Jelenések 14:1–20

14  Ezután láttam, hogy a bárány+ ott áll a Sion-hegyen+, és vele 144 000-en+, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve+.  Olyan hangot hallottam az égből, amilyen a sok víz zúgása, és amilyen a hangos mennydörgés. A hang, melyet hallottam, olyan volt, mint az énekeseké, akik hárfáznak.  És az ének, amelyet a trón előtt és a négy élő teremtmény+ meg a vének+ előtt énekelnek, mintha új ének+ lenne, és senki sem volt képes megtanulni azt, csak a 144 000+, akiket a földről vettek meg.  Ők azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, igen, ők szüzek.+ Követik a bárányt, bárhová megy is.+ Őket az emberek közül vették meg+ első termésként+ Istennek és a báránynak,  és nem beszéltek megtévesztően. Ők beszennyezetlenek.+  És láttam egy másik angyalt az ég közepén* repülni, és örökkévaló jó hír volt nála, hogy hirdesse azt azoknak, akik a földön laknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.+  Ezt kiáltotta: „Mélységesen tiszteljétek* Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének az órája+. Imádjátok hát azt, aki az eget, a földet, a tengert+ és a vizek forrásait alkotta!”  Egy másik, egy második angyal követte, és ezt mondta: „Elesett! Elesett Nagy Babilon,+ aki az összes nemzetet megitatta a szenvedély* borával, a szexuális erkölcstelenségének* borával!”+  Egy másik angyal, egy harmadik követte őket, és ezt kiáltotta: „Ha valaki imádja a vadállatot+ és a képmását, és jelet visel a homlokán vagy a kezén,+ 10  az inni is fog Isten haragjának a borából, melyet hígítatlanul töltenek ki dühének poharába,+ és kínozni fogják tűzzel és kénnel+ a szent angyalok és a bárány előtt. 11  Kínzásuk füstje pedig felszáll örökkön örökké,+ és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a vadállatot és a képmását, és annak sem, aki viseli nevének a jelét.+ 12  Emiatt van szükség arra, hogy kitartsanak a szentek,+ akik megtartják Isten parancsait, és úgy élnek, hogy hisznek+ Jézusban*.” 13  És hangot hallottam az égből, mely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úr tanítványaiként* halnak meg+ mostantól fogva. Igen – mondja a szellem –, pihenjenek meg a fáradozásaiktól, mivel amit tettek, elkíséri őket.” 14  Ezután egy fehér felhőt láttam, melyen egy emberfiához hasonló valaki+ ült, fején aranykorona, kezében pedig éles sarló volt. 15  Egy másik angyal jött elő a templom szentélyéből, és hangosan így kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, mert eljött az óra az aratásra, mivel teljesen beérett a föld termése.”+ 16  A felhőn ülő pedig nekieresztette a sarlóját, és le lett aratva a föld termése. 17  És megint egy másik angyal jött elő a templom szentélyéből, mely az égben van, és nála is éles sarló volt. 18  És megint egy másik angyal jött elő az oltár felől, neki pedig hatalma volt a tűz fölött. Hangosan így kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki az éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének a fürtjeit, mert a szőlő már beérett.”+ 19  Az angyal pedig nekieresztette a sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának a nagy szőlőprésébe dobta.+ 20  Megtaposták a szőlőt a városon kívül, és a szőlőprésből kiömlő vér a lovak zablájáig ért, és 1600 stadionnyira* terjedt ki.

Lábjegyzetek

Vagy: „odafent”.
Szó szerint: „féljétek”.
Gör.: por·neiʹa. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „harag”.
Vagy: „olyan a hitük, mint Jézusé”.
Vagy: „akik az Úrral egységben”.
Kb. 296 km. Egy stadion 185 m. Lásd: B14-es függ.

Jegyzetek

Multimédia