Márk 6:1–56

6  Elment onnan, és hazatért,+ a tanítványai pedig vele tartottak. 2  Amikor sabbat lett, elkezdett tanítani a zsinagógában, és a legtöbben, akik hallották, ámultak, és ezt mondták: „Honnan vette ez az ember ezeket?+ Hogy lehet, hogy ilyen bölcsesség adatott neki, és hogy ilyen hatalmas tetteket visz véghez?+ 3  Hát nem az ács+ ez, Mária fia,+ Jakab,+ József, Júdás és Simon testvére?+ És nincsenek-e itt velünk a húgai?” Úgyhogy megbotránkoztak miatta. 4  Jézus azonban ezt mondta nekik: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában, a rokonai között és a saját családjában*.”+ 5  Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem azon kívül, hogy meggyógyított néhány beteg embert, a kezét rájuk téve. 6  És elképedt a hitetlenségükön. Azután bejárta a környező falvakat, és tanított.+ 7  Majd magához hívta a tizenkettőt, és kezdte kiküldeni őket kettesével,+ s hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött.+ 8  És arra utasította őket, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül – se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt* az övtáskájukban –,+ 9  hanem vegyenek fel sarut, és ne vigyenek magukkal még egy ruhát*. 10  Ezenkívül ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről.+ 11  És ha valamely vidéken nem fogadnak be titeket, vagy nem figyelnek rátok, rázzátok le a port a lábatokról, amikor elmentek onnan, bizonyítékul ellenük.+” 12  Azzal elindultak, és hirdették az embereknek, hogy bánják meg a bűneiket.+ 13  Sok démont kiűztek,+ sok beteg embert megkentek olajjal, és meggyógyították őket. 14  Ez pedig Heródes király+ fülébe jutott, mert Jézus neve közismertté lett, és az emberek ezt mondogatták: „Keresztelő János támadt fel a halottak közül, és ezért képes hatalmas tetteket* végrehajtani.”+ 15  Mások pedig azt mondták: „Illés az.” Megint mások ezt mondták: „Próféta ez, a régen élt prófétákhoz hasonló.”+ 16  De amikor Heródes meghallotta ezt, így szólt: „Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel.” 17  Mert annak idején maga Heródes küldte ki az embereit, és tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Mivel Heródes feleségül vette őt,+ 18  János ezt mondta neki: „Nem lehet a tied a testvéred felesége.”+ 19  Heródiás ezért haragot táplált iránta, és meg akarta öletni, de nem tudta. 20  Heródes ugyanis félt Jánostól – igazságos és szent embernek ismerve őt –,+ és védelmezte. Miután meghallgatta, nem is tudta, mitévő legyen, mégis örömest hallgatta azután is. 21  Ám egyszer eljött a kedvező alkalom Heródiás számára. Heródes vacsorát adott a születésnapján+ a magas rangú tisztviselőinek, a katonai parancsnokoknak és Galilea legelőkelőbb embereinek.+ 22  Heródiás lánya pedig bement, és táncolt, és ez tetszett Heródesnek, meg azoknak, akik vele együtt ettek*. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” 23  Sőt, még meg is esküdött neki: „Amit csak kérsz tőlem, megadom neked, akár a királyságom felét is.” 24  Ő pedig kiment, és így szólt az anyjához: „Mit kérjek?” Az ezt mondta: „Keresztelő János fejét.” 25  A lány azonnal besietett a királyhoz, és előadta a kérését: „Azt akarom, hogy nyomban add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”+ 26  Bár a királyt ez mélységesen elszomorította, mégsem akarta visszautasítani a kérését az esküi és a vendégei* miatt. 27  Így aztán a király azonnal elküldött egy testőrt, és megparancsolta neki, hogy hozza el János fejét. Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben, 28  és elhozta a fejét egy tálcán. Odaadta a lánynak, a lány pedig odaadta az anyjának. 29  Amikor a tanítványai ezt meghallották, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba fektették. 30  Az apostolok pedig Jézus köré gyűltek, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.+ 31  Erre ő ezt mondta nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek egy kicsit.”+ Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek.+ 32  Így hát elmentek a csónakkal egy elhagyatott helyre, hogy csak maguk legyenek.+ 33  De az emberek látták, hogy elmennek, és sokan megtudták ezt. Ezért minden városból elsiettek gyalog, és még előttük odaértek. 34  Amikor Jézus kiszállt, nagy tömeget látott, és megszánta őket,+ mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.+ És kezdte őket sok mindenre tanítani.+ 35  Ekkor már későre járt az idő, így a tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár.+ 36  Küldd el őket, hogy menjenek el a környező tanyákra meg falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.”+ 37  Jézus így felelt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Erre megkérdezték tőle: „Menjünk el, és vegyünk 200 dénárért kenyeret, s azt adjuk enni az embereknek?”+ 38  Ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Miután kiderítették, ezt mondták: „Öt, és még két halunk.”+ 39  És utasította az összes embert, hogy telepedjenek le csoportokban a zöld fűre.+ 40  Le is telepedtek 100-as és 50-es csoportokban. 41  Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, és áldást mondott.+ Aztán megtörte a kenyereket, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy tegyék az emberek elé, majd elosztotta a két halat mindnyájuk között. 42  Így hát mindenki evett, és jóllakott. 43  Aztán összeszedték a maradékot, 12 teli kosárral, a halakat nem számítva.+ 44  5000 férfi evett a kenyérből. 45  Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elküldi a sokaságot.+ 46  Majd miután elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.+ 47  Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.+ 48  Látva, hogy küszködnek az evezéssel az ellenszél miatt, valamikor az éjszaka negyedik őrszolgálata idején feléjük közeledett a tengeren járva, de el akart menni mellettük. 49  Amikor meglátták őt a tengeren járni, ezt gondolták: „Képzelődünk!”+ És felkiáltottak. 50  Mert mindannyian látták, és nagyon megijedtek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”+ 51  Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél.+ Ezen végképp elámultak, 52  mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket. 53  Amikor átkelve partot értek, Genezáretbe jutottak, és a közelben horgonyt vetettek.+ 54  De mihelyt kiszálltak a csónakból, az emberek felismerték őt. 55  Futva bejárták azt az egész vidéket, és a betegségben szenvedőket elkezdték hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint Jézus tartózkodott. 56  És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket letették a piacterekre, és könyörögve kérték őt, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék meg.+ És mindazok, akik megérintették, meggyógyultak*.

Lábjegyzetek

^ Vagy: „házában”.
^ Szó szerint: „rezet”.
^ Szó szerint: „ne viseljenek két ruhát”.
^ Vagy: „csodákat”.
^ Vagy: „meg a vacsoravendégeinek”; „meg azoknak, akik vele együtt feküdtek az asztalnál”.
^ Vagy: „azok miatt, akik az asztalnál feküdtek”.
^ Vagy: „megmenekültek”.

Jegyzetek

hazatért: Szó szerint: „az apja helyére tért”. Jézus otthonára, Názáretre utal, ahonnan a közvetlen családtagjai származtak.

az ács fia: Az „ács”-nak fordított görög teʹktón szó egy általános kifejezés bármilyen mesteremberre vagy építőmunkásra. Amikor ácsról van szó, akkor olyan személyre utal, aki építkezéssel foglalkozik, illetve bútorokat vagy fatárgyakat és -eszközöket készít. Jusztinosz vértanú az i. sz. II. században azt írta Jézusról, hogy „őt is ácsnak tartották (ez ugyanis szerszámokat készít az embereknek, ekét és jármokat)”. Az ókori nyelveken készült első fordítások szintén az ács megfogalmazást támasztják alá. Jézust úgy is ismerték, hogy „az ács fia”, és úgy is, hogy „az ács” (Mr 6:3). Kétségkívül a nevelőapjától, Józseftől tanulta a mesterséget. Jellemző volt akkoriban, hogy a fiúk kb. 12-15 évesen kezdtek el szakmát tanulni, és ez sok évig tartott.

Jakabnak: Jézusnak ez a féltestvére nyilvánvalóan a Cs 12:17-ben (lásd a magyarázó jegyzetet) és a Ga 1:19-ben említett Jakab, aki a nevét viselő bibliai levelet írta (Jk 1:1).

Júdásnak: Jézusnak ez a féltestvére nyilvánvalóan az a Júdás (görögül I·uʹdasz), aki a nevét viselő bibliai levelet írta (Júd 1).

az ács: Jézust úgy is ismerték, hogy „az ács”, és úgy is, hogy „az ács fia”. Ez némi bepillantást nyújt abba, hogy mi történt vele azután, hogy 12 évesen a templomban járt, és azelőtt, hogy elkezdte a szolgálatát. (Lásd a Mt 13:55-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Máté és Márk beszámolói kiegészítik egymást.

Mária fia: Egyedül itt történik így utalás Jézusra. Mivel a beszámoló nem említi Józsefet, előfordulhat, hogy ekkor már nem élt. Erre enged következtetni Jézusnak az a kérése is, hogy a halála után János viselje gondját az édesanyjának, Máriának (Jn 19:26, 27).

Jakab: Lásd a Mt 13:55-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Júdás: Lásd a Mt 13:55-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

testvére: A Bibliában a görög a·del·phoszʹ szó jelenthet hittestvért is, de itt Jézus féltestvéreire utal, József és Mária fiatalabb fiaira. Azok, akik szerint Mária Jézus születése után is szűz maradt, azt állítják, hogy ez a görög szó az unokatestvérekre utal. Ám a Keresztény görög iratok az „unokatestvér” szóra egy másik főnevet használ (görögül a·ne·pszi·oszʹ a Kol 4:10-ben) és egy harmadikat Pál unokaöccsére (Cs 23:16). A Lk 21:16-ban az a·del·phoszʹ (testvér) és a szün·ge·nészʹ (rokon) szavak többes számban szerepelnek. Ezekből a példákból jól látszik, hogy a Keresztény görög iratokban nem használják pontatlanul, válogatás nélkül a családi kapcsolatokat jelölő kifejezéseket.

Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem: Vagy: „nem is tudott ott véghez vinni egyetlen hatalmas cselekedetet sem”. Jézus nem azért nem tudott sok csodát véghez vinni, mert nem volt elég hatalma hozzá, hanem mert a körülmények nem tették indokolttá. A názáretiek nem hittek, és ez visszatartotta Jézust attól, hogy sok csodát tegyen ott (Mt 13:58). Nem pazarolta Isten erejét szkeptikus emberekre, akik nem fogadták őt szívesen. (Vesd össze: Mt 10:14; Lk 16:29–31.)

tanított. . . hirdette: A tanítás abban különbözik a hirdetéstől, hogy aki tanít, az nem csupán bejelent valamit, hanem oktat, magyaráz, valamint meggyőző érveket és bizonyítékokat hoz fel. (Lásd a Mt 3:1; 28:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

elképedt a hitetlenségükön: Az evangéliumírók közül egyedül Márk említi, hogy milyen erőteljes érzéseket váltott ki Jézusból az, ahogyan a názáretiek fogadták (Mt 13:57, 58; lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt is). Az itt szereplő görög ige gyakran azt írja le, hogy az emberek hogyan reagáltak Jézus csodáira és tanítására (Mr 5:20; 15:5), kétszer viszont Jézus reakcióját fejezi ki. Jézus elámult, hogy milyen nagy hite volt egy katonatisztnek (Mt 8:10; Lk 7:9), itt pedig megdöbbent, hogy a názáretiek ennyire nem hittek.

