helyi bíróságoknak: A Keresztény görög iratokban a görög szü·neʹdri·on szó – mely itt többes számban szerepel, és „helyi bíróságoknak” lett visszaadva – legtöbbször a zsidók legfelsőbb bíróságára, a jeruzsálemi szanhedrinre utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót és a Mt 5:22; 26:59-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) De ez egy általánosan használt szó is volt egy gyülekezetre vagy egy összejövetelre. Itt helyi bíróságokat kell alatta érteni, melyek a zsinagógákban működtek, és a hatáskörük kiterjedt a megkorbácsolásra vagy a kiközösítésre (Mt 23:34; Mr 13:9; Lk 21:12; Jn 9:22; 12:42; 16:2).

szent szolgálatot végezzünk neki: Vagy: „imádjuk őt”. A görög la·treuʹó ige alapvetően szolgálatvégzést jelent. A Szentírásban utalhat az Istennek végzett szolgálatra, az Isten imádatával kapcsolatos szolgálatra (Mt 4:10; Lk 2:37; 4:8; Cs 7:7; Ró 1:9; Flp 3:3; 2Ti 1:3; Héb 9:14; 12:28; Jel 7:15; 22:3) vagy a szentélynél, illetve a templomnál végzett szolgálatra (Héb 8:5; 9:9; 10:2; 13:10). Ezért néhány szövegkörnyezetben úgy is vissza lehet adni, hogy „imád”. Néhány esetben a hamis imádattal kapcsolatban fordul elő a Bibliában abban az értelemben, hogy valaki teremtett dolgokat szolgál vagy imád (Cs 7:42; Ró 1:25).

Kizárnak majd benneteket a zsinagógából: Vagy: „Kiközösítenek majd benneteket.”; „Kitiltanak majd benneteket a zsinagógából.” A görög a·po·szü·naʹgó·gosz melléknév (szó szerint: „el a zsinagógától”) csak itt, valamint a Jn 9:22-ben és 12:42-ben fordul elő. Akit kizártak, azt kerülték, megvetették, és kirekesztették a társadalomból. Ha a többi zsidó nem tartotta vele a kapcsolatot, az a családjára nézve súlyos anyagi következményekkel járt. A zsinagógák elsősorban oktatásra szolgáltak, de időnként a helyi bíróság szerepét is betöltötték, és a hatáskörük kiterjedt a megkorbácsolásra vagy a kiközösítésre. (Lásd a Mt 10:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Amikor Jézus megjövendölte, hogy a tanítványait kizárják a zsinagógából, arra figyelmeztette őket, hogy milyen következményekkel járhat, ha követik őt. Bár korábban már utalt rá a tanítványainak, hogy a világ gyűlölni fogja őket, ez volt az első alkalom, hogy konkrétan azt mondta nekik, hogy néhányukat meg fogják ölni.

szent szolgálatot: Az itt használt görög szó a la·treiʹa, mely egy imádattal összefüggő tettre utal. A Keresztény görög iratokban kizárólag Isten szolgálatával kapcsolatban használatos (Ró 9:4; 12:1; Héb 9:1, 6). (Az ezzel rokon görög la·treuʹó igéről részletesebb információ található a Lk 1:74-hez tartozó magyarázó jegyzetben.)

