Cselekedetek 17:1–34

17  Akkor átutaztak Amfipoliszon és Apollónián, és Tesszalonikába értek,+ ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.  Pál pedig szokása szerint+ bement hozzájuk, és három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból.+  Megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett,+ és fel kellett támadnia a halottak közül.+ Ezt mondta: „Ez a Jézus a Krisztus, akit hirdetek nektek.”  Ennek eredményeként néhányan közülük hívőkké lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Siláshoz.+ Ugyanígy tett az Istent imádó görögök egy nagy tömege is, továbbá jó néhány előkelő asszony.  A zsidók azonban, mivel féltékenyek lettek,+ maguk mellé vettek néhány gonosz férfit, akik a piactéren lézengtek, csődületet támasztottak, és felfordulást okoztak a városban. Megrohanták Jáson házát, és azon igyekeztek, hogy kihozassák Pált és Silást a csőcselék elé.+  Amikor őket nem találták, Jásont néhány testvérrel együtt a város vezetői elé vonszolták, ezt kiáltva: „Ezek, akik felforgatták a lakott földet,* itt is jelen vannak,+  Jáson meg vendégül látta őket! Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek, azt mondva, hogy más a király: Jézus.”+  Ezeket hallva riadalom támadt a sokaság és a városi vezetők körében,  és csak akkor engedték el őket, miután elegendő biztosítékot* kaptak Jásontól és a többiektől. 10  A testvérek azonnal, még éjjel elküldték Pált is, és Silást is Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11  Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis rendkívül készségesen fogadták Isten szavát, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok. 12  Így sokan közülük hívőkké lettek, akárcsak a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül is jó néhányan. 13  De amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten szavát, odamentek, hogy bujtogassák és felzaklassák a tömeget.+ 14  A testvérek akkor azonnal elküldték Pált a tengerhez,+ de Silás és Timóteusz ott maradt. 15  Akik azonban Pált kísérték, elvitték őt egészen Athénig, majd miután azt az útmutatást kapták, hogy Silás és Timóteusz+ a lehető leggyorsabban menjen el Pálhoz, eltávoztak. 16  Miközben Pál várta őket Athénban, felháborodott annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal. 17  Érvelni kezdett hát a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek, és a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak. 18  Némelyek azonban mind az epikureus, mind a sztoikus filozófusok közül vitába szálltak vele, és egyesek ezt mondták: „Mit akar ez a fecsegő mondani?” Mások meg ezt: „Idegen istenségek hírnökének látszik.” Ez azért volt, mert a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt hirdette.+ 19  Megragadták hát, és az Areopáguszra vitték, ezt mondva: „Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyről beszélsz? 20  Mert olyasmikkel állsz elő, amik idegenül hangzanak nekünk. Tudni akarjuk, hogy mit jelentenek ezek.” 21  Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek ugyanis semmi mással nem töltötték a szabad idejüket, mint azzal, hogy valami újat mondjanak, vagy valami újra figyeljenek. 22  Pál pedig megállt az Areopágusz+ közepén, és így szólt: „Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket,* mint mások.+ 23  Például amint mentem, és gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«. Akit azért ti nem ismerve imádtok, azt hirdetem én nektek. 24  Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, aki égnek és földnek ura,+ kézzel készített templomokban nem lakik,+ 25  sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is,+ hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet+ és mindent. 26  És egyetlen emberből+ alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak az egész föld színén,+ és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakóhelyének határait,+ 27  hogy keressék Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják,+ bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem. 28  Mert általa* van életünk, általa mozgunk és létezünk,+ mint ahogy a költőitek közül is mondták némelyek: »Mert az ő gyermekei* vagyunk.« 29  Mivel tehát Isten gyermekei* vagyunk,+ nem szabad azt hinnünk, hogy az Istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg.+ 30  Igaz, Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett,+ de most azt hirdeti minden embernek mindenhol, hogy bánja meg a bűneit. 31  Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen igazságosan ítélkezik+ majd a lakott föld felett egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.”+ 32  Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek csúfolódni kezdtek,+ míg mások ezt mondták: „Majd még meghallgatunk erről.” 33  Így Pál otthagyta őket, 34  de néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Közöttük volt Dioníziusz, az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, valamint egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is.

Lábjegyzetek

Vagy: „akik bajt kevertek az egész lakott földön”.
Vagy: „miután óvadékot”.
Vagy: „hogy a jelek szerint vallásosabbak vagytok”.
Vagy: „miatta”. Szó szerint: „benne”.
Vagy: „leszármazottai”.
Vagy: „leszármazottai”.

