Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Vajon „Szent Péter utóda” a pápa?

Vajon „Szent Péter utóda” a pápa?

Vajon „Szent Péter utóda” a pápa?

A NÉMETORSZÁGI Limburg püspöke 2002-ben levelet kapott II. János Pál pápától. A pápa felszólította, hogy változtassa meg az abortusszal kapcsolatos kérdésben hozott döntését. Utasítását azzal a kijelentéssel vezette be, hogy Jézus Krisztus akarata szerint felelőssége gondoskodni a püspökségek jóllétéről és egységéről. Ahogy utalt rá, joga van felülbírálni a püspök döntését, mivel ő a pápa, vagyis „Szent Péter utóda”.

Egy katolikus enciklopédia szerint Krisztus nevezte ki Szent Pétert az apostolok fejévé. Továbbá ez az enciklopédia azt írja, hogy Krisztus rendelkezése szerint e tisztségben Péternek mindig kell hogy legyen utóda: ez az utód a mindenkori római püspök (New Catholic Encyclopedia).

Ezeknek a kijelentéseknek nagy súlya van. De elgondolkodtál már azon, hogy igazak-e? Vizsgáljunk most meg három kérdést: 1. Alátámasztja a Biblia azt az állítást, hogy Péter volt az első pápa? 2. Mit tár fel a történelem a pápai utódlás eredetéről? 3. Azt mutatja a pápák életmódja és a tanításaik, hogy Péter utódai?

Péter volt az első pápa?

A katolikusok már hosszú ideje Jézusnak a Máté 16:18-ban feljegyzett szavaival támasztják alá azt az állításukat, hogy Krisztus Péterben alapozta meg az egyházat. Itt ez áll: „te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet”. E szavakat még fel is írták latinul a római Szent Péter-bazilika kupolájába.

A nagyra becsült egyházatya, Szent Ágoston egy időben szintén úgy vélte, hogy a gyülekezet alapja Péter. Ám életének a vége felé másként értelmezte Jézus szavait. A Számvetések című munkájában amellett érvelt, hogy az egyház, vagyis a keresztény gyülekezet Jézusra épült, és nem Péterre. *

Tagadhatatlan, hogy az evangéliumok kiemelten foglalkoznak Péter apostollal. Például Jánossal és Jakabbal együtt a között a három apostol között volt, akiket Jézus kiválasztott, hogy vele legyenek néhány különleges eseményen (Márk 5:37, 38; 9:2; 14:33). Emellett Jézus Péterre bízta „az egek királyságának kulcsait”, melyekkel Péter megnyitotta az utat először a zsidók és a prozeliták, majd a szamáriaiak, végül pedig a nem zsidók előtt, hogy a Királyságba jussanak (Máté 16:19; Cselekedetek 2:5, 41; 8:14–17; 10:45). És nyílt természetéből adódóan nemegyszer ő volt az apostolok szószólója (Cselekedetek 1:15; 2:14). Vajon mindez azt jelenti, hogy a korai gyülekezet feje volt?

Igaz, Pál apostol azt írta Péterről, hogy „a körülmetéltek közötti apostolságra” lett kinevezve (Galácia 2:8). A szövegkörnyezetből azonban kiderül, hogy ezzel nem arra utalt, hogy Péter irányítja a gyülekezetet, hanem arra, hogy milyen szerepet tölt be a zsidóknak való prédikálásban.

Bár Péter felelősségteljes feladatokat látott el, a Bibliában sehol sem állítja azt magáról, hogy a gyülekezet feje, és hogy ezért joga lenne döntéseket hozni a tanítványokat érintő kérdésekben. A levelében apostolnak és vénnek nevezi magát, semmi többnek (1Péter 1:1; 5:1).

Mit tár fel a történelem a pápaság eredetéről?

Honnan ered hát a pápaság? Már az apostolok napjaiban voltak olyan személyek, akik ki akartak tűnni a hittársaik közül. De vajon hogyan vélekedtek erről az apostolok?

Maga Péter apostol azt mondta a gyülekezet irányításával megbízott férfiaknak, hogy ne hatalmaskodjanak azokon, akik Isten öröksége, és hogy övezzék fel magukat alázatossággal (1Péter 5:1–5). Pál apostol is felhívta a figyelmet arra, hogy a gyülekezetben „támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:30). Az I. század vége felé pedig János apostol az egyik levelében határozottan elítélt egy Diotrefész nevű tanítványt. Miért? Egyebek közt azért, mert „szívesen foglalja el . . . az első helyet” a gyülekezetben (3János 9). Az apostolok tanácsának visszatartó ereje volt, egy ideig megfékezte azokat, akik mások fölé akarták helyezni magukat (2Tesszalonika 2:3–8).

De nem sokkal az apostolok halála után néhányan egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Egy könyv megjegyzi: „A II. század közepe előtt valószínűleg nem volt »monarchikus« püspök Rómában” (The Cambridge History of Christianity). A III. században azonban már Róma püspökéé volt a legmagasabb hatalmi tisztség, bár ezt nem ismerte el mindenki az egyházban. * Annak alátámasztására, hogy Róma püspökét illeti a legfőbb hatalom, összeállítottak egy listát Péter utódairól.

Ez a lista azonban nem tekinthető egyértelmű bizonyítéknak. Miért nem? Például azért, mert némelyik névnek a hitelességét nem lehet igazolni. Sőt, a lista már alapjaiban hibádzik. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert még ha Péter prédikált is Rómában – ahogy arra néhány I. és II. századi világi mű utal –, nincs bizonyíték arra, hogy a római gyülekezet feje lett volna.

Az is bizonyítja, hogy Péter nem volt a római gyülekezet feje, hogy Pál apostol a rómaiaknak írt levelében nagyon sok keresztényt név szerint említ, ám Péterre egyáltalán nem utal (Róma 16:1–23). Ha Péter valóban a gyülekezet feje lett volna, el tudod képzelni, hogy Pál kihagyja a felsorolásból?

Az is érdekes, hogy Péter az első levelét és Pál a Timóteusznak írt második levelét körülbelül egy időben írta meg. Pál ebben a levelében említést tesz Rómáról, de Péterről nem. Tulajdonképpen hat levelet Rómában írt meg, de egyikben sem hozza szóba Pétert.

Mintegy 30 évvel azután, hogy Pál megírta a leveleit, János apostol írásba foglalta három levelét és a Jelenések könyvét. Egyikben sem említi, hogy a római gyülekezet lenne a legkiemelkedőbb, és olyan vezetőre sem utal, aki Péter állítólagos utódaként a legfőbb hatalmat gyakorolná a gyülekezetben. Sem a Biblia, sem a történelem nem támasztja alá azt az állítást, hogy Péter volt a római gyülekezet első püspöke.

Mit mutat a pápák életmódja és a tanításaik?

Attól, aki „Szent Péter utódának” és „Krisztus helytartójának” nevezi magát, joggal várhatjuk el, hogy kövesse Péter és Krisztus példáját és tanításait. Vajon Péter engedte, hogy a hittársai különleges bánásmódban részesítsék? Nem, nem hagyta, hogy hódolattal adózzanak neki (Cselekedetek 10:25, 26). És hogyan gondolkodott Jézus? Ő azt mondta, azért jött, hogy másokat szolgáljon, és nem azért, hogy neki szolgáljanak (Máté 20:28). Ezzel szemben mit mondhatunk a pápákról? Elutasítják, hogy hódolattal és magasztos címekkel illessék őket, és kerülik a gazdagsággal és hatalommal való hivalkodást?

Péter és Krisztus egyaránt erkölcsös, becsületes emberek voltak, és a békére törekedtek. Azonban figyeld meg, hogyan jellemzi X. Leó pápát egy katolikus enciklopédia: „Belefolyt a politikába, többször is előnyhöz juttatta a rokonait, fényűző világi örömöknek hódolt, miközben sürgető szellemi kötelességeit elhanyagolta” (Lexikon für Theologie und Kirche). VI. Sándor pápáról pedig Karl Amon katolikus pap és egyháztörténeti professzor azt mondja, hogy megbízható beszámolók szerint rendkívül becstelen volt, visszaélt a hatalmával, egyházi tisztségekkel nyerészkedett, és erkölcstelenül élt.

És vajon a pápák tanításai összeegyeztethetők Péter és Krisztus tanításaival? Péter például nem hitt abban, hogy minden jó ember az égbe megy. Ezt mondta az istenfélő Dávid királyról: „Dávid valójában nem ment fel az egekbe” (Cselekedetek 2:34). Péter azt sem tanította, hogy a csecsemőket meg kell keresztelni. Azt vallotta, hogy a keresztelkedés felől meggondoltan kell döntést hozni (1Péter 3:21).

Jézus pedig azt tanította a tanítványainak, hogy egyikük se helyezze magát a többiek fölé. „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája” – mondta (Márk 9:35). Röviddel a halála előtt ezt az egyértelmű utasítást adta a követőinek: „Titeket azonban ne hívjanak rabbinak, mert egy a ti tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Ezenkívül senkit se hívjatok atyátoknak a földön, mert egy a ti Atyátok, az égi. »Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert egy a Vezetőtök, a Krisztus” (Máté 23:1, 8–10). Szerinted a pápák ugyanazokat a tanokat hirdetik, mint Péter és Krisztus?

Egyesek azt mondják, hogy a pápa tisztsége nem vitatható el, még akkor sem, ha nem él keresztényhez méltóan. Ésszerűnek tartod ezt az érvelést? Jézus ezt mondta: „minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden korhadt fa értéktelen gyümölcsöt terem; jó fa nem hozhat értéktelen gyümölcsöt, és korhadt fa sem teremhet jó gyümölcsöt.” A bizonyítékok alapján láttuk, milyen gyümölcsöt teremnek a pápák. Mit gondolsz, örül Péter vagy Krisztus annak, hogy kapcsolatba hozzák őket velük? (Máté 7:17, 18, 21–23).

[Lábjegyzetek]

^ 7. bek. Jézus és Péter nem Péter feladatáról beszélgettek, hanem a Krisztus kilétéről és szerepéről (Máté 16:13–17). Később maga Péter jelentette ki, hogy Jézus a szikla, melyre a gyülekezet épül (1Péter 2:4–8). Pál apostol is megerősítette, hogy Jézus a keresztény gyülekezet alapszegletköve (Efézus 2:20).

^ 14. bek. Jézus és az apostolok figyelmeztettek, hogy a keresztény gyülekezetet olyan személyek fogják ellepni, akik hitehagyott tanokat vallanak (Máté 13:24–30, 36–43; 2Timóteusz 4:3; 2Péter 2:1; 1János 2:18). Ez a II. századtól teljesedett, amikor az egyház, vagyis gyülekezet pogány szokásokat vett át, és görög filozófiával vegyítette a bibliai tanításokat.

[Képek a 25. oldalon]

A bizonyítékok alapján követik-e Péter példáját a pápák?