János 3:1–36

3  Volt pedig a farizeusok között egy ember, név szerint Nikodémusz+, a zsidók egyik vezetője.  Nikodémusz elment Jézushoz éjszaka,+ és ezt mondta neki: „Rabbi,+ tudjuk, hogy olyan tanító vagy, akit Isten küldött, mert senki sem tehet olyan jeleket+, amilyeneket te teszel, csak ha vele van az Isten.”+  Jézus erre ezt mondta neki: „Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha valaki újra nem születik,+ nem láthatja az Isten királyságát.”+  Nikodémusz így szólt hozzá: „Hogyan születhet meg az ember, ha egyszer öreg? Talán bemehet másodszor is az anyja méhébe, és megszülethet?”  Jézus így válaszolt: „Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha valaki nem születik víztől+ és szellemtől,+ nem mehet be az Isten királyságába.  Ami a testtől születik, az test, ami pedig a szellemtől születik, az szellem.  Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked, újra kell születnetek.+  A szél ott fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a szellemtől született.”+  Nikodémusz erre megkérdezte: „Hogyan lehetséges mindez?” 10  Jézus így válaszolt neki: „Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 11  Teljesen biztos lehetsz benne, hogy mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk,+ de ti nem fogadjátok el azt, amiről tanúskodunk.+ 12  Ha földi dolgokról beszélek nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha égi dolgokról beszélek nektek?+ 13  Továbbá egy ember sem ment fel az égbe,+ csak az, aki az égből jött le:+ az Emberfia. 14  És ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában,+ úgy kell hogy felemeljék az Emberfiát is,+ 15  hogy mindenkinek, aki hisz benne, örök élete legyen.+ 16  Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta,+ hogy aki hisz benne, ne pusztuljon el, hanem örök élete legyen.+ 17  Mert Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy a világ megmeneküljön általa.+ 18  Aki hisz benne, azt nem ítélik el.+ Aki nem hisz benne, azt már elítélték, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának a nevében.+ 19  Az ítéletnek pedig az az alapja, hogy a világosság eljött a világba,+ de az emberek inkább a sötétséget szerették, semmint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak.+ 20  Mert mindenki, aki gonosz dolgokat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, nehogy lelepleződjenek* a tettei. 21  De aki azt teszi, ami igaz, az a világosságra jön,+ hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a tettei összhangban vannak Isten akaratával.” 22  Ezek után Jézus a tanítványaival Júdea vidékére ment, és ott maradt velük egy ideig, és keresztelt.+ 23  Ámde János is keresztelt a Szálim közelében levő Ainonban, mert ott bőven volt víz,+ és az emberek egyre csak mentek, és megkeresztelkedtek;+ 24  Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe.+ 25  János tanítványai ekkor vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulásról. 26  Ezután elmentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúskodtál,+ keresztel, és mindenki hozzá megy.” 27  János így válaszolt: „Semmit sem kaphat az ember, ha nem az égből adták neki. 28  Ti magatok vagytok a tanúi annak, hogy megmondtam, én nem a Krisztus vagyok,+ hanem engem előtte küldtek el.+ 29  Az a vőlegény, akié a menyasszony.+ A vőlegény barátjának pedig – amikor ott áll, és hallja őt – nagy örömet szerez a vőlegény hangja. Az örömöm ezért teljessé lett. 30  Neki tovább kell növekednie, nekem pedig kisebbé kell válnom.”+ 31  Aki felülről jön,+ az felette van mindenki másnak. Aki a földről való, az földi, és földi dolgokról beszél. Aki az égből jön, az felette van mindenki* másnak.+ 32  Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott,+ de senki nem fogadja el azt, amiről tanúskodik.+ 33  Aki elfogadja azt, amiről tanúskodik, az pecsétjét teszi arra, hogy Isten igaz.+ 34  Mert akit az Isten küldött el, az az Isten szavait szólja,+ mert ő nem fukarkodik* a szellemmel. 35  Az Atya szereti a Fiút,+ és mindent neki adott.+ 36  Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van,+ aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem látja majd meg ezt az életet,+ hanem az Isten haragja marad rajta.+

Lábjegyzetek

Vagy: „feddés érje”.
Vagy: „minden”.
Vagy: „nem mérték szerint adja”.

