Márk 14:1–72

14  Két nap múlva volt a pászka+ és a kovásztalan kenyerek ünnepe.+ A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a módját, hogy ravaszul* elfogják*, és megöljék őt,+ 2  mert ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.” 3  Amikor Betániában volt, és a leprás Simon házában evett*, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.+ 4  Erre némelyek felháborodva ezt mondták egymásnak: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni? 5  Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint 300 dénárért+, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek!” És nagyon mérgesek voltak az asszonyra*. 6  De Jézus ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Hiszen jót tett velem.+ 7  Mert a szegények mindig veletek vannak,+ és amikor csak akartok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindig veletek.+ 8  Ő megtette, amit tudott: a temetésemre való tekintettel előre illatos olajat öntött a testemre.+ 9  Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon,+ azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”+ 10  Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a magas rangú papokhoz, hogy elárulja nekik Jézust.+ 11  Amikor azok hallották ezt, örültek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ Így aztán keresni kezdte a módját, hogy elárulja őt. 12  A kovásztalan kenyerek+ első napján pedig, amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot+, a tanítványai ezt kérdezték Jézustól: „Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?”+ 13  Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt,+ 14  és ahova bemegy, mondjátok a ház urának: »A tanító ezt kérdezi: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’« 15  És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen. Ott készítsétek el a pászkavacsorát számunkra.” 16  A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik; és előkészületeket tettek a pászkára. 17  Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.+ 18  Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik, elárul engem.”+ 19  Bánkódni kezdtek, és egymás után kérdezni kezdték tőle: „Csak nem én?” 20  Ő így szólt hozzájuk: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kenyerét a tálba.+ 21  Mert az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!+ Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”+ 22  Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Vegyétek, ez jelképezi a testemet.”+ 23  És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.+ 24  És ezt mondta nekik: „Ez jelképezi a véremet,+ »a szövetség vérét«,+ amely ki lesz ontva sokakért.+ 25  Biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd Isten királyságában.”+ 26  Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.+ 27  Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva: »Megverem a pásztort,+ és szétszélednek a juhok.«+ 28  Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.”+ 29  De Péter ezt mondta neki: „Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem.”+ 30  Jézus erre így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma, igen, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+ 31  De ő így erősködött: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többiek is mind ugyanezt mondták.+ 32  Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”+ 33  Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost.+ Mély gyötrelem fogta el,* és nagyon nyugtalanná vált. 34  Így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok,+ igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!”+ 35  És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie ezt az órát. 36  Azután ezt mondta: „Abba, Atyám,+ minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz.”+ 37  Majd visszatért, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd virrasztani?+ 38  Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.+ A szellem persze buzgó*, de a test gyenge.”+ 39  És ismét elment, és imádkozott, ugyanazt mondva.+ 40  Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon elálmosodtak, így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki. 41  Majd harmadszor is visszatért, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Elég! Eljött az óra!+ Az Emberfiát bűnösöknek adják át! 42  Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.”+ 43  És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok, az írástudók és a vének küldtek.+ 44  Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe, és vezessétek el kísérettel*.” 45  És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!”, és nagyon gyöngéden arcon csókolta. 46  Erre elfogták, és őrizetbe vették. 47  Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.+ 48  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót?+ 49  Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam,+ mégsem vettetek őrizetbe. Ám mindez azért van, hogy beteljesedjenek az Írások.”+ 50  És a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.+ 51  Egy bizonyos ifjú azonban, aki csak egy finom lenvászon ruhát viselt a testén, szorosan követni kezdte őt. Megpróbálták megfogni, 52  de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és meztelenül elmenekült. 53  Akkor elvezették Jézust a főpaphoz,+ és a magas rangú papok, a vének és az írástudók mindnyájan összegyűltek.+ 54  Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvarába. Ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.+ 55  A magas rangú papok és az egész szanhedrin pedig bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák, de semmit sem találtak.+ 56  Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene,+ de a tanúvallomásaik nem egyeztek. 57  Ekkor előálltak mások, és ők is hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva: 58  „Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz.«”+ 59  De még ebben sem egyezett a tanúvallomásuk. 60  Majd felállt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”+ 61  De ő hallgatott, és semmit nem felelt.+ A főpap ismét kérdezgetni kezdte: „Te vagy a Krisztus, az áldott Istennek a Fia?” 62  Jézus ekkor így szólt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát,+ amint ott ül a hatalmas Isten jobbján,+ és eljön az ég felhőivel.”+ 63  A főpap erre megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?+ 64  Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?*” Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.+ 65  És némelyek elkezdték őt köpdösni,+ letakarták az arcát, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” És a bírósági tisztviselők, miután arcul csapták őt, elvitték.+ 66  Mialatt Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya.+ 67  Amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt: „Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal.” 68  De ő tagadta: „Nem ismerem őt,* és nem is értem, miről beszélsz.” Azzal kiment a bejárathoz. 69  Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz: „Ez közülük való.”+ 70  Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy.” 71  De ő azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!” 72  Rögtön ezután a kakas másodszor is megszólalt,+ és Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ És összetört, és sírva fakadt.

