Gyermekeim: Vagy: „kisgyermekeim”. A görög pai·diʹon szó (a ’gyermek’ jelentésű paisz szó kicsinyített alakja) egy kedveskedő megszólítás, mely apai törődést tükröz. Itt szoros barátságot fejez ki.

nincs mit ennetek?: Vagy: „nincs halatok?” A görög pro·szphaʹgi·on szó egyedül itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Nem bibliai szövegekben olyasmire utal, amit kenyérrel lehet enni. Ebben a szövegkörnyezetben Jézus halászoknak teszi fel ezt a kérdést, ezért minden valószínűség szerint halra gondolt.

akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az első alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10). Az egyik oka ennek az állításnak, hogy ez az evangélium nem hivatkozik név szerint János apostolra, csak a Jn 21:2-ben említi meg Zebedeus fiait. Egy másik ok a Jn 21:20–24-ben található, ahol az „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” kifejezés az evangélium írójára vonatkozik. Továbbá Jézus ezt mondta erről az apostolról: „És ha azt akarom, hogy életben maradjon, míg el nem jövök? Miért foglalkoztat ez téged?” Ez arra enged következtetni, hogy az, akiről itt szó van, sokkal tovább fog élni, mint Péter és a többi apostol – ami pontosan ráillik János apostolra. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 21:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a tanítvány, akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az ötödik alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; Jn 21:2). A Jn 21:20–24-ig terjedő versekből kiderül, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett”, ugyanaz, mint „az a tanítvány, aki. . . leírta ezeket”, vagyis János evangéliumának az írója. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

meztelen voltam: Vagy: „nem voltam kellően felöltözve”. A görög gü·mnoszʹ szó azt is jelentheti, hogy ’lengén öltözött’; ’csak egy alsóruhában’ (Mr 14:52, lábj.).

a tanítvány, akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez a negyedik alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; Jn 21:2; hogy miért mondhatjuk, hogy ez a tanítvány János apostol, lásd a Jn 13:23; 21:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

meztelen volt: Vagy: „lengén volt öltözve”. A görög gü·mnoszʹ szó azt is jelentheti, hogy ’lengén öltözött’; ’csak egy alsóruhában’ (Jk 2:15, lábj.; lásd a Mt 25:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

mintegy 90 méterre: Szó szerint: „úgy 200 könyöknyire”. A görög péʹkhüsz szó (a Mt 6:27, lábj.; Lk 12:25, lábj.; Jel 21:17-ben „könyök”-nek van fordítva) egy rövid távolságot jelöl, hozzávetőlegesen a könyök és a középső ujj hegye közti távolságot értették alatta. Az izraeliták általában azt a könyököt használták, amely 44,5 cm-nek felelt meg. (Lásd a Szójegyzékben a „Könyök” címszót, valamint a B14-es függ.-et.)

Jónás fia: Vagy: „Barjóna”. Sok héber név része volt a héber ben vagy az arámi bar szó (mindkettő jelentése ’fia’), mely után az apa neve állt családnévként. Az, hogy számos tulajdonnévben – például Bertalan, Bartimeus, Barnabás vagy Barjézus nevében – az arámi bar jövevényszó is szerepel, azt támasztja alá, hogy Jézus napjaiban az arámi nyelv hatással volt a beszélt héber nyelvre.

Jézus ezt kérdezte Simon Pétertől: Ez a beszélgetés Jézus és Péter között nem sokkal azután zajlott le, hogy Péter háromszor megtagadta Jézust. Jézus háromszor is megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e, mire „Péter bánatos lett” (Jn 21:17). A Jn 21:15–17-ben feljegyzett történetben két különböző görög ige szerepel: az egyik az a·ga·paʹó, a másik a phi·leʹó. Magyarul mindkettő a szeret igével van visszaadva. Jézus háromszor is ezt kérdezte Pétertől: „Szeretsz engem?” Péter mindháromszor határozottan azt válaszolta, hogy szereti őt. Jézus újra meg újra rámutatott, hogy a szeretetnek arra kell ösztönöznie Pétert, hogy jelképes értelemben legeltesse és terelgesse Jézus tanítványait, akikre ő a bárányaiként vagy juhocskáiként utalt (Jn 21:16, 17; 1Pt 5:1–3). Jézus lehetőséget adott Péternek, hogy háromszor is kimondja, hogy szereti őt, majd rábízta a juhait, hogy gondoskodjon róluk. Péterben így nem maradt semmi kétség azt illetően, hogy megbocsátott-e neki Jézus, amiért háromszor megtagadta őt.

János: Néhány ókori kézirat alapján Péter apostol apjának itt János a neve, más ókori kéziratok szerint pedig Jóna. A Mt 16:17-ben Jézus úgy szólítja Pétert, hogy „Simon, Jónás fia”. (Lásd a Mt 16:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Néhány tudós szerint a János, Jóna és Jónás nevek ugyanannak a héber névnek a görög változatai.

jobban szeretsz engem ezeknél?: Nyelvtanilag az „ezeknél” kifejezést többféleképpen is lehet érteni. Némelyik tudós a következő értelmezés mellett foglal állást: „Jobban szeretsz engem, mint ezeket a tanítványokat?”; „Jobban szeretsz engem, mint ezek a tanítványok?” De valószínűleg arról volt szó, hogy Péter jobban szereti-e Jézust, mint „ezeket a dolgokat”, vagyis a kifogott halakat vagy a halászattal kapcsolatos dolgokat. A lényeg tehát nagyjából ez lehetett: „Jobban szeretsz engem az anyagi javaknál vagy törekvéseknél? Ha igen, akkor legeltesd a bárányaimat.” Ha Péter múltjára gondolunk, indokolt volt a kérdés. Bár Péter Jézus első tanítványai között volt (Jn 1:35–42), nem követte őt azonnal teljes időben, egy időre még visszatért a halászathoz. Néhány hónappal később Jézus arra ösztönözte, hogy hagyja ott a munkáját, és legyen emberek halásza (Mt 4:18–20; Lk 5:1–11). Röviddel Jézus halála után Péter elment halászni, és más apostolok is vele tartottak (Jn 21:2, 3). Úgy tűnik hát, hogy Jézus itt azt hangsúlyozta ki Péternek, hogy el kell döntenie, mi lesz a legfontosabb az életében: a halászat, melyet az éppen kifogott halak jelképeztek, vagy az, hogy „legeltesse” Jézus juhait, azaz követőit (Jn 21:4–8).

szeretsz . . . szeretlek: Lásd a Jn 21:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

juhocskáimat: A görög pro·baʹti·on szó, mely itt és a 17. versben „juhocskák”-nak lett fordítva, a görög „juh” szó kicsinyített alakja. A Keresztény görög iratokban a kicsinyített alak gyakran kedveskedésre vagy kötődésre utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Kicsinyített alak” címszót.)

Jézus ezt kérdezte Simon Pétertől: Ez a beszélgetés Jézus és Péter között nem sokkal azután zajlott le, hogy Péter háromszor megtagadta Jézust. Jézus háromszor is megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e, mire „Péter bánatos lett” (Jn 21:17). A Jn 21:15–17-ben feljegyzett történetben két különböző görög ige szerepel: az egyik az a·ga·paʹó, a másik a phi·leʹó. Magyarul mindkettő a szeret igével van visszaadva. Jézus háromszor is ezt kérdezte Pétertől: „Szeretsz engem?” Péter mindháromszor határozottan azt válaszolta, hogy szereti őt. Jézus újra meg újra rámutatott, hogy a szeretetnek arra kell ösztönöznie Pétert, hogy jelképes értelemben legeltesse és terelgesse Jézus tanítványait, akikre ő a bárányaiként vagy juhocskáiként utalt (Jn 21:16, 17; 1Pt 5:1–3). Jézus lehetőséget adott Péternek, hogy háromszor is kimondja, hogy szereti őt, majd rábízta a juhait, hogy gondoskodjon róluk. Péterben így nem maradt semmi kétség azt illetően, hogy megbocsátott-e neki Jézus, amiért háromszor megtagadta őt.

Harmadszor: Péter háromszor tagadta meg az Urát. Jézus most háromszor is lehetőséget adott neki rá, hogy kifejezze az érzéseit. Péter mindháromszor kijelentette, hogy szereti Jézust, ő pedig azt mondta neki, hogy azáltal mutathatja ki a szeretetét, ha minden más elé helyezi a szent szolgálatot. Más felelős testvérekkel együtt táplálnia, erősítenie és terelgetnie kellett Krisztus nyáját, vagyis a hűséges követőit, akik bár felkentek voltak, szükségük volt minderre (Lk 22:32).

János: Vagyis Keresztelő János. Ennek az evangéliumnak az írója, János apostol, 19-szer utal Keresztelő Jánosra, de a többi evangéliumírótól eltérően sosem használja a „Keresztelő” megnevezést. (Lásd a Mt 3:1-hez és a Mr 1:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) János apostol a három Mária között különbséget tesz (Jn 11:1, 2; 19:25; 20:1). Keresztelő János esetében viszont nem kellett ilyen megkülönböztetést tennie, mivel magára sosem utalt név szerint, és így senki nem érti félre, hogy melyik Jánosról van szó. Ez is azt erősíti meg, hogy János apostol írta ezt az evangéliumot. (Lásd a „János evangéliumának áttekintése” című részt, valamint a Jn címéhez tartozó magyarázó jegyzetet.)

János: A héber Jehó·chá·nánʹ magyar megfelelője, és a jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’. Az evangélium írója nincsen megnevezve. Ám az i. sz. II. és III. századra a könyvet széles körben János apostolnak tulajdonították. Amikor az evangéliumban a János név szerepel, az Keresztelő Jánosra vonatkozik. Ez alól csak a Jn 1:42 és 21:15–17 jelent kivételt, mivel ezekben a versekben Péter apjára utalt Jézus a János névvel. (Lásd a Jn 1:42-höz és 21:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Noha János apostol nincs név szerint megemlítve, rá és a testvérére, Jakabra úgy történik utalás, hogy „Zebedeus fiai” (Jn 21:2; Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; lásd a Jn 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet). Az evangélium záró verseiben az író úgy nevezi magát, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” (Jn 21:20–24), és jó okkal feltételezhetjük, hogy ez a kifejezés János apostolra vonatkozik. (Lásd a Jn 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a tanítvány, akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az ötödik alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; Jn 21:2). A Jn 21:20–24-ig terjedő versekből kiderül, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett”, ugyanaz, mint „az a tanítvány, aki. . . leírta ezeket”, vagyis János evangéliumának az írója. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

aki. . . hátradőlt a mellére: Lásd a Jn 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

közvetlenül Jézus mellett: Szó szerint: „közvetlenül Jézus keblénél”. Ez a kifejezés arra utal, hogy hogyan telepedtek az emberek Jézus napjaiban egy étkezőasztal köré. A vendégek a bal oldalukon feküdtek, a bal kezükkel pedig egy párnán könyököltek. Egy vendég hátra tudott dőlni a mellette lévő barátjának a keblére vagy mellére, és így bizalmasan tudtak beszélgetni (Jn 13:25). Ha egy személy valakinek a keblénél volt, az arra utalt, hogy nagyon kedvelik egymást, jó barátai egymásnak. Minden bizonnyal ez a szokás áll Lukács és János szóhasználata mögött. (Lásd a Lk 16:22, 23-hoz és a Jn 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az első alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10). Az egyik oka ennek az állításnak, hogy ez az evangélium nem hivatkozik név szerint János apostolra, csak a Jn 21:2-ben említi meg Zebedeus fiait. Egy másik ok a Jn 21:20–24-ben található, ahol az „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” kifejezés az evangélium írójára vonatkozik. Továbbá Jézus ezt mondta erről az apostolról: „És ha azt akarom, hogy életben maradjon, míg el nem jövök? Miért foglalkoztat ez téged?” Ez arra enged következtetni, hogy az, akiről itt szó van, sokkal tovább fog élni, mint Péter és a többi apostol – ami pontosan ráillik János apostolra. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 21:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

míg el nem jövök: Ezek a szavak azt az érzést kelthették a többi apostolban, hogy János apostol mindegyiküknél tovább fog élni. És ez feltehetően így is történt, hiszen János még közel 70 évig szolgálta hűségesen Istent, és az apostolok közül valószínűleg ő halt meg utoljára. Ezenkívül a „míg el nem jövök” kifejezésről talán Jézusnak azok a szavai jutottak eszükbe a tanítványoknak, hogy az Emberfia eljön a királyságában (Mt 16:28). János bizonyos értelemben látta Jézus eljövetelét. Az élete vége felé János Pátmosz szigetén volt száműzetésben, és ekkor prófétai látomásokat kapott azokról a lenyűgöző eseményekről, melyekre „az Úr napján” kerül sor, amikor Jézus eljön királyként. Jánosra annyira nagy hatással voltak ezek a különleges látomások, hogy amikor Jézus azt mondta, hogy „igen, hamar eljövök”, ő így kiáltott fel: „Ámen! Jöjj el, Uram, Jézus!” (Jel 1:1, 9, 10; 22:20).

a világot: A görög koʹszmosz szó szorosan kapcsolódik az emberiséghez a görög irodalomban, a Szentírásban pedig még inkább. (Lásd a Jn 1:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A görög művek azonban a világegyetemre és a teremtett dolgokra is utaltak ezzel a görög kifejezéssel. Lehetséges, hogy Pál itt ebben az értelemben használta ezt a szót, mivel arra törekedett, hogy találjon valami közöset a saját és a görög hallgatósága nézeteiben.

még sok egyéb is, amit Jézus tett: János egy hiperbolát használt, amikor azt írta, hogy a világ sem tudná befogadni az összes tekercset (a mai könyv akkori megfelelője), melyre szükség lenne, ha teljes részletességgel szeretné valaki feljegyezni Jézus életét és szolgálatát. A „világ” szó görög megfelelője (koʹszmosz) tág értelemben az egész emberi társadalomra utalhat (az akkor létező könyvtáraival), bár a görög irodalomban előfordult, hogy az egész világegyetemet, vagyis az elképzelhető legnagyobb teret értették alatta. (Vesd össze a Cs 17:24-hez tartozó magyarázó jegyzettel.) János arra gondolt, hogy még sokkal több mindent lehetett volna írni, de a „tekercsében” és az ihletett Szentírás más részeiben elegendő bizonyíték található arra, hogy minden kétséget kizáróan „Jézus a Krisztus, az Isten Fia” (Jn 20:30, 31). János viszonylag rövid írásos feljegyzése gyönyörű képet fest Isten Fiáról.