Jegyzetek

Nikodémusz: Egyedül János említi meg, hogy Nikodémusz is csatlakozott az Arimateából való Józsefhez, hogy előkészítsék Jézus testét a temetésre. (Lásd a Jn 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Nikodémusz: Farizeus és a zsidók egyik vezetője, vagyis a szanhedrin egyik tagja. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.) A Nikodémusz név, melynek jelentése ’a nép legyőzője’, jól ismert volt a görögök között, és néhány zsidó is átvette. Nikodémuszról csak János evangéliuma tesz említést (Jn 3:4, 9; 7:50; 19:39), és Jézus Izrael tanítójának nevezi őt a Jn 3:10-ben. (Lásd a Jn 19:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

az egek királysága: Ez a kifejezés csak Máté evangéliumában található meg, mintegy 30-szor. Márk és Lukács a párhuzamos beszámolójában az „Isten királysága” kifejezést használja, ami arra enged következtetni, hogy ennek a királyságnak a jelképes egekben van a székhelye, onnan uralkodik (Mt 21:43; Mr 1:15; Lk 4:43; Dá 2:44; 2Ti 4:18).

Isten királysága: Ez a kifejezés 14-szer fordul elő Márk evangéliumában. Máté csak négyszer használja ezt a kifejezést (Mt 12:28; 19:24; 21:31, 43), de mintegy 30-szor a vele párhuzamos, „egek királysága” kifejezést. (Vesd össze a Mr 10:23-at a Mt 19:23, 24-gyel.) A királyság volt Jézus prédikálásának a fő témája (Lk 4:43). A négy evangélium több mint 100-szor utal a királyságra, legtöbbször Jézus kijelentéseiben említik. (Lásd a Mt 3:2; 4:17; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

újra. . . születik: Jézus feltárja Nikodémusznak, hogy egy ember csak akkor láthatja Isten királyságát, ha másodszor is megszületik. Nikodémusz válasza a 4. versben arra utal, hogy ő úgy értette Jézus szavait, hogy szó szerint meg kell születni másodszor emberként. Ám Jézus a továbbiakban elmondja, hogy a második születés „szellemtől” van (Jn 3:5). Azok, akik „Isten gyermekeivé” lesznek, „nem emberi szülőktől [születnek], nem testnek, azaz szülőknek az akaratából, hanem Isten akaratából” (Jn 1:12, 13). Az 1Pt 1:3, 23-ban Péter egy hasonló bibliai kifejezést használ, kijelentve, hogy a felkent keresztények „új születést” kapnak. Noha a legtöbb Biblia az „újjászületik” kifejezést használja, sok Bibliában az áll, hogy „felülről születik”, amely szintén egy lehetséges fordítás, mivel a görög aʹnó·then szó általában azt jelenti, hogy „felülről” (Jn 3:31; 19:11; Jk 1:17; 3:15, 17). Mindkét megfogalmazás összhangban van azzal a gondolattal, hogy akik bemennek Isten királyságába, újraszületnek „Istentől”, vagyis felülről (1Jn 3:9). De figyelembe véve Nikodémusz válaszát, ebben a szövegkörnyezetben a görög kifejezést úgy is lehet érteni, hogy ’újra’; ’ismét’.

az Isten királyságát: Ez a kifejezés csak kétszer fordul elő János evangéliumában (Jn 3:5; lásd a Mt 3:2-höz és a Mr 1:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).

