Világosság a nemzeteknek
Huszonnyolcadik fejezet
Világosság a nemzeteknek
1—2. Miért létfontosságú a világosság? Milyenfajta sötétség borítja ma a földet?
JEHOVA a világosság Forrása, „a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel” (Jeremiás 31:35). Már önmagában csak emiatt is őt kell elismernünk az élet Forrásának, mivel a világosság életet jelent. Ha a föld nem fürödne állandóan a nap melegében és fényében, az általunk ismert élet lehetetlenné válna. Bolygónk lakhatatlanná válna.
2 Ezért nagyon foglalkoztat bennünket az, hogy Jehova — előretekintve napjainkra — sötétségről, és nem a fény időszakáról jövendölt. Ihletés alatt Ézsaiás ezt írta: „ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket” (Ézsaiás 60:2). Természetesen ezek a szavak szellemi és nem fizikai sötétségre utalnak, de akkor sem szabad alábecsülnünk a jelentőségüket. Az élet végső soron lehetetlenné válik azoknak, akik szellemi világosság nélkül vannak, éppen úgy, ahogy azoknak is, akik meg vannak fosztva a napból áradó világosságtól.
3. Hova fordulhatunk világosságért ezekben a sötét időkben?
3 Ezekben a sötét időkben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a szellemi világosságot, amelyet Jehova tesz elérhetővé nekünk. Feltétlenül szükséges, hogy Isten Szava világítsa meg ösvényünket azáltal, hogy lehetőség szerint naponta olvassuk a Bibliát (Zsoltárok 119:105). A keresztény összejöveteleken arra buzdíthatjuk egymást, hogy maradjunk meg „az igazak ösvényén” (Példabeszédek 4:18; Héberek 10:23–25). Az az erő, amelyet a szorgalmas bibliatanulmányozásból és az egészséges keresztény társaságból merítünk, segít elkerülnünk, hogy elmerüljünk ezeknek az „utolsó napoknak” a sötétségében, amelyek ’Jehova haragjának nagy napján’ érik el csúcspontjukat (2Timóteus 3:1; Sofóniás 2:3). Ez a nap rohamosan közeleg! Olyannyira bizonyos, hogy eljön, mint ahogy az ókori Jeruzsálem lakosaira is eljött egy hasonló nap.
Jehova „ítél”
4—5. a) Hogyan jön Jehova Jeruzsálem ellen? b) Miért következtethetünk úgy, hogy csak viszonylag kevesen fogják túlélni Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkező elpusztítását? (Lásd a lábjegyzetet!)
4 Ézsaiás izgalmas próféciájának befejező verseiben Jehova szemléletesen festi le azokat az eseményeket, amelyek haragja napjához vezetnek. Ezt olvassuk: „az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ézsaiás 66:15, 16).
5 Ezeknek a szavaknak segíteniük kell Ézsaiás kortársainak felismerni helyzetük komolyságát. Az idő közeleg, amikor a babiloniak — mint Jehova ítélet-végrehajtói — Jeruzsálem ellen jönnek majd, szekereik pedig olyan porfelhőt kavarnak, mintha forgószél közeledne. Milyen félelmetes látvány lesz! Jehova ezeket a támadókat használja majd fel, hogy elhozza tüzes ítéletét minden hűtlen zsidó „test” ellen. Olyan lesz, mintha Jehova maga harcolna a népe ellen. „Búsulása” nem fog csillapodni. Sok zsidó fog elesni, mint akit ’az Úr öl meg’. Ez a prófécia i. e. 607-ben teljesedik be. *
6. Milyen helytelen szokásokat követnek Júdában?
6 Vajon Jehova jogosan ’ítéli meg’ népét? Természetesen! Ézsaiás könyvének a megvizsgálása során sokszor láttuk, hogy a zsidók — bár állítólag átadták életüket Jehovának — belemerültek a hamis imádatba, és Jehova nagyon is látja a tetteiket. Újból ez áll a prófécia következő szavaiban: „A kik magokat megszentelik és mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a középen; a kik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr” (Ézsaiás 66:17). Vajon a zsidók azért ’szentelik meg és mossák meg magukat’, hogy a tiszta imádatra készüljenek fel? Nyilván nem. Inkább pogány megtisztulási rítusokba folynak bele különleges kertekben. Ezután mohón falják a disznóhúst és más olyan állatok húsát, amelyek a Mózesi Törvény szerint tisztátalanok (3Mózes 11:7, 21–23).
7. Hogyan hasonlít a kereszténység a bálványimádó Júdára?
7 Milyen visszataszító helyzetben van ez a nemzet, amely az egyedüli igaz Istennel áll szövetséges kapcsolatban! De gondoljunk bele: ehhez hasonló visszataszító helyzetben vannak ma a kereszténység egyházai is. Ők ugyanúgy kijelentik, hogy Istent szolgálják, és vallási vezetőik közül sokan az istenfélelem látszatát keltik. Mégis pogány tanításokkal és hagyományokkal szennyezik be magukat, ami által bizonyítják, hogy szellemi sötétségben vannak. Milyen nagy ez a sötétség! (Máté 6:23; János 3:19, 20).
’Meglátják az én dicsőségemet’
8. a) Mi fog történni Júdával és a kereszténységgel? b) Milyen értelemben fogják meglátni a nemzetek ’Jehova dicsőségét’?
8 Vajon Jehova észreveszi a kereszténység kifogásolható tetteit és hamis tanításait? Olvassuk el Jehova következő szavait, ahogy Ézsaiás feljegyezte azokat, és vonjuk le a következtetést: „én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet” (Ézsaiás 66:18). Jehova azoknak, akik a szolgáinak vallják magukat, nemcsak a cselekedeteiket, de gondolataikat is látja, és kész megítélni. Júda azt vallja, hogy hisz Jehovában, de bálványimádó cselekedetei és pogány szokásai meghazudtolják szavait. Teljesen hiábavaló, hogy lakosai „megtisztítják” magukat a pogány rítusok szerint. A nemzet el fog pusztulni, és mindez bálványimádó szomszédai szeme láttára fog bekövetkezni. Ők ’meglátják Jehova dicsőségét’ abban az értelemben, hogy tanúi lesznek ezeknek az eseményeknek, és el kell ismerniük, hogy Jehova szava valóra válik. Hogyan vonatkozik mindez a kereszténységre? Amikor elpusztul, korábbi barátai és üzlettársai közül sokan kénytelenek megállni és tehetetlenül figyelni, amint Jehova szava beteljesedik (Jeremiás 25:31–33; Jelenések 17:15–18; 18:9–19).
9. Milyen jó hírt hirdet ki Jehova?
9 Vajon az, hogy Jeruzsálem i. e. 607-ben elpusztul, azt jelenti, hogy Jehovának többé nem lesznek tanúi a földön? Nem. A feddhetetlenség olyan kiemelkedő megőrzői, mint amilyen Dániel és három társa, továbbra is szolgálják Jehovát még a babiloni fogság alatt is (Dániel 1:6, 7). Igen, Jehova hűséges tanúinak a sora nem szakad meg, és a hetven év végén a hűséges férfiak és nők el fogják hagyni Babilont, és visszatérnek Júdába, hogy helyreállítsák ott a tiszta imádatot. Erre céloznak Jehova következő szavai: „teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között” (Ézsaiás 66:19).
10. a) Milyen értelemben szolgálnak jelként a Babilonból kiszabadult hűséges zsidók? b) Kik szolgálnak ma jelként?
10 A hűséges férfiak és nők serege, amely i. e. 537-ben visszatér Jeruzsálembe, csodálatos jelként fog szolgálni, és annak bizonyítékaként, hogy Jehova kiszabadította a népét. Ki gondolta volna, hogy a zsidó foglyok egy nap kiszabadulnak, hogy tiszta imádatot mutathassanak be Jehova templomában? Ehhez hasonlóan az első században a felkent keresztények „jelekül és csodákul” szolgáltak, akikhez a Jehovát szolgálni kívánó szelídek özönlöttek (Ézsaiás 8:18; Héberek 2:13). Ma a felkent keresztények jólétnek örvendenek szellemi országukban, és csodálatos jelként szolgálnak a földön (Ézsaiás 66:8). Élő bizonyítékai annak, hogy Jehova szelleme kifejti erejét, és így vonzzák azokat a szelídeket, akiket a szívük Jehova szolgálatára indít.
11. a) Hogyan tanulnak majd a nemzetekből valók Jehováról a helyreállítás után? b) Hogyan következett be a Zakariás 8:23 első beteljesedése?
11 Az i. e. 537-ben bekövetkezett helyreállítás után hogyan ismerik majd meg azonban azok a nemzetekből való emberek Jehovát, akik nem hallottak hírt Jehováról? Nos, nem minden hűséges zsidó fog visszatérni Jeruzsálembe a babiloni fogság végén. Némelyek, mint Dániel, Babilonban maradnak. Mások szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Az i. e. ötödik századra a Perzsa Birodalomban mindenütt éltek zsidók (Eszter 1:1; 3:8). Kétségtelen, hogy némelyek beszéltek pogány szomszédaiknak Jehováról, mivel sokan azokból a nemzetekből zsidó prozeliták lettek. Nyilvánvalóan ilyen volt az az etióp eunuch is, akinek Fülöp keresztény tanítvány prédikált az első században (Cselekedetek 8:26–40). Mindez Zakariás próféta szavainak első beteljesedéseként következett be: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zakariás 8:23). Igen, Jehova világosságot küldött ki a nemzeteknek! (Zsoltárok 43:3).
’Ajándékot hoznak az Úrnak’
12—13. Hogyan hozzák a ’testvéreket’ Jeruzsálembe i. e. 537-től fogva?
12 Miután Jeruzsálem újjáépül, azok a zsidók, akik messze elkerültek földjükről, erre a városra és helyreállított papságára tekintenek a tiszta imádat központjaként. Közülük sokan nagy távolságokat utaznak, hogy részt vegyenek itt az évenkénti ünnepeken. Ihletés alatt Ézsaiás ezt írja: „elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába. És ezek közül is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az Úr” (Ézsaiás 66:20, 21).
13 Némelyek ezekből a ’minden nép közül való testvérekből’ ott voltak pünkösd napján, amikor a szent szellem kitöltetett Jézus tanítványaira. A beszámoló így szól: „Tartózkodtak pedig Jeruzsálemben zsidók, istentisztelő férfiak, az ég alatt levő minden nemzet közül valók” (Cselekedetek 2:5). Jeruzsálembe jöttek, hogy a zsidó szokás szerint imádják Istent, de amikor hallották a Jézus Krisztusról szóló jó hírt, sokan hitet gyakoroltak benne, és megkeresztelkedtek.
14—15. a) Hogyan gyűjtöttek be a felkent keresztények még többet szellemi ’testvéreik’ közül az I. világháborút követően? Hogyan hozták el ezeket Jehovának úgy, mint „ajándékot tiszta edényben”? b) Milyen módon ’választ a papok közé’ némelyeket Jehova? c) Többek között kik voltak azok a felkent keresztények, akik részt vettek a szellemi testvéreik begyűjtésében? (Lásd az ezen az oldalon levő bekeretezett részt!)
14 Vajon van ennek a próféciának modern kori beteljesedése? Igen, van. Az I. világháborút követően Jehova felkent szolgái felismerték a Szentírásból, hogy 1914-ben megalakult az égben Isten Királysága. Gondos bibliatanulmányozás által felismerték, hogy további Királyság-örökösöket, vagyis ’testvéreket’ kell még begyűjteni. Elszánt szolgák utaztak „a föld legtávolabbi részéig” mindenféle járművön, hogy felkutassák a felkent maradék leendő tagjait, akik közül a legtöbben a kereszténység egyházaiból jöttek ki. Amikor megtalálták ezeket, elhozták őket ajándékul Jehovának (Cselekedetek 1:8).
15 A korai években begyűjtött felkentek nem várták el, hogy Jehova úgy fogadja el őket, amilyenek a bibliai igazság megismerése előtt voltak. Lépéseket tettek, hogy megtisztítsák magukat a szellemi és erkölcsi beszennyeződéstől, hogy úgy mutassák be magukat mint „ajándékot tiszta edényben”, vagy — ahogy Pál apostol megfogalmazta — „mint tiszta szüzet . . . a Krisztusnak” (2Korintus 11:2). Azonkívül, hogy elutasították a tantételbeli tévedéseket, a felkenteknek meg kellett tanulniuk, hogyan maradhatnak szigorúan semlegesek e világ politikai ügyeiben. 1931-ben, amikorra Jehova szolgái megfelelő mértékben megtisztították magukat, Jehova kegyesen megadta nekik azt a kiváltságot, hogy viselhetik a nevét mint Jehova Tanúi (Ézsaiás 43:10–12). De Jehova milyen módon ’választ a papok közé’ némelyeket? Mint csoport, ezek a felkentek egy „királyi papság, szent nemzet” része lettek, amely dicséretáldozatokat ajánl fel Istennek (1Péter 2:9; Ézsaiás 54:1; Héberek 13:15).
A begyűjtés folytatódik
16—17. Kik a nép ’magvai’ az I. világháború után?
16 Ennek a „királyi papságnak” a teljes száma 144 000, és idővel a begyűjtésük befejeződött (Jelenések 7:1–8; 14:1). Vajon ez véget vetett a begyűjtőmunkának? Nem. Ézsaiás próféciája így folytatódik: „mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek” (Ézsaiás 66:22). Ezeknek a szavaknak az első beteljesedésében a zsidók, akik visszatérnek a babiloni fogságból, gyermekeket fognak nevelni. Így a helyreállított zsidó maradék („az új föld”) az új zsidó közigazgatás („az új egek”) alatt meg fog erősödni. A próféciának azonban van egy jelentőségteljesebb beteljesedése napjainkban.
17 A ’magvak’, amelyeket a szellemi testvérek nemzete terem, a „nagy sokaságot” jelentik, amelynek az a reménysége, hogy örökké él majd a földön. Ők „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” jönnek, és „a trón előtt és a Bárány előtt” állnak. Ezek a személyek „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében” (Jelenések 7:9–14; 22:17). Ma a „nagy sokaság” elfordul a szellemi sötétségtől, és ahhoz a világossághoz megy, amelyről Jehova gondoskodik. Hitet gyakorolnak Jézus Krisztusban, és felkent testvéreikhez és testvérnőikhez hasonlóan igyekeznek szellemileg és erkölcsileg tiszták maradni. Mint csoport, továbbra is Krisztus irányítása alatt szolgálnak, és ’megállnak’ örökké! (Zsoltárok 37:11, 29).
18. a) Hogyan cselekednek felkent társaikhoz hasonlóan a nagy sokaság tagjai? b) Hogyan imádják Jehovát a felkentek és társaik „hónapról-hónapra és szombatról-szombatra”?
18 Ezek a keményen dolgozó, földi reménységű férfiak és nők tudják, hogy bár létfontosságú erkölcsileg és szellemileg tisztának maradniuk, még többet kell tenniük ahhoz, hogy megörvendeztessék Jehovát. A begyűjtőmunka javában folyik, és ők részt kívánnak venni ebben. A Jelenések könyve velük kapcsolatban megjövendöli: ott „vannak az Isten trónja előtt; és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki templomában” (Jelenések 7:15). Ezek a szavak Ézsaiás próféciájának utolsó előtti versét juttatják eszünkbe: „lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr” (Ézsaiás 66:23). Ez történik ma. „Hónapról-hónapra és szombatról-szombatra” — vagyis rendszeresen, minden hónapban, minden héten — a felkent keresztények és társaik, a nagy sokaság összegyűlnek Jehova imádatára. Ezt többek között azáltal teszik, hogy látogatják a keresztény összejöveteleket, és részt vesznek a nyilvános szolgálatban. Vajon mi azok között vagyunk, akik rendszeresen ’eljönnek az Urat imádni’? Jehova népe nagy örömet talál abban, hogy így tesz, és a nagy sokaság tagjai már alig várják azt az időt, amikor „minden test” — minden élő ember — Jehovát szolgálja majd „hónapról-hónapra és szombatról-szombatra” egy örökkévalóságon át.
Isten ellenségeinek végük lesz
19—20. Milyen célt szolgált a gyehenna a bibliai időkben? Mit jelképez?
19 Egyetlen vers maradt Ézsaiás próféciájának a megvizsgálásából. A könyv ezekkel a szavakkal zárul: „kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek” (Ézsaiás 66:24). Jézus Krisztusnak valószínűleg ez a prófécia járt az eszében, amikor arra buzdította a tanítványait, hogy éljenek egyszerű életet, és a Királyság-érdekeket tegyék első helyre az életükben. Ezt mondta: „ha a szemed visz botlásba, dobd el; jobb fél szemmel bemenned az Isten királyságába, mint hogy két szemmel vessenek a gyehennába, ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem oltatik el” (Márk 9:47, 48; Máté 5:29, 30; 6:33).
20 Milyen helyet hívnak gyehennának? Évszázadokkal ezelőtt David Kimhi zsidó szövegmagyarázó ezt írta: „Ez pedig a Jeruzsálemmel szomszédos földön lévő hely, méghozzá irtózatos hely: tisztátalan dolgokat és tetemeket vetnek oda. Folyamatosan égett ott a tűz is, hogy elégjenek a tisztátalan dolgok és a tetemek csontjai. A gonoszok ítéletét ezért szemléletesen géhinnomnak nevezik.” Ha a gyehennát a szemét és a temetésre méltatlanok holttesteinek gyűjtőhelyére használták — ahogy ez a zsidó szövegmagyarázó utalt rá —, akkor elégetve könnyen megszabadulhattak az ilyen hulladéktól. Amit a tűz nem pusztított el, azt a férgek megették. Milyen találóan jelképezi ez azt, hogy mi lesz a végük Isten ellenségeinek! *
21. Kiknek bátorító az, ahogy Ézsaiás könyve befejeződik, és miért?
21 Azzal, hogy holttestekre, tűzre és férgekre utal, vajon azt kell gondolnunk, hogy Ézsaiás izgalmas próféciája rémisztő képpel fejeződik be? Isten esküdt ellenségei kétségtelenül erre gondolnak. De Isten barátainak az a leírás, amelyet Ézsaiás a gonoszok örök érvényű elpusztításáról adott, nagyon bátorító. Jehova népének szüksége van arra a megnyugtatásra, hogy ellenségei sosem fognak újból föléje kerekedni. Örökre el lesznek pusztítva azok az ellenségek, akik annyi gyötrelmet okoztak Isten imádóinak, és olyan sok gyalázatot hoztak Isten nevére. Ezután „másodszor nem kerül sor a gyötrelemre” (Náhum 1:9, Kat.).
22—23. a) Magyarázd el, többek között hogyan merítettél hasznot az Ézsaiás könyvének a tanulmányozásából! b) Most, hogy áttanulmányoztad az Ézsaiás könyvét, mit határoztál el, és miben reménykedsz?
22 Ahogy befejezzük az Ézsaiás könyvének tanulmányozását, biztosan értékeljük, hogy ez a bibliai könyv nem halott történelem. Éppen ellenkezőleg, üzenete van számunkra napjainkban. Amikor elgondolkozunk azon a sötét időszakon, amelyben Ézsaiás élt, láthatjuk, milyen hasonlóságok vannak az akkori időszak és napjaink között. Politikai nyugtalanság, vallási képmutatás, az igazságszolgáltatásban látható korrupció, valamint a hűségesek és a szegények elnyomása jellemezte Ézsaiás idejét, és jellemzi napjainkat is. A hűséges zsidók az i. e. hatodik században bizonyára hálásak voltak Ézsaiás próféciájáért, és ma nekünk is a vigasz forrása, amikor tanulmányozzuk.
23 Ezekben a válságos időkben, amikor sötétség borítja a földet és áthatolhatatlan sötétség a népeket, mindnyájan mélységesen hálásak vagyunk azért, hogy Jehova Ézsaiás által világosságról gondoskodott az egész emberiségnek! Ez a szellemi világosság valójában örök életet jelent mindazoknak, akik teljes szívvel elfogadják, és nem számít, hogy milyen nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartoznak (Cselekedetek 10:34, 35). Bárcsak továbbra is Isten Szavának világosságában járnánk, naponta olvasva, elmélkedve rajta, és kincsként értékelve üzenetét! Ez örök áldásunkra és Jehova szent nevének dicsőítésére lesz majd!
[Lábjegyzetek]
^ 5. bek. Azt a helyzetet tárgyalva, amely azután alakult ki, hogy a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, a Jeremiás 52:15 (KNB) beszél „a nép szegényei közül némelyekről és a városban maradt többi népről”. (Kiemelés tőlünk.) Ezt magyarázva az Insight on the Scriptures I. kötete a 415. oldalon kijelenti: „A »városban maradt« kifejezés nyilvánvalóan arra utal, hogy sokan haltak meg az éhségtől, a járványoktól vagy a tűzvésztől, vagy pedig a harc során ölték meg őket.”
^ 20. bek. Mivel tetemeket, és nem élő embereket égettek el a gyehennában, ezért ez a hely nem az örök gyötrelem jelképe.
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész a 409. oldalon]
Felkent ajándékok Jehovának minden nemzetből
Juan Muñiz 1920-ban elhagyta az Egyesült Államokat, hogy Spanyolországba, majd Argentínába utazzon, ahol felkentekből álló gyülekezeteket szervezett. Az igazság világossága 1923-tól fogva kiáradt a tiszta szívű emberekre Nyugat-Afrikában, amikor egy misszionárius, William R. Brown (közismertebb nevén Bibliás Brown) elkezdte prédikálni a Királyság-üzenetet olyan helyeken, mint Sierra Leone, Ghána, Libéria, Gambia és Nigéria. Ugyanebben az évben a kanadai George Young Brazíliába ment, majd Argentínába, Costa Ricába, Panamába, Venezuelába, sőt még a Szovjetunióba is. Körülbelül ugyanekkor Edwin Skinner Angliából Indiába hajózott, ahol sok-sok éven át keményen dolgozott az aratómunkában.
[Kép a 411. oldalon]
Némelyik zsidó, aki ott volt pünkösd napján, a ’minden nép közül való testvérekhez’ tartozott
[Egész oldalas kép a 413. oldalon]
