Lukács 8:1–56

8  Röviddel ezután Jézus elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságáról szóló jó hírt.+ És vele volt a tizenkettő,  továbbá bizonyos asszonyok, akikből gonosz szellemeket űzött ki, és akiket meggyógyított betegségeikből: Mária, akit Magdalénának hívtak,+ akiből hét démon ment ki,  Johanna,+ Kúzának, Heródes megbízottjának a felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony, akik a javaikat felhasználva szolgáltak nekik.+  Mikor pedig nagy tömeg gyűlt össze azokkal együtt, akik egyik város után a másikból odamentek hozzá, egy szemléltetéssel élve így szólt:+  „Egy magvető kiment, hogy magot vessen. Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, és eltaposták, és az ég madarai felették azokat.+  Némelyik a sziklára hullott, és miután kihajtott, elszáradt, mert nem kapott vizet.+  Más magok a tövisbokrok közé estek, és a tövisbokrok, amelyek velük együtt növekedtek, megfojtották őket.+  Más magok pedig a jó földbe estek, és miután kihajtottak, 100-szorosan hoztak termést.”+ Miután elmondta ezeket, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+  A tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a szemléltetés.+ 10  Ő ezt mondta: „Nektek Isten megengedte*, hogy megértsétek Isten királyságának a szent titkait, de a többieknek szemléltetésekkel+ tanítok, hogy még ha néznek is, hiába nézzenek, és még ha hallanak is, ne fogják fel az értelmét.+ 11  A szemléltetés pedig ezt jelenti: A mag Isten szava.+ 12  Az út szélén levők azok, akik hallják a szót, de aztán eljön az Ördög, és elveszi azt a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne meneküljenek meg.+ 13  A sziklán levők azok, akik mikor hallják a szót, örömmel fogadják, de ezeknek nincs gyökerük. Hisznek egy ideig, de a próbatétel idején elhagyják a hitüket.+ 14  A tövisbokrok közé hullottak azok, akik hallják a szót, de mivel ennek az életnek az aggodalmai, gazdagsága+ és gyönyörei+ elragadják és teljesen megfojtják őket, nem tudnak érett termést hozni.+ 15  A jó földbe hullottak azok, akik miután kiváló és jó szívvel hallgatják a szót,+ megtartják azt, és termést hoznak, miközben kitartanak.+ 16  Senki sincs, aki ha lámpát gyújt, lefedi azt egy edénnyel, vagy az ágy alá teszi, hanem inkább a lámpatartóra teszi, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.+ 17  Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá ne válna, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami soha ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.+ 18  Ügyeljetek tehát arra, hogy miként figyeltek. Mert akinek van, annak még többet adnak,+ de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt hiszi, hogy az övé.”+ 19  Ekkor az anyja és a testvérei+ jöttek hozzá, de a sokaság miatt nem tudtak a közelébe jutni.+ 20  Így hát szóltak neki: „Anyád és a testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.” 21  Így felelt nekik: „Ők az én anyám és az én testvéreim, akik hallják Isten szavát, és cselekszik azt.”+ 22  Egyik nap ő és a tanítványai csónakba szálltak, és ezt mondta nekik: „Menjünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak hát.+ 23  Ám miközben haladtak, ő elaludt. És heves szélvihar csapott le a tóra, a csónakjuk pedig kezdett megtelni vízzel, úgyhogy veszélybe kerültek.+ 24  Ezért odamentek hozzá, és felébresztették, ezt mondva: „Tanító, Tanító, mindjárt odaveszünk!” Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre meg a háborgó vízre, mire azok lecsillapodtak, és csend lett.+ 25  Akkor így szólt hozzájuk: „Hol a hitetek?” Őket azonban félelem kerítette hatalmába, és csodálkozva ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”+ 26  És kikötöttek a gerazénusok vidékén,+ mely a Galileával szemközt levő oldalon van. 27  Mikor Jézus partra szállt, szembejött vele egy démontól megszállt férfi a városból. Már jó ideje nem viselt ruhát, és nem házban lakott, hanem a sírok* között.