születik víztől és szellemtől: Nikodémusz minden bizonnyal tudott arról, hogy Keresztelő János hogyan keresztelt (Mr 1:4–8; Lk 3:16; Jn 1:31–34). Ezért amikor Jézus a vízről beszélt, észszerű azt feltételezni, hogy Nikodémusz tudhatta, hogy Jézus a keresztelkedésre használt vízre utalt. Nikodémusz azzal is tisztában lehetett, hogy a Szentírás milyen értelemben használja az „Isten szelleme” kifejezést, mely Isten tevékeny ereje (1Mó 41:38; 2Mó 31:3; 4Mó 11:17; Bí 3:10; 1Sá 10:6; Ézs 63:11). Tehát amikor Jézus a „szellem” szót használta, Nikodémusz tudta, hogy Jézus a szent szellemet érti alatta. Jézus saját példája mutatja, hogy mit akart kiemelni Nikodémusznak. Amikor Jézus vízben megkeresztelkedett, a szent szellem leszállt rá. Így ő „víztől és szellemtől” született (Mt 3:16, 17; Lk 3:21, 22). Ekkor Isten kijelentette, hogy Jézus a Fia, ami nyilván arra utalt, hogy ekkor Jézus a szellem által felkent fiává lett, aki majd visszatér az égbe. Jézus követői közül azok, akik „víztől” születtek, felhagytak a korábbi életmódjukkal, megbánták a bűneiket, és vízben megkeresztelkedtek. Akik pedig „víztől és szellemtől” születtek, azok Isten fiai lettek, és abban reménykedhetnek, hogy szellemteremtményekként élhetnek az égben, és Isten királyságában uralkodhatnak (Lk 22:30; Ró 8:14–17, 23; Tit 3:5; Héb 6:4, 5).

szellemtől: Vagy: „tevékeny erőtől”. A görög pneuʹma szó itt Isten tevékeny erejére utal. (Lásd a Szójegyzéket.)

minden ember: Szó szerint: „minden test”. Ez a görög kifejezés található a Lk 3:6-ban is, mely egy idézet az Ézs 40:5-ből. Az ott szereplő héber kifejezésnek ugyanez a jelentése. (Vesd össze a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

Ami a testtől születik, az test: A „test”-nek megfelelő görög szó (szarx) itt egy olyan élőlényre utal, mely testi vagy emberi vonásokat örökölt, annak korlátaival együtt. (Lásd a Jn 17:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

az szellem: Nyilvánvalóan Isten egy olyan fiára utal, aki fel lett kenve Isten szellemével.

szellemtől: Vagy: „tevékeny erőtől”. A görög pneuʹma szó itt Isten tevékeny erejére utal. (Lásd a Szójegyzéket.)

szél . . . szellemtől: A görög pneuʹma szó általában úgy van visszaadva, hogy „szellem”, és ebben a versben kétszer szerepel. Az első előfordulási hely az egyetlen a Keresztény görög iratokban, ahol „szél”-nek van fordítva, bár az ennek megfelelő héber rúʹach szó körülbelül 100-szor van így fordítva (1Mó 8:1; 2Mó 10:13; 1Ki 18:45; Jób 21:18; Za 2:6; lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót). Mindkét kifejezés olyan erőre utal, mely emberi szemek számára láthatatlan, viszont gyakran bizonyíték van arra, hogy működik. Jézus ezzel a kifejezéssel egy mély igazságot akart megtanítani. A vers végén a pneuʹma szó áll a mindenkivel, aki a szellemtől született kifejezésben, mely azokra vonatkozik, akik Isten fiai lettek a szent szelleme, vagyis tevékeny ereje által. (Lásd a Jn 3:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus azt mondja Nikodémusznak, hogy a szellemtől való születést a szélfúvással lehet szemléltetni. Nikodémusz hallhatta, érezhette és láthatta a szél hatását, bár nem értette, hogy honnan jön, és hová megy. Ehhez hasonlóan, akik nem ismerik a Szentírásban található igazságot, azoknak nehéz lehet megérteni, hogy hogyan idézi elő Jehova a szelleme által, hogy újraszülessen valaki; és azt sem tudják felfogni, hogy milyen dicsőséges jövő vár egy ilyen személyre.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

