Lukács 10:1–42

10  Ezek után az Úr kijelölt 70 másikat, és elküldte őket kettesével+ maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült.+  Majd így szólt hozzájuk: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést.+  Menjetek! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.+  Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut,+ és senkit se üdvözöljetek az úton.+  Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!«+  És ha van ott valaki, aki vágyik a békére, megnyugszik rajta a békétek. De ha nincs, visszatér rátok.  Maradjatok tehát abban a házban,+ azt egyétek és igyátok, amit adnak,+ mert méltó a munkás a bérére.+ Ne menjetek át egyik házból a másikba.  Ha pedig bementek egy városba, és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit elétek tesznek,  gyógyítsátok meg az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: »Már közel van hozzátok Isten királysága.«+ 10  Ám ha bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak főutcáira, és mondjátok: 11  »Letöröljük még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt, figyelmeztetésül nektek.+ De azért tudjátok meg, hogy Isten királysága már közel van.« 12  Mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap, mint annak a városnak.+ 13  Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek bennetek történtek,+ ők már rég megbánták volna a bűneiket, zsákruhában és hamuban ülve.+ 14  Ennélfogva Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az ítélet, mint nektek. 15  És te, Kapernaum,+ talán az égig fognak felmagasztalni? A sírba fogsz jutni! 16  Aki rátok figyel, rám is figyel.+ Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”+ 17  Visszatért pedig a hetven örömmel, és ezt mondták: „Uram, a neved használatára még a démonok is engedelmeskednek nekünk.”+ 18  Erre ő ezt mondta nekik: „Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből.+ 19  Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon+ tapossatok, és hatalmat adtam az ellenség minden ereje fölött,+ és semmiképpen sem fog ártani nektek semmi. 20  De ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben.”+ 21  Ugyanabban az órában túláradó öröm töltötte el őt a szent szellem által, és ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől,+ és a kisgyermekeknek tártad fel őket. Igen, ó, Atyám, mert így láttad helyesnek.+ 22  Mindent átadott nekem az Atyám, és hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú,+ és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”+ 23  Azzal külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldogok azok, akik látják, amiket ti láttok.+ 24  Mert higgyétek el, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta,+ és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” 25  Egy törvénytudó pedig felállt, és hogy próbára tegye őt, így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”+ 26  Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan érted?” 27  Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes erőddel és teljes elméddel«,+ és »embertársadat, mint önmagadat«.”+ 28  Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál. Továbbra is tedd ezt, és életet nyersz.”+ 29  De a férfi, mivel igazolni akarta, hogy ő igazságos,+ így szólt Jézushoz: „Ki valójában az én embertársam?” 30  Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablás áldozata lett. Kifosztották, megverték, és elmentek, otthagyva őt félholtan. 31  Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. 32  Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. 33  Egy szamáriai+ pedig, aki azon az úton utazott, odaért hozzá, és meglátva őt, megesett rajta a szíve. 34  Odament hát hozzá, és bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35  Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.« 36  Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a kirabolt férfi embertársának+?” 37  Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.”+ Jézus erre ezt mondta neki: „Menj, és magad is tegyél ugyanúgy.”+ 38  Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta+ nevű asszony vendégül látta őt a házában. 39  Volt neki egy Mária nevű testvére is. Ő leült az Úr lábához, és kitartóan figyelt arra, amit az mondott*. 40  Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét. Ezért odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd meg neki, hogy jöjjön, és segítsen nekem.” 41  Az Úr így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz. 42  Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre.+ Mária a jó részt választotta,+ és nem fogják azt elvenni tőle.”

Lábjegyzetek

Vagy: „a tanítására”; „az üzenetére”. Szó szerint: „a szavára”.

