Máté 23:1–39

23  Ezután Jézus ezt mondta a sokaságnak és a tanítványainak:  „Az írástudók és a farizeusok Mózes székébe ültek.  Mindazt tehát, amit mondanak nektek, tegyétek és tartsátok meg, de amit tesznek, azt ne tegyétek, mert ők csak beszélnek, de nem aszerint cselekszenek.+  Nehéz terheket kötöznek egybe, és raknak az emberek vállára,+ de ők maguk az ujjukkal sem akarják azokat érinteni.+  Mindent azért tesznek, hogy az emberek lássák a tetteiket.+ Például megnagyobbítják az írásokat tartalmazó tokokat, melyeket talizmánként+ hordanak, és meghosszabbítják a ruháik rojtozatát.+  Kedvelik a főhelyet a vacsorákon, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban,+  azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, és ha rabbinak szólítják őket.  Titeket azonban ne szólítsanak rabbinak, mert csak egy tanítótok van,+ ti pedig mind testvérek vagytok.  Ezenkívül senkit se szólítsatok atyátoknak a földön, mert csak egy atyátok van,+ az égi. 10  Vezetőnek se szólítsanak benneteket, mert csak egy vezetőtök van, a Krisztus.+ 11  Hanem aki a legnagyobb köztetek, legyen a szolgátok.+ 12  Aki felmagasztalja magát, azt meg fogják alázni,+ és aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.+ 13  Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok az egek királyságának a kapuját az emberek előtt. Ti ugyanis nem mentek be, és azokat sem engeditek bemenni, akik be akarnak menni.+ 14  —— 15  Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók+! Beutazzátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyvalakit prozelitává tegyetek, amikor pedig az lesz, gyehennára valóvá teszitek, méghozzá kétszer annyira, mint ti vagytok. 16  Jaj nektek, vak vezetők,+ mert ezt mondjátok: »Ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, köteles teljesíteni az esküjét.«+ 17  Bolondok és vakok! Hát melyik nagyobb, az arany vagy a templom, amely megszentelte az aranyat? 18  És még ezt is mondjátok: »Ha valaki az oltárra esküszik,+ az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, köteles teljesíteni az esküjét.« 19  Vakok! Hát melyik nagyobb, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20  Aki tehát az oltárra esküszik, az nemcsak az oltárra esküszik, hanem mindarra, ami rajta van. 21  És aki a templomra esküszik, az nemcsak a templomra esküszik, hanem Istenre is, aki ott lakik.+ 22  És aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.+ 23  Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a köményből,+ de figyelmen kívül hagyjátok, ami fontosabb* a törvényben, mégpedig az igazságosságot+, az irgalmasságot+ és a hűséget*. Az előbbieket meg kellett tennetek, de az utóbbiakat sem lett volna szabad figyelmen kívül hagynotok.+ 24  Vak vezetők!+ A szúnyogot+ kiszűritek, de a tevét+ lenyelitek! 25  Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Kívül megtisztítjátok a poharat és a tálat,+ de belül tele vannak mohósággal*+ és önkényeztetéssel.+ 26  Vak farizeus! Előbb a pohár és a tál belsejét tisztítsd meg, és akkor a külseje is tiszta lesz! 27  Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók+! Hasonlítotok a meszelt sírokhoz,+ amelyek kívülről ugyan szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. 28  Kívülről ti is igazságosnak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.+ 29  Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók+! Sírt építetek a prófétáknak, feldíszítitek az igazságosak sírjait,+ 30  és ezt mondjátok: »Ha az ősapáink napjaiban éltünk volna, mi nem vettünk volna részt velük abban, hogy kiontsuk a próféták vérét.« 31  Ezzel éppen azt bizonyítjátok, hogy a fiai vagytok azoknak, akik meggyilkolták a prófétákat.+ 32  Akkor hát fejezzétek be, amit az ősapáitok elkezdtek! 33  Kígyók, viperafajzatok+! Hogyan menekülnétek meg a gyehenna ítéletétől?+ 34  Ezért prófétákat+, bölcseket és tanítókat+ küldök hozzátok. Néhányukat megölitek,+ oszlopra feszítitek, némelyiküket pedig megkorbácsoljátok+ a zsinagógáitokban, és városról városra üldözitek+. 35  Így hát rátok száll minden igazságosnak a vére, amelyet kiontottak a földön, az igazságos Ábel+ vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának a véréig, akit a szentély és az oltár között gyilkoltatok meg.+ 36  Higgyétek el, mindezek eljönnek erre a nemzedékre. 37  Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek!+ Milyen gyakran akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnya alá gyűjti a csibéit! De ti nem akartátok.+ 38  Isten ezért elhagyja a házatokat.+ 39  Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva semmiképpen nem láttok engem, míg azt nem mondjátok: »Áldott, aki Jehova nevében jön!«+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „súlyosabb”.
Vagy: „hitet”.
Vagy: „rablott holmival”.

