Cselekedetek 4:1–37

4  Mialatt pedig ők ketten a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok+.  Bosszankodtak amiatt, hogy az apostolok tanítják a népet, és nyíltan hirdetik, hogy Jézus feltámadt a halottak közül*.+  Elfogták* és őrizetbe vették+ őket másnapig, ugyanis már este volt.  De sokan hittek azok közül, akik figyeltek a beszédre, és a hívő férfiak száma mintegy 5000-re emelkedett+.  Másnap a vezetőik, véneik és írástudóik egybegyűltek Jeruzsálemben  Annással+, a magas rangú pappal, és Kajafással+, Jánossal meg Alexanderrel, továbbá mindazokkal, akik a magas rangú pap rokonai voltak.  Középre állították Pétert és Jánost, és faggatni kezdték őket: „Milyen erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?”  Akkor Péter a szent szellemtől áthatva+ így szólt hozzájuk: „Vezetői a népnek, és vének!  Azért hallgattok ki minket a mai napon, mert ezzel a nyomorék emberrel jót tettünk,+ és tudni akarjátok, hogy hogyan gyógyult meg? 10  Legyen hát tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében,+ akit ti oszlopra feszítettetek,+ de akit Isten feltámasztott a halottak közül,+ őáltala áll itt előttetek egészségesen ez az ember. 11  Ez az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a fő szegletkő* lett«.+ 12  Továbbá senki más által nincs megmentés, mert Isten nem adott más nevet+ az ég alatt az emberek között, amely által megmenekülhetünk.+ 13  Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát*, és megtudták, hogy iskolázatlan* és egyszerű emberek,+ megdöbbentek. Felismerték, hogy Jézussal voltak.+ 14  Amikor látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük együtt,+ semmit sem tudtak mondani+. 15  Megparancsolták hát nekik, hogy menjenek ki a szanhedrin terméből, majd tanácskozni kezdtek egymással, 16  és ezt mondták: „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel?+ Mert bizony figyelemre méltó jel történt általuk, olyan, amely Jeruzsálem minden lakosa előtt nyilvánvaló,+ és le sem tagadhatjuk. 17  De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, és mondjuk meg nekik, hogy senkinek se beszéljenek többé annak az embernek a nevében.+ 18  Azzal hívatták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek, és ne is tanítsanak Jézus nevében. 19  Péter és János azonban ezt felelte nekik: „Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok. 20  Mi azonban nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.+ 21  Így a vezetők és a vének, miután még megfenyegették, szabadon bocsátották a két tanítványt, mivel nem találtak semmilyen okot arra, hogy megbüntessék őket, és mivel az egész nép dicsőítette Istent a történtekért.+ 22  Az az ember ugyanis, aki ennek a csodának* köszönhetően meggyógyult, elmúlt 40 éves. 23  Szabadon bocsátásuk után elmentek a hittársaikhoz, és beszámoltak arról, hogy miket mondtak nekik a magas rangú papok és a vének. 24  Ezt hallva, egységesen így imádkoztak Istenhez: „Legfőbb Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,+ 25  és aki szent szellem által Dávid ősapánk, a te szolgád által ezt mondtad+: »Miért háborogtak a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek? 26  A föld királyai tettre keltek, és az uralkodók egybegyűltek Jehova* ellen és az ő felkentje* ellen.+« 27  Éppígy Heródes és Poncius Pilátus+ egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és az izraelitákkal ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,+ 28  hogy megtegyék, amit megjövendöltél. Ezek azért történtek, mert megvan hozzá a hatalmad, és a szándékoddal összhangban van.+ 29  Most pedig, Jehova*, figyelj oda a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy mindig félelem nélkül hirdessék szavadat, 30  mialatt gyógyításra használod az erődet, és mialatt jelek és csodák* történnek+ szent szolgádnak, Jézusnak a neve által+.” 31  Miután könyörögtek*, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek. Egytől egyig áthatotta őket a szent szellem,+ és bátran hirdették Isten szavát+. 32  Sőt, a tanítványok egész közössége ugyanúgy gondolkodott és érzett*, és egyikük sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt.+ 33  És az apostolok továbbra is nagyon hatásosan tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról,+ és nagymértékben részesültek Isten ki nem érdemelt kedvességéből. 34  Egyikük sem nélkülözött,+ mert mindazok, akiknek földjeik vagy házaik voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak értékét, 35  és odaadták az apostoloknak.+ Azután mindenkinek a szükséglete szerint lett szétosztva.+ 36  Józsefnek, egy ciprusi születésű lévitának, akit az apostolok Barnabásnak+ is hívtak (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’vigasztalás fia’), 37  volt egy darab földje. Ő is eladta azt, a pénzt pedig elhozta, és odaadta az apostoloknak.+

Lábjegyzetek

Vagy: „hirdetik a halottak közül való feltámadást Jézus példája által”.
Vagy: „letartóztatták”.
Szó szerint: „a szeglet feje”.
Vagy: „bátorságát”.
Ez arra utal, hogy nem jártak a rabbik iskoláiba, nem pedig arra, hogy írástudatlanok voltak.
Vagy: „jelnek”.
Vagy: „Krisztusa”.
Vagy: „előjelek”.
Vagy: „buzgón imádkoztak”.
Szó szerint: „egy szíve és lelke volt”.

Jegyzetek

Multimédia

Szanhedrin
Szanhedrin

A Nagy Szanhedrinnek nevezett legfelsőbb bíróság 71 tagú volt, és Jeruzsálemben ülésezett. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.) A Misna szerint a szanhedrin tagjai félkörben ültek három sorban, és két írnok is jelen volt, akik feljegyezték a bíróság döntését. A képen látható építészeti jellegzetességek némelyike egy Jeruzsálemben feltárt épület alapján készült. Egyesek szerint ez az épület volt az I. századi tanácsterem. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” térképet.)

1. Főpap

2. A szanhedrin tagjai

3. Vádlott

4. Írnokok