Lábjegyzetek

^ Vagy: „agyafúrt cselvetéssel”.
^ Vagy: „letartóztassák”.
^ Vagy: „az asztalnál feküdt”.
^ Vagy: „mérgesen beszéltek az asszonyhoz”; „leszidták az asszonyt”.
^ Vagy: „megrendült”.
^ Vagy: „készséges”.
^ Vagy: „biztonságosan”.
^ Vagy: „Mi a döntésetek?”; „Hogy látjátok?”
^ Vagy: „nem tudom”.

Jegyzetek

pászka: Ez az ünnep (görögül: paʹszkha, mely a héber peʹszach szóból származik, amely az ’elmegy mellette’, ’elhalad mellette’ jelentésű pá·szachʹ igéből van képezve) az izraeliták Egyiptomból való kivonulását megelőző este lett bevezetve. A pászkán arról emlékeznek meg, hogy az izraeliták kiszabadultak Egyiptomból, és hogy Jehova „elment” a házaik mellett, amikor megölte Egyiptomban az elsőszülötteket (2Mó 12:14, 24–47; lásd a Szójegyzéket).

Amikor Betániában volt: A Mr 14:3–9-ben leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).

pedig: A 10. és 11. versben feljegyzett események niszán 12-én történtek, ugyanazon a napon, mint amelyen a Mr 14:1, 2-ben olvasható események. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, továbbá a Mr 14:1, 3-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Két nap múlva: A Mr 14:1, 2-ben leírt eseményekre niszán 12-én került sor. A versből kiderül, hogy a pászkát (niszán 14.; lásd a Mt 26:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet) és a kovásztalan kenyerek ünnepét (niszán 15–21.; lásd a Szójegyzéket) két nappal később ünnepelték. (Lásd az A7-es, a B12-es és a B15-ös függ.-eket, valamint a Mr 14:3, 10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

leprás: Olyan személy, aki súlyos bőrbetegségben szenved. A Biblia nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót).

egy asszony: A Jn 12:3 szerint ez az asszony Mária volt, Márta és Lázár testvére.

illatos olajat öntött a testemre: Az asszony (lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet) azért volt ilyen nagylelkű Jézussal, mert szerette és nagyra becsülte őt. Jézus elmagyarázta, hogy az asszony a tudtán kívül felkészítette a testét a temetésére, mivel gyakran ilyen illatos olajjal és kenőcsökkel kenték be a holttesteket (2Kr 16:14).

Amikor Betániában volt: A Mr 14:3–9-ben leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).

a leprás Simon: Ezt a Simont csak itt és a Mt 26:6-ban található párhuzamos beszámolóban említi a Biblia. Egy olyan férfi lehetett, akit Jézus korábban kigyógyított a leprából. (Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.)

egy asszony: Lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

alabástrompalackban: Lásd a Szójegyzékben az „Alabástrom” címszót.

illatos olaj: János azt írja, hogy az olaj súlya „egy font” volt. Márk és János beszámolója konkrétan kimondja, hogy több mint 300 dénárt ért (Mr 14:5; Jn 12:3–5). Ez körülbelül egy átlagmunkás egyévi munkabérének felelt meg. Ilyenfajta illatos olajat általában abból az illatos növényből (Nardostachys jatamansi) készítettek, mely a Himaláján terem. A nárdusolajat gyakran felhígították, sőt hamisították. Azonban Márk is, és János is az igazi nárdusolaj kifejezést használja. (Lásd a Szójegyzékben a „Nárdusolaj” címszót.)

fejére kezdte önteni az olajat: Máté és Márk beszámolója szerint az asszony Jézus fejére öntötte az olajat (Mt 26:7). János, aki évekkel később írta meg a beszámolóját, hozzátette, hogy az asszony Jézus lábára is öntött az olajból (Jn 12:3). Jézus elmagyarázta, hogy az asszony ezzel a szeretetteljes tettével jelképesen felkészítette őt a temetésére. (Lásd a Mr 14:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

illatos olaj: János azt írja, hogy az olaj súlya „egy font” volt. Márk és János beszámolója konkrétan kimondja, hogy több mint 300 dénárt ért (Mr 14:5; Jn 12:3–5). Ez körülbelül egy átlagmunkás egyévi munkabérének felelt meg. Ilyenfajta illatos olajat általában abból az illatos növényből (Nardostachys jatamansi) készítettek, mely a Himaláján terem. A nárdusolajat gyakran felhígították, sőt hamisították. Azonban Márk is, és János is az igazi nárdusolaj kifejezést használja. (Lásd a Szójegyzékben a „Nárdusolaj” címszót.)

