Máté 24:1–51

24  Amikor Jézus kifelé tartott a templomból, a tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit.  Erre ő ezt mondta nekik: „Látjátok mindezeket? Higgyétek el, hogy semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”+  Amikor az Olajfák hegyén+ ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és így szóltak: „Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek+ és a világrendszer befejezésének?”+  Jézus pedig így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, nehogy bárki is félrevezessen titeket,+  mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok a Krisztus«, és sokakat félrevezetnek.+  Háborúk zaját fogjátok hallani, és háborúkról kaptok híreket, de ne ijedjetek meg, mert ezeknek meg kell lenniük. Ez azonban még nem a vég.+  Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen,+ és lesznek élelmiszerhiányok+ meg földrengések egyik hely után a másikon.+  Mindez a gyötrő fájások kezdete.  Akkor majd üldöznek+ és megölnek benneteket,+ és a nevem miatt minden nemzet gyűlölni fog titeket.+ 10  Továbbá akkor majd sokan feladják a hitüket, elárulják és gyűlölni fogják egymást. 11  Sok hamis próféta lesz, és sokakat félrevezetnek,+ 12  és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberben kihűl majd a szeretet.+ 13  De aki mindvégig kitart, az megmenekül.+ 14  És a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla,+ és akkor jön el a vég. 15  Mikor tehát meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta beszélt, szent helyen áll+ (az olvasónak tisztánlátásra van szüksége, hogy ezt megértse), 16  akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe.+ 17  Aki a háztetőn van, ne menjen le a házba, hogy kihozza onnan a holmiját, 18  és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza, hogy felkapja a felsőruháját.+ 19  Jaj a terhes és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!+ 20  Kitartóan imádkozzatok, hogy ne télen kelljen menekülnötök, és ne is sabbatnapon, 21  mert akkor nagy nyomorúság lesz,+ olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, nem, és nem is lesz többé.+ 22  Bizony, ha Isten nem rövidítené meg azokat a napokat, senki* sem menekülne meg, de a választottak miatt megrövidíti azokat a napokat.+ 23  Akkor ha valaki azt mondja nektek: »Nézzétek! Itt a Krisztus!«,+ vagy: »Amott van!«, ne higgyétek el.+ 24  Mert hamis krisztusok és hamis próféták+ jönnek, és nagy jeleket meg csodákat tesznek,+ hogy ha lehet, félrevezessék még a választottakat is. 25  Előre figyelmeztettelek titeket. 26  Ha tehát azt mondják nektek, hogy »a pusztában van«, ne menjetek ki, vagy hogy »a belső szobában van«, ne higgyétek el.+ 27  Az Emberfiának a jelenléte a villámláshoz hasonlítható, mely kelettől nyugatig mindenhol látható az égbolton.+ 28  Ahol a tetem, oda gyűlnek a sasok.+ 29  Mindjárt azoknak a napoknak a nyomorúsága után a nap elsötétül,+ a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az égben lévő erők megrázkódnak.+ 30  Akkor megjelenik az Emberfiának jele az égen, és a föld minden nemzete* verni fogja magát bánatában,+ és látni fogja az Emberfiát+ eljönni az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel*.+ 31  És elküldi az angyalait nagy trombitaszóval, azok pedig összegyűjtik a választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig.+ 32  Értsétek meg ezt a szemléltetést a fügefáról: mihelyt fiatal ága rügyezni kezd, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár.+ 33  Hasonlóképpen, amikor látjátok mindezeket, teljesen biztosak lehettek benne, hogy ő* közel van, az ajtónál áll.+ 34  Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek. 35  Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.+ 36  Senki sem tudja, melyik az a nap, és melyik az az óra,+ sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak az Atya.+ 37  Mert amilyenek Noé napjai voltak,+ olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is.+ 38  Mert amilyenek az özönvíz előtti napok voltak – az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,+ 39  és semmit nem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz, és el nem söpörte mindnyájukat+ –, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is. 40  Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják. 41  Két asszony őröl majd kézimalommal: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.+ 42  Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok.+ 43  De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálat idején* jön a tolvaj,+ ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába.+ 44  Emiatt ti is legyetek készen,+ mert olyan órában jön el az Emberfia, amelyben nem gondolnátok. 45  Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik az eledelüket a kellő időben?+ 46  Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön!+ 47  Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi. 48  De ha a rabszolga gonosz, és ezt mondja valamikor is magában: »Késik az én uram«,+ 49  és verni kezdi a rabszolgatársait, és eszik, iszik a megrögzött részegesekkel, 50  akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud,+ 51  és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és arra a helyre dobja, ahol a képmutatók vannak. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „egyetlen test”.
Szó szerint: „törzse”.
Esetleg: „nagy hatalommal és dicsőséggel”.
Vagyis az Emberfia.
Vagy: „az éjszaka melyik időszakában”.

Jegyzetek

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

semmiképpen nem marad itt kő kövön: Jézus próféciája rendkívüli módon teljesedett i. sz. 70-ben, amikor a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomát. Néhány falszakaszt leszámítva a földdel tették egyenlővé a várost.

a vég: Vagy: „a teljes vég”. Az itt használt görög szó (teʹlosz) nem azonos a Mt 24:3-ban „befejezés”-nek fordított görög szóval (szün·teʹlei·a). (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

a vég: Vagy: „a teljes vég”. (Lásd a Mt 24:3, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

az Olajfák hegyén: Jeruzsálemtől keletre helyezkedett el. A várostól a Kidron völgye választotta el. Erről a magas pontról Jézus és a tanítványai, „Péter, Jakab, János és András” (Mr 13:3, 4) jól láthatták a várost és a templomot.

jelenlétednek: A görög pa·ru·sziʹa szó (sok fordítás úgy adja vissza, hogy „eljövetel”) szó szerint ’mellette lét’-et jelent. Valamennyi ideig tartó jelenlétre utal, nem csupán az eljövetelre vagy a megérkezésre. A Mt 24:37–39 is ezt az értelmet támasztja alá, mivel ezek a versek Noé napjait az özönvíz előtt az Emberfiának a jelenlétéhez hasonlítják. A Flp 2:12-ben Pál szintén ezt a görög szót használta, amikor arról írt, hogy a testvérekkel volt, szemben azzal, amikor távol volt tőlük.

világrendszer: Vagy: „kor”. Itt a görög ai·ónʹ szó az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. (Lásd a Szójegyzékben a „Világrendszer[ek]” címszót.)

befejezésének: A görög szün·teʹlei·a szóból származik, mely azt jelenti, hogy ’közös vég’; ’együttes vég’ (Mt 13:39, 40, 49; 28:20; Héb 9:26). Arra az időszakra utal, melynek során az események együttesen elvezetnek a Mt 24:6, 14-ben említett teljes végig, mely versekben egy másik görög szó, a teʹlosz szerepel. (Lásd a Mt 24:6, 14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

a Krisztus: Görögül ho Khri·sztoszʹ. Ez a cím „a Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Josephus zsidó történetíró szerint az i. sz. I. században néhányan azt állították magukról, hogy próféták vagy felszabadítók, és azt ígérték, hogy véget vetnek a római igának. A követőik szemében ők politikai messiások voltak.

befejezésének: A görög szün·teʹlei·a szóból származik, mely azt jelenti, hogy ’közös vég’; ’együttes vég’ (Mt 13:39, 40, 49; 28:20; Héb 9:26). Arra az időszakra utal, melynek során az események együttesen elvezetnek a Mt 24:6, 14-ben említett teljes végig, mely versekben egy másik görög szó, a teʹlosz szerepel. (Lásd a Mt 24:6, 14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

a vég: Vagy: „a teljes vég”. Az itt használt görög szó (teʹlosz) nem azonos a Mt 24:3-ban „befejezés”-nek fordított görög szóval (szün·teʹlei·a). (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

az egész lakott földön. . . minden nemzet: Mindkét kifejezés a prédikálómunka kiterjedtségét hangsúlyozza. A „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Cs 17:31; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Lk 2:1; Cs 24:5). A „nemzet”-nek fordított görög szó (eʹthnosz) általában egy olyan embercsoportra utal, melynek a tagjai többé-kevésbé rokoni kapcsolatban vannak egymással, és közös nyelvet beszélnek. Az ilyen nemzeti vagy etnikai csoportok gyakran egy meghatározott földrajzi helyen élnek.

nemzet: A görög eʹthnosz szó tág jelentésű, és utalhat embereknek arra a csoportjára, akik egy bizonyos politikai vagy földrajzi határon belül élnek, például egy országban, de egy etnikai csoportot is magában foglalhat. (Lásd a Mt 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

támad: Vagy: „felindul”; „felkel”. Itt a görög szónak az az értelme, hogy ’ellenséges szándékkal ellene megy’, és úgy is vissza lehet adni, hogy „fegyvert fog” vagy „harcba száll”.

gyötrő fájások: A görög kifejezés szó szerint a szülésnél tapasztalt heves fájdalomra utal. Bár itt általános értelemben szerepel a gyötrelemre, fájdalomra és szenvedésre, azt is sugallhatja, hogy a szülési fájásokhoz hasonlóan a megjövendölt bajok és szenvedés egyre gyakrabban, egyre hevesebben és egyre hosszabb ideig fog jelentkezni a Mt 24:21-ben említett nagy nyomorúság előtti időszakban.

neved: Isten személyneve, melyet négy héber betű (יהוה, átírása: JHVH) jelöl, és melyet általában „Jehová”-nak fordítanak magyarul. Az Új világ fordításban 6979-szer szerepel ez a név a Héber iratokban, és 237-szer a Keresztény görög iratokban. (Isten nevének a Keresztény görög iratokban való használatáról lásd az A5-ös és a C függ.-eket.) A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit kijelent magáról. (Vesd össze: 2Mó 34:5, 6; Jel 3:4, lábj.)

mert a tanítványaim vagytok: Szó szerint: „az én nevem miatt”. A Bibliában a „név” kifejezés időnként a név viselőjére utal, a hírnevére és mindarra, amit az adott személy képvisel. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus neve azt a hatalmat és pozíciót is jelöli, amelyet az Atyjától kapott (Mt 28:18; Flp 2:9, 10; Héb 1:3, 4). Jézus itt megmagyarázza, hogy a világi emberek miért művelnek majd rossz dolgokat a követőivel: azért, mert nem ismerik azt, aki küldte őt. Ha ismernék Istent, megértenék és elismernék Jézus nevének a jelentőségét (Cs 4:12). Jézus neve többek között azt jelöli, hogy ő az Isten által kinevezett uralkodó, a királyok királya, aki előtt minden embernek alázatosan meg kell hajolnia, hogy életet nyerhessen (Jn 17:3; Jel 19:11–16; vesd össze: Zs 2:7–12).

a nevem miatt: A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit képvisel. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus neve az Atyjától kapott hatalmára és pozíciójára is utal (Mt 28:18; Flp 2:9, 10; Héb 1:3, 4). Jézus itt elmagyarázza, hogy az emberek amiatt fogják gyűlölni a követőit, amit a neve képvisel, vagyis hogy ő az Isten által kinevezett uralkodó, a királyok királya, aki előtt minden embernek meg kell hajolnia az alárendeltsége jeléül ahhoz, hogy elnyerje az életet. (Lásd a Jn 15:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

megbotránkoztak miatta: Vagy: „megbotlottak miatta”. Ebben a szövegkörnyezetben a szkan·da·liʹzó görög szó jelképes botlásra utal, és azt jelenti, hogy ’megbotránkozik’. Úgy is vissza lehet adni, hogy „nem akartak hinni benne”. Más helyeken ez a görög szó azt foglalja magában, hogy valaki bűnbe esik, vagy valakinek a bűnbeesését okozza. (Lásd a Mt 5:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

botlását okozza: A görög szkanʹda·lon szó alatt – melyet úgy is lehetne fordítani, hogy „botláskő” – eredetileg feltehetően egy csapdát értettek, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botot, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatta. Jelképesen egy olyan tettre vagy körülményre utal, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Mt 18:8, 9-ben használt ige, a szkan·da·liʹzó, melyet szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik’, ’bűnbe visz’.

feladják a hitüket: Vagy: „elbotlanak”. A Keresztény görög iratokban a szkan·da·liʹzó görög szó jelképes botlásra utal, és azt foglalja magában, hogy valaki bűnbe esik, vagy valakinek a bűnbeesését okozza. Bibliai szóhasználatban a bűn jelentheti azt is, hogy valaki megszegi Isten egyik erkölcsi törvényét, elveszíti a hitét, vagy elhisz egy hamis tanítást. Ebben a szövegkörnyezetben úgy is lehet fordítani ezt a kifejezést, hogy „beleviszik őket a bűnbe”; „elesnek a hittől”. A görög szót abban az értelemben is lehet használni, hogy „megbotránkozik”. (Lásd a Mt 13:57; 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

törvénytelenség: A „törvénytelenség”-nek fordított görög szó jelentése azt foglalja magában, hogy az emberek megszegik és megvetik a törvényt, mintha nem is lenne. A bibliai szóhasználatban Isten törvényének a semmibevételére utal (Mt 7:23; 2Ko 6:14; 2Te 2:3–7; 1Jn 3:4).

a legtöbb: Nemcsak „sokak”-ra utal általánosságban – ahogy néhány Biblia visszaadja ezt a szót –, hanem „a legtöbb” emberre, akikre hatással lesznek a Mt 24:11, 12-ben említett hamis próféták, illetve a törvénytelenség.

a vég: Vagy: „a teljes vég”. Az itt használt görög szó (teʹlosz) nem azonos a Mt 24:3-ban „befejezés”-nek fordított görög szóval (szün·teʹlei·a). (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

a vég: Vagy: „a teljes vég”. (Lásd a Mt 24:3, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

mindvégig: Lásd a Mt 24:6, 14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.

kitart: A „kitart”-nak fordított görög ige (hü·po·meʹnó) szó szerint azt jelenti, hogy ’megmarad alatta’. Gyakran abban az értelemben szerepel, hogy ’marad, ahelyett hogy elmenekülne’; ’állja a sarat’; ’állhatatos’; ’rendíthetetlen marad’ (Mt 10:22; Ró 12:12; Héb 10:32; Jk 5:11). Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki az üldözés és a próbák ellenére továbbra is Krisztus tanítványaként él (Mt 24:9–12).

királysága: Itt fordul elő először a görög ba·szi·leiʹa szó, mely egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. A Keresztény görög iratokban 162-szer fordul elő ez a görög szó, ebből 55-ször Máté beszámolójában, és legtöbbször Isten égi uralmára utal. Máté olyan gyakran használja ezt a kifejezést, hogy az evangéliumát a királyság evangéliumának is nevezhetjük. (Lásd a Szójegyzékben az „Isten királysága” címszót.)

jó hírt: Itt szerepel először a görög eu·an·geʹli·on szó, melyet néhány magyar fordítás „evangélium”-nak fordít. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van visszaadva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

az Isten királyságáról szóló: A Keresztény görög iratokban a jó hír szorosan kapcsolódik Isten királyságához, melyről Jézus prédikált és tanított. Az „Isten királysága” kifejezés 32-szer szerepel Lukács, 14-szer Márk és 4-szer Máté evangéliumában. Ennek a szinonimáját viszont, az „egek királysága” kifejezést Máté több mint 30-szor használja. (Lásd a Mt 3:2; 24:14-hez és a Mr 1:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

hirdette: A görög szó alapjelentése: ’nyilvános hírvivőként hirdet’. A hirdetés módján van a hangsúly: nem arról van szó, hogy valaki előadást tart egy csoportnak, hanem hogy nyíltan, a nyilvánosság előtt jelent be valamit.

tanúim: Jézus első tanítványai hűséges zsidókként már Jehova tanúi voltak, hiszen tanúskodtak arról, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten (Ézs 43:10–12; 44:8). Most már viszont Jehováról is, és Jézusról is tanúskodniuk kellett. Beszélniük kellett arról, hogy milyen fontos szerepet játszik Jézus abban, hogy Jehova neve meg legyen szentelve a messiási királyság által. Ez Jehova szándékának egy újabb részlete volt. János evangéliumát nem számítva a Cselekedetek könyve többször használja a „tanú” (marʹtüsz), „tanúskodik” (mar·tü·reʹó) és „alaposan tanúskodik” (di·a·mar·tüʹro·mai) kifejezések görög megfelelőit, mint bármely más bibliai könyv. (Lásd a Jn 1:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Cselekedetek könyvén végigvonul az a gondolat, hogy valaki tanúja valaminek, amit látott, illetve alaposan tanúskodik Isten szándékáról, melyben fontos szerepet játszik a királyság és Jézus (Cs 2:32, 40; 3:15; 4:33; 5:32; 8:25; 10:39; 13:31; 18:5; 20:21, 24; 22:20; 23:11; 26:16; 28:23). Néhány I. századi keresztény úgy tanúskodott Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról, hogy a szemtanúi voltak ezeknek, vagyis megerősítették ezeket a történelmi tényeket (Cs 1:21, 22; 10:40, 41). Akik később kezdtek hinni Jézusban, úgy tanúskodtak, hogy elmondták másoknak az életének, a halálának és a feltámadásának a jelentőségét (Cs 22:15; lásd a Jn 18:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

befejezésének: A görög szün·teʹlei·a szóból származik, mely azt jelenti, hogy ’közös vég’; ’együttes vég’ (Mt 13:39, 40, 49; 28:20; Héb 9:26). Arra az időszakra utal, melynek során az események együttesen elvezetnek a Mt 24:6, 14-ben említett teljes végig, mely versekben egy másik görög szó, a teʹlosz szerepel. (Lásd a Mt 24:6, 14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

a vég: Vagy: „a teljes vég”. Az itt használt görög szó (teʹlosz) nem azonos a Mt 24:3-ban „befejezés”-nek fordított görög szóval (szün·teʹlei·a). (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

a királyságról: Vagyis Isten királyságáról. A Keresztény görög iratokban a „jó hír” (lásd a következő magyarázó jegyzetet a jó hírt kifejezéshez) szoros kapcsolatban van Isten királyságával, amely Jézus prédikálásának és tanításának a fő témája volt. (Lásd a Mt 3:2; 4:23-hoz és a Lk 4:43-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

jó hírt: A görög eu·an·geʹli·on szó az eu (jelentése: ’jó’; ’jól’) és az an·gelʹlosz szóból (jelentése: ’aki hírt hoz’; ’aki bejelent [kihirdet]’) származik. (Lásd a Szójegyzéket.) Néhány magyar fordítás „evangélium”-nak adja vissza. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van fordítva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

hirdetni: Vagy: „nyilvánosan kijelenteni”. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

az egész lakott földön. . . minden nemzet: Mindkét kifejezés a prédikálómunka kiterjedtségét hangsúlyozza. A „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Cs 17:31; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Lk 2:1; Cs 24:5). A „nemzet”-nek fordított görög szó (eʹthnosz) általában egy olyan embercsoportra utal, melynek a tagjai többé-kevésbé rokoni kapcsolatban vannak egymással, és közös nyelvet beszélnek. Az ilyen nemzeti vagy etnikai csoportok gyakran egy meghatározott földrajzi helyen élnek.

minden nemzet halljon róla: Szó szerint: „tanúságul minden nemzetnek”. A görög mar·tüʹri·on szó (tanú; tanúság; tanúskodás) és a vele rokon görög szavak gyakran egy adott témával kapcsolatos tények és események részletes elmondására utalnak. (Lásd a Cs 1:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus ezzel arra célzott, hogy az egész világon tanúskodni fognak arról, amit Isten királysága megvalósít majd, és elmondják a királysággal kapcsolatos eseményeket. Arra is rámutatott, hogy ez a világméretű prédikálómunka az egyik kiemelkedő jele lesz a jelenlétének (Mt 24:3). Az, hogy minden nemzetnek tanúskodnak erről, nem jelenti azt, hogy minden nemzet áttér majd az igaz keresztény hitre, csupán arra utal, hogy hallani fogják azt.

a vég: Vagy: „a teljes vég”. (Lásd a Mt 24:3, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a felavatás ünnepe: Az ünnep héber neve, a hanuka (chanuk·káʹ) azt jelenti, hogy ’felavatás’, ’felszentelés’. Ez egy nyolcnapos ünnep volt, mely kiszlév hónap 25-én kezdődött, a téli napforduló táján. (Lásd a Tél szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben és a B15-ös függ.-et.) Annak emlékére tartották meg, hogy i. e. 165-ben újra felavatták a jeruzsálemi templomot. IV. Antiokhosz Epiphanész szír király a megvetése jeléül megszentségtelenítette Jehovának, a zsidók Istenének a templomát. Például egy oltárt épített a nagy oltárra, melyen azelőtt a naponkénti égőáldozatot mutatták be. I. e. 168. kiszlév 25-én disznót áldozott az oltáron, és a húsából készített levest szétfröcskölte a templomban, hogy teljesen beszennyezze azt. Felégette a templom kapuit, lerombolta a papok számára épített helyiségeket, elvitte az aranyoltárt, a jelenlét kenyerének asztalát és az arany lámpatartót. Ezután Jehova templomát egy pogány istennek, az olümposzi Zeusznak szentelte. Két évvel később Makkabeus Júdás visszafoglalta a várost és a templomot. Miután a templomot megtisztították, újból felavatták i. e. 165. kiszlév 25-én, pontosan három évvel azután, hogy Antiokhosz bemutatta Zeusznak az undorító áldozatát az oltáron. Ettől kezdve újból bemutatták a naponkénti égőáldozatokat Jehovának. A Szentírás nem beszél konkrétan arról, hogy Jehova adta-e a győzelmet Makkabeus Júdásnak, vagy hogy ő utasította-e arra, hogy állítsa helyre a templomot. De korábban is előfordult, hogy Jehova más nemzetekből való férfiak által valósította meg az imádatával kapcsolatos szándékát, ilyen volt például a perzsa Círusz (Ézs 45:1). Ezért észszerű arra következtetni, hogy Jehova ekkor egy olyan férfi által valósította meg az akaratát, aki a neki szentelt népből származott. A Szentírás rámutat, hogy a templomnak állnia és működnie kellett, hogy beteljesedhessenek a Messiással, valamint a szolgálatával és az áldozatával kapcsolatos próféciák. A lévitáknak egészen addig be kellett mutatniuk áldozatokat, amíg a Messiás fel nem ajánlott egy értékesebb áldozatot, az életét az emberiségért (Dá 9:27; Jn 2:17; Héb 9:11–14). Krisztus követői nem kaptak rá parancsot, hogy tartsák meg a felavatás ünnepét (Kol 2:16, 17). De sehol nem olvashatunk arról, hogy Jézus vagy a tanítványai elítélték volna ennek az ünnepnek a megtartását.

szent városba: Jeruzsálemre utal, melyet gyakran azért hívnak szentnek, mert ott volt Jehova temploma (Ne 11:1; Ézs 52:1).

a pusztító utálatosság: Dániel megjövendölte, hogy az „utálatosságok” a pusztítással lesznek kapcsolatban (Dá 9:27). Jézus itt rámutat, hogy még nem jelent meg „a pusztító utálatosság”, erre a jövőben fog sor kerülni. 33 évvel Jézus halála után a keresztények tanúi lehettek a prófécia első beteljesedésének, amikor meglátták, hogy a pusztító utálatosság szent helyen áll. Lk 21:20-ban található párhuzamos beszámoló ezt írja: „amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül, biztosak lehettek benne, hogy közel van a pusztulása.” I. sz. 66-ban pogány római seregek vették körül a szent várost, Jeruzsálemet, melyet a zsidók szentnek tartottak, és mely a Róma elleni zsidó felkelés központja volt (Mt 4:5; 27:53). A tisztánlátó keresztények, akik felismerték, hogy az „utálatosság” nem más, mint a római sereg a bálványként tisztelt zászlóival, ezt egy végső jelnek tekintették arra, hogy a hegyekbe meneküljenek (Mt 24:15, 16; Lk 19:43, 44; 21:20–22). Miután a keresztények elmenekültek, a rómaiak elpusztították a várost is, és a nemzetet is. Jeruzsálem i. sz. 70-ben semmisült meg, az utolsó zsidó erődöt, Maszadát pedig i. sz. 73-ban foglalták el a rómaiak. (Vesd össze: Dá 9:25–27.) Az, hogy annak idején a prófécia minden részlete beteljesedett, szilárd biztosítékot nyújt arra, hogy nagyobb mértékben is be fog teljesedni, és ennek csúcspontjaként Jézus eljön majd „az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel” (Mt 24:30). Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy Jézus szavai szerint Dániel próféciája Jézus napjai után fog beteljesedni, és összhangban a zsidó hagyománnyal „a pusztító utálatosság” kifejezést arra az eseményre értik, amikor i. e. 168-ban IV. Antiokhosz (Epiphanész) szír király megszentségtelenítette Jehova templomát Jeruzsálemben. Antiokhosz megpróbálta eltörölni Jehova imádatát, ezért egy oltárt épített Jehova nagy oltárára, és disznókat áldozott fel rajta a pogány istennek, az olümposzi Zeusznak. (Lásd a Jn 10:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Az apokrif könyv, a Makkabeusok első könyve (1:54) hasonló kifejezéssel él, mint Dániel könyve (az utálatosságokat a pusztítással kapcsolja össze), és az i. e. 168-ban történtekre alkalmazza. Ám a zsidó hagyomány és a Makkabeusok első könyvében található beszámoló emberi elképzeléseken, nem pedig ihletett kinyilatkoztatáson alapul. Biztosan utálatot váltott ki, hogy Antiokhosz megszentségtelenítette a templomot, de ez még nem okozta Jeruzsálemnek, a templomnak vagy a zsidó nemzetnek a pusztulását.

szent helyen: A prófécia első beteljesedésében Jeruzsálemre és a templomára utal. (Lásd a Mt 4:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

(az olvasónak tisztánlátásra van szüksége, hogy ezt megértse): Az olvasóknak mindig tisztánlátásra van szükségük, amikor Isten Szavát tanulmányozzák, de kétségkívül még inkább oda kell figyelniük, amikor Dániel próféciájának ezt a részletét szeretnék megérteni. Jézus arra hívta fel a hallgatói figyelmét, hogy ez a prófécia nem a múltban teljesedett be, hanem a jövőben fog. (Lásd a pusztító utálatosság kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

Júdeában: Vagyis Júdea római tartományában.

a hegyekbe: Euszebiosz IV. századi történetíró szerint a Júdeában és Jeruzsálemben élő keresztények a Jordánon keresztül Pellába, a Dekapolisz hegyvidékes területén fekvő városba menekültek.

háztetőn: A házak teteje lapos volt, és sokféle célra használták, például tárolásra (Jzs 2:6), pihenésre (2Sá 11:2), alvásra (1Sá 9:26) és imádathoz kötődő ünnepek megtartására (Ne 8:16–18). Ezért kellett korlátot készíteni rá (5Mó 22:8). Általában egy külső lépcsőn vagy létrán lehetett lejönni a tetőről, anélkül hogy be kellett volna menni a házba. Ez még jobban kiemeli, hogy Jézus figyelmeztetésével összhangban mennyire sürgős volt elmenekülni.

télen: A heves esőzés, az áradások és a hideg miatt télen nehezebb volt utazni, valamint élelmet és szálláshelyet találni (Ezs 10:9, 13).

sabbatnapon: Júdeában és más területeken a sabbat törvényével összefüggő korlátozások megnehezítették, hogy valaki messzire utazzon, és csomagokat vigyen magával; ráadásul sabbatnapon a városkapukat is zárva tartották. (Lásd a Cs 1:12-t és a B12-es függ.-et.)

a Krisztus: Görögül ho Khri·sztoszʹ. Ez a cím „a Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Josephus zsidó történetíró szerint az i. sz. I. században néhányan azt állították magukról, hogy próféták vagy felszabadítók, és azt ígérték, hogy véget vetnek a római igának. A követőik szemében ők politikai messiások voltak.

hamis krisztusok: Vagy: „hamis messiások”. A pszeu doʹkhri sztosz görög szó csak itt és a Mr 13:22-ben található párhuzamos beszámolóban fordul elő. Bárkire utalhat, aki jogtalanul Krisztusnak, vagyis Messiásnak (szó szerint: „felkent”-nek) tartja magát. (Lásd a Mt 24:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

jelenlétednek: A görög pa·ru·sziʹa szó (sok fordítás úgy adja vissza, hogy „eljövetel”) szó szerint ’mellette lét’-et jelent. Valamennyi ideig tartó jelenlétre utal, nem csupán az eljövetelre vagy a megérkezésre. A Mt 24:37–39 is ezt az értelmet támasztja alá, mivel ezek a versek Noé napjait az özönvíz előtt az Emberfiának a jelenlétéhez hasonlítják. A Flp 2:12-ben Pál szintén ezt a görög szót használta, amikor arról írt, hogy a testvérekkel volt, szemben azzal, amikor távol volt tőlük.

az Emberfiának jele: Ez a jel és Jézus jelenlétének a jele, melyről a Mt 24:3 tesz említést, nem ugyanaz. Az itt szereplő jel az Emberfiának az eljövetelével van kapcsolatban, aki mint bíró jön el a nagy nyomorúság idején, hogy kimondja és végrehajtsa az ítéletet. (Lásd az eljönni szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

verni fogja magát bánatában: Vagy: „sírni fog”. Egy személy újra meg újra a kezével ütötte a mellét, így fejezve ki a nagy bánatát vagy bűntudatát (Ézs 32:12; Ná 2:7; Lk 23:48).

látni: Az a görög ige, melyet a „lát” szóval adnak vissza, szó szerint azt jelenti, hogy ’lát valamit’; ’néz valamire’; ’észrevesz valamit’, de átvitt értelemben az a jelentése, hogy ’az értelem szemével lát’, vagyis felismer, felfog (Ef 1:18).

eljönni: Ez az első abból a nyolc helyből, ahol a Máté 24. és 25. fejezete Jézus eljövetelére utal (Mt 24:42, 44, 46; 25:10, 19, 27, 31). Mindegyik előfordulási helyen az „eljön”, „megjön” igékkel fordított görög erʹkho·mai ige egyes alakjai szerepelnek. A kifejezés itt arra utal, hogy valaki az emberekre fordítja a figyelmét, konkrétan pedig arra, hogy Jézus mint bíró eljön, hogy kimondja és végrehajtsa az ítéletét a nagy nyomorúság idején.

az ég felhőin: A felhők gátolnak abban, hogy lássunk valamit, nem pedig elősegítik azt, de a megfigyelők abban az értelemben látnak, hogy megértik az események jelentését (Cs 1:9).

a négy égtáj: Szó szerint: „a négy szél”. Egy idióma, amely az iránytű négy irányára utal: kelet, nyugat, észak és dél, vagyis a jelentése: ’minden irány’; ’mindenhol’ (Jr 49:36; Ez 37:9; Dá 8:8).

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetést: Vagy: „példázatot”; „tanulságot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Az ég és a föld elmúlik: Más bibliaversek rámutatnak, hogy az ég és a föld örökké megmarad (1Mó 9:16; Zs 104:5; Pr 1:4). Jézus talán egy túlzást alkalmazott, amely azt jelenti, hogy még ha bekövetkezne is a lehetetlen, vagyis elmúlna az ég és a föld, az ő szavai akkor is beteljesednek. (Vesd össze: Mt 5:18.) De az is könnyen elképzelhető, hogy az ég és a föld itt a jelképes égre és földre utal, melyekre a Jel 21:1 „a korábbi ég és a korábbi föld” kifejezést használja.

az én szavaim semmiképpen nem múlnak el: Az, hogy az igéhez két görög tagadószó is kapcsolódik, egy gondolat határozott elutasítását fejezi ki, ami erősen hangsúlyozza, hogy Jézus szavai biztosan beteljesednek.

jelenlétednek: A görög pa·ru·sziʹa szó (sok fordítás úgy adja vissza, hogy „eljövetel”) szó szerint ’mellette lét’-et jelent. Valamennyi ideig tartó jelenlétre utal, nem csupán az eljövetelre vagy a megérkezésre. A Mt 24:37–39 is ezt az értelmet támasztja alá, mivel ezek a versek Noé napjait az özönvíz előtt az Emberfiának a jelenlétéhez hasonlítják. A Flp 2:12-ben Pál szintén ezt a görög szót használta, amikor arról írt, hogy a testvérekkel volt, szemben azzal, amikor távol volt tőlük.

jelenlétednek: A görög pa·ru·sziʹa szó (sok fordítás úgy adja vissza, hogy „eljövetel”) szó szerint ’mellette lét’-et jelent. Valamennyi ideig tartó jelenlétre utal, nem csupán az eljövetelre vagy a megérkezésre. A Mt 24:37–39 is ezt az értelmet támasztja alá, mivel ezek a versek Noé napjait az özönvíz előtt az Emberfiának a jelenlétéhez hasonlítják. A Flp 2:12-ben Pál szintén ezt a görög szót használta, amikor arról írt, hogy a testvérekkel volt, szemben azzal, amikor távol volt tőlük.

Noé napjai: A Bibliában a „napjai” szó időnként egy bizonyos személy életidejére vonatkozik (Ézs 1:1; Jr 1:2, 3; Lk 17:28). Itt „Noé napjai” az Emberfiának a jelenlétével vannak összehasonlítva. Egy hasonló kijelentésben, mely a Lk 17:26-ban van feljegyezve, „az Emberfiának napjai” kifejezés szerepel. Jézus tehát nem korlátozza arra a napra az összehasonlítást, amikor Noé napjainak tetőpontjaként eljött az özönvíz. Mivel „Noé napjai” igazából egy többéves időszakot foglaltak magukban, megalapozott az a nézet, hogy az Emberfia megjövendölt „jelenléte” vagy „napjai” esetében is többéves időszakról van szó. Ahogy Noé napjainak csúcspontja az özönvíz volt, „az Emberfiának a jelenléte” is abban éri el a tetőpontját, hogy elpusztulnak azok, akik nem akarnak megmenekülni. (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

jelenléte: Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

özönvíz: Vagy: „vízözön”; „kataklizma”. A görög ka·ta·klü·szmoszʹ szó egy pusztító erejű, hatalmas árra utal. A Biblia Noé napjainak vízözönével kapcsolatban használja ezt a szót (Mt 24:39; Lk 17:27; 2Pt 2:5).

bárkába: A görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „láda”; „doboz”. Ez talán arra utal, hogy a bárka úgy nézhetett ki, mint egy nagy, dobozszerű építmény.

elviszik: Az itt „elviszik”-nek fordított görög szó különböző szövegkörnyezetekben szerepel, gyakran pozitív értelemben. A Mt 1:20-ban például úgy lett fordítva, hogy „feleségül. . . venni” (szó szerint: „otthonodba vinni”); a Mt 17:1-ben úgy, hogy „maga mellé vette”; a Jn 14:3-ban pedig úgy, hogy „elviszlek titeket”. Ebben a szövegkörnyezetben nyilvánvalóan arra utal, hogy valakit elismer az Úr, és megmenekül (Lk 17:37). Hasonló lehet ahhoz, mint amikor Noét bevitték a bárkába az özönvíz napján, Lótot pedig kézen fogták, és kivezették Szodomából (Lk 17:26–29). Ezek fényében az otthagyják szó arra utal, hogy valakit úgy ítélnek meg, hogy méltó a pusztulásra.

elviszik. . . otthagyják: Lásd a Lk 17:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Jézus korábban már kiemelte, hogy a tanítványainak jelképes értelemben ébernek kell maradniuk, mivel nem tudják, hogy melyik nap és melyik órában jön el. (Lásd a Mt 24:42; 25:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A figyelmeztetését itt és a Mt 26:41-ben is megismétli, ahol a jelképes értelemben vett ébren maradást összefüggésbe hozza a kitartó imádkozással. A Keresztény görög iratok más részeiben is találhatók hasonló intések, ami arra mutat, hogy az igaz keresztényeknek fontos megőrizniük az éberségüket (1Ko 16:13; Kol 4:2; 1Te 5:6; 1Pt 5:8; Jel 16:15).

Kitartóan virrasszatok: A görög kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’ébren marad’, de sok szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki ’résen van’; ’őrködik’. Máté ezt a kifejezést használja a Mt 24:43; 25:13; 26:38, 40, 41-ben. A Mt 24:44-ben pedig azzal hozza összefüggésbe, hogy „készen” kell lenni. (Lásd a Mt 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

sáfár: Vagy: „a ház ügyintézője”. A görög oi·ko·noʹmosz szó olyan szolgára utal, aki más szolgák fölé van kinevezve. Az ókori időkben ezt a feladatot gyakran egy hűséges szolga látta el, akire az ura ügyeinek az intézését bízták. Ezért ez bizalmi állás volt. Ilyen sáfár volt Ábrahámnak az a szolgája, aki Ábrahám házának ügyeit igazgatta (1Mó 24:2). Ez Józsefre is igaz volt, ahogy az az 1Mó 39:4-ből kiderül. A „sáfár” szó egyes számban szerepel Jézus szemléltetésében, ám ebből nem feltétlenül következik az, hogy egyetlen konkrét személy. A Szentírásban van arra példa, hogy egy egyes számú főnév egy csoportra utal. Jehova például Izrael nemzetének ezt mondta: „Ti vagytok az én tanúim [többes szám]. . . igen, szolgám [egyes szám], akit kiválasztottam” (Ézs 43:10). Ehhez hasonlóan ebben a szemléltetésben is a „sáfár” szó több személyre utal. A párhuzamos beszámoló a Mt 24:45-ben így hívja ezt a sáfárt: „hű és értelmes rabszolga”.

értelmes: Az itt használt görög szó a megértésre utal, melyhez éleslátás, előrelátás, tisztánlátás, körültekintés és gyakorlatban használt bölcsesség kapcsolódik. Ugyanez a görög szó található meg a Mt 7:24; 25:2, 4, 8, 9-ben. A Septuaginta ezt a szót használja Józseffel kapcsolatban az 1Mó 41:33, 39-ben.

rabszolga: A „rabszolga” szó egyes számban szerepel Jézus szemléltetésében, ám ebből nem feltétlenül következik az, hogy a „rabszolga” egyetlen személy. A Szentírásban van arra példa, hogy egy egyes számú főnév egy csoportra utal. Jehova például Izrael nemzetének ezt mondta: „Ti vagytok az én tanúim [többes szám]. . . igen, szolgám [egyes szám], akit kiválasztottam” (Ézs 43:10). A párhuzamos beszámolóban, a Lk 12:42-ben, úgy hívják ezt a rabszolgát, hogy „a hű sáfár, az értelmes”. (Lásd a Lk 12:42-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

háziszolgái: Ez a szó minden olyan szolgára vonatkozik, aki az úr háznépének a tagja.

eljönni: Ez az első abból a nyolc helyből, ahol a Máté 24. és 25. fejezete Jézus eljövetelére utal (Mt 24:42, 44, 46; 25:10, 19, 27, 31). Mindegyik előfordulási helyen az „eljön”, „megjön” igékkel fordított görög erʹkho·mai ige egyes alakjai szerepelnek. A kifejezés itt arra utal, hogy valaki az emberekre fordítja a figyelmét, konkrétan pedig arra, hogy Jézus mint bíró eljön, hogy kimondja és végrehajtsa az ítéletét a nagy nyomorúság idején.

ez a rabszolga: Az itt említett rabszolga a Lk 12:42-ben említett sáfárra utal. Ha „ez a rabszolga” hű, jutalomban fog részesülni (Lk 12:43, 44). Viszont ha hűtlen, akkor az ura „megbünteti őt a legnagyobb szigorral” (Lk 12:46). Jézus itt igazából a hű sáfárt figyelmezteti. Ehhez hasonlóan, amikor Jézus úgy fogalmaz a párhuzamos szemléltetésben (Mt 24:45–51), hogy „ha a rabszolga gonosz, és ezt mondja valamikor is magában”, nem egy gonosz rabszolgáról jövendöl, és nem is arra utal, hogy kinevez egyet. Ehelyett arra figyelmezteti a hű rabszolgát, hogy mi történne akkor, ha egy gonosz rabszolgához hasonlóan kezdene el viselkedni.

a rabszolga gonosz: Jézus itt igazából a hű és értelmes rabszolgát figyelmezteti, akiről a Mt 24:45 tesz említést. Nem egy „gonosz rabszolgáról” jövendöl, és nem is arra utal, hogy kinevez egyet. Ehelyett arra figyelmezteti a hű rabszolgát, hogy mi történne akkor, ha egy gonosz rabszolgához hasonlóan kezdene el viselkedni. Egy ilyen hűtlen rabszolgát „a legnagyobb szigorral” büntetnének meg (Mt 24:51; lásd a Lk 12:45-höz tartozó magyarázó jegyzetet).

képmutatók: A görög hü·po·kri·tészʹ szó eredetileg görög (és később római) színpadi színészekre utalt, akik nagy maszkokat viseltek, melyek felerősítették a hangot. A kifejezést idővel metaforikus értelemben kezdték használni olyan személyre, aki megjátssza magát, azaz színlel, hogy elrejtse a valódi énjét vagy indítékait. Jézus itt a zsidó vallásvezetőket nevezte úgy, hogy „képmutatók” (Mt 6:5, 16).

csikorgatják a fogukat: Vagy: „vicsorgatják (összeszorítják) a fogukat”. Ez a kifejezés utalhat gyötrelemre, kétségbeesésre és dühre, melyek keserű szavakkal és erőszakos tettekkel is párosulhatnak.

megbünteti őt a legnagyobb szigorral: Szó szerint: „kettévágja”. Ezt a szemléletes kifejezést kétségkívül nem kell szó szerint érteni. Ehelyett a szigorú büntetés gondolatát foglalja magában.

képmutatók: Lásd a Mt 6:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

csikorgatja a fogát: Lásd a Mt 8:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Multimédia

A Templomhegy kövei
A Templomhegy kövei

Ezeket a köveket a Nyugati fal déli részén találták, és úgy tartják, hogy az I. századi Templomhegy maradványai. Annak a szomorú eseménynek az emlékéül hagyták meg, hogy a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomát.

Olajfák hegye
Olajfák hegye

Az Olajfák hegye (1.) egy lekerekített mészkőhegyekből álló hegylánc Jeruzsálem keleti oldalán, és a Kidron völgye választja el a várostól. A Templomheggyel (2.) szemközti hegycsúcs legmagasabb pontja kb. 812 m, és a Biblia rendszerint erre utal az Olajfák hegye kifejezéssel. Jézus valahol az Olajfák hegyén magyarázta el a tanítványainak, hogy mi lesz a jele a jelenlétének.

Felsőruha
Felsőruha

A görög ’felsőruha’ jelentésű hi·maʹti·on szó valószínűleg a héber szim·láʹ szó megfelelője. Egyes esetekben feltehetőleg ez egy bő köntös volt, de többnyire inkább egy téglalap alakú anyag. Könnyedén fel és le lehetett venni.

Fügefa
Fügefa

Egy fügefa ága tavasszal, melyen a levelek és a korai fügék együtt nőnek. Izraelben általában február környékén jelennek meg az első rügyek a fügefán, a levelek pedig április végén vagy májusban hajtanak ki, ezzel jelezve, hogy közel a nyár (Mt 24:32). A fügefa általában évente kétszer terem: az első termés, a korai füge júniusban vagy július elején érik be (Ézs 28:4; Jr 24:2; Hó 9:10); a kései füge, vagyis a fő termés, amely a friss hajtásokon nő, általában augusztustól kezd beérni.

Kézimalom
Kézimalom

Ezt a fajta kézi forgómalmot általában két asszony működtette. Többek között ilyen malmot használtak a bibliai időkben (Lk 17:35). Az asszonyok egymással szemben ültek, és az egyik kezüket a nyélre tették a felső kő forgatásához. Az egyik asszony a szabad kezével kis adagokban töltötte az őrlésre váró gabonát a felső kövön lévő lyukba, miközben a másik összegyűjtötte a lisztet, ahogy az a malom pereméről az alatta lévő tálcára vagy ruhára hullott. Az asszonyok mindennap őröltek lisztet, korán reggel keltek, hogy meglegyen az aznapi kenyérhez szükséges liszt.