ezek összegzik az egész Törvényt és a Prófétákat (Mt 22:40).

embertársadat: A görög szó (szó szerint: ’a közeli’) nemcsak a közelben lakókra utalhat, hanem bárkire, akivel valaki kapcsolatba kerül (Lk 10:29–37; Ró 13:8–10; lásd a Mt 5:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

a Törvényt. . . a Prófétákat: A „Törvény” Mózes első öt könyvére utal a Bibliában, a „Próféták” pedig a Héber iratok prófétai könyveire. Viszont ha ezeket a kifejezéseket együtt említik, akkor a teljes Héber iratokat érthetjük alatta (Mt 7:12; 22:40; Lk 16:16).

alapul: A görög ige, melynek szó szerinti jelentése ’függ valamin’, itt átvitt értelemben szerepel, ’valamitől függ’, ’valamin alapul’ jelentésben. Jézus arra utalt, hogy nem csupán a tízparancsolatot is tartalmazó törvény, hanem az egész Héber iratok a szereteten alapul (Ró 13:9).

az egész Törvény és a Próféták: Lásd a Mt 5:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Krisztus: Ez a cím a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, és a „Messiás” (a héber má·síʹach) cím megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. A bibliai időkben szertartásos keretek között kenték fel olajjal az uralkodókat.

a Krisztusnak: Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki.

a Krisztusról: Vagy: „a Messiásról”. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

ihletés által: Szó szerint: „szellemben”. Azaz Isten szellemének az ihletésére vagy hatására. (Lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót.)

Jehova: Ez az idézet a Zs 110:1-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

a lábad alá nem vetem: Vagyis a hatalma alá nem veti.

Multimédia

Tibériusz császár
Tibériusz császár

Tibériusz i. e. 42-ben született. I. sz. 14-ben lett a Római Birodalom második császára, és i. sz. 37 márciusában halt meg. Jézus szolgálata idején ő volt a császár, ezért Jézus rá utalhatott, amikor ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré” (Mr 12:14–17; Mt 22:17–21; Lk 20:22–25).