segítőt: Vagy: „vigasztalót”; „buzdítót”; „szószólót”. A „segítő”-nek fordított szót (pa·raʹklé·tosz) a Biblia a szent szellem (Jn 14:16, 26; 15:26; 16:7) és Jézus (1Jn 2:1) szerepére használja. Szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „az, akit mellé hívnak”, hogy segítsen. Amikor Jézus segítőként utalt a szent szellemre, mely egy személytelen erő, olyan szavakat használt, mint a „megtanít”, „tanúskodik”, „megmutat”, „szól”, „mond”, „hall” (Jn 14:26; 15:26; 16:7–15). Ezeken a helyeken a megszemélyesítésnek nevezett szóképpel élt, vagyis úgy utalt egy élettelen, személytelen dologra, mintha élne. Ez nem szokatlan a Szentírásban, hiszen meg van személyesítve például a bölcsesség, a halál, a bűn és a ki nem érdemelt kedvesség is (Mt 11:19; Lk 7:35; Ró 5:14, 17, 21; 6:12; 7:8–11). Semmi kétség, hogy ezek egyike sem személy. Isten szelleme sokszor van együtt említve más személytelen erővel vagy dologgal, ami szintén azt támasztja alá, hogy a szellem nem személy (Mt 3:11; Cs 6:3, 5; 13:52; 2Ko 6:4–8; Ef 5:18). Néhányan azzal érvelnek, hogy mivel a görögben hímnemű névmásokkal utalnak a segítőre, a szent szellem egy személy (Jn 14:26). Azonban a görög nyelvtan megköveteli, hogy hímnemű névmások szerepeljenek a „segítő” tevékenységének a leírásakor, mivel a „segítő” szó hímnemű (Jn 16:7, 8, 13, 14). Másfelől ha a semlegesnemű „szellem” (pneuʹma) szó áll a szövegben, semlegesnemű névmásokkal történik rá utalás. (Lásd a Jn 14:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

segítő: Lásd a Jn 14:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

segítő: A 14. versben szereplő „az” névmás erre a segítőre utal vissza. Jézus a „segítő” szóval (mely a görögben hímnemű) megszemélyesíti a szent szellemet, egy személytelen erőt, mely semlegesnemű a görögben. (Lásd a Jn 14:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

eljön: Ebben a versben az „eljön” és „megmutatja” igék az előző versben említett „segítő”-re utalnak. (Lásd a Jn 16:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus a megszemélyesítésnek nevezett szóképpel élt, amikor a szent szellemről, egy személytelen erőről úgy beszélt, mint a segítő. Azt mondta, hogy ez a segítő „megtanít”, „tanúskodik”, „megmutat”, „szól”, „mond”, „hall” (Jn 14:26; 15:26; 16:7–15). A megszemélyesítés úgy utal egy élettelen, személytelen dologra, mintha élne. A vers szerint a szellem egyértelműen megmutatja majd a világnak, hogy mi a bűn, vagyis felszínre kerül, hogy a világ nem hisz Isten Fiában. A szellem azt is egyértelműen megmutatja, hogy mi az igazságosság, hiszen Jézus égbe menetele azt bizonyította, hogy igazságos. A szellem azt is megmutatja, hogy miért érdemli meg Sátán, a világ uralkodója Isten ítéletét (Jn 16:9–11). Az „egyértelműen megmutatjá”-nak fordított görög e·legʹkhó szót úgy is vissza lehet adni, hogy „megfedd” (1Ti 5:20; Tit 1:9).

segítő: A 14. versben szereplő „az” névmás erre a segítőre utal vissza. Jézus a „segítő” szóval (mely a görögben hímnemű) megszemélyesíti a szent szellemet, egy személytelen erőt, mely semlegesnemű a görögben. (Lásd a Jn 14:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

segítőt: Vagy: „vigasztalót”; „buzdítót”; „szószólót”. A „segítő”-nek fordított szót (pa·raʹklé·tosz) a Biblia a szent szellem (Jn 14:16, 26; 15:26; 16:7) és Jézus (1Jn 2:1) szerepére használja. Szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „az, akit mellé hívnak”, hogy segítsen. Amikor Jézus segítőként utalt a szent szellemre, mely egy személytelen erő, olyan szavakat használt, mint a „megtanít”, „tanúskodik”, „megmutat”, „szól”, „mond”, „hall” (Jn 14:26; 15:26; 16:7–15). Ezeken a helyeken a megszemélyesítésnek nevezett szóképpel élt, vagyis úgy utalt egy élettelen, személytelen dologra, mintha élne. Ez nem szokatlan a Szentírásban, hiszen meg van személyesítve például a bölcsesség, a halál, a bűn és a ki nem érdemelt kedvesség is (Mt 11:19; Lk 7:35; Ró 5:14, 17, 21; 6:12; 7:8–11). Semmi kétség, hogy ezek egyike sem személy. Isten szelleme sokszor van együtt említve más személytelen erővel vagy dologgal, ami szintén azt támasztja alá, hogy a szellem nem személy (Mt 3:11; Cs 6:3, 5; 13:52; 2Ko 6:4–8; Ef 5:18). Néhányan azzal érvelnek, hogy mivel a görögben hímnemű névmásokkal utalnak a segítőre, a szent szellem egy személy (Jn 14:26). Azonban a görög nyelvtan megköveteli, hogy hímnemű névmások szerepeljenek a „segítő” tevékenységének a leírásakor, mivel a „segítő” szó hímnemű (Jn 16:7, 8, 13, 14). Másfelől ha a semlegesnemű „szellem” (pneuʹma) szó áll a szövegben, semlegesnemű névmásokkal történik rá utalás. (Lásd a Jn 14:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a világ: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. (Vesd össze a Jn 15:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

