1Korintusz 4:1–21

4  Úgy tekintsenek minket az emberek, mint akik Krisztus szolgái* és Isten szent titkainak+ a sáfárai* vagyunk.  A sáfároktól ez esetben azt várják el, hogy hűek legyenek.  Engem pedig nem igazán foglalkoztat, hogy ti vagy egy emberi törvényszék* megvizsgál-e engem. Sőt, én sem vizsgálom meg magamat.  Mert semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova* az, aki megvizsgál engem.+  Ezért semmit se ítéljetek meg+ idő előtt, míg el nem jön az Úr. Ő fényt derít majd a sötétség titkos dolgaira, és ismertté teszi a szív szándékait, és akkor mindenki Istentől fogja megkapni az őt megillető dicséretet.+  Ezeket a dolgokat pedig, testvérek, az érdeketekben magamra és Apollósra+ alkalmaztam*, hogy a mi esetünkből tanuljátok meg a szabályt: „Ne menjetek túl azokon, amik írva vannak”, hogy ne váljatok büszkévé,+ és ne emeljétek egyik embert a másik fölé.  Mert ki tesz téged mástól különbbé? Igen, mid van, amit nem kaptál?+ Ha meg úgy kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?  Már elégedettek vagytok? Már gazdagok vagytok? Már elkezdtetek királyként uralkodni+ nélkülünk? Bárcsak elkezdtetek volna királyként uralkodni, hogy mi is királyként uralkodhatnánk veletek!+  Mert úgy tűnik nekem, hogy Isten minket, az apostolokat utolsókként tett közszemlére mint halálraítélteket,+ mivelhogy színházi látványosság+ lettünk a világnak és az angyaloknak és az embereknek. 10  Mi bolondok vagyunk+ Krisztus miatt, ti ellenben értelmesek Krisztusért, mi gyengék vagyunk, ti ellenben erősek, titeket tisztelnek, minket azonban gyaláznak. 11  Mind a mai napig egyre csak éhezünk+ és szomjazunk,+ hiányos a ruházatunk,* bántalmaznak minket,+ nincs hol laknunk, 12  és keményen dolgozunk+. Amikor sértegetnek bennünket, áldást mondunk,+ amikor üldöznek, türelmesen kitartunk,+ 13  amikor rágalmaznak minket, szelíden válaszolunk*.+ Olyanok lettünk, mintha a világ szemete volnánk, mindennek a söpredéke, egészen mostanáig. 14  Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. 15  Mert bár 10 000 nevelőtök is lehet Krisztus tanítványai között, atyátok biztosan nincsen sok. Én Krisztus Jézus és a jó hír által atyátok lettem.+ 16  Buzdítalak hát benneteket, hogy kövessétek a példámat.+ 17  Ezért küldöm hozzátok Timóteuszt, minthogy szeretett és hű gyermekem az Úr szolgálatában. Ő majd eszetekbe juttatja, milyen módszerekkel végzem Krisztus Jézus szolgálatát,+ hogyan is tanítok mindenütt, minden gyülekezetben. 18  Némelyek felfuvalkodtak, mintha nem mennék el hozzátok. 19  Pedig rövidesen elmegyek hozzátok, ha Jehova* is úgy akarja, és nem az érdekel, hogy mit mondanak azok, akik felfuvalkodtak, hanem hogy Isten ereje irányítja-e őket. 20  Mert Isten királysága nem a beszéden alapul, hanem az Istentől kapott erőn. 21  Mit akartok, hogy vesszővel menjek el hozzátok,+ vagy szeretettel és szelíden?

Lábjegyzetek

Vagy: „alárendeltjei”.
Vagy: „az intézői”.
Vagy: „bíróság”.
Vagy: „formáltam”.
Szó szerint: „meztelenek vagyunk”.
Szó szerint: „kérlelőn kérünk”.

Jegyzetek

Multimédia