Lukács 16:1–31

16  Ezután a tanítványokhoz is szólt: „Egy gazdag embernek volt egy sáfára+, akit azzal vádoltak, hogy pazarlóan kezeli urának javait.  Hívatta tehát, és ezt mondta neki: »Mit hallok rólad? Számolj el arról, hogy hogyan kezelted a vagyonomat, mert nem igazgathatod tovább a házat.«  A sáfár ekkor ezt mondta magában: »Mitévő legyek? Hiszen az uram elveszi tőlem a sáfárságot. Az ásáshoz nem vagyok elég erős, koldulni meg szégyellek.  Á, tudom már, mit fogok tenni, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, az emberek befogadjanak az otthonaikba.«  Magához hívta hát urának mindegyik adósát, és így szólt az elsőhöz: »Mennyivel tartozol az uramnak?«  Az így felelt: »100 bát olívaolajjal.« Ő ezt mondta neki: »Vedd vissza szerződésedet, és ülj le, írj gyorsan 50-et.«  Azután ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Az így szólt: »100 kór búzával.« Ő ezt mondta neki: »Vedd vissza szerződésedet, és írj 80-at.«  És megdicsérte az ura a sáfárt, mivel – bár igazságtalan volt – bölcsen cselekedett; mert ennek a világrendszernek a fiai bölcsebben viselkednek a maguk nemzedékének tagjaival, mint a világosság fiai+.  Azt mondom hát nektek, hogy szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által,+ hogy amikor az elfogy, befogadjanak benneteket az örök lakóhelyekre.+ 10  Aki hűségesen bánik a legkevesebbel, az a sokkal is hűségesen bánik, de aki hűtlenül bánik a legkevesebbel, az a sokkal is hűtlenül bánik. 11  Ezért ha nem bántatok hűségesen az igazságtalan gazdagsággal, ki bízza rátok az igazit? 12  És ha nem bántatok hűségesen azzal, ami a másé, ki adja nektek azt, ami nektek van szánva*?+ 13  Egyetlen szolga sem lehet két úr rabszolgája. Mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem lehettek Istennek is, és a gazdagságnak is a rabszolgái.”+ 14  A farizeusok pedig, akik pénzszeretők voltak, figyeltek mindezekre, és kajánul mosolyogni kezdtek őrajta.+ 15  Ezért így szólt hozzájuk: „Ti igazságosnak jelentitek ki magatokat az emberek előtt,+ de Isten ismeri a szíveteket.+ Mert amit az emberek magasztosnak tartanak, az Istennek utálatos.+ 16  A Törvény és a Próféták Jánosig voltak. Attól kezdve Isten királyságát hirdetik mint jó hírt, és mindenfajta ember törekszik arra, hogy bejusson abba.+ 17  Bizony, könnyebb az égnek és a földnek elmúlnia, mint a törvény egy betűjéből egyetlen írásjelnek is beteljesületlenül maradnia.+ 18  Mindaz, aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, és aki férjétől elvált asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.+ 19  Volt egy gazdag ember, aki bíborba meg lenvászonba öltözködött,+ és fényűzően vigadozott nap mint nap. 20  Egy Lázár nevű koldust pedig, aki tele volt fekélyekkel, mindig odavittek a kapujához. 21  Ő szeretett volna jóllakni azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott. Igen, még a kutyák is jöttek, és nyaldosták a fekélyeit. 22  Idővel meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahámhoz vitték őt. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23  És a sírban, mialatt kínok között volt, felnézett, és a távolban látta Ábrahámot, és mellette Lázárt. 24  Kiáltott hát, és ezt mondta: »Atyám, Ábrahám, irgalmazz nekem, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujja hegyét, és hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm ebben a lobogó tűzben.« 25  Ábrahám azonban így szólt: »Gyermekem, ne felejtsd el, hogy neked sok jóban volt részed az életedben, Lázárnak viszont sok rosszban. Most azonban neki itt vigasztalásban van része, te meg gyötrődsz.+ 26  Ezenkívül nagy szakadék van vetve közénk és közétek, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne tudjanak, és onnan se jöhessenek át mihozzánk.« 27  Erre az ezt mondta: »Akkor arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házához, 28  mert van öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is erre a gyötrelmes helyre jussanak.« 29  Ábrahám azonban így szólt: »Ott van nekik Mózes és a Próféták; figyeljenek azokra.«+ 30  Erre az ezt mondta: »Nem úgy van, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy hozzájuk valaki, meg fogják bánni a bűneiket.« 31  Ő azonban így szólt hozzá: »Ha Mózesre+ és a Prófétákra nem figyelnek, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.«”

Lábjegyzetek

Vagy: „ami a tiétek”.

