János 3:1–36

3  Volt pedig a farizeusok között egy ember, név szerint Nikodémusz+, a zsidók egyik vezetője.  Nikodémusz elment Jézushoz éjszaka,+ és ezt mondta neki: „Rabbi,+ tudjuk, hogy olyan tanító vagy, akit Isten küldött, mert senki sem tehet olyan jeleket+, amilyeneket te teszel, csak ha vele van az Isten.”+  Jézus erre ezt mondta neki: „Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha valaki újra nem születik,+ nem láthatja az Isten királyságát.”+  Nikodémusz így szólt hozzá: „Hogyan születhet meg az ember, ha egyszer öreg? Talán bemehet másodszor is az anyja méhébe, és megszülethet?”  Jézus így válaszolt: „Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha valaki nem születik víztől+ és szellemtől,+ nem mehet be az Isten királyságába.  Ami a testtől születik, az test, ami pedig a szellemtől születik, az szellem.  Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked, újra kell születnetek.+  A szél ott fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a szellemtől született.”+  Nikodémusz erre megkérdezte: „Hogyan lehetséges mindez?” 10  Jézus így válaszolt neki: „Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 11  Teljesen biztos lehetsz benne, hogy mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk,+ de ti nem fogadjátok el azt, amiről tanúskodunk.+ 12  Ha földi dolgokról beszélek nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha égi dolgokról beszélek nektek?+ 13  Továbbá egy ember sem ment fel az égbe,+ csak az, aki az égből jött le:+ az Emberfia. 14  És ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában,+ úgy kell hogy felemeljék az Emberfiát is,+ 15  hogy mindenkinek, aki hisz benne, örök élete legyen.+ 16  Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta,+ hogy aki hisz benne, ne pusztuljon el, hanem örök élete legyen.+ 17  Mert Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy a világ megmeneküljön általa.+ 18  Aki hisz benne, azt nem ítélik el.+ Aki nem hisz benne, azt már elítélték, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának a nevében.+ 19  Az ítéletnek pedig az az alapja, hogy a világosság eljött a világba,+ de az emberek inkább a sötétséget szerették, semmint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak.+ 20  Mert mindenki, aki gonosz dolgokat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, nehogy lelepleződjenek* a tettei. 21  De aki azt teszi, ami igaz, az a világosságra jön,+ hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a tettei összhangban vannak Isten akaratával.” 22  Ezek után Jézus a tanítványaival Júdea vidékére ment, és ott maradt velük egy ideig, és keresztelt.+ 23  Ámde János is keresztelt a Szálim közelében levő Ainonban, mert ott bőven volt víz,+ és az emberek egyre csak mentek, és megkeresztelkedtek;+ 24  Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe.+ 25  János tanítványai ekkor vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulásról. 26  Ezután elmentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúskodtál,+ keresztel, és mindenki hozzá megy.” 27  János így válaszolt: „Semmit sem kaphat az ember, ha nem az égből adták neki. 28  Ti magatok vagytok a tanúi annak, hogy megmondtam, én nem a Krisztus vagyok,+ hanem engem előtte küldtek el.+ 29  Az a vőlegény, akié a menyasszony.+ A vőlegény barátjának pedig – amikor ott áll, és hallja őt – nagy örömet szerez a vőlegény hangja. Az örömöm ezért teljessé lett. 30  Neki tovább kell növekednie, nekem pedig kisebbé kell válnom.”+ 31  Aki felülről jön,+ az felette van mindenki másnak. Aki a földről való, az földi, és földi dolgokról beszél. Aki az égből jön, az felette van mindenki* másnak.+ 32  Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott,+ de senki nem fogadja el azt, amiről tanúskodik.+ 33  Aki elfogadja azt, amiről tanúskodik, az pecsétjét teszi arra, hogy Isten igaz.+ 34  Mert akit az Isten küldött el, az az Isten szavait szólja,+ mert ő nem fukarkodik* a szellemmel. 35  Az Atya szereti a Fiút,+ és mindent neki adott.+ 36  Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van,+ aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem látja majd meg ezt az életet,+ hanem az Isten haragja marad rajta.+

Lábjegyzetek

Vagy: „feddés érje”.
Vagy: „minden”.
Vagy: „nem mérték szerint adja”.