+ 28  Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult elé, és hangos szóval ezt mondta: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Kérve kérlek, ne kínozz!”+ 29  (Jézus ugyanis azt parancsolta a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Az már sokszor megragadta őt,*+ és láncokkal meg lábbilincsekkel újra meg újra megkötözték, és őrizték, de ő szétszaggatta a bilincseket, és a démon elhagyatott helyekre hajtotta őt.) 30  Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő ezt mondta: „Légió” – mert sok démon ment bele. 31  És egyre csak kérlelték, hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek.+ 32  Egy jó nagy disznócsorda+ legelt pedig ott a hegyen; így hát kérlelték őt, engedje meg nekik, hogy a disznókba menjenek. És megengedte nekik.+ 33  Erre a démonok kimentek az emberből, és belementek a disznókba. A csorda pedig a szakadék felé rohant, a tóba zuhant, és megfulladt. 34  Amikor a pásztorok látták, mi történt, elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken. 35  Az emberek ekkor kimentek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével, amint ott ült Jézus lábánál,+ félelem fogta el őket. 36  Akik látták az esetet, beszámoltak nekik, hogyan gyógyult meg* a démontól megszállt ember. 37  Ekkor a gerazénusok vidékéről jött sokaság kérte Jézust, hogy távozzon tőlük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Akkor beszállt a csónakba, és elment. 38  A férfi pedig, akiből kimentek a démonok, kérve kérte, hogy hadd maradjon vele, de ő elküldte, ezt mondva:+ 39  „Menj haza, és mondd el, mi mindent tett érted Isten.” Az tehát elment, és szerte az egész városban hirdette, mi mindent tett érte Jézus. 40  Amikor Jézus visszatért, a sokaság kedvesen fogadta őt, mivel mindannyian várták.+ 41  Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga egyik vezetője volt. Jézus lábához borult, és könyörögni kezdett neki, hogy menjen el a házába,+ 42  mert az egyetlen lánya, aki mintegy 12 éves volt, haldoklott. Miközben Jézus ment, a sokaság körülötte tolongott. 43  Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása+ volt, és akit senki sem tudott meggyógyítani.+ 44  Hátulról odament Jézushoz, megérintette felsőruhájának a rojtozatát*,+ és azon nyomban elállt a vérfolyása. 45  Jézus erre megkérdezte: „Ki érintett meg?” Amikor mindannyian tagadták, Péter ezt mondta: „Tanító, a sokaság körülzár, és majd összenyom téged.”+ 46  Jézus azonban így szólt: „Valaki megérintett, mert éreztem*, hogy erő+ árad ki belőlem.” 47  Az asszony, látva, hogy nem maradt észrevétlen, remegve előjött, leborult elé, és az egész nép előtt elmondta, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azon nyomban. 48  Ő pedig ezt mondta neki: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál*. Menj békével!”+ 49  Még beszélt, amikor odajött Jairus egyik képviselője, és ezt mondta: „Meghalt a lányod! Ne fáraszd tovább a tanítót!”+ 50  Ennek hallatán Jézus így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül.”+ 51  Amikor odaért a házhoz, Péteren, Jánoson, Jakabon meg a lány apján és anyján kívül senkinek sem hagyta, hogy bemenjen vele. 52  Az emberek pedig mindnyájan sírtak, és a lány miatti bánatukban verték magukat. Ezért ezt mondta: „Ne sírjatok,+ mert nem halt meg, csak alszik.”+ 53  Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta, mivel tudták, hogy meghalt. 54  Ő azonban megfogta a lány kezét, és hangosan ezt mondta neki: „Gyermekem, kelj fel*!”+ 55  És visszatért annak szelleme+, és nyomban felkelt,+ ő pedig meghagyta, hogy adjanak enni a lánynak. 56  És a szülei azt sem tudták, hová legyenek örömükben. Ő pedig utasította őket, hogy senkinek se mondják el, mi történt.+