bejárta a környező falvakat: Ez jelezte Jézus harmadik prédikáló körútjának a kezdetét Galileában (Mt 9:35; Lk 9:1). Az itt szereplő görög kifejezés arra utalhat, hogy Jézus egy körutat téve alaposan végigjárta a területet, és egyesek szerint azt is magában foglalja, hogy visszatért oda, ahonnan indult. Jézus szolgálatának fontos jellemzője volt, hogy tanított. (Lásd a Mt 4:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről: Jézus azt az utasítást adta a tanítványainak, hogy amikor megérkeznek egy városba, maradjanak annál, aki vendégszeretettel fogadja őket, és ne menjenek át „egyik házból a másikba” (Lk 10:1–7). Ha nem keresték, hogy melyik helyen lenne kényelmesebb, vagy hol fogadnák őket több mindennel, azzal azt mutatták, hogy ezek csak másodlagosak a prédikálásra vonatkozó megbízatásukhoz képest.

rázzátok le a port a lábatokról: Ez a gesztus azt jelképezte, hogy a tanítványok elhárítják magukról a felelősséget azért, amit ezek az emberek tapasztalnak majd Isten ítéletének a következményeként. Hasonló kifejezés fordul elő a Mt 10:14-ben és a Lk 9:5-ben. Márk és Lukács hozzáteszi még a bizonyítékul ellenük kifejezést is. Pál és Barnabás megfogadta ezt a felszólítást a pizidiai Antiókiában (Cs 13:51), és amikor Pál Korintuszban is hasonlót tett, azaz megrázta a ruháit, hozzáfűzte: „Ti lesztek a felelősök a halálotokért. Én tiszta vagyok” (Cs 18:6). Ezek a gesztusok már ismerősek lehettek a tanítványoknak; ha egy vallásos zsidó átutazott egy nem zsidó országon, lerázta az általa tisztátalannak tartott port a lábáról, mielőtt újra belépett volna egy zsidó területre. Viszont Jézus minden bizonnyal másra gondolt, amikor ezeket az utasításokat adta a tanítványainak.

sok beteg embert megkentek olajjal: Ez egy jelképes tett volt. Noha az olajnak gyógyító hatást tulajdonítottak (vesd össze: Lk 10:34), a betegek nem magától az olajtól gyógyultak meg, hanem Isten szent szellemének a csodálatos működése miatt (Lk 9:1, 6).

Heródes: Vagyis Heródes Antipasz, Nagy Heródes fia. (Lásd a Szójegyzéket.)

területi uralkodója: Szó szerint: „tetrarchája”. A kisebb területi uralkodókat vagy fejedelmeket nevezték így, akik a római uralom jóváhagyásával gyakorolták a hatalmukat. (Lásd a Mt 14:1-hez és a Mr 6:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Itt és a Mr 6:14, 24-ben a görög ho baptizón melléknévi igenév szerepel, melyet úgy is vissza lehet adni, hogy „aki keresztel”. A főnévi formája, a görög Baptisztész szó áll a Mr 6:25; 8:28-ban, illetve Máté és Lukács evangéliumában. Bár a két forma között van apró eltérés, a jelentésük megegyezik. Ezért az eredeti görög szövegben felváltva szerepelnek a Mr 6:24, 25-ben. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Heródes király: Vagyis Heródes Antipasz, Nagy Heródes fia. (Lásd a Szójegyzékben a „Heródes” címszót.) Máté és Lukács beszámolójában Antipasz hivatalos római címe, a tetrarcha, vagyis „a területi uralkodó” szerepel. (Lásd a Mt 14:1-hez és a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Heródes Antipasz Galileának és Pereának volt a tetrarchája. De gyakran királyként utaltak rá. Míg Máté egyetlenegyszer használja a „király” címet Heródesre (Mt 14:9), addig Márk csak így hivatkozik rá (Mr 6:22, 25–27).

az emberek ezt mondogatták: Szó szerint: „ők ezt mondogatták”. Egyes kéziratok szerint: „ő ezt mondogatta”.

