Máté 8:1–34

8  Miután lejött a hegyről, nagyon sokan követték őt.  Odament hozzá egy leprás, és hódolt neki, ezt mondva: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+  Így hát Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!”+ És a férfi azonnal kigyógyult a leprából.+  Jézus ekkor ezt mondta neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is!+ Menj, mutasd meg magad a papnak,+ és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes előírt,+ hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.+  Amikor bement Kapernaumba, egy katonatiszt odament hozzá, és így kérlelte őt:+  „Uram, a szolgám bénultan fekszik a házban, és borzasztó kínjai vannak*.”  Ő így szólt hozzá: „Meggyógyítom, amikor odaérek.”  A katonatiszt így felelt: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere, hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.  Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak meg, hogy »tedd ezt!«, megteszi.” 10  Amikor Jézus ezt hallotta, elámult, és így szólt az őt követőkhöz: „Az igazságot mondom nektek, hogy senkivel sem találkoztam Izraelben, akinek ilyen nagy hite lett volna.+ 11  Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában,+ 12  de a királyság fiait kivetik a sötétségbe. Ott majd sírnak, és csikorgatják a fogukat.+ 13  Jézus ekkor így szólt a katonatiszthez: „Menj! Legyen meg, amiben hittél!”+ És a szolga még abban az órában meggyógyult.+ 14  Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy Péter anyósa+ lázas betegen fekszik.+ 15  Jézus megérintette az asszony kezét,+ mire annak elmúlt a láza. Az asszony aztán felkelt, és kiszolgálta őt. 16  Miután beesteledett, sok, démontól megszállt embert vittek hozzá, és egyetlen parancsára kimentek az emberekből a szellemek, ezenkívül meggyógyított minden beteget, 17  hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: „Ő vette el a betegségeinket és hordozta a bajainkat.”+ 18  Amikor Jézus látta, milyen sokan vannak körülötte, megparancsolta a tanítványainak, hogy induljanak el a túlsó partra.+ 19  És odament hozzá egy írástudó, és így szólt hozzá: „Tanító, követlek téged, bárhová mész is.”+ 20  Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 21  Egy másik ember, az egyik tanítványa aztán így szólt hozzá: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 22  Jézus ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat.”+ 23  És amikor beszállt egy csónakba, a tanítványai követték őt.+ 24  Egyszer csak olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a csónakot elborították a hullámok. Ő azonban aludt.+ 25  Odamentek hát hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mindjárt odaveszünk!” 26  De ő így szólt hozzájuk: „Miért féltek* ennyire, ti kishitűek?”+ Aztán fölkelt, ráparancsolt a szélre és a tengerre, és nagy csend lett.+ 27  A tanítványok pedig elámultak, és ezt mondták: „Ki ez az ember, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?!” 28  Amikor a túlsó partra ért, Gadara vidékére, találkozott két, démontól megszállt emberrel, akik a sírok közül* jöttek elő.+ Rendkívül vadak voltak, úgyhogy senkinek sem volt bátorsága azon az úton menni. 29  És ezt ordították: „Mit akarsz tőlünk, Isten Fia?+ Azért jöttél ide, hogy kínozz minket,+ mielőtt eljönne az ideje?”+ 30  Tőlük távol egy nagy disznócsorda legelészett.+ 31  Így hát a démonok kérlelni kezdték őt, ezt mondva: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.”+ 32  Ezt mondta hát nekik: „Menjetek!” Erre azok kimentek a két férfiból, és belementek a disznókba. Ekkor az egész csorda a szakadék* felé rohant, és a tengerbe zuhant. Mind odaveszett. 33  A pásztorok pedig elszaladtak, bementek a városba, és mindenről beszámoltak, arról is, hogy mi történt a démontól megszállt emberekkel. 34  Ekkor az egész város kiment Jézushoz, és amikor meglátták, arra kérték, hogy távozzon a vidékükről.+

Lábjegyzetek

Vagy: „borzasztóan szenved”.
Vagy: „vagytok bátortalanok”.
Vagy: „a sírokból”.
Vagy: „a meredek part”.