Jegyzetek

sáfár: Vagy: „a ház ügyintézője”. A görög oi·ko·noʹmosz szó olyan szolgára utal, aki más szolgák fölé van kinevezve. Az ókori időkben ezt a feladatot gyakran egy hűséges szolga látta el, akire az ura ügyeinek az intézését bízták. Ezért ez bizalmi állás volt. Ilyen sáfár volt Ábrahámnak az a szolgája, aki Ábrahám házának ügyeit igazgatta (1Mó 24:2). Ez Józsefre is igaz volt, ahogy az az 1Mó 39:4-ből kiderül. A „sáfár” szó egyes számban szerepel Jézus szemléltetésében, ám ebből nem feltétlenül következik az, hogy egyetlen konkrét személy. A Szentírásban van arra példa, hogy egy egyes számú főnév egy csoportra utal. Jehova például Izrael nemzetének ezt mondta: „Ti vagytok az én tanúim [többes szám]. . . igen, szolgám [egyes szám], akit kiválasztottam” (Ézs 43:10). Ehhez hasonlóan ebben a szemléltetésben is a „sáfár” szó több személyre utal. A párhuzamos beszámoló a Mt 24:45-ben így hívja ezt a sáfárt: „hű és értelmes rabszolga”.

sáfára: Vagy: „házának ügyintézője”. (Lásd a Lk 12:42-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

bát: Egyes tudósok úgy vélik, hogy a görög baʹtosz szó megfelel a héber bátnak nevezett űrmértéknek. Azoknak a korsótöredékeknek az alapján, melyeken a „bát” megjelölés szerepel ókori héber karakterekkel, a bát űrmérték kb. 22 l-nek felel meg. (Lásd a Szójegyzékben a „Bát” címszót és a B14-es függ.-et.)

bát: Egyes tudósok úgy vélik, hogy a görög baʹtosz szó megfelel a héber bátnak nevezett űrmértéknek. Azoknak a korsótöredékeknek az alapján, melyeken a „bát” megjelölés szerepel ókori héber karakterekkel, a bát űrmérték kb. 22 l-nek felel meg. (Lásd a Szójegyzékben a „Bát” címszót és a B14-es függ.-et.)

kór: Egyes tudósok szerint a görög koʹrosz szó megfelel a héber kórnak nevezett űrmértéknek, mely megegyezik 10 báttal. Ha úgy számolunk, hogy a bát 22 l, akkor a kór 220 l-nek felel meg. (Lásd a Lk 16:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Bát” és „Kór” címszavakat, illetve a B14-es függ.-et.)

értelmes: Az itt használt görög szó a megértésre utal, melyhez éleslátás, előrelátás, tisztánlátás, körültekintés és gyakorlatban használt bölcsesség kapcsolódik. Ugyanez a görög szó található meg a Mt 7:24; 25:2, 4, 8, 9-ben. A Septuaginta ezt a szót használja Józseffel kapcsolatban az 1Mó 41:33, 39-ben.

értelmes: Vagy: „bölcs”. Az itt használt görög melléknév, a phroʹni·mosz a megértésre utal, melyhez éleslátás, előrelátás, tisztánlátás, körültekintés és gyakorlatban használt bölcsesség kapcsolódik. Lukács ugyanennek a görög szónak használja egy formáját a Lk 16:8-ban, ahol úgy van visszaadva, hogy „bölcsebben” viselkedik. Ugyanez a görög szó található a Mt 7:24; 25:2, 4, 8, 9-ben. A Septuaginta ezt a szót használja Józseffel kapcsolatban az 1Mó 41:33, 39-ben.

bölcsen: Vagy: „eszesen”; „előrelátóan”. A görög phroʹni·mosz szó itt úgy van visszaadva, hogy „bölcsen”. Az ezzel rokon melléknév különböző formái úgy vannak fordítva, hogy bölcsebben (a vers későbbi részében) és „értelmes” (Mt 7:24; 24:45; 25:2; Lk 12:42). (Lásd a Mt 24:45-höz és a Lk 12:42-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

ennek a világrendszernek: A görög ai·ónʹ szó alapjelentése ’kor’, és az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. Ebben a szövegkörnyezetben a jelenlegi igazságtalan világrendszerre és a világ életmódjára utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Világrendszer(ek)” címszót.)

