Máté 21:1–46

21  Amikor közel értek Jeruzsálemhez, és megérkeztek Betfagéba, az Olajfák hegyére+, Jézus elküldte két tanítványát,+ 2  és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek, találtok majd egy megkötött szamarat, és vele egy csikót. Oldjátok el és hozzátok nekem ide őket. 3  Ha bárki szólna nektek, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rájuk.« Akkor majd azonnal elengedi őket.” 4  Ez valójában azért történt, hogy beteljesedjen, amit Isten mondott a próféta által: 5  „Mondjátok meg Sion lányának: »Nézd! Királyod jön hozzád,+ szelíden+ és szamárháton, igen, csikón, teherhordó állat kicsinyén.«”+ 6  A tanítványok tehát elindultak, és úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.+ 7  Elhozták a szamarat meg a csikóját, rájuk tették a felsőruháikat, és ő azokra ült.+ 8  A sokaságból a legtöbben az útra terítették a felsőruháikat,+ míg mások ágakat vágtak a fákról, és azokat terítették az útra. 9  A sokaság pedig, amely előtte és utána ment, így kiáltozott: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!+ Áldott, aki Jehova nevében jön!+ Mentsd meg, kérünk, te, aki fenn a magasságban* laksz!”+ 10  Mikor pedig beért Jeruzsálembe, az egész város felbolydult, és ezt kérdezte: „Kicsoda ez?” 11  A sokaság ezt mondogatta: „Ez Jézus, a próféta,+ a galileai Názáretből!” 12  Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,+ 13  és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »A házamat imádság házának fogják hívni«,+ de ti rablók barlangjává teszitek.”+ 14  Vakok és sánták is mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket. 15  Amikor a magas rangú papok és az írástudók látták azokat a bámulatos dolgokat, amelyeket tett, meg a fiúkat, akik így kiáltoztak a templomban: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!”,+ felháborodtak,+ 16  és ezt mondták: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus így szólt hozzájuk: „Igen. Hát soha nem olvastátok ezt: »Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér téged.«”+ 17  Ekkor otthagyta őket, elment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.+ 18  Kora reggel, amint visszatérőben volt a városba, megéhezett.+ 19  Meglátott egy fügefát az út mentén, odament, de nem talált rajta semmi mást, csak leveleket,+ ezért ezt mondta neki: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!”+ És a fügefa azonnal elszáradt. 20  Amikor a tanítványok ezt látták, csodálkoztak, és így szóltak: „Hogy lehet az, hogy azonnal elszáradt a fügefa?”+ 21  Jézus így válaszolt nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt fogjátok megtenni, amit én tettem a fügefával, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, az is meglesz.+ 22  És mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok.+ 23  Miután pedig bement a templomba, a magas rangú papok és a nép vénei odamentek hozzá, miközben tanított, és ezt kérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?”+ 24  Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha tudtok rá felelni, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket: 25  Kitől kapta János a hatalmát, hogy kereszteljen? Istentől* vagy emberektől?” Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«+ 26  Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, akkor félhetünk a sokaságtól, hisz mindnyájan prófétának tartják Jánost.”+ 27  Így hát ezt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 28  Mit gondoltok? Egy embernek volt két gyermeke. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: »Gyermekem, menj, dolgozz ma a szőlőben!« 29  Ez így válaszolt: »Nem megyek«, de aztán megbánta, és kiment. 30  A másodikhoz is odament, és ugyanazt mondta neki. Az így felelt: »Megyek, uram«, de nem ment ki. 31  A kettő közül melyik cselekedte az apja akaratát?” Azok ezt mondták: „Az első.” Jézus így szólt hozzájuk: „Higgyétek el, hogy az adószedők és a prostituáltak előbb mennek be Isten királyságába, mint ti.+ 32  Mert eljött hozzátok János, hogy megmutassa az igazságosság útját, de ti nem hittetek neki. Az adószedők és a prostituáltak azonban igen.+ Ti ezt láttátok, mégsem éreztetek megbánást, hogy aztán higgyetek neki. 33  Halljatok egy másik szemléltetést: Volt egy ember, egy gazda, aki szőlőt ültetett,+ körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt.+ Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.+ 34  Amikor eljött a szüret ideje, elküldte a rabszolgáit a szőlőművesekhez, hogy átvegyék a leszüretelt gyümölcsből a neki járó részt. 35  A szőlőművesek azonban megfogták a rabszolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek.+ 36  Elküldött még más rabszolgákat is, többet, mint először, de ezekkel ugyanazt tették.+ 37  Végül elküldte hozzájuk a fiát, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.« 38  Amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, ezt mondták maguk között: »Ez az örökös.+ Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« 39  Megfogták hát, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.+ 40  Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa ezekkel a szőlőművesekkel, amikor megjön?” 41  Ezt mondták neki: „Mivel gonoszak, szörnyű pusztulást hoz rájuk, és más szőlőműveseknek adja ki a szőlőt, akik beszolgáltatják neki a gyümölcsöt a kellő időben.” 42  Jézus ezt kérdezte tőlük: „Hát soha nem olvastátok az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.+ Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«+ 43  Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely a királysághoz méltó gyümölcsöket terem. 44  Ezenkívül, aki ráesik erre a kőre, az összezúzza magát.+ Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.+ 45  Amikor a magas rangú papok és a farizeusok hallották a szemléltetéseit, tudták, hogy róluk beszél.+ 46  El akarták őt fogni*, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta őt.+