Jegyzetek

Mózes székébe ültek: Vagy: „Mózes helyére jelölték ki magukat”. Ezt azáltal tették, hogy öntelten jogot formáltak a szerepére, hogy Isten törvényének az értelmezői legyenek.

Nehéz terheket: Minden bizonnyal azokra a szabályokra és szóbeli hagyományokra vonatkozott, melyeket az embereknek megterhelő volt betartaniuk.

az ujjukkal sem akarják azokat érinteni: Ez a kifejezés talán arra utal, hogy a vallási vezetők még egy kis szabályt sem voltak hajlandóak megszüntetni azért, hogy megkönnyítsék a helyzetét azoknak, akikre súlyos terheket raktak.

az írásokat tartalmazó tokokat, melyeket talizmánként hordanak: Vagy: „az imaszíjaikat”. Ezeket a kis bőrtokokat, melyek a törvény négy részletét tartalmazták (2Mó 13:1–10, 11–16; 5Mó 6:4–9; 11:13–21), a zsidó férfiak a homlokukon és a bal karjukon hordták. Ez a gyakorlat Isten Izraelnek adott utasításának (2Mó 13:9, 16; 5Mó 6:8; 11:18) a szó szerinti értelmezésén alapult. Jézus azért bírálta a vallásvezetőket, mert megnagyobbították az írásokat tartalmazó tokjaikat, hogy lenyűgözzenek másokat, illetve mert tévesen úgy gondolták, hogy ezek talizmánok, vagyis amulettek, melyek védelmet nyújtanak nekik.

meghosszabbítják a ruháik rojtozatát: 4Mó 15:38–40-ben az izraeliták arra kaptak parancsot, hogy készítsenek a ruháik aljára rojtozatot, ám a feltűnés kedvéért az írástudók és a farizeusok mindenki másnál jobban meghosszabbították a ruháik rojtozatát.

elöl levő ülőhelyeket: Vagy: „legjobb ülőhelyeket”. Minden valószínűség szerint a zsinagóga vezetői és az előkelő vendégek ültek az Írásokat tartalmazó tekercsek közelében a zsinagóga elején, a gyülekezettel szemközt. Ezeket a főhelyeket nyilvánvalóan ilyen előkelő embereknek tartották fenn.

piactereken: Vagy: „gyűlések helyein”. A görög a·go·raʹ szó itt egy nyitott területre utal, mely a kereskedés központja volt, illetve a nyilvános gyűlések helyeként szolgált az ókori Közel-Kelet, valamint a görög és római világ városaiban.

rabbinak: Szó szerint: „nagyságos uramnak”. A héber rav szóból ered, mely azt jelenti, hogy ’nagy’. A mindennapok során azt jelentette, hogy ’tanító’ (Jn 1:38), de idővel egy megtisztelő címként kezdték el használni. Néhány tanult ember, az írástudók és a törvény tanítói, elvárták, hogy ezzel a címmel utaljanak rájuk.

atyátoknak: Jézus itt megtiltja, hogy az „atya” szót emberekre használják úgy, mint egy formális vagy vallási címet.

Krisztus: Ez a cím a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, és a „Messiás” (a héber má·síʹach) cím megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. A bibliai időkben szertartásos keretek között kenték fel olajjal az uralkodókat.

a Krisztusnak: Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki.

Vezetőnek: A görög szó a 8. versben található „tanító” szó szinonimája, és itt azokra utal, akik ideológiai vezetőként irányítást és útmutatást adnak. Ezt a szót valószínűleg egy vallási címként használták.

vezetőtök: Mivel egyetlen tökéletlen ember sem tud megfelelő vezetést nyújtani az igaz keresztényeknek, ezért csak Jézus viselheti jogosan ezt a címet. (Lásd az előző magyarázó jegyzetet a Vezetőnek szóhoz.)

a Krisztus: Itt a „Krisztus” cím előtt, melynek jelentése ’felkent’, a görög nyelvben határozott névelő szerepel. Ez is egy módja volt annak, hogy Jézusra úgy utaltak, mint a megígért Messiás, aki egy különleges feladatra lett felkenve. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a szolgátok: A Bibliában használt görög di·aʹko·nosz szó gyakran olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. Ezt a kifejezést használják Krisztusra (Ró 15:8), Krisztus szolgáira (1Ko 3:5–7; Kol 1:23), a kisegítőszolgákra (Flp 1:1; 1Ti 3:8), a háziszolgákra (Jn 2:5, 9) és az állami tisztviselőkre (Ró 13:4).

képmutatók: A görög hü·po·kri·tészʹ szó eredetileg görög (és később római) színpadi színészekre utalt, akik nagy maszkokat viseltek, melyek felerősítették a hangot. A kifejezést idővel metaforikus értelemben kezdték használni olyan személyre, aki megjátssza magát, azaz színlel, hogy elrejtse a valódi énjét vagy indítékait. Jézus itt a zsidó vallásvezetőket nevezte úgy, hogy „képmutatók” (Mt 6:5, 16).

Jaj nektek: Ez az első a hét jaj közül, melyet Jézus a napjaiban élő vallási vezetőknek mondott. A megszólításokban képmutatóknak és vak vezetőknek nevezi őket.

képmutatók: Lásd a Mt 6:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Néhány kéziratban itt ezek a szavak olvashatóak: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Felemésztitek az özvegyek házát, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondtok. Ezért súlyosabb ítéletben fogtok részesülni.” Viszont a legkorábbi és legfontosabb kéziratok nem tartalmazzák ezt a verset. A Mr 12:40-ben és a Lk 20:47-ben azonban hasonló megfogalmazás olvasható az ihletett szöveg részeként. (Lásd az A3-as függ.-et.)

prozelitává tegyetek: Vagy: „megtérítsetek”. A „prozelitá”-nak fordított görög pro·széʹlü·tosz szó olyan nem zsidóra értendő, aki áttért a judaizmusra. A férfiak esetében ez a körülmetélkedést is magában foglalta.

gyehennára valóvá: Szó szerint: „gyehenna fiává”. Olyan valakire utal, aki örök pusztulást érdemel. (Lásd a Szójegyzékben a „Gyehenna” címszót.)

Bolondok és vakok: Vagy: „vak bolondok”. Bibliai szóhasználatban a „bolond” kifejezés általában olyan valakire utal, aki elutasítja az észérveket, és erkölcsi szempontból ostoba életutat követ, amely nincs összhangban Isten igazságos irányadó mértékeivel.

tizedet a mentából, a kaporból és a köményből: A mózesi törvény meghagyta, hogy az izraelitáknak a termésük után tizedet kell fizetniük (3Mó 27:30; 5Mó 14:22). Bár a törvény konkrétan nem mondta ki, hogy az olyan növények tizedét is meg kellene fizetni, mint amilyen a menta, a kapor vagy a kömény, de Jézus nem ellenezte ezt a hagyományt. Inkább azért feddte meg az írástudókat és a farizeusokat, amiért a törvény apró részleteivel foglalkoztak ahelyett, hogy a törvény mögött meghúzódó alapelvekre figyeltek volna, például az igazságosságra, az irgalmasságra és a hűségre.

A szúnyogot kiszűritek, de a tevét lenyelitek: A szúnyog és a teve a legkisebb, illetve a legnagyobb tisztátalan állatok között voltak, melyeket az izraeliták ismertek (3Mó 11:4, 21–24). Jézus hiperbolát használt némi iróniával, és azt akarta mondani, hogy a vallási vezetők megszűrik az italukat, nehogy egy szúnyog szertartásilag tisztátalanná tegye őket, de közben teljesen figyelmen kívül hagyják a törvény súlyosabb dolgait, mintha csak lenyelnének egy tevét.

meszelt sírokhoz: Izraelben szokás volt fehérre meszelni a sírokat, hogy felhívják rájuk az arra járók figyelmét, és így véletlenül se váljanak szertartásilag tisztátalanná, amiért hozzájuk érnek (4Mó 19:16). A zsidó Misna szerint (Sekálim 1:1) a sírokat évente, mindig a pászka előtt egy hónappal meszelték be. Jézus ezt a kifejezést a képmutatás metaforájaként használta.