Jegyzetek

Ezek után: Lk 10:1 és 18:14 közötti részben megörökített események nincsenek megemlítve a többi evangéliumban. Viszont az ezekben a fejezetekben található témák közül néhányat a többi evangéliumíró is feljegyzett, nyilvánvalóan Jézus szolgálatának korábbi eseményeivel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a Lukács által említett eseményekre az i. sz. 32 őszén megtartott sátoros ünnep (vagy lombsátorünnep) után került sor. (Lásd az A7-es függ.-et.) Ekkor Jézus minden bizonnyal a déli területekre, vagyis Jeruzsálemre és annak környékére, illetve Júdea és Perea tartományaira összpontosította a munkáját. Földi szolgálatának utolsó hat hónapjában alapvetően ezeken a területeken prédikált.

70: Néhány korai kéziratban az olvasható, hogy „72”, és ez található meg egyes bibliafordításokban is. Azonban sok másik, korai, hiteles kéziratban a „70” szerepel, beleértve az i. sz. IV. századból származó Codex Sinaiticust, valamint a Codex Alexandrinust és Efrém újraírt kódexét, melyek az V. századból valók. A bibliatudósok többféle magyarázatot adnak erre, ám ez a kis eltérés a kéziratok között nem befolyásolja a fő gondolatot. A rengeteg ókori kézirat és fordítás minden alapvető részben megegyezik, megerősítve azt, hogy Jézus elküldte prédikálni a tanítványok nagy csoportját kettesével, vagyis párban.

70 másikat: Ez kétségkívül 70 tanítványra utal, nem számítva a 12 apostolt, akik korábban kaptak képzést és lettek kiküldve (Lk 9:1–6).

sarut: Ez úgy tűnik, hogy egy extra pár sarura utal, mivel Jézus arra kérte a tanítványait, hogy ne vigyenek magukkal sarut. Nem volt szokatlan, hogy az emberek egy extra pár sarut vittek magukkal egy hosszú útra, mivel a cipőtalpak elkophattak vagy a szíjak elszakadhattak. Amikor Jézus egy korábbi alkalommal hasonló útmutatásokat adott, akkor arra kérte a tanítványait, hogy azt a sarut vegyék fel, vagyis kössék a lábukra, amely már megvolt nekik (Mr 6:8, 9). És ahogy az a Mt 10:9, 10-ben fel van jegyezve, arra utasította őket, hogy ne vigyenek magukkal sarut, vagyis ne szerezzenek be maguknak még egyet a már meglevő mellé.

senkit se üdvözöljetek: Vagy: „senkit se öleljetek meg üdvözlésképpen”. Bizonyos helyzetekben a görög a·szpaʹzo·mai szó („üdvözöl”) talán többet foglalt magában annál, mint hogy egyszerűen azt mondta valaki egy másik embernek, hogy „szervusz” vagy „jó napot”. Magában foglalhatta az ölelést és a hosszú beszélgetést, melyekre olyankor került sor, amikor barátok találkoztak egymással. Jézus nem arra ösztönözte a tanítványait, hogy legyenek udvariatlanok. Ehelyett azt emelte ki, hogy a követői kerüljék a szükségtelen figyelemelterelő dolgokat, és használják ki jól az idejüket. Elizeus próféta egyszer hasonló utasításokat adott a szolgájának, Géházinak (2Ki 4:29). Mindkét esetben sürgős megbízatásról volt szó, ezért nem lehetett késlekedni.

aki vágyik a békére: Szó szerint: „aki a béke fia”. Noha ez görögül íródott, a szóhasználat nyilvánvalóan egy héber idiómát tükröz vissza, amely egy olyan személyre utal, aki szereti a békét vagy békés. Ebben a szövegkörnyezetben olyan valakit kell érteni alatta, aki arra vágyik, hogy békében legyen Istennel, és meghallgatja, valamint szívesen fogadja „a béke jó hírét”. Ennek köszönhetően békében lesz Istennel (Cs 10:36).

