1. Mire szólított fel Jézus négy halászt, és hogyan reagáltak?

PÉTER, András, Jakab és János tanítvány halászatból éltek. Képzelhetjük, mennyire meglepődtek, amikor Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.” * Vajon mit tettek? A Biblia szerint „rögtön otthagyták a hálóikat, és követték őt” (Máté 4:18–22). Ez a döntés örökre megváltoztatta az életüket. Onnantól kezdve halak helyett embereket fogtak ki élve (Luk 5:10). Jézus ma ugyanerre szólítja fel az őszinte embereket, akik szeretik az igazságot (Máté 28:19, 20). Te már elfogadtad a meghívását?

2. Miért vegyük komolyan azt a döntést, hogy emberek halászai leszünk-e, és mi segít megtenni ezt a lépést?

² Talán már előrehaladtál a Biblia tanulmányozásában, és ideje lenne eldöntened, hogy szeretnél-e hírnök lenni. Ha vonakodsz megtenni ezt a lépést, ne csüggedj! Ez valószínűleg annak a jele, hogy tisztában vagy vele, mennyire fontos döntésről van szó. Az igaz, hogy a Biblia szerint Péter és a társai rögtön otthagyták a hálóikat. De ez nem azt jelenti, hogy elhamarkodottan döntöttek. Már több mint fél évvel korábban megismerték Jézust, és elfogadták, hogy ő a Messiás (Ján 1:35–42). Alighanem te is sokat tanultál már Istenről és Jézusról, és szeretnél még közelebb kerülni Jehovához. De mielőtt döntést hoznál, ki kell számítanod a költségeket. Mi segített Péternek, Andrásnak és a többieknek, hogy elhatározzák magukat?

3. Milyen tulajdonságok ösztönözhetnek arra, hogy Jézus tanítványa legyél?

 ³ Jézus első tanítványai lelkesen, hozzáértéssel, bátran és önfegyelemmel végezték a munkájukat. Nem fér hozzá kétség, hogy ezek a tulajdonságok abban is segítettek nekik, hogy sikeresek legyenek az emberek halászaiként. Ebben a cikkben megbeszéljük, hogyan fejlesztheted ki ezeket a jellemvonásokat, hogy te is ügyes hírnök legyél.

4. Mi ösztönözte Pétert a halászatra?

⁴ Péter a halászatból tartotta el a családját, de ez nem csupán munka volt számára. Nyilvánvalóan szeretett halászni (Ján 21:3, 9–15). Később az emberek halászatát is megtanulta élvezni, és Jehova támogatásával nagyon sikeresen végezte ezt a munkát (Csel 2:14, 41).

5. Miért félt Péter a Lukács 5:8–11 szerint, és mi hogyan győzhetjük le a félelmeinket?

⁵ Elsősorban azért prédikálunk, mert szeretjük Jehovát. Az iránta érzett szeretetünk segíthet túllendülni azon, ha alkalmatlannak érezzük magunkat erre a munkára. Amikor Jézus azt mondta Péternek, hogy legyen emberek halásza, így bátorította: „Ne félj!” (Olvassátok fel: Lukács 5:8–11.) Péter nem attól félt, hogy mi történhet, ha tanítvánnyá válik. Inkább méltatlannak érezte magát arra, hogy Jézus munkatársa legyen, mivel megdöbbent a csodás halfogás láttán. De téged talán nyomaszt az, hogy mennyi mindennel jár, ha Krisztus tanítványa leszel. Akkor erősítsd a szeretetedet Jehova, Jézus és az embertársaid iránt! Ez segíteni fog, hogy lelkesen eleget tegyél Jézus ösztönzésének, és  emberek halásza legyél (Máté 22:37, 39; Ján 14:15).

6. Mi ad további ösztönzést a prédikáláshoz?

⁶ És még mi indít minket arra, hogy prédikáljunk? Szeretnénk eleget tenni Jézus következő parancsának: „Menjetek. . ., és tegyetek tanítvánnyá. . . embereket” (Máté 28:19, 20). Ezenkívül látjuk, hogy az embereket „elnyomják és elhanyagolják”, ezért óriási szükségük van rá, hogy halljanak a királyságról (Máté 9:36). Jehova azt akarja, hogy mindenfajta ember pontosan megismerje az igazságot, és megmeneküljön (1Tim 2:4).

7. Hogyan mutat rá a prédikálómunka fontosságára a Róma 10:13–15?

⁷ Az is segíthet, hogy indíttatást érezzünk a prédikálásra, ha belegondolunk, hogy milyen hatással lehet ez a munka az emberekre. A halászok a kifogott halakat eladják vagy megeszik, mi viszont azért „fogunk ki” embereket, hogy megmentsük az életüket (olvassátok fel: Róma 10:13–15; 1Tim 4:16).

8–9. Mivel kell tisztában lennie egy halásznak, és miért?