úgy kell hogy felemeljék az Emberfiát is: Jézus itt az oszlopra feszítését ahhoz hasonlítja, amikor a pusztában a rézkígyót az oszlopra tették. Azok az izraeliták, akiket megmartak a mérges kígyók, akkor maradtak életben, ha ránéztek a Mózes által készített rézkígyóra. Ugyanígy, ha a bűnös emberek szeretnének örökké élni, Jézusra kell szegezniük a tekintetüket azáltal, hogy hisznek benne (4Mó 21:4–9; Héb 12:2). Jézusról a kínoszlopon történő halála miatt sokan azt gondolták, hogy gonosztevő és bűnös, hiszen a mózesi törvény szerint, ha valakit oszlopra feszítettek, átkozott volt (5Mó 21:22, 23). Pál a törvénynek ezt a részét idézte, amikor elmagyarázta, hogy Jézusnak oszlopon kellett meghalnia, hogy megszabadítsa a zsidókat „a törvény átkától úgy, hogy átokká lett [helyettük]” (Ga 3:13; 1Pt 2:24).

a világ őáltala jött létre: A görög koʹszmosz („világ”) szó itt az emberiség világára utal, ami a vers későbbi részéből egyértelműen látszik: nem ismerte őt a világ. A világi írások időnként a világegyetemre és a teremtett dolgokra használják ezt a görög kifejezést. Pál apostol is ebben az értelemben használhatta, amikor egy görög hallgatósághoz beszélt (Cs 17:24). A Keresztény görög iratokban viszont többnyire az emberiség világára vagy annak egy részére utal ez a kifejezés. Az igaz, hogy Jézus részt vett mindennek – többek közt az égnek, a földnek és minden rajta levő dolognak – a teremtésében. De ez a vers inkább azt hangsúlyozza, hogy milyen szerepe volt az emberiség megteremtésében (1Mó 1:26; Jn 1:3; Kol 1:15–17).

egy egyszülött fiú: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A Bibliában ez a kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. (Lásd a Lk 7:12; 8:42; 9:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) János apostol kizárólag Jézusra utal az írásaiban ezzel a szóval (Jn 3:16, 18; 1Jn 4:9), de sosem azzal kapcsolatban, hogy Jézus emberként megszületett vagy élt. János arra vonatkozóan használja ezt a szót, amikor Jézus az emberi léte előtt a Logosz vagy a Szó volt, aki „kezdetben. . . az Istennel volt”, még „mielőtt a világ lett” (Jn 1:1, 2; 17:5, 24). Jézus azért az „egyszülött fiú”, mert ő Jehova elsőszülöttje, és egyedül őt teremtette meg Isten közvetlenül. Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy „az igaz Isten fiai” vagy „Isten minden fia” (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7), őket Jehova mind az elsőszülött Fia által alkotta meg (Kol 1:15, 16). Összegezve: a mo·no·ge·nészʹ szó egyaránt utal arra, hogy Jézus ’egyedülálló’; ’egyedi’; ’páratlan’, és arra is, hogy egyetlen fia Istennek, akit közvetlenül és egyedül teremtett (1Jn 5:18).

szerette: Itt szerepel először János evangéliumában a görög a·ga·paʹó („szeret”) ige. Ez és az ezzel rokon a·gaʹpé („szeretet”) főnév összesen 44-szer fordul elő János beszámolójában, többször, mint a másik három evangéliumban együttvéve. A Bibliában az a·ga·paʹó és az a·gaʹpé gyakran az alapelvek által vezérelt, önzetlen szeretetre utal. Ez jól látható ebből a versből is, hiszen Istenről azt olvashatjuk, hogy szereti a világot, vagyis az emberiség világát, melynek megváltásra van szüksége a bűntől (Jn 1:29). Az 1Jn 4:8-ban a főnév található, ahol János kijelenti, hogy „Isten szeretet”. A szellem gyümölcsének a vonásai közül a szeretet (a·gaʹpé) van először megemlítve (Ga 5:22), és az 1Ko 13:4–7 hosszasan ecseteli ezt a tulajdonságot. Az, ahogyan a Szentírás ezt a szót használja, azt mutatja, hogy a szeretet gyakran nem pusztán érzelmi reakció egy másik személy megnyilvánulásaira. Sok szövegkörnyezetben ennél tágabb értelmű, gyakran átgondoltabb és tudatosabb (Mt 5:44; Ef 5:25). Ezért a keresztényeknek olyasfajta szeretetet kell kimutatniuk, melyhez erkölcsi érzék társul, és figyelembe veszi a kötelességet, az alapelveket és az illemet. De vannak benne érzések is, mivel gyakran erős kötődésre, ragaszkodásra is utal (1Pt 1:22). Ez jól látszik abból, ahogy János evangéliuma használja ezt a szót. Amikor János azt írta, hogy „az Atya szereti a Fiút” (Jn 3:35), az a·ga·paʹó szó egyik formáját használta, amikor viszont Jézus szavait jegyezte fel ugyanerről a kapcsolatról, a görög phi·leʹó („szeret”) ige egyik formájával élt (Jn 5:20).

