Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Éleszd újra az első szeretetet!

Éleszd újra az első szeretetet!

7. fejezet

Éleszd újra az első szeretetet!

EFÉZUS

1. Melyik gyülekezetnek szól Jézus első üzenete, és mire emlékezteti a felvigyázókat?

JÉZUS első üzenete az efézusi gyülekezetnek szól. Efézus akkoriban Kis-Ázsia egyik virágzó tengerparti városa volt, nem messze Pátmosz szigetétől. Jézus ezt parancsolja Jánosnak: „Az efézusi gyülekezet angyalának írd meg: ezeket mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, az, aki a hét arany lámpatartó között jár” (Jelenések 2:1). Miként a többi hat üzenetben, Jézus itt is egy olyan sajátosságra hívja fel a figyelmet, amely hatalommal bíró állását jelzi. Arra emlékezteti az efézusi felvigyázókat, hogy az összes vén az ő védelmező felügyelete alá tartozik, és hogy megszemlél minden gyülekezetet. Máig is gyakorolja ezt a szeretetteljes főséget, felügyel a vénekre, és kedvesen pásztorkodik a gyülekezettel kapcsolatban álló valamennyi személy felett. Időről időre kiigazítja a gyülekezeti elrendezéseket, hogy a világosság még fényesebben ragyoghasson. Igen, Jézus az Isten nyájának Főpásztora (Máté 11:28–30; 1Péter 5:2–4).

2. a) Milyen jó dolgokért dicsérte meg Jézus az efézusi gyülekezetet? b) Pál apostol mely tanácsának engedelmeskedtek nyilvánvalóan az efézusi vének?

2 Jézus ezután a hét üzenetet, kettő kivételével, hasonlóképpen kezdi: meleghangú dicsérő szavakkal. Az efézusiaknak küldött üzenete így szól: „Ismerem tetteidet, fáradozásodat és kitartásodat, és tudom, hogy nem viselheted el a rossz embereket, és hogy próbára tetted azokat, akik apostolnak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Kitartást is tanúsítasz, és helytálltál a nevemért, és nem lankadtál el” (Jelenések 2:2, 3). Évekkel korábban Pál apostol figyelmeztette az efézusi véneket az „elnyomó farkasok” veszélyére, azaz a nyáj hitehagyott zavarkeltőire. Továbbá arra szólította fel őket, hogy ’maradjanak ébren’ és legyenek fáradhatatlanok, miként ő (Cselekedetek 20:29, 31). A vének nyilván alkalmazták a tanácsot, mert Jézus most megdicséri őket a fáradozásaikért, a kitartásukért és azért, mert nem lankadtak el.

3. a) Hogyan próbálják a „hamis apostolok” félrevezetni a hűségeseket napjainkban? b) Milyen figyelmeztetést közölt Péter a hitehagyottakkal kapcsolatban?

3 Az Úr napján is megjelennek „hamis apostolok”, akik ’kiforgatott dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat’ (2Korintusz 11:13; Cselekedetek 20:30; Jelenések 1:10). Jónak vélik az összes, egymással viszálykodó szektás felekezetet, azt állítják, hogy Istennek nincs szervezete, és tagadják, hogy Jézus Királyság-hatalmat kapott 1914-ben. Beteljesítik a 2Péter 3:3, 4-ben olvasható próféciát: „az utolsó napokban gúnyolódók jönnek majd a gúnyolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: »Hol van ez a megígért jelenléte? Hiszen attól a naptól fogva, hogy ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan úgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva.«”

4. a) Miben nyilvánul meg a gúnyolódók büszkesége és lázadó szelleme? b) Mi mutatja, hogy a mai keresztények hasonlóak az efézusiakhoz abban, ahogyan a hazug ellenkezőkkel bánnak?