Ne menjetek át egyik házból a másikba: Jézus korábban hasonló utasítást adott a 12 apostolnak (Mt 10:11; Mr 6:10; Lk 9:4). Most a 70 tanítványnak mondta azt, hogy amikor megérkeznek egy városba, maradjanak ott, ahol vendégszeretettel fogadják őket. Ha nem mentek át egyik házból a másikba, és nem keresték, hogy melyik helyen lenne kényelmesebb, vagy hol fogadnák őket több mindennel, azzal azt mutatták, hogy ezek csak másodlagosak a prédikálásra vonatkozó megbízatásukhoz képest.

elviselhetőbb lesz: Ez kétségkívül egy hiperbola, mellyel nem az volt Jézus célja, hogy szó szerint értsék, amit mondott. (Vesd össze más hiperbolákkal, melyeket Jézus használt például a Mt 5:18-ban és a Lk 16:17; 21:33-ban.) Amikor Jézus azt mondta, hogy „Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap”, vagyis az ítéletnap (Mt 10:15; 11:22, 24; Lk 10:14), nem arra gondolt, hogy Szodoma lakosai még élni fognak akkor. (Vesd össze: Júd 7.) Egyszerűen csak azt akarta kihangsúlyozni, hogy mennyire hitetlen és bűnös a Korazinban, Betsaidában és Kapernaumban élők többsége (Lk 10:13–15). Figyelemre méltó, hogy az ókori Szodomával történtek annyira közismertek voltak, hogy gyakran Isten haragjával és ítéletével együtt említették őket (5Mó 29:23; Ézs 1:9; Si 4:6).

Tíruszban és Szidónban: Ezek nem zsidó városok voltak Föníciában, a Földközi-tenger partvidékén. (Lásd a B10-es függ.-et.)

az égig: Itt metaforikus értelemben szerepel, és egy nagyon megtisztelő helyzetre utal.

sírba: Vagy: „hádeszbe”. Itt jelképes értelemben szerepel, és arra utal, hogy Kapernaumot meg fogják alázni.

70: Néhány korai kéziratban az olvasható, hogy „72”, és ez található meg egyes bibliafordításokban is. Azonban sok másik, korai, hiteles kéziratban a „70” szerepel, beleértve az i. sz. IV. századból származó Codex Sinaiticust, valamint a Codex Alexandrinust és Efrém újraírt kódexét, melyek az V. századból valók. A bibliatudósok többféle magyarázatot adnak erre, ám ez a kis eltérés a kéziratok között nem befolyásolja a fő gondolatot. A rengeteg ókori kézirat és fordítás minden alapvető részben megegyezik, megerősítve azt, hogy Jézus elküldte prédikálni a tanítványok nagy csoportját kettesével, vagyis párban.

Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből: Jézus nyilván a jövőről prófétált, mintha már kivetették volna Sátánt az égből. A Jel 12:7–9 leírja az égi háborút, és összeköti Sátán bukását a messiási királyság megszületésével. Jézus itt kiemelte, hogy ebben a háborúban Sátán és a démonai biztosan vereséget szenvednek, hiszen a 70 tanítvány – akik tökéletlen emberek voltak – nem sokkal ezelőtt kaptak hatalmat arra, hogy démonokat űzzenek ki (Lk 10:17).

kígyókon és skorpiókon: Ebben a szövegkörnyezetben Jézus jelképes értelemben utalt ezekre az élőlényekre ártalmas dolgok szimbólumaként. (Vesd össze: Ez 2:6.)

a kisgyermekeknek: Vagy: „a gyermekekhez hasonlóknak”, vagyis az alázatos, tanítható személyeknek.

elméddel: Vagyis az ember értelmi képességével. Ezt mindenkinek arra kell felhasználnia, hogy megismerje Istent, és egyre jobban megszeresse őt (Jn 17:3; Ró 12:1). Ez az idézet az 5Mó 6:5-ből van, amelynek az eredeti héber szövegében a ’szív’, ’lélek’ és ’erő’ jelentésű szavak olvashatóak. De Márk evangéliumában, mely görög nyelven íródott, négy különböző kifejezés szerepel: szív, lélek, elme és erő. Ennek számos oka lehet. Az „elme” szó talán azért lett hozzáadva, hogy teljessé tegye az egymással átfedésben levő gondolatokat a héber nyelvben. Habár az óhéber nem használt külön kifejezést az „elme” szóra, ennek a szónak a jelentését sokszor lefedte a „szív” szó héber megfelelője. A „szív” jelképesen az egész belső emberre utal, és magában foglalja valakinek a gondolkodását, az érzéseit és az indítékait (5Mó 29:4; Zs 26:2; 64:6; lásd a szíveddel szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben). Ebből következően, amikor a héber szövegben a „szív” szó áll, a Septuaginta sokszor az „elme” görög megfelelőjét használja (1Mó 8:21; 17:17; Pl 2:10; Ézs 14:13). Azért is lehet, hogy Márk az elme szót használja, mert a héber „erő” és a görög „elme” szavak között is van némi átfedés. (Vesd össze a Mt 22:37 szóhasználatával, amely az „elme” szót használja az „erő” szó helyett.) A kifejezések közti átfedés magyarázatot adhat arra, hogy az írástudó miért azt a szót használta a Jézusnak adott válaszában, hogy „értelmével” (Mr 12:33). Ez azt is megmagyarázhatja, hogy az evangéliumírók az 5Mó 6:5 idézésekor miért nem pont azokat a kifejezéseket használták, melyek a versben találhatók. (Lásd az erőddel szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a Mt 22:37-hez és a Lk 10:27-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

erőddel: Ahogy az elméddel szóhoz tartozó magyarázó jegyzetben szó volt róla, ebben az 5Mó 6:5-ből származó idézetben az eredeti héber szöveg három kifejezést használ: „szív”, „lélek” és „erő”. Az „erő [vagy „életerő”, lábj.]” szó héber megfelelője utalhat fizikai erőre is, de gondolkodóképességre is. Ez egy újabb oka lehet annak, hogy miért került bele az „elme” szó is a Keresztény görög iratokba ennek a versnek az idézésekor. Továbbá azt is megmagyarázza, hogy miért szerepel a Mt 22:37-ben – mely ugyanezt a verset idézi – az „elme” szó, míg az „erő” nem. Mindenesetre amikor az írástudó ezt a héber verset idézi (Lukács beszámolója szerint [10:27], mely görögül íródott), négy fogalmat sorol fel: a szívet, lelket, az erőt és az elmét. Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy Jézus idejében elfogadott volt, hogy mind a négy görög szót használják az eredeti héber szöveg három szavának az idézésekor.

embertársadat: A görög szó (szó szerint: ’a közeli’) nemcsak a közelben lakókra utalhat, hanem bárkire, akivel valaki kapcsolatba kerül (Lk 10:29–37; Ró 13:8–10; lásd a Mt 5:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

Jehovát: Ez az idézet az 5Mó 6:5-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

szíveddel. . . lelkeddel. . . erőddel. . . elméddel: Itt egy férfi, aki jól ismerte a törvényt, az 5Mó 6:5-ből idéz, ahol az eredeti héber szöveg három kifejezést használ: szív, lélek és erő. Ám Lukács beszámolója szerint, mely görögül íródott, a férfi négy fogalmat sorol fel: a szívet, lelket, az erőt és az elmét. A férfi válasza egyértelműen azt mutatja, hogy Jézus idejében elfogadott volt, hogy mind a négy görög szót használják az eredeti héber szöveg három szavának az idézésekor. (Részletesebb magyarázatért lásd a Mr 12:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

teljes lelkeddel: Vagy: „egész lényeddel (életeddel)”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

embertársadat: Lásd a Mt 22:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Egy szamáriai: A zsidók általában lenézték a szamáriaiakat, és szóba sem álltak velük (Jn 4:9). Sőt, voltak, akik a megvetésük jeleként és sértésként használták a „szamáriai” kifejezést (Jn 8:48). A Misna szerint egy rabbi ezt mondta: „Aki a szamáriaiak kenyerét eszi, az olyan, mintha disznóhúst enne” (Sebiith 8:10). Sok zsidó nem hitte el egy szamáriai tanúvallomását, és nem fogadott el semmilyen szolgálatot egy szamáriai embertől. Jézus tudta, hogy a zsidók általában megvetik a szamáriaiakat, ezért egy fontos leckét tanított ezzel a szemléltetéssel, melyet gyakran „az irgalmas szamaritánus” példázataként emlegetnek.

bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk: Lukács, az orvos pontosan feljegyezte Jézus szemléltetését, és beszámolt az akkoriban szokásos sebkezelésről. Olajat és bort egyaránt használtak házi gyógymódként. Az olajat olykor a sebek puhítására alkalmazták (vesd össze: Ézs 1:6), a bornak pedig fertőzésgátló és enyhe fertőtlenítő hatása van. Lukács azt is leírta, hogy a sebeket bekötözték, nehogy elfertőződjenek.

egy fogadóba: Az itt használt görög szó azt jelenti szó szerint, hogy ’egy hely, ahová mindenkit befogadnak’. Az utazók az állataikkal együtt ilyen helyeken szállhattak meg. Egy fogadóban az utazók igénybe vehettek alapvető szolgáltatásokat, és előfordult, hogy fizetség ellenében a fogadós gondját viselte annak, akit rábíztak.

dénárt: Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.

Amelyik irgalmasan cselekedett vele: A törvényt ismerő férfi valószínűleg vonakodott kimondani a „szamáriai” szót. Mindenesetre a válasza és Jézus záró szavai egyértelművé tették a szemléltetés lényegét: az igazi embertárs irgalmas másokkal.

mintegy három kilométerre: Szó szerint: „mintegy 15 stadionnyira”. A görög sztaʹdi·on szó egy hosszmérték, és 185 m-nek, a római mérföld egynyolcadának felel meg. (Lásd a Szójegyzékben a „Mérföld” címszót, illetve a B14-es függ.-et.)

egy faluba: A jelek szerint Betániára utal, mely az Olajfák hegyének keleti-délkeleti lejtőjén feküdt, kb. 3 km-re Jeruzsálemtől. (Lásd a Jn 11:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Itt lakott Márta, Mária és Lázár. Ahogy Galileában Kapernaum volt Jézus otthona (Mr 2:1), úgy Júdeában Betánia.

Márta: A beszámoló csak Mártát említi, mint aki vendégül látta Jézust. Általában ő cselekedett először (Lk 10:40; Jn 11:20), ez pedig arra utalhat, hogy Mária nővére volt (Lk 10:39).

Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre: Néhány ókori kéziratban egy rövidebb változat szerepel: „Pedig csak egy dologra van szükség.” Számos bibliafordításban is ez olvasható. Sok kézirat azonban a főszövegben található megfogalmazást erősíti meg. Bármelyik kéziratot vegyük is alapul, Jézus tanácsának az alapgondolata ugyanaz: Isten imádata legyen a legfontosabb az életünkben. Majd Jézus megdicséri Máriát, amiért „a jó részt” választotta, vagyis elsőbbséget biztosított az Isten imádatával kapcsolatos dolgoknak.

a jó részt: Vagy: „a legjobb részt”. Az itt „rész”-nek fordított görög me·riszʹ szót a Septuaginta vagy egy adag ételre használja (1Mó 43:34; 5Mó 18:8), vagy pedig átvitt értelemben (Zs 16:5; 119:57). Mária esetében „a jó rész” a szellemi táplálékot, vagyis az Isten Fiától jövő oktatást foglalta magában.