gazdagságnak: A görög ma·mó·naszʹ szót (sémi eredetű), melyet általában úgy fordítanak, hogy „mammon”, úgy is vissza lehet adni, hogy „pénz”. A „gazdagság” ebben a szövegkörnyezetben meg van személyesítve, és egy urat, vagyis egy fajta hamis istent jelent, bár nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy ezt a szót bármikor is egy istenség neveként használták volna.

barátokat: Vagyis barátokat az égben. Egyedül Jehova Isten és Jézus Krisztus olyan barát, aki be tud fogadni másokat „az örök lakóhelyekre”.

az igazságtalan gazdagság: Szó szerint: „az igazságtalanság mammonja”. A görög ma·mó·naszʹ szót (sémi eredetű), melyet általában úgy fordítanak, hogy „mammon”, úgy is vissza lehet adni, hogy „pénz” vagy „gazdagság”. (Lásd a Mt 6:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus nyilvánvalóan azért tekintette igazságtalannak ezt a fajta gazdagságot, mert bűnös emberek kezelik, általában önző célokat szolgál, és gyakran igazságtalan tettekkel szerzik. Az anyagi gazdagság vagy az azutáni vágy is törvénytelen tettekhez vezethet. Az anyagi javak elveszíthetik az értéküket, ezért a gazdagoknak nem szabad ezekben reménykedniük (1Ti 6:9, 10, 17–19). Inkább arra kellene használniuk azokat, hogy Jehova és Jézus barátai legyenek, akik be tudják fogadni őket az örök lakóhelyekre.

örök lakóhelyekre: Szó szerint: „örök sátrakba”. Ez kétségtelenül azokra a tökéletes lakóhelyekre utal, melyek az örökké tartó új világban lesznek, akár az égi királyságban Jézus Krisztussal, akár a paradicsomi földön a királyság uralma alatt.

gyűlöli: A Bibliában a „gyűlöl” szónak több jelentésárnyalata van. Jelölhet rosszindulatból fakadó ellenséges érzületet, amely arra indít valakit, hogy ártson másoknak. Utalhat erőteljes ellenérzésre vagy idegenkedésre valakivel vagy valamivel kapcsolatban, ami miatt egy személy kerüli, hogy bármi köze legyen a gyűlölete tárgyához. De ez a szó egyszerűen azt is jelentheti, hogy kevésbé szeret. Például az, hogy Jákob gyűlölte Leát és szerette Ráhelt, azt jelenti, hogy Leát kevésbé szerette, mint Ráhelt (1Mó 29:31, lábj.; 5Mó 21:15, lábj.). Más ókori zsidó szövegekben is szerepel ez a szó ilyen értelemben. Tehát Jézus nem arra gondolt, hogy a követőinek utálniuk kell a családtagjaikat vagy saját magukat, hiszen ez ellentmondana a Szentírás többi részének. (Vesd össze: Mr 12:29–31; Ef 5:28, 29, 33.) Ebben az esetben a „gyűlöl” szó jelentése az, hogy ’kevésbé szeret’.

gazdagságnak: A görög ma·mó·naszʹ szót (sémi eredetű), melyet általában úgy fordítanak, hogy „mammon”, úgy is vissza lehet adni, hogy „pénz”. A „gazdagság” ebben a szövegkörnyezetben meg van személyesítve, és egy urat, vagyis egy fajta hamis istent jelent, bár nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy ezt a szót bármikor is egy istenség neveként használták volna.

szolgálhat rabszolgaként: Egy rabszolgának általában egyetlen ura volt. Jézus itt arról beszél, hogy egy keresztény nem tudja kizárólagos odaadással szolgálni Istent – ami jár neki –, és ezzel egyidőben az anyagiakat is hajszolni.

gyűlöli: Vagyis kevésbé odaadó iránta. (Lásd a Lk 14:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

gazdagságnak: Lásd a Mt 6:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

rabszolgái: Lásd a Mt 6:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

a Próféták és a Törvény: Egyedül itt van felcserélve a megszokott sorrend: „a Törvény és a Próféták” (Lk 16:16; Mt 5:17; 7:12; 22:40). A jelentés alapvetően ugyanaz (lásd a Mt 5:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet), bár úgy tűnik, itt jobban ki van hangsúlyozva a Szentírás prófétai jellege. Még a Törvényről is az olvasható, hogy prófétált, ami kiemeli a prófétai sajátosságát.

A Törvény és a Próféták: A „Törvény” Mózes első öt könyvére utal a Bibliában, a „Próféták” pedig a Héber iratok prófétai könyveire. Viszont ha ezeket a kifejezéseket együtt említik, akkor a teljes Héber iratokat érthetjük alatta (Mt 5:17; 7:12; 22:40; lásd a Mt 11:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

törekszik: Az itt használt görög szó az erőteljes igyekezet vagy fáradozás alapgondolatát hordozza magában. Néhány bibliafordító úgy gondolja, hogy negatív értelemben szerepel itt (valaki erőszakkal tesz valamit vagy elszenvedi az erőszakot), de a szövegkörnyezet – Isten királyságát hirdetik mint jó hírt – arra enged következtetni, hogy a kifejezés pozitív értelmű, és azt jelenti, hogy valaki ’lelkesen törekszik’; ’buzgón igyekszik’. Ezek a szavak nyilván azoknak az embereknek a lelkes és dinamikus tetteire és törekvéseire utalnak, akik odafigyeltek az Isten királyságáról szóló jó hírre, és így lehetővé vált számukra, hogy a királyság leendő tagjai legyenek.

egyetlen írásjele: Némelyik héber betűhöz tartozott egy kis írásjel, amely megkülönböztette más betűktől. Jézus ezzel a hiperbolával azt emelte ki, hogy Isten Szava a legapróbb részletekig be fog teljesedni.

egy betűjéből egyetlen írásjelnek: A Jézus napjaiban használt héber ábécé némelyik betűjéhez tartozott egy kis írásjel, amely megkülönböztette más betűktől. Jézus ezzel a hiperbolával azt emelte ki, hogy Isten Szava a legapróbb részletekig be fog teljesedni. (Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szexuális erkölcstelenség: A görög por·neiʹa szó egy általános kifejezés minden olyan szexuális kapcsolatra, mely a Biblia szerint tiltott. Magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házasságban élők közti szexuális kapcsolatot, a homoszexualitást és a bestialitást. (Lásd a Szójegyzéket.)

házasságtörést: Ez arra utal, hogy egy házasságban élő személy megcsalja a házastársát. A görög moi·kheuʹó ige szerepel ebben az idézetben, mely a 2Mó 20:14-ből és az 5Mó 5:18-ból származik, ahol a héber ná·ʼafʹ ige áll. A Biblia a „házasságtörés” szóval arra utal, amikor egy férj vagy egy feleség önként szexuális kapcsolatot létesít valakivel, aki nem a házastársa. (Vesd össze a Mt 5:32-höz tartozó magyarázó jegyzettel, amely a „szexuális erkölcstelenség”-nek fordított görög por·neiʹa szóról ír bővebben.) Amikor a mózesi törvény volt érvényben, házasságtörésnek számított, ha valaki önként szexuális kapcsolatot létesített egy másik ember feleségével vagy menyasszonyával.

házasságtörést követ el, vétkezve ellene: Jézus ezzel elutasította a rabbiknak azt a népszerű tanítását, hogy a férfiak „akármilyen okból” elválhatnak a feleségüktől (Mt 19:3, 9). A legtöbb zsidó számára ismeretlen volt az a gondolat, hogy egy férfi házasságtörést követ el, vétkezve a felesége ellen. A rabbik azt tanították, hogy egy férfi sosem vétkezhet a felesége ellen a házasságtöréssel, csak a nő lehet hűtlen. Jézus egyértelművé tette, hogy ugyanazok az erkölcsi elvek vonatkoznak a férjekre, mint a feleségekre, és így méltósággal ruházta fel a nőket.

szexuális erkölcstelenség: A görög por·neiʹa szó egy általános kifejezés minden olyan szexuális kapcsolatra, mely a Biblia szerint tiltott. Magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házasságban élők közti szexuális kapcsolatot, a homoszexualitást és a bestialitást. (Lásd a Szójegyzéket.)