Lábjegyzetek

Vagy: „megadta”.
Vagy: „emléksírok”.
Esetleg: „az már hosszú ideje fogva tartotta őt”.
Vagy: „menekült meg”.
Vagy: „a szélét”; „a szegélyét”.
Vagy: „tudom”.
Vagy: „megmenekültél”.
Vagy: „ébredj fel”.

Jegyzetek

hirdette: A görög szó alapjelentése: ’nyilvános hírvivőként hirdet’. A hirdetés módján van a hangsúly: nem arról van szó, hogy valaki előadást tart egy csoportnak, hanem hogy nyíltan, a nyilvánosság előtt jelent be valamit.

prédikálva és hirdetve: Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Mária, akit Magdalénának hívtak: Az az asszony, akit gyakran Mária Magdalénának neveztek, először ebben a történetben van megemlítve, mely Jézus prédikálásának második évében játszódik. A megkülönböztető neve, a Magdaléna (jelentése: ’magdalai’; ’Magdalából való’) valószínűleg Magdala városának a nevéből ered. Ez a város a Galileai-tenger nyugati partján, Kapernaum és Tibériás között úgy félúton volt. A feltételezések szerint Mária Magdalában született, vagy ott élt. Mária Magdaléna leginkább a Jézus haláláról és feltámadásáról szóló beszámolóból ismert (Mt 27:55, 56, 61; Mr 15:40; Lk 24:10; Jn 19:25).

szolgál: Az itt használt görög di·a·ko·neʹó ige rokonságban áll a di·aʹko·nosz főnévvel (szolga), mely olyan valakit jelöl, aki folyamatosan alázattal szolgál másokat. Ezt a kifejezést használják Krisztusra (Ró 15:8), Krisztus szolgáira, férfiakra és nőkre egyaránt (Ró 16:1; 1Ko 3:5–7; Kol 1:23), a kisegítőszolgákra (Flp 1:1; 1Ti 3:8), a háziszolgákra (Jn 2:5, 9) és az állami tisztviselőkre (Ró 13:4).

Johanna: Ez a héber Johanán név nőnemű alakja, és azt jelenti, hogy: ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’. Johannát, az egyik olyan asszonyt, akit Jézus meggyógyított, csak kétszer említi a Keresztény görög iratok, és mindkétszer Lukács evangéliumában (Lk 24:10).

Kúzának: Heródes Antipasz megbízottja volt, aki valószínűleg a háza ügyeit vezette.

szolgáltak nekik: Vagy: „támogatták őket”; „gondoskodtak róluk”. A görög di·a·ko·neʹó szó arra utalhat, hogy valaki gondoskodik másokról fizikailag úgy, hogy beszerzi az ennivalót, főz, felszolgálja az ételt, stb. Hasonló értelemben használatos a Lk 10:40-ben („felszolgál”), a Lk 12:37-ben és 17:8-ban („szolgál”), valamint a Cs 6:2-ben („ételt oszt szét”). De mindenféle más, személyes jellegű szolgálatra is utalhat. Itt azt fejezi ki, hogy a 2. és 3. versben említett asszonyok hogyan támogatták Jézust és a tanítványait, hogy el tudják látni az Istentől kapott feladatukat. Ezáltal Istent dicsőítették, aki az értékelése jeleként feljegyeztette a Bibliában, hogy milyen nagylelkűek voltak, és így a jövő nemzedékei is olvashatnak róla (Pl 19:17; Héb 6:10). Ugyanez a görög kifejezés szerepel a Mt 27:55-ben és a Mr 15:41-ben is. (Lásd a Lk 22:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, amely az ezzel rokon di·aʹko·nosz főnévről ír bővebben.)

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetéssel: Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

sziklás talajba: Nem olyan helyre utal, ahol sziklák hevernek szétszórtan a földben, hanem egy olyan területre, ahol az alapkőzet szikla, vagy ahol sziklák állnak ki a földből, és kevés a termőtalaj. A Lk 8:6-ban található párhuzamos beszámoló szerint néhány mag „a sziklára” hullott. Egy ilyen terepen a magok nem tudnak olyan mélyen gyökeret ereszteni, hogy elegendő nedvességhez jussanak.

a tövisbokrok közé: Jézus itt minden bizonnyal nem a teljesen kifejlődött tövisbokorra utal, hanem a felszántott földben benn maradt dudvára. Ezek idővel megnőttek, és megfojtották az újonnan vetett magokat.

a tövisbokrok közé: Lásd a Mt 13:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