Multimédia

Farkas
Farkas

Izraelben a farkasok általában az éj leple alatt vadásznak (Ha 1:8). A farkasok vadak, falánkak, vakmerők és kapzsik, gyakran több juhot ölnek meg, mint amennyit meg tudnak enni vagy el tudnak vonszolni. A Bibliában az állatok és a jellemzőik vagy a szokásaik gyakran jelképes értelemben vannak megemlítve, jó vagy rossz tulajdonságokra utalva. Jákob például a halálos ágyán mondott próféciájában úgy jellemezte Benjámin törzsét, hogy úgy harcol, mint egy farkas (Canis lupus) (1Mó 49:27). Sokszor viszont a farkassal rossz tulajdonságokat szemléltet a Biblia, például a kegyetlenséget, kapzsiságot, rosszindulatot vagy az alattomosságot. Farkasokhoz hasonlítja például a hamis prófétákat (Mt 7:15), a keresztény szolgálat ádáz ellenzőit (Mt 10:16; Lk 10:3), valamint a hamis tanítókat, akik belülről veszélyeztetik a keresztény gyülekezetet (Cs 20:29, 30). A pásztorok nagyon is tisztában voltak vele, milyen veszélyesek a farkasok. Jézus beszélt egy béresről, aki „amikor látja, hogy jön egy farkas, otthagyja a juhokat, és elmenekül”. A béressel ellentétben, aki „nem törődik a juhokkal”, Jézus „a jó pásztor”, aki „az életét [adta] a juhokért” (Jn 10:11–13).

Bot és tarisznya
Bot és tarisznya

A bot, illetve a vessző elterjedt volt az ókori héberek körében. Ezeket többek között a következő célokra használták: támaszkodásra (2Mó 12:11; Za 8:4; Héb 11:21); védelmezésre vagy védekezésre (2Sá 23:21); cséplésre (Ézs 28:27); valamint az olajbogyó betakarítására (5Mó 24:20; Ézs 24:13). A tarisznyát leggyakrabban utazók, pásztorok és földművesek hordták a vállukon; és ez a fajta táska általában bőrből készült. Élelmet, ruhát és egyéb szükséges dolgokat vittek benne. Amikor Jézus egy prédikáló körútra küldte az apostolokat, akkor a botra és a tarisznyára vonatkozóan is adott nekik utasításokat. Az apostoloknak semmi pluszdolgot sem kellett magukkal vinniük, így semmi sem vonta el a figyelmüket; Jehova gondoskodott róluk. (Hogy mit jelentenek Jézus utasításai, lásd a Lk 9:3; 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Kapernaum, Korazin és Betsaida
Kapernaum, Korazin és Betsaida

A videóban látható panorámaképet az Ofír-kilátóból készítették, mely a Galileai-tenger északkeleti partjához közel helyezkedik el. Korazin (2.) csupán úgy 3 km-re volt az ókori Kapernaum (1.) feltételezett helyétől. Jézusnak a kiterjedt galileai szolgálata során – mely legalább két évig tartott – nyilvánvalóan Kapernaum volt a bázisa. Az apostolok, Péter és András, itt éltek, továbbá Máténak is ebben a városban vagy ennek közelében volt az adószedő helye (Mr 1:21, 29; 2:1, 13, 14; 3:16; Lk 4:31, 38). Péter és András, valamint Fülöp eredetileg a Kapernaum közelében fekvő városból, Betsaidából (3.) valók voltak (Jn 1:44). Jézus több csodát is végrehajtott ebben a három városban vagy ezek közelében. (Lásd az A7–D függ. 3/b térképét és az A7–E függ. 4. térképét.)

A Jeruzsálemből Jerikóba vezető út
A Jeruzsálemből Jerikóba vezető út

A videóban látható út (1.) nagyjából a Jeruzsálemet Jerikóval összekötő ókori út vonalát követi. Ez a több mint 20 km-es, kanyargós út 1000 m-t lejtett Jerikó felé. Annyira gyakoriak voltak a rablótámadások az elhagyatott vidéken, hogy egy helyőrségnek kellett megvédenie az arrafelé utazókat. A római korban Jerikó (2.) Júdea pusztájának a szélén helyezkedett el. Ettől közel 2 km-re feküdt a régebbi Jerikó városa (3.).