⁸ Jézus napjaiban egy izraelita halásznak tudnia kellett, hogy milyen víziállatok kerülhetnek a hálójába (3Móz 11:9–12). Azzal is fontos volt tisztában lennie, hogy hol találhat leginkább halakat. A halak általában olyan helyen tartózkodnak, ahol kedvező számukra a víz, és bőven van táplálék. És vajon mindegy, hogy mikor megy valaki halászni? Érdekes, hogy mit mondott egy csendes-óceáni szigeten élő testvér, amikor elhívott egy misszionáriust halat fogni. A misszionárius azt javasolta, hogy találkozzanak másnap reggel kilenckor. De a testvér ezt válaszolta: „Úgy látom, nem érted. Nem akkor megyünk, amikor nekünk jó, hanem amikor sok a hal.”

⁹ Az első században Jézus követői, akik embereket halásztak, szintén figyeltek rá, hogy hol és mikor találnak embereket. Prédikáltak például a templomban, a zsinagógákban, házról házra és a piactéren (Csel 5:42; 17:17; 18:4). Nekünk is ismernünk kell a területünkön élők szokásait. Legyünk rugalmasak, és prédikáljunk akkor és ott, ahol a leginkább találkozhatunk emberekkel! (1Kor 9:19–23).

10. Miről gondoskodik számunkra Jehova szervezete?

¹⁰ Egy halásznak megfelelő felszerelésre van szüksége, és persze fontos, hogy használni is tudja azt. A mi munkánkhoz is nélkülözhetetlenek a jó eszközök, és ügyesen kell használnunk őket. Jézus világos útmutatást adott a tanítványainak, hogy hogyan halásszanak embereket. Elmondta nekik, mit vigyenek magukkal, hol prédikáljanak, és mit mondjanak (Máté 10:5–7; Luk 10:1–11). Jehova szervezetétől mi kaptunk egy tanítási eszköztárat, amely nagyon jól beválik a szolgálatban. * És képzést is kapunk, hogy hogyan használjuk a benne lévő kiadványokat. Így nagyobb önbizalommal és hatékonyabban tudjuk végezni a munkánkat (2Tim 2:15).

11. Miért kell bátornak lennünk ahhoz, hogy embereket halásszunk?

¹¹ A halászoknak bátornak kell lenniük. Gyakran éjszaka kell dolgozniuk, és a tengeren az időjárás is kiszámíthatatlan lehet, például váratlanul lecsaphat egy vihar. Az emberek halászaiként nekünk is bátornak kell lennünk. Amikor Jehova Tanúiként azonosítjuk magunkat, és elkezdünk prédikálni, viharos körülményekre kell számítanunk. A családunk talán ellenséges lesz velünk, az ismerőseink kigúnyolhatnak, és sokan elutasíthatják az üzenetünket. De nem kell hogy meglepődjünk ezen, hiszen Jézus előre megmondta, hogy a követői ellenséges környezetben prédikálnak majd (Máté 10:16).

12. A Józsué 1:7–9 szerint miből meríthetünk bátorságot?

¹² Hogyan gyűjthetsz bátorságot? Először is, győződj meg róla, hogy a prédikálómunkát Jézus irányítja az égből (Ján 16:33; Jel 14:14–16). Másodszor, tanulj meg szilárdan bízni Jehova ígéretében, hogy gondoskodni fog rólad (Máté 6:32–34). Minél erősebb a hited, annál bátrabb leszel. Péter és a társai hittel cselekedtek, amikor otthagyták a munkájukat, amelyből addig éltek, hogy kövessék Jézust. Hozzájuk hasonlóan te is bizonyítottad a hitedet, amikor tudattad a barátaiddal és a  családtagjaiddal, hogy elkezdted tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és eljársz az összejöveteleikre. Kétségtelenül sokat változtattál a viselkedéseden és az életmódodon, hogy megfelelj Jehova igazságos elvárásainak. Ehhez is hitre és bátorságra volt szükség. Miközben továbbra is igyekszel bátran viselkedni, biztos lehetsz benne, hogy „Jehova, a te Istened veled van, bárhová mész”. (Olvassátok fel: Józsué 1:7–9.)

13. Hogyan növeli a bátorságunkat az elmélkedés és az ima?

¹³ És még mi segít, hogy bátor legyél? Az, ha imádkozol érte (Csel 4:29, 31). Jehova válaszolni fog az imádra, és sosem hagy cserben. Mindig veled van, hogy támogasson. Az is jó, ha elmélkedsz rajta, hogyan mentette meg Jehova a szolgáit a múltban. Emellett azt is érdemes felidézned, hogy neked hogyan segített már leküzdeni az akadályokat, és hogyan adott erőt, hogy meg tudj változni. Az az Isten, aki átvezette a népét a Vörös-tengeren, neked is képes segíteni, hogy Krisztus tanítványa legyél (2Móz 14:13). A zsoltáríróhoz hasonlóan te is kijelentheted: „Jehova mellettem áll, nem félek. Mit árthat nekem ember?” (Zsolt 118:6).

