Máté 20:1–34

20  Mert az egek királysága hasonló egy szőlősgazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe.+  Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.  Amikor kiment a 3. óra körül, másokat is látott tétlenül álldogálni a piactéren,  és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és megadom, ami jár nektek.«  Azok pedig elmentek. A 6. és a 9. óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett.  Végül a 11. óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?«  Erre ezt felelték: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe!«  Amikor beesteledett, a szőlő ura ezt mondta a megbízottjának: »Hívd a munkásokat, és fizesd ki a bérüket!+ Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára.«  Amikor azok jöttek, akik a 11. órában kezdtek, mindegyikük kapott egy dénárt. 10  Így aztán, amikor az elsők jöttek, azt feltételezték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak fizetségül. 11  Amikor átvették, panaszkodni kezdtek a szőlősgazdának, 12  és ezt mondták: »Az utolsók egy órát dolgoztak, mégis ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, akik egész nap keményen dolgoztunk a perzselő hőségben!« 13  De ő ezt felelte az egyiküknek: »Barátom, nem bántam veled igazságtalanul. Egy dénárban egyeztél meg velem, nem?+ 14  Fogd, ami a tiéd, és menj! Én az utolsóknak ugyanannyit akarok adni, mint neked. 15  Vajon nincs jogom azt tenni a pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, amiért én jót tettem?+« 16  Így lesznek az utolsókból elsők, az elsőkből pedig utolsók.+ 17  Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrevonta a 12 tanítványt, és ezt mondta nekik:+ 18  „Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik,+ 19  és átadják a nemzetekből valóknak, hogy gúnyolják, megkorbácsolják és oszlopra feszítsék.+ A harmadik napon viszont feltámad.+ 20  Akkor Zebedeus fiainak az anyja+ odament hozzá a fiaival, és hódolt neki, mert kérni akart tőle valamit.+ 21  Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ezt mondta neki: „Mondd, hogy e két fiam közül az egyik a jobb, a másik pedig a bal kezedhez üljön le a királyságodban.”+ 22  Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiinni készülök?”+ Ezt mondták neki: „Ki tudjuk.” 23  Így szólt hozzájuk: „A poharamat kiisszátok ugyan,+ de hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek elkészítette azt az én Atyám.”+ 24  Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett a két testvérre.+ 25  De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói hatalmaskodnak az emberek felett, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.+ 26  De köztetek ennek nem szabad így lennie.+ Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,+ 27  és aki első akar lenni köztetek, az legyen a rabszolgátok.+ 28  Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat,+ és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.+ 29  Mikor pedig kifelé mentek Jerikóból, sokan követték őt. 30  És két vak, aki ott ült az út mellett, amikor hallotta, hogy Jézus arra megy, ezt kiáltotta: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”+ 31  A sokaság azonban rájuk szólt, hogy maradjanak csendben, ám ők annál hangosabban kiáltozták: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 32  Úgyhogy Jézus megállt, magához hívta őket, és ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek értetek?” 33  Ezt mondták neki: „Uram, hadd lássunk újra!” 34  Jézus szánalmat érzett irántuk,+ ezért megérintette a szemüket,+ és azonnal visszanyerték a látásukat, és követték őt.

Lábjegyzetek

Jegyzetek

munkásokat fogadjon fel: Voltak olyan munkások, akiket az egész aratási időszakra fogadtak fel, de voltak olyanok is, akiket egyszerre csak egy napra, amikor éppen szükség volt rájuk.

dénárban: Római ezüstérme, mely nagyjából 3,85 g-ot nyomott, és a császár arcképe volt az egyik oldalán. Ahogy a versből látszik, a mezőgazdasági munkások Jézus napjaiban általában egy dénárt kaptak egy 12 órás munkanapért. (Lásd a Szójegyzéket és a B14-es függ.-et.)

a 3. óra körül: Vagyis de. 9 óra körül. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

a 3. óra körül: Vagyis de. 9 óra körül. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

a 3. óra körül: Vagyis de. 9 óra körül. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