a világot: A görög koʹszmosz szó szorosan kapcsolódik az emberiséghez a görög irodalomban, a Bibliában pedig még inkább. (Lásd a Jn 1:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ebben a szövegkörnyezetben a koʹszmosz a megváltható emberiség egész világára utal, amelyről a Jn 1:29-ben az olvasható, hogy bűnös, vagyis az emberek bűnt örököltek Ádámtól.

az egyszülött Fiát: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. János apostol az írásaiban kizárólag Jézusra használja ezt a kifejezést (Jn 1:14; 3:18; 1Jn 4:9; lásd a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy Isten fiai, egyedül Jézust hívja úgy, hogy Isten „egyszülött” Fia (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7). Jézus, az elsőszülött Fiú az egyetlen olyan teremtmény, akit az Atyja közvetlenül teremtett, így egyedülálló volt, és különbözött Isten összes többi fiától. Őket Jehova kivétel nélkül az elsőszülött Fia által teremtette meg. A görög mo·no·ge·nészʹ szó hasonló értelemben szerepel, amikor Pál Izsákról mondja azt, hogy Ábrahám egyszülött fia (Héb 11:17). Jóllehet Ábrahámnak lett egy fia Hágártól, Izmael, és több fia is Keturától (1Mó 16:15; 25:1, 2; 1Kr 1:28, 32), Izsák „egyszülött” volt abban az értelemben, hogy ő volt Ábrahám egyetlen olyan fia, aki Isten ígéretének köszönhetően született, és az egyetlen fia Sárának (1Mó 17:16–19).

hisz benne: A görög pi·szteuʹó ige (a piʹsztisz főnévvel rokon, melyet általában „hit”-nek fordítanak) alapjelentése ’hisz’, de a szövegkörnyezettől és a nyelvtani szerkezettől függően különböző jelentésárnyalatai lehetnek. Gyakran többet jelent annál, mint hogy valaki pusztán elhiszi vagy elismeri valakinek a létezését (Jk 2:19). A hit és a bizalom gondolatát foglalja magában, melyek engedelmes tettekben mutatkoznak meg. A Jn 3:16-ban a görög pi·szteuʹó ige az eisz (-ban, -ben) elöljárószóval együtt szerepel. Erről a görög kifejezésről egy tudós a következőket jegyezte meg: „A hitről azt gondolják, hogy egy tevékenység, olyasmi, amit az emberek tesznek, például valakibe vetik a hitüket” (An Introductory Grammar of New Testament Greek, Paul L. Kaufman, 1982, 46. o.). Jézus nyilvánvalóan egy olyan életre utalt, melyet a hit vezérel, semmint egyetlen hitből fakadó tettre. A Jn 3:36-ban egy hasonló kifejezés, az „aki hisz a Fiúban”, szembe van állítva azzal, „aki nem engedelmeskedik a Fiúnak”, tehát ebben a szövegkörnyezetben a „hisz” szó alatt azt kell érteni, hogy valakinek az erős hite az engedelmességben fejeződik ki.

elítélje: Vagy: „megítélje”. Jehova nem azért küldte el a Fiát, hogy elítélje az emberiség világát, hanem a szeretetéből fakadóan azzal bízta meg Jézust, hogy mentse meg azokat, akiknek van hitük (Jn 3:16; 2Pt 3:9).

elítélje: Vagy: „megítélje”. Jehova nem azért küldte el a Fiát, hogy elítélje az emberiség világát, hanem a szeretetéből fakadóan azzal bízta meg Jézust, hogy mentse meg azokat, akiknek van hitük (Jn 3:16; 2Pt 3:9).