házasságtörést követ el: A görög moi·kheuʹó ige arra utal, hogy egy házasságban élő személy megcsalja a házastársát. A Biblia a „házasságtörés” szóval arra utal, amikor egy férj vagy egy feleség önként szexuális kapcsolatot létesít valakivel, aki nem a házastársa. (Vesd össze a Mt 5:32-höz tartozó magyarázó jegyzettel, amely a „szexuális erkölcstelenség”-nek fordított görög por·neiʹa szóról ír bővebben.) Amikor a mózesi törvény volt érvényben, házasságtörésnek számított, ha valaki szexuális kapcsolatot létesített egy másik ember feleségével vagy menyasszonyával. (Lásd a Mt 5:27-hez és a Mr 10:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

elvált asszonyt: Vagyis olyan asszonyt, aki nem szexuális erkölcstelenség miatt vált el. (Lásd a Mt 5:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

akik tudják, hogy szükségük van Istenre: Az „akik tudják”-nak fordított görög kifejezés, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’akik szegények (nincstelenek; szűkölködők; koldusok)’, ebben a szövegkörnyezetben olyanokra utal, akiknek van valamilyen szükségletük, és ennek nagyon is tudatában vannak. Ugyanezt a szót használják a Lk 16:20, 22-ben Lázárra, a koldusra. A görög kifejezés, melyet némelyik fordítás úgy ad vissza, hogy „lelki szegények”, azt a gondolatot hordozza, hogy valaki teljesen tisztában van vele, hogy szüksége van Istenre. (Lásd a Lk 6:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Lázár: Valószínűleg a héber Eleázár név görög megfelelője, és azt jelenti, hogy ’Isten segített’.

koldust: Vagy: „szegény embert”. A görög szó utalhat egy nagyon szegény vagy szűkölködő személyre. Ennek a szónak a használata kiemeli a szemléltetésben szereplő gazdag ember és koldus közti éles ellentétet. A Mt 5:3-ban jelképes értelemben szerepel ez a szó az „akik tudják, hogy szükségük van Istenre” kifejezésben, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „akik szegények a szellemet tekintve”; „akik koldulják a szellemet”. (Lásd a Mt 5:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, és a gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé: A mózesi törvény szerint a disznók és a kutyák tisztátalanok voltak (3Mó 11:7, 27). A vadállatok által megölt állatok húsát oda lehetett dobni a kutyáknak (2Mó 22:31). De a zsidó hagyomány szerint tilos volt odaadni nekik „a szent húst”, vagyis az állatáldozatok húsát. A Mt 7:6-ban a kutyák és a disznók olyan embereket jelképeznek, akik nem értékelik az Isten Szavából származó, kincset érő igazságokat. Ahogy a disznók nem értékelik a gyöngyöket, úgy az ilyen személyek is rosszul bánhatnak azokkal, akik elmondják nekik ezeket az igazságokat.

gyermekek. . . kiskutyáknak: Mivel a mózesi törvény szerint a kutyák tisztátalan állatok voltak, a Szentírás gyakran elítélően használja ezt a szót (3Mó 11:27; Mt 7:6; Flp 3:2; Jel 22:15). Ám Márk (7:27) és Máté beszámolója szerint is Jézus ennek a szónak a kicsinyített alakját használta, amelynek jelentése ’kiskutya’ vagy ’házőrző kutya’. Így enyhítette az összehasonlítást. Ez talán azt mutatja, hogy egy kedves szóval utalt a nem zsidó otthonokban tartott házi kedvencekre. Azzal, hogy az izraelitákat gyermekekhez, a nem zsidókat pedig kiskutyákhoz hasonlította, nyilvánvalóan a fontossági sorrendet hangsúlyozta. Egy olyan háztartásban, ahol voltak gyerekek és kutyák is, a gyerekek kaptak először enni.

kutyák: A mózesi törvény szerint a kutyák tisztátalannak számítottak (3Mó 11:27). A kutyák, melyek nyaldosták Lázár fekélyeit, minden valószínűség szerint dögevők voltak, és az utcákon kóboroltak. A Héber iratokban a „kutya” és az „eb” szavak rosszalló értelemben szerepelnek (5Mó 23:18, lábj.; 1Sá 17:43; 24:14; 2Sá 9:8; 2Ki 8:13; Pl 26:11). A Mt 7:6-ban említett kutyák olyan embereket jelképeznek, akik nem értékelik az Isten Szavából származó, kincset érő igazságokat. Mivel a kutya tisztátalan volt a zsidók szemében, és ezért a Bibliában negatív dolgokat jelképez, ebben a szemléltetésben a „kutyák” megemlítése arra utal, hogy milyen alacsony helyzetben volt ez a Lázár nevű koldus. (Lásd a Mt 7:6; 15:26-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

az Atya oldalán: Szó szerint: „az Atya keblénél”. Ez a kifejezés arra utal, hogy valaki nagyon kedvel valakit, és jó barátai egymásnak. Ez egy szókép, mely valószínűleg onnan ered, hogy hogyan ettek az emberek: a vendégek úgy telepedtek le az asztalhoz a heverőkre, hogy az egyik személy hátra tudott dőlni a kedves barátjának a keblére vagy mellére (Jn 13:23–25). Vagyis Jézus itt úgy van bemutatva, mint Jehova legközelebbi barátja, aki mindenki másnál részletesebben és teljesebben el tudja magyarázni, hogy milyen személy Isten (Mt 11:27).

Ábrahámhoz: Szó szerint: „Ábrahám kebléhez”. Ha egy személy valakinek a keblénél volt, az arra utalt, hogy nagyon kedvelik egymást, jó barátai egymásnak. (Lásd a Jn 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ez a szókép onnan ered, hogy úgy telepedtek le az emberek az asztalhoz a heverőkre, hogy az egyik személy hátra tudott dőlni a kedves barátjának a keblére vagy mellére (Jn 13:23–25).

Ábrahámhoz: Szó szerint: „Ábrahám kebléhez”. Ha egy személy valakinek a keblénél volt, az arra utalt, hogy nagyon kedvelik egymást, jó barátai egymásnak. (Lásd a Jn 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ez a szókép onnan ered, hogy úgy telepedtek le az emberek az asztalhoz a heverőkre, hogy az egyik személy hátra tudott dőlni a kedves barátjának a keblére vagy mellére (Jn 13:23–25).

sírban: Vagy: „hádeszben”, vagyis azon a jelképes helyen vagy abban a jelképes állapotban, ahova vagy amelybe a halottak kerülnek. (Lásd a Szójegyzékben a „Sír” címszót.)

mellette: Szó szerint: „a keblénél”. (Lásd a Lk 16:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Ott van nekik Mózes és a Próféták: Vagyis Mózes és a próféták írásai, melyekből minden sabbaton felolvastak a zsinagógákban (Cs 15:21), és ezért el kellett volna fogadniuk Jézust Isten Messiásának és királyának.

Multimédia

Adósságról szóló szerződés
Adósságról szóló szerződés

Az igazságtalan sáfárról szóló példázatában Jézus arra a gyakorlatra utalt, hogy az üzleti ügyekről írásos szerződés készült (Lk 16:6, 7). Az itt látható papirusz arámi nyelven íródott, és kb. i. sz. 55-ből származik. Egy barlangban találták meg, Vádi-Murabbaátban, amely egy kiszáradt folyómeder a Júdeai-sivatagban. A dokumentum az adósságról ír, illetve a visszafizetés feltételeiről, továbbá azt is megtudjuk belőle, hogy Absolon, Hanin fia és Zakariás, Johanán fia kötötte a szerződést. Ez a fajta dokumentum juthatott az emberek eszébe, amikor Jézus példázatát hallották.

Bíborszín
Bíborszín

A bíborszínt puhatestűekből nyerték, méghozzá a bíborcsigákból, például az itt látható Murex trunculusból (balra) és Murex brandarisból (jobbra). A kagylók 5-8 cm hosszúak. Ezeknek az állatoknak a kopoltyúüregében van egy apró mirigy, amely mindössze egy csepp váladékot tartalmaz. Kezdetben ez a váladék krémszínű és krémes állagú, de amint levegővel és fénnyel érintkezik, fokozatosan sötétlila vagy bíborpiros színűvé válik. Ezek a bíborcsigák megtalálhatók a Földközi-tenger partja mentén, és az élőhelyüktől függően különböző színárnyalat nyerhető belőlük. A nagyobb példányokat egyesével törték fel, és óvatosan távolították el belőlük az értékes váladékot, a kisebbeket viszont mozsárban zúzták össze. Egy-egy bíborcsigából igen csekély mennyiségű váladékot tudtak kivonni, ezért drága eljárás volt ebből a váladékból nagy mennyiséget összegyűjteni. Ez a festékanyag tehát sokba került, és a bíborszínűre festett ruhák gazdagságról és magas rangról árulkodtak (Esz 8:15).