Jegyzetek

Nikodémusz: Egyedül János említi meg, hogy Nikodémusz is csatlakozott az Arimateából való Józsefhez, hogy előkészítsék Jézus testét a temetésre. (Lásd a Jn 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Nikodémusz: Farizeus és a zsidók egyik vezetője, vagyis a szanhedrin egyik tagja. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.) A Nikodémusz név, melynek jelentése ’a nép legyőzője’, jól ismert volt a görögök között, és néhány zsidó is átvette. Nikodémuszról csak János evangéliuma tesz említést (Jn 3:4, 9; 7:50; 19:39), és Jézus Izrael tanítójának nevezi őt a Jn 3:10-ben. (Lásd a Jn 19:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

az egek királysága: Ez a kifejezés csak Máté evangéliumában található meg, mintegy 30-szor. Márk és Lukács a párhuzamos beszámolójában az „Isten királysága” kifejezést használja, ami arra enged következtetni, hogy ennek a királyságnak a jelképes egekben van a székhelye, onnan uralkodik (Mt 21:43; Mr 1:15; Lk 4:43; Dá 2:44; 2Ti 4:18).

Isten királysága: Ez a kifejezés 14-szer fordul elő Márk evangéliumában. Máté csak négyszer használja ezt a kifejezést (Mt 12:28; 19:24; 21:31, 43), de mintegy 30-szor a vele párhuzamos, „egek királysága” kifejezést. (Vesd össze a Mr 10:23-at a Mt 19:23, 24-gyel.) A királyság volt Jézus prédikálásának a fő témája (Lk 4:43). A négy evangélium több mint 100-szor utal a királyságra, legtöbbször Jézus kijelentéseiben említik. (Lásd a Mt 3:2; 4:17; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

újra. . . születik: Jézus feltárja Nikodémusznak, hogy egy ember csak akkor láthatja Isten királyságát, ha másodszor is megszületik. Nikodémusz válasza a 4. versben arra utal, hogy ő úgy értette Jézus szavait, hogy szó szerint meg kell születni másodszor emberként. Ám Jézus a továbbiakban elmondja, hogy a második születés „szellemtől” van (Jn 3:5). Azok, akik „Isten gyermekeivé” lesznek, „nem emberi szülőktől [születnek], nem testnek, azaz szülőknek az akaratából, hanem Isten akaratából” (Jn 1:12, 13). Az 1Pt 1:3, 23-ban Péter egy hasonló bibliai kifejezést használ, kijelentve, hogy a felkent keresztények „új születést” kapnak. Noha a legtöbb Biblia az „újjászületik” kifejezést használja, sok Bibliában az áll, hogy „felülről születik”, amely szintén egy lehetséges fordítás, mivel a görög aʹnó·then szó általában azt jelenti, hogy „felülről” (Jn 3:31; 19:11; Jk 1:17; 3:15, 17). Mindkét megfogalmazás összhangban van azzal a gondolattal, hogy akik bemennek Isten királyságába, újraszületnek „Istentől”, vagyis felülről (1Jn 3:9). De figyelembe véve Nikodémusz válaszát, ebben a szövegkörnyezetben a görög kifejezést úgy is lehet érteni, hogy ’újra’; ’ismét’.

az Isten királyságát: Ez a kifejezés csak kétszer fordul elő János evangéliumában (Jn 3:5; lásd a Mt 3:2-höz és a Mr 1:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).