törvénytelenség: A „törvénytelenség”-nek fordított görög szó jelentése azt foglalja magában, hogy az emberek megszegik és megvetik a törvényt, mintha nem is lenne. A bibliai szóhasználatban Isten törvényének a semmibevételére utal (Mt 7:23; 2Ko 6:14; 2Te 2:3–7; 1Jn 3:4).

törvénytelenséggel: Lásd a Mt 24:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

sírjait: Vagy: „emléksírjait”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)

fejezzétek be, amit az ősapáitok elkezdtek: Szó szerint: „töltsétek meg ősapáitok mércéjét”. Ez az idióma azt jelenti, hogy ’megtölti, amit valaki más kezdett el megtölteni’. Jézus itt nem parancsot ad a zsidó vezetőknek, hogy fejezzék be, amit az ősapáik elkezdtek. Inkább iróniával élve megjövendöli, hogy megölik őt, mint ahogy az ősapáik megölték Isten régebben élt prófétáit.

gyehennára: Ez a szó a héber gé hin·nómʹ kifejezésből ered, melynek a jelentése ’Hinnom-völgy’. Ez a völgy az ókori Jeruzsálemtől dél-délnyugatra helyezkedett el. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” című térképet.) Jézus napjaira a völgy egy hulladékégető hely lett, ezért a „gyehenna” szó találóan szemléltette a teljes pusztulást. (Lásd a Szójegyzéket.)

Kígyók, viperafajzatok: Sátán, az „őskígyó” (Jel 12:9) jelképesen az igaz imádat ellenségeinek az atyja. Jézus ezért joggal nevezte úgy ezeket a vallásvezetőket, hogy „kígyók, viperafajzatok” (Jn 8:44; 1Jn 3:12). Gonoszak voltak, és rossz hatással voltak az emberek Istennel ápolt kapcsolatára, ami olyan káros volt, akárcsak a halálos méreg. Keresztelő János is használta a „viperafajzatok” kifejezést (Mt 3:7).

gyehenna: Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.

tanítókat: Vagy: „tanult személyeket”. A görög gram·ma·teuszʹ szó „írástudó”-nak van visszaadva, ha a zsidó tanítókra utal, akik jól ismerték a törvényt. Itt viszont Jézus tanítványairól van szó, akiket elküld, hogy tanítsanak másokat.

zsinagógáitokban: Lásd a Szójegyzékben a „Zsinagóga” címszót.

az igazságos Ábel vérétől Zakariásnak. . . a véréig: Jézus ezzel a kijelentésével Jehova összes olyan tanújára utalt, akiknek a meggyilkolásáról a Héber iratok beszámol, kezdve Ábellel, aki az első könyvben szerepel (1Mó 4:8), egészen Zakariásig, akit a hagyományos zsidó kánon utolsó könyve, a Krónikák könyve említ (2Kr 24:20). Ezért amikor Jézus azt mondta, hogy „Ábel vérétől Zakariásnak. . . a véréig”, azzal tulajdonképpen azt mondta, hogy „a legelső esettől az utolsóig”.

Barakiás fiának: A versben említett Zakariás a 2Kr 24:20 szerint Jójada pap fia volt. Egyesek szerint lehetséges, hogy Jójadának két neve volt, ahogy másoknak is a Bibliában (vesd össze a Mt 9:9-et a Mr 2:14-gyel), illetve hogy Barakiás Zakariás nagyapja vagy egy korábbi felmenője volt.

a szentély és az oltár között: 2Kr 24:21 szerint Zakariást „Jehova házának udvarán” ölték meg. Az égőáldozati oltár a belső udvarban volt, a szentély bejárata előtt. (Lásd a B8-as függ.-et.) Ez összhangban van azzal, hogy Jézus szerint hol került sor a gyilkosságra.

gyilkoltatok meg: Noha nem konkrétan ezek a zsidó vallásvezetők ölték meg Zakariást, Jézus felelősségre vonta őket, mivel ugyanolyan gyilkos szándék vezérelte őket, mint az elődeiket (Jel 18:24).