ítélik el: Vagy: „ítélik meg”. (Lásd a Jn 3:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

világba: A görög koʹszmosz szó itt az emberiség világára utal. Úgy tűnik, ebben a szövegkörnyezetben az érkezőben volt már a világba kifejezés elsősorban nem arra utal, hogy Jézus megszületett emberként, hanem hogy a keresztelkedésekor elment az emberek közé. A keresztelkedése után elvégezte a kijelölt feladatát, világosság volt az emberiség világának. (Vesd össze: Jn 3:17, 19; 6:14; 9:39; 10:36; 11:27; 12:46; 1Jn 4:9.)

a világosság: A versben szereplő első „világosság” arra utal, hogy Jézus az életével és a tanításaival megszemélyesítette a világosságot, és feltárta a Jehova Istentől származó ismeretet. A Jn 1:7–9 is úgy utal Jézusra jelképesen, hogy „a világosság”. (Az eljött a világba kifejezéssel kapcsolatban lásd a Jn 1:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

keresztelt: Úgy tűnik, hogy a keresztelés Jézus irányításával történt, mivel a Jn 4:2 szerint „maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai”.

keresztelt: Vagy: „bemerített”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. A Biblia szerint a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. Ebből a beszámolóból kiderül, hogy János azért keresztelt itt, mert „bőven volt víz”. (Lásd az Ainonban szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.) Amikor Fülöp megkeresztelte az etióp eunuchot, mindketten „bementek a vízbe” (Cs 8:38). A Septuaginta ugyanezt a görög szót használja a 2Ki 5:14-ben, ahol arról van szó, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”.

Ainonban: Ezen a helyen bőven volt víz. Ainon a nyilván ismertebb Szálim nevű helység közelében feküdt. Ezeknek a helyeknek a pontos elhelyezkedése ismeretlen, bár Euszebiosz utalt egy helyre a Jordán völgyében, mely Szküthopolisztól (Bét-Seán) kb. 8 római mérföldre (12 km) délre feküdt. Ezen a területen található Tell-Ridga (Tel-Sálém); egyelőre ezzel azonosítják Szálimot. A közelben számos forrás van, melyek talán megegyeznek Euszebiosz Ainonról szóló leírásával. A Bibliában Ainon és Szálim egyedül itt van megemlítve.

Betániában. . . a Jordánon túl: Vagyis a Jordán keleti oldalán. Erről a Betániáról csak egyszer van szó a Keresztény görög iratokban, és ez nem a Jeruzsálem közelében fekvő Betánia (Mt 21:17; Mr 11:1; Lk 19:29; Jn 11:1). Ennek a Betániának a pontos helye nem ismert. Vannak, akik úgy vélik, hogy ott feküdt, ahol a hagyományok szerint Jézus megkeresztelkedett: a Jordán túloldalán, Jerikóval szemben. Viszont a Jn 1:29, 35, 43; 2:1 alapján úgy tűnik, hogy a település közelebb volt a galileai Kánához, mint Jerikóhoz. Az a legvalószínűbb, hogy a Galileai-tengertől valamennyivel délre helyezkedett el, de nem lehet egyértelműen megállapítani a helyét. (Lásd a B10-es függ.-et.)

a Jordánon túl: Vagy: „a Jordán túlsó [keleti] oldalán”. A Jn 3:23-ban szereplő Ainon és Szálim a Jordán nyugati oldalán feküdtek, míg Jézust a Jordánon túli Betániában keresztelte meg János, vagyis a folyó keleti oldalán. (Lásd a Jn 1:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a B10-es függ.-et.)