szent titkait: A görög mü·sztéʹri·on szó az Új világ fordításban 25-ször „szent titok”-nak van fordítva. Itt többes számban áll, és a kifejezés Isten szándékának azokra a részleteire utal, amelyeket Isten egy meghatározott ideig titokban tart. Utána viszont teljesen feltárja őket, de csak azoknak, akiket kiválaszt, hogy megérthessék azokat (Kol 1:25, 26). Ekkor olyan széles körben kell terjeszteni őket, amennyire csak lehetséges. Ezt mutatják azok a kifejezések is, melyeket a Biblia a szent titokkal kapcsolatban használ, például: „hirdet”, „megismertet” és „nyilvánvaló lesz” (1Ko 2:1; Ef 1:9; 3:3; Kol 1:25, 26; 4:3). Isten legfőbb szent titka annak az azonosítására irányul, hogy Jézus Krisztus a megígért utód, vagyis Messiás (1Mó 3:15; Kol 2:2). Ám ennek a szent titoknak sok részlete van, például az is, hogy milyen szerepet játszik Jézus Isten szándékának a megvalósításában (Kol 4:3). Ahogy Jézus rámutatott, a szent titkok kapcsolatban vannak az egek királyságával, vagyis Isten királyságával, azzal az égi kormányzattal, melynek Jézus a királya (Mr 4:11; Lk 8:10; lásd a Mt 3:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet). A Keresztény görög iratok a mü·sztéʹri·on szót másképp használja, mint az ókori misztériumvallások. Ezek a vallások gyakran termékenységi kultuszokra épültek, melyek igen népszerűek voltak az i. sz. I. században, és azt ígérték a híveiknek, hogy halhatatlanok lesznek, közvetlen kinyilatkoztatásban részesülnek, és misztikus rítusok által kapcsolatba kerülhetnek az istenekkel. Az ilyenfajta titkok nyilvánvalóan nem az igazságon alapultak. Akik ezekhez a misztériumvallásokhoz csatlakoztak, megfogadták, hogy megtartják maguknak a titkokat, hogy azokat homály fedje, szemben az igaz kereszténység szent titkaival, melyeket nyilvánosan hirdettek. Amikor a Szentírás a hamis vallásokkal kapcsolatban használja ezt a szót, az Új világ fordításban „rejtély”-nek van fordítva. (Azzal a három hellyel kapcsolatban, ahol „rejtély”-nek fordítva a mü·sztéʹri·on szó, lásd a 2Te 2:7-hez; és a Jel 17:5, 7-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

lámpát: A bibliai időkben az otthonokban használt lámpa egy kis agyagedény volt, melyet olívaolajjal töltöttek meg.

testvérei: Vagyis Jézus féltestvérei. A nevük a Mt 13:55-ben és a Mr 6:3-ban van feljegyezve. (A „testvér” szó jelentésével kapcsolatban lásd a Mt 13:55-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Ők az én anyám és az én testvéreim: Jézus itt különbséget tesz a vér szerinti testvérei között, akik közül néhányan kétségkívül nem hittek benne (Jn 7:5), és a hittestvérei, vagyis a tanítványai között. Arra mutat rá, hogy noha erős kötelék fűzi a rokonaihoz, még erősebb szálak fűzik azokhoz, akik hallják Isten szavát, és cselekszik azt.

túlsó partjára: Vagyis a Galileai-tenger keleti partjára.

nagy szélvihar: Ez a kifejezés három görög szónak a fordítása, és szó szerint úgy is vissza lehet adni, hogy „nagyon heves szélvihar”. (Lásd a Mt 8:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Márk nem volt ott ennél az eseménynél, ezért a szélviharról szóló élénk leírása, valamint a beszámolóban említett további részletek arra utalnak, hogy Pétertől szerezhetett tudomást minderről. (Hogy milyen hatással volt Péter Márk evangéliumára, lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.)

heves szélvihar: Ez a kifejezés két görög szónak a fordítása, és szó szerint úgy is vissza lehet adni, hogy „óriási szélvész”. (Lásd a Mr 4:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Galileai-tengernél gyakoriak a nagy viharok. A tó felszíne kb. 210 m-rel fekszik a tengerszint alatt, és a levegő hőmérséklete a víz felett melegebb, mint a környező fennsíkokon és hegyekben. Ez légköri zavarokat és erős szelet okoz, ami hamar fel tudja korbácsolni a hullámokat.

Gadara vidékére: A Galileai-tenger túlsó (keleti) partján fekvő terület. Feltehetően a tengertől Gadara városáig húzódó vidékre utalt. Gadara 10 km-re feküdt a tengertől. A Gadarából származó pénzérméken gyakran látható egy hajó, mely megerősíti, hogy a terület a tengerig húzódhatott. Márk és Lukács „a gerazénusok vidéké”-nek nevezi a tenger túlsó partját. (Lásd a Mr 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A két terület valószínűleg részben lefedte egymást. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt, illetve a B10-es függ.-et.)

gerazénusok: A párhuzamos beszámolók (Mt 8:28–34; Mr 5:1–20; Lk 8:26–39) különféleképpen nevezik meg a helyet, ahol ez az esemény történt. Emellett az egyes beszámolókról készült ókori kéziratok is eltérően fogalmaznak. A legmegbízhatóbb kéziratok szerint Máté írásában eredetileg egy olyan szó szerepelt, melyet úgy lehet fordítani, hogy „gadarénusok” vagy „Gadarából valók”, míg Márk és Lukács beszámolójában a „gerazénusok” szó állt. Ám ahogy ebben a versben a gerazénusok vidékére kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzet is mutatja, mindkét kifejezés nagyjából ugyanarra a területre utal.