300 dénárért: Máté beszámolója egyszerűen azt írja, hogy „jó pénzért” lehetett volna eladni az olajat (Mt 26:9), de Márk és János konkrétabban fogalmaz az evangéliumában. (Lásd a Mr 14:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet; továbbá a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.)

egy asszony: A Jn 12:3 szerint ez az asszony Mária volt, Márta és Lázár testvére.

illatos olajat öntött a testemre: Az asszony (lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet) azért volt ilyen nagylelkű Jézussal, mert szerette és nagyra becsülte őt. Jézus elmagyarázta, hogy az asszony a tudtán kívül felkészítette a testét a temetésére, mivel gyakran ilyen illatos olajjal és kenőcsökkel kenték be a holttesteket (2Kr 16:14).

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

minden nemzetben: Ez a kifejezés a prédikálómunka kiterjedtségét hangsúlyozza, és azt tudatta a tanítványokkal, hogy nem csak a zsidó társaiknak fognak prédikálni. A „nemzet”-nek fordított görög szó (eʹthnosz) általában egy olyan embercsoportra utal, melynek a tagjai többé-kevésbé rokoni kapcsolatban vannak egymással, és közös nyelvet beszélnek. Az ilyen nemzeti vagy etnikai csoportok gyakran egy meghatározott földrajzi helyen élnek.

Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

bárhol hirdetik is a jó hírt a világon: Jézus a Mr 13:10-ben feljegyzett próféciájához hasonlóan itt is megjövendöli, hogy a jó hírt az egész világon hirdetni fogják, és ennek során az asszonynak erről az odaadó tettéről is beszélnek majd. Isten három evangéliumírót is arra ihletett, hogy jegyezze le, amit az asszony tett (Mt 26:12, 13; Jn 12:7; lásd a Mr 13:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

Iskariót: Feltehetően azt jelenti, hogy ’férfi Kerijótból’. Júdás apját, Simont is Iskariótnak hívták (Jn 6:71). Ez a név sokak szerint úgy azonosítja Simont és Júdást, mint akik a júdeai Kerijót-Hecron városából származtak (Jzs 15:25). Ha ez így van, akkor Júdás volt az egyetlen júdeai a 12 apostol közül, a többiek galileaiak voltak.

Két nap múlva: A Mr 14:1, 2-ben leírt eseményekre niszán 12-én került sor. A versből kiderül, hogy a pászkát (niszán 14.; lásd a Mt 26:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet) és a kovásztalan kenyerek ünnepét (niszán 15–21.; lásd a Szójegyzéket) két nappal később ünnepelték. (Lásd az A7-es, a B12-es és a B15-ös függ.-eket, valamint a Mr 14:3, 10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Amikor Betániában volt: A Mr 14:3–9-ben leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).

Iskariót: Lásd a Mt 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

pedig: A 10. és 11. versben feljegyzett események niszán 12-én történtek, ugyanazon a napon, mint amelyen a Mr 14:1, 2-ben olvasható események. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, továbbá a Mr 14:1, 3-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

ezüstpénzt: Szó szerint: „ezüstöt”, vagyis olyan ezüstöt, melyet fizetésre használtak. A Mt 26:15 szerint „30 ezüstben” állapodtak meg. Az evangéliumírók közül egyedül Máté említi meg, hogy mennyiért árulták el Jézust. Ez feltehetően 30 ezüstsekel volt, melyet Tíruszban vertek. Ez az összeg azt mutatja, hogy a magas rangú papok mennyire megvetették Jézust, mivel a törvény szerint ez egy rabszolga ára volt (2Mó 21:32). Ehhez hasonlóan, amikor Zakariás azt kérte a hűtlen izraelitáktól, hogy fizessék ki a bérét, amiért Isten népe közt prófétaként szolgált, „30 ezüstöt” fizettek ki neki, azt jelezve, hogy a szemükben nem ért többet egy rabszolgánál (Za 11:12, 13).