születik víztől és szellemtől: Nikodémusz minden bizonnyal tudott arról, hogy Keresztelő János hogyan keresztelt (Mr 1:4–8; Lk 3:16; Jn 1:31–34). Ezért amikor Jézus a vízről beszélt, észszerű azt feltételezni, hogy Nikodémusz tudhatta, hogy Jézus a keresztelkedésre használt vízre utalt. Nikodémusz azzal is tisztában lehetett, hogy a Szentírás milyen értelemben használja az „Isten szelleme” kifejezést, mely Isten tevékeny ereje (1Mó 41:38; 2Mó 31:3; 4Mó 11:17; Bí 3:10; 1Sá 10:6; Ézs 63:11). Tehát amikor Jézus a „szellem” szót használta, Nikodémusz tudta, hogy Jézus a szent szellemet érti alatta. Jézus saját példája mutatja, hogy mit akart kiemelni Nikodémusznak. Amikor Jézus vízben megkeresztelkedett, a szent szellem leszállt rá. Így ő „víztől és szellemtől” született (Mt 3:16, 17; Lk 3:21, 22). Ekkor Isten kijelentette, hogy Jézus a Fia, ami nyilván arra utalt, hogy ekkor Jézus a szellem által felkent fiává lett, aki majd visszatér az égbe. Jézus követői közül azok, akik „víztől” születtek, felhagytak a korábbi életmódjukkal, megbánták a bűneiket, és vízben megkeresztelkedtek. Akik pedig „víztől és szellemtől” születtek, azok Isten fiai lettek, és abban reménykedhetnek, hogy szellemteremtményekként élhetnek az égben, és Isten királyságában uralkodhatnak (Lk 22:30; Ró 8:14–17, 23; Tit 3:5; Héb 6:4, 5).

szellemtől: Vagy: „tevékeny erőtől”. A görög pneuʹma szó itt Isten tevékeny erejére utal. (Lásd a Szójegyzéket.)

minden ember: Szó szerint: „minden test”. Ez a görög kifejezés található a Lk 3:6-ban is, mely egy idézet az Ézs 40:5-ből. Az ott szereplő héber kifejezésnek ugyanez a jelentése. (Vesd össze a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

Ami a testtől születik, az test: A „test”-nek megfelelő görög szó (szarx) itt egy olyan élőlényre utal, mely testi vagy emberi vonásokat örökölt, annak korlátaival együtt. (Lásd a Jn 17:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

az szellem: Nyilvánvalóan Isten egy olyan fiára utal, aki fel lett kenve Isten szellemével.

szellemtől: Vagy: „tevékeny erőtől”. A görög pneuʹma szó itt Isten tevékeny erejére utal. (Lásd a Szójegyzéket.)

szél . . . szellemtől: A görög pneuʹma szó általában úgy van visszaadva, hogy „szellem”, és ebben a versben kétszer szerepel. Az első előfordulási hely az egyetlen a Keresztény görög iratokban, ahol „szél”-nek van fordítva, bár az ennek megfelelő héber rúʹach szó körülbelül 100-szor van így fordítva (1Mó 8:1; 2Mó 10:13; 1Ki 18:45; Jób 21:18; Za 2:6; lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót). Mindkét kifejezés olyan erőre utal, mely emberi szemek számára láthatatlan, viszont gyakran bizonyíték van arra, hogy működik. Jézus ezzel a kifejezéssel egy mély igazságot akart megtanítani. A vers végén a pneuʹma szó áll a mindenkivel, aki a szellemtől született kifejezésben, mely azokra vonatkozik, akik Isten fiai lettek a szent szelleme, vagyis tevékeny ereje által. (Lásd a Jn 3:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus azt mondja Nikodémusznak, hogy a szellemtől való születést a szélfúvással lehet szemléltetni. Nikodémusz hallhatta, érezhette és láthatta a szél hatását, bár nem értette, hogy honnan jön, és hová megy. Ehhez hasonlóan, akik nem ismerik a Szentírásban található igazságot, azoknak nehéz lehet megérteni, hogy hogyan idézi elő Jehova a szelleme által, hogy újraszülessen valaki; és azt sem tudják felfogni, hogy milyen dicsőséges jövő vár egy ilyen személyre.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

úgy kell hogy felemeljék az Emberfiát is: Jézus itt az oszlopra feszítését ahhoz hasonlítja, amikor a pusztában a rézkígyót az oszlopra tették. Azok az izraeliták, akiket megmartak a mérges kígyók, akkor maradtak életben, ha ránéztek a Mózes által készített rézkígyóra. Ugyanígy, ha a bűnös emberek szeretnének örökké élni, Jézusra kell szegezniük a tekintetüket azáltal, hogy hisznek benne (4Mó 21:4–9; Héb 12:2). Jézusról a kínoszlopon történő halála miatt sokan azt gondolták, hogy gonosztevő és bűnös, hiszen a mózesi törvény szerint, ha valakit oszlopra feszítettek, átkozott volt (5Mó 21:22, 23). Pál a törvénynek ezt a részét idézte, amikor elmagyarázta, hogy Jézusnak oszlopon kellett meghalnia, hogy megszabadítsa a zsidókat „a törvény átkától úgy, hogy átokká lett [helyettük]” (Ga 3:13; 1Pt 2:24).