4 Ezek a gúnyolódók lázadoznak az ellen a gondolat ellen, hogy nyilvános kijelentést tegyenek a hitükről (Róma 10:10). A kereszténység papságának szolgálatát, valamint az újságok és a tv-állomások segítségét veszik igénybe ahhoz, hogy hazug beszámolókat terjesszenek korábbi társaikról. A hűségesek hamar felismerik, hogy ezeknek a csalóknak a beszéde és viselkedése nincs összhangban az igazsággal. Az efézusiakhoz hasonlóan a mai keresztények ’sem viselhetik el a rossz embereket’, ezért kiközösítik őket a gyülekezeteikből. *

5. a) Az efézusiak milyen hiányosságáról beszélt Jézus? b) Mely szavakra kellett volna emlékezniük az efézusiaknak?

5 Most azonban, ahogy a hét gyülekezet közül öt esetében, Jézus egy komoly gondra hívja fel a figyelmet. Ezt mondja az efézusiaknak: „Mindamellett felrovom neked, hogy elhagytad az első szeretetedet” (Jelenések 2:4). Nem lett volna szabad kudarcot vallaniuk ezen a téren, hiszen Pál 35 évvel korábban írt nekik Isten ’nagy szeretetéről, mellyel szerette őket’, emellett így buzdította őket: „Legyetek tehát az Isten utánzóivá mint szeretett gyermekek, és továbbra is szeretetben járjatok, mint ahogy a Krisztus is szeretett benneteket” (Efézus 2:4; 5:1, 2). Továbbá Jézus szavainak is kitörölhetetlenül a szívükbe kellett volna vésődniük: „Jehova, a mi Istenünk egy Jehova, és szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel” (Márk 12:29–31). Az efézusiak elveszítették az első szeretetüket.

6. a) Milyen veszélyektől és hajlamoktól kell őrizkednünk akár hosszú, akár rövid ideje szolgálunk a gyülekezetben? b) Mire kellene ösztönöznie az Isten iránt érzett szeretetünknek?

6 Akár hosszú, akár rövid ideje szolgálunk a gyülekezetben, őrizkednünk kell attól, hogy elveszítsük a Jehova iránt érzett első szeretetünket. Mégis hogyan történhet meg, hogy elveszítjük a szeretetünket? Talán megengedjük, hogy olyan érzések fejlődjenek ki bennünk, mint a világi munkahelyhez való ragaszkodás, a sok pénz utáni vágy, vagy engedjük, hogy az élvezetek hajszolása kerüljön az életünk középpontjába. Így előfordulhat, hogy nem szellemi, hanem testi gondolkodásúvá válunk (Róma 8:5–8; 1Timóteusz 4:8; 6:9, 10). A Jehova iránt érzett szeretetünknek arra kellene ösztönöznie, hogy kiigazítsunk minden ilyen hajlamot, és ’továbbra is keressük először a királyságot és az Ő igazságosságát’, hogy így ’az égben gyűjtsünk magunknak kincseket’ (Máté 6:19–21, 31–33).

7. a) Mi indítson bennünket a Jehovának végzett szolgálatunkra? b) Mit mondott János a szeretetről?

7 Mindig a Jehova iránti mélységes szeretet indítson bennünket a neki végzett szolgálatra! Értékeljük nagyra mindazt, amit Jehova és Krisztus tesz értünk! Ahogyan maga János írta később: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a bűneinkért.” Majd így folytatja: „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, egységben marad az Istennel, az Isten pedig egységben marad ővele.” Bárcsak sohase engednénk, hogy meggyengüljön a Jehova iránti, az Úr Jézus Krisztus iránti és az Isten élő Szava iránti szeretetünk! Ezt a szeretetet az Istennek végzett buzgó szolgálatunk mellett azáltal is kimutathatjuk, hogy engedelmeskedünk annak a parancsolatnak, mely tőle van: „aki szereti az Istent, az szeresse a testvérét is” (1János 4:10, 16, 21; Héberek 4:12; lásd még: 1Péter 4:8; Kolosszé 3:10–14; Efézus 4:15).

„A korábbi tetteket cselekedd”

8. Jézus szavai szerint hogyan kellene cselekedniük az efézusiaknak?

8 Ha nem szeretnének kudarcot vallani, az efézusiaknak újra kell éleszteniük a szeretet, mely egykor bennük élt. Jézus így szól hozzájuk: „Ezért emlékezz rá, miből estél ki, tanúsíts megbánást, és a korábbi tetteket cselekedd. Ha nem így teszel, eljövök hozzád, és elmozdítom helyéről a lámpatartódat, hacsak nem tanúsítasz megbánást” (Jelenések 2:5). Hogyan fogadták a keresztények az efézusi gyülekezetben ezeket a szavakat? Nem tudjuk. Reméljük, megbánást tanúsítottak és sikeresen újraélesztették a Jehova iránti szeretetüket. Ha mégsem tették volna, úgy a lámpájuk kioltatik, és a lámpatartójukat elmozdítják a helyéről. Elveszítik azt a kiváltságukat, hogy az igazságot ragyogtassák.

9. a) Milyen biztató szavakkal folytatta Jézus a mondanivalóját? b) Hogyan mulasztották el a gyülekezetek megszívlelni Jézus efézusiaknak adott tanácsát János napjai után?

9 Mindazonáltal Jézus ezekkel a biztató szavakkal folytatja: „Az azonban megvan benned, hogy gyűlölöd Nikolausz szektájának tetteit, melyeket én is gyűlölök” (Jelenések 2:6). Az efézusiak legalább gyűlölték a szektásodást, éppúgy, ahogy az Úr Jézus Krisztus is gyűlöli. Ám az évek múlásával sok gyülekezet nem szívlelte meg Jézus ezen szavait. Hiányzott belőlük a Jehova iránti, az igazság iránti és az egymás iránti szeretet, s ennek következtében szellemi sötétségbe kerültek. Rengeteg, egymással vitázó szektára hullottak szét. „Keresztény” másolók, akikből hiányzott a Jehova iránti szeretet, eltávolították Isten nevét a Biblia görög kézirataiból. A szeretet hiánya teret engedett annak is, hogy a keresztényiség nevében olyan babiloni és görög hitnézeteket tanítsanak, mint például a tüzes pokol, a tisztítótűz és a háromság tantétele. A legtöbb, magát kereszténynek valló személy felhagyott az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálásával, mivel nem érzett szeretetet Isten és az igazság iránt. Egy önző papi osztály uralma alá kerültek, amely létrehozta a saját királyságát itt a földön. (Vesd össze: 1Korintusz 4:8.)

10. Milyen volt a kereszténység vallási helyzete 1918-ban?

10 Amikor 1918-ban megkezdődött az ítélet Isten házán, a kereszténység szektás papsága nyíltan támogatta az első világháborút, arra buzdítva mindkét oldalon a katolikusokat és a protestánsokat, hogy egymást mészárolják (1Péter 4:17). Az efézusi gyülekezettel ellentétben, amely gyűlölte Nikolausz szektájának tetteit, a kereszténység felekezeteinek a tanításai hosszú ideje egymásnak ellentmondó, Isten-ellenes tantételekkel voltak telehintve. Papjaik a világ mellé szegődtek, holott Jézus azt parancsolta a tanítványainak, hogy ne legyenek része annak (János 15:17–19). A gyülekezeteik – figyelmen kívül hagyva a Biblia fő témáját, Isten Királyságát – nem szolgáltak lámpatartókul, hogy ragyogtassák a szentírási igazságot, és a tagjaik sem alkották részét Jehova szellemi templomának. Vezetőik, férfiak és nők egyaránt, nem voltak csillagok, hanem mint ’a törvénytelenség emberének’ tagjai nyilatkoztattak ki (2Tesszalonika 2:3; Malakiás 3:1–3).

11. a) A világ színterén melyik keresztény csoport szívlelte meg 1918-ban Jézusnak az efézusiakhoz intézett szavait? b) Mit tett a János osztály 1919-től kezdődően?

11 A János osztály azonban Jehova iránti és az igazság iránti szeretettel került ki az első világháború viharos napjaiból. Ez a szeretet arra ösztönözte tagjait, hogy lángoló buzgalommal szolgálják Istent. Ellenálltak azoknak, akik megpróbálták becsempészni közéjük a szektásságot azáltal, hogy valósággal bálványozták a Watch Tower Society első elnökét, Charles T. Russellt az 1916-ban bekövetkezett halála után. Az üldözések és a csapások megfegyelmezték ezt a keresztény csoportot, amely a „jól van” szavakkal egyértelműen kedvező ítéletben részesült Urától, és meghívást kapott, hogy menjen be Ura örömébe (Máté 25:21, 23). A világesemények és a saját tapasztalataik során felismerték annak a jelnek a beteljesedését, melyet Jézus adott, hogy jelezze a Királyság-hatalomban való láthatatlan jelenlétét. 1919-től kezdődően még inkább előre törtek, hogy részt vegyenek Jézus nagy horderejű próféciájának a további beteljesedésében: „És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 6:9, 10; 24:3–14). Ha a Jehova iránt érzett szeretetük valamilyen módon hiányos lett volna, attól az időtől kezdve lángra lobbant.

12. a) Milyen felhívás hangzott el 1922-ben egy történelmi jelentőségű kongresszuson? b) Milyen nevet vettek fel az igaz keresztények 1931-ben, és mit bántak meg?

12 Az egyesült államokbeli Cedar Pointban (Ohio állam) 1922. szeptember 5. és 13. között egy történelmi jelentőségű kongresszuson, melyen 18 000-en vettek részt ezek közül a keresztények közül, a következő felhívás hangzott el: „Akkor hát vissza a csatatérre, oh, fiai a Legmagasságosabb Istennek! . . . A világ meg kell, hogy tudja, hogy Jehova az Isten, és hogy Jézus Krisztus a királyok királya és az urak Ura . . . Ezért hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és az ő királyságát!” Jehova drága nevét még kiemelkedőbbé tették. 1931-ben ezek a keresztények kongresszusra gyűltek egybe az egyesült államokbeli Columbusban (Ohio állam), és ott örömmel fogadták és vették fel a Jehova Tanúi nevet, amelyre Isten az Ézsaiásnak adott próféciában utalt (Ézsaiás 43:10, 12). A szervezet legfontosabb folyóiratának a nevét az 1939. március 1-ji angol számmal kezdve Az Őrtorony hirdeti Jehova Királyságát névre változtatták, így adva elsődleges tiszteletet a Teremtőnknek és királyi kormányzatának. Jehova Tanúi, szívükben Jehova iránti megújított szeretettel, megbánták minden lehetséges korábbi mulasztásukat, hogy tiszteljék és magasztalják Jehova nagyszerű nevét és Királyságát (Zsoltárok 106:6, 47, 48).

’Annak, aki győz’

13. a) Milyen áldások várnak az efézusi keresztényekre, amennyiben ’győznek’? b) Hogyan ’győzhetnek’?

13 Végül Jézus, miként a többi üzenetében is, felhívja a figyelmet Isten szellemére, amely ismertté teszi a hűség jutalmát Jézus által. Ezt mondja az efézusiaknak: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek: aki győz, annak meg fogom engedni, hogy egyen az élet fájáról, mely az Isten paradicsomában van” (Jelenések 2:7). A halló fülűek lelkesen megszívlelik ezt a létfontosságú üzenetet, tudva, hogy nem Jézustól, hanem magától Jehovától, a szuverén Úrtól származik, és a szent szelleme, vagyis a tevékeny ereje által jut kifejezésre. És hogyan ’győzhetnek’? Úgy, hogy szorosan követik Jézus nyomdokát, aki haláláig megőrizte a feddhetetlenségét, és kijelenthette: „bátorság! Én legyőztem a világot” (János 8:28; 16:33; lásd még: 1János 5:4).

14. Mire kell utalnia az ’Isten paradicsoma’ kifejezésnek, amelyet Jézus említett?

14 A felkent keresztényeknek, mint például az efézusiaknak, nincs kilátásuk arra, hogy a földi Paradicsomban éljenek. Akkor miként lehetséges, hogy azt kapják jutalmul, hogy ehetnek „az élet fájáról, mely az Isten paradicsomában van”? Ez nem lehet a földön helyreállított Paradicsom, hiszen a 144 000 felkent keresztényt, az efézusi gyülekezet tagjait is beleértve, az emberiség közül vásárolják meg, hogy a Báránnyal, Krisztus Jézussal uralkodjanak az égi Sion-hegyen mint szellemfiak (Efézus 1:5–12; Jelenések 14:1, 4). Ennélfogva itt a kerthez hasonló égi birodalomról lehet csak szó, amelyet ezek a győztesek örökölnek. Ott, „Isten paradicsomában”, igen, Jehova közvetlen jelenlétében e győztesek – akik halhatatlanságot kapnak – folytatják örökké tartó létüket, amit ez esetben az jelképez, hogy esznek az élet fájáról.

15. Miért érdekli módfelett ma a nagy sokaságot Jézusnak a győzelemre vonatkozó buzdítása?

15 Mi a helyzet azokkal a földi lojálisakkal, akik támogatják a 144 000 felkentet? Ezeknek a Tanú-társaknak a nagy sokasága ugyancsak győzelmet arat. Ám az ő reménységük az, hogy beléphetnek a földi Paradicsomba, ahol isznak majd ’az élet vizének folyójából’, és gyógyulást nyernek a folyó mellé ültetett „fák levelei” által (Jelenések 7:4, 9, 17; 22:1, 2). Ha te is tagja vagy ennek a csoportnak, fejezd ki te is a Jehova iránti forró szereteted, és győzz a hitért folytatott harcban! Így elnyerheted az örök élet boldogságát a paradicsomi földön. (Vesd össze: 1János 2:13, 14.)

[Lábjegyzet]

^ 4. bek. A hamis apostolok megjelenésével kapcsolatos történelmi részletek végett lásd az Érveljünk az Írásokból! című könyv 33–40. oldalát; Jehova Tanúi kiadványa.

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 36. oldalon]

Szeretetteljes dicséret Jehovának és a Fiának

Abban az énekeskönyvben, amelyet Jehova népe 1905-ben készített, kétszer annyi ének dicsérte Jézust, mint Jehova Istent. Az 1928-as énekeskönyvben a Jézust felmagasztaló énekek száma körülbelül ugyanannyi volt, mint a Jehovát magasztalóké. A legfrissebb, angolul 1984-ben kiadott énekeskönyvben azonban Jehovát négyszer több ének dicséri, mint Jézust. Ez összhangban van Jézus saját szavaival: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28). A Jehova iránti szeretetnek kell a legfontosabbnak lennie. Ehhez társulnia kell a Jézus iránt érzett mélységes szeretetnek, valamint az értékes áldozata és az Isten Főpapjaként és Királyaként betöltött állása iránti értékelésnek.

[Táblázat a 34. oldalon]

Hogyan adott Jézus tanácsot?

(Utalás a Jelenések könyvének fejezeteire és verseire.)

Felhatal- Egyértel- Helyre-

Üzenet a mazás műen azo- igazítás

gyüleke- tanács- Bevezető nosított és/vagy

zetnek adásra dicséret hiányosság buzdítás Áldások

Efézus 2:1 2:2, 3 2:4 2:5, 6 2:7

Szmirna 2:8 2:92:10 2:11

Pergamon 2:12 2:13 2:14, 15 2:16 2:17

Tiatira 2:18 2:19 2:20, 21 2:24, 25 2:26–28

Szárdisz 3:13:1, 2 3:3, 4 3:5

Filadelfia 3:7 3:83:8–11 3:12

Laodicea 3:143:15–17 3:18–20 3:21