gerazénusok: A párhuzamos beszámolók (Mt 8:28–34; Mr 5:1–20; Lk 8:26–39) különféleképpen nevezik meg a helyet, ahol ez az esemény történt. Emellett az egyes beszámolókról készült ókori kéziratok is eltérően fogalmaznak. A legmegbízhatóbb kéziratok szerint Máté írásában eredetileg egy olyan szó szerepelt, melyet úgy lehet fordítani, hogy „gadarénusok” vagy „Gadarából valók”, míg Márk és Lukács beszámolójában a „gerazénusok” szó állt. Ám ahogy ebben a versben a gerazénusok vidékére kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzet is mutatja, mindkét kifejezés nagyjából ugyanarra a területre utal.

a gerazénusok vidékén: Egy terület a szemközt levő oldalon, vagyis a Galileai-tenger keleti partján. A pontos határai napjainkban nem ismertek, és nem tudni pontosan, hol volt ez a vidék. Vannak, akik a gerazénusok vidékét Kurszi környékével hozzák összefüggésbe, mely a Galileai-tenger keleti partján lévő meredek lejtők közelében található. Mások viszont úgy vélik, hogy a Galileai-tengertől 55 km-re dél-délkeletre lévő Gerasza (Dzseras) városa körüli hatalmas körzetet jelölhette. A Mt 8:28 „Gadara vidéké”-nek nevezi. (Lásd a Mt 8:28-hoz és a Mr 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Bár a megnevezések eltérőek, nagyjából ugyanarra a területre utalnak a Galileai-tenger keleti partján, illetve a területek valószínűleg részben lefedték egymást. Tehát a beszámolók nincsenek ellentmondásban egymással. (Lásd még az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt, illetve a B10-es függ.-et.)

gerazénusok: Lásd a Mr 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

sírok: Vagy: „emléksírok”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.) Ezek a sírok nyilvánvalóan barlangok vagy kőbe vájt üregek voltak, általában a városon kívül. A zsidók messziről kerülték ezeket a helyeket, nehogy szertartásilag tisztátalanná váljanak, és így őrült vagy démontól megszállt emberek tanyáztak arrafelé.

egy démontól megszállt férfi: Máté (8:28) két emberről ír, Márk (5:2) és Lukács viszont csak egyről. Márk és Lukács minden bizonnyal azért irányítja a figyelmet csak az egyik démontól megszállt emberre, mert Jézus vele beszélt, és az ő esete szembetűnőbb volt. Elképzelhető, hogy ez a férfi erőszakosabb volt, és hosszabb ideje állt a démonok befolyása alatt. Az is lehet, hogy miután a két férfi meggyógyult, csak az egyikük akart Jézussal menni (Lk 8:37–39).

sírok: Lásd a Mt 8:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Mit akarsz tőlem. . .?: Vagy: „Mi közöm hozzád?” Ezt a költői kérdést szó szerint így lehet fordítani: „Mi ez nekem és neked?” Ez egy sémi idióma, mely megtalálható a Héber iratokban (Bí 11:12; Jzs 22:24; 2Sá 16:10; 19:22; 1Ki 17:18, lábj.; 2Ki 3:13, lábj.; 2Kr 35:21; Hó 14:8), és ennek a görög megfelelője fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28; Jn 2:4, lábj.). A pontos jelentést a szövegkörnyezet befolyásolja. Ebben a versben (Mr 5:7) ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki, és néhányan úgy adják vissza, hogy „ne zaklass!” vagy „hagyj békén!”. Más szövegkörnyezetben véleménykülönbségre utal, vagy arra, hogy valaki nem akarja azt csinálni, amit javasolnak, de nincsen benne megvetés, önteltség vagy ellenérzés. (Lásd a Jn 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

börtönőröknek: A görög ba·sza·ni·sztészʹ szó, melyet „börtönőröknek” fordítanak, azt jelenti, hogy ’kínzók’, valószínűleg azért, mert a börtönőrök sokszor kegyetlenül kínozták a rabokat. Ám idővel általános értelemben kezdték használni ezt a szót a börtönőrökre, minden bizonnyal azért, mivel a börtönbüntetést egy fajta kínnak tartották, attól függetlenül, hogy kínoztak-e valakit, vagy sem. (Lásd a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Mit akarsz tőlem. . .?: Lásd a Mr 5:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

