Zsoltárok 64:1–10

A karmesternek. Dávid éneke. 64  Ó, Isten, halld meg hangomat, amikor hozzád könyörgök!+ Óvd meg életemet az ellenség félelmetes támadásaitól!   Védj meg engem a gonoszok titkos cselszövéseitől,+a gonoszul cselekvők sokaságától!   Megélesítik nyelvüket, mint a kardot;kegyetlen szavaikkal úgy céloznak, mint a nyilakkal,   hogy az ártatlanra lőjenek rejtekükből. Hirtelen lőnek rá, és nem félnek.   Ragaszkodnak gonosz tervükhöz,*megbeszélik, hogyan rejtsék el a csapdáikat. Így szólnak: „Ki látja azokat?”+   Folyton újabb gonosztettek elkövetésén törik fejüket,titokban eszelik ki ravasz tervüket.+ Egyiküknél sem lehet tudni, hogy mi van a gondolataikban és a szívükben.   Ám Isten rájuk lő,+és hirtelen nyíl sebzi meg őket.   Saját nyelvük okozza bukásukat;+akik csak látják ezt, a fejüket csóválják.   Akkor minden emberen félelem lesz úrrá. Hirdetik majd, mit vitt véghez Isten,és betekintést nyernek tetteibe+. 10  Az igazságosak örülni fognak Jehovában, és nála lelnek menedékre.+ A becsületes szívűek mindnyájan ujjonganak* majd.

Lábjegyzetek

Vagy: „arra sarkallják egymást, hogy rosszat tegyenek”.
Vagy: „dicsekednek”.

Jegyzetek

Multimédia