Cselekedetek 10:1–48

10  Volt pedig Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai egység katonatisztje. 2  Istenfélő ember volt, aki az egész háznépével együtt imádta Istent, sok adományt* adott a népnek, és folyton könyörgött Istenhez. 3  A nap kilencedik órája körül+ világosan látta látomásban, hogy Isten egyik angyala bejön hozzá, és ezt mondja: „Kornéliusz!” 4  Kornéliusz rámeredt, és rémülten ezt kérdezte: „Mi az, Uram?” Az ezt mondta neki: „Isten meghallgatta az imáidat, és nem kerülték el a figyelmét adományaid.+ 5  Most tehát küldjél férfiakat Joppéba, és hívass egy Simon nevű férfit, akit Péternek is hívnak. 6  Ő Simonnál, a tímárnál szállt meg,* akinek a tenger mellett van háza.” 7  Alig ment el az angyal, aki beszélt vele, Kornéliusz máris szólított kettőt a szolgái közül, és egy istenfélő katonát azok közül, akik a szolgálatában álltak. 8  Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba. 9  Másnap, míg ők úton voltak, és közeledtek a városhoz, Péter a hatodik óra körül felment a háztetőre imádkozni. 10  De nagyon megéhezett, és enni kívánt. Amíg készítettek valamit, Péter önkívületbe esett,+ 11  és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll egy nagy lenvászon lepedőhöz hasonló valami*, amelyet a négy sarkánál fogva eresztenek le a földre. 12  Mindenféle földi négylábú állat és hüllő* meg égi madár volt benne. 13  Aztán egy hang szólt hozzá: „Kelj fel, Péter, vágd le,* és egyél!” 14  Péter azonban ezt mondta: „Semmiképpen, Uram, mert soha nem ettem semmi beszennyezettet és tisztátalant.”+ 15  A hang pedig ismét szólt hozzá, másodszor is: „Amit Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek.” 16  Ez harmadszor is megtörtént, majd amit Péter látott,* azonnal felemelkedett az égbe. 17  Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, utánajártak, hol van Simon háza, és megálltak a kapunál.+ 18  Kiáltottak, és tudakozódtak, hogy ott szállt-e meg Simon, akit Péternek is hívnak. 19  Mialatt Péter a látomáson gondolkodott, a szellem+ így szólt: „Három férfi keres. 20  Menj le, és indulj útnak velük, egyáltalán nem kételkedve, mert én küldtem őket.” 21  Péter akkor lement a férfiakhoz, és így szólt: „Én vagyok, akit kerestek. Miért jöttetek?” 22  Azok ezt mondták: „Kornéliusz,+ a katonatiszt – egy igazságos és istenfélő férfi, aki jó hírben áll a zsidók egész nemzete körében – utasítást kapott Istentől egy szent angyal által, hogy hívasson téged a házába, és hallgasson meg.” 23  Így hát Péter behívta és vendégül látta őket. Másnap felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is vele mentek néhányan. 24  A következő napon megérkezett Cezáreába. Kornéliusz természetesen már várta őket, és összehívta a rokonait meg a közeli barátait. 25  Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz odament hozzá, leborult a lábához, és kifejezte iránta a tiszteletét. 26  Péter azonban felemelte, ezt mondva: „Állj fel, én is csak ember vagyok.”+ 27  Miközben beszélgetett vele, bement, és sok embert talált egybegyűlve. 28  Ezt mondta nekik: „Jól tudjátok, hogy a zsidók nem ápolhatnak kapcsolatot egy más nemzetiségű emberrel,+ és nem is mehetnek el hozzá, de nekem Isten megmutatta, hogy senkit sem szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak tekintenem.+ 29  Ezért amikor hívattak, eljöttem, méghozzá ellenvetés nélkül. Kérdem tehát: miért hívattatok?” 30  Kornéliusz erre így szólt: „Ebben az órában lesz négy napja, hogy a kilencedik órában a házamban imádkoztam, amikor hirtelen ott állt előttem egy férfi fénylő ruhában, 31  és ezt mondta: »Kornéliusz! Isten meghallgatta az imádat, és nem kerülték el a figyelmét adományaid.+ 32  Küldj el azért valakit Joppéba, és hívasd Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simonnak, a tímárnak a házában szállt meg a tenger mellett.«+ 33  Rögtön el is küldtem érted valakit, és kedves tőled, hogy idejöttél. Most hát mindannyian jelen vagyunk Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit Jehova megparancsolt neked, hogy elmondd.” 34  Péter ekkor beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most már világosan látom, hogy Isten nem részrehajló,+ 35  hanem minden nemzetből elfogadja azokat, akik mélységesen tisztelik* őt, és igazságosan cselekszenek.+ 36  Elküldte az izraelitáknak a béke jó hírét+ Jézus Krisztus által, aki mindenkinek az ura.+ 37  Tudjátok, miről beszéltek Galileától kezdve+ egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után:+ 38  a Názáretből való Jézusról, hogy miként kente fel őt Isten szent szellemmel+ és erővel, és ő bejárta a vidéket, miközben jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket elnyomott az Ördög.+ Mindezt azért tudta megtenni, mert Isten vele volt.+ 39  Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók vidékén is, és Jeruzsálemben is tett. De végeztek vele, oszlopra feszítve* őt.+ 40  Isten azonban feltámasztotta őt a harmadik napon,+ és lehetővé tette, hogy az emberek lássák őt*. 41  Ám nem az egész népnek engedte meg ezt, hanem csak az Isten által előre kinevezett tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halottak közül.+ 42  Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúskodjunk alaposan arról,+ hogy ő az, akit Isten az élők és a halottak bírájául rendelt.+ 43  Mellette tanúskodik az összes próféta,+ hogy az ő neve által Isten mindenkinek a bűneit megbocsátja, aki hisz benne.”+ 44  Péter még beszélt ezekről a dolgokról, amikor a szent szellem kiáradt mindazokra, akik hallgatták Isten szavát.+ 45  És a körülmetélt hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámultak, hogy a nemzetekből valók is megkapják a szent szellem ajándékát. 46  Hallották ugyanis, hogy idegen nyelveken beszélnek, és magasztalják Istent.+ Akkor Péter megszólalt: 47  „Megakadályozhatja-e bárki is, hogy ezek vízben megkeresztelkedjenek?+ Hiszen ugyanúgy megkapták a szent szellemet, mint mi.” 48  Azzal megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében.+ Ezután kérték, hogy maradjon még néhány napig.

Lábjegyzetek

^ Szó szerint: „irgalmas adományt”.
^ Vagy: „ő Simon, a tímár vendége volt”.
^ Szó szerint: „valamilyen tárgy (edény)”.
^ Vagy: „csúszómászó”.
^ Vagy: „áldozd fel”.
^ Szó szerint: „majd a tárgy (az edény)”.
^ Szó szerint: „akik félik”.
^ Szó szerint: „függesztve”.
^ Vagy: „hogy nyilvánvalóvá legyen”.

Jegyzetek

légió: A római hadsereg alapegysége. Az i. sz. I. században egy légióban általában 6000 katona szolgált. A versben „12 légió” van megemlítve, mely kétségkívül egy meghatározatlan, nagy számra utal. Jézus tulajdonképpen azt mondta, hogy ha megkérné az Atyját, akkor rengeteg angyalt küldene, hogy megvédjék őt.

az úgynevezett itáliai egység: Nagy valószínűséggel egy cohors volt, mely elnevezéssel megkülönböztették a szokásos római légiótól. A cohors teljes létszáma úgy 600 fő volt, azaz a légiónak kb. az egytizedét tette ki. (Lásd a Mt 26:53-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bizonyítékok vannak arra, hogy az Itáliai Önkéntesek II. Cohorsa (latinul Cohors II Italica voluntariorum civium Romanorum) i. sz. 69-ben Szíriában állomásozott, és egyesek szerint erre az egységre történik utalás ebben a versben.

katonatisztje: Vagy: „századosa”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

A nap kilencedik órája körül: Vagyis kb. du. 3 órakor. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a 3. óra körül: Vagyis de. 9 óra körül. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

Simonnál, a tímárnál: A tímárok állatbőrrel dolgoztak. A nyersbőrt mészoldatban áztatták, hogy el tudják távolítani a szőrt, valamint a hús- és zsírmaradványokat. Ezután a cserzés következett egy tömény folyadékban, hogy aztán a bőrből különféle tárgyakat lehessen készíteni. A cserzés folyamata kellemetlen szagokkal járt, és sok víz kellett hozzá. Talán ezért lakott Simon a tenger mellett, valószínűleg Joppé határában. A mózesi törvény szerint szertartásilag tisztátalan volt az, aki állati tetemekkel dolgozott (3Mó 5:2; 11:39). Ezért sok zsidó lenézte a tímárokat, és nem szívesen szállt volna meg egy ilyen embernél. Később a Talmud a trágyagyűjtésnél is alantasabb munkának nevezte a tímármesterséget. Ennek ellenére Péterben nem volt előítélet Simonnal szemben, hiszen megszállt nála. A nyitottsága érdekes előzménye volt annak a feladatnak, amelyet nem sokkal ezután kapott, vagyis hogy menjen el egy nem zsidó férfi otthonába. Némelyik tudós úgy véli, hogy a „tímár” szó görög megfelelője (bür·szeuszʹ) Simon másik neve volt.

a 3. óra körül: Vagyis de. 9 óra körül. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

háztetőn: A házak teteje lapos volt, és sokféle célra használták, például tárolásra (Jzs 2:6), pihenésre (2Sá 11:2), alvásra (1Sá 9:26) és imádathoz kötődő ünnepek megtartására (Ne 8:16–18). Ezért kellett korlátot készíteni rá (5Mó 22:8). Általában egy külső lépcsőn vagy létrán lehetett lejönni a tetőről, anélkül hogy be kellett volna menni a házba. Ez még jobban kiemeli, hogy Jézus figyelmeztetésével összhangban mennyire sürgős volt elmenekülni.

a hatodik óra körül: Vagyis kb. déli 12 órakor. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a háztetőre: A házak teteje lapos volt, és sokféle célra használták, például tárolásra (Jzs 2:6), pihenésre (2Sá 11:2), alvásra (1Sá 9:26), imádathoz kötődő ünnepek megtartására (Ne 8:16–18) és arra, hogy elvonultan imádkozzanak. Amikor Péter a háztetőn imádkozott, nem azért tette, mint a képmutatók, akik azt akarták, hogy mások lássák őket (Mt 6:5). A lapos tetőt körülvevő korlát valószínűleg eltakarta őt mások elől (5Mó 22:8). A tetőt ezenkívül arra is használták, hogy kikapcsolódjanak, és hogy esténként távol legyenek az utca zajától. (Lásd a Mt 24:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

önkívületbe estem: Az itt „önkívület”-nek fordított görög ekʹszta·szisz szóval kapcsolatban lásd a Cs 10:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet. A Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J14, 17, 22) ez olvasható itt: „Jehova keze volt rajtam”. Egy másik fordításban (J18) pedig ez áll: „Jehova szelleme beborított”.

önkívületbe: A görög ekʹszta·szisz szó (az ek [jelentése ’ki’, ’-ból’, ’-ből’] és a szta·szisz [jelentése ’áll’] szavak összetétele) arra utal, hogy valaki önkívületi állapotba kerül a csodálat, megdöbbenés vagy egy Istentől kapott látomás miatt. Ugyanezt a görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „örömükben” (Mr 5:42), „lenyűgözte” (Lk 5:26) vagy „érzelmektől felkavarva” (Mr 16:8). A Cselekedetek könyvében a szó Isten tetteihez kapcsolódik. Úgy tűnik, Isten a szent szelleme által időnként látomást adott, vagyis képeket jelenített meg a szándékával kapcsolatban egy olyan személy elméjében, aki elmélyülten összpontosított, vagy alváshoz hasonló állapotban volt. Az önkívületben lévő személy nem észleli, hogy mi zajlik körülötte, viszont a látomást tisztán érzékeli. (Lásd a Cs 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Isten irányításának köszönhetően. . . nevezték: A legtöbb bibliafordításban itt egyszerűen az áll, hogy „nevezték”. Ám ezen a helyen nem azok a görög szavak szerepelnek, melyeket általában „nevez”-nek vagy „hív”-nak fordítanak (Mt 1:16; 2:23; Lk 1:32, 60; Cs 1:19). Ebben a versben a khré·ma·tiʹzó ige áll, mely kilencszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, és a legtöbb esetben egyértelműen olyasvalamihez kötődik, ami Istentől származik (Mt 2:12, 22; Lk 2:26; Cs 10:22; 11:26; Ró 7:3; Héb 8:5; 11:7; 12:25). A Cs 10:22-ben például együtt szerepel azzal a kifejezéssel, hogy „egy szent angyal által”, a Mt 2:12, 22-ben pedig Istentől jövő álmokkal együtt van megemlítve. A vele rokon khré·ma·ti·szmoszʹ főnév található a Ró 11:4-ben, és a legtöbb lexikon és fordítás úgy adja vissza, hogy „isteni kijelentés”; „Isten válasza”; „isteni felelet”. Lehetséges, hogy Jehova indította arra Sault és Barnabást, hogy használják a „keresztények” elnevezést. Egyesek úgy vélik, hogy az Antiókiában élő nem zsidók gúnyolták így őket, de a görög khré·ma·tiʹzó szó egyértelműen azt jelzi, hogy Istentől származott ez az elnevezés. Az is eléggé valószínűtlen, hogy a zsidók mondták rájuk először azt, hogy „keresztények” (görög eredetű), vagyis „messianisták” (héber eredetű), ugyanis ők nem fogadták el, hogy Jézus a Messiás, azaz a Krisztus. Ezért nem ismerték volna el őt hallgatólagosan felkentnek, vagyis Krisztusnak azzal, hogy a követőit „keresztények”-nek nevezik.

utasítást kapott Istentől: A görög khré·ma·tiʹzó ige kilencszer fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 2:12, 22; Lk 2:26; Cs 10:22; 11:26; Ró 7:3; Héb 8:5; 11:7; 12:25). A legtöbb esetben egyértelműen olyasvalamihez kötődik, ami Istentől származik. Itt például együtt szerepel azzal a kifejezéssel, hogy „egy szent angyal által”. A Mt 2:12, 22-ben Istentől jövő álmokkal együtt van megemlítve. A vele rokon khré·ma·ti·szmoszʹ főnév található a Ró 11:4-ben, és a legtöbb lexikon és fordítás úgy adja vissza, hogy „isteni kijelentés”; „Isten válasza”; „isteni felelet”. Itt, a Cs 10:22-ben a Keresztény görög iratok egyik héber nyelvű fordítása (a C4-es függ. úgy utal rá, hogy J18) ezt írja: „parancsot kapott Jehovától”. (Lásd a Cs 11:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

kifejezte iránta a tiszteletét: Vagy: „meghajolt előtte”; „földre borult előtte”; „tisztelettel adózott neki”. Amikor Jézus a földön volt, az emberek meghajoltak előtte, de ő nem ítélte ezt el (Lk 5:12; Jn 9:38). Azért nem tette, mert ő volt Dávid trónjának az örököse, és ezért joggal tisztelték őt mint királyt (Mt 21:9; Jn 12:13–15). A Héber iratok is beszél arról, hogy az emberek meghajoltak, amikor prófétával, királlyal vagy Isten más képviselőjével találkoztak, ők pedig elfogadták ezt a fajta tiszteletadást (1Sá 25:23, 24; 2Sá 14:4–7; 1Ki 1:16; 2Ki 4:36, 37). Ám amikor Kornéliusz meghajolt Péter előtt, és kifejezte iránta a tiszteletét, Péter így ellenkezett: „Állj fel, én is csak ember vagyok” (Cs 10:26). Krisztus tanításai kétségkívül új viselkedési normákat vezettek be Isten földön élő szolgái között. Jézus ezt tanította: „csak egy tanítótok van, ti pedig mind testvérek vagytok . . . csak egy vezetőtök van, a Krisztus” (Mt 23:8–12).

a zsidók nem ápolhatnak kapcsolatot: A zsidó vallásvezetők Péter napjaiban azt tanították, hogy ha valaki elmegy egy nem zsidó otthonába, szertartásilag tisztátalan lesz (Jn 18:28). A mózesi törvény viszont nem mondta ki konkrétan, hogy ez helytelen lenne. A zsidókat és a nem zsidókat elválasztó fal akkor lett ledöntve, amikor Jézus váltságul adta az életét, és létrejött az új szövetség. Jézus így „a két csoportot eggyé tette” (Ef 2:11–16). Ám a tanítványok még i. sz. 33 pünkösdje után sem fogták fel teljesen, hogy milyen jelentősége volt Jézus tettének. Sőt, sok-sok évbe telt, mire a zsidó keresztények változtatni tudtak a gondolkodásukon, melyre a korábbi vallásvezetőik és a kultúrájuk volt nagy hatással.

a 3. óra körül: Vagyis de. 9 óra körül. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

a kilencedik órában: Vagyis kb. du. 3 órakor. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jehova: A legtöbb görög kéziratban itt „az Úr” (tu Kü·riʹu) szó áll. Ám ahogy az a C függ.-ben ki lett fejtve, számos ok szól amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. Ezért áll a főszövegben a Jehova név. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 10:33-at.)

nem részrehajló: Az itt szereplő görög kifejezést szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „nem olyan, aki arcokat fogad el”. Isten, aki pártatlan, nem a külső alapján ítél, nem részesít előnyben senkit amiatt, hogy valamilyen rasszhoz vagy nemzethez tartozik, illetve a társadalmi helyzete vagy bármilyen más külső tényező alapján. Ha Isten példáját követjük, nemcsak a látszat alapján ítélünk majd, hanem figyelembe vesszük mások személyiségét és tulajdonságait, különösen azokat, melyek a pártatlan Teremtőnkre jellemzők.

az izraelitáknak: Vagy: „Izrael népének”. Szó szerint: „Izrael fiainak”. (Lásd a Szójegyzékben az „Izrael” címszót.)

oszlopra: Vagy: „fára”. A xüʹlon görög szó (szó szerint: „fa”) itt a görög sztau·roszʹ szó (gyakran „kínoszlop”-nak van fordítva) szinonimája, és egy olyan kivégzőeszközre utal, amelyhez Jézust szegezték. A Keresztény görög iratokban Lukács, Pál és Péter összesen ötször használja a xüʹlon szót ebben az értelemben (Cs 5:30; 10:39; 13:29; Ga 3:13; 1Pt 2:24). A Septuagintában az 5Mó 21:22, 23-ban szerepel a xüʹlon szó az ennek megfelelő héber ʽéc szó (jelentése: ’fa’; ’fadarab’) fordításaként a „ti pedig oszlopra akasztjátok” tagmondatban. Amikor Pál ezt a verset idézi a Ga 3:13-ban, a xüʹlon szót használja: „Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva.” Ez a szó áll a Septuagintában az Ezs 6:11-ben (1Ezsdrás 6:31, LXX) az ʼaʽ arámi szó fordításaként, mely a héber ʽéc szó megfelelője. A vers ezt írja azokról, akik megsértik a perzsa király rendeletét: „annak házából húzzanak ki egy gerendát, és feszítsék meg azon”. Az, hogy a bibliaírók a xüʹlon szót a sztau·roszʹ szó szinonimájaként használják, további bizonyítéka annak, hogy Jézust egy egyenesen álló oszlopon végezték ki keresztgerenda nélkül, hiszen a xüʹlon szó ezt jelenti ebben a különleges értelemben.

a szent szellem kiáradt mindazokra, akik hallgatták Isten szavát: Ez az egyetlen olyan feljegyzett eset, amikor a tanítványokra a keresztelkedésük előtt áradt ki a szent szellem. Emellett Péter itt nagyban hozzájárult Kornéliusz és a családja megtéréséhez, akik közül senki sem volt zsidó. Itt Péter „az egek királyságának a [kulcsaiból]” a harmadikat használta fel, kiterjesztve a prédikálómunkát a nem zsidók nagy tömegére (beleértve a zsidó prozelitákat vagy a szamáriaiakat), hogy kilátásuk legyen bekerülni Isten királyságába. Az első kulccsal a zsidók és a zsidó prozeliták, a másodikkal pedig a szamáriaiak előtt nyitotta meg ezt a lehetőséget (Cs 2:22–41; 8:14–17; lásd a Mt 16:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

az egek királyságának a kulcsait: A Bibliában az, ha valaki kulcsokat kapott – akár szó szerint, akár jelképes értelemben –, azt jelentette, hogy bizonyos mértékű hatalmat bíztak rá (1Kr 9:26, 27; Ézs 22:20–22). Ezért a „kulcs” szó a hatalom és a felelősség jelképe lett. Péter arra használta a rábízott kulcsokat, hogy megnyissa a lehetőséget a zsidók (Cs 2:22–41), a szamáriaiak (Cs 8:14–17) és a nem zsidók (Cs 10:34–38) előtt arra, hogy megkapják a szent szellemet, és ezáltal kilátásuk legyen bekerülni az égi királyságba.

a körülmetélt hívők: Vagy: „a körülmetélt hűségesek”. Azaz a zsidó keresztények (Cs 10:23).

nyelveken: A Bibliában a görög glószʹsza szó utalhat a nyelvre mint beszédszervre (Mr 7:33; Lk 1:64; 16:24). De jelképesen vonatkozhat egy adott nyelvre mint gondolatközlési eszközre vagy egy bizonyos nyelvet beszélő emberek csoportjára (Jel 5:9; 7:9; 13:7). Ez a görög szó szerepel a Cs 2:3-ban, ahol arról van szó, hogy „tűzlánghoz hasonló nyelvek” váltak láthatóvá. Vagyis a szent szellem kiárasztása abból volt nyilvánvaló, hogy mindegyik tanítványra leereszkedett egy-egy „nyelv”, és különböző nyelveken kezdtek szólni.

idegen nyelveken: Szó szerint: „nyelveken”. Ez a csoda kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy Isten most már a nem zsidókra is kiterjesztette az égi elhívást. Csakúgy, mint pünkösdkor, Jehova ekkor is a szent szelleme által tette egyértelművé, hogy támogatja ezt. A megfigyelők fül- és szemtanúi is lehettek ennek. (Lásd a Cs 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Cselekedetek 10
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://assetsnffrgf-a.akamaihd.net/assets/m/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty