Márk 5:1–43

5  Azután átértek a tenger túlsó partjára, a gerazénusok vidékére.+  Amint Jézus kiszállt a csónakból, szembejött vele egy tisztátalan szellem befolyása alatt álló ember a sírok közül.  A sírhelyek között volt a tanyája, és addig még senki, de senki nem bírta őt elég erősen megkötözni, még lánccal sem.  Gyakran megkötözték ugyan lábbilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig összetörte; és senkinek sem volt ereje megfékezni őt.  Éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírokban meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát.  De amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, és meghajolt előtte,+  majd felkiáltott: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Megesketlek az Istenre, ne kínozz!”+  Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan szellem!”+  Még megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” 10  És kérlelte Jézust, hogy ne küldje el a szellemeket arról a vidékről.+ 11  A hegynél pedig ott legelészett egy nagy disznócsorda.+ 12  Ezért a szellemek így kérlelték őt: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” 13  És megengedte nekik. Azzal a tisztátalan szellemek kimentek, és belementek a disznókba. A csorda pedig – mintegy 2000 állat – a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant, és mind belefulladtak a tengerbe. 14  A pásztoraik erre elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken. És az emberek eljöttek, hogy lássák, mi történt.+ 15  Odaértek Jézushoz, és látták, hogy a démontól megszállt ember – az, akiben korábban egy légió démon volt – felöltözve és ép elmével ott ül, és félelem fogta el őket. 16  Azok meg, akik látták az esetet, elmondták nekik, hogy mi történt a démontól megszállt emberrel és a disznókkal. 17  Ezért könyörögni kezdtek Jézusnak, hogy menjen el a vidékükről.+ 18  Amikor pedig beszállt a csónakba, az előbb még démontól megszállt ember kérlelte őt, hogy hadd menjen vele.+ 19  De ő nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a rokonaidhoz, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova, és milyen irgalmas volt hozzád.” 20  A férfi pedig elment, és hirdetni kezdte Dekapoliszban, hogy mi mindent tett érte Jézus, és az emberek mind csak ámultak. 21  Miután Jézus ismét átkelt a csónakkal a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda hozzá; ő pedig a tenger partján volt.+ 22  Ekkor odajött a zsinagóga egyik vezetője, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lába elé borult.+ 23  Többször is így könyörgött neki: „A kislányom nagyon beteg*. Kérlek, gyere el, és tedd rá a kezedet,+ hogy rendbe jöjjön és éljen.” 24  Erre Jézus elment vele. Nagy tömeg követte, és tolongott körülötte. 25  Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása+ volt.+ 26  Sok orvos sok szenvedést okozott neki. Már minden vagyonát rájuk költötte, de nem lett jobban, sőt még rosszabbul lett. 27  Mivel hallotta a Jézusról szóló beszámolókat, a tömegben hátulról odament hozzá, és megérintette a felsőruháját,+ 28  mert ezt mondogatta: „Elég, ha csak a felsőruháját érintem, és rendbe jövök*.”+ 29  És azonnal elállt a vérfolyása, és érezte, hogy kigyógyult a kínzó betegségből. 30  Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle,+ ezért hátrafordult a tömegben, és ezt kérdezte: „Ki érintette meg a felsőruhámat?”+ 31  De a tanítványai ezt mondták neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: »Ki érintett meg?«” 32  Ő azonban körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. 33  Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, rémülten és remegve odajött, leborult elé, és elmondta neki a teljes igazságot. 34  Ő így szólt hozzá: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál*. Kínzó betegségedből meggyógyulva menj békével!”+ 35  Még beszélt, amikor odajöttek néhányan Jairus otthonából, és ezt mondták: „Meghalt a lányod! Miért fárasztanád tovább a tanítót?”+ 36  De Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy!”+ 37  És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.+ 38  Eljutottak hát Jairus házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és jajveszékeltek.+ 39  Miután bement, ezt mondta nekik: „Miért sírtok, és miért csináltok ilyen zűrzavart? A gyermek nem halt meg, csak alszik.”+ 40  Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De miután Jézus mindnyájukat kiküldte, maga mellé vette a gyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek volt. 41  Aztán megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi!”, ami lefordítva azt jelenti: „Lányka, mondom neked, kelj fel!”+ 42  A lány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett. (12 éves volt.) És a szülők hirtelenjében azt sem tudták, hová legyenek örömükben. 43  De Jézus újra meg újra megparancsolta nekik*, hogy ezt senkivel se tudassák,+ majd szólt, hogy adjanak enni a lánynak.

Lábjegyzetek

Vagy: „a halálán van”.
Vagy: „megmenekülök”.
Vagy: „megmenekültél”.
Vagy: „erőteljesen rájuk parancsolt”.

Jegyzetek

Gadara vidékére: A Galileai-tenger túlsó (keleti) partján fekvő terület. Feltehetően a tengertől Gadara városáig húzódó vidékre utalt. Gadara 10 km-re feküdt a tengertől. A Gadarából származó pénzérméken gyakran látható egy hajó, mely megerősíti, hogy a terület a tengerig húzódhatott. Márk és Lukács „a gerazénusok vidéké”-nek nevezi a tenger túlsó partját. (Lásd a Mr 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A két terület valószínűleg részben lefedte egymást. (Lásd az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt, illetve a B10-es függ.-et.)

a gerazénusok vidékére: A Galileai-tenger túlsó (keleti) partján fekvő terület. A pontos határai napjainkban nem ismertek, és nem tudni pontosan, hol volt ez a vidék. Vannak, akik a gerazénusok vidékét Kurszi környékével hozzák összefüggésbe, mely a Galileai-tenger keleti partján lévő meredek lejtők közelében található. Mások viszont úgy vélik, hogy a Galileai-tengertől 55 km-re dél-délkeletre lévő Gerasza (Dzseras) városa körüli hatalmas körzetet jelölhette. A Mt 8:28 „Gadara vidéké”-nek nevezi. (Lásd a gerazénusok kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a Mt 8:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bár a megnevezések eltérőek, nagyjából ugyanarra a területre utalnak a Galileai-tenger keleti partján, illetve a területek valószínűleg részben lefedték egymást. Tehát a beszámolók nincsenek ellentmondásban egymással. (Lásd még az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt, illetve a B10-es függ.-et.)

gerazénusok: A párhuzamos beszámolók (Mt 8:28–34; Mr 5:1–20; Lk 8:26–39) különféleképpen nevezik meg a helyet, ahol ez az esemény történt. Emellett az egyes beszámolókról készült ókori kéziratok is eltérően fogalmaznak. A legmegbízhatóbb kéziratok szerint Máté írásában eredetileg egy olyan szó szerepelt, melyet úgy lehet fordítani, hogy „gadarénusok” vagy „Gadarából valók”, míg Márk és Lukács beszámolójában a „gerazénusok” szó állt. Ám ahogy ebben a versben a gerazénusok vidékére kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzet is mutatja, mindkét kifejezés nagyjából ugyanarra a területre utal.

sírok: Vagy: „emléksírok”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.) Ezek a sírok nyilvánvalóan barlangok vagy kőbe vájt üregek voltak, általában a városon kívül. A zsidók messziről kerülték ezeket a helyeket, nehogy szertartásilag tisztátalanná váljanak, és így őrült vagy démontól megszállt emberek tanyáztak arrafelé.

egy. . . ember: Máté az evangéliumában (8:28) két emberről ír, Márk és Lukács (8:27) viszont csak egyről. Márk és Lukács minden bizonnyal azért irányítja a figyelmet csak az egyik démontól megszállt emberre, mert Jézus vele beszélt, és az ő esete szembetűnőbb volt. Elképzelhető, hogy ez a férfi erőszakosabb volt, és hosszabb ideje állt a démonok befolyása alatt. Az is lehet, hogy miután a két férfi meggyógyult, csak az egyikük akart Jézussal menni (Mr 5:18–20).

sírok: Lásd a Mt 8:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Miért aggasszon ez engem vagy téged?: Amikor Mária azt mondta Jézusnak, hogy „nincs boruk” (Jn 2:3), kétségkívül arra célzott, hogy tehetne valamit ez ügyben. Ez figyelemre méltó, hiszen Jézus egészen addig még nem tett csodákat. A válaszban szereplő sémi idióma, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „mi ez nekem és neked?”, alapvetően bizonyos fokú ellenvetésre utal, és az adott szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Bár időnként ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28), itt egy kedves ellenvetésnek tekinthető. (A Héber iratokban is van példa arra, hogy szelídebb hangnemet tükröz ez az idióma: 2Sá 16:9, 10; 1Ki 17:18, lábj.). Jézus következő szavaiból kiderül, hogy miért vonakodott eleget tenni a kérésnek: Nem jött még el az én órám. Ám Jézus válasza minden bizonnyal azt jelzi, hogy nem volt ellenére, hogy segítsen, ahogy azt Mária reagálása is mutatja az 5. versben.

börtönőröknek: A görög ba·sza·ni·sztészʹ szó, melyet „börtönőröknek” fordítanak, azt jelenti, hogy ’kínzók’, valószínűleg azért, mert a börtönőrök sokszor kegyetlenül kínozták a rabokat. Ám idővel általános értelemben kezdték használni ezt a szót a börtönőrökre, minden bizonnyal azért, mivel a börtönbüntetést egy fajta kínnak tartották, attól függetlenül, hogy kínoztak-e valakit, vagy sem. (Lásd a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Mit akarsz tőlem. . .?: Vagy: „Mi közöm hozzád?” Ezt a költői kérdést szó szerint így lehet fordítani: „Mi ez nekem és neked?” Ez egy sémi idióma, mely megtalálható a Héber iratokban (Bí 11:12; Jzs 22:24; 2Sá 16:10; 19:22; 1Ki 17:18, lábj.; 2Ki 3:13, lábj.; 2Kr 35:21; Hó 14:8), és ennek a görög megfelelője fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28; Jn 2:4, lábj.). A pontos jelentést a szövegkörnyezet befolyásolja. Ebben a versben (Mr 5:7) ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki, és néhányan úgy adják vissza, hogy „ne zaklass!” vagy „hagyj békén!”. Más szövegkörnyezetben véleménykülönbségre utal, vagy arra, hogy valaki nem akarja azt csinálni, amit javasolnak, de nincsen benne megvetés, önteltség vagy ellenérzés. (Lásd a Jn 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kínozz: Egy ezzel rokon görög szó szerepel a Mt 18:34-ben a börtönőrökkel kapcsolatban (lásd a magyarázó jegyzetet). Ebben a szövegkörnyezetben tehát a „kínoz” ige úgy tűnik, hogy arra utal, hogy a démonokat fogva tartják vagy bezárják, méghozzá „a mélységbe”, ahogy ez a párhuzamos beszámolóból, a Lk 8:31-ből kiderül.

légió: A római hadsereg alapegysége. Az i. sz. I. században egy légióban általában 6000 katona szolgált. A versben „12 légió” van megemlítve, mely kétségkívül egy meghatározatlan, nagy számra utal. Jézus tulajdonképpen azt mondta, hogy ha megkérné az Atyját, akkor rengeteg angyalt küldene, hogy megvédjék őt.

Légió: Valószínűleg nem ez volt a démontól megszállt ember valódi neve, inkább azt jelzi, hogy sok démon szállta meg. Feltehetően ezeknek a démonoknak a vezetője késztethette arra a férfit, hogy azt mondja, hogy Légió a neve. Az i. sz. I. században egy római légió általában 6000 férfiból állt, ami azt mutatja, hogy rengeteg démonról lehetett szó. (Lásd a Mt 26:53-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

disznócsorda: A disznó a mózesi törvény értelmében tisztátalan volt (3Mó 11:7), mégis volt egy piac, ahol disznóhúst árultak a Dekapoliszban élő nem zsidóknak, mivel ezt a görögök és a rómaiak is különlegességnek tartották. A beszámoló arra nem tér ki, hogy „a pásztorok” zsidók voltak-e, megszegve ezzel a törvényt (Mr 5:14).

számolj be nekik: Jézus általában azt parancsolta, hogy ne híreszteljék a csodáit (Mr 1:44; 3:12; 7:36), de ennek a férfinak azt mondta, hogy ossza meg a rokonaival, hogy mi történt vele. Jézus feltehetően azért tett így, mert megkérték, hogy hagyja el azt a környéket, így ő maga nem tudott volna tanúskodni nekik, illetve ez a hír ellensúlyozhatta azt a kellemetlen történetet, amely a disznók elpusztulásáról terjedhetett el.

mi mindent tett érted Jehova: Mikor Jézus a meggyógyított férfihoz beszélt, nem magának tulajdonította a csodát, hanem az égi Atyjának. Ezt erősíti meg az is, hogy Lukács a görög The·oszʹ (Isten) szót használja az erről az eseményről készült beszámolójában (Lk 8:39). Bár a legtöbb görög kézirat „az Úr” (ho Küʹri·osz) kifejezést használja a Mr 5:19-ben, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. Ezért szerepel a főszövegben a Jehova név. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Mr 5:19-et.)

Dekapoliszban: Vagy: „a tíz város vidékén”. (Lásd a Szójegyzéket és a B10-es függ.-et.)

egy zsinagógai vezető: Szó szerint: „egy uralkodó” (görögül: arʹkhón). Márk és Lukács párhuzamos beszámolójából kiderül, hogy ezt a vezetőt Jairusnak hívták (Mr 5:22; Lk 8:41).

a zsinagóga egyik vezetője: A görög ar·khi·szü·naʹgó·gosz kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’egy zsinagóga uralkodója’. (Lásd a Mt 9:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

vérfolyása: Minden valószínűség szerint egy krónikus, menstruációs folyásról van szó. A mózesi törvény szerint egy ilyen betegségben szenvedő nő szertartásilag tisztátalan volt, és emiatt nem érinthetett meg másokat (3Mó 15:19–27).

Kínzó betegségedből: Szó szerint: „a korbácsolásodból”. A szó szerinti értelem a korbácsolásnak arra a fajtájára utal, melyet kínzásként alkalmaztak (Cs 22:24; Héb 11:36). Itt jelképes értelemben szerepel, és szemléletesen írja le, milyen szenvedést okozott az asszonynak a betegsége.

a kínzó betegségből: Szó szerint: „a korbácsolásból”. (Lásd a Mr 5:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Lányom: Ez az egyetlen alkalom, amikor Jézus úgy szólított egy asszonyt, hogy „lányom”, talán a kényes helyzete miatt, vagy mert remegett (Mr 5:33; Lk 8:47). Ez a kedveskedő megszólítás, mely semmilyen utalást nem tartalmaz a nő korára, kiemeli, hogy milyen tapintatosan és gyengéden törődött vele Jézus.

menj békével: Ez az idióma gyakran fordul elő a Görög és a Héber iratokban, és azt jelenti, hogy „légy jó egészségben!” (Lk 7:50; 8:48; Jk 2:16; vesd össze: 1Sá 1:17; 20:42; 25:35; 29:7; 2Sá 15:9; 2Ki 5:19). A gyakran „béké”-nek fordított héber szónak (sá·lómʹ) tág jelentése van. Utalhat háború vagy zűrzavar nélküli állapotra (Bí 4:17; 1Sá 7:14; Pr 3:8); ezenkívül hordozhatja még az egészség, biztonság, épség (1Sá 25:6, lábj.; 2Kr 15:5, lábj.; Jób 5:24, lábj.), jólét (Esz 10:3, lábj.) és barátság gondolatát is (Zs 41:9). A Keresztény görög iratokban a ’béke’ jelentésű görög szót is (ei·réʹné) tág értelemben használták, és a viszálytól mentes állapoton kívül utalhat még jólétre, megmentésre és egyetértésre is.

Kínzó betegségedből: Szó szerint: „a korbácsolásodból”. A szó szerinti értelem a korbácsolásnak arra a fajtájára utal, melyet kínzásként alkalmaztak (Cs 22:24; Héb 11:36). Itt jelképes értelemben szerepel, és szemléletesen írja le, milyen szenvedést okozott az asszonynak a betegsége.

csak higgy: Vagy: „csak továbbra is higgy”. Az itt szereplő görög ige alakja folyamatos cselekvésre utal. Jairusnak már akkor is volt hite, amikor először ment oda Jézushoz (Mr 5:22–24), most pedig arra ösztönzi Jézus, hogy továbbra is higgyen, még ha a lánya meg is halt.

nem halt meg, csak alszik: A Biblia gyakran hasonlítja a halált az alváshoz (Zs 13:3; Jn 11:11–14; Cs 7:60; 1Ko 7:39; 15:51; 1Te 4:13). Jézus arra készült, hogy visszaadja a kislány életét, és talán azért fogalmazott így, mert utána bemutatta, hogy ahogyan fel lehet ébreszteni valakit a mély álomból, úgy a halálból is lehetséges visszahozni. Jézus a kislány feltámasztásához az Atyjától kapta a hatalmat, „aki életre kelti a halottakat, és úgy hívja a nem létezőket, mintha léteznének” (Ró 4:17).

Effata: Egyesek szerint ez egy olyan héber alapszónak a görög átírása, mely az Ézs 35:5-ben úgy van visszaadva, hogy „megnyílnak”. Ennek a kifejezésnek a használata kétségkívül bevésődött az egyik szemtanúnak, talán Péternek az elméjébe, aki szóról szóra továbbadhatta azt Márknak. A „talita kúmi!” (Mr 5:41) kifejezéshez hasonlóan ez is egyike annak a kevés alkalomnak, amikor Jézus szavai szó szerint vannak idézve.

Talita kúmi: Máté és Lukács is írt Jairus lányának a feltámadásáról (Mt 9:23–26; Lk 8:49–56), de csak Márk jegyezte fel és fordította le Jézusnak ezeket a szavait. Ez a sémi kifejezés néhány görög kéziratban úgy szerepel, hogy Talita kúm. Míg egyes tudósok szerint arámi ez a kifejezés, mások úgy gondolják, hogy héber is lehet. (Lásd a Mr 7:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

önkívületbe: A görög ekʹszta·szisz szó (az ek [jelentése ’ki’, ’-ból’, ’-ből’] és a szta·szisz [jelentése ’áll’] szavak összetétele) arra utal, hogy valaki önkívületi állapotba kerül a csodálat, megdöbbenés vagy egy Istentől kapott látomás miatt. Ugyanezt a görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „örömükben” (Mr 5:42), „lenyűgözte” (Lk 5:26) vagy „érzelmektől felkavarva” (Mr 16:8). A Cselekedetek könyvében a szó Isten tetteihez kapcsolódik. Úgy tűnik, Isten a szent szelleme által időnként látomást adott, vagyis képeket jelenített meg a szándékával kapcsolatban egy olyan személy elméjében, aki elmélyülten összpontosított, vagy alváshoz hasonló állapotban volt. Az önkívületben lévő személy nem észleli, hogy mi zajlik körülötte, viszont a látomást tisztán érzékeli. (Lásd a Cs 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

örömükben: Vagy: „nagy meglepetésükben”. A görög ekʹszta·szisz szó (az ek [jelentése ’ki’, ’-ból’, ’-ből’] és a szta·szisz [jelentése ’áll’] szavakból) arra utal, hogy valaki önkívületi állapotba kerül a csodálat, megdöbbenés vagy egy Istentől kapott látomás miatt. Ugyanez a görög szó a Mr 16:8-ban úgy lett fordítva, hogy „érzelmektől felkavarva”, a Lk 5:26-ban pedig, hogy „lenyűgözte őket”. A Cselekedetek könyvében a szó Isten tetteihez kapcsolódik, és a Cs 10:10; 11:5; 22:17-ben úgy lett visszaadva, hogy „önkívületbe esik”. (Lásd a Cs 10:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Sziklás part a Galileai-tenger keleti oldalán
Sziklás part a Galileai-tenger keleti oldalán

Jézus a Galileai-tenger keