Lukács 5:1–39

5  Egyszer, amikor a Genezáret-tónál állt, a sokaság odatódult hozzá, és figyelt Isten szavára.+  Jézus meglátott két csónakot a tó partján, de a halászok már kiszálltak azokból, és a hálóikat mosták.+  Beszállt az egyik csónakba, amelyik Simoné volt, és megkérte őt, hogy evezzen el egy kicsit a szárazföldtől. Azután leült, és tanítani kezdte a sokaságot a csónakból.  Amikor befejezte a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz ki oda, ahol mély a víz, és eresszétek le a hálóitokat fogásra!”  Simon azonban ezt felelte: „Tanító, egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk,+ de a te szavadra leengedem a hálókat.”  Mikor aztán ezt megtették, rengeteg halat fogtak. Még a hálóik is szakadozni kezdtek.+  Így hát intettek a másik csónakban levő társaiknak, hogy jöjjenek, segítsenek nekik. Azok oda is mentek, és úgy megtöltötték mindkét csónakot, hogy süllyedni kezdtek.  Simon Péter ezt látva, leborult Jézus előtt, és így szólt: „Távozz tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!”  A halfogás miatt ugyanis, melyben részük volt, döbbenet kerítette hatalmába őt, és mindazokat, akik vele voltak, 10  valamint Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait,+ akik Simon társai voltak. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Mostantól majd embereket fogsz ki élve.”+ 11  Így hát visszavitték a csónakokat a szárazföldre, és mindent otthagyva, követték őt.+ 12  Egy másik alkalommal, amikor az egyik városban járt, volt ott egy férfi, akit elborított a lepra. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és kérve kérte őt: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+ 13  Így hát kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” A férfi pedig azonnal kigyógyult a leprából.+ 14  Jézus ekkor utasította őt, hogy senkinek se beszéljen erről.+ Ezt mondta neki: „Menj, mutasd meg magad a papnak, és mutass be áldozatot a megtisztulásodért, ahogyan Mózes előírta,+ hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.”+ 15  Ám egyre inkább terjedt róla a hír, és nagy tömegek gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és hogy meggyógyuljanak betegségeikből.+ 16  Ő azonban gyakran elvonult valamilyen elhagyatott helyre, hogy imádkozzon. 17  Egyik nap, amikor tanított, farizeusok meg a törvény tanítói ültek ott, akik Galilea és Júdea minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. És Jehova ereje vele volt, hogy gyógyítson.+ 18  Egyszer csak férfiak egy béna embert hoztak hordágyon. Megpróbálták bevinni, és odatenni Jézus elé.+ 19  De mivel a sokaság miatt nem találták a módját, hogy bevigyék, felmásztak a tetőre, és a cseréptetőn át leeresztették a hordágyon azok közé, akik Jézus előtt voltak. 20  Amikor Jézus látta a hitüket, ezt mondta a bénának: „A bűneid meg vannak bocsátva.”+ 21  Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek okoskodni, és ezt mondták: „Kicsoda ez, aki káromlásokat szól? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?+ 22  Jézus pedig, mivel tisztán látta okoskodásukat, válaszul ezt mondta nekik: „Min töprengtek magatokban? 23  Melyik könnyebb, azt mondani, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, és járj!«? 24  De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .” Így szólt a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”+ 25  Erre az a szemük láttára felkelt, felvette, amin feküdt, és hazament, dicsőítve Istent. 26  Ez egytől egyig lenyűgözte őket,+ és félelemmel vegyes tisztelettel dicsőítették Istent, ezt mondva: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!” 27  Ezek után pedig kiment, meglátott egy Lévi nevű adószedőt, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”+ 28  Az pedig mindent hátrahagyva felkelt, és követni kezdte őt.+ 29  Aztán Lévi nagy fogadást rendezett neki a házában, és nagyon sokan voltak ott adószedők is, és mások is, akik velük együtt ettek.+ 30  Ekkor a farizeusok és a közülük való írástudók elkezdtek zúgolódni, és ezt mondták a tanítványainak: „Miért esztek és isztok adószedőkkel és bűnösökkel?”+ 31  Jézus így felelt nekik: „Akik egészségesek, azoknak nincs szükségük orvosra, akik viszont betegek, azoknak igen.+ 32  Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket ösztönözzem megbánásra.”+ 33  Ezt mondták neki: „János tanítványai gyakran böjtölnek és könyörögnek, a farizeusokéi úgyszintén, de a tieid esznek és isznak.”+ 34  Jézus ezt kérdezte tőlük: „Böjtre tudjátok-e fogni a vőlegény barátait, míg velük van a vőlegény? 35  De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt+, és akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak.”+ 36  Még egy szemléltetést is mondott nekik: „Senki sem vág foltot új felsőruhából, és nem varrja rá régi ruhára. Ha mégis így tesz, akkor az új folt kiszakítja a régi ruhát, az új ruhából való folt pedig nem is illik a régihez.+ 37  Ezenkívül újbort sem tesz senki régi bortömlőkbe. Ha mégis megteszi, akkor az újbor szétrepeszti a bortömlőket, és kifolyik, a bortömlők pedig tönkremennek. 38  Az újbort inkább új bortömlőkbe kell tenni. 39  Aki óbort ivott, az egy sem akar újat, mert ezt mondja: »Jó a régi.«”

Lábjegyzetek

Jegyzetek

a Galileai-, vagyis a Tibériás-tenger: A Galileai-tengert időnként Tibériás-tengernek hívták, mivel a nyugati partján feküdt egy város, mely a római Tibériusz császárról kapta a nevét (Jn 6:23). A Tibériás-tenger elnevezés itt és a Jn 21:1-ben szerepel. (Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Genezáretnél: Kis területű (kb. 5 × 2,5 km) síkság a Galileai-tenger északnyugati partján. A Lk 5:1 a Galileai-tengert „Genezáret-tó”-nak nevezi.

Genezáret-tónál: Egy másik neve a Galileai-tengernek, mely egy édesvizű tó Izrael északi részén (Mt 4:18). Hívták még Kinneret-tengernek (4Mó 34:11) és Tibériás-tengernek is. (Lásd a Jn 6:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Átlagosan 210 m-rel a tengerszint alatt fekszik. 21 km hosszú észak-déli irányban és 12 km széles kelet-nyugati irányban. A legmélyebb pontja kb. 48 m. Genezáret egy kis területű síkság a tó északnyugati partján. A tudósok egy része úgy véli, hogy a Genezáret név valószínűleg a korábbi héber nevének, a Kinneretnek a görög megfelelője. (Lásd a Mt 14:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt.)

a parton: A Galileai-tenger partján, Kapernaum közelében, van egy olyan hely, mely úgy néz ki, mint egy amfiteátrum. Mivel ez egy jó akusztikájú hely volt, egy nagy tömeg is könnyen figyelemmel tudta kísérni Jézus beszédét a csónakból.

tanítani kezdte a sokaságot a csónakból: Lásd a Mt 13:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

fogtak: Szó szerint: „kerítettek be”, mármint egy hálóval.

magas láz gyötörte: Máté és Márk azt írta, hogy Péter anyósa „lázas betegen feküdt” (Mt 8:14; Mr 1:30). Egyedül Lukács emeli ki – nyilván azért, mert orvos volt –, hogy milyen súlyos volt az állapota, amikor ezt írta róla: „magas láz gyötörte”. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

egy férfi, akit elborított a lepra: A Bibliában említett lepra egy súlyos bőrbetegség volt, ám a Szentírás nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót). Amikor az evangéliumírók, Máté és Márk ugyanerről az esetről írnak, akkor egyszerűen úgy hívják a férfit, hogy „egy leprás” (Mt 8:2; Mr 1:40). Viszont Lukács, az orvos tudta, hogy a leprának különböző stádiumai vannak (Kol 4:14). Lukács beszámolója szerint ezt a férfit elborította a lepra, ezzel pedig kétségkívül arra utalt, hogy a betegség már egy előrehaladott stádiumban volt. (Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, mely versben Lukács egy másik betegség súlyosságáról beszél.)

megérintette: A mózesi törvény értelmében a leprásokat el kellett különíteni, hogy ne fertőzzenek meg másokat (3Mó 13:45, 46; 4Mó 5:1–4). A zsidó vallási vezetők azonban további szabályokat állítottak fel. Például senki sem mehetett négy könyöknél, azaz kb. 1,8 m-nél közelebb egy lepráshoz; ez a távolság szeles napokon 100 könyök, vagyis úgy 45 m volt. Az ilyen szabályok miatt az emberek szívtelenül bántak a leprásokkal. A hagyomány kedvező színben tüntet fel egy rabbit, aki elrejtőzött a leprások elől, és egy másikat is, aki köveket dobált feléjük, hogy távol tartsa őket. Jézust viszont annyira megindította a leprás férfi szomorú helyzete, hogy olyasmit tett, amit más zsidók elképzelhetetlennek tartottak: megérintette őt. Annak ellenére tett így, hogy egyetlen szóval is meg tudta volna gyógyítani (Mt 8:5–13).

Akarom: Jézus nem csupán tudomást vett a leprás kéréséről, hanem azt is kifejezte, hogy mennyire szeretne segíteni rajta. Ez arról árulkodik, hogy nem pusztán kötelességtudatból gyógyította meg.

mutasd meg magad a papnak: A mózesi törvénnyel összhangban egy papnak kellett megerősítenie, hogy egy leprás ember meggyógyult-e. A meggyógyult leprásnak a templomhoz kellett utaznia, és fel kellett ajánlania áldozatként azt, amit Mózes a 3Mó 14:2–32-ben előírt.

mutasd meg magad a papnak: Lásd a Mr 1:44-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Miközben imádkozott: Lukács az evangéliumában különleges figyelmet szentel az imának. Jézus több imájáról is egyedül ő tesz említést. Például itt leírja, hogy Jézus a keresztelkedésekor imádkozott. Hogy többek között milyen jelentőségteljes szavakat mondott ekkor, azt nyilvánvalóan Pál írta le később (Héb 10:5–9). További példák Jézus imáira, melyeket csak Lukács jegyzett fel: Lk 5:16; 6:12; 9:18, 28; 11:1; 23:46.

imádkozni: Csak Lukács említi meg ezt a részletet Jézus elváltozásával kapcsolatban. A következő vers szintén utal rá, hogy Jézus „imádkozott” (Lk 9:29). Más alkalmak, melyeket egyedül Lukács jegyzett fel arról, hogy Jézus imádkozott: Lk 3:21; 5:16; 6:12; 9:18; 11:1; 23:46.

gyakran elvonult valamilyen elhagyatott helyre, hogy imádkozzon: Ez az egyike azoknak az eseteknek, amikor egyedül Lukács tesz említést arról, hogy Jézus imádkozik. (Lásd a Lk 3:21; 9:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A versben szereplő igék igealakja azt jelzi, hogy Jézusnak szokása volt imádkozni. Az „elhagyatott hely”-nek fordított görög szó (eʹré·mosz) gyakran egy pusztára utal, de jelenthet általában véve egy elhagyatott helyet is (Mt 14:13; Mr 1:45; 6:31; Lk 4:42; 8:29). Jézus nem volt remete; szeretett mások társaságában lenni (Mt 9:35, 36; Lk 8:1; 19:7–10; Jn 11:5). De rendszeresen igyekezett félrevonulni, mivel az Atyja társaságát még jobban szerette. Egyedül akart lenni Jehovával, hogy nyíltan és nyugodtan beszélhessen vele imában (Mt 14:23; Mr 1:35).

Jehova ereje: A görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, de nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A szövegkörnyezet egyértelműen azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Istenre utal, és a görög düʹna·misz szó, melyet úgy lehet visszaadni, hogy „erő” vagy „hatalom”, a Septuagintában olyan helyeken szerepel, ahol a héber szöveg Jehova erejére vagy hatalmára utal, és a szövegkörnyezetben megtalálható a tetragram (Zs 21:1, 13; 93:1; 118:15; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 5:17-et).

megbontották a tetőt. . . és a nyíláson át: Az I. századi házak többsége lapos tetejű volt Izraelben, és egy lépcsőn vagy külső létrán lehetett feljutni rá. Márk beszámolójából nem derül ki pontosan, hogy miből volt a ház teteje, de a fagerendákat gyakran ágakkal és náddal takarták be, majd egy réteg föld került rájuk, mellyel összetapasztották őket. Voltak cseréptetős házak is. Lukács beszámolója azt írja, hogy a férfit „a cseréptetőn át” eresztették le. (Lásd a Lk 5:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A béna férfi barátainak nem volt nehéz egy akkora nyílást csinálniuk a tetőre, hogy a hordágyat le tudják engedni az emberekkel teli helyiségbe.

cseréptetőn át: Máté (9:1–8), Márk (2:1–12) és Lukács evangéliuma is beszámol arról, hogy Jézus meggyógyított egy béna embert. A három beszámoló kiegészíti egymást. Máté egyáltalán nem ír arról, hogy a férfit leengedték a tetőn át, Márk viszont elmagyarázza, hogy a férfi barátai megbontották a tetőt, és a nyíláson át leeresztették a férfit egy hordágyon. Lukács úgy fogalmaz, hogy a „cseréptetőn át” engedték le a férfit. (Lásd a Mr 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A „cseréptető”-nek fordított görög szó (keʹra·mosz) utalhat az agyagra, amiből a cserepet készítették, de úgy tűnik, hogy a többes számú alakja itt a cseréptetőre utal. Bizonyítékok vannak rá, hogy az ókori Izraelben használtak cseréptetőt. Bár nem lehet pontosan meghatározni, hogy milyenfajta tetőről ír Márk és Lukács, az egyes cserepeket talán a sárral tapasztott tetőre rakták, vagy valahogyan beágyazták abba. Mindenesetre a beszámolókból egyértelműen látszik, hogy a béna ember barátai sok erőfeszítést tettek, hogy Jézus elé vigyék a férfit. Ez kétségkívül azt bizonyította, hogy milyen nagy a hitük, hiszen mindhárom beszámoló megemlíti, hogy Jézus „látta a hitüket” (Lk 5:20).

a hitük láttán: Az, hogy a „hit” szó többes számú birtokos személyjellel áll, azt mutatja, hogy Jézusnak nem kerülte el a figyelmét, hogy mekkora hite volt az egész csoportnak, nem csupán a béna embernek.

látta a hitüket: Lásd a Mt 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

megbocsásson bűnöket a földön. . .: A három pont arra utal, hogy Jézus megállt a mondat közepén, majd pedig erőteljes bizonyítékát adta az állításának azzal, hogy mindenki előtt meggyógyította a férfit.

Emberfiának: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

megbocsásson bűnöket a földön. . .: Lásd a Mt 9:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Lévit: Mt 9:9-ben található párhuzamos beszámoló Máténak nevezi ezt a tanítványt. Márk és Lukács a Lévi nevet használják, amikor arra utalnak, hogy korábban adószedő volt (Lk 5:27, 29), viszont Máténak nevezik, amikor már az egyik apostolként említik (Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). Az Írásokból nem derül ki, hogy Lévit már azelőtt is hívták-e Máténak, hogy Jézus tanítványa lett. Egyedül Márk írja azt az evangéliumírók közül Máté Léviről, hogy Alfeus fia volt. (Lásd a Mr 3:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

adószedő helyen: Ez egy kisebb épület vagy sátor lehetett, ahol az adószedők ültek, és beszedték a kivitelre szánt, a behozott, illetve az országon áthaladó kereskedelmi áruk utáni adókat. Lévi, másik nevén Máté, adószedő helye Kapernaumban vagy annak közelében volt.

Légy a követőm: Az itt használt görög ige alapjelentése az, hogy „csatlakozik”, „kísér”, „mögötte halad”, de ebben a felszólításban azt jelenti, hogy „tanítványként követ valakit”.

Lévi: Mt 9:9-ben található párhuzamos beszámoló Máténak nevezi ezt a tanítványt. Márk és Lukács a Lévi nevet használják, amikor arra utalnak, hogy korábban adószedő volt (Mr 2:14), viszont Máténak nevezik, amikor már az egyik apostolként említik (Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). Az Írásokból nem derül ki, hogy Lévit már azelőtt is hívták-e Máténak, hogy Jézus tanítványa lett. (Lásd a Mr 2:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

adószedő helyen: Lásd a Mr 2:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Légy a követőm: Lásd a Mr 2:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

adószedők: Sok zsidó szedett adót a római hatóságok részére. Az emberek gyűlölték őket, mivel nemcsak hogy együttműködtek azzal az idegen hatalommal, amelyre nehezteltek, hanem ráadásul még több adót is követeltek, mint a hivatalos ráta. Az adószedőket általában kerülték a zsidó társaik, és ugyanúgy tekintettek rájuk, mint a bűnösökre és a prostituáltakra (Mt 11:19; 21:32).

evett: Vagy: „az asztalnál feküdt”. Közeli kapcsolatot feltételezett az, ha valaki az asztalnál feküdt másokkal. Akkoriban a zsidók rendes körülmények között soha nem feküdtek volna az asztalnál nem zsidókkal, vagyis nem ettek volna együtt velük.

