Ruth 4:1–22

4  Boáz elment a városkapuhoz+, és leült. A kiváltó, akiről Boáz beszélt,+ éppen arra járt. Akkor Boáz így szólt ehhez a meg nem nevezett férfihoz: „Gyere ide, és ülj le!” A férfi odament hát, és leült.  Boáz ezután maga mellé vett tíz férfit a város vénei+ közül, és ezt mondta: „Üljetek le ide!” Azok pedig leültek.  Boáz akkor ezt mondta a kiváltónak+: „Naominak, aki visszatért Moáb+ mezejéről, el kell adnia azt a földet, amely testvérünké, Eliméleké+ volt.  Gondoltam, tudnod kell erről, és azt mondom, vedd meg a lakosok és a népem vénei előtt+. Ha kiváltod, váltsd ki. De ha nem, mondd meg, mert te vagy a jogos kiváltó, és utánad én következem.” Akkor a férfi ezt mondta: „Kész vagyok kiváltani.”+  Boáz erre így szólt: „Azon a napon, amikor megveszed a földet Naomitól, meg kell venned a moábita Ruthtól is, a meghalt férfi feleségétől, hogy így az elhunyt férfi öröksége továbbra is az ő nevén maradjon.”+  A kiváltó erre így válaszolt: „Nem válthatom ki magamnak, mert félek, hogy így veszteség érne*. Váltsd ki te magadnak az én kiváltási jogommal, mert én nem tehetem meg.”  Régen az volt a szokás Izraelben a kiváltási joggal és annak cseréjével kapcsolatban, hogy minden üzlet úgy lépett érvénybe, hogy a férfi lehúzta a saruját,+ és odaadta a másik félnek. Izraelben így hitelesítették a megállapodásokat.  Így hát amikor a kiváltó azt mondta Boáznak, hogy „vedd meg te magadnak”, lehúzta a saruját.  Boáz ekkor ezt mondta a véneknek és az egész népnek: „Tanúk vagytok+ ma arra, hogy én megveszem Naomitól mindazt, ami Eliméleké, Kiljoné és Mahloné volt. 10  Ezzel a moábita Ruth, Mahlon felesége is az enyém lesz. Feleségül veszem, hogy az elhunyt férfi öröksége továbbra is az ő nevén maradjon,+ és hogy a meghalt férfi neve ne vesszen ki testvérei közül és városának lakosai közül*. Ti vagytok erre a tanúk+ a mai napon.” 11  Erre mindenki, aki a városkapuban volt, és a vének is ezt mondták: „Tanúk vagyunk! Tegye Jehova a feleséget, aki házadba jön, olyanná, mint Ráhel és Lea, akiktől Izrael népe származott+. Neked pedig menjen jól a sorod Efratában+, és szerezz jó hírnevet* Betlehemben+! 12  És az utód révén, akit Jehova ad majd neked ettől a fiatalasszonytól, legyen a háznéped olyan, mint Pérec+ háznépe, akit Támár szült Júdának!+ 13  Boáz tehát feleségül vette Ruthot, együtt voltak, Jehova pedig megadta Ruthnak, hogy teherbe essen, és ő fiút szült. 14  És az asszonyok ezt mondták Naominak: „Legyen magasztalva Jehova, aki nem hagyott ma téged kiváltó nélkül! Hirdessék nevét Izraelben! 15  Ő* felüdíti lelkedet, és gondoskodik majd rólad öregkorodban, mert a menyed szülte, aki szeret téged,+ és aki hét fiúnál is jobb neked.” 16  Naomi fogta a gyermeket, ölébe vette, és a dajkája lett. 17  A szomszédasszonyok ezt mondták: „Fia született Naominak”, és elnevezték a gyermeket Obednek+. Ő lett az apja Isainak+, Dávid apjának. 18  Pérec+ leszármazottai* a következők: Pérec fia Hecron+, 19  Hecron fia Rám, Rám fia Amminádáb+, 20  Amminádáb+ fia Nahson, Nahson fia Sálmon, 21  Sálmon fia Boáz, Boáz fia Obed, 22  Obed fia Isai+, Isai fia pedig Dávid+.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „így kárt tennék saját örökségemben”.
Szó szerint: „lakóhelyének kapujából”.
Szó szerint: „hirdess nevet”.
Vagyis Naomi unokája.
Szó szerint: „nemzetsége”.

Jegyzetek

Multimédia