a világ őáltala jött létre: A görög koʹszmosz („világ”) szó itt az emberiség világára utal, ami a vers későbbi részéből egyértelműen látszik: nem ismerte őt a világ. A világi írások időnként a világegyetemre és a teremtett dolgokra használják ezt a görög kifejezést. Pál apostol is ebben az értelemben használhatta, amikor egy görög hallgatósághoz beszélt (Cs 17:24). A Keresztény görög iratokban viszont többnyire az emberiség világára vagy annak egy részére utal ez a kifejezés. Az igaz, hogy Jézus részt vett mindennek – többek közt az égnek, a földnek és minden rajta levő dolognak – a teremtésében. De ez a vers inkább azt hangsúlyozza, hogy milyen szerepe volt az emberiség megteremtésében (1Mó 1:26; Jn 1:3; Kol 1:15–17).

egy egyszülött fiú: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A Bibliában ez a kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. (Lásd a Lk 7:12; 8:42; 9:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) János apostol kizárólag Jézusra utal az írásaiban ezzel a szóval (Jn 3:16, 18; 1Jn 4:9), de sosem azzal kapcsolatban, hogy Jézus emberként megszületett vagy élt. János arra vonatkozóan használja ezt a szót, amikor Jézus az emberi léte előtt a Logosz vagy a Szó volt, aki „kezdetben. . . az Istennel volt”, még „mielőtt a világ lett” (Jn 1:1, 2; 17:5, 24). Jézus azért az „egyszülött fiú”, mert ő Jehova elsőszülöttje, és egyedül őt teremtette meg Isten közvetlenül. Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy „az igaz Isten fiai” vagy „Isten minden fia” (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7), őket Jehova mind az elsőszülött Fia által alkotta meg (Kol 1:15, 16). Összegezve: a mo·no·ge·nészʹ szó egyaránt utal arra, hogy Jézus ’egyedülálló’; ’egyedi’; ’páratlan’, és arra is, hogy egyetlen fia Istennek, akit közvetlenül és egyedül teremtett (1Jn 5:18).

szerette: Itt szerepel először János evangéliumában a görög a·ga·paʹó („szeret”) ige. Ez és az ezzel rokon a·gaʹpé („szeretet”) főnév összesen 44-szer fordul elő János beszámolójában, többször, mint a másik három evangéliumban együttvéve. A Bibliában az a·ga·paʹó és az a·gaʹpé gyakran az alapelvek által vezérelt, önzetlen szeretetre utal. Ez jól látható ebből a versből is, hiszen Istenről azt olvashatjuk, hogy szereti a világot, vagyis az emberiség világát, melynek megváltásra van szüksége a bűntől (Jn 1:29). Az 1Jn 4:8-ban a főnév található, ahol János kijelenti, hogy „Isten szeretet”. A szellem gyümölcsének a vonásai közül a szeretet (a·gaʹpé) van először megemlítve (Ga 5:22), és az 1Ko 13:4–7 hosszasan ecseteli ezt a tulajdonságot. Az, ahogyan a Szentírás ezt a szót használja, azt mutatja, hogy a szeretet gyakran nem pusztán érzelmi reakció egy másik személy megnyilvánulásaira. Sok szövegkörnyezetben ennél tágabb értelmű, gyakran átgondoltabb és tudatosabb (Mt 5:44; Ef 5:25). Ezért a keresztényeknek olyasfajta szeretetet kell kimutatniuk, melyhez erkölcsi érzék társul, és figyelembe veszi a kötelességet, az alapelveket és az illemet. De vannak benne érzések is, mivel gyakran erős kötődésre, ragaszkodásra is utal (1Pt 1:22). Ez jól látszik abból, ahogy János evangéliuma használja ezt a szót. Amikor János azt írta, hogy „az Atya szereti a Fiút” (Jn 3:35), az a·ga·paʹó szó egyik formáját használta, amikor viszont Jézus szavait jegyezte fel ugyanerről a kapcsolatról, a görög phi·leʹó („szeret”) ige egyik formájával élt (Jn 5:20).

a világot: A görög koʹszmosz szó szorosan kapcsolódik az emberiséghez a görög irodalomban, a Bibliában pedig még inkább. (Lásd a Jn 1:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ebben a szövegkörnyezetben a koʹszmosz a megváltható emberiség egész világára utal, amelyről a Jn 1:29-ben az olvasható, hogy bűnös, vagyis az emberek bűnt örököltek Ádámtól.

az egyszülött Fiát: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. János apostol az írásaiban kizárólag Jézusra használja ezt a kifejezést (Jn 1:14; 3:18; 1Jn 4:9; lásd a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy Isten fiai, egyedül Jézust hívja úgy, hogy Isten „egyszülött” Fia (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7). Jézus, az elsőszülött Fiú az egyetlen olyan teremtmény, akit az Atyja közvetlenül teremtett, így egyedülálló volt, és különbözött Isten összes többi fiától. Őket Jehova kivétel nélkül az elsőszülött Fia által teremtette meg. A görög mo·no·ge·nészʹ szó hasonló értelemben szerepel, amikor Pál Izsákról mondja azt, hogy Ábrahám egyszülött fia (Héb 11:17). Jóllehet Ábrahámnak lett egy fia Hágártól, Izmael, és több fia is Keturától (1Mó 16:15; 25:1, 2; 1Kr 1:28, 32), Izsák „egyszülött” volt abban az értelemben, hogy ő volt Ábrahám egyetlen olyan fia, aki Isten ígéretének köszönhetően született, és az egyetlen fia Sárának (1Mó 17:16–19).

hisz benne: A görög pi·szteuʹó ige (a piʹsztisz főnévvel rokon, melyet általában „hit”-nek fordítanak) alapjelentése ’hisz’, de a szövegkörnyezettől és a nyelvtani szerkezettől függően különböző jelentésárnyalatai lehetnek. Gyakran többet jelent annál, mint hogy valaki pusztán elhiszi vagy elismeri valakinek a létezését (Jk 2:19). A hit és a bizalom gondolatát foglalja magában, melyek engedelmes tettekben mutatkoznak meg. A Jn 3:16-ban a görög pi·szteuʹó ige az eisz (-ban, -ben) elöljárószóval együtt szerepel. Erről a görög kifejezésről egy tudós a következőket jegyezte meg: „A hitről azt gondolják, hogy egy tevékenység, olyasmi, amit az emberek tesznek, például valakibe vetik a hitüket” (An Introductory Grammar of New Testament Greek, Paul L. Kaufman, 1982, 46. o.). Jézus nyilvánvalóan egy olyan életre utalt, melyet a hit vezérel, semmint egyetlen hitből fakadó tettre. A Jn 3:36-ban egy hasonló kifejezés, az „aki hisz a Fiúban”, szembe van állítva azzal, „aki nem engedelmeskedik a Fiúnak”, tehát ebben a szövegkörnyezetben a „hisz” szó alatt azt kell érteni, hogy valakinek az erős hite az engedelmességben fejeződik ki.

elítélje: Vagy: „megítélje”. Jehova nem azért küldte el a Fiát, hogy elítélje az emberiség világát, hanem a szeretetéből fakadóan azzal bízta meg Jézust, hogy mentse meg azokat, akiknek van hitük (Jn 3:16; 2Pt 3:9).

elítélje: Vagy: „megítélje”. Jehova nem azért küldte el a Fiát, hogy elítélje az emberiség világát, hanem a szeretetéből fakadóan azzal bízta meg Jézust, hogy mentse meg azokat, akiknek van hitük (Jn 3:16; 2Pt 3:9).

ítélik el: Vagy: „ítélik meg”. (Lásd a Jn 3:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

világba: A görög koʹszmosz szó itt az emberiség világára utal. Úgy tűnik, ebben a szövegkörnyezetben az érkezőben volt már a világba kifejezés elsősorban nem arra utal, hogy Jézus megszületett emberként, hanem hogy a keresztelkedésekor elment az emberek közé. A keresztelkedése után elvégezte a kijelölt feladatát, világosság volt az emberiség világának. (Vesd össze: Jn 3:17, 19; 6:14; 9:39; 10:36; 11:27; 12:46; 1Jn 4:9.)

a világosság: A versben szereplő első „világosság” arra utal, hogy Jézus az életével és a tanításaival megszemélyesítette a világosságot, és feltárta a Jehova Istentől származó ismeretet. A Jn 1:7–9 is úgy utal Jézusra jelképesen, hogy „a világosság”. (Az eljött a világba kifejezéssel kapcsolatban lásd a Jn 1:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

keresztelt: Úgy tűnik, hogy a keresztelés Jézus irányításával történt, mivel a Jn 4:2 szerint „maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai”.

keresztelt: Vagy: „bemerített”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. A Biblia szerint a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. Ebből a beszámolóból kiderül, hogy János azért keresztelt itt, mert „bőven volt víz”. (Lásd az Ainonban szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.) Amikor Fülöp megkeresztelte az etióp eunuchot, mindketten „bementek a vízbe” (Cs 8:38). A Septuaginta ugyanezt a görög szót használja a 2Ki 5:14-ben, ahol arról van szó, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”.

Ainonban: Ezen a helyen bőven volt víz. Ainon a nyilván ismertebb Szálim nevű helység közelében feküdt. Ezeknek a helyeknek a pontos elhelyezkedése ismeretlen, bár Euszebiosz utalt egy helyre a Jordán völgyében, mely Szküthopolisztól (Bét-Seán) kb. 8 római mérföldre (12 km) délre feküdt. Ezen a területen található Tell-Ridga (Tel-Sálém); egyelőre ezzel azonosítják Szálimot. A közelben számos forrás van, melyek talán megegyeznek Euszebiosz Ainonról szóló leírásával. A Bibliában Ainon és Szálim egyedül itt van megemlítve.

Betániában. . . a Jordánon túl: Vagyis a Jordán keleti oldalán. Erről a Betániáról csak egyszer van szó a Keresztény görög iratokban, és ez nem a Jeruzsálem közelében fekvő Betánia (Mt 21:17; Mr 11:1; Lk 19:29; Jn 11:1). Ennek a Betániának a pontos helye nem ismert. Vannak, akik úgy vélik, hogy ott feküdt, ahol a hagyományok szerint Jézus megkeresztelkedett: a Jordán túloldalán, Jerikóval szemben. Viszont a Jn 1:29, 35, 43; 2:1 alapján úgy tűnik, hogy a település közelebb volt a galileai Kánához, mint Jerikóhoz. Az a legvalószínűbb, hogy a Galileai-tengertől valamennyivel délre helyezkedett el, de nem lehet egyértelműen megállapítani a helyét. (Lásd a B10-es függ.-et.)

a Jordánon túl: Vagy: „a Jordán túlsó [keleti] oldalán”. A Jn 3:23-ban szereplő Ainon és Szálim a Jordán nyugati oldalán feküdtek, míg Jézust a Jordánon túli Betániában keresztelte meg János, vagyis a folyó keleti oldalán. (Lásd a Jn 1:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a B10-es függ.-et.)

A vőlegény barátjának: A bibliai időkben a vőlegény valamelyik közeli ismerőse törvényesen képviselte a vőlegényt, és elsősorban ő felelt a házasság előkészítéséért. Úgy tekintettek rá, mint aki odavitte a menyasszonyt a vőlegényhez. Az esküvő napján a nászmenet a vőlegény házához vagy a vőlegény apjának a házához ment. Itt került sor a menyegzőre. Amikor az ünnepen a vőlegény barátja hallotta a vőlegény hangját, amint a menyasszonyával beszélget, boldog volt, és úgy érezte, sikeresen elvégezte a feladatát. Keresztelő János a vőlegény barátjához hasonlította magát. Ebben az esetben Jézus volt a vőlegény, és a tanítványai mint csoport alkották a jelképes menyasszonyát. Keresztelő János előkészítette az utat a Messiásnak, bemutatva a „menyasszony” első tagjait Jézus Krisztusnak (Jn 1:29, 35; 2Ko 11:2; Ef 5:22–27; Jel 21:2, 9). Ahogy a vőlegény barátja nem volt többé fontos szereplő, miután teljesítette a megbízatását, úgy János is a következőket mondta magáról: „[Jézusnak] tovább kell növekednie, nekem pedig kisebbé kell válnom” (Jn 3:30).