kínozz: Egy ezzel rokon görög szó szerepel a Mt 18:34-ben a börtönőrökkel kapcsolatban. Ebben a szövegkörnyezetben a „kínoz” ige a Lk 8:31-ben említett mélységben való fogva tartásra vagy bezárásra utalhat. (Lásd a Mt 18:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Légió: Valószínűleg nem ez volt a démontól megszállt ember valódi neve, inkább azt jelzi, hogy sok démon szállta meg. Feltehetően ezeknek a démonoknak a vezetője késztethette arra a férfit, hogy azt mondja, hogy Légió a neve. Az i. sz. I. században egy római légió általában 6000 férfiból állt, ami azt mutatja, hogy rengeteg démonról lehetett szó. (Lásd a Mt 26:53-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

kínozz: Egy ezzel rokon görög szó szerepel a Mt 18:34-ben a börtönőrökkel kapcsolatban. Ebben a szövegkörnyezetben tehát a „kínoz” ige úgy tűnik, hogy arra utal, hogy a démonokat fogva tartják vagy bezárják, méghozzá „a mélységbe”, ahogy ez a párhuzamos beszámolóból, a Lk 8:31-ből kiderül.

a mélységbe: Görögül aʹbüsz·szosz, mely azt jelenti, hogy ’mérhetetlen mélység’ vagy ’felmérhetetlen’, ’határtalan’, és olyan helyre utal, ahol valakit fogva tartanak, illetve jelentheti magát a fogva tartást is. Kilencszer fordul elő a Keresztény görög iratokban: itt, a Ró 10:7-ben, és hétszer a Jelenések könyvében. A Jel 20:1–3 leírja, hogy Sátánt ezer évre a mélységbe fogják dobni. A légió démon, akik azt kérték Jézustól, hogy ne küldje őket a mélységbe, talán erre a jövőbeli eseményre gondolt. A 28. versben az egyik démon azt kérte Jézustól, hogy ne kínozza. A Mt 8:29-ben szereplő párhuzamos beszámolóban pedig ezt kérdezték Jézustól a démonok: „Azért jöttél ide, hogy kínozz minket, mielőtt eljönne az ideje?” Vagyis úgy tűnik, a démonok a kínzás alatt a mélységben való fogva tartásukat vagy bebörtönzésüket értették. (Lásd a Szójegyzéket és a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

disznócsorda: A disznó a mózesi törvény értelmében tisztátalan volt (3Mó 11:7), mégis volt egy piac, ahol disznóhúst árultak a Dekapoliszban élő nem zsidóknak, mivel ezt a görögök és a rómaiak is különlegességnek tartották. A beszámoló arra nem tér ki, hogy „a pásztorok” zsidók voltak-e, megszegve ezzel a törvényt (Lk 8:34).

mondd el, mi mindent tett érted Isten: Jézus általában azt parancsolta, hogy ne híreszteljék a csodáit (Mr 1:44; 3:12; 7:36; Lk 5:14), de ennek a férfinak azt mondta, hogy ossza meg a rokonaival, hogy mi történt vele. Jézus feltehetően azért tett így, mert megkérték, hogy hagyja el azt a környéket, így ő maga nem tudott volna tanúskodni nekik. A férfi szavai ellensúlyozhatták azt a kellemetlen történetet, amely a disznók elpusztulásáról terjedhetett el.

az egész városban: Mr 5:20-ban szereplő párhuzamos beszámoló azt írja, hogy „Dekapoliszban”. Az itt említett város tehát minden bizonnyal a Dekapolisz területén fekvő egyik városra utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Dekapolisz” címszót.)

egy egyszülött fiú: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A Bibliában ez a kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. (Lásd a Lk 7:12; 8:42; 9:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) János apostol kizárólag Jézusra utal az írásaiban ezzel a szóval (Jn 3:16, 18; 1Jn 4:9), de sosem azzal kapcsolatban, hogy Jézus emberként megszületett vagy élt. János arra vonatkozóan használja ezt a szót, amikor Jézus az emberi léte előtt a Logosz vagy a Szó volt, aki „kezdetben. . . az Istennel volt”, még „mielőtt a világ lett” (Jn 1:1, 2; 17:5, 24). Jézus azért az „egyszülött fiú”, mert ő Jehova elsőszülöttje, és egyedül őt teremtette meg Isten közvetlenül. Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy „az igaz Isten fiai” vagy „Isten minden fia” (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7), őket Jehova mind az elsőszülött Fia által alkotta meg (Kol 1:15, 16). Összegezve: a mo·no·ge·nészʹ szó egyaránt utal arra, hogy Jézus ’egyedülálló’; ’egyedi’; ’páratlan’, és arra is, hogy egyetlen fia Istennek, akit közvetlenül és egyedül teremtett (1Jn 5:18).

