János 15:1–27

15  Én vagyok az igazi szőlőtő, és az Atyám a szőlőműves.  Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít, amelyik pedig gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.+  Ti már tiszták vagytok a szavaim miatt, amelyeket mondtam nektek.+  Maradjatok egységben velem, és én egységben maradok veletek. Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőn marad, ugyanúgy ti sem, csak ha egységben maradtok velem.+  Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki egységben marad velem, és én egységben ővele, az sok gyümölcsöt terem,+ mert tőlem függetlenül semmit sem tehettek*.  Ha valaki nem marad egységben velem, olyan lesz, mint az a szőlővessző, amelyet eldobnak, és elszárad. Az ilyen szőlővesszőket aztán összegyűjtik, a tűzbe dobják őket, és elégnek.+  Ha egységben maradtok velem, és megtartjátok a szavaimat, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok.+  Akkor fogják dicsőíteni az Atyámat, ha a tanítványaimként mindig sok gyümölcsöt teremtek.+  Ahogy az Atya szeret engem,+ úgy szeretlek én is titeket. Tegyetek azért, hogy mindig szerethesselek benneteket. 10  Ha megtartjátok a parancsaimat, mindig szeretni foglak titeket,+ mint ahogy én is megtartottam az Atya parancsait, és ő mindig szeretni fog engem.+ 11  Azért beszéltem nektek ezekről, hogy ti is ugyanúgy örüljetek, ahogy én.+ 12  Azt parancsolom nektek, hogy úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket.+ 13  Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért.+ 14  És ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.+ 15  Nem nevezlek többé rabszolgáknak titeket, mert a rabszolga nem tudja, mit tesz az ura. Inkább barátoknak nevezlek titeket, hiszen elmondtam nektek mindazt, amit az Atyámtól hallottam. 16  Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra jelöltelek ki benneteket, hogy mindig teremjetek gyümölcsöt, olyan gyümölcsöt, amely maradandó, és így bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek.+ 17  Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.+ 18  Ha a világ gyűlöl benneteket, ne feledjétek, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.+ 19  Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelne benneteket, hiszen az övéi lennétek. De mivel nem vagytok része a világnak,+ hanem kiválasztottalak titeket a világból, ezért a világ gyűlöl titeket.+ 20  Tartsátok észben, amit mondtam nektek: a rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.+ Ha az én szavaimat megfogadták, a ti szavaitokat is megfogadják majd. 21  De mindezt azért művelik majd veletek, mert a tanítványaim vagytok, és nem ismerik azt, aki küldött engem.+ 22  Ha nem jöttem volna el, és nem beszéltem volna nekik, nem lenne bűnük.+ Most azonban nincs mentségük a bűnükre.+ 23  Aki engem gyűlöl, az Atyámat is gyűlöli.+ 24  Ha nem vittem volna véghez közöttük mindazt, amit senki más nem vitt véghez, nem lenne bűnük.+ Most azonban láttak is engem, és gyűlöltek is, csakúgy, mint az Atyámat. 25  De azért történt ez, hogy beteljesedjen, ami meg van írva a törvényükben: »Ok nélkül gyűlöltek engem.«+ 26  Amikor eljön a segítő, vagyis az igazság szelleme – melyet elküldök majd nektek az Atyától,+ és amely az Atyától származik –, tanúskodni fog rólam.+ 27  És nektek is tanúskodnotok kell,+ mert kezdettől fogva velem voltatok.

Lábjegyzetek

Vagy: „teremhettek”.

Jegyzetek

Én vagyok az igazi szőlőtő: Jézus metaforája eszünkbe juttathat több szóképet is a Héber iratokból. Ézsaiás próféciája szerint „Izrael népe a seregek Jehovájának szőlőskertje” (Ézs 5:1–7). Jehova is úgy utalt a hűtlen Izraelre, hogy „idegen szőlőtő satnya [hajtása]” és „elkorcsosuló szőlőtő” (Jr 2:21; Hó 10:1, 2). A hűtlen nemzettel ellentétben Jézus „az igazi szőlőtő”, az Atyja pedig a szőlőműves. Miután Jézus szőlővesszőkhöz hasonlította a tanítványait, arra biztatta őket, hogy maradjanak egységben vele. Ahogyan egy szó szerinti szőlővessző is csak akkor maradhat életben és hozhat gyümölcsöt, ha a szőlőtőn marad, úgy a tanítványoknak is egységben kell maradniuk Jézussal, ha szeretnék életben tartani a hitüket, és szeretnének gyümölcsöt teremni. A szemléltetésből az is kiderül, hogy ahogy egy szőlőműves arra számít, hogy a szőlő gyümölcsöt terem, úgy Jehova is ugyanezt várja el azoktól, akik egységben vannak Krisztussal. Ez a szemléltetés kiemeli, hogy nemcsak Jézus igaz követői és Jézus között van egység, hanem a tanítványok és Jézus Atyja között is (Jn 15:2–8).

megtisztítja: Vagy: „megmetszi”. Az itt „megtisztít”-nak fordított görög szó annak a görög szónak az igei alakja, amely a Jn 15:3-ban úgy van visszaadva, hogy „tiszták”.

életét: Vagy: „lelkét”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt egy ember életére utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

Nem nevezlek többé rabszolgáknak titeket: A „rabszolga” szó görög megfelelője (duʹlosz) általában olyan személyekre utal, akik valakinek a tulajdonában vannak (Mt 8:9; 10:24, 25; 13:27). Átvitt értelemben Isten és a Fia, Jézus Krisztus odaadó szolgáira is vonatkozhat, legyenek akár emberek (Cs 2:18; 4:29; Ró 1:1; Ga 1:10), akár angyalok (Jel 19:10, ahol a szünʹdu·losz [rabszolgatárs] szó szerepel). Jelképesen azokat az embereket is érthetjük alatta, akik a bűn (Jn 8:34; Ró 6:16–20) vagy a romlottság rabszolgái (2Pt 2:19). Amikor Jézus feláldozta a tökéletes életét, vérének az értékével megvásárolta azoknak az életét, akik követik őt. Ezért a keresztények nem a magukéi, hanem „Krisztus rabszolgái” (Ef 6:6; 1Ko 6:19, 20; 7:23; Ga 3:13). Habár Jézus a barátainak nevezte az apostolokat, azzal, hogy megváltotta őket a bűntől, a rabszolgái lettek. Időnként ezzel a kifejezéssel utalt a követőire (Jn 15:20).

világnak: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. Az evangéliumírók közül egyedül János idézi Jézusnak azokat a szavait, hogy a követői nem része a világnak, vagyis nem tartoznak a világhoz. Ugyanez a gondolat még kétszer szerepel Jézus utolsó imájában, melyet a hűséges apostolai előtt mondott (Jn 17:14, 16).

neved: Isten személyneve, melyet négy héber betű (יהוה, átírása: JHVH) jelöl, és melyet általában „Jehová”-nak fordítanak magyarul. Az Új világ fordításban 6979-szer szerepel ez a név a Héber iratokban, és 237-szer a Keresztény görög iratokban. (Isten nevének a Keresztény görög iratokban való használatáról lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Vesd össze: 2Mó 34:5, 6; Jel 3:4, lábj.)

mert a tanítványaim vagytok: Szó szerint: „az én nevem miatt”. A Bibliában a „név” kifejezés időnként a név viselőjére utal, a hírnevére és mindarra, amit az adott személy képvisel. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus neve azt a hatalmat és pozíciót is jelöli, amelyet az Atyjától kapott (Mt 28:18; Flp 2:9, 10; Héb 1:3, 4). Jézus itt megmagyarázza, hogy a világi emberek miért művelnek majd rossz dolgokat a követőivel: azért, mert nem ismerik azt, aki küldte őt. Ha ismernék Istent, megértenék és elismernék Jézus nevének a jelentőségét (Cs 4:12). Jézus neve többek között azt jelöli, hogy ő az Isten által kinevezett uralkodó, a királyok királya, aki előtt minden embernek alázatosan meg kell hajolnia, hogy életet nyerhessen (Jn 17:3; Jel 19:11–16; vesd össze: Zs 2:7–12).

a törvényükben: Itt a teljes Héber iratokra utal. Az ezt követő idézet a Zs 35:19; 69:4-ből származik. Ugyanez az értelme a „törvény” szónak a Jn 10:34; 12:34-ben.

segítőt: Vagy: „vigasztalót”; „buzdítót”; „szószólót”. A „segítő”-nek fordított szót (pa·raʹklé·tosz) a Biblia a szent szellem (Jn 14:16, 26; 15:26; 16:7) és Jézus (1Jn 2:1) szerepére használja. Szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „az, akit mellé hívnak”, hogy segítsen. Amikor Jézus segítőként utalt a szent szellemre, mely egy személytelen erő, olyan szavakat használt, mint a „megtanít”, „tanúskodik”, „megmutat”, „szól”, „mond”, „hall” (Jn 14:26; 15:26; 16:7–15). Ezeken a helyeken a megszemélyesítésnek nevezett szóképpel élt, vagyis úgy utalt egy élettelen, személytelen dologra, mintha élne. Ez nem szokatlan a Szentírásban, hiszen meg van személyesítve például a bölcsesség, a halál, a bűn és a ki nem érdemelt kedvesség is (Mt 11:19; Lk 7:35; Ró 5:14, 17, 21; 6:12; 7:8–11). Semmi kétség, hogy ezek egyike sem személy. Isten szelleme sokszor van együtt említve más személytelen erővel vagy dologgal, ami szintén azt támasztja alá, hogy a szellem nem személy (Mt 3:11; Cs 6:3, 5; 13:52; 2Ko 6:4–8; Ef 5:18). Néhányan azzal érvelnek, hogy mivel a görögben hímnemű névmásokkal utalnak a segítőre, a szent szellem egy személy (Jn 14:26). Azonban a görög nyelvtan megköveteli, hogy hímnemű névmások szerepeljenek a „segítő” tevékenységének a leírásakor, mivel a „segítő” szó hímnemű (Jn 16:7, 8, 13, 14). Másfelől ha a semlegesnemű „szellem” (pneuʹma) szó áll a szövegben, semlegesnemű névmásokkal történik rá utalás. (Lásd a Jn 14:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

segítőt: Vagy: „vigasztalót”; „buzdítót”; „szószólót”. A „segítő”-nek fordított szót (pa·raʹklé·tosz) a Biblia a szent szellem (Jn 14:16, 26; 15:26; 16:7) és Jézus (1Jn 2:1) szerepére használja. Szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „az, akit mellé hívnak”, hogy segítsen. Amikor Jézus segítőként utalt a szent szellemre, mely egy személytelen erő, olyan szavakat használt, mint a „megtanít”, „tanúskodik”, „megmutat”, „szól”, „mond”, „hall” (Jn 14:26; 15:26; 16:7–15). Ezeken a helyeken a megszemélyesítésnek nevezett szóképpel élt, vagyis úgy utalt egy élettelen, személytelen dologra, mintha élne. Ez nem szokatlan a Szentírásban, hiszen meg van személyesítve például a bölcsesség, a halál, a bűn és a ki nem érdemelt kedvesség is (Mt 11:19; Lk 7:35; Ró 5:14, 17, 21; 6:12; 7:8–11). Semmi kétség, hogy ezek egyike sem személy. Isten szelleme sokszor van együtt említve más személytelen erővel vagy dologgal, ami szintén azt támasztja alá, hogy a szellem nem személy (Mt 3:11; Cs 6:3, 5; 13:52; 2Ko 6:4–8; Ef 5:18). Néhányan azzal érvelnek, hogy mivel a görögben hímnemű névmásokkal utalnak a segítőre, a szent szellem egy személy (Jn 14:26). Azonban a görög nyelvtan megköveteli, hogy hímnemű névmások szerepeljenek a „segítő” tevékenységének a leírásakor, mivel a „segítő” szó hímnemű (Jn 16:7, 8, 13, 14). Másfelől ha a semlegesnemű „szellem” (pneuʹma) szó áll a szövegben, semlegesnemű névmásokkal történik rá utalás. (Lásd a Jn 14:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

segítő: A 14. versben szereplő „az” névmás erre a segítőre utal vissza. Jézus a „segítő” szóval (mely a görögben hímnemű) megszemélyesíti a szent szellemet, egy személytelen erőt, mely semlegesnemű a görögben. (Lásd a Jn 14:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

segítő: Lásd a Jn 14:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

tanúskodni fog: A görögben itt az e·keiʹnosz hímnemű mutató névmás (magyarul úgy lehetne fordítani, hogy „az”) szerepel, és a segítőre vonatkozik, amely szintén hímnemű. (Lásd a Jn 14:16; 16:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

kezdettől fogva: Vagy: „attól fogva, hogy elkezdtem”, vagyis amikortól Jézus elkezdte a szolgálatát.

Multimédia