A kovásztalan kenyerek első napján: A kovásztalan kenyerek ünnepe niszán 15-én kezdődött, a pászka (niszán 14.) utáni napon, és hét napig tartott. (Lásd a B15-ös függ.-et.) Jézus idejére azonban a pászka már annyira szorosan kapcsolódott ehhez az ünnephez, hogy időnként mind a nyolc napra a kovásztalan kenyerek ünnepeként utaltak, tehát niszán 14-ét is beleértették (Lk 22:1). Ebben a szövegkörnyezetben az „első napján” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy az „előző napján”. (Vesd össze a Jn 1:15, 30-cal, ahol az ’első’ jelentésű görög szót [proʹtosz] az „előtt” szóval fordították egy hasonló szerkezetben: „előttem [proʹtosz] létezett”.) Tehát az eredeti görög szöveg és a zsidó szokás arra enged következtetni, hogy a tanítványok niszán 13-án tették fel a kérdést Jézusnak. A tanítványok niszán 13-án napközben tettek előkészületeket a pászkára, melyet azután ünnepeltek meg, „miután leszállt az este”, vagyis elkezdődött niszán 14-e (Mr 14:16, 17).

A kovásztalan kenyerek első napján: A kovásztalan kenyerek ünnepe niszán 15-én kezdődött, a pászka (niszán 14.) utáni napon, és hét napig tartott. (Lásd a B15-ös függ.-et.) Jézus idejére azonban a pászka már annyira szorosan kapcsolódott ehhez az ünnephez, hogy időnként mind a nyolc napra a kovásztalan kenyerek ünnepeként utaltak, tehát niszán 14-ét is beleértették (Lk 22:1). Az itt említett nap niszán 14-e, mivel azt olvashatjuk róla, hogy ez az a nap, amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot (2Mó 12:6, 15, 17, 18; 3Mó 23:5; 5Mó 16:1–8). A pászkára való előkészületekre, melyekről a 12–16. versek írnak, valószínűleg niszán 13-án délután került sor. A pászkát pedig azután ünnepelték meg, „miután leszállt az este”, vagyis elkezdődött niszán 14-e (Mr 14:17, 18; lásd a B12-es függ.-et és a Mt 26:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

Miután leszállt az este: Vagyis a niszán 14-ének kezdetét jelölő este. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

velem mártja kenyerét: Az emberek gyakran a kezükkel ettek, vagy egy darab kenyeret használtak kanálként. Ez a kifejezés egy idióma is lehet, melynek jelentése ’együtt eszik’. Közeli kapcsolatra utalt, ha valaki együtt evett egy másik személlyel. Ha pedig ellene fordult annak, akivel ilyen bizalmas kapcsolatban volt, akkor azt az árulás legaljasabb formájának tekintették (Zs 41:9; Jn 13:18).

tálba: A görög szó egy viszonylag mély tálra utal, amelyből étkeztek. Néhány ókori kézirat úgy fogalmaz, hogy a „közös tálba”, de a legrégebbi kéziratok többsége a főszövegben szereplő megfogalmazást támogatja.

vett egy kenyeret. . . megtörte: Az ókori Közel-Keleten a kenyér általában vékony volt, és ha kovász nélkül készítették, akkor törékeny volt az állaga. Semmilyen különleges jelentőséget nem kell tulajdonítani annak, hogy Jézus megtörte a kenyeret, mivel ez volt a megszokott módja annak, ahogy ezt a fajta kenyeret ették. (Lásd a Mt 14:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

jelképezi: A görög e·sztinʹ szónak (szó szerint: ’van’) itt az az értelme, hogy ’jelent’, ’jelképez’, ’szemléltet’. Az apostolok számára ez egyértelmű volt, hiszen ott volt előttük Jézus tökéletes teste, és a kovásztalan kenyér is, amelyet aztán elfogyasztottak. Ennélfogva a kenyér nem lehetett szó szerint Jézus teste. Érdemes megjegyezni, hogy a Mt 12:7-ben ugyanez a görög szó szerepel, és számos bibliafordítás a „jelent” szóval adja vissza.

vett egy kenyeret. . . megtörte: Lásd a Mt 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

áldást mondott: Ez a kifejezés kétségkívül egy imára utal, amelyben Istent dicsérték, és hálát adtak neki.

jelképezi: Lásd a Mt 26:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a szövetség vérét: Az új szövetséget, melyet Jehova a felkent keresztényekkel kötött, Jézus áldozata léptette érvénybe (Héb 8:10). Jézus itt ugyanazt a kifejezést használta, amelyet Mózes, amikor közvetítőként életbe léptette az Izraellel kötött törvényszövetséget a Sínai-hegynél (2Mó 24:8; Héb 9:19–21). Ahogyan a bikák és kecskék vére érvényessé tette a törvényszövetséget Isten és Izrael nemzete között, úgy Jézus vére is érvényessé tette az új szövetséget, melyet Jehova a szellemi Izraellel kötött. Ez a szövetség i. sz. 33 pünkösdjekor lépett életbe (Héb 9:14, 15).

a szövetség vérét: Lásd a Mt 26:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