14. Mit tanultál Masae és Tomojó példájából?

¹⁴ Az is bátorságot önthet beléd, ha megismered más testvérek történetét, akik bár félénk természetűek, Jehova segítségével bátrak tudtak lenni. Nézzük például Masae esetét. Ez a testvérnő szégyenlős volt, és úgy érezte, hogy sosem lesz képes beszélni másoknak a hitéről. Már az is leküzdhetetlen akadálynak tűnt neki, hogy egyáltalán szóba álljon idegenekkel. Ezért tudatosan törekedett rá, hogy elmélyítse a szeretetét Isten és az embertársai iránt. Elmélkedett rajta, hogy mennyire kevés idő van hátra, és kérte Jehovát, hogy segítsen neki, hogy jobban vágyjon prédikálni. Felülkerekedett a félelmén, és még általánosúttörő-szolgálatot is vállalt. Jehova az új hírnököknek is tud bátorságot adni. Jól mutatja ezt egy másik testvérnő, Tomojó története. Amikor először ment prédikálni, rögtön az első házigazda rákiabált: „Elegem van Jehova Tanúiból!”, majd bevágta az ajtót. Tomojó nem ijedt meg, hanem ezt mondta a társának: „Hallottad? Meg sem szólaltam, mégis tudta, hogy Jehova Tanúja vagyok. Úgy örülök!” Tomojó most általános úttörőként szolgál.

15. Mi az önfegyelem, és miért van rá szükségük a keresztényeknek?

¹⁵ Az eredményes halászathoz önfegyelem is szükséges. Az önfegyelem nem más, mint az a képesség, hogy valaki rá tudja magát venni arra, hogy megtegye, amit kell. A halászoknak határozottnak kell lenniük magukkal szemben, hogy korán felkeljenek, és kitartóan dolgozzanak, még akkor is, ha rossz az idő. Nekünk is önfegyelemre van szükségünk, ha el akarjuk végezni a ránk bízott munkát (Máté 10:22).

16. Hogyan fejleszthetünk ki önfegyelmet?

¹⁶ Nem örököljük az önfegyelmet. Pont ellenkezőleg, természetszerűen arra hajlunk, hogy a könnyebb utat válasszuk. Ezért segítségre van szükségünk, hogy önuralmat fejlesszünk ki, és még a nehéznek tűnő feladatokat is elvégezzük. Jehova megadja ezt a segítséget a szent szellemén keresztül (Gal 5:22, 23).

17. Hogyan beszélt Pál a saját erőfeszítéseiről az 1Korintusz 9:25–27-ben?

 ¹⁷ Pál apostolban volt önfegyelem. Ennek ellenére elismerte, hogy meg kell öklöznie a testét ahhoz, hogy azt tegye, ami helyes. (Olvassátok fel: 1Korintusz 9:25–27.) Másokat is arra ösztönzött, hogy gyakoroljanak önuralmat, és mindent „illendően és rendezetten” tegyenek (1Kor 14:40). Igen, fegyelmezettnek kell lennünk, hogy rendszeresen részt vegyünk a keresztényi tevékenységekben, például a jelképes halászatban (Csel 2:46).

18. Mitől függ, hogy Jehova eredményesnek tart-e bennünket?

¹⁸ Egy halász abban méri le a sikerét, hogy mennyi halat fog. Számunkra viszont nem az a mérce, hogy hány személyt tudunk Jehova szervezetéhez hozni (Luk 8:11–15). Mindaddig, amíg kitartóan hirdetjük a jó hírt, és tanítunk másokat, Jehova eredményesnek tart bennünket, mert így látja, hogy engedelmeskedünk neki és a Fiának (Márk 13:10; Csel 5:28, 29).

19–20. Mi ad különösen nagy ösztönzést a prédikáláshoz?

¹⁹ Vannak országok, ahol csak bizonyos hónapokban szabad halászni. Az ilyen helyeken az idény végéhez közeledve a halászok egyre sürgősebbnek érzik a munkájukat. Nekünk különösen nagy ösztönzést ad a prédikáláshoz az, hogy gyorsan közeledik ennek a rendszernek a vége. Már csak nagyon kevés időnk maradt erre az életmentő munkára. Ezért ne késlekedj, és ne várj az ideális körülményekre ahhoz, hogy bekapcsolódj a prédikálásba! (Préd 11:4).

²⁰ Itt az ideje, hogy megtanulj lelkesedni a prédikálásért, még jobban megismerd a Bibliát, bátorságra tegyél szert, és önfegyelmet fejlessz ki. Csatlakozz a több mint nyolcmillió „halászhoz”, és éld át az örömet, amelyet Jehova ad (Neh 8:10). Határozd el, hogy a tőled telhető legteljesebb mértékben részt veszel ebben a munkában, amíg véget nem ér. A következő cikkben arról lesz szó, hogyan erősíthetjük magunkban az eltökéltséget, hogy nem adjuk fel a prédikálómunkát.