Cselekedetek 8:1–40

8  Saul helyeselte István meggyilkolását.+ Azon a napon nagy üldözés indult a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen; az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájain mindenfelé.+  Istenfélő férfiak azonban elvitték Istvánt, hogy eltemessék, és nagyon megsiratták.  Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.+  Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve Isten szavának a jó hírét.+  Fülöp+ lement Szamária városába,+ és prédikálni kezdett nekik a Krisztusról.  A sokaságból mindenki odafigyelt arra, amit Fülöp mondott, mialatt hallgatták őt, és nézték, milyen jeleket tesz.  Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek, és ezek hangos kiáltással kimentek belőlük.+ Ezenkívül sok béna és sánta meggyógyult.  Lett is nagy öröm abban a városban.  Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki korábban mágiát űzött, és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát. 10  Mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták: „Isten nagy ereje működik ezen az emberen.” 11  Odafigyeltek hát rá, mert már jó ideje lenyűgözte őket azzal, hogy mágiát űzött. 12  Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette,+ férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek.+ 13  Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp mellett, és ámult, amint látta, hogy Fülöp jeleket és igen hatalmas tetteket visz véghez. 14  Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy a szamáriai emberek elfogadták Isten szavát,+ elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15  Ők pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.+ 16  Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.+ 17  Akkor rájuk tették a kezüket,+ és ők attól fogva kaptak szent szellemet. 18  Simon pedig, amikor látta, hogy bárki, akire az apostolok ráteszik a kezüket, megkapja a szellemet, pénzt ajánlott nekik, 19  ezt mondva: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon.” 20  Péter azonban így szólt hozzá: „Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzen megveheted Isten ajándékát!+ 21  Nem részesedhetsz ebből, mert Isten látja, hogy nem becsületes a szíved. 22  Bánd meg hát e gonoszságodat, és könyörögj Jehovához, hogy – ha lehetséges – bocsássa meg neked, hogy gonosz indíték volt a szívedben, 23  mert látom, hogy keserű méreg vagy, és az igazságtalanság rabja.” 24  Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se történjen meg velem abból, amit mondtatok!” 25  Miután alaposan tanúskodtak, és hirdették Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és a szamáriaiak sok falvában is elmondták a jó hírt.+ 26  Jehova angyala+ azonban így szólt Fülöphöz: „Indulj, és menj délre azon az úton, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé!” (Pusztai út ez.) 27  Erre ő elment. Egy etióp eunuch pedig, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és aki annak minden kincse fölé ki volt nevezve, Jeruzsálemben járt, hogy részt vegyen Isten imádatában.+ 28  Éppen hazafelé tartott, és a szekerén ülve hangosan olvasta Ézsaiás próféta írásait. 29  A szellem pedig ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda ahhoz a szekérhez!” 30  Fülöp odafutott, és hallotta, amint az eunuch hangosan olvassa Ézsaiás próféta írásait. Ezt kérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” 31  Az így válaszolt: „Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza?” És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé. 32  Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet hangosan olvasott, ez volt: „Mint a juhot, úgy vitték a levágásra,+ és mint a bárány, amely elnémul nyírója előtt, úgy ő sem nyitja ki a száját.+ 33  Megaláztatásakor igazságtalanul ítélték el.+ Ki fogja elmondani a származása részleteit? Mert elpusztítják, és nem marad többé a földön.”+ 34  Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek: „Kérlek, mondd meg nekem, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” 35  Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ezzel a részével kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt. 36  Amint pedig mentek az úton, vízhez értek, és az eunuch így szólt: „Nézd csak, víz! Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?” 37   —— 38  Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és Fülöp is, meg az eunuch is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte őt. 39  Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt. Az eunuch nem látta őt többé, mégis örömmel folytatta útját. 40  Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen, továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába nem ért.+

Lábjegyzetek

Jegyzetek

evangéliumhirdetőnek: Az „evangéliumhirdető”-nek fordított görög eu·an·ge·li·sztészʹ szó alapjelentése: ’a jó hír hirdetője’. (Lásd a Mt 4:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bár minden kereszténynek az a megbízatása, hogy hirdesse a jó hírt (Mt 24:14; 28:19, 20; Cs 5:42; 8:4; Ró 10:9, 10), annak a három bibliaversnek a szövegkörnyezete, melyben előfordul ez a görög kifejezés, rámutat, hogy az „evangéliumhirdető” szó különleges jelentéssel bírhat (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.). Például amikor arról van szó, hogy valaki elsőként hirdeti a jó hírt egy területen, „misszionárius”-nak is lehet fordítani. Pünkösd után Fülöp kezdte el a prédikálómunkát Szamária városában, és igen jó eredményeket ért el. Később egy angyal arra utasította, hogy adja át a Krisztusról szóló jó hírt az etióp eunuchnak. Fülöp megtette ezt, majd megkeresztelte az eunuchot. Aztán a szellem elvezette Fülöpöt, hogy prédikáljon Asdódban és minden városban, amíg Cezáreába nem ér (Cs 8:5, 12, 14, 26–40). Mintegy 20 évvel később, amikor a Cs 21:8-ban feljegyzett események bekövetkeztek, Fülöpre még mindig úgy történik utalás, hogy az „evangéliumhirdető”.

Fülöp: A Cs 8:1 ezt írja: „az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájain mindenfelé”. Ezért az itt említett Fülöp nem Fülöp apostol (Mt 10:3; Cs 1:13). Ő nyilvánvalóan inkább az a Fülöp, aki a hét jó hírnevű férfi egyike volt. Őket azzal bízták meg, hogy naponta osszák ki az ételt a görögül és a héberül beszélő keresztény özvegyeknek Jeruzsálemben (Cs 6:1–6). A Cs 8. fejezetében feljegyzett eseményeket követően Fülöpről már csak egyszer történik említés, a Cs 21:8-ban, mely vers „az evangéliumhirdetőnek” nevezi. (Lásd a Cs 21:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

városába: Vagy néhány kézirat szerint: „egyik városába”. Minden bizonnyal a Szamária nevű római tartománynak a fővárosára utal. Eredetileg Szamáriának nevezték Izrael tíz törzsből álló királyságának a fővárosát, illetve ennek a királyságnak az egész területét. Szamária volt a főváros egészen addig, míg az asszírok i. e. 740-ben le nem igázták a királyságot. A város azonban a római időkben is fennmaradt, és Jézus idejében Szamáriának hívták azt a római tartományt, amelyet északról Galilea, délről pedig Júdea határolt. (Lásd a Szójegyzékben a „Szamária” címszót.) Nagy Heródes újjáépítette a várost, és a Szebaszté nevet adta neki a római császár, Augusztusz tiszteletére. (A Szebaszté a latin Augustus név női megfelelője a görög nyelvben.) Napjainkban az arab Szebasztíja elnevezés őrzi a Heródes által adott nevet. (Lásd a B10-es függ.-et.)

szamáriai emberek elfogadták Isten szavát: Miután Jézus prédikált egy szamáriai asszonynak, „sokan hittek benne a szamáriaiak közül” (Jn 4:27–42). Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy sokuk jól fogadta, amikor Fülöp prédikált nekik (Cs 8:1, 5–8, 14–17).

Simon. . . pénzt ajánlott nekik: Ennek a bibliai beszámolónak a nyomán született a „szimónia” szó, mely rangok megvásárlását és eladását jelenti, főképp egyházi körökben. Péter Simonnak adott válaszából – mely a Cs 8:20–24-ben található – látszik, hogy a keresztényeknek óvakodniuk kell attól a becstelen szokástól, hogy úgy jussanak hatalomhoz, hogy pénzt vagy mást adnak érte cserébe (Cs 8:19; 1Pt 5:1–3).

könyörögtek: Vagy: „buzgón (esedezve) imádkoztak”. A görög deʹo·mai ige arra utal, hogy valaki őszintén, erőteljes érzésekkel imádkozik. A vele rokon deʹé·szisz főnevet úgy lehet meghatározni, hogy „alázatos és őszinte kérlelés”. A Keresztény görög iratokban ezt a főnevet kizárólag Istenhez fordulva használják. Még Jézus is „erős kiáltásokkal és könnyekkel esedezett és könyörgött ahhoz, aki képes kimenteni őt a halálból” (Héb 5:7). A görög főnév – mely itt „esedezik”-nek lett fordítva – többes számban szerepel, ami arra enged következtetni, hogy Jézus többször is kérlelte Jehovát. Például a Gecsemáné-kertben többször is buzgón imádkozott (Mt 26:36–44; Lk 22:32).

könyörögj Jehovához: A „könyörög”-nek fordított görög ige a Septuagintában Jehovához intézett imákkal, kérésekkel és esdeklésekkel kapcsolatban szerepel, és ezekben a versekben gyakran Isten neve áll a héber szövegben (1Mó 25:21; 2Mó 32:11; 4Mó 21:7; 5Mó 3:23; 1Ki 8:59; 13:6). Arról, hogy az Új világ fordítás miért használja Jehova nevét ebben a versben, noha a rendelkezésre álló görög kéziratokban az olvasható, hogy „az Úr” (görögül tu Kü·riʹu), lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:22-t. (A „könyörög”-nek fordított görög igéről részletesebb információ található a Cs 4:31-hez tartozó magyarázó jegyzetben.)

epével: A görög kho·léʹ szó egy növényekből készült keserű folyadékra vagy egy keserű anyagra utal. Annak bizonyítására, hogy ez az esemény beteljesített egy próféciát, Máté idézi a Zs 69:21-et, ahol a Septuaginta ezzel a görög szóval adja vissza a „méreg” jelentésű héber szót. A jeruzsálemi asszonyok borból és epéből álló italt készítettek, nyilvánvalóan azért, hogy enyhítsék az oszlopra feszítettek fájdalmát, a rómaiak pedig nem ellenezték ezt. A Mr 15:23-ban található párhuzamos beszámoló „mirhás bort” említ, vagyis az ital kétségkívül mirhát és keserű epét is tartalmazott.

keserű méreg: Szó szerint: „keserű epe”. A görög kho·léʹ főnév szó szerint arra a folyadékra utal, amelyet a máj termel és az epehólyag raktároz. Az epe rendkívül keserű, sárga vagy zöldes színű folyadék, amelyet a szervezet az emésztéskor használ. Az idők folyamán keserű, illetve mérgező dolgokkal hozták összefüggésbe, és ebben az értelemben szerepel itt is. (Vesd össze a Mt 27:34-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

könyörögj Jehovához: A „könyörög”-nek fordított görög ige a Septuagintában Jehovához intézett imákkal, kérésekkel és esdeklésekkel kapcsolatban szerepel, és ezekben a versekben gyakran Isten neve áll a héber szövegben (1Mó 25:21; 2Mó 32:11; 4Mó 21:7; 5Mó 3:23; 1Ki 8:59; 13:6). Arról, hogy az Új világ fordítás miért használja Jehova nevét ebben a versben, noha a rendelkezésre álló görög kéziratokban az olvasható, hogy „az Úr” (görögül tu Kü·riʹu), lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:22-t. (A „könyörög”-nek fordított görög igéről részletesebb információ található a Cs 4:31-hez tartozó magyarázó jegyzetben.)

Könyörögjetek értem Jehovához: Lásd a Cs 8:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:24-et.

Jehova szavát: Ez a kifejezés szerepel a Héber iratokban a „szó”-nak fordított héber főnévnek és Isten nevének az összetételeként. A „Jehova szava” kifejezés úgy 200 versben fordul elő. (Néhány példa erre: 2Sá 12:9; 2Ki 7:1; 20:16; Ézs 1:10; 2:3; 28:14; Jr 2:4; Za 9:1.) Ez a kifejezés a Za 9:1-ben a Septuaginta egy korai másolatában, melyet az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, a Holt-tenger közelében találtak meg, úgy szerepel, hogy a görög loʹgosz szó után Isten neve áll ókori héber karakterekkel (). Ezt a pergamentekercset i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „Jehova szava” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 8:25 sok görög kéziratában az olvasható, hogy „az Úr szava”, lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:25-öt.

Jehova angyala: Az 1Mó 16:7-től kezdődően ez a kifejezés gyakran előfordul a Héber iratokban az ’angyal’ jelentésű héber szó és a tetragram összetételeként. Ez a kifejezés a Septuaginta egyik korai példányában úgy szerepel a Za 3:5, 6-ban, hogy a görög anʹge·losz (angyal; követ) szó után Isten neve áll héber karakterekkel. Ezt a töredéket egy barlangban találták meg az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „Jehova angyala” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 5:19 rendelkezésre álló görög kézirataiban az olvasható, hogy az „Úr angyala”, lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 5:19-et.

eunuchok: Szó szerinti értelemben kasztrált férfiak. Ebben a versben ez a kifejezés szó szerint és jelképesen is értendő. (Lásd a Szójegyzékben az „Eunuch” címszót.)

önmagukat tették eunuchhá: Vagy: „úgy döntöttek, hogy eunuchként élnek”. Itt nem arról van szó, hogy ezek a férfiak kasztrálták magukat, vagy mások kasztrálták őket. Inkább arra utal, hogy önként egyedülállók maradtak. (Lásd a Szójegyzékben az „Eunuch” címszót.)

etióp: Olyan személy, aki egy Egyiptomtól délre levő ókori nemzet területéről származott, melyet akkoriban Etiópiának neveztek. Az ókori görögök az „Etiópiá”-nak fordított görög szóval (Ai·thi·o·piʹa, jelentése ’megégett arcok vidéke’) utaltak Afrikának az Egyiptomtól délre eső vidékére. Ez nagyjából megegyezett a héber „Kús”-sal, mely eredetileg a mai Egyiptom legdélibb részét és a mai Szudánt foglalta el. Amikor a Septuaginta készült, a fordítók majdnem mindenhol az „Etiópia” szó görög megfelelőjével fordították a héber „Kús” szót. Az egyik ilyen hely az Ézs 11:11, ahol „Kús” („Etiópia” az LXX-ben) is meg van említve azok között az országok között, ahová a zsidó száműzöttek szétszóródtak, miután Babilónia meghódította Júdát. Ennélfogva ez az etióp tisztviselő a hazájában is kapcsolatba kerülhetett zsidókkal, vagy talán Egyiptomban, ahol nagy számban éltek zsidók.

eunuch: Szó szerint a görög eu·nuʹkhosz szó egy olyan férfira utal, akit megfosztottak a nemzőképességétől. Gyakran kasztrált férfiakat jelöltek ki az ókori királyi udvarokban a Közel-Keleten és Afrika északi részén, hogy a királyné és a másodfeleségek szolgái legyenek, illetve gondoskodjanak róluk. Ám az „eunuch” szót nemcsak kasztrált férfiakra használták, hanem tágabb értelemben olyan férfiakra is, akik különböző feladatokat láttak el a királyi udvarban. A görög szóhoz hasonlóan az „eunuch”-nak fordított héber szó (szá·ríszʹ) is jelenthet királyi tisztviselőt. Például Potifárra, egy házas férfira úgy hivatkozik a Biblia, mint „a fáraó udvari tisztviselője” [szó szerint: „eunuchja”] (1Mó 39:1). Ebben a beszámolóban az etióp férfira, a királyi kincstár felügyelőjére történik utalás az „eunuch” szóval, nyilvánvalóan udvari tisztviselő értelemben. Ő minden bizonnyal egy körülmetélt prozelita volt – vagyis egy olyan nem zsidó, aki áttért Jehova imádatára –, hiszen éppen Jeruzsálemben járt, hogy részt vegyen Isten imádatában. (Lásd a Szójegyzékben a „Prozelita” címszót.) A mózesi törvény megtiltotta, hogy kasztrált férfiak menjenek Izrael gyülekezetébe (5Mó 23:1), ezért a beszámolóban említett férfi nem lehetett szó szerinti eunuch. Tehát ezt az etióp prozelitát nem úgy tekintették, mint egy nemzetekből valót, vagyis Kornéliusz volt az első körülmetéletlen nem zsidó, aki áttért a keresztény hitre (Cs 10:1, 44–48; az „eunuch” szó jelképes értelmével kapcsolatban lásd a Mt 19:12-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).

kandakénak: A „kandaké” nem tulajdonnév, hanem a „fáraó” és a „császár” szavakhoz hasonlóan címnek tartják. Ókori írók – köztük Sztrabón, id. Plinius és Euszebiosz – Etiópia királynőire utaltak ezzel a megnevezéssel. Id. Plinius (kb. i. sz. 23–79) azt írta, hogy „a városban [Meroéban, az ókori Etiópia fővárosában] kevés épület van. Azt állították, hogy egy nő uralkodik ott, a kandaké, és ez a név éveken át királynőről királynőre szállt” (Natural History. VI., XXXV., 186.).

Érted: Vagy: „tudod”. A görög gi·nóʹszkó ige alapjelentése az, hogy ’ismer’; ’tud’, de több jelentése is van, és úgy is vissza lehet adni, hogy „ért”; „érzékel”; „felfog”.

származása: Ez az idézet az Ézs 53:8-ból való, és a „származás” szó kétségkívül valakinek a felmenőire vagy a családfájára utal. Amikor Jézust kihallgatta a szanhedrin, nem vették figyelembe a hátterét, vagyis azt, hogy megfelelt a megígért Messiásra vonatkozó követelményeknek.

megkeresztelkedjem: Vagy: „bemerüljek”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. A szövegkörnyezet alapján a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. Ha elég lett volna ráönteni az eunuch fejére egy kis vizet, vagy csak meghinteni vele, akkor nem kellett volna megállítania a szekerét a víznél. Bár a beszámolóból nem derül ki, hogy ez egy folyó, patak vagy tó volt-e, „Fülöp is, meg az eunuch is bementek a vízbe” (Cs 8:38). A bibliai forrásművek egybehangzóan azt írják, hogy a keresztelkedés teljes bemerülést jelent a vízbe. Jézus például egy folyóban, a Jordánban keresztelkedett meg. Keresztelő János pedig egyszer egy olyan helyet keresett a kereszteléshez a Jordán völgyében, Szálim közelében, ahol „bőven volt víz” (Jn 3:23). Figyelemre méltó, hogy a görög ba·ptiʹzó szó szerepel a 2Ki 5:14-ben, amely arról számol be, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”. Továbbá a Szentírás a temetéshez hasonlítja a keresztelkedést, mivel egy személyt a keresztelkedésekor teljesen alámerítenek (Ró 6:4–6; Kol 2:12).

Néhány későbbi görög kézirat és ókori fordítás kisebb eltérésekkel a következőket teszi hozzá: „Ezt mondta neki Fülöp: »Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.« Erre ő így válaszolt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.«” Ám a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek ezek a szavak, és nyilvánvalóan nem alkotják részét a Cselekedetek könyve eredeti szövegének. (Lásd az A3-as függ.-et.)

Jehova szellemét: A Héber iratokban sokszor előfordul a „Jehova szelleme” kifejezés. (Néhány példa erre: Bí 3:10; 6:34; 11:29; 13:25; 14:6; 15:14; 1Sá 10:6; 16:13; 2Sá 23:2; 1Ki 18:12; 2Ki 2:16; 2Kr 20:14; Ézs 11:2; 40:13; 63:14; Ez 11:5; Mi 2:7; 3:8.) A „Jehova szelleme” kifejezés található meg a Lk 4:18-ban is, mely egy idézet az Ézs 61:1-ből. Ott és más előfordulási helyeken a Héber iratokban az eredeti héber szöveg a tetragramot használja a „szellem”-nek fordított szóval együtt. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „Jehova szelleme” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 5:9 rendelkezésre álló görög kézirataiban az olvasható, hogy az „Úr szelleme”, lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 5:9-et.

Asdódba: Ez a héber neve annak a helynek, melyet az i. sz. I. században görögül Azótosznak hívtak (Jzs 11:22; 15:46; lásd a B6-os és a B10-es függ.-eket).

Multimédia

Fülöp, az evangéliumhirdető szolgálata
Fülöp, az evangéliumhirdető szolgálata

A Biblia leír néhány mozzanatot „Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek” a buzgó szolgálatából (Cs 21:8). Ő a hét, jó hírnevű férfi egyike volt, akik kiosztották az ételt a görögül és a héberül beszélő tanítványoknak Jeruzsálemben (Cs 6:1–6). István halála után „az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak”, és Fülöp Szamáriába ment. Ott prédikálta a jó hírt, és csodákat tett (Cs 8:1, 4–7). Később Jehova angyala a Jeruzsálemből Gázába vezető pusztai úthoz küldte Fülöpöt (Cs 8:26). Az úton találkozott egy etióp eunuchhal, és megosztotta vele a jó hírt (Cs 8:27–38). Miután Jehova szelleme elvezette onnan Fülöpöt (Cs 8:39), ő tovább prédikált, és Asdódból Cezáreába ment, érintve más, part menti városokat (Cs 8:40). Évekkel később Lukács és Pál Fülöp otthonában maradtak Cezáreában. Ekkor Fülöpnek már volt „négy hajadon lánya, akik prófétáltak” (Cs 21:8, 9).

1. Jeruzsálem: adminisztratív munkát végez (Cs 6:5)

2. Szamária: hirdeti a jó hírt (Cs 8:5)

3. Gázába vezető pusztai út: megmagyarázza az Írásokat egy etióp eunuchnak, és megkereszteli (Cs 8:26–39)

4. Partvidék: minden városban hirdeti a jó hírt (Cs 8:40)

5. Cezárea: Fülöp az otthonában vendégül látja Pált (Cs 21:8, 9)

Cezárea
Cezárea

1. Római színház

2. Palota

3. Hippodrom

4. Pogány templom

5. Kikötő

Ez a Cezárea romjairól készült videó 3D-s rekonstrukciókat is tartalmaz, melyek bemutatják, hogyan nézhetett ki néhány főépület. A várost és a kikötőjét Nagy Heródes építette az i. e. I. század vége felé. Heródes Augustus császár után nevezte el a várost. Cezárea, mely Jeruzsálemtől kb. 87 km-re északnyugatra helyezkedett el a Földközi-tenger partján, egy fontos tengerészeti központ volt. A városban volt egy római színház (1.); egy palota, mely benyúlt a tengerbe (2.); egy hippodrom, vagyis lóversenypálya, mely a becslések szerint 30 000 néző befogadására volt alkalmas (3.); és egy pogány templom (4.). A mesterséges kikötő (5.) egy mérnöki csoda volt. Egy vízvezeték látta el friss vízzel Cezáreát, és a városnak saját szennyvízrendszere volt. Pál apostol és más keresztények hajóval utaztak Cezáreába és onnan máshová (Cs 9:30; 18:21, 22; 21:7, 8, 16). Pál úgy 2 évig volt börtönben a városban (Cs 24:27). Az evangéliumhirdető, Fülöp egy prédikáló körút végén utazott Cezáreába, és minden bizonnyal ott telepedett le (Cs 8:40; 21:8). Kornéliusz, az első körülmetéletlen nem zsidó, aki keresztény lett, szintén ebben a városban élt (Cs 10:1, 24, 34, 35, 45–48). Lukács valószínűleg Cezáreában írta az evangéliumát.