Jegyzetek

érvelt: Pál nem pusztán elmondta nekik a jó hírt. El is magyarázta, és bizonyítékokat hozott fel az Írásokból, vagyis az ihletett Héber iratokból. Amellett, hogy felolvasott az Írásokból, érvelt is belőlük, és az érvelését a hallgatósághoz igazította. A görög di·a·leʹgo·mai ige jelentését így határozzák meg: ’részt vesz egy párbeszédben’; ’beszélget’; ’megvitat’. Tehát mások bevonására utal. Ez a görög ige szerepel a következő helyeken is: Cs 17:17; 18:4, 19; 19:8, 9; 20:7, 9.

hivatkozásokkal bizonyította: A görög ige szó szerinti jelentése: ’mellé tesz (mellé állít)’. Ez arra utalhat, hogy Pál gondosan összevetette a Héber iratokban feljegyzett messiási próféciákat Jézus életének az eseményeivel, és így bizonyította, hogy Jézus beteljesítette ezeket a próféciákat.

a város vezetői: Szó szerint: „a politarkhészok”, vagyis a város lakosainak vezetői. A görög po·li·tarʹkhész szó a klasszikus görög irodalomban nem szerepel. Ám néhány, i. e. I. századból való feliraton, melyeket Tesszalonika környékén, valamint Makedónia tartományának más részein találtak, ez a cím áll. Ezek megerősítik, hogy a Cselekedetek könyvének beszámolója hiteles, Lukács pedig megbízható történetíró.

császárnak: Vagy: „uralkodónak”. Jézus földi szolgálatának az ideje alatt Tibériusz volt a római császár, de ezt a címet nem csak a hatalmon lévő uralkodóra használták. A „császár” szóval utalhattak a római államhatalomra vagy az általa kinevezett képviselőkre is. Pál „felsőbb hatalmaknak” nevezi őket, Péter pedig „királynak” vagy „kormányzóknak” (Ró 13:1–7; 1Pt 2:13–17; Tit 3:1; lásd a Szójegyzéket).

császár: Vagy: „uralkodó”. A római császár akkoriban Klaudiusz volt, aki i. sz. 41 és 54 között uralkodott (Cs 11:28; 18:2; lásd a Mt 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket).

gondosan vizsgálva: Vagy: „alaposan tanulmányozva”. A görög a·na·kriʹnó szó jelentése: ’átszűr’; ’feloszt’; ’elkülönít’. Időnként bírósági tárgyalásokkal kapcsolatban használatos (Lk 23:14; Cs 4:9; 28:18; 1Ko 4:3). Ezért ebben a szövegkörnyezetben azt a gondolatot közvetíti, hogy valaki gondos, részletekbe menő kutatást végez, akárcsak egy jogi eljárás során. Vagyis a Bereában élő zsidók nem felszínesen vizsgálták meg az Írásokat, hanem gondosan utánajártak, hogy vajon igaz-e, amit Pál és Silás tanított az Írások alapján Jézusról, a régóta várt Messiásról.

a piactéren: Athén piactere (görögül a·go·raʹ) az Akropolisztól északnyugatra feküdt egy kb. 5 hektáros területen. A piactéren nem csupán adtak-vettek, hanem ez volt a város gazdasági, politikai és kulturális életének a központja is. Az athéniak szívesen találkoztak itt egymással, hogy intellektuális beszélgetéseket folytassanak.

az epikureus. . . filozófusok: A görög filozófus, Epikurosz (i. e. 341–270) követői az élet élvezetét tartották a legfőbb jónak. Az epikureusok hittek az istenek létezésében, de abban nem, hogy az istenek törődnek az emberekkel, így nem fogják őket sem megjutalmazni, sem megbüntetni, vagyis hiábavaló akár imádkozni hozzájuk, akár áldozatokat bemutatni nekik. A gondolkodásukat és a tetteiket egyáltalán nem befolyásolták erkölcsi elvek. A mértéktartást viszont szorgalmazták, azon az alapon, hogy ezáltal elkerülhetők a mértéktelenség káros következményei. Csakis azért törekedtek a tudásra, hogy megszabaduljanak a vallásos félelmektől és a babonáktól. Sem az epikureusok, sem a sztoikusok nem hittek a feltámadásban. (Lásd a sztoikus filozófusok kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