Jegyzetek

hódoljunk neki: Vagy: „meghajoljunk előtte”. Amikor a pro·szkü·neʹó görög ige egy isten vagy istenség imádatára utal, akkor „imád”-nak van fordítva. Ebben a szövegrészben az asztrológusok viszont afelől érdeklődtek, hogy hol van „a zsidók királya, aki megszületett”. Tehát itt egyértelműen egy emberi király, nem pedig egy isten iránti hódolatra vagy tiszteletre utal. Hasonló értelemben szerepel a Mr 15:18, 19-ben, ahol a katonákkal kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy gúnyolódva „meghajoltak” Jézus előtt, és a zsidók királyának nevezték őt. (Lásd a Mt 18:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

leprás: Olyan személy, aki súlyos bőrbetegségben szenved. A Biblia nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót).

hódolt neki: Vagy: „meghajolt előtte”; „tisztelettel adózott neki”. A Héber iratok is beszél arról, hogy az emberek meghajoltak, amikor prófétával, királlyal vagy Isten más képviselőjével találkoztak (1Sá 25:23, 24; 2Sá 14:4–7; 1Ki 1:16; 2Ki 4:36, 37). Ez a férfi nyilván felismerte, hogy Isten egyik képviselőjével beszél, akinek hatalma van meggyógyítani másokat. Helyénvaló volt, hogy a Jehova által kijelölt király iránti tisztelete jeleként meghajolt Jézus előtt (Mt 9:18; az itt használt görög szóval kapcsolatban bővebb információ található a Mt 2:2-höz tartozó magyarázó jegyzetben.)

megérintette: A mózesi törvény értelmében a leprásokat el kellett különíteni, hogy ne fertőzzenek meg másokat (3Mó 13:45, 46; 4Mó 5:1–4). A zsidó vallási vezetők azonban további szabályokat állítottak fel. Például senki sem mehetett négy könyöknél, azaz kb. 1,8 m-nél közelebb egy lepráshoz; ez a távolság szeles napokon 100 könyök, vagyis úgy 45 m volt. Az ilyen szabályok miatt az emberek szívtelenül bántak a leprásokkal. A hagyomány kedvező színben tüntet fel egy rabbit, aki elrejtőzött a leprások elől, és egy másikat is, aki köveket dobált feléjük, hogy távol tartsa őket. Jézust viszont annyira megindította a leprás férfi szomorú helyzete, hogy olyasmit tett, amit más zsidók elképzelhetetlennek tartottak: megérintette őt. Annak ellenére tett így, hogy egyetlen szóval is meg tudta volna gyógyítani (Mt 8:5–13).

Akarom: Jézus nem csupán tudomást vett a leprás kéréséről, hanem azt is kifejezte, hogy mennyire szeretne segíteni rajta. Ez arról árulkodik, hogy nem pusztán kötelességtudatból gyógyította meg.

Nehogy elmondd ezt bárkinek is: Jézus valószínűleg azért adta ezt az utasítást, mert nem akarta a saját nevét dicsőíteni, illetve nem szerette volna elvonni a figyelmet Jehova Istenről és a királyságról szóló jó hírről. Ez beteljesítette az Ézs 42:1, 2-ben található próféciát, mely szerint Jehova szolgája „nem hallatja hangját az utcán”, vagyis nem akar szenzációt kelteni maga körül (Mt 12:15–19). Jézus alázata merőben eltért azoknak a képmutató embereknek a magatartásától, akiket elítélt, amiért „a főutcák sarkain [imádkoztak], hogy lássák őket az emberek” (Mt 6:5). Jézus nyilvánvalóan azt szerette volna, ha mások szilárd bizonyítékok, nem pedig a csodáiról szóló, szenzációhajhász beszámolók alapján következtetnek úgy, hogy ő a Krisztus.

Nehogy elmondd ezt bárkinek is: Lásd a Mr 1:44-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

mutasd meg magad a papnak: A mózesi törvény szerint egy papnak kellett megvizsgálnia, hogy egy leprás meggyógyult-e. A leprából kigyógyult embernek ehhez el kellett utaznia a templomhoz, és áldozatot, vagyis ajándékot kellett felajánlania: két élő, tiszta madarat, cédrusfát, skarlátvörös fonalat és izsópot (3Mó 14:2–32).

Kapernaumba: Héber eredetű név, melynek jelentése: ’Náhum falva’ vagy ’vigasztalás falva’ (Ná 1:1, lábj.). Jelentős város volt Jézus földi szolgálata idején a Galileai-tenger északnyugati partján, és a Mt 9:1-ben Jézus városának nevezik.

Kapernaumba: Lásd a Mt 4:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

katonatiszt: Vagy: „százados”, azaz olyan ember, aki nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

szolgám: Az itt szereplő görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „gyermek”; „fiatal”. Olyan szolgára használták, akit kedveltek, és feltehetően személyi szolga volt.

sokan. . . keletről és nyugatról: Arra utal, hogy nem zsidók is uralkodhatnak majd a királyságban.

asztalhoz telepednek: Vagy: „étkeznek”. A bibliai időkben az asztal köré gyakran heverőket tettek a lakomák és a nagy étkezések alkalmával. A résztvevők a heverőre telepedtek fejükkel az asztal felé, a bal kezükkel pedig gyakran egy párnán könyököltek. Általában a jobb kezükkel ettek. Közeli kapcsolatot feltételezett az, ha valaki asztalhoz telepedett másokkal. Akkoriban a zsidók rendes körülmények között soha nem telepedtek volna asztalhoz nem zsidókkal.

csikorgatják a fogukat: Vagy: „vicsorgatják (összeszorítják) a fogukat”. Ez a kifejezés utalhat gyötrelemre, kétségbeesésre és dühre, melyek keserű szavakkal és erőszakos tettekkel is párosulhatnak.

Simon anyósát: Vagyis Péternek, másik nevén Kéfásnak az anyósát (Jn 1:42). Ez a kijelentés összhangban van Pálnak az 1Ko 9:5-ben feljegyzett szavaival, ahol Kéfásra nős emberként utal. Péter anyósa minden bizonnyal Péter otthonában lakott, csakúgy, mint Péter testvére, András (Mr 1:29–31; lásd a Mt 10:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet, mely kifejti, milyen nevei voltak az apostolnak).

magas láz gyötörte: Máté és Márk azt írta, hogy Péter anyósa „lázas betegen feküdt” (Mt 8:14; Mr 1:30). Egyedül Lukács emeli ki – nyilván azért, mert orvos volt –, hogy milyen súlyos volt az állapota, amikor ezt írta róla: „magas láz gyötörte”. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

Péter anyósa: Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

lázas betegen fekszik: Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Miután beesteledett: Vagyis miután a sabbatnap véget ért, összhangban a Mr 1:21–32-ben és a Lk 4:31–40-ben olvasható párhuzamos beszámolókkal.

hogy beteljesedjen az, amit Jehova mondott a prófétája által: Ez és ehhez hasonló kifejezések sokszor szerepelnek Máté evangéliumában. Nyilvánvalóan Jézusnak a megígért Messiásként betöltött szerepét hangsúlyozza a zsidó olvasóknak (Mt 2:15, 23; 4:14; 8:17; 12:17; 13:35; 21:4; 26:56; 27:9).

hogy beteljesedjen, amit Isten mondott Ézsaiás próféta által: Lásd a Mt 1:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

hordozta: Vagy: „vitte el”; „távolította el”. Máté itt ihletés alatt Jézus csodálatos gyógyításaira alkalmazza az Ézs 53:4-et. Ennek a próféciának a nagyobb beteljesedésére akkor kerül majd sor, amikor Jézus teljesen elviszi az emberek bűneit, mint ahogy az azázelnek való kecske is elvitte Izrael bűneit a pusztába az engesztelés napján (3Mó 16:10, 20–22). Azzal, hogy Jézus elviszi a bűnöket, megszünteti a betegség fő okát, és mindenki egészséges lehet, aki hisz abban, hogy milyen jelentősége van az áldozatának.

a túlsó partra: Vagyis a Galileai-tenger keleti partjára.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

nincs hová lehajtania a fejét: Vagyis nincsen saját lakhelye.

eltemessem apámat: Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy a férfi éppen ekkor veszítette el az apját, és azt kérte, hogy hadd rendezze el a temetést. Ha így lett volna, akkor feltehetően nem beszélgetett volna Jézussal. Az ókori Közel-Keleten egy haláleset után nagyon gyorsan megtartották a temetést, sokszor még aznap. Ennek a férfinak az apja tehát alighanem még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nem kérte volna arra a férfit, hogy hagyja magára a beteg, rászoruló édesapját, vagyis biztosan voltak más családtagjai, akik tudtak volna róla gondoskodni (Mr 7:9–13). A férfi igazából ezt mondta: „Követlek majd, de csak azután, hogy meghalt az apám, és eltemettem.” Jézus úgy ítélte meg, hogy ez a férfi elszalasztotta a lehetőséget, hogy az első helyre tegye az életében Isten királyságát (Lk 9:60, 62).

eltemessem apámat: Lásd a Lk 9:59-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat: Ahogy a Lk 9:59-hez tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, a férfi apja feltehetően még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nyilvánvalóan erre gondolt: „hagyd, hogy az Isten szemében halott emberek temessék el a halottaikat”, vagyis a férfinak nem kellett volna várnia azzal, hogy kövesse Jézust, hiszen a rokonai minden bizonnyal gondozni tudták volna az apját, míg él. Ez a férfi Jézus követésével az örök élet útjára lépett volna, és nem azok között lett volna, akik Isten szemében halottak. A válaszával Jézus rámutatott, hogy ha valaki életben akar maradni Isten szemében, akkor elengedhetetlen, hogy első helyre tegye az életében Isten királyságát, és mindenfelé hirdesse azt.

hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat: Lásd a Lk 9:60-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

nagy vihar: A Galileai-tengernél gyakoriak a nagy viharok. A tó felszíne kb. 210 m-rel fekszik a tengerszint alatt, és a levegő hőmérséklete a víz felett melegebb, mint a környező fennsíkokon és hegyekben. Ez légköri zavarokat és erős szelet okoz, ami hamar fel tudja korbácsolni a hullámokat.

ti kishitűek: Jézus a tanítványaira alkalmazta ezt a kifejezést, és azt akarta ezzel mondani, hogy a hitük vagy bizalmuk nem elég erős (Mt 8:26; 14:31; 16:8; Lk 12:28). Ez nem arra utal, hogy nem volt hitük, hanem arra, hogy hiányos volt.

ti kishitűek: Jézus itt nem arra utalt, hogy nem volt hitük a tanítványainak, hanem arra, hogy hiányos volt (Mt 14:31; 16:8; Lk 12:28; lásd a Mt 6:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

a gerazénusok vidékére: A Galileai-tenger túlsó (keleti) partján fekvő terület. A pontos határai napjainkban nem ismertek, és nem tudni pontosan, hol volt ez a vidék. Vannak, akik a gerazénusok vidékét Kurszi környékével hozzák összefüggésbe, mely a Galileai-tenger keleti partján lévő meredek lejtők közelében található. Mások viszont úgy vélik, hogy a Galileai-tengertől 55 km-re dél-délkeletre lévő Gerasza (Dzseras) városa körüli hatalmas körzetet jelölhette. A Mt 8:28 „Gadara vidéké”-nek nevezi. (Lásd a gerazénusok kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a Mt 8:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bár a megnevezések eltérőek, nagyjából ugyanarra a területre utalnak a Galileai-tenger keleti partján, illetve a területek valószínűleg részben lefedték egymást. Tehát a beszámolók nincsenek ellentmondásban egymással. (Lásd még az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt, illetve a B10-es függ.-et.)

egy. . . ember: Máté az evangéliumában (8:28) két emberről ír, Márk és Lukács (8:27) viszont csak egyről. Márk és Lukács minden bizonnyal azért irányítja a figyelmet csak az egyik démontól megszállt emberre, mert Jézus vele beszélt, és az ő esete szembetűnőbb volt. Elképzelhető, hogy ez a férfi erőszakosabb volt, és hosszabb ideje állt a démonok befolyása alatt. Az is lehet, hogy miután a két férfi meggyógyult, csak az egyikük akart Jézussal menni (Mr 5:18–20).

Gadara vidékére: A Galileai-tenger túlsó (keleti) partján fekvő terület. Feltehetően a tengertől Gadara városáig húzódó vidékre utalt. Gadara 10 km-re feküdt a tengertől. A Gadarából származó pénzérméken gyakran látható egy hajó, mely megerősíti, hogy a terület a tengerig húzódhatott. Márk és Lukács „a gerazénusok vidéké”-nek nevezi a tenger túlsó partját. (Lásd a Mr 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A két terület valószínűleg részben lefedte egymást. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt, illetve a B10-es függ.-et.)

két: Márk (5:2) és Lukács (8:27) a beszámolójában csak egy, démontól megszállt férfiról beszél. (Lásd a Mr 5:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

sírok: Vagy: „emléksírok”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.) Ezek a sírok nyilvánvalóan barlangok vagy kőbe vájt üregek voltak, általában a városon kívül. A zsidók messziről kerülték ezeket a helyeket, nehogy szertartásilag tisztátalanná váljanak, és így őrült vagy démontól megszállt emberek tanyáztak arrafelé.

Miért aggasszon ez engem vagy téged?: Amikor Mária azt mondta Jézusnak, hogy „nincs boruk” (Jn 2:3), kétségkívül arra célzott, hogy tehetne valamit ez ügyben. Ez figyelemre méltó, hiszen Jézus egészen addig még nem tett csodákat. A válaszban szereplő sémi idióma, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „mi ez nekem és neked?”, alapvetően bizonyos fokú ellenvetésre utal, és az adott szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Bár időnként ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28), itt egy kedves ellenvetésnek tekinthető. (A Héber iratokban is van példa arra, hogy szelídebb hangnemet tükröz ez az idióma: 2Sá 16:9, 10; 1Ki 17:18, lábj.). Jézus következő szavaiból kiderül, hogy miért vonakodott eleget tenni a kérésnek: Nem jött még el az én órám. Ám Jézus válasza minden bizonnyal azt jelzi, hogy nem volt ellenére, hogy segítsen, ahogy azt Mária reagálása is mutatja az 5. versben.