A 6.. . . óra körül: Vagyis déli 12 óra körül. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a 9. óra körül: Vagyis du. 3 óra körül. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a 3. óra körül: Vagyis de. 9 óra körül. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

a 11. óra körül: Vagyis du. 5 óra körül. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

irigy: Szó szerint: „rossz”; „gonosz”. Ha egy szem rossz, vagyis nem egészséges, akkor nem lát tisztán. Ehhez hasonlóan egy irigy szem sem tud az igazán fontos dolgokra összpontosítani (Mt 6:33). Akinek ilyen szeme van, az elégedetlen, kapzsi, ravasz, és elterelődik a figyelme, ezért rosszul ítéli meg a dolgokat, és önzővé válik. (Lásd a Mt 6:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Irigy vagy: Szó szerint: „gonosz a szemed”. Az „irigy”-nek fordított görög szó itt szó szerint azt jelenti, hogy ’rossz’; ’gonosz’. (Lásd a Mt 6:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Az eredeti szövegben szereplő „szem” szó itt jelképesen egy személy céljaira, beállítottságára vagy érzéseire utal. (Vesd össze a Mr 7:22-ben szereplő „irigység” kifejezéssel.)

jót tettem: Vagy: „nagylelkű vagyok”. Ebben a szövegkörnyezetben a jóság közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy valaki nagylelkű.

Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra: Ez nyilvánvalóan Pereára, a Jordán keleti oldalán található területre utal, és szűkebb értelemben Perea Júdeát határoló részeire. Jézus elhagyta Galileát, és már csak a feltámadása után tért oda vissza. (Lásd az A7-es függ. 5. térképét.)

Jeruzsálembe ment: A város kb. 750 m-rel a tengerszint felett helyezkedik el, ezért úgy is vissza lehet adni ezt a kifejezést, hogy „felment Jeruzsálembe” (Mr 10:32; Lk 2:22; Jn 2:13; Cs 11:2). Jézus és a tanítványai a Jordán völgyéből indultak el (lásd a Mt 19:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet), amelynek a legmélyebb pontja kb. 400 m-rel a tengerszint alatt található. Tehát mintegy 1000 m-t kellett felfelé menniük, hogy Jeruzsálembe érjenek.

ment: Bár néhány kézirat úgy fogalmaz, hogy Jézus Jeruzsálembe készült menni, több kézirat az itt szereplő megfogalmazást támogatja.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

kínoszlopát: Itt fordul elő először a görög sztau·roszʹ szó. A klasszikus görögben elsősorban egyenesen álló oszlopot vagy cölöpöt jelent. Jelképes értelemben időnként utalhat arra a kínra, szenvedésre, szégyenre vagy akár halálra is, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. (Lásd a Szójegyzéket.)

kínoszlopát: A klasszikus görög nyelvben a sztau·roszʹ szó alapvetően egy egyenesen álló oszlopot jelent. Átvitt értelemben időnként arra a szenvedésre, szégyenre, kínra vagy halálra utal, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. (Lásd a Szójegyzéket.)

kínoszlopot: Lásd a Szójegyzékben az „Oszlopra feszítés” és a „Kínoszlop” címszavakat; továbbá a Mt 10:38; 16:24-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, ahol átvitt értelemben szerepel ez a kifejezés.

oszlopra feszítsék: Vagy: „oszlophoz rögzítsék”. Itt fordul elő először a görög sztau·roʹó ige abból a több mint 40 helyből, ahol megtalálható a Keresztény görög iratokban. Ez a görög sztau·roszʹ főnév („kínoszlop”) igei alakja. (Lásd a Mt 10:38; 16:24; 27:32-höz tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Kínoszlop”; „Oszlopra feszítés” címszavakat.) Az igei alak található meg a Septuagintában az Esz 7:9-ben, ahol arra adtak utasítást, hogy akasszák fel Hámánt egy több mint 20 m magas oszlopra. A klasszikus görögben ezt jelentette a kifejezés: ’karókkal körbevesz’, ’karósáncot vagy cölöpkerítést alakít ki’.

hódolt neki: Vagy: „meghajolt előtte”; „tisztelettel adózott neki”. A Héber iratok is beszél arról, hogy az emberek meghajoltak, amikor prófétával, királlyal vagy Isten más képviselőjével találkoztak (1Sá 25:23, 24; 2Sá 14:4–7; 1Ki 1:16; 2Ki 4:36, 37). Ez a férfi nyilván felismerte, hogy Isten egyik képviselőjével beszél, akinek hatalma van meggyógyítani másokat. Helyénvaló volt, hogy a Jehova által kijelölt király iránti tisztelete jeleként meghajolt Jézus előtt (Mt 9:18; az itt használt görög szóval kapcsolatban bővebb információ található a Mt 2:2-höz tartozó magyarázó jegyzetben.)