világnak: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. Az evangéliumírók közül egyedül János idézi Jézusnak azokat a szavait, hogy a követői nem része a világnak, vagyis nem tartoznak a világhoz. Ugyanez a gondolat még kétszer szerepel Jézus utolsó imájában, melyet a hűséges apostolai előtt mondott (Jn 17:14, 16).

világra jött: Jézus itt egy ember születésével szemléltette azt, hogy hogyan fordul örömre a szenvedés és a bánat (Jn 16:20). Egy szülő asszony sok fájdalmat él át, de az abból fakadó öröm, hogy új életet hoz világra, elfeledtet vele minden fájdalmat. Ebben a szövegkörnyezetben a „világ” (görögül koʹszmosz) a szervezett emberi társadalomra, illetve az emberi életre és életkörülményekre utal, melybe beleszületik egy gyermek. A Bibliában időnként ezt jelenti a „világ” szó (1Ko 14:10; 1Ti 6:7; lásd a Lk 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet).

az egész világot: A görög koʹszmosz szónak, melyet általában „világ”-nak fordítanak, az alapjelentése: ’rendszer’, ’rendezettség’. A görög irodalomban utalhat az emberiség világára, és a Keresztény görög iratokban is gyakran ebben az értelemben szerepel. (Lásd a Jn 1:9, 10; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A koʹszmosz szó azonban nem csak az „emberiség” szó szinonimája. A Bibliában megőrzi az eredeti jelentését (’rendszer’, ’rendezettség’), mivel az emberiség világának van egy fajta felépítése: számos kultúrából, törzsből, nemzetből és gazdasági rendszerből tevődik össze (1Jn 3:17; Jel 7:9; 14:6). Ez a jelentése a „világ” szónak ebben és más szövegkörnyezetekben. Ahogy az évszázadok során a világ népessége növekedett, az emberi életet érintő és körbevevő társadalmi rendszer is egyre kiterjedtebb és bonyolultabb lett. (Lásd a Jn 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

bármit: A mintaimában felsorolt témákon kívül (Mt 6:9–13) a Szentírás még rengeteg más körülményt említ, mely hatással van Isten szolgáira, és amelyet belefoglalhatnak az imáikba. A személyes imáink tulajdonképpen az élet minden területét érinthetik (Flp 4:6; 1Pt 5:7; 1Jn 5:14).

hasonlatokban: Vagy: „szóképekben”; „jelképes nyelvezettel”. (Lásd a Jn 10:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

hasonlatot: Az evangéliumírók közül egyedül János használja a görög pa·roi·miʹa szót (Jn 10:6; 16:25, 29). Jelentése hasonló a görög pa·ra·bo·léʹ szóéhoz (’szemléltetés’ vagy ’példázat’); ez utóbbi görög szó gyakran előfordul a többi evangéliumban, Jánoséban viszont egyáltalán nem. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) A pa·roi·miʹa szó is jelenthet hasonlatot vagy analógiát. Péter ugyanezt a kifejezést használja, amikor arról a példabeszédről ír, mely szerint a kutya visszatér a hányásához, és a disznó, hogy a sárban hemperegjen (2Pt 2:22). A görög Septuagintában ugyanez a főnév a címe a Példabeszédek könyvének.