böjtöltök: Vagyis valaki egy korlátozott ideig nem eszik. (Lásd a Szójegyzéket.) Jézus sosem parancsolta a tanítványainak, hogy böjtöljenek, de nem is tiltotta meg nekik. A mózesi törvény hatálya alatt egyes zsidók helyes indítékból megalázták magukat Jehova előtt, és böjtöléssel fejezték ki a bűnbánatukat (1Sá 7:6; 2Kr 20:3).

a vőlegény barátainak: Szó szerint: „a lakodalmas ház fiainak”. Ez az idióma a násznépre, de azon belül is elsősorban a vőlegény barátaira utal.

a vőlegény barátait: Lásd a Mt 9:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Újbort. . . bortömlőkbe: A bibliai időkben megszokott volt, hogy a bort állatbőrben tárolták (1Sá 16:20). A bőrtömlőket háziállatoknak, például kecskéknek vagy juhoknak a teljes bőréből készítették. A régi bortömlők idővel megkeményedtek, és elveszítették a rugalmasságukat. Az új bortömlők viszont ki tudtak tágulni, és így kibírták az újbor erjedése során keletkezett nyomást. (Lásd a Szójegyzékben a „Bortömlő” címszót.)

újbort. . . bortömlőkbe: Lásd a Mt 9:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Jó: Esetleg: „jobb”, néhány kézirat szerint.

Multimédia

Egy galileai halászcsónak maradványai
Egy galileai halászcsónak maradványai

Egy 1985/86-os aszály miatt a Galileai-tenger vízszintje lecsökkent, és így láthatóvá vált egy ókori csónaktest, amely addig az iszapban volt. A csónaktest maradványai 8,2 m hosszúak és 2,3 m szélesek, a csónak legmagasabb pontja pedig 1,3 m. A régészek szerint a csónak valamikor az i. e. I. század és az i. sz. I. század között épült. Ebben az animációban egy rekonstrukció látható a csónakról, amely most egy izraeli múzeumban van kiállítva. A kisfilm azt mutatja be, hogy hogyan nézhetett ki a csónak, amikor úgy 2000 évvel korábban a habokat szelte.

A Galileai-tengerben élő halak
A Galileai-tengerben élő halak

Amikor a Biblia a Galileai-tengert említi, sokszor beszél a halakról, a halászatról és a halászokról is. Ebben a tengerben kb. 18 halfaj él, de csak kb. 10-re szoktak halászni. Ezeket kereskedelmi szempontból 3 fontos csoportba sorolják. Az első csoport a márnák (Barbus longiceps) (1.). Három fajuknak bajusz van a szájuk sarkában, így a szemita nevük, a biní, annyit jelent: ’haj’. Kagylóval, csigával és apróbb halakkal táplálkoznak. A hosszú fejű márna akár 75 cm hosszú és több mint 7 kg súlyú is lehet. A második a mistek, vagyis a mangótilapiák csoportja (Tilapia galilea) (2.). A mist szó arabul annyit jelent: ’fésű’, és ezt a nevet azért kapták, mert öt fajukon fésűre emlékeztető hátuszony látható. A mistek egyik fajtája eléri a 45 cm-es hosszúságot és a mintegy 2 kg-os súlyt. A harmadik csoportba a Kinneret-szardíniák tartoznak (Acanthobrama terrae sanctae) (3.), amelyek kisebbfajta heringekre emlékeztetnek. Ezeket a halakat már ősidők óta pácolva tartósítják.

Első századi halászcsónak
Első századi halászcsónak

Ez a rajz egyrészt egy I. századi halászcsónak maradványai alapján készült el, melyet a Galileai-tenger partjai közelében találtak az iszapban, másrészt pedig egy mozaik alapján, melyet egy I. századi otthonban fedeztek fel Migdal tengerparti városában. Ez a fajta csónak valószínűleg árbóccal és vitorlával volt felszerelve, illetve egy öttagú legénysége volt. A legénységet négy evezős és egy kormányos tette ki, aki a hajó hátsó részén állt egy kis fedélzeten. A csónak kb. 8 m hosszú volt, a közepén pedig kb. 2,5 m széles és 1,25 m mély. Úgy tűnik, hogy legalább 13 ember fért el benne.