leborult: Vagy: „meghajolt előtte”; „tisztelettel adózott neki”. Amikor a pro·szkü·neʹó görög ige egy isten vagy istenség imádatára utal, akkor „imád”-nak van fordítva. Ám ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti, hogy egy rabszolga kifejezi a tiszteletét és alárendeltségét valaki iránt, akinek hatalma van felette. (Lásd a Mt 2:2; 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Zebedeus fiainak az anyja: Vagyis Jakab és János apostol anyja. Márk beszámolója szerint a két apostol ment oda Jézushoz. Bizonyára tőlük származott a kérés, de az édesanyjukon, Salómén keresztül tudatták azt Jézussal. Salómé valószínűleg Jézus nagynénje volt (Mt 27:55, 56; Mr 15:40, 41; Jn 19:25).

hódolt neki: Vagy: „meghajolt előtte”; „tiszteletteljesen letérdelt előtte”. (Lásd a Mt 8:2; 18:26-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez: Ebben az esetben mindkét helyzet arra utal, hogy valakit tisztelnek és hatalma van, de mindig a jobb oldal jelenti a legnagyobb tiszteletet (Zs 110:1; Cs 7:55, 56; Ró 8:34; lásd a Mt 25:33-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

az egyik a jobb, a másik pedig a bal kezedhez: Lásd a Mr 10:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Nem tudjátok, mit kértek: A görög igék többes számú használata, illetve a szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy Jézus most nem az asszonyt szólítja meg, hanem annak két fiát (Mr 10:35–38).

Ki tudjátok-e inni a poharat: A Bibliában a „pohár” szó alatt gyakran jelképesen Istennek egy emberre vonatkozó akaratát vagy a neki kijelölt részt kell érteni (Zs 11:6; 16:5; 23:5). A „pohár kiivása” itt azt foglalja magában, hogy valaki aláveti magát Isten akaratának. Ebben az esetben a „pohár” nemcsak azt jelentette, hogy Jézus szenvedett és meghalt istenkáromlás hamis vádja miatt, hanem azt is, hogy feltámadt halhatatlan égi életre.

hatalmaskodnak rajtuk: Vagy: „uralkodnak rajtuk”. Ez a görög kifejezés csak négyszer fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 20:25; Mr 10:42; 1Pt 5:3; és a Cs 19:16, ahol úgy van fordítva, hogy „föléjük kerekedett”). Jézus tanácsa a gyűlölt római igát és a Heródes-dinasztia elnyomó uralmát juttathatta a tanítványok eszébe (Mt 2:16; Jn 11:48). Péter kétségtelenül megértette a lényeget, mivel később arra ösztönözte a véneket, hogy mutassanak jó példát a keresztény testvéreiknek, ahelyett hogy hatalmaskodnának rajtuk (1Pt 5:3). Lukács párhuzamos beszámolójában (Lk 22:25) egy ezzel rokon ige áll, mely a 2Ko 1:24-ben is szerepel, ahol Pál arról ír, hogy a keresztények nem uralkodhatnak a testvéreik hitén.

hatalmaskodnak az emberek felett: Lásd a Mr 10:42-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

a szolgátok: A Bibliában használt görög di·aʹko·nosz szó gyakran olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. Ezt a kifejezést használják Krisztusra (Ró 15:8), Krisztus szolgáira (1Ko 3:5–7; Kol 1:23), a kisegítőszolgákra (Flp 1:1; 1Ti 3:8), a háziszolgákra (Jn 2:5, 9) és az állami tisztviselőkre (Ró 13:4).

a szolgátok: A Bibliában használt görög di·aʹko·nosz szó gyakran olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. Ezt a kifejezést használják Krisztusra (Ró 15:8), Krisztus szolgáira (1Ko 3:5–7; Kol 1:23), a kisegítőszolgákra (Flp 1:1; 1Ti 3:8), a háziszolgákra (Jn 2:5, 9) és az állami tisztviselőkre (Ró 13:4).

sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon: Lásd a Mt 20:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

életét: A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában „lélek”-nek fordítanak, itt életet jelent. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

váltságul: A görög lüʹtron szót (a ’kiold’, ’kienged’ jelentésű lüʹó igéből származik) leginkább a görög világi írók használták, és arra a díjra utaltak vele, amelyet azért fizettek, hogy felmentsenek valakit a kezesség alól, felszabadítsanak egy rabszolgát vagy kiváltsanak egy hadifoglyot. A Keresztény görög iratokban kétszer fordul elő, itt és a Mr 10:45-ben. Az ezzel rokon an·tiʹlü·tron szó az 1Ti 2:6-ban szerepel, és úgy lett visszaadva, hogy „megfelelő váltság”. Egy másik hasonló kifejezés a lü·troʹo·mai, melynek jelentése: ’megszabadít’, ’megvált’ (Tit 2:14; 1Pt 1:18, 19; lábj.-ek), illetve az a·po·lüʹtró·szisz, amelyet gyakran úgy adnak vissza, hogy „megszabadul a váltság által” (Ró 3:24; 8:23; Ef 1:7; Kol 1:14; Héb 9:15; 11:35). (Lásd a Szójegyzéket.)

Jerikóból: A kánaánita városok közül az izraeliták ezt foglalták el először. A város a Jordántól nyugatra fekszik (4Mó 22:1; Jzs 6:1, 24, 25). Jézus idejére egy új várost építettek a régi várostól kb. 2 km-re délre. Ez lehet a magyarázat arra, hogy miért írja az ugyanerről az esetről szóló beszámolóban a Lk 18:35, hogy Jézus „Jerikóhoz közeledett”. Jézus talán akkor vitte véghez a csodáját, amikor kifelé ment, vagyis elhagyta a zsidó várost, és a római város felé közeledett, vagy fordítva. (Lásd a B4-es és a B10-es függ.-eket.)

Dávid fia: Azt emeli ki, hogy Jézus az örököse annak a szövetségnek, melyet Isten Dáviddal kötött egy királyságra. Az örökösnek Dávid családjából kellett származnia (2Sá 7:11–16; Zs 89:3, 4).

Dávid király: Noha számos király meg van említve ebben a családfában, Dávid az egyetlen, akire „király”-ként utalnak. Izrael királyi dinasztiájára úgy történik hivatkozás, hogy „Dávid háza” (1Ki 12:19, 20). Azzal, hogy Máté Dávid fiának hívja Jézust az 1. versben, a királyságot emeli ki, és úgy azonosítja Jézust, mint aki annak a királyságnak az örököse, melyre Isten ígéretet tett a Dáviddal kötött szövetségben (2Sá 7:11–16).

hódolni kezdett neki: Vagy: „meghajolt előtte”; „tisztelettel adózott neki”. Azzal, hogy ez a nem zsidó asszony Dávid fiának nevezte Jézust (Mt 15:22), elismerte, hogy Jézus a megígért Messiás. Hódolt neki, de nem azért, mert egy isten vagy istenség volt, hanem mert Isten képviselője volt. (Lásd a Mt 2:2; 8:2; 14:33; 18:26-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

két vak: Márk és Lukács egy vakról beszél, nyilvánvalóan Bartimeust emelve ki, akit Márk beszámolója meg is nevez (Mr 10:46; Lk 18:35). Máté pontosabban adja meg, hogy hány vak volt jelen az esetnél.

Dávid fia: Azzal, hogy a két vak Dávid fiának nevezte Jézust, nyíltan elismerték, hogy ő a Messiás. (Lásd a Mt 1:1, 6; 15:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

szánalmat érzett: A görög szplan·khniʹzo·mai ige rokonságban áll a ’belső részek’ jelentésű szplanʹkhna szóval, és egy olyan erőteljes érzésre utal, amelyet legbelül érez az ember. A görög nyelvben ez az egyik legerősebb szó a könyörület kifejezésére.

szánalmat: Vagy: „könyörületet”. (Lásd a Mt 9:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Piactér
Piactér

Néhány piac, mint amilyen a képen is látható, egy út mentén helyezkedett el. A kereskedők a sok kipakolt áruval gyakran gátolták a forgalmat. A környék lakói háztartási cikkeket, cserépedényeket, drága üvegárukat és friss élelmiszereket vásárolhattak. Mivel akkoriban nem volt hűtőszekrény, az embereknek mindennap el kellett menniük a piacra vásárolni. A piactéren a vásárlók értesülhettek különféle hírekről a kereskedőktől vagy más látogatóktól, a gyerekek játszottak, és a munkások várakoztak, hogy felfogadják őket. Jézus betegeket gyógyított, Pál pedig prédikált a piactéren (Cs 17:17). Velük ellentétben a büszke írástudók és farizeusok szerették, ha észrevették és köszöntötték őket ezeken a helyeken.

Korbácsoláshoz használt ostor
Korbácsoláshoz használt ostor

A korbácsolás legkegyetlenebb eszköze a flagellum volt. Ennek volt egy nyele, amelyhez számos kötelet vagy bőrszíjat rögzítettek. A szíjakra éles csont- vagy fémdarabokat erősítettek nehezékként, hogy az ütés még fájdalmasabb legyen.