szeret titeket: A görög phi·leʹó igét úgy is lehet fordítani, hogy „kedvel”, „szeret” és „arcon csókol” (Mt 23:6; Jn 12:25; Mr 14:44). Ez a görög ige gyakran egy nagyon szoros kötelékre utal, amely például igaz barátokat fűz össze. Amikor Jézus Lázár sírjához érve „könnyekre fakadt”, az ott levő zsidók ezt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette [a görög phi·leʹó ige egyik formája] őt!” (Jn 11:35, 36). Ezt a görög igét a szülők és a gyerekek közti kapcsolatra is használják (Mt 10:37). A Jn 16:27-ben azt az erőteljes, mélyről fakadó ragaszkodást fejezi ki, amelyet Jehova érez a Fia követői iránt, akárcsak azt a mélyről fakadó érzést, amelyet a tanítványok éreztek Isten Fia iránt. A Jn 5:20-ban pedig azt írja le, hogy az Atya mennyire szereti a Fiút.

általam: Vagy: „velem egységben”. Ebben a szövegkörnyezetben a görög elöljárószó (en) utalhat a cselekvés eszközére („által”), illetve közeli kapcsolatra, egységre is („egységben valakivel”). (Lásd a Jn 10:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Én legyőztem a világot: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó („világ”) az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra vonatkozik. Ugyanebben az értelemben szerepel a Jn 12:31; 15:19; 2Pt 2:5; 3:6; 1Jn 2:15–17; 5:19-ben is. Összességében véve az, ahogyan a világban az emberek gondolkodnak és viselkednek, ellentétben áll Isten akaratával, melyet a Szentírásból tudhatunk meg (1Jn 2:16). Jézus a halála előtti utolsó éjszakán joggal mondhatta: „Én legyőztem a világot.” Ezt úgy tette, hogy nem vált olyanná, mint a világ; nem engedte, hogy az igazságtalan emberi társadalom gondolkodása és viselkedése bármilyen módon is hatással legyen rá. A hitével, hűségével és feddhetetlenségével bebizonyította, hogy Sátánnak, a világ uralkodójának nincs hatalma felette. (Lásd a Jn 14:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) A János 17. fejezetében feljegyzett imájában Jézus kijelentette, hogy sem ő, sem a tanítványai nem része a világnak (Jn 17:15, 16). Amikor pedig Pilátus, a római kormányzó kihallgatta őt, ezt mondta neki: „Az én királyságom nem része e világnak” (Jn 18:36). Több mint 60 évvel Jézus tárgyalása után János a következőket írta ihletés alatt: „a hitünkkel győztük le a világot” (1Jn 5:4, 5).

egységben van velem: Szó szerint: „bennem van”. Ebben a szövegkörnyezetben a görög en elöljárószó közeli kapcsolatra utal. Ennek az elöljárószónak a használata különösen jellemző János és Pál írásaira (Ga 1:22; 3:28; Ef 2:13, 15; 6:1). Az 1Jn 3:24; 4:13, 15-ben arra vonatkozik, hogy milyen kapcsolatban van egy keresztény Istennel. A Jn 17:20–23, ahol ötször fordul elő ez az elöljárószó, szintén megerősíti, hogy ezt a részt úgy is lehet fordítani, hogy „egységben van valakivel”.

nincs hatalma felettem: Szó szerint: „nincs bennem semmije”. Jézus tökéletes volt, nem volt benne semmi hiba vagy helytelen vágy, melyet Sátán kihasználhatott volna, hogy rávegye, hogy ne szolgálja tovább Istent. Az a görög kifejezés, mely itt úgy van visszaadva, hogy „nincs hatalma felettem”, egy héber idiómára emlékeztet, melyet jogi szövegkörnyezetben használtak, és azt jelentette, hogy „nincs követelése velem szemben”. Ezzel ellentétben az Ördög Júdásba bele tudott menni, és így hatalma volt felette (Jn 13:27).