az egyszülött Fiát: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. János apostol az írásaiban kizárólag Jézusra használja ezt a kifejezést (Jn 1:14; 3:18; 1Jn 4:9; lásd a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy Isten fiai, egyedül Jézust hívja úgy, hogy Isten „egyszülött” Fia (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7). Jézus, az elsőszülött Fiú az egyetlen olyan teremtmény, akit az Atyja közvetlenül teremtett, így egyedülálló volt, és különbözött Isten összes többi fiától. Őket Jehova kivétel nélkül az elsőszülött Fia által teremtette meg. A görög mo·no·ge·nészʹ szó hasonló értelemben szerepel, amikor Pál Izsákról mondja azt, hogy Ábrahám egyszülött fia (Héb 11:17). Jóllehet Ábrahámnak lett egy fia Hágártól, Izmael, és több fia is Keturától (1Mó 16:15; 25:1, 2; 1Kr 1:28, 32), Izsák „egyszülött” volt abban az értelemben, hogy ő volt Ábrahám egyetlen olyan fia, aki Isten ígéretének köszönhetően született, és az egyetlen fia Sárának (1Mó 17:16–19).

egyetlen: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valakinek egyetlen gyermeke van. Ugyanezt a görög szót használják a naini özvegy „egyetlen” fiára, illetve egy férfi „egyetlen” fiára, akit Jézus meggyógyított (Lk 7:12; 9:38). A görög Septuaginta a mo·no·ge·nészʹ szóval él, amikor ezt írja Jefte lányáról: „Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya” (Bí 11:34). János apostol írásaiban a mo·no·ge·nészʹ szó ötször Jézusra utal. (Arról, hogy mit jelent a kifejezés Jézussal kapcsolatban, lásd a Jn 1:14; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

vérfolyása: Minden valószínűség szerint egy krónikus, menstruációs folyásról van szó. A mózesi törvény szerint egy ilyen betegségben szenvedő nő szertartásilag tisztátalan volt, és emiatt nem érinthetett meg másokat (3Mó 15:19–27).

Lányom: Ez az egyetlen alkalom, amikor Jézus úgy szólított egy asszonyt, hogy „lányom”, talán a kényes helyzete miatt, vagy mert remegett (Mr 5:33; Lk 8:47). Ez a kedveskedő megszólítás, mely semmilyen utalást nem tartalmaz a nő korára, kiemeli, hogy milyen tapintatosan és gyengéden törődött vele Jézus.

menj békével: Ez az idióma gyakran fordul elő a Görög és a Héber iratokban, és azt jelenti, hogy „légy jó egészségben!” (Lk 7:50; 8:48; Jk 2:16; vesd össze: 1Sá 1:17; 20:42; 25:35; 29:7; 2Sá 15:9; 2Ki 5:19). A gyakran „béké”-nek fordított héber szónak (sá·lómʹ) tág jelentése van. Utalhat háború vagy zűrzavar nélküli állapotra (Bí 4:17; 1Sá 7:14; Pr 3:8); ezenkívül hordozhatja még az egészség, biztonság, épség (1Sá 25:6, lábj.; 2Kr 15:5, lábj.; Jób 5:24, lábj.), jólét (Esz 10:3, lábj.) és barátság gondolatát is (Zs 41:9). A Keresztény görög iratokban a ’béke’ jelentésű görög szót is (ei·réʹné) tág értelemben használták, és a viszálytól mentes állapoton kívül utalhat még jólétre, megmentésre és egyetértésre is.

nem halt meg, csak alszik: A Biblia gyakran hasonlítja a halált az alváshoz (Zs 13:3; Jn 11:11–14; Cs 7:60; 1Ko 7:39; 15:51; 1Te 4:13). Jézus arra készült, hogy visszaadja a kislány életét, és talán azért fogalmazott így, mert utána bemutatta, hogy ahogyan fel lehet ébreszteni valakit a mély álomból, úgy a halálból is lehetséges visszahozni. Jézus a kislány feltámasztásához az Atyjától kapta a hatalmat, „aki életre kelti a halottakat, és úgy hívja a nem létezőket, mintha léteznének” (Ró 4:17).

nem halt meg, csak alszik: Lásd a Mr 5:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

kilehelte utolsó leheletét: Szó szerint: „elengedte a szellemét”. Vagy: „meghalt”; „nem lélegzett tovább”. A „szellem” szó (görögül pneuʹma) itt talán a „lélegzés”-re vagy az „életerő”-re utal, amit a görög ek·pneʹó ige (szó szerint: „kilehel”) használata is megerősít a párhuzamos beszámolóban, a Mr 15:37-ben (ahol úgy lett visszaadva, hogy „meghalt”, vagy a magyarázó jegyzet szerint „kilehelte utolsó leheletét”). Egyesek szerint a „kilehel” szónak fordított görög kifejezés itt arra utal, hogy Jézus önként adta fel az életben maradásért vívott küzdelmet, mivel már minden elvégeztetett (Jn 19:30). Jézus készségesen „halálra adta az életét” (Ézs 53:12; Jn 10:11).

szelleme: Vagy: „életereje”; „lehelete”. A görög pneuʹma szó itt nyilvánvalóan egy földi teremtményben működő életerőre utal, vagy egyszerűen a lélegzésre. (Lásd a Mt 27:50-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Háztartásokban használt lámpatartó
Háztartásokban használt lámpatartó

A képen (1.) látható, háztartásokban használt lámpatartó egy művészi ábrázolás, mely Efézusban és Olaszországban talált, I. századi leletek alapján készült. Ilyen típusú lámpatartója valószínűleg a gazdag családoknak volt. A szegényebb otthonokban a lámpásokat felfüggesztették a mennyezetre, vagy egy falmélyedésbe (2.) tették, de olyan is volt, hogy agyagból vagy fából készült tartóra helyezték.

Első századi halászcsónak
Első századi halászcsónak

Ez a rajz egyrészt egy I. századi halászcsónak maradványai alapján készült el, melyet a Galileai-tenger partjai közelében találtak az iszapban, másrészt pedig egy mozaik alapján, melyet egy I. századi otthonban fedeztek fel Migdal tengerparti városában. Ez a fajta csónak valószínűleg árbóccal és vitorlával volt felszerelve, illetve egy öttagú legénysége volt. A legénységet négy evezős és egy kormányos tette ki, aki a hajó hátsó részén állt egy kis fedélzeten. A csónak kb. 8 m hosszú volt, a közepén pedig kb. 2,5 m széles és 1,25 m mély. Úgy tűnik, hogy legalább 13 ember fért el benne.

Egy galileai halászcsónak maradványai
Egy galileai halászcsónak maradványai

Egy 1985/86-os aszály miatt a Galileai-tenger vízszintje lecsökkent, és így láthatóvá vált egy ókori csónaktest, amely addig az iszapban volt. A csónaktest maradványai 8,2 m hosszúak és 2,3 m szélesek, a csónak legmagasabb pontja pedig 1,3 m. A régészek szerint a csónak valamikor az i. e. I. század és az i. sz. I. század között épült. Ebben az animációban egy rekonstrukció látható a csónakról, amely most egy izraeli múzeumban van kiállítva. A kisfilm azt mutatja be, hogy hogyan nézhetett ki a csónak, amikor úgy 2000 évvel korábban a habokat szelte.

Sziklás part a Galileai-tenger keleti oldalán
Sziklás part a Galileai-tenger keleti oldalán

Jézus a Galileai-tenger keleti partján űzte ki a démonokat két emberből, majd pedig egy disznócsordába küldte a démonokat.

Jézus meggyógyít egy asszonyt
Jézus meggyógyít egy asszonyt

A rémült asszony feltekint Jézusra. Remegve bevallja, hogy azért érintette meg Jézus ruháját, hogy meggyógyuljon a betegségéből, mely 12 éve kínozza. Jézus nem ítéli el, hanem kedvesen ezt mondja: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Menj békével!” (Lk 8:48). Erre a csodára akkor került sor, amikor Jézus útban volt Jairus lányához, hogy meggyógyítsa (Lk 8:41, 42). Ezekből a csodákból látszik, hogy Jézusnak megvan a hatalma ahhoz, hogy mindenféle betegséget meggyógyítson, és amikor az emberiség felett fog uralkodni, egyik alattvalója sem mondja majd: „Beteg vagyok” (Ézs 33:24).