Aki felülről jön: A Jn 3:31–36 minden bizonnyal az evangélium írójának, János apostolnak a szavai, nem pedig Keresztelő János szavainak a folytatása vagy Jézus szavainak az idézése. A szövegkörnyezet rámutat, hogy Jézus és Nikodémusz beszélgetése a Jn 3:21-ben véget ér, utána pedig János apostol számol be az eseményekről, a Jn 3:25-tel bezárólag. A Jn 3:26-tól kezdődően Keresztelő János beszélgetése van feljegyezve a tanítványaival, egészen a Jn 3:30-ig. Bár a Jn 3:31–36 nem Jézus szavait idézi, de kétségkívül olyan igazságok vannak benne megfogalmazva, melyeket Jézus tanított János apostolnak.

pecsétjét teszi arra: Vagy: „igazolja”. A ’lepecsétel’ vagy ’pecsétet tesz valamire’ jelentésű görög szó itt jelképes értelemben szerepel, és annak a megerősítésére utal, hogy egy kijelentés igaz vagy megbízható, ahogy egy pecsét is igazolja egy dokumentum hitelességét. Az, aki elfogadja a Messiás tanúskodását, elismeri, hogy Isten igaz – ebben az esetben a Messiásra vonatkozó prófétai szavait tekintve. (Vesd össze: Ró 3:4.)

hisz benne: A görög pi·szteuʹó ige (a piʹsztisz főnévvel rokon, melyet általában „hit”-nek fordítanak) alapjelentése ’hisz’, de a szövegkörnyezettől és a nyelvtani szerkezettől függően különböző jelentésárnyalatai lehetnek. Gyakran többet jelent annál, mint hogy valaki pusztán elhiszi vagy elismeri valakinek a létezését (Jk 2:19). A hit és a bizalom gondolatát foglalja magában, melyek engedelmes tettekben mutatkoznak meg. A Jn 3:16-ban a görög pi·szteuʹó ige az eisz (-ban, -ben) elöljárószóval együtt szerepel. Erről a görög kifejezésről egy tudós a következőket jegyezte meg: „A hitről azt gondolják, hogy egy tevékenység, olyasmi, amit az emberek tesznek, például valakibe vetik a hitüket” (An Introductory Grammar of New Testament Greek, Paul L. Kaufman, 1982, 46. o.). Jézus nyilvánvalóan egy olyan életre utalt, melyet a hit vezérel, semmint egyetlen hitből fakadó tettre. A Jn 3:36-ban egy hasonló kifejezés, az „aki hisz a Fiúban”, szembe van állítva azzal, „aki nem engedelmeskedik a Fiúnak”, tehát ebben a szövegkörnyezetben a „hisz” szó alatt azt kell érteni, hogy valakinek az erős hite az engedelmességben fejeződik ki.

hisz. . . nem engedelmeskedik : Lásd a Jn 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Multimédia

Egy okirat lepecsételése
Egy okirat lepecsételése

Az ókorban sokféle célból használtak pecsétet. Például azt igazolták vele, hogy megállapodás történt, illetve valami hiteles. (Lásd a Szójegyzékben a „Pecsét” címszót.) A görög és a római korban viasszal bevont fatáblákra jegyezték fel a jogi és üzleti megállapodásokat. Ezeket tanúknak kellett hitelesíteniük. A tanúknak saját pecsétjük volt, mely általában egy gyűrűbe vésett, egyedi szimbólum volt. Az okiratot körülkötötték egy zsinórral, melyre némi forró viaszt folyattak, és a tanú ebbe nyomta bele a pecsétjét. Amikor a viasz kihűlt, lezárta az okiratot egészen addig, amíg azt nyilvánosan fel nem bontották. Ezáltal a tanúk elismerték az okirat hitelességét, és az okirat védve volt attól, hogy megváltoztassák a tartalmát. Ezért a „lepecsétel” vagy „pecsétet tesz valamire” kifejezést tágabb értelemben arra használták, hogy valaki tanúsítja vagy megerősíti valaminek az igaz voltát. János apostol azt írta, hogy aki elfogadja azt, amiről Jézus tanúskodik, az pecsétjét teszi arra, azaz megerősíti, hogy Isten igaz, vagyis megbízható. (Lásd a Jn 3:33-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)