Keresztelő: Lásd a Mr 1:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

letartóztatta Jánost. . . és börtönbe vetette: A Biblia nem említi meg, hogy hol került erre sor. Josephus beszámolója szerint János Makhairosz (vagy Machairus) várában – a Holt-tenger keleti oldalán – volt bebörtönözve, és itt is ölték meg (A zsidók története. XVIII. könyv, 5. fej., 2. bek.). Elképzelhető, hogy János valamennyi ideig ebben a börtönben volt (Mt 4:12). Azonban valószínű, hogy a halálakor Jánost Tibériás városában tartották fogva, mely a Galileai-tenger nyugati partján volt. A következő okok alapján juthatunk erre a következtetésre: 1. Úgy tűnik, hogy János annak a helynek a közelében volt bebörtönözve, ahol Jézus a szolgálatát végezte Galileában. János hallott Jézus tetteiről a börtönben, és elküldte a tanítványait, hogy beszéljenek Jézussal (Mt 11:1–3). 2. Márk leírása szerint Galilea legelőkelőbb emberei vettek részt Heródes születésnapi ünnepségén. Ez arra utal, hogy ezt Heródes palotájában tartották Tibériásban. János minden bizonnyal ennek a közelében volt fogva tartva (Mt 14:6–11; Mr 6:21–29).

Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége: Heródes Antipasz beleszeretett a féltestvérének, Heródes Fülöpnek a feleségébe, Heródiásba. Heródiás elvált Fülöptől, Antipasz pedig a feleségétől, majd Heródiás és Antipasz összeházasodott. Keresztelő Jánost azért tartóztatták le, mert bírálta ezt az erkölcstelen kapcsolatot, melyet a zsidó törvények is elítéltek.

tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve: Lásd a Mt 14:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Heródiás. . . aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége: Lásd a Mt 14:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

igazságos és szent embernek ismerve őt: Heródes Antipasz figyelt Jánosra, és megvédte őt, mivel felismerte, hogy igazságos és szent ember. Noha Heródes félt Jánostól, attól is félt, hogy elveszíti a vendégei tiszteletét, és nem volt hite, így engedte, hogy rávegyék János megölésére. A zsidó történetíró, Josephus „jó embernek” nevezte Keresztelő Jánost.

letartóztatta Jánost. . . és börtönbe vetette: A Biblia nem említi meg, hogy hol került erre sor. Josephus beszámolója szerint János Makhairosz (vagy Machairus) várában – a Holt-tenger keleti oldalán – volt bebörtönözve, és itt is ölték meg (A zsidók története. XVIII. könyv, 5. fej., 2. bek.). Elképzelhető, hogy János valamennyi ideig ebben a börtönben volt (Mt 4:12). Azonban valószínű, hogy a halálakor Jánost Tibériás városában tartották fogva, mely a Galileai-tenger nyugati partján volt. A következő okok alapján juthatunk erre a következtetésre: 1. Úgy tűnik, hogy János annak a helynek a közelében volt bebörtönözve, ahol Jézus a szolgálatát végezte Galileában. János hallott Jézus tetteiről a börtönben, és elküldte a tanítványait, hogy beszéljenek Jézussal (Mt 11:1–3). 2. Márk leírása szerint Galilea legelőkelőbb emberei vettek részt Heródes születésnapi ünnepségén. Ez arra utal, hogy ezt Heródes palotájában tartották Tibériásban. János minden bizonnyal ennek a közelében volt fogva tartva (Mt 14:6–11; Mr 6:21–29).

születésnapját ünnepelték: Erre az eseményre valószínűleg Tibériásban, Heródes palotájában került sor. (Lásd a Mt 14:3; Mr 6:21-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) A Biblia csak két születésnapi ünnepséget említ. Az egyik az, amelyikről itt esik szó, és amelynek során lefejezték Jánost, a másik pedig az egyiptomi fáraóé, melynek során kivégezték a fősütőmestert (1Mó 40:18–22). Ez a két beszámoló nagyon hasonlít egymásra abban, hogy mindkét esetben nagy lakomát rendezett az uralkodó, és jóindulatúan bánt valakivel, illetve mindkét alkalommal kivégeztek valakit.

születésnapján: Erre az eseményre valószínűleg Heródes palotájában, Tibériás városában került sor, mely a Galileai-tenger nyugati partján volt. Az az egyik ok, amiért erre a következtetésre juthatunk, hogy Márk beszámolója szerint Galilea legelőkelőbb emberei is jelen voltak. (Lásd a Mt 14:3, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A Biblia csak két születésnapi ünnepséget említ. Az egyik az, amelyikről itt esik szó, és amelynek során lefejezték Jánost, a másik pedig az egyiptomi fáraóé, melynek során kivégezték a fősütőmestert (1Mó 40:18–22). Ez a két beszámoló nagyon hasonlít egymásra abban, hogy mindkét esetben nagy lakomát rendezett az uralkodó, és jóindulatúan bánt valakivel, illetve mindkét alkalommal kivégeztek valakit.

katonai parancsnokoknak: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. Egy római katonai tribunusra utal. Hat tribunus volt minden egyes római légión belül. A légió azonban nem volt hat különböző parancsnokságra felosztva, hanem mindegyik tribunus az adott idő egyhatodában a teljes légiónak volt a parancsnoka. Egy ilyen parancsnokra nagy hatalmat ruháztak. Ő nevezte ki és osztotta be a századosokat. A görög szó utalhat bármilyen magas katonai rangot betöltő tisztre is. Ilyen magas rangú emberek társaságában Heródes úgy érezte, hogy köteles betartani az esküjét, ezért elrendelte Keresztelő János lefejezését.

Heródiás lánya: Heródes Fülöp és Heródiás lánya; Heródiásnak nem volt több gyermeke. Noha a neve, Salómé nem szerepel a Bibliában, Josephus írásaiban fennmaradt. Idővel Heródes Antipasz feleségül vette Salómé édesanyját, miután házasságtörést követett el vele, és elvette őt a féltestvérétől, Fülöptől.

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Itt és a Mr 6:14, 24-ben a görög ho baptizón melléknévi igenév szerepel, melyet úgy is vissza lehet adni, hogy „aki keresztel”. A főnévi formája, a görög Baptisztész szó áll a Mr 6:25; 8:28-ban, illetve Máté és Lukács evangéliumában. Bár a két forma között van apró eltérés, a jelentésük megegyezik. Ezért az eredeti görög szövegben felváltva szerepelnek a Mr 6:24, 25-ben. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

esküt: Szó szerint: „esküket”. Az, hogy az „eskü” szó többes számban szerepel (ellentétben a Mt 14:7-tel, ahol egyes számban), talán arra utal, hogy Heródes újra meg újra esküt tett, hogy hangsúlyt adjon az ígéretének, vagy megerősítse azt.

esküi: Az, hogy az „eskü” szó többes számban szerepel, talán arra utal, hogy Heródes hangsúlyt adott annak, vagy megerősítette azt, amit Heródiás lányának ígért (Mr 6:23) többször is megesküdve. (Lásd a Mt 14:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

latinul: A Biblia ihletett szövegében egyedül itt van konkréten megemlítve a latin nyelv. Jézus napjaiban a latin volt Izraelben a római hatóságok nyelve. Hivatalos feliratokon latin szövegek voltak, bár az emberek általában nem ezen a nyelven beszéltek. Ez megmagyarázza, hogy miért készíttette el Pilátus a Jézus Krisztus feje feletti feliratot – ahogy arról a Jn 19:19 ír – a hivatalos latin mellett héberül és görögül (koiné) is. A Keresztény görög iratokban számos latin eredetű szó és kifejezés található. (Lásd a Szójegyzékben a „Latin nyelv” címszót, valamint a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.)

testőrt: Az itt használt görög szpe·ku·laʹtór szó egy jövevényszó a latinból (speculator), és utalhat egy testőrre, egy futárra és időnként egy kivégzőre. Mintegy 30 latin katonai, jogi, pénzügyi szónak, illetve háztartással kapcsolatos kifejezésnek a görög megfelelőjét találjuk meg a Keresztény görög iratokban, főleg Márk és Máté írásában. A bibliaírók közül Márk élt a legtöbb latin kifejezéssel. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy az evangéliumát Rómában írta, főként a nem zsidóknak, azon belül is elsősorban a rómaiaknak. (Lásd a Jn 19:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

sírba: Vagy: „emléksírba”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)

szánalmat érzett: A görög szplan·khniʹzo·mai ige rokonságban áll a ’belső részek’ jelentésű szplanʹkhna szóval, és egy olyan erőteljes érzésre utal, amelyet legbelül érez az ember. A görög nyelvben ez az egyik legerősebb szó a könyörület kifejezésére.

megszánta: Vagy: „könyörületet érzett”. (Lásd a Mt 9:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Ti adjatok nekik enni: Ez Jézus egyetlen csodája, mely mind a négy evangéliumban fel van jegyezve (Mt 14:15–21; Mr 6:35–44; Lk 9:10–17; Jn 6:1–13).

dénárért: Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.

hal: A bibliai időkben a halat általában roston sütve, vagy sózva és szárítva ették, gyakran kenyérrel. Az itt említett hal valószínűleg sózott és szárított volt.

megtörte a kenyereket: A kenyér általában egy lapos lepény volt, amelyet keményre sütöttek. Ezért többnyire úgy ették, hogy előtte megtörték (Mt 14:19; 15:36; 26:26; Mr 8:6; Lk 9:16).

kosarat: Az arról szóló beszámolókban, hogy Jézus két alkalommal csoda útján jóllakatta a tömeget (lásd a Mr 6:43; 8:8, 20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a párhuzamos beszámolókat a Mt 14:20; 15:37; 16:9, 10-ben), az írók következetesen különbséget tesznek a kosarak között, melyekben összegyűjtötték a maradékot. Amikor Jézus kb. 5000 férfit lakatott jól, akkor a görög koʹphi·nosz szó („kosár”) szerepel; amikor pedig 4000-en laktak jól, akkor a görög szphü·riszʹ szó („nagy kosár”) szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy az írók is ott voltak ezeken az alkalmakon, vagy pedig megbízható szemtanúktól kaptak információkat.

nagy kosarat: Vagy: „élelmiszeres kosarat”. (Lásd a Mr 8:8, 19-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

kosárral: Feltehetően kis méretű, vesszőből készült kosárról van szó egy kötélből készült pánttal, hogy egy utazó könnyedén tudja cipelni. Úgy tartják, hogy kb. 7,5 l volt az űrtartalma. (Lásd a Mr 8:19, 20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

5000 férfi: Habár ez Jézus egyetlen csodája, mely mind a négy evangéliumban fel van jegyezve (Mt 14:15–21; Mr 6:35–44; Lk 9:10–17; Jn 6:1–13), egyedül Máté említi meg az asszonyokat és a gyermekeket. Meglehet, hogy összesen jóval több mint 15 000 embert lakatott jól Jézus.

negyedik őrszolgálat: Vagyis kb. hajnali 3 óra és napfelkelte között, ami 6 óra körül volt. Ez a görögök és a rómaiak rendszerét követte, akik négy részre osztották az éjjeli őrszolgálatot. A héberek korábban három kb. 4 órás őrszolgálatra osztották az éjjelt (2Mó 14:24; Bí 7:19), de erre az időre már átvették a rómaiak rendszerét.