újbort: Az Írásokban a bor néha az örömet jelképezi (Zs 104:15; Pr 10:19).

miután dicséreteket énekeltek: Vagy: „miután hálaadó énekeket (zsoltárokat) énekeltek”. Egy zsidó hagyomány szerint a hallelzsoltár első részét (113., 114.) a pászkavacsora alatt énekelték, vagyis szavalták el; a többi részét (115–118.) pedig a végén. Ez utóbbiak tartalmaznak néhány, Messiásra vonatkozó próféciát is. A 118. zsoltár a következő szavakkal kezdődik és fejeződik be: „Adjatok hálát Jehovának, mert ő jó, odaadó szeretete örökké tart” (Zs 118:1, 29). Ezek minden bizonnyal az utolsó dicsérő szavak voltak, melyeket Jézus a hűséges apostolaival énekelt el a halálát megelőző estén.

miután dicséreteket énekeltek: Lásd a Mt 26:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

hajnal előtt: Szó szerint: „amikor a kakas kukorékol”. A görögök és a rómaiak rendszere szerint a harmadik éjjeli őrszolgálatot nevezték így. Ez éjféltől kb. hajnali 3 óráig tartott. (Lásd az előző magyarázó jegyzeteket ebben a versben.) Valószínűleg ebben az időszakban szólaltak meg a kakasok (Mr 14:72). A kakasszó a Földközi-tenger keleti vidékén régóta jelzi az időt, és ez még ma is így van. (Lásd a Mt 26:34-hez és a Mr 14:30, 72-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

mielőtt a kakas. . . megszólal: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas kétszer szólalt meg (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:72; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nagyon korán kukorékolt. (Lásd a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Gecsemáné: Ez a kert nyilvánvalóan Jeruzsálemtől keletre, a Kidron völgyén túl, az Olajfák hegyén helyezkedett el. Valószínűleg volt benne egy prés is, hogy kisajtolják az olívaolajat, mivel a kert neve egy héber vagy arámi kifejezésből (gath semá·néʹ) származik, amelynek a jelentése: ’olajprés’. Noha nem lehet pontosan meghatározni a kert helyét, az egyik hagyományos nézet úgy tartja, hogy a Gecsemáné nevű hely azzal a kerttel azonos, amely az Olajfák hegyének nyugati lábánál lévő útelágazásnál helyezkedett el. (Lásd a B12-es függ.-et.)

vagyok: Vagy: „a lelkem”. A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában „lélek”-nek fordítanak, itt egy ember teljes lényére utal. Ezért „a lelkem” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „egész lényem” vagy egyszerűen „én”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

Kitartóan virrasszatok: A görög kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’ébren marad’, de sok szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki ’résen van’; ’őrködik’. Máté ezt a kifejezést használja a Mt 24:43; 25:13; 26:38, 40, 41-ben. A Mt 24:44-ben pedig azzal hozza összefüggésbe, hogy „készen” kell lenni. (Lásd a Mt 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Ez a figyelmeztetés az alapvető gondolata a tíz szűzről szóló példázatnak, vagyis hogy a tanítványok jelképes értelemben maradjanak ébren. (Lásd a Mt 24:42; 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Kitartóan virrasszatok: A görög kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’ébren marad’, de sok szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki ’résen van’; ’őrködik’. Márk ezt a kifejezést használja még a Mr 13:34, 37; 14:34, 37, 38-ban. (Lásd a Mt 24:42; 26:38-hoz és a Mr 14:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

vagyok: Lásd a Mt 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Jézus korábban már kiemelte, hogy a tanítványainak jelképes értelemben ébernek kell maradniuk, mivel nem tudják, hogy melyik nap és melyik órában jön el. (Lásd a Mt 24:42; 25:13-hoz és a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A figyelmeztetését itt és a Mr 14:38-ban is megismétli, ahol a jelképes értelemben vett ébren maradást összefüggésbe hozza a kitartó imádkozással. A Keresztény görög iratok más részeiben is találhatók hasonló intések, ami arra mutat, hogy az igaz keresztényeknek fontos megőrizniük az éberségüket (1Ko 16:13; Kol 4:2; 1Te 5:6; 1Pt 5:8; Jel 16:15).

a földre borult: Vagy: „a földre vetette magát”. A Mt 26:39-ben található párhuzamos beszámoló szerint Jézus „arcra borult”. A Biblia több testhelyzetet is megemlít, hogy hogyan imádkoztak régen, például álltak vagy térdeltek. De talán a legalázatosabb testhelyzet az volt, ha egy személy mély érzésekkel imádkozva még hasra is feküdt.