A vőlegény barátjának: A bibliai időkben a vőlegény valamelyik közeli ismerőse törvényesen képviselte a vőlegényt, és elsősorban ő felelt a házasság előkészítéséért. Úgy tekintettek rá, mint aki odavitte a menyasszonyt a vőlegényhez. Az esküvő napján a nászmenet a vőlegény házához vagy a vőlegény apjának a házához ment. Itt került sor a menyegzőre. Amikor az ünnepen a vőlegény barátja hallotta a vőlegény hangját, amint a menyasszonyával beszélget, boldog volt, és úgy érezte, sikeresen elvégezte a feladatát. Keresztelő János a vőlegény barátjához hasonlította magát. Ebben az esetben Jézus volt a vőlegény, és a tanítványai mint csoport alkották a jelképes menyasszonyát. Keresztelő János előkészítette az utat a Messiásnak, bemutatva a „menyasszony” első tagjait Jézus Krisztusnak (Jn 1:29, 35; 2Ko 11:2; Ef 5:22–27; Jel 21:2, 9). Ahogy a vőlegény barátja nem volt többé fontos szereplő, miután teljesítette a megbízatását, úgy János is a következőket mondta magáról: „[Jézusnak] tovább kell növekednie, nekem pedig kisebbé kell válnom” (Jn 3:30).

Aki felülről jön: A Jn 3:31–36 minden bizonnyal az evangélium írójának, János apostolnak a szavai, nem pedig Keresztelő János szavainak a folytatása vagy Jézus szavainak az idézése. A szövegkörnyezet rámutat, hogy Jézus és Nikodémusz beszélgetése a Jn 3:21-ben véget ér, utána pedig János apostol számol be az eseményekről, a Jn 3:25-tel bezárólag. A Jn 3:26-tól kezdődően Keresztelő János beszélgetése van feljegyezve a tanítványaival, egészen a Jn 3:30-ig. Bár a Jn 3:31–36 nem Jézus szavait idézi, de kétségkívül olyan igazságok vannak benne megfogalmazva, melyeket Jézus tanított János apostolnak.

pecsétjét teszi arra: Vagy: „igazolja”. A ’lepecsétel’ vagy ’pecsétet tesz valamire’ jelentésű görög szó itt jelképes értelemben szerepel, és annak a megerősítésére utal, hogy egy kijelentés igaz vagy megbízható, ahogy egy pecsét is igazolja egy dokumentum hitelességét. Az, aki elfogadja a Messiás tanúskodását, elismeri, hogy Isten igaz – ebben az esetben a Messiásra vonatkozó prófétai szavait tekintve. (Vesd össze: Ró 3:4.)

hisz benne: A görög pi·szteuʹó ige (a piʹsztisz főnévvel rokon, melyet általában „hit”-nek fordítanak) alapjelentése ’hisz’, de a szövegkörnyezettől és a nyelvtani szerkezettől függően különböző jelentésárnyalatai lehetnek. Gyakran többet jelent annál, mint hogy valaki pusztán elhiszi vagy elismeri valakinek a létezését (Jk 2:19). A hit és a bizalom gondolatát foglalja magában, melyek engedelmes tettekben mutatkoznak meg. A Jn 3:16-ban a görög pi·szteuʹó ige az eisz (-ban, -ben) elöljárószóval együtt szerepel. Erről a görög kifejezésről egy tudós a következőket jegyezte meg: „A hitről azt gondolják, hogy egy tevékenység, olyasmi, amit az emberek tesznek, például valakibe vetik a hitüket” (An Introductory Grammar of New Testament Greek, Paul L. Kaufman, 1982, 46. o.). Jézus nyilvánvalóan egy olyan életre utalt, melyet a hit vezérel, semmint egyetlen hitből fakadó tettre. A Jn 3:36-ban egy hasonló kifejezés, az „aki hisz a Fiúban”, szembe van állítva azzal, „aki nem engedelmeskedik a Fiúnak”, tehát ebben a szövegkörnyezetben a „hisz” szó alatt azt kell érteni, hogy valakinek az erős hite az engedelmességben fejeződik ki.

hisz. . . nem engedelmeskedik : Lásd a Jn 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Multimédia