Lábjegyzetek

Vagy: „aki a legmagasabb helyeken”.
Szó szerint: „égből”.
Vagy: „le akarták őt tartóztatni”.

Jegyzetek

Betfagéba: Ennek az Olajfák hegyén található falunak a neve héber eredetű, és valószínűleg azt jelenti, hogy ’a korai fügék háza’. A hagyományok szerint Jeruzsálem és Betánia között helyezkedett el az Olajfák hegyének délkeleti lejtőjén, a hegy csúcsának közelében, mintegy 1 km-re Jeruzsálemtől (Mr 11:1; Lk 19:29; lásd az A7-es függ. 6. térképét).

egy megkötött szamarat, és vele egy csikót: Csak Máté beszámolója említi meg a szamarat és a csikót is (Mr 11:2–7; Lk 19:30–35; Jn 12:14, 15). Nyilvánvaló, hogy mivel Jézus csak a csikón ült, Márk, Lukács és János csak egyetlen állatról ír. (Lásd a Mt 21:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

hogy beteljesedjen, amit Isten mondott a próféta által:Mt 21:5-ben található idézet első része kétségkívül az Ézs 62:11-ből van, a második fele pedig a Za 9:9-ből. (Lásd a Mt 1:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Sion lányának: A Bibliában a városok gyakran nőkként vannak megszemélyesítve, vagy jelképesen nőnemű kifejezésekkel utalnak rájuk. Ebben a kifejezésben a „lánya” szó talán magára a városra vagy a város lakosaira vonatkozik. A Sion nevet sokszor Jeruzsálem városára használták.

szelíden: Vagy: „alázatosan”. (Lásd a Mt 5:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szamárháton, igen, csikón: Habár a Mt 21:2, 7 két állatot említ meg, a Za 9:9-ben található prófécia úgy utal a királyra, mint aki csupán egyetlen állaton ül. (Lásd a Mt 21:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a szamarat meg a csikóját: Lásd a Mt 21:2, 5-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.

azokra ült: Vagyis a felsőruhákra.

Mentsd meg, kérünk: Szó szerint: „hozsánna”. A görög szó egy héber kifejezésből származik, melynek jelentése ’mentsd meg, kérünk’ vagy ’mentsd meg, könyörgünk’. Itt abban az értelemben szerepel, hogy megmentést vagy győzelmet kérjenek Istentől, és úgy is lehetne fordítani, hogy „kérünk, adj neki megmentést”. Később imákban és dicséret kifejezésére használták. A héber kifejezés megtalálható a Zs 118:25-ben, mely része a hallelzsoltároknak. Ezeket rendszeresen énekelték a pászka idején, ezért érthető, hogy az emberek ezt a kifejezést használták Jézus köszöntésére. Isten egyebek közt úgy válaszolt erre a kérésre, hogy feltámasztotta Jézust a halottak közül. A Mt 21:42 szerint Jézus idézte a Zs 118:22, 23 szavait, és a Messiásra alkalmazta őket.