Ki tudjátok-e inni a poharat: A Bibliában a „pohár” szó alatt gyakran jelképesen Istennek egy emberre vonatkozó akaratát vagy a neki kijelölt részt kell érteni (Zs 11:6; 16:5; 23:5). A „pohár kiivása” itt azt foglalja magában, hogy valaki aláveti magát Isten akaratának. Ebben az esetben a „pohár” nemcsak azt jelentette, hogy Jézus szenvedett és meghalt istenkáromlás hamis vádja miatt, hanem azt is, hogy feltámadt halhatatlan égi életre.

Abba: Ez a héber vagy arámi szó (görögre átírva) háromszor fordul elő a Keresztény görög iratokban (Ró 8:15; Ga 4:6). Szó szerint azt jelenti, hogy ’az apa’, ’az atya’ vagy ’ó, Atya!’. Egyrészt hasonló meghittséget fejez ki, mint a magyar „apu” szó, ugyanakkor méltóságteljes, mint az „apa” vagy „atya” megszólítások, így közvetlen és egyben tiszteletteljes is. A gyermekek egyik első szava volt, de az ókori héber és arámi írásokban egy felnőtt fiú is hívhatta így az édesapját. Ezért ez inkább egy kedveskedő megszólítás volt, mintsem cím. Az, hogy Jézus ezt a kifejezést használta, azt mutatja, hogy szoros, bensőséges kapcsolat fűzi az Atyjához.

Atyám: Mindhárom esetben, ahol az Abba szó előfordul, közvetlenül mögötte áll a görög fordítás (ho pa·térʹ), melynek szó szerinti jelentése: ’az apa’ vagy ’az atya’, illetve ’ó, Atya!’.

távolítsd el tőlem ezt a poharat: A Bibliában a „pohár” szó gyakran Isten akaratára vagy arra a részre utal jelképesen, amelyet ő valakinek kijelöl. (Lásd a Mt 20:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus nyilván azért kérte Istentől, hogy távolítsa el tőle ezt a „poharat”, mert nagyon aggasztotta, hogy milyen szégyent hozhat Istenre az, ha őt istenkáromlás és lázadás vádjával kivégzik.

szellem: Itt egy személy jelképes szívéből fakadó ösztönző erőre utal, mely arra indítja, hogy egy bizonyos módon tegyen vagy mondjon valamit. (Lásd a Szójegyzéket.)

test: Az itt használt görög szó a Bibliában gyakran a tökéletlen, bűnös emberre utal.

nagyon elálmosodtak: Szó szerint: „elnehezült a szemük”. Ez egy görög idióma, melyet úgy is lehetne fordítani, hogy „nem tudták nyitva tartani a szemüket”.

nagyon gyöngéden arcon csókolta: Az a görög ige, mely úgy lett fordítva, hogy „nagyon gyöngéden arcon csókolta”, a Mr 14:44-ben található „arcon csókol” ige nyomatékos formája. Az, hogy Júdás ilyen gyöngéden és kedvesen üdvözölte Jézust, megmutatja, hogy mennyire álnok és képmutató volt.

lesújtott a főpap rabszolgájára: Erről az esetről mind a négy evangélium ír, és a beszámolók kiegészítik egymást (Mt 26:51; Mr 14:47; Lk 22:50). Csak Lukács, „a szeretett orvos” (Kol 4:14) tesz említést arról, hogy Jézus, „megérintve [a rabszolga] fülét, meggyógyította őt” (Lk 22:51). Arról pedig egyedül János ír, hogy Simon Péter volt az, aki használta a kardját, és hogy Málkus volt a neve annak a rabszolgának, akinek levágta a fülét. Minden bizonnyal János volt az a tanítvány, aki „a főpap ismerőse” volt, és ismerte a háznépét is (Jn 18:15, 16), ezért nem meglepő, hogy ez az evangélium név szerint megemlíti a levágott fülű férfit. A Jn 18:26 is megerősíti, hogy János jól ismerte a főpap háznépét. János itt elmagyarázza, hogy a rabszolga, aki azzal vádolta Pétert, hogy Jézus tanítványa, „rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét”.

Egyvalaki az ott állók közül: A Jn 18:10-ben található párhuzamos beszámolóból kiderül, hogy Simon Péter húzta ki a kardját, illetve hogy a főpap rabszolgájának a neve Málkus volt. Lukács (22:50) és János (18:10) beszámolójából azt a részletet is megtudjuk, hogy a szolgának „a jobb fülét” vágták le.

lesújtott a főpap rabszolgájára: Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Márk: A latin Marcus névből származik. Márk a Cs 12:12-ben említett „János” római neve. Az anyja Mária volt, Jézus egyik első tanítványa, aki Jeruzsálemben élt. Márk Barnabással, az unokatestvérével (Kol 4:10), továbbá Pállal és más keresztény misszionáriusokkal is együtt utazott (Cs 12:25; 13:5, 13; 2Ti 4:11). Bár az evangélium sehol nem tesz említést arról, hogy ki írta, az i. sz. II. és III. századi írók Márknak tulajdonítják.