Mit akarsz tőlünk. . .?: Vagy: „Mi közünk hozzád?” Ezt a költői kérdést szó szerint így lehet fordítani: „Mi ez nekünk és neked?” Ez egy sémi idióma, mely megtalálható a Héber iratokban (Jzs 22:24; Bí 11:12; 2Sá 16:10; 19:22; 1Ki 17:18; 2Ki 3:13; 2Kr 35:21; Hó 14:8), és ennek a görög megfelelője fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28; Jn 2:4). A pontos jelentést a szövegkörnyezet befolyásolja. Ebben a versben ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki, és néhányan úgy adják vissza, hogy „Ne zaklass minket!” vagy „Hagyj békén bennünket!”. Más szövegkörnyezetben véleménykülönbségre utal, vagy arra, hogy valaki nem akarja azt csinálni, amit javasolnak, de nincsen benne megvetés, önteltség vagy ellenérzés. (Lásd a Jn 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kínozz: Egy ezzel rokon görög szó szerepel a Mt 18:34-ben a börtönőrökkel kapcsolatban. Ebben a szövegkörnyezetben tehát a „kínoz” ige úgy tűnik, hogy arra utal, hogy a démonokat fogva tartják vagy bezárják, méghozzá „a mélységbe”, ahogy ez a párhuzamos beszámolóból, a Lk 8:31-ből kiderül.

disznócsorda: A disznó a mózesi törvény értelmében tisztátalan volt, mégis neveltek disznókat ezen a vidéken. Azt nem tudni, hogy „a pásztorok” (Mt 8:33) zsidók voltak-e. Ha igen, akkor ezzel megszegték a törvényt. Mindenesetre volt egy piac, ahol disznóhúst árultak a Dekapoliszban élő nem zsidóknak, mivel ezt a görögök és a rómaiak is különlegességnek tartották.

Multimédia

Egy római százados vagy katonatiszt harci ruhában
Egy római százados vagy katonatiszt harci ruhában

A századosi állás volt a legmagasabb rang, amelyet egy közlegény elérhetett. A százados gyakorlatozott a katonákkal, ő ellenőrizte a fegyvereiket, a készleteiket és az élelmüket, és ő szabta meg, hogyan viselkedjenek. A római sereg felkészültsége és hatékonysága leginkább a századosoktól függött. Általánosságban véve ők voltak a római sereg legtapasztaltabb és legértékesebb emberei. Ezeket figyelembe véve még inkább lenyűgöz minket annak a századosnak az alázata és hite, aki egy kéréssel fordult Jézushoz.

A rókák barlangja és a madarak fészke
A rókák barlangja és a madarak fészke

Jézus azt mondta, hogy ellentétben a rókákkal, melyeknek van barlangjuk, és a madarakkal, melyeknek van fészkük, neki nincs állandó otthona. A képen látható rókafajta (Vulpes vulpes) nemcsak a Közel-Keleten él, hanem Afrikában, Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában is, sőt Ausztráliában is meghonosították. A rókák általában természetes hasadékokban vagy más állatok üregében élnek, melyet azok vagy elhagytak, vagy a róka elbitorolta tőlük. Ezek hiányában odút ásnak a földbe. A képen látható berki poszáta (Cettia cetti) az egyike annak a kb. 470 madárfajtának, melyek az év folyamán megfordulnak Izraelben. A madarak fészke is nagyon változó lehet, készíthetik fákon, fatörzsek üregeiben vagy sziklákon, illetve lehetnek ágakból, levelekből, hínárból, gyapjúból, szalmából, mohából vagy madártollból. Az ország változatos domborzata – a hűvös hegycsúcsoktól az alacsonyan fekvő, tikkasztó völgyekig, és a szikkadt sivatagoktól a tengerparti síkságokig – a Földközi-tenger délkeleti csücskét a madarak kedvenc lakóhelyévé teszi, legyenek azok ott élő vagy vándormadarak.

Sziklás part a Galileai-tenger keleti oldalán
Sziklás part a Galileai-tenger keleti oldalán

Jézus a Galileai-tenger keleti partján űzte ki a démonokat két emberből, majd pedig egy disznócsordába küldte a démonokat.