Cselekedetek 1:1–26
Jegyzetek
Apostolok cselekedetei: A görög Praʹxeisz A·po·sztoʹlón cím megtalálható néhány i. sz. II. századból való kéziratban, noha nincs rá bizonyíték, hogy a könyvnek eredetileg volt címe. A könyv Lukács evangéliumának a folytatása. (Lásd a Cs 1:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Elsősorban Péter és Pál tetteiről szól, nem pedig az összes apostoléiról. Ez egy megbízható és átfogó történelmi beszámoló a keresztény gyülekezet látványos megalakulásáról és gyors fejlődéséről. Eleinte a zsidók voltak a gyülekezet tagjai, majd a szamáriaiak és a nem zsidók is. (Lásd a Mt 16:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Cselekedetek könyve történelmi háttérrel szolgál a Keresztény görög iratok ihletett leveleihez is.
Az első beszámolót: Lukács itt a Jézus életéről szóló evangéliumára utal. Az evangéliumának az a fő témája, hogy „mi mindent tett és tanított Jézus”. A Cselekedetek könyvében Lukács ott folytatja a történetet, ahol előzőleg abbahagyta, és feljegyzi, hogy mit mondtak és tettek Jézus követői. A két beszámoló stílusa és szóhasználata hasonló, és mindkettő Teofilusznak van címezve. Lukács nem jelenti ki egyértelműen, hogy Teofilusz Krisztus tanítványa volt-e. (Lásd a Lk 1:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) A Cselekedetek könyvének az elején Lukács összefoglal sok olyan eseményt, melyet az evangéliuma végén jegyzett fel. Ez világosan azt mutatja, hogy a második beszámolója az első folytatása. Az összefoglalójának azonban némileg eltérő a szóhasználata, és néhány új információ is található benne. (Vesd össze a Lk 24:49-et a Cs 1:1–12-vel.)
Teofilusz: Mind Lukács evangéliuma, mind az Apostolok cselekedetei ennek a férfinak van címezve. A Lk 1:3-ban a neve előtt az a jelző áll, hogy „igen nagyra becsült”. (Lásd a Lk 1:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, mely bővebben ír erről a kifejezésről és Teofiluszról.)
Isten királyságáról: Az egész Biblia legfőbb témája, Jehova királysága, végigvonul a Cselekedetek könyvén is (Cs 8:12; 14:22; 19:8; 20:25; 28:31). A könyv kiemeli, hogy az apostolok „alaposan tanúskodtak” a királyságról, és teljesen ellátták a szolgálatukat (Cs 2:40; 5:42; 8:25; 10:42; 20:21, 24; 23:11; 26:22; 28:23).
időkről vagy időszakokról: Itt kétféle szempontból történik utalás az időre. A többes számú görög khroʹnosz szó, mely időknek lett fordítva, egy meghatározatlan hosszúságú időszakot jelölhet, akár hosszút, akár rövidet. A görög kai·roszʹ szóval (olykor „meghatározott idő[k]”-nek van fordítva; itt a többes száma úgy van visszaadva, hogy időszakok) gyakran Isten által kijelölt jövőbeli időszakokra utalnak, különösen Krisztus jelenlétével és királyságával kapcsolatban (Cs 3:19; 1Te 5:1; lásd a Mr 1:15-höz és a Lk 21:24-hez tartozó magyarázó jegyzeteket).
amelyekről csak az Atyának van hatalma dönteni: Vagy: „amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett”. Ez a kifejezés arra utal, hogy Jehova magának tartja fenn azt a jogot, hogy kijelölje a szándéka beteljesedésének idejét vagy időszakait. Neki van egy időterve, amelyhez mindig ragaszkodik. Jézus a halála előtt azt mondta, hogy akkor még a Fiú sem tudta, „melyik az a nap, és melyik az az óra”, amikor a vég eljön, „csak az Atya” (Mt 24:36; Mr 13:32).
a szent szellem: Vagy: „a szent tevékeny erő”. A Cselekedetek könyvében a „szent szellem” kifejezés több mint 40-szer fordul elő, és a „szellem” szó (görögül pneuʹma) ezenkívül még legalább 15-ször Isten szent szellemére utal benne. (Például lásd a Cs 2:4, 17, 18; 5:9; 11:28; 21:4-et; lásd még a Szójegyzékben a „Szellem” címszót.) Vagyis ez a bibliai könyv újra meg újra egyértelművé teszi, hogy a világméretű prédikáló- és tanítványképző munka, melyet Jézus követőinek kell elvégezniük, egyedül Isten tevékeny erejének a segítségével valósulhat meg. (Vesd össze a Mr 1:12-höz tartozó magyarázó jegyzettel.)
tanúim: Jézus első tanítványai hűséges zsidókként már Jehova tanúi voltak, hiszen tanúskodtak arról, hogy Jehova az egyetlen igaz Isten (Ézs 43:10–12; 44:8). Most már viszont Jehováról is, és Jézusról is tanúskodniuk kellett. Beszélniük kellett arról, hogy milyen fontos szerepet játszik Jézus abban, hogy Jehova neve meg legyen szentelve a messiási királyság által. Ez Jehova szándékának egy újabb részlete volt. János evangéliumát nem számítva a Cselekedetek könyve többször használja a „tanú” (marʹtüsz), „tanúskodik” (mar·tü·reʹó) és „alaposan tanúskodik” (di·a·mar·tüʹro·mai) kifejezések görög megfelelőit, mint bármely más bibliai könyv. (Lásd a Jn 1:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Cselekedetek könyvén végigvonul az a gondolat, hogy valaki tanúja valaminek, amit látott, illetve alaposan tanúskodik Isten szándékáról, melyben fontos szerepet játszik a királyság és Jézus (Cs 2:32, 40; 3:15; 4:33; 5:32; 8:25; 10:39; 13:31; 18:5; 20:21, 24; 22:20; 23:11; 26:16; 28:23). Néhány I. századi keresztény úgy tanúskodott Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról, hogy a szemtanúi voltak ezeknek, vagyis megerősítették ezeket a történelmi tényeket (Cs 1:21, 22; 10:40, 41). Akik később kezdtek hinni Jézusban, úgy tanúskodtak, hogy elmondták másoknak az életének, a halálának és a feltámadásának a jelentőségét (Cs 22:15; lásd a Jn 18:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet).
a föld legtávolabbi részéig: Vagy: „a föld végéig (végső határáig)”. Ugyanez a görög kifejezés található a Cs 13:47-ben, mely idézi az Ézs 49:6-ban szereplő próféciát, ahol a görög Septuaginta szintén ezt a kifejezést használja. Jézusnak a Cs 1:8-ban olvasható kijelentése is erre a próféciára utal, mely megjövendölte, hogy Jehova szolgája „nemzetek világosságául” lesz, hogy a szabadítás eljusson „a föld végéig”. Ez összhangban van Jézus korábbi szavaival, melyek szerint a követői nagyobb dolgokat tesznek majd nála. (Lásd a Jn 14:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Továbbá abba is beleillik, hogy Jézus elmondása szerint a keresztény prédikálómunka világméreteket fog ölteni. (Lásd a Mt 24:14; 26:13; 28:19-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
két férfi fehér ruhában: Ez az angyalokra utal. (Vesd össze: Lk 24:4, 23.) A Cselekedetek könyvének az eredeti szövegében az „angyal” kifejezés (görögül anʹge·losz) 21-szer szerepel, elsőként a Cs 5:19-ben.
az égre: A görög u·ra·noszʹ szó, mely háromszor szerepel ebben a versben, utalhat a szó szerinti égre is, de a jelképes égre is.
ugyanúgy fog eljönni: Az „eljön”-nek fordított görög szó (erʹkho·mai) gyakran szerepel a Szentírásban különböző jelentéstartalommal. A kifejezés néhány szövegkörnyezetben arra utal, hogy Jézus mint bíró jön el, hogy kimondja és végrehajtsa az ítéletét a nagy nyomorúság idején (Mt 24:30; Mr 13:26; Lk 21:27). Ez a görög szó Jézussal kapcsolatban nem csak erre az eseményre vonatkozik (Mt 16:28–17:2; 21:5, 9; 23:39; Lk 19:38). Ezért a szövegkörnyezet határozza meg, hogy itt milyen értelemben szerepel. Az angyalok azt mondták, hogy Jézus „ugyanúgy” (görögül troʹposz) fog „eljönni”, vagyis visszatérni, mint ahogy elment. Ez a görög szó nem azt jelenti, hogy ugyanolyan alakban, formában vagy testben fog eljönni, hanem ugyanazon a módon. Ahogy a szövegkörnyezetből kiderül, a világ általában véve nem látta azt, hogy hogyan ment el Jézus. Csak az apostolok tudták, hogy Jézus elhagyta a föld közelségét, hogy visszatérjen az Atyjához az égbe. Jézus arra gondolt, hogy nem úgy fog visszatérni Isten királyságának a királyaként, hogy az mindenkinek nyilvánvaló lesz; kizárólag a tanítványai fogják tudni, hogy ez megtörtént (Lk 17:20; lásd a magyarázó jegyzetet). A Jel 1:7-ben említett „eljön” másra utal. Akkor „minden szem meglátja őt” (Jel 1:7). Tehát a Cs 1:11 szövegkörnyezetének a fényében az „eljön” kifejezés itt nyilvánvalóan arra vonatkozik, hogy Jézus a jelenléte kezdetén láthatatlanul eljön királyként (Mt 24:3).
egy sabbatnapi útra: Vagyis akkora távolságra, melyet egy izraelita sabbatnapon megtehetett. A kifejezés itt az Olajfák hegye és Jeruzsálem városa közti távolsággal van kapcsolatban. A törvény korlátozta az utazást sabbatnapon, de nem szabta meg, hogy mekkora távolságot lehet megtenni (2Mó 16:29). Idővel a rabbinikus forrásművek kb. 2000 könyökben (890 m) határozták meg ezt egy zsidó számára. Álláspontjukat egyrészt a 4Mó 35:5-re alapozták, melyben az áll, hogy „mérjetek ki a városon kívül. . . 2000 könyököt”; másrészt a Jzs 3:3, 4-ben található kijelentésre, ahol az izraeliták arra kaptak parancsot, hogy a ládától tartsanak mintegy 2000 könyök távolságot. A rabbik úgy érveltek, hogy az izraeliták elutazhattak ekkora távolságra sabbaton, hogy a hajléknál imádják Istent (4Mó 28:9, 10). Valószínűleg amiatt, hogy kétféle kiindulási pontot vett alapul, Josephus a Jeruzsálem és az Olajfák hegye közti távolságot egyszer 5 stadionnyinak (925 m), másszor pedig 6 stadionnyinak (1110 m) adja meg. Bármelyikről legyen is szó, a távolság nagyjából megegyezik a rabbik által meghatározott sabbatnapi út hosszával, és összhangban van Lukács leírásával ebben a versben.
a buzgó: Ezzel a névvel különböztetik meg Simon apostolt Simon Péter apostoltól (Lk 6:14, 15). A görög zé·ló·tészʹ szó, mely itt és a Lk 6:15-ben szerepel, azt jelenti, hogy ’vakbuzgó’, ’rajongó’. A Mt 10:4-ben és a Mr 3:18-ban található beszámolókban a „Kananei” kifejezés áll, mely vélhetően héber vagy arámi eredetű, és szintén azt jelenti, hogy ’vakbuzgó’, ’rajongó’. Bár lehetséges, hogy Simon korábban a zelótákhoz, egy rómaiakkal szemben álló zsidó párthoz tartozott, de valószínűleg a buzgalmáért és a lelkesedéséért kapta ezt a nevet.
testvéreivel: Vagyis Jézus féltestvéreivel. A négy evangéliumban, az Apostolok cselekedeteiben, valamint Pál két levelében meg vannak említve „az Úr testvérei”, „a testvérei” és „a húgai”, továbbá négy testvérének a neve is fel van sorolva: Jakab, József, Simon és Júdás (1Ko 9:5; Ga 1:19; Mt 12:46; 13:55, 56; Mr 3:31; Lk 8:19; Jn 2:12). A testvérei mind Jézus csoda útján történt születése után születtek. A bibliatudósok többsége elfogadja az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy Jézusnak legalább négy öccse és két húga volt, akik József és Mária természetes úton fogant gyermekei voltak. (Lásd a Mt 13:55-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)
a testvérek: Időnként a Biblia egy keresztény férfira „testvér”-ként, egy keresztény nőre pedig „testvérnő”-ként utal (1Ko 7:14, 15). Máskor viszont, ahogy ebben a szövegkörnyezetben is, a „testvérek” szó férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik (Cs 1:13, 14). Általánosságban véve a „testvérek” kifejezéssel üdvözöltek egy csoportot, ha férfiak és nők is voltak benne, vagyis nem csak férfiakra használták (Ró 1:13; 1Te 1:4). Ebben az értelemben szerepel ez a szó az ihletett keresztény levelek többségében. Az előző versben (Cs 1:14) a görög a·del·phoszʹ szó többes száma Jézus féltestvéreire utal, József és Mária fiatalabb fiaira. (Lásd a Mt 13:55-höz és a Cs 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
fő: Szó szerint: „név sokasága”. Ebben a szövegkörnyezetben a névnek fordított görög szó (oʹno·ma) egy személyre utal. Ugyanebben az értelemben szerepel a Jel 3:4 lábjegyzetében is.
Férfiak, testvérek: Az előző verssel ellentétben itt a „testvérek” kifejezés a „férfiak”-nak fordított görög szóval (a·nérʹ) együtt szerepel. Ezeknek a szavaknak az összetétele arra utalhat, hogy Péter csak a gyülekezet férfi tagjaihoz szólt, amikor arról döntöttek, hogy ki legyen apostol Iskariót Júdás helyett.
fejjel lefelé zuhanva a teste széthasadt: Máté a beszámolójában azt írta, hogy Júdás „felakasztotta magát”, rámutatva ezzel, hogy hogyan követte el az öngyilkosságot (Mt 27:5). Lukács pedig itt arról számol be, hogy mi történt utána. Ha a két elbeszélést összekapcsoljuk, akkor abból azt láthatjuk, hogy Júdás felakasztotta magát egy sziklához közel, de aztán a kötél elszakadt, vagy a faág letörött, és ő lezuhant, a teste pedig széthasadt az alatta levő sziklákon. Jeruzsálem körül sziklás és meredek volt a terület, ami alátámasztja ezt a következtetést.
felvigyázói tisztségét: Vagy: „felvigyázói kinevezését”. Az itt használt görög e·pi·szko·péʹ szó rokonságban áll a ’felvigyázó’ jelentésű e·piʹszko·posz főnévvel és a Héb 12:15-ben szereplő e·pi·szko·peʹó igével, mely „gondosan ügyel”-nek lett fordítva. Péter a Zs 109:8-at idézi a javaslata alátámasztására, hogy valaki töltse be a hűtlen Júdás apostol megüresedett helyét. Ott a héber pequd·dáʹ szó szerepel, melyet úgy lehetne visszaadni, hogy „felvigyázói tisztség”; „felügyelés”; „felvigyázók” (4Mó 4:16; Ézs 60:17). A Zs 109:8-ban a Septuaginta (108:8, LXX) ezt a héber szót azzal a görög szóval adja vissza, melyet Lukács itt használ. Péternek ebből az ihletett kijelentéséből egyértelmű, hogy az apostoloknak felvigyázói tisztségük vagy kinevezésük volt. Közvetlenül Jézus nevezte ki őket (Mr 3:14). Ezért i. sz. 33 pünkösdjén a keresztény gyülekezetnek – mely egy nap alatt kb. 120 főről mintegy 3000-re nőtt – 12 felvigyázója volt a megalakulásakor (Cs 1:15; 2:41). Ezután másokat is kineveztek felvigyázóknak, hogy segítsenek gondot viselni a növekvő gyülekezetről. Ám az apostolok felvigyázói tisztsége különleges volt, mivel Jehova nyilvánvalóan azt akarta, hogy a 12 apostol legyen a jövőben az új Jeruzsálem „12 alapköve” (Jel 21:14; lásd a Cs 20:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).
közöttünk tevékenykedett: Szó szerint: „közöttünk járt-kelt”. Ez hasonlít egy sémi idiómára, mely arra utal, hogy valaki másokkal együtt végez tevékenységeket. Úgy is lehet fordítani, hogy „közöttünk élt”. (Vesd össze: 5Mó 28:6, 19; Zs 121:8, lábj.)
Mátyást: A görög Math·thiʹasz név valószínűleg a Mat·ta·thiʹasz rövidített formája, mely a héber „Mattitja” névből származik (1Kr 15:18), és a jelentése ’Jehova ajándéka’. Péter szavai szerint (Cs 1:21, 22) Mátyás Krisztus követője volt Jézus egész három és fél éves szolgálata alatt. Közeli kapcsolatban volt az apostolokkal, és minden bizonnyal a között a 70 tanítvány között volt, akiket Jézus elküldött prédikálni (Lk 10:1). Miután Mátyást kiválasztották, „a 11 apostolhoz tartozónak tekintették” (Cs 1:26), és amikor a Cselekedetek könyve közvetlenül ezután az apostolokat vagy a tizenkettőt említi, őt is beleérti (Cs 2:37, 43; 4:33, 36; 5:12, 29; 6:2, 6; 8:1, 14).
Jehova: A rendelkezésre álló görög kéziratok itt az „Úr” (görögül Küʹri·osz) szót használják. Ám ahogyan az a C függ.-ből kiderül, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelt ebben a versben, és később cserélték azt fel az Úr címmel. Emiatt került a Jehova név a főszövegbe.
aki mindenkinek a szívét ismered: A Héber iratok gyakran beszél úgy Jehova Istenről, mint aki képes a szívekbe látni (5Mó 8:2; 1Sá 16:7; 1Ki 8:39; 1Kr 28:9; Zs 44:21; Jr 11:20; 17:10). Ezért természetes, hogy a héberül beszélő zsidók ebben a szövegkörnyezetben is használták Isten nevét, amikor imádkoztak hozzá. A görög kar·di·o·gnóʹsztész kifejezés (szó szerint „a szívek ismerője”), mely úgy lett fordítva, hogy „aki ismeri a szíveket”, csak itt és a Cs 15:8-ban fordul elő, ahol ez áll: „Isten, aki ismeri a szívet”. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 1:24-et.)
Sorsot vetettek: A keresztény kor előtt Isten szolgái úgy hoztak döntéseket bizonyos kérdésekben, hogy előtte sorsot vetettek, hogy megtudják, mi Jehova akarata (3Mó 16:8; 4Mó 33:54; 1Kr 25:8; Pl 16:33; 18:18; lásd a Szójegyzékben a „Sorsvetés” címszót). A Keresztény görög iratokban egyedül itt van szó arról, hogy Jézus követői sorsot vetettek. A tanítványok sorsvetés segítségével döntötték el, hogy a két javasolt férfi közül melyik lépjen Iskariót Júdás helyébe. A tanítványok tudták, hogy Jehova vezetésére van szükségük. A 12 apostol mindegyikét közvetlenül Jézus nevezte ki, miután egy egész éjszakát azzal töltött, hogy imádkozott az Atyjához (Lk 6:12, 13). Figyelemre méltó, hogy mielőtt „a sors Mátyásra esett”, a tanítványok átnéztek néhány szentírási részt, és konkrétan imádkoztak Jehovához, hogy jelölje meg, melyik férfit választja (Cs 1:20, 23, 24). A Biblia azonban nem ír arról, hogy i. sz. 33 pünkösdje után sorsvetéssel választották volna ki a felvigyázókat és a segítőiket, vagy hogy így döntöttek volna fontos kérdésekben. Erre a módszerre már nem volt szükség, miután a szent szellem tevékenyen működött a keresztény gyülekezeten (Cs 6:2–6; 13:2; 20:28; 2Ti 3:16, 17). A felvigyázókat nem sorsvetéssel nevezték ki, hanem az alapján, hogy a szent szellem gyümölcse megmutatkozott-e az életükben (1Ti 3:1–13; Tit 1:5–9). Más kultúrákban is használták a sorsvetést (Esz 3:7; Jóe 3:3; Ab 11). Például a Zs 22:18 jövendölésével összhangban a római katonák sorsot vetettek Jézus ruháira. Ezt nyilvánvalóan nem azért tették, hogy beteljesítsenek egy bibliai próféciát, hanem azért, hogy hasznuk legyen belőle (Jn 19:24; lásd a Mt 27:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet).
tartozónak tekintették: Vagy: „közé sorolták”, vagyis ugyanúgy tekintették őt, mint a többi 11 apostolt. Így pünkösdkor már 12 apostol volt, akik a szellemi Izrael alapjaként szolgáltak. Mátyás egyike lehetett a tizenkettőnek, akik később segítettek rendezni a görögül beszélő tanítványokat érintő problémát (Cs 6:1, 2).
Multimédia

Az események időrendi sorrendben szerepelnek
1. A Betániához közeli Olajfák hegyén Jézus azzal bízza meg a tanítványait, hogy „a föld legtávolabbi részéig” tanúskodjanak róla (Cs 1:8)
2. Pünkösdkor a szent szellem áthatja a tanítványokat, és különböző nyelveken kezdenek tanúskodni (Cs 2:1–6)
3. Péter meggyógyít egy sánta férfit a templom Szép kapujának a közelében (Cs 3:1–8)
4. Az apostolok a szanhedrin előtt állnak, és ezt mondják: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cs 5:27–29)
5. Istvánt halálra kövezik Jeruzsálemen kívül (Cs 7:54–60)
6. Amikor a tanítványok szétszóródnak, Fülöp Szamáriába megy, és prédikálni kezd ott; odaküldik Pétert és Jánost, hogy akik megkeresztelkedtek, megkapják a szent szellemet (Cs 8:4, 5, 14, 17)
7. Fülöp a Jeruzsálemből Gázába vezető úton egy etióp eunuchnak prédikál, és megkereszteli (Lásd a „Fülöp, az evangéliumhirdető szolgálata” című térképet.) (Cs 8:26–31, 36–38)
8. Jézus megjelenik Saulnak a Damaszkuszba vezető úton (Cs 9:1–6)
9. Jézus elküldi Anániást az Egyenesnek nevezett utcába, hogy segítsen Saulnak; Saul megkeresztelkedik (Cs 9:10, 11, 17, 18)
10. Miután Dorkász meghal Joppéban, a tanítványok arra kérik Pétert, hogy menjen el hozzájuk a közeli Liddából; amikor Joppéba ér, feltámasztja Dorkászt (Cs 9:36–41)
11. Péter Joppéban látomást lát a megtisztított állatokról (Cs 9:43; 10:9–16)
12. Péter Cezáreába megy, ahol Kornéliusznak és más körülmetéletlen nem zsidóknak is hirdeti a jó hírt; hívők lesznek, megkapják a szent szellemet, és megkeresztelkednek (Cs 10:23, 24, 34–48)
13. A tanítványokat a szíriai Antiókiában nevezik először keresztényeknek (Cs 11:26)
14. Heródes megöleti Jakabot, és börtönbe veti Pétert; Pétert egy angyal kiszabadítja (Cs 12:2–4, 6–10)
15. Pál elindul az 1. misszionáriusi útjára Barnabással és János Márkkal (Lásd a „Pál 1. misszionáriusi útja” című térképet.) (Cs 12:25; 13:4, 5)
16. Amikor Antiókiában vita támad a körülmetélkedésről, Pál és Barnabás a jeruzsálemi apostolok és vének elé viszik az ügyet, majd visszatérnek Antiókiába (Cs 15:1–4, 6, 22–31)
17. Pál elindul a 2. misszionáriusi útjára (Lásd a „Pál 2. misszionáriusi útja” című térképet.)
18. Pál elindul a 3. misszionáriusi útjára (Lásd a „Pál 3. misszionáriusi útja” című térképet.)
19. Amikor Pál Jeruzsálemben van, felbolydulás lesz a templomban; Pált letartóztatják, és a sokasághoz szól az Antonia-erőd lépcsőjén állva (Cs 21:27–40)
20. Amikor fény derül rá, hogy összeesküvést szőttek Pál megölésére, Pált fegyveres őrökkel Antipatriszba viszik, majd Cezáreába (Cs 23:12–17, 23, 24, 31–35)
21. Pál tárgyalása Fesztusz előtt; Pál a császárhoz fellebbez (Cs 25:8–12)
22. Pál Rómába vezető útjának eleje (Lásd a „Pál útja Rómába” című térképet.)


Ez a rövid videó bemutat egy keletről Jeruzsálembe vezető utat, a mai et-Túr településéről indulva az Olajfák hegyének egyik magasabb pontjáig. Úgy tartják, hogy ez a település volt a bibliai Betfagé. Ettől keletre volt Betánia, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. Amikor Jézus és a tanítványai Jeruzsálembe látogattak, az éjszakát általában Betániában töltötték, amelynek a helyén ma el-Ázárja (el-Zaríje) található. A település neve arabul azt jelenti, hogy ’Lázár helye’. Jézus minden bizonnyal Márta, Mária és Lázár otthonában kapott szállást (Mt 21:17; Mr 11:11; Lk 21:37; Jn 11:1). Valószínűleg hasonló útvonalon ment innen Jeruzsálembe, mint amelyet a videóban is láthatunk. I. sz. 33. niszán 9-én, amikor egy szamárcsikón bevonult Jeruzsálembe az Olajfák hegyén keresztül, alighanem Betfagéból ment, a Jeruzsálembe vezető úton.
1. A Betániából Betfagéba vezető út
2. Betfagé
3. Olajfák hegye
4. Kidron völgye
5. Templomhegy

Néhány lakóháznak Izraelben volt egy felső szintje is. Bentről egy létrán vagy egy falépcsőn, kintről pedig egy kőlépcsőn vagy egy létrán lehetett feljutni a szobába. Egy nagy, felső szobában – feltehetőleg olyanban, mint amilyen a képen is látható – ünnepelte meg Jézus az utolsó pászkát a tanítványaival, majd vezette be az Úr vacsorájának a megtartását (Lk 22:12, 19, 20). I. sz. 33 pünkösdjén kb. 120 tanítvány minden valószínűség szerint egy jeruzsálemi ház felső szobájában volt, amikor megkapta Isten szellemét (Cs 1:13, 15; 2:1–4).