Egy bizonyos ifjú: Márk az egyetlen, aki feljegyezte az 51. és 52. versben történt eseményeket. Az ifjú talán maga az író volt. Ha igen, akkor Márk valószínűleg találkozott Jézussal. (Lásd a Mr címéhez tartozó magyarázó jegyzetet.)

meztelen voltam: Vagy: „nem voltam kellően felöltözve”. A görög gü·mnoszʹ szó azt is jelentheti, hogy ’lengén öltözött’; ’csak egy alsóruhában’ (Mr 14:52, lábj.).

főpaphoz: Amikor Izrael önálló nemzet volt, a főpap az élete végéig betöltötte ezt a tisztséget (4Mó 35:25). Ám amikor Izrael Róma fennhatósága alá került, a Róma által kinevezett uralkodók jelölték ki és távolították el a tisztségéből a főpapot. Kajafás főpap elnökölt Jézus tárgyalásán (Mt 26:3, 57). Ő ügyes diplomata volt, és tovább töltötte be a főpapi tisztséget, mint abban az időben bárki az elődei közül. Kb. i. sz. 18-ban lett kinevezve, és kb. i. sz. 36-ig maradt főpap. (Lásd a Szójegyzékben a „Főpap” címszót, és a B12-es függ.-et azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett Kajafás háza.)

szanhedrin: Vagyis a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróság. A „szanhedrin”-nek fordított görög szó (szü·neʹdri·on) szó szerint azt jelenti, hogy ’leül valakivel’. Bár ez egy általános kifejezés egy gyűlésre vagy összejövetelre, Izraelben egy vallási bírói testületre vagy bíróságra is utalhatott. (Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket; továbbá, hogy hol lehetett a szanhedrin terme, lásd a B12-es függ.-et.)

ebben sem egyezett a tanúvallomásuk: Márk az egyetlen evangéliumíró, aki megemlíti, hogy Jézus tárgyalásán a hamis tanúknak nem egyezett a vallomása.

Krisztus: Itt a „Krisztus” cím előtt, melynek jelentése ’felkent’, a görög nyelvben határozott névelő szerepel. Ez is egy módja volt annak, hogy Jézusra úgy utaltak, mint a megígért Messiás, aki egy különleges feladatra lett felkenve. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a hatalmas Isten jobbján: Egy uralkodó jobbján lenni azt jelentette, hogy az a személy a legfontosabb az uralkodó után (Zs 110:1; Cs 7:55, 56). A párhuzamos beszámolóban, a Lk 22:69-ben ugyanez a megfogalmazás szerepel. Ez a kifejezés arra is utalhat, hogy Jézus hatalmat kap, hiszen a hatalmas Isten jobbján van.

a hatalmas Isten jobbján: Lásd a Mt 26:64-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

megszaggatta a ruháit: Itt a felháborodást fejezi ki. Kajafás nyilván azért szaggatta meg a mellénél a ruháját, hogy álszent módon még drámaibbá tegye, mennyire feldühítették Jézus szavai.

Prófétálj. . .! Ki ütött meg?: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A párhuzamos beszámolókból, a Mr 14:65-ből és a Lk 22:64-ből kiderül, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát. Ez megmagyarázza, miért gúnyolódtak vele úgy, hogy mondja meg, ki ütötte meg.

Prófétálj: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A szövegkörnyezet rámutat, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát. Ezáltal igazából provokálták a bekötött szemű Jézust, hogy mondja meg nekik, ki ütötte meg. (Lásd a Mt 26:68-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Prófétálj: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A szövegkörnyezet rámutat, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát, továbbá a párhuzamos beszámoló, a Mt 26:68 arra is rávilágít, hogy amikor gúnyolódtak vele, akkor teljes egészében így hangzott, amit mondtak neki: „Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki ütött meg?” Ezáltal igazából provokálták a bekötött szemű Jézust, hogy mondja meg nekik, ki ütötte meg. (Lásd a Mt 26:68-hoz és a Lk 22:64-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

kapubejáróhoz: Szó szerint: „kapuhoz”. Márk a beszámolójában egy olyan szót használ, mely azt is jelentheti, hogy ’bejárat’ vagy ’bejárati csarnok’, tehát nem egy egyszerű kapura utal (Mr 14:68). Feltételezhetően egy átjáróról vagy előtérről lehetett szó, mely kivezetett az udvarról az utcára nyíló külső ajtókhoz.