Dávid fiát: Ezzel a kifejezéssel elismerték, hogy Jézus Dávid leszármazottja, és hogy ő a megígért Messiás. (Lásd a Mt 1:1, 6; 15:25; 20:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Jehova: Ez az idézet a Zs 118:25, 26-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

felbolydult: Vagy: „felkavarodott (felháborodott)”. A város lakosainak a feldúltsága egy olyan görög igével van visszaadva, mely szó szerint egy földrengés vagy vihar hatásait írja le (Mt 27:51; Jel 6:13). Az ezzel rokon görög szei·szmoszʹ főnevet úgy is lehet fordítani, hogy „vihar” vagy „földrengés” (Mt 8:24; 24:7; 27:54; 28:2).

a templomba: Minden bizonnyal a templom pogányok udvarának nevezett részére utal. (Lásd a B11-es függ.-et.)

kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek: Lásd a Lk 19:45-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

pénzváltók: Sokféle érmét használtak akkoriban, de úgy tűnik, csak egy bizonyos fajta érmével lehetett befizetni az éves templomi adót, illetve megvásárolni az áldozatra szánt állatokat. Vagyis a Jeruzsálembe utazó zsidóknak át kellett váltaniuk a pénzüket, hogy elfogadják azt a templomban. Jézus nyilvánvalóan úgy érezte, hogy a pénzváltók által kiszabott díj irreálisan magas volt, és a tettük felért a zsarolással.

rablók barlangjává: Vagy: „tolvajtanyává”. Jézus itt a Jr 7:11-re utal. Nyilván azért hívta a kereskedőket és a pénzváltókat rablóknak, mert jogtalan haszonhoz jutottak az áldozatra szánt állatok eladásából, illetve túl magas díjat számoltak fel a pénzváltásért. Amiatt is dühös volt Jézus, hogy Jehova imádati helyét, az imádság házát kereskedelmi tevékenység székhelyévé változtatták, amit nem lett volna szabad.

a templomban: Valószínűleg a pogányok udvarára utal. (Vesd össze a Mt 21:12-höz tartozó magyarázó jegyzettel.) Csak Máté beszámolója említi, hogy vakok és sánták is odamentek Jézushoz a templomban, és meggyógyította őket, mint ahogy azt korábban is tette (Mt 15:30). Egyesek azt állítják, hogy a zsidó hagyomány szerint a vakok és a sánták nem léphettek be a templom egyes részeibe, noha a Héber iratokban nem található konkrétan ilyen tilalom. Mindenesetre Máté beszámolója azt mutatja, hogy Jézus buzgalma a földi szolgálatának utolsó napjaiban nemcsak a templom megtisztítására terjedt ki, hanem arra is, hogy meggyógyította a vakokat és a sántákat, akik odamentek hozzá. (Lásd az A7-es függ.-et.)

Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát: Lásd a Mt 21:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Betániába: Az Olajfák hegyének keleti-délkeleti lejtőjén fekvő falu, mely kb. 3 km-re található Jeruzsálemtől (Jn 11:18, lábj.). Itt lakott Márta, Mária és Lázár, és a jelek szerint náluk volt Jézus bázisa a júdeai szolgálata során (Jn 11:1). Ma egy kis falu található ezen a területen, melynek az arab neve azt jelenti, hogy ’Lázár helye’.

nem talált rajta semmi mást, csak leveleket: Bár szokatlan volt az évnek ebben az időszakában, hogy egy fügefa gyümölcsöt teremjen, de a fán voltak levelek. A levelek általában azt jelezték, hogy korai fügék teremtek a fán. Mivel a fán nem volt egyéb, csak levél, Jézus tudta, hogy nem fog termést hozni, és így a fa ránézésre megtévesztő volt. Megátkozta, amiért nem volt termékeny, így az elszáradt.

Biztosak lehettek benne: Vagy: „higgyétek el”. (Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Ez így válaszolt: »Nem megyek«: Némelyik görög kézirat más sorrendben tünteti fel az ebben a példázatban (Mt 21:28–31) szereplő két fiú válaszát és reakcióját. (Lásd az Új világ fordítás korábbi kiadásában szereplő megfogalmazást.) A mondanivaló ugyanaz, de a jelenlegi sorrendet több kézirat támasztja alá.

szemléltetést: Vagy: „példázatot.” (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

tornyot: Egy kilátóhely volt, ahonnan észre lehetett venni a tolvajokat és az állatokat (Ézs 5:2).

kiadta: Ez megszokott volt az I. századi Izraelben. Ebben az esetben a tulajdonos sok mindent előkészített, ezért még inkább számítani lehetett a visszajövetelére.

szörnyű pusztulást: Vagy: „gonosz pusztulást”. A görög szöveg egy szójátékkal él. Ugyanannak az alapszónak a különböző formái szerepelnek benne, ami még inkább nyomatékot ad az ítéletüzenetnek: „Mivel gonoszak, gonosz pusztulást hoz rájuk.”

az Írásokban: Gyakran az ihletett Héber iratok egészére utal.

a fő szegletkő: Vagy: „a legfontosabb kő”. A Zs 118:22-ben szereplő héber kifejezés és az itt használt görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’a szeglet feje’. Bár többféle elképzelés is van róla, feltehetően a legfelső kőre utal, melyet két fal találkozásánál helyeztek el, hogy összetartsa őket. Jézus idézte és magára alkalmazta ezt a próféciát. Éppen úgy, ahogy egy épület legfelső köve jól látható, úgy Jézus Krisztus is a záróköve a felkentekből álló keresztény gyülekezetnek, mely egy templomhoz hasonló.

Jehovától: Ez az idézet a Zs 118:22, 23-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

Multimédia

Betfagé, az Olajfák hegye és Jeruzsálem
Betfagé, az Olajfák hegye és Jeruzsálem

Ez a rövid videó bemutat egy keletről Jeruzsálembe vezető utat, a mai et-Túr településéről indulva az Olajfák hegyének egyik magasabb pontjáig. Úgy tartják, hogy ez a település volt a bibliai Betfagé. Ettől keletre volt Betánia, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. Amikor Jézus és a tanítványai Jeruzsálembe látogattak, az éjszakát általában Betániában töltötték, amelynek a helyén ma el-Ázárja (el-Zaríje) található. A település neve arabul azt jelenti, hogy ’Lázár helye’. Jézus minden bizonnyal Márta, Mária és Lázár otthonában kapott szállást (Mt 21:17; Mr 11:11; Lk 21:37; Jn 11:1). Valószínűleg hasonló útvonalon ment innen Jeruzsálembe, mint amelyet a videóban is láthatunk. I. sz. 33. niszán 9-én, amikor egy szamárcsikón bevonult Jeruzsálembe az Olajfák hegyén keresztül, alighanem Betfagéból ment, a Jeruzsálembe vezető úton.

1. A Betániából Betfagéba vezető út

2. Betfagé

3. Olajfák hegye

4. Kidron völgye

5. Templomhegy

Szamárcsikó
Szamárcsikó

A lófélék családjába tartozó, kemény patájú állat. A lótól az különbözteti meg, hogy kisebb a termete, rövidebb a sörénye, hosszabb a füle, a farkán rövidebb a szőr, és csak a végén van bojt. Jóllehet a szamarat sokszor a makacssággal és a butasággal hozzák összefüggésbe, úgy gondolják, hogy valójában okosabb a lónál. A szamár többnyire béketűrő állat. Az izraelita férfiak és nők – még kiemelkedő személyiségek is – szamáron jártak (Jzs 15:18; Bí 5:10; 10:3, 4; 12:14; 1Sá 25:42). Salamon az édesapjának, Dávidnak az öszvérén, egy szamárcsődör hibrid utódján ment a felkenetésére (1Ki 1:33–40). Ezért hát igencsak helyénvaló, hogy Jézus – aki nagyobb Salamonnál –, beteljesítve a Za 9:9 próféciáját, nem lóra, hanem szamárcsikóra ült.

Szőlőprés
Szőlőprés

Izraelben augusztusban és szeptemberben volt a szőlőszüret, attól függően, hogy milyen szőlőfajtáról volt szó, és milyen volt az időjárás. A szőlőt általában mészkőmélyedésekbe vagy sziklába vájt kádakba tették. A férfiak legtöbbször mezítláb taposták a szőlőt a szőlőprésben, és közben énekeltek (Ézs 16:10; Jr 25:30; 48:33).

1. Frissen szüretelt szőlő

2. Szőlőprés

3. Csatorna

4. Alsó gyűjtőkád

5. Agyagból készült boroskorsók