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jeruzsálem, Jeruzsálem: Lk 13:34 szerint Jézus egy nagyon hasonló kijelentést tett, amikor valamivel korábban Pereában volt. Ezúttal viszont a földi szolgálata utolsó hetében, niszán 11-én mondta el ezeket a szavakat. (Lásd az A7-es függ.-et.)

elhagyja: Némelyik ókori kézirat úgy fogalmaz, hogy „elhagyatott lesz”.

a házatokat: Vagyis a templomot.

Jehova: Ez az idézet a Zs 118:26-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

Multimédia

Írásokat tartalmazó tok, imaszíj
Írásokat tartalmazó tok, imaszíj

Az imaszíj (phülaktérion) egy kicsi bőrtok. Ebben pergamencsíkok vannak, melyekre a Szentírás négy részlete van felírva, mégpedig a következők: 2Mó 13:1–10, 11–16; 5Mó 6:4–9; 11:13–21. Kis idővel azután, hogy a zsidók visszatértek a babiloni száműzetésből, szokássá vált, hogy a férfiak olyan tokokat viselnek a reggeli imájuk során – leszámítva az ünnepnapokat és a sabbatot –, melyek a Szentírásnak ezeket a részleteit tartalmazzák. A fényképen egy i. sz. I. századból származó imaszíj látható, melyre az egyik kumráni barlangban találtak rá. A rajz pedig azt segít elképzelni, hogy milyen lehetett új állapotában egy imaszíj.

Első századi zsinagóga
Első századi zsinagóga

Az illusztráció bemutatja, hogyan nézhetett ki egy ókori zsinagóga. Az ábrába belefoglalták a Gamlánál (a Galileai-tengertől kb. 10 km-re északkeletre) talált I. századi zsinagóga egyes jellegzetességeit is.

Az elöl levő ülőhelyek a zsinagógában
Az elöl levő ülőhelyek a zsinagógában

Az ebben az animációban szereplő rekonstrukció részben egy I. századi zsinagóga romjai alapján készült, melyeket Gamlában, a Galileai-tengertől kb. 10 km-re északkeletre elhelyezkedő városban találtak. Az I. századból nem maradtak fenn egészben zsinagógák, ezért nehéz pontos leírást kapni arról, hogyan nézhettek ki. Ez az ábra néhány olyan jellegzetességet mutat be, melyek akkoriban minden bizonnyal megfigyelhetők voltak egy zsinagógában.

1. Az elöl levő, vagyis a legjobb ülőhelyek a zsinagógában az emelvényen vagy annak közelében lehettek.

2. Az emelvény, ahonnan felolvastak az Írásokból, valószínűleg nem minden zsinagógában volt ugyanott.

3. A fal mellett minden bizonnyal a közösségen belül valamilyen tisztséget betöltő személyek foglaltak helyet. Mások pedig szőnyegeken ültek a padlón. A Gamlában levő zsinagógában feltételezhetően négy sorban voltak ülőhelyek.

4. Egy láda, vagyis szekrény a hátsó falon. Szent tekercseket tartottak benne.

Az, hogy ki hol ülhetett a zsinagógában, állandóan arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy egyesek kiemelkedőbbek másoknál. Ez Jézus tanítványai között is gyakran vita tárgyát képezte (Mt 18:1–4; 20:20, 21; Mr 9:33, 34; Lk 9:46–48).

Főhelyek a vacsorákon
Főhelyek a vacsorákon

Az I. században általában úgy ettek az emberek, hogy egy asztal köré telepedtek. Mindenki a bal kezével könyökölt egy párnán, és a jobb kezével evett. A görög-római szokás szerint egy ebédlőben három heverőt helyeztek el egy alacsony étkezőasztal körül. A rómaiak tricliniumnak (annak a görög szónak a latin megfelelője, melynek a jelentése ’helyiség három heverővel’) nevezték az ilyen ebédlőket. Ezeken a bútorokon hagyományosan 9 személy fért el az asztalnál – 3-3 mindegyik heverőn –, de idővel hosszabb heverőket használtak, hogy többen is elférjenek. A tradíció szerint az ebédlőben mindegyik hely más-más rangot jelölt. Az egyik heverőn voltak az alsóbb rangú helyek (A), a másikon a közepes rangúak (B), a harmadikon pedig a magas rangúak (C). Az is számított, hogy ki hol feküdt a heverőn. Egy személy magasabb rangúnak számított, mint a jobb oldalán lévő személy, és alacsonyabb rangúnak, mint a bal oldalán lévő. Egy hivatalos lakomán a vendéglátó általában annak a heverőnek az első helyén (1.) feküdt, mely a legalacsonyabb rangúnak számított. A legmegtisztelőbb hely a közepes rangú heverő harmadik helye (2.) volt. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mennyire követték a zsidók ezt a szokást, de Jézus nyilvánvalóan erre utalt, amikor az alázatra tanította a követőit.

A Hinnom-völgy (Gyehenna)
A Hinnom-völgy (Gyehenna)

A Hinnom-völgy, görögül Gyehenna, az ókori Jeruzsálemtől déli-délnyugati irányba feküdt. Jézus napjaiban itt égették el a szemetet, így ez a hely találóan jelképezi az örök pusztulást.

A mai Hinnom-völgy
A mai Hinnom-völgy

A Hinnom-völgy (1.), melyre a Keresztény görög iratok gyehennaként utal. A Templomhegy (2.). Itt volt az I. században a zsidó templom épületegyüttese. Ma a legkiemelkedőbb épület a Templomhegyen a Sziklamecset nevű muszlim szentély. (Lásd a B12-es függ. térképét.)

Menta, kapor és kömény
Menta, kapor és kömény

A mentát már ősidőktől fogva használják az orvoslásban és az ételek ízesítésére. A ’menta’ jelentésű görög hé·düʹo·szmon (szó szerint: ’kellemes illatú’) szó valószínűleg a menta több faját is magában foglalhatta, melyek Izraelben és Szíriában honosak, így például a közismert lómentát (Mentha longifolia). A kaprot (Anethum graveolens) az aromás magjáért termesztik, amelyet szívesen használnak az ételek ízesítéséhez, illetve a gyógyászatban gyomorbántalmakra. A kömény (Cuminum cyminum) az ernyősök családjához tartozik, és leginkább az átható illatú magjáról ismert. A közel-keleti és más országokban kenyér, sütemény, ragu, sőt likőr fűszerezésére használják.

Teve
Teve

Jézus napjaiban a teve volt a legnagyobb háziasított állat azon a vidéken. A feltételezések szerint a Biblia általában a dromedárról beszél (Camelus dromedarius), melynek csak egy púpja van. A Biblia akkor említi a tevét először, amikor Ábrahám ideiglenesen Egyiptomban lakott, és jó pár ilyen teherhordó állata lett (1Mó 12:16).

Szarvasvipera
Szarvasvipera

Keresztelő János is, és Jézus is viperafajzatoknak nevezte az írástudókat és a farizeusokat, mivel rossz hatással voltak a gyanútlan emberek Istennel ápolt kapcsolatára, és ez olyan káros volt, akárcsak a halálos méreg (Mt 3:7; 12:34). A képen egy szarvasvipera látható, amelynek ismertetőjele a szeme felett található tüskeszerű szarvacska. Más veszélyes viperák is élnek Izraelben, például a Jordán völgyében honos homoki vipera (Vipera ammodytes), illetve a palesztin vipera (Vipera palaestina).

Korbácsoláshoz használt ostor
Korbácsoláshoz használt ostor

A korbácsolás legkegyetlenebb eszköze a flagellum volt. Ennek volt egy nyele, amelyhez számos kötelet vagy bőrszíjat rögzítettek. A szíjakra éles csont- vagy fémdarabokat erősítettek nehezékként, hogy az ütés még fájdalmasabb legyen.

Egy tyúk összegyűjti a csibéit
Egy tyúk összegyűjti a csibéit

Jézus egy megható szóképet használt, amikor a Jeruzsálemben levő emberek iránti aggodalmát ahhoz hasonlította, mint ahogy egy tyúk védelmet nyújt a csibéinek a szárnya alatt. Ez a szemléltetés, illetve az, amelyikben Jézus megemlít egy fiút, aki tojást kér az apjától (Lk 11:11, 12), arra utal, hogy a háziasított tyúk elterjedt volt az első századi Izraelben. A Mt 23:37-ben és a Lk 13:34-ben használt görög szó (orʹnisz) bármilyen madarat jelölhet, legyen szó akár háziasítottról, akár nem háziasítottról. Ebben a szövegkörnyezetben minden bizonnyal egy tyúkra utal, a legelterjedtebb és leghasznosabb házi szárnyasra.