negyedik őrszolgálata: Lásd a Mt 14:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

el akart menni: Vagy: „azon volt, hogy elmegy”. Ez minden bizonnyal arra utal, hogy a tanítványok szemszögéből úgy tűnt, hogy Jézus el fog menni mellettük.

nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését: Csupán néhány órával korábban a tanítványok láthatták, hogy Jézus csoda útján megsokszorozta a kenyeret. Ez világosan megmutatta, hogy Jézus mekkora hatalmat kapott a szent szellem által. De mivel a tanítványok nem fogták fel a jelentőségét ennek a csodának, teljesen meg voltak döbbenve, amikor Jézus a vízen járt, és lecsendesítette a vihart. Sőt, először azt gondolták, hogy csak képzelődnek, vagyis hogy az, amit látnak, valószerűtlen, csak illúzió (Mr 6:49).

Genezáretnél: Kis területű (kb. 5 × 2,5 km) síkság a Galileai-tenger északnyugati partján. A Lk 5:1 a Galileai-tengert „Genezáret-tó”-nak nevezi.

Multimédia

Bot és tarisznya
Bot és tarisznya

A bot, illetve a vessző elterjedt volt az ókori héberek körében. Ezeket többek között a következő célokra használták: támaszkodásra (2Mó 12:11; Za 8:4; Héb 11:21); védelmezésre vagy védekezésre (2Sá 23:21); cséplésre (Ézs 28:27); valamint az olajbogyó betakarítására (5Mó 24:20; Ézs 24:13). A tarisznyát leggyakrabban utazók, pásztorok és földművesek hordták a vállukon; és ez a fajta táska általában bőrből készült. Élelmet, ruhát és egyéb szükséges dolgokat vittek benne. Amikor Jézus egy prédikáló körútra küldte az apostolokat, akkor a botra és a tarisznyára vonatkozóan is adott nekik utasításokat. Az apostoloknak semmi pluszdolgot sem kellett magukkal vinniük, így semmi sem vonta el a figyelmüket; Jehova gondoskodott róluk. (Hogy mit jelentenek Jézus utasításai, lásd a Lk 9:3; 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Kosarak
Kosarak

A Bibliában számos szót használnak a kosarak különböző fajtáira. Például az a görög szó, mellyel arra a 12 kosárra utalnak, amelyekben összegyűjtötték a maradékot, miután Jézus csoda útján jóllakatott kb. 5000 férfit, viszonylag kis méretű, vesszőből készült kézikosár lehetett. Arra a 7 kosárra viszont egy másik görög szót használ a Szentírás, melyekbe a kb. 4000 személy jóllakatása után szedték össze a maradékot (Mr 8:8, 9). Ez a szó egy nagy vagy fedeles kosárra utal. Ugyanez a görög szó szerepel abban a részben is, mely leírja, hogy Pált egy kosárban eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át (Cs 9:25).

Piactér
Piactér

Néhány piac, mint amilyen a képen is látható, egy út mentén helyezkedett el. A kereskedők a sok kipakolt áruval gyakran gátolták a forgalmat. A környék lakói háztartási cikkeket, cserépedényeket, drága üvegárukat és friss élelmiszereket vásárolhattak. Mivel akkoriban nem volt hűtőszekrény, az embereknek mindennap el kellett menniük a piacra vásárolni. A piactéren a vásárlók értesülhettek különféle hírekről a kereskedőktől vagy más látogatóktól, a gyerekek játszottak, és a munkások várakoztak, hogy felfogadják őket. Jézus betegeket gyógyított, Pál pedig prédikált a piactéren (Cs 17:17). Velük ellentétben a büszke írástudók és farizeusok szerették, ha észrevették és köszöntötték őket ezeken a helyeken.

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Márk 6
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty