Lukács 2:1–52

2  Azokban a napokban pedig Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy a föld minden lakóját írják össze.  (Ez az első összeírás+ akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója.)  És mindenki elment a maga városába, hogy bejegyezzék.  Természetesen József+ is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek+ hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja.  Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül,+ és aki ekkor terhes volt.+  Amíg ott voltak, elérkezett a szülés ideje.  És Mária megszülte a fiát, az elsőszülöttet,+ bepólyálta, és egy jászolba fektette,+ mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.  Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett.  Hirtelen ott állt előttük Jehova angyala, és Jehova dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem lett úrrá rajtuk. 10  Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert jó hírt hirdetek nektek arról, ami az egész népnek nagy örömet szerez. 11  A mai napon Dávid városában+ megmentő+ született nektek, aki Krisztus, az Úr.+ 12  És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.” 13  Ekkor hirtelen az égi seregből+ egy sokaság termett ott az angyallal, és dicsérték Istent, ezt mondva: 14  „Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke+ a földön a jóakarat emberei között!” 15  Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.” 16  Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet meg a jászolban fekvő csecsemőt. 17  Amikor meglátták, elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről hallottak. 18  És mindnyájan, akik hallgatták őket, elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik, 19  Mária pedig emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és elgondolkodott azon, hogy mit jelentenek*.+ 20  A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy megmondták nekik. 21  A gyermek születése utáni nyolcadik napon, amikor elérkezett az ideje, hogy körülmetéljék őt,+ a Jézus nevet adták neki, ahogy a fogantatása előtt az angyal nevezte őt.+ 22  Amikor pedig eljött az ideje, hogy Mózes törvénye szerint felajánlják a tisztulási áldozatot,+ felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának, 23  ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímnemű elsőszülöttet* Jehovának kell szentelni*.”+ 24  És áldozatot ajánlottak fel a Jehova törvényében leírtak szerint: „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot”.+ 25  Volt pedig Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát,+ és szent szellem nyugodott rajta. 26  Azonkívül Isten kinyilatkoztatta neki a szent szellem által, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja Jehova Krisztusát.+ 27  Így hát a szellem hatalma alatt a templomba ment, és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,+ 28  ő a karjába vette a gyermeket, dicsérte Istent, és ezt mondta: 29  „Legfőbb Úr, most már békében meghalhat+ a te rabszolgád a kijelentésed szerint, 30  mert látták szemeim megmentésed eszközét*,+ 31  amelyet minden nép szeme láttára elkészítettél,+ 32  aki világosság+ a nemzeteket borító lepel eltávolítására,+ és népednek, Izraelnek dicsősége.” 33  A gyermek apja és anyja pedig egyre csak csodálkozott a róla mondottakon. 34  Simeon meg is áldotta őket, a gyermek anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „E miatt a gyermek miatt sokan elesnek+ és sokan talpra állnak Izraelben,+ és jelül lesz, amelyet meg fognak vetni+ 35  (igen, hosszú kard fog átjárni téged),+ hogy sok szív okoskodása lelepleződjön.” 36  Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel lánya. Ez az asszony igen idős volt. Miután férjhez ment,* hét évig élt a férjével, 37  és 84 éves özvegy volt ekkor. Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtöléssel meg könyörgésekkel. 38  Ő ugyanabban az órában odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.+ 39  Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint,+ visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe+. 40  A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött, egyre bölcsebb lett, és Isten kegye volt rajta továbbra is.+ 41  Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.+ 42  Mikor aztán 12 éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint.+ 43  Az ünnepnapok elteltével, amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre. 44  Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között. 45  De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt. 46  Végül három nap múlva megtalálták a templomban, amint ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket. 47  És mindenki, aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain.+ 48  Mikor pedig a szülei meglátták őt, megdöbbentek, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Apád és én kétségbeesetten kerestünk.” 49  De ő ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában+ kell lennem?” 50  Ők azonban nem értették, hogy mit mond nekik. 51  Ezután elment velük, visszatért Názáretbe, és továbbra is alárendelte magát nekik.+ Anyja pedig gondosan szívébe véste mindezeket a szavakat.+ 52  És Jézus tovább növekedett bölcsességben, termetben, és egyre kedvesebb lett Isten és az emberek előtt.

Lábjegyzetek

Vagy: „következtetéseket vont le szívében”.
Szó szerint: „minden hímneműt, amely megnyitja a méhet”.
Vagy: „Jehova számára szentnek kell nevezni”.
Vagy: „hogyan mentesz meg”; „megmentésedet”.
Szó szerint: „a szüzességétől fogva”.

Jegyzetek

császár: Vagy: „uralkodó”. A görög Kaiʹszar szó a latin Caesar szó megfelelője. (Lásd a Szójegyzéket.) Az Augusztusz név egy latin szó, mely azt jelenti, hogy ’felséges’, és először a római szenátus adta ezt a címet Gaius Octaviusnak, az első római uralkodónak i. e. 27-ben. Ezért úgy vált ismertté, hogy Augusztusz császár. rendeletének köszönhetően Jézus Betlehemben született meg, beteljesítve ezzel egy bibliai próféciát (Dá 11:20; Mi 5:2).

a föld minden lakóját: Szó szerint: „az egész lakott földet”. A „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Cs 17:31; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Cs 24:5).

írják össze: Augusztusz valószínűleg azért adta ki ezt a rendeletet, mert egy népszámlálás segített volna neki megadóztatni az alattvalóit, illetve besorozni a férfiakat katonai szolgálatra. Ezzel kétségkívül beteljesítette Dániel próféciáját arról az uralkodóról, „aki behajtót küld, hogy járja be a dicső királyságot”. Dániel azt is megjövendölte, hogy az uralkodó utódjának, vagyis a „megvetésre méltó”-nak az uralma alatt egy jelentőségteljes eseményre fog sor kerülni: „a szövetség vezérét”, vagyis a Messiást „összetörik”, azaz megölik (Dá 11:20–22). Jézust Augusztusz utódjának, Tibériusznak az uralma alatt végezték ki.

Kviríniusz. . . Szíria kormányzója: Publius Sulpicius Quirinius (Kviríniusz) egy előkelő római szenátor volt, akit csupán egyszer említ meg a Biblia. A tudósok eleinte azt állították, hogy Kviríniusz csak egyetlen ciklus idejéig volt a római provincia, Szíria kormányzója kb. i. sz. 6-ban, mely időszak során lázadás tört ki egy népszámlálás miatt. Ezért a tudósok bírálták az evangéliumnak ezt a részletét, és kétségbe vonták Lukács beszámolójának a hitelességét, azzal érvelve, hogy Kviríniusz i. sz. 6-ban vagy 7-ben volt kormányzó, míg Jézus korábban született. Azonban 1764-ben találtak egy feliratot, mely erőteljesen azt sugallja, hogy Kviríniusz két külön ciklusban volt Szíria kormányzója (vagy legátusa). Más feliratokat is találtak, melyek alapján néhány történész elismerte, hogy Kviríniusz az időszámításunk előtti időkben is volt már Szíria kormányzója. Minden bizonnyal ezalatt került sor a versben említett első összeírásra. Továbbá a kritikusok érvelése figyelmen kívül hagy három fontos tényt. Először is, Lukács elismeri, hogy több összeírás is volt, hiszen ezt „az első”-nek nevezi. Kétségkívül tudta, hogy volt egy későbbi is, kb. i. sz. 6-ban. Erről Josephus is beszámolt, illetve Lukács a Cselekedetek könyvében (5:37). Másodszor, a bibliai kronológia kizárja annak lehetőségét, hogy Jézus Kviríniusz második kormányzói ciklusa alatt született. Az viszont teljesen összhangban van a bibliai kronológiával, hogy Jézus Kviríniusz első kormányzói ciklusa alatt született, amely valamikor i. e. 4 és 1 között volt. Harmadszor, Lukács lelkiismeretes történetíróként volt ismert, aki akkor élt, amikor a legtöbb általa leírt esemény történt (Lk 1:3). Továbbá a szent szellemtől kapott ihletést (2Ti 3:16).

felment Galileából: Csupán 11 km-re Názárettől volt egy Betlehem nevű város, ám a próféciák szerint a Messiásnak „Betlehem Efrata” városából kellett származnia (Mi 5:2). Ez a Betlehem, melyre Dávid városaként történik utalás, Júdeában volt, délen (1Sá 16:1, 11, 13). Názáret és Betlehem Efrata között légvonalban kb. 110 km a távolság. A valóságban az út Szamárián át (napjaink útvonalait figyelembe véve) úgy 150 km hosszú lehetett. Dombos vidéket kellett átszelni, és az utazás fáradságos volt, mely több napot is felölelhetett.

az elsőszülöttet: Ez a kifejezés arra utal, hogy Máriának később több gyermeke is született (Mt 13:55, 56; Mr 6:3).

jászolba: A „jászol”-nak fordított görög szó a phatʹné, és azt jelenti, hogy ’etetőhely’. Ez talán egy állatok etetésére szolgáló vályú volt, noha a görög phatʹné szó vonatkozhat istállóállásra is, melyben állatokat tartottak. (Vesd össze a Lk 13:15-tel, ahol ez a görög szó „istállóállás”-nak van fordítva.) Ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg egy etetőhelyre utal, habár a Biblia nem említi meg konkrétan, hogy a jászol egy fedett vagy tető nélküli vályú volt-e, vagy pedig olyan, mely egy istállóálláshoz tartozott.

szálláshelyen: A görög szót úgy is lehet fordítani, hogy „vendégszoba”, ahogy azt a Mr 14:14 és a Lk 22:11 is mutatja.

pásztorok: Rendszeresen sok juhra volt szükség a Jeruzsálemben felajánlott áldozatokhoz, ezért nagyon is elképzelhető, hogy a juhok egy részét, melyet Betlehem környékén neveltek, erre a célra szánták.

szabad ég alatt tartózkodtak: A görög kifejezés egy olyan igéből származik, mely két szóból tevődik össze: az a·groszʹ („mező”) és az au·leʹ („szabad ég alatt lévő hely”) szavakból, ezért ez az ige azt jelenti, hogy ’a mezőn él’; ’a szabad ég alatt él’, és arra utal, hogy valaki kint tölti az éjszakát. A juhokat talán nappal vezették ki a legelőhelyre, az év bármely időszakáról volt is szó. Ám ezek a pásztorok a mezőn töltötték az éjszakát a nyájaikkal. Ez segít kikövetkeztetni, hogy mikor született Jézus. Izraelben az esős évszak kb. október közepén kezdődik, és több hónapig tart. Decemberben már – Jeruzsálemhez hasonlóan – Betlehemben is gyakran vannak éjszakai fagyok. Az, hogy a betlehemi pásztorok a szabadban tartózkodtak éjszaka, azt mutatja, hogy ekkor még nem kezdődött el az esős évszak. (Lásd a B15-ös függ.-et.)

Jehova angyala: Ez a kifejezés, mely a héber „angyal” szóból és a tetragramból tevődik össze, sokszor szerepel a Héber iratokban az 1Mó 16:7-től kezdődően. A Septuaginta egyik korai másolatában, amikor ez a kifejezés a Za 3:5, 6-ban szerepel, a görög anʹge·losz (angyal; követ) szó után Isten neve áll héber betűkkel. Ezt a töredéket egy barlangban találták meg az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Hogy az Új világ fordítás miért a „Jehova angyala” kifejezést használja a főszövegben, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló görög kéziratokban a Lk 1:11-ben az „Úr angyala” szerepel, arról a C1-es és a C3-as függ.-ek írnak bővebben.

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Jehova szentélyébe: Ahogy arról a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzet említést tett, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben Isten neve szerepel. Például a „Jehova szentélye [vagy: „temploma”]” kifejezés megfelelői gyakran tartalmazzák a tetragramot (4Mó 19:20; 2Ki 18:16; 23:4; 24:13; 2Kr 26:16; 27:2; Jr 24:1; Ez 8:16; Ag 2:15). Ahogy az a C1-es függ.-ben ki lett fejtve, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. Ezért áll a főszövegben a Jehova név. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:9-et.)

Jehova angyala: Lásd a Lk 1:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:9-et.

Jehova dicsősége: Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. A „dicsőség” szó héber megfelelője a tetragrammal együtt több mint 30-szor fordul elő a Héber iratokban. Néhány példa található erre a 2Mó 16:7; 40:34; 3Mó 9:6, 23; 4Mó 14:10; 16:19; 20:6; 1Ki 8:11; 2Kr 5:14; 7:1; Zs 104:31; 138:5; Ézs 35:2; 40:5; 60:1; Ez 1:28; 3:12; 10:4; 43:4; Ha 2:14-ben. (Lásd a Lk 1:6, 9-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:9-et.)

aki Krisztus: Az angyal nyilvánvalóan prófétai értelemben használta ezt a címet, mivel az, hogy Jézusra kiáradt a szent szellem a megkeresztelkedésekor, azt jelezte, hogy már ténylegesen ő a Messiás, vagyis a Krisztus (Mt 3:16, 17; Mr 1:9–11; Lk 3:21, 22).

Krisztus, az Úr: A görög „Krisztus, az Úr” (khri·sztoszʹ küʹri osz, szó szerint: „Krisztus Úr”)·kifejezés csak itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Az angyal nyilvánvalóan prófétai értelemben használta ezeket a címeket, ezért az utolsó mellékmondatot úgy is vissza lehet adni, hogy „aki Krisztus, az Úr lesz”. (Lásd az aki Krisztus kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.) Péter a Cs 2:36-ban ihletés alatt kifejti, hogy Isten „Úrrá is, és Krisztussá is tette” Jézust. A „Krisztus, az Úr” kifejezést azonban máshogy is lehet érteni. Vannak tudósok, akik a következő fordítást tartják helyesnek: „a felkent Úr”. Mások szerint ezek a címek együttvéve azt jelentik, hogy ’az Úr Krisztusa’, amely kifejezés a Lk 2:11 néhány latin és szír nyelvű fordításában is megtalálható. Ezzel összhangban a Keresztény görög iratok bizonyos héber nyelvű fordításai (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J5–8, 10) a má·síʹach Jehó·wáʹ, vagyis a „Jehova Krisztusa” megfogalmazást használják. Többek között emiatt egyesek szerint a Lk 2:11-ben szereplő kifejezés ugyanazt jelenti, mint a Lk 2:26-ban található görög kifejezés, mely úgy lett fordítva, hogy „Jehova Krisztusát”.

akiben örömömet lelem: Vagy: „akiben kedvem telik”; „akiben gyönyörködöm”. Ugyanez a kifejezés található a Mt 12:18-ban, mely egy idézet a megígért Messiásról, vagyis Krisztusról az Ézs 42:1-ből. A szent szellem kiárasztása és Isten kijelentése a Fiáról egyértelműen a megígért Messiásként azonosította Jézust. (Lásd a Mt 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

örömömet lelem benned: Vagy: „kedvem telik benned”; „gyönyörködöm benned”. Ugyanez a kifejezés található a Mt 12:18-ban, mely egy idézet a megígért Messiásról, vagyis Krisztusról az Ézs 42:1-ből. A szent szellem kiárasztása és Isten kijelentése a Fiáról egyértelműen a megígért Messiásként azonosította Jézust. (Lásd a Mt 3:17; 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

béke a földön a jóakarat emberei között: Bizonyos kéziratok szövegét így is lehet értelmezni: „a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Némelyik bibliafordítás ezt a megfogalmazást tükrözi. De az Új világ fordítás szóhasználatát sokkal jobban alátámasztják a kéziratok. Az angyal szavai nem arra utalnak, hogy Isten minden emberrel jóakarattal bánik, a gondolkodásmódjuktól és a viselkedésüktől függetlenül. Inkább azokról van itt szó, akik azért élvezhetik Isten jóakaratát, mert őszintén hisznek benne, és a Fia követőivé válnak. (Lásd a jóakarat emberei kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

a jóakarat emberei: Az angyal nyilvánvalóan Isten jóakaratáról beszélt, nem az emberekéről. A görög eu·do·kiʹa szót így is vissza lehet adni: „elismerés”; „tetszés”. A Mt 3:17-ben, a Mr 1:11-ben és a Lk 3:22-ben az ezzel rokon eu·do·keʹó ige szerepel (lásd a Mt 3:17-hez és a Mr 1:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket); itt Isten a Fiához szól közvetlenül a keresztelkedése után. Az az alapjelentése, hogy ’elismer valakit’; ’kedvét leli benne’; ’kedvezően tekint rá’; ’örömét leli benne’. Ezzel összhangban „a jóakarat emberei” kifejezés (an·thróʹpoisz eu·do·kiʹasz) olyan emberekre utal, akik Isten tetszését és jóakaratát élvezik, és így is lehet fordítani: „emberek, akikben Isten örömét leli”; „emberek, akikre Isten kedvezően tekint”. Az angyal tehát nem arra utalt, hogy Isten általánosságban az emberek iránt nyilvánítja ki a jóakaratát, hanem csak azok iránt, akik örömet szereznek neki azáltal, hogy őszintén hisznek benne, és a Fia követőivé válnak. A görög eu·do·kiʹa szó bizonyos szövegkörnyezetekben emberek jó indítékára utal (Ró 10:1; Flp 1:15), de gyakran használják arra, hogy Isten helyesnek lát valamit, kedvét leli valamiben, vagy valamit jónak tart (Mt 11:26; Lk 10:21; Ef 1:5, 9; Flp 2:13; 2Te 1:11). A SeptuagintábanZs 51:18-ban (50:20, LXX) Isten jóakaratára használják ezt a szót.

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

amit tudtunkra adott Jehova: Bár az angyalok adták át az üzenetet, a pásztorok felismerték, hogy az valójában Jehova Istentől származik. A Septuaginta a „tudtunkra adott”-nak fordított görög igét használja annak a héber igének a fordításaként, mely olyan szövegkörnyezetekben szerepel, amikor Jehova feltárja az akaratát az embereknek, vagy amikor az emberek akarják megtudni azt. Ezekben a bibliaversekben az eredeti héber szöveg gyakran a tetragramot használja (Zs 25:4; 39:4; 98:2; 103:6, 7). Ezért észszerű összekapcsolni Isten nevét azzal, amit a zsidó pásztorok itt mondanak. (Lásd a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:15-öt.)

Jézus: A héber Jésua, azaz Józsué név megfelelője, melynek a jelentése: ’Jehova megmentés’.

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Jehovának: Ez az idézet a 2Mó 13:2, 12-n alapul, mely verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

az ideje, hogy. . . felajánlják a tisztulási áldozatot: Vagyis annak az ideje, hogy szertartásilag megtisztuljanak az imádatra. A mózesi törvény szerint az anyának egy 40 napos tisztuláson kellett átesnie, miután fiút szült (3Mó 12:1–4). Ennek a törvénynek kétségkívül nem az volt a célja, hogy negatív színben tüntesse fel a nőket és a gyermekszülést, inkább egy fontos igazságot tanított meg: a gyermekszülés által Ádám bűne továbbterjed egyik nemzedékről a másikra. Mária sem volt kivétel ezalól, noha egyes valláskutatók ezt állítják (Ró 5:12). Lukács biztosan nem azért fogalmazott többes számban ebben a versben, mert Jézust is beleértette, hiszen tudta, hogy a szent szellem megóvta Jézust attól, hogy a tökéletlen emberi édesanyjától bűnt örököljön, ezért neki nem kellett megtisztulnia (Lk 1:34, 35). Mivel József szervezte meg az utazást, és családfőként az ő felelőssége volt gondoskodni arról, hogy az áldozatot felajánlják, Lukács valószínűleg azért használt többes számot, mert Máriára és Jézus nevelőapjára gondolt.

hogy bemutassák Jehovának: Ahogy a következő vers mutatja, az, hogy Jézust a születése után elvitték a templomba, összhangban volt Jehova szavaival, melyeket Mózesnek mondott a 2Mó 13:1, 2, 12-ben. Itt a szülők arra lettek felszólítva, hogy szenteljenek „Jehovának minden elsőszülött fiút”. Továbbá a „bemutassák Jehovának” kifejezés hasonló az 1Sá 1:22–28 megfogalmazásához, mely szerint a fiatal Sámuelt elvitték, hogy „jelenjen meg Jehova előtt”, és az ő szolgálatának szentelje az életét. (Lásd a Lk 1:6; 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:22-t.)

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

az ideje, hogy. . . felajánlják a tisztulási áldozatot: Vagyis annak az ideje, hogy szertartásilag megtisztuljanak az imádatra. A mózesi törvény szerint az anyának egy 40 napos tisztuláson kellett átesnie, miután fiút szült (3Mó 12:1–4). Ennek a törvénynek kétségkívül nem az volt a célja, hogy negatív színben tüntesse fel a nőket és a gyermekszülést, inkább egy fontos igazságot tanított meg: a gyermekszülés által Ádám bűne továbbterjed egyik nemzedékről a másikra. Mária sem volt kivétel ezalól, noha egyes valláskutatók ezt állítják (Ró 5:12). Lukács biztosan nem azért fogalmazott többes számban ebben a versben, mert Jézust is beleértette, hiszen tudta, hogy a szent szellem megóvta Jézust attól, hogy a tökéletlen emberi édesanyjától bűnt örököljön, ezért neki nem kellett megtisztulnia (Lk 1:34, 35). Mivel József szervezte meg az utazást, és családfőként az ő felelőssége volt gondoskodni arról, hogy az áldozatot felajánlják, Lukács valószínűleg azért használt többes számot, mert Máriára és Jézus nevelőapjára gondolt.

áldozatot ajánlottak fel: A mózesi törvény értelmében egy nő gyermekszülés után egy meghatározott ideig szertartásilag tisztátalan volt. Miután ez az idő letelt, égőáldozatot és bűnért való áldozatot ajánlottak fel érte (3Mó 12:1–8).

Jehova törvényében: A Héber iratokban sokszor szerepel a „Jehova törvénye” kifejezés a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként. (Például: 2Mó 13:9; 2Ki 10:31; 1Kr 16:40; 22:12; 2Kr 17:9; 31:3; Ne 9:3; Zs 1:2; 119:1; Ézs 5:24; Jr 8:8; Ám 2:4.) A Keresztény görög iratokban gyakran az ahogy meg van írva kifejezés vezeti be a Héber iratokból származó idézeteket (Mr 1:2; Cs 7:42; 15:15; Ró 1:17; 10:15; lásd a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:23-at).

Minden hímnemű elsőszülöttet: Lk 2:22–24-ben található rész nemcsak a Mária megtisztulásakor bemutatott áldozatra utal (lásd a Lk 2:22, 24-hez tartozó magyarázó jegyzeteket), hanem arra is, hogy a törvény előírása szerint egy házaspárnak 5 ezüstsekelt kellett fizetnie az elsőszülött gyermekük születésekor. Mint elsőszülött fiút Jézust Istennek szentelték, Istené volt. Ezért a törvény megkövetelte, hogy Jézust váltsák meg a szülei, József és Mária (2Mó 13:1, 2; 4Mó 18:15, 16). Ezt az összeget akkor kellett kifizetniük, amikor a gyermek „egy hónapos vagy annál idősebb” lett. Ezért Józsefnek lehetősége volt akkor kifizetni az 5 sekelt, amikor Mária felajánlotta a tisztulási áldozatát, vagyis 40 nappal Jézus születése után.

Jehovának: Ez az idézet a 2Mó 13:2, 12-n alapul, mely verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

Jehova törvényében: A Héber iratokban sokszor szerepel a „Jehova törvénye” kifejezés a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként. (Például: 2Mó 13:9; 2Ki 10:31; 1Kr 16:40; 22:12; 2Kr 17:9; 31:3; Ne 9:3; Zs 1:2; 119:1; Ézs 5:24; Jr 8:8; Ám 2:4.) A Keresztény görög iratokban gyakran az ahogy meg van írva kifejezés vezeti be a Héber iratokból származó idézeteket (Mr 1:2; Cs 7:42; 15:15; Ró 1:17; 10:15; lásd a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:23-at).

áldozatot ajánlottak fel: A mózesi törvény értelmében egy nő gyermekszülés után egy meghatározott ideig szertartásilag tisztátalan volt. Miután ez az idő letelt, égőáldozatot és bűnért való áldozatot ajánlottak fel érte (3Mó 12:1–8).

Jehova törvényében: Lásd a Lk 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:24-et.

egy pár gerlét vagy két fiatal galambot: A törvény lehetővé tette, hogy a szegényebb nők madarat ajánljanak fel a sokkal drágább juh helyett (3Mó 12:6, 8). József és Mária kétségkívül szegények voltak ebben az időben. Ez azt mutatja, hogy az asztrológusok nem a születésekor jöttek meglátogatni Jézust, hanem amikor már nagyobb volt (Mt 2:9–11). Ha József és Mária már megkapták volna azokat a drága ajándékokat, melyeket az asztrológusok hoztak, akkor könnyen megtehették volna, hogy egy juhot ajánlanak fel, amikor elmennek a templomba.

Simeon: Ez a név egy héber igéből származik, melynek jelentése ’hall’; ’figyel’. A Szentírás Zakariáshoz és Erzsébethez hasonlóan Simeont is igazságosnak nevezi (Lk 1:5, 6). Emellett istentisztelő emberként utal rá, mely a görög eu·la·bészʹ szó fordítása. Ez a görög szó a Keresztény görög iratokban azt fejezi ki, hogy valaki gondos és lelkiismeretes az imádattal kapcsolatos dolgokban (Cs 2:5; 8:2; 22:12).

Krisztus: Ez a cím a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, és a „Messiás” (a héber má·síʹach) cím megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. A bibliai időkben szertartásos keretek között kenték fel olajjal az uralkodókat.

Jehova Krisztusát: Nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben, bár a rendelkezésre álló görög kéziratok itt szó szerint azt írják, hogy „az Úr Krisztusát” (ton khri·sztonʹ Kü·riʹu). Septuaginta fennmaradt másolataiban ez a kifejezés megfelel a má·síʹach JHVH kifejezésnek, melynek jelentése: ’Jehova felkentje’, és amely 11-szer fordul elő a Héber iratokban (1Sá 24:6 [kétszer]; 10; 26:9, 11, 16, 23; 2Sá 1:14, 16; 19:21; Si 4:20; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:26-ot).

Krisztusát: Vagy: „felkentjét”; „Messiását”. A „Krisztus” cím, mely a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, megegyezik a „Messiás” címmel (a héber má·síʹach szóból), és mindkettő azt jelenti, hogy ’felkent’. (Lásd a Mt 1:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Jehova Krisztusát kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

Legfőbb Úr: A görög de·szpoʹtész szó alapvetően azt jelenti, hogy ’úr’; ’tulajdonos’ (1Ti 6:1; Tit 2:9; 1Pt 2:18). Ahol Isten közvetlen megszólításaként szerepel, mint például itt vagy a Cs 4:24-ben és a Jel 6:10-ben, „legfőbb Úr”-nak van fordítva, és arra utal, hogy ő milyen kiváló uralkodó. Más fordításokban olyan kifejezések szerepelnek, mint az „Úr”, „Úr és Parancsoló”, „mindenek uralkodója”. A Keresztény görög iratok sok héber nyelvű fordítása a héber ʼAdhó·nájʹ (legfőbb Úr) kifejezést használja, de legalább két ilyen fordításban (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J9, 18) Isten neve, a Jehova név áll itt.

meghalhat a te rabszolgád: Az itt szereplő görög ige azt jelenti szó szerint, hogy ’elenged’; ’kiszabadít’; ’elbocsát’. Itt annak a szépítő megfogalmazása, hogy „enged meghalni”. Ha valaki békében hal meg, az azt jelenti, hogy nyugodt körülmények között hal meg, miután teljes életet élt, és beteljesedett a hőn áhított reménysége. (Vesd össze: 1Mó 15:15; 1Ki 2:6.) Isten Simeonnak tett ígérete most beteljesedett, mivel látta Jehova megígért Krisztusát, Isten megmentésének eszközét. Simeont most már belső béke tölthette el, és elégedetten merülhetett halálalvásba, míg fel nem támad (Lk 2:26).

a nemzeteket borító lepel eltávolítására: Vagy: „a nemzetek felvilágosítására”. A görög a·po·kaʹlü·pszisz kifejezés, mely úgy van visszaadva, hogy a „lepel eltávolítása”, azt jelenti, hogy ’leleplezés’ vagy ’feltárás’, és gyakran Istennel, az akaratával vagy a szándékával kapcsolatos dolgok kinyilatkoztatására vonatkozik (Ró 16:25; Ef 3:3; Jel 1:1). Az idős Simeon itt úgy utalt a gyermek Jézusra, mint aki világosság, és azt mondta, hogy Jézus jelképesen nemcsak a zsidókra és a prozelitákra fog fényt árasztani, hanem a nem zsidó nemzetekre is. Simeon prófétai szavai összhangban voltak a Héber iratok próféciáival, például az Ézs 42:6-tal és 49:6-tal.

feltámadás: A görög a·naʹszta·szisz kifejezés szó szerinti jelentése az, hogy ’felkel’, ’feláll’. Mintegy 40-szer szerepel a Keresztény görög iratokban, amikor a halottak feltámadásáról van szó (Mt 22:31; Cs 4:2; 24:15; 1Ko 15:12, 13). A Septuagintában az Ézs 26:19-ben az a·naʹszta·szisz igei alakjával adják vissza a héber „él” igét az „élni fognak halottaid” kifejezésben. (Lásd a Szójegyzéket.)

talpra állnak: Az itt szereplő görög a·naʹszta·szisz szó a Keresztény görög iratokban általában „feltámadás”-nak van fordítva. (Lásd a Mt 22:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Simeon szavai ebben a versben arra utalnak, hogy az emberekre különféle hatással lesz Jézus, és így lelepleződik a szívük okoskodása (Lk 2:35). Akik nem hisznek Jézusban, azoknak jelül lesz, amelyet meg fognak vetni. Az ilyen személyek elvetik Jézust, megbotlanak miatta, és elesnek. A jövendöléssel összhangban Jézus „botlásnak sziklája” lett sok zsidó számára (Ézs 8:14). Viszont olyanok is voltak, akik hittek benne (Ézs 28:16). Ők jelképesen feltámadtak, vagyis talpra álltak, miután halottak voltak a vétkeik és a bűneik miatt, és Isten igazságosnak tekintette őket (Ef 2:1).

hosszú kard: Mivel a Szentírás nem ír arról, hogy Máriát átszúrták volna karddal, ezért ez a kifejezés nyilvánvalóan arra a fájdalomra, szenvedésre és bánatra utal, melyet Mária akkor érzett, amikor a fia meghalt a kínoszlopon (Jn 19:25).

téged: Vagy: „a te lelkedet”; „az életedet”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

prófétálni: A görög pro·phé·teuʹó szó azt jelenti szó szerint, hogy ’megmond’, ’kimond’. Az Írásokban arra utal, hogy valaki ismertté tesz Istentől származó üzeneteket. Bár gyakran magában foglalja azt a gondolatot, hogy valaki előre megmondja a jövőt, de a szó alapjelentése nem ez. A görög szó utalhat arra is, hogy valaki Isten segítségével meghatároz egy dolgot. (Lásd a Mt 26:68-hoz; a Mr 14:65-höz és a Lk 22:64-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Ebben a szövegkörnyezetben a szent szellem néhányakat arra indított, hogy prófétáljanak. Azzal, hogy azokról a nagyszerű dolgokról beszéltek, melyeket Jehova a múltban tett, illetve a jövőben fog tenni, a legfelségesebb Isten szószólói lettek (Cs 2:11). A „prófétál”-nak fordított héber szó is hasonló gondolatot hordoz magában. A 2Mó 7:1 például úgy utal Áronra, mint Mózes prófétájára. Ezt úgy kell érteni, hogy Mózes szószólója lett, nem pedig úgy, hogy előre megmondta a jövőt.

Anna: Héber eredetű szó, és a jelentése ’kegy’; ’könyörület’. Amikor Anna a gyermek Jézusról beszélt azoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását, prófétanő szerepét töltötte be. A „prófétál” szó alapvetően azt jelenti, hogy valaki Isten ihletett üzeneteit bejelenti, feltárja Isten akaratát. (Lásd a Cs 2:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

szent szolgálatot végezzünk neki: Vagy: „imádjuk őt”. A görög la·treuʹó ige alapvetően szolgálatvégzést jelent. A Szentírásban utalhat az Istennek végzett szolgálatra, az Isten imádatával kapcsolatos szolgálatra (Mt 4:10; Lk 2:37; 4:8; Cs 7:7; Ró 1:9; Flp 3:3; 2Ti 1:3; Héb 9:14; 12:28; Jel 7:15; 22:3) vagy a szentélynél, illetve a templomnál végzett szolgálatra (Héb 8:5; 9:9; 10:2; 13:10). Ezért néhány szövegkörnyezetben úgy is vissza lehet adni, hogy „imád”. Néhány esetben a hamis imádattal kapcsolatban fordul elő a Bibliában abban az értelemben, hogy valaki teremtett dolgokat szolgál vagy imád (Cs 7:42; Ró 1:25).

Sohasem hiányzott a templomból: Anna mindig a templomban volt, valószínűleg a templomkapuk reggeli nyitásától az esti zárásukig. A szent szolgálatát böjtöléssel meg könyörgésekkel végezte, ami azt jelzi, hogy Isten más hűséges szolgáihoz hasonlóan ő is siránkozott az akkor fennálló helyzet miatt, és vágyott a változásra (Ezs 10:1; Ne 1:4; Si 1:16). A zsidók évszázadok óta idegen fennhatóság alatt éltek, és a vallás hanyatlása már a templomot és a papságot is elérte. Ez megmagyarázza, miért várta annyira Anna és mások „Jeruzsálem megszabadítását” (Lk 2:38).

szent szolgálatot végzett: Vagy: „imádta Istent”. (Lásd a Lk 1:74-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Istennek: A legkorábbi görög kéziratokban itt a The·oszʹ (Isten) szó áll. Más görög kéziratokban azonban, illetve egyes latin és szír fordításokban „az Úr” kifejezés szerepel. A Keresztény görög iratok számos héber fordítása (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J5, 7–17, 28) Isten nevét használja ebben a versben, és úgy adja vissza a kifejezést, hogy „hálát adott Jehovának”.

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Jehova törvényében: A Héber iratokban sokszor szerepel a „Jehova törvénye” kifejezés a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként. (Például: 2Mó 13:9; 2Ki 10:31; 1Kr 16:40; 22:12; 2Kr 17:9; 31:3; Ne 9:3; Zs 1:2; 119:1; Ézs 5:24; Jr 8:8; Ám 2:4.) A Keresztény görög iratokban gyakran az ahogy meg van írva kifejezés vezeti be a Héber iratokból származó idézeteket (Mr 1:2; Cs 7:42; 15:15; Ró 1:17; 10:15; lásd a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:23-at).

Jehova törvénye: Ez a kifejezés sokszor szerepel a Héber iratokban a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként (2Mó 13:9; 2Ki 10:31; 1Kr 16:40; 22:12; 2Kr 17:9; 31:3; Ne 9:3; Zs 1:2; 119:1; Ézs 5:24; Jr 8:8; Ám 2:4; lásd a Lk 1:6; 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 2:39-et).

visszamentek Galileába: Bár ebből a kijelentésből úgy tűnhet, hogy József és Mária egyenesen Názáretbe mentek azután, hogy bemutatták Jézust a templomban, de Lukács beszámolója meglehetősen tömör. Máté evangéliuma (2:1–23) még beszél az asztrológusok látogatásáról, arról, hogy Józsefnek és Máriának Egyiptomba kellett menekülnie Heródes király gyilkos szándékú terve miatt, Heródes haláláról, illetve arról, hogy a család visszatért Názáretbe.

a szüleinek szokásuk volt: A törvény nem tette kötelezővé a nőknek, hogy részt vegyenek a pászkán. De Mária rendszeresen Józseffel tartott Jeruzsálembe, hogy ott legyenek az évenkénti ünnepen (2Mó 23:17; 34:23). Ez minden évben oda-vissza közel 300 km-nyi utazást jelentett az egyre növekvő családnak, méghozzá dombos vidéken keresztül.

felment Galileából: Csupán 11 km-re Názárettől volt egy Betlehem nevű város, ám a próféciák szerint a Messiásnak „Betlehem Efrata” városából kellett származnia (Mi 5:2). Ez a Betlehem, melyre Dávid városaként történik utalás, Júdeában volt, délen (1Sá 16:1, 11, 13). Názáret és Betlehem Efrata között légvonalban kb. 110 km a távolság. A valóságban az út Szamárián át (napjaink útvonalait figyelembe véve) úgy 150 km hosszú lehetett. Dombos vidéket kellett átszelni, és az utazás fáradságos volt, mely több napot is felölelhetett.

felmentek: Vagyis felmentek Jeruzsálembe. Az út dombos és hegyvidékes területen vitt át. (Lásd a Lk 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kérdezgette őket: A Jézus körül lévők reakciójából arra következtethetünk, hogy nem csupán egy kíváncsi kisfiú kérdezősködéséről volt szó (Lk 2:47). A görög kifejezés, mely úgy van fordítva, hogy „kérdezgette”, bizonyos szövegkörnyezetben olyan kérdezésre és visszakérdezésre utalhat, amilyen egy bírósági eljárás során szokott elhangzani (Mt 27:11; Mr 14:60, 61; 15:2, 4; Cs 5:27). Történészek szerint a legelőkelőbb vallási vezetők közül néhányaknak szokásuk volt ott maradni a templomban az ünnep után, hogy egy tágas csarnokban tanítsanak másokat. Az emberek odaülhettek a lábukhoz, és kérdezgethették őket.

ámuldozott: Az itt szereplő görög ige folyamatos vagy ismétlődő csodálkozásra utal.

megnyílt az ég: Isten nyilván előidézte, hogy Jézus emlékezzen az égi életére, így azokra az igazságokra is, melyeket az Atyjától tanult az emberré válása előtt.

megnyílt az ég: Isten nyilván előidézte, hogy Jézus bepillantást nyerjen az égbe, és ekkor talán arra is képessé tette, hogy emlékezzen az égi életére. Jézusnak a keresztelkedése utáni kijelentései – különösen az i. sz. 33 pászkájának éjjelén mondott bensőséges imája – azt mutatják, hogy tisztában volt azzal, hogy a földre jövetele előtt az égben élt. Ebből az imából az is kiderül, hogy visszaemlékezett arra, amiket az Atyjától hallott és látott, továbbá hogy milyen dicsőségben volt része az égben (Jn 6:46; 7:28, 29; 8:26, 28, 38; 14:2; 17:5). Jézus talán a keresztelkedése és a felkenetése során kapta vissza ezeket az emlékeit.

ő ezt mondta nekik: Az ezt követő szavak Jézus első szavai, melyek feljegyzésre kerültek a Bibliában. Fiatal fiúként nagy valószínűség szerint még nem tudott minden részletet az ember előtti létezéséről. (Lásd a Mt 3:16-hoz és a Lk 3:21-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) De észszerűnek tűnik, hogy az anyja és a nevelőapja beszéltek neki arról, hogy mit mondtak az angyalok, amikor meglátogatták őket, vagy Simeon és Anna próféciáiról, melyeket akkor jelentettek ki, amikor 40 nappal Jézus születése után a család felment Jeruzsálembe (Mt 1:20–25; 2:13, 14, 19–21; Lk 1:26–38; 2:8–38). Jézus válaszából kiderül, hogy valamennyire tisztában volt vele, hogy a születése csoda volt, és hogy különleges kapcsolata van égi Atyjával, Jehovával.

Atyám házában kell lennem: A görög „Atyám házában” kifejezés szó szerinti fordítása így hangzik: „Atyám [dolgai]ban”. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy József és Mária amiatt aggódott, hogy hol lehet Jézus, ezért logikus, hogy ezek a szavak helyre utalnak, vagyis úgy lehetne visszaadni, hogy „Atyám házában [vagy „lakhelyén”; „udvaraiban”]” (Lk 2:44–46). Jézus később a szolgálata során konkrétan úgy utalt a templomra, hogy az Atyja háza (Jn 2:16). Néhány tudós szerint viszont a kifejezést tágabban is lehet érteni: „Atyám dolgaival kell foglalatoskodnom”.

Jeruzsálembe ment: A város kb. 750 m-rel a tengerszint felett helyezkedik el, ezért úgy is vissza lehet adni ezt a kifejezést, hogy „felment Jeruzsálembe” (Mr 10:32; Lk 2:22; Jn 2:13; Cs 11:2). Jézus és a tanítványai a Jordán völgyéből indultak el (lásd a Mt 19:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet), amelynek a legmélyebb pontja kb. 400 m-rel a tengerszint alatt található. Tehát mintegy 1000 m-t kellett felfelé menniük, hogy Jeruzsálembe érjenek.

felment Galileából: Csupán 11 km-re Názárettől volt egy Betlehem nevű város, ám a próféciák szerint a Messiásnak „Betlehem Efrata” városából kellett származnia (Mi 5:2). Ez a Betlehem, melyre Dávid városaként történik utalás, Júdeában volt, délen (1Sá 16:1, 11, 13). Názáret és Betlehem Efrata között légvonalban kb. 110 km a távolság. A valóságban az út Szamárián át (napjaink útvonalait figyelembe véve) úgy 150 km hosszú lehetett. Dombos vidéket kellett átszelni, és az utazás fáradságos volt, mely több napot is felölelhetett.

felmentek: Vagyis felmentek Jeruzsálembe. Az út dombos és hegyvidékes területen vitt át. (Lásd a Lk 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül: Vagy: „Istennek egyetlen kijelentés sem lehetetlen”. Esetleg: „Istennek semmi sem lehetetlen”. A görög rhéʹma szó, mely „kijelentés”-nek van fordítva, jelentheti azt, hogy ’egy szó’; ’egy mondás’; ’egy kijelentés’. Vagy azt is, hogy ’egy dolog’; ’egy szóban forgó dolog’, akár egy eseményről vagy egy cselekvésről legyen szó, akár egy előzőleg kijelentett dolog eredményéről. Bár a görög szöveget többféleképpen is lehet fordítani, a jelentése alapvetően ugyanaz: semmi sem lehetetlen, ami Istent vagy az ígéreteit illeti. Az itt szereplő szóhasználat hasonlít a Septuaginta megfogalmazására az 1Mó 18:14-ben, ahol Jehova arról biztosította Ábrahámot, hogy a felesége, Sára idős korában életet fog adni Izsáknak.

elment: Szó szerint: „lement”. Jeruzsálem kb. 750 m-rel a tengerszint felett feküdt. A „lemegy” szó itt arra utal, hogy Jézus elhagyja Jeruzsálemet (Lk 10:30, 31; Cs 24:1; 25:7; vesd össze a Mt 20:17-hez és a Lk 2:4, 42-höz tartozó magyarázó jegyzetekkel).

továbbra is alárendelte magát: Vagy: „továbbra is engedelmeskedett”. A görög ige folyamatos formája arra utal, hogy miután Jézus lenyűgözte a tanítókat a templomban azzal, hogy mennyire jól ismeri Isten Szavát, hazament, és alázatosan alárendelte magát a szüleinek. Ám ez sokkal jelentőségteljesebb volt, mint bármelyik kisgyermek engedelmessége, hiszen hozzájárult ahhoz, hogy Jézus minden részletében betöltse a mózesi törvényt (2Mó 20:12; Ga 4:4).

szavakat: Vagy: „dolgokat”. (Lásd a Lk 1:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Augusztusz császár
Augusztusz császár

Octavianus volt a Római Birodalom első császára. A teljes neve Gaius Julius Caesar Octavianus volt. A római diktátor, Julius Caesar fogadta örökbe, akit i. e. 44-ben gyilkoltak meg. I. e. 31 szeptemberében lépett színre a Római Birodalom kétségbevonhatatlan uralkodójaként, majd i. e. 27. január 16-án a római szenátus az „augustus” címet adományozta neki. I. e. 2-ben Augusztusz egy rendeletet adott ki, hogy a birodalom minden lakóját össze kell írni a maga városában (Lk 2:1–7). A rendeletnek köszönhetően Jézus Betlehemben született meg, beteljesítve ezzel a bibliai próféciákat (Dá 11:20; Mi 5:2). Augusztusz i. sz. 14. augusztus 17-én (a Julianus-naptár szerint augusztus 19-én) halt meg, abban a hónapban, melyet saját maga után nevezett el. Az itt látható bronzszobor i. e. 27-25-ből származik, és jelenleg a British Museumban látható.

Tél Betlehemben
Tél Betlehemben

Jézus nem születhetett decemberben, mivel novembertől márciusig Betlehemben általában hideg van, és esik az eső. Télen előfordul, hogy ezen a területen havazik. Az évnek ebben az időszakában a pásztorok nem maradnak kint a szabad ég alatt, hogy éjszaka vigyázzanak a nyájra (Lk 2:8). Betlehem kb. 780 m-rel a tengerszint felett fekszik Júdea hegyvidékén.

Jézus a jászolban
Jézus a jászolban

A Lk 2:7-ben „jászol”-nak fordított görög szó a phatʹné, melynek jelentése ’etetőhely’. Palesztinában a régészek találtak olyan nagy vályúkat, melyeket egyetlen darab mészkőből faragtak ki, és kb. 0,9 m hosszúak, 0,5 m szélesek és 0,6 m mélyek. Úgy gondolják, hogy ezeket jászolként használták. Az is lehet, hogy a jászlakat azoknak a barlangoknak a sziklafalába vájták, melyeket állatok menedékeként használtak, ahogy az manapság is megfigyelhető.

Gerle és galamb
Gerle és galamb

A mózesi törvény előírta, hogy a gyermekszülést követően egy asszony vigyen egy fiatal kost égőáldozatul és egy fiatal galambot vagy egy gerlét bűnért való áldozatul. Ha a családnak nem telt kosra – mint ahogy az nyilvánvalóan Mária és József esetében is volt –, akkor két gerle vagy két fiatal galamb is elfogadható volt (3Mó 12:6–8). A képen (1.) látható vadgerle (Streptopelia turtur) nemcsak Izraelben található meg, hanem Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában is. Minden októberben melegebb, délebbi országokba vándorolnak, majd tavasszal visszatérnek Izraelbe. A másik képen (2.) látható madár a szirti galamb (Columba livia). Ez a faj az egész világon elterjedt, és általában nem vándorol.

Látkép Jezréel völgyéről
Látkép Jezréel völgyéről

Ez a látkép egy Názárethez közeli szikláról készült, dél felé nézve. Jezréel termékeny völgye, mely sok bibliai beszámoló helyszíne, a képen kelet–nyugati irányba terül el (Jzs 17:16; Bí 6:33; Hó 1:5). Az egyik legismertebb helyszín, a Móré-hegy, balra látható, és a lejtőjén Nain városa fekszik. Jézus Nainban támasztotta fel egy özvegy fiát (Bí 7:1; Lk 7:11–15). A kép középső részén a távolban a Gilboa-hegy látható (1Sá 31:1, 8). Jézus a közeli Názáretben nőtt fel, és talán kiment erre a sziklára, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik Izrael történelmének sok fontos helyszínére (Lk 2:39, 40).