a sztoikus filozófusok: A filozófusok egyik görög iskolája. Abban hittek, hogy a boldogság abból fakad, hogy az ember összhangban él a logikával és a természettel. Szerintük egy igazán bölcs ember közömbösen áll a fájdalomhoz és az élvezetekhez. Úgy vélték, hogy minden létező dolog egy személytelen istenség része, és azt mondták, hogy az ember lelkének is ez az istenség a forrása. Néhány sztoikus úgy tartotta, hogy a lélek végül az univerzummal együtt el lesz pusztítva. Mások azt mondták, hogy az istenség újraegyesíti majd magával a lelkeket. Sem a sztoikusok, sem az epikureusok nem hittek a feltámadásban. (Lásd az epikureus. . . filozófusok kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

fecsegő: Szó szerint: „magot szedegető”. Az itt szereplő görög szper·mo·loʹgosz szót eredetileg kismadarakra mondták, amelyek felszedegették a magokat. Majd átvitt értelemben kezdték használni azokra az emberekre, akik koldulással vagy lopással összegyűjtötték az ételmaradékot vagy a szemetet, illetve azokra az egyszerű vagy tudatlan emberekre, akik másoktól hallott beszédfoszlányokat ismételgettek, vagyis semmittevő szószátyárok voltak. Ezek a tanult emberek tulajdonképpen azt állították, hogy Pál tudatlanul csak azt szajkózza, amit nem is ért.

az Areopáguszra: Vagy: „Arész dombjára”. Arész a háború görög istene volt. Az Areopágusz az Akropolisztól északnyugatra feküdt. A hagyományoknak megfelelően itt ülésezett Athén legfelsőbb tanácsa. Az „Areopágusz” szó alatt a tanács is, és a domb is érthető (Cs 17:34). Ezért a tudósok közt megoszlanak a vélemények arról, hogy Pált ehhez a dombhoz vitték-e, vagy valahová máshová, ahol a tanács összeült, például az agorára. Mivel Arész azonos a római Mars istennel, néhány fordítás úgy utal erre a helyre, hogy „Mars dombja”.

az ott tartózkodó: Vagy: „az odalátogató”. Az itt használt görög szó (e·pi·dé·meʹó) azt jelenti, hogy ’idegenként vagy látogatóként egy adott helyen tartózkodik’.

Egy ismeretlen Istennek: A görög A·gnóʹsztói the·óiʹ szavak egy athéni oltárfeliraton szerepeltek. Az athéniak úgy fejezték ki az istenfélelmüket, hogy számos templomot és oltárt emeltek, még olyan elvont fogalmakat megtestesítő isteneknek is, mint a hírnév, szerénység, energia, meggyőzés és szánalom. Talán attól tartva, hogy véletlenül kihagynak egy istent, és így magukra haragítják, az egyik oltárt „egy ismeretlen Istennek” szentelték. Ezzel elismerték, hogy létezik egy olyan Isten, akiről semmit sem tudnak. Pál ügyesen felhasználta ezt az oltárt, hogy beszéljen a hallgatóinak az igaz Istenről, akit addig nem ismertek.

a világ őáltala jött létre: A görög koʹszmosz („világ”) szó itt az emberiség világára utal, ami a vers későbbi részéből egyértelműen látszik: nem ismerte őt a világ. A világi írások időnként a világegyetemre és a teremtett dolgokra használják ezt a görög kifejezést. Pál apostol is ebben az értelemben használhatta, amikor egy görög hallgatósághoz beszélt (Cs 17:24). A Keresztény görög iratokban viszont többnyire az emberiség világára vagy annak egy részére utal ez a kifejezés. Az igaz, hogy Jézus részt vett mindennek – többek közt az égnek, a földnek és minden rajta levő dolognak – a teremtésében. De ez a vers inkább azt hangsúlyozza, hogy milyen szerepe volt az emberiség megteremtésében (1Mó 1:26; Jn 1:3; Kol 1:15–17).

a világot: A görög koʹszmosz szó szorosan kapcsolódik az emberiséghez a görög irodalomban, a Szentírásban pedig még inkább. (Lásd a Jn 1:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A görög művek azonban a világegyetemre és a teremtett dolgokra is utaltak ezzel a görög kifejezéssel. Lehetséges, hogy Pál itt ebben az értelemben használta ezt a szót, mivel arra törekedett, hogy találjon valami közöset a saját és a görög hallgatósága nézeteiben.

kézzel készített templomokban: A khei·ro·poiʹé·tosz görög szó szerepel a Cs 7:48-ban („kézzel készített”) és a Héb 9:11, 24-ben is („kézzel készült”; „kézzel készített”). A görög Athéné istennővel és a többi istennel ellentétben, akiknek a dicsősége emberi kéz alkotta templomoktól, szentélyektől és oltároktól függött, az ég és a föld legfőbb Ura túl hatalmas ahhoz, hogy fizikai templomokban lakjon (1Ki 8:27). Az igaz Isten sokkal fenségesebb, mint bármelyik bálvány bármilyen ember által épített templomban (Ézs 40:18–26). Pál talán azért tette ezt a megjegyzést, mert látta a különféle istenségeknek szentelt templomokat és szentélyeket.

általa van életünk, általa mozgunk és létezünk: Egyesek szerint ez a kijelentés egy görög retorikai stílus, a trikolon, amely három hasonló szóval fejez ki egy gondolatot. A görög filozófusok, Platón, Szophoklész és Arisztotelész is élt ezzel az eszközzel. Mások szerint Pál itt Epimenidésznek, az i. e. VI. században élt krétai költőnek a szavaira utalt.

a költőitek közül. . . némelyek: Pál minden bizonnyal a „mert az ő gyermekei vagyunk” kifejezést a Phainomena (Tünemények) című költeményből idézte, melyet egy sztoikus költő, Aratosz írt. Más görög művekben is olvashatók hasonló szavak, például a sztoikus írónak, Kleanthésznek a Himnusz Zeuszhoz című művében. Lehet, hogy Pál azért idézett görög költőktől, mert a művelt előadóktól elvárták, hogy klasszikus művekből idézzenek az érvelésük során.

a lakott föld: Itt a „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben szerepel, és úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Cs 24:5).

biztosítékot: Vagy: „bizonyítékot”. Szó szerint: „hitet”. A görög piʹsztisz szó, melyet legtöbbször „hit”-nek fordítanak, ebben a szövegkörnyezetben alighanem egy olyan bizonyítékra utal, mely alapján teljesen meg lehet bízni egy ígéretben.

az Areopáguszra: Vagy: „Arész dombjára”. Arész a háború görög istene volt. Az Areopágusz az Akropolisztól északnyugatra feküdt. A hagyományoknak megfelelően itt ülésezett Athén legfelsőbb tanácsa. Az „Areopágusz” szó alatt a tanács is, és a domb is érthető (Cs 17:34). Ezért a tudósok közt megoszlanak a vélemények arról, hogy Pált ehhez a dombhoz vitték-e, vagy valahová máshová, ahol a tanács összeült, például az agorára. Mivel Arész azonos a római Mars istennel, néhány fordítás úgy utal erre a helyre, hogy „Mars dombja”.

az Areopágusz-törvényszék egyik bírája: Vagy: „areopagita”, vagyis az Areopágusz tanácsának vagy törvényszékének a tagja. (Lásd a Cs 17:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Berea
Berea

Itt látható a görögországi Véria modern kori városa, mely az ókori Berea helyén épült. Pál és Silás is járt a városban. Egy híres római főúttól, a Via Egnatiától kb. 30 km-re délre feküdt, és Tesszalonikától mintegy 65 km-re nyugat-délnyugatra. Bereában a zsidók és a görögök is örömmel fogadták a jó hírt. Ám miután bajkeverők érkeztek Tesszalonikából, és csődületet támasztottak, a helyi tanítványok arra kérték Pált, hogy hagyja el a várost. Silás és Timóteusz viszont egy ideig még Bereában maradt, erősítve az új gyülekezetet (Cs 17:10–14). Ez volt az utolsó város Makedóniában, ahova Pál ellátogatott a 2. misszionáriusi útja során, és ahol az ellenségeskedés dacára sokan elfogadták a jó hírt.

Oltárok ismeretlen Isteneknek
Oltárok ismeretlen Isteneknek

Amikor Pál beszédet tartott Athénban az Areopáguszon, akkor megemlített „egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«” (Cs 17:23). Írásos és régészeti bizonyíték is van rá, hogy voltak ilyen oltárok a Római Birodalomban. Például a II. századi geográfus, Pauszaniasz is írt olyan oltárokról, melyeket ismeretlen isteneknek állítottak Görögországban. Philosztratosz pedig, aki az i. sz. II. és III. században élt, konkrétan utalt arra, hogy voltak ilyen oltárok Athénban. Az 1. fényképen egy Pergamonban (ma Törökország területén) található, II. századi oltár maradványai láthatók. A felirat nem teljes, de valószínűleg ez állhatott az első sorban: „Ismeretlen isteneknek”. A 2. fénykép a Rómában található Palatinus dombon levő egyik oltárt mutatja be. Az oltár kb. i. e. 100-ra datálható, és egy ismeretlen istennek állították. Ezek a példák megerősítik azt, hogy az ilyen oltárokról készült bibliai feljegyzések hitelesek.