bejárathoz: Vagy: „bejárati csarnokhoz”. (Lásd a Mt 26:71-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

megesküdött: Péter félt, és ezért próbálta meggyőzni a környezetét, hogy tényleg nem ismeri Jézust. Az esküjével azt akarta megerősíteni, hogy a szavai igazak, de ha nem, akkor sújtsa őt csapás.

hajnal előtt: Szó szerint: „amikor a kakas kukorékol”. A görögök és a rómaiak rendszere szerint a harmadik éjjeli őrszolgálatot nevezték így. Ez éjféltől kb. hajnali 3 óráig tartott. (Lásd az előző magyarázó jegyzeteket ebben a versben.) Valószínűleg ebben az időszakban szólaltak meg a kakasok (Mr 14:72). A kakasszó a Földközi-tenger keleti vidékén régóta jelzi az időt, és ez még ma is így van. (Lásd a Mt 26:34-hez és a Mr 14:30, 72-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a kakas. . . megszólalt: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas másodszor is megszólalt (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:30; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nem sokkal hajnal előtt kukorékolt. (Lásd a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Alabástrompalack
Alabástrompalack

Ezt a kicsi, vázához hasonló edényt, melyet eredetileg az egyiptomi Alabastron város közelében található kőből készítettek, illatszer tárolására használták. Maga a kő is – a kalcium-karbonát egyik változata – a város neve után kapta a nevét. A képen látható palackot Egyiptomban találták meg, és valamikor az i. e. 150 és i. sz. 100 közötti időszakból származik. Hasonló palackokat készítettek kevésbé drága anyagokból is, például gipszből. Ezeket is alabástromnak nevezték, egyszerűen azért, mert ugyanarra a célra használták őket. Ám a valódi alabástromból készült edényekben drágább balzsamokat és illatszereket tároltak, olyasféléket, mint amilyennel Jézust kétszer is bekenték, egyszer egy farizeus házában, Galileában, máskor pedig a leprás Simon házában, Betániában.

A pászkavacsora
A pászkavacsora

A pászkavacsora nélkülözhetetlen kellékei a következők voltak: sült bárány (egyetlen csontját sem törhették meg) (1.), kovásztalan kenyér (2.) és keserű füvek (3.) (2Mó 12:5, 8; 4Mó 9:11). A Misna szerint a keserű füvek valószínűleg salátára, katángra, zsázsára, endíviára, illetve pitypangra utalnak. Alighanem arra emlékeztették az izraelitákat, hogy milyen keserű tapasztalatokat éltek át az egyiptomi rabszolgaságuk idején. A kovásztalan kenyeret Jézus az ő tökéletes emberi testének a jelképeként használta (Mt 26:26). Pál apostol pedig úgy utalt Jézusra, mint aki „a pászkabárányunk” (1Ko 5:7). Az I. században már a bor (4.) is hozzátartozott a pászkavacsorához. Jézus a bort is jelképként használta: a vérét jelentette, amelyet kiontanak áldozatként (Mt 26:27, 28).

Felső szoba
Felső szoba

Néhány lakóháznak Izraelben volt egy felső szintje is. Bentről egy létrán vagy egy falépcsőn, kintről pedig egy kőlépcsőn vagy egy létrán lehetett feljutni a szobába. Egy nagy, felső szobában – feltehetőleg olyanban, mint amilyen a képen is látható – ünnepelte meg Jézus az utolsó pászkát a tanítványaival, majd vezette be az Úr vacsorájának a megtartását (Lk 22:12, 19, 20). I. sz. 33 pünkösdjén kb. 120 tanítvány minden valószínűség szerint egy jeruzsálemi ház felső szobájában volt, amikor megkapta Isten szellemét (Cs 1:13, 15; 2:1–4).

Szőlő
Szőlő

Azon a vidéken, ahol Jézus élt, már több ezer éve termesztenek bortermő szőlőt (Vitis vinifera), ezért megszokott látvány. Ha volt a közelben fa, a szőlőművesek karókat vagy lugasokat készítettek a szőlő megtámasztására. Télen visszametszették a hajtásokat. Tavasszal a szőlő új vesszőket hajtott, de amelyik nem termett gyümölcsöt, azt levágták (Jn 15:2). Így a szőlőtő több és jobb minőségű szőlőt tudott teremni. Jézus az Atyját egy szőlőműveshez hasonlította, saját magát egy szőlőtőhöz, a tanítványait pedig szőlővesszőkhöz. Ahogy a szőlővesszők a szőlőtőtől kapnak tápanyagot, úgy Jézus tanítványai is szellemileg jól tápláltak, amíg egységben maradnak vele, vagyis az igazi szőlőtővel (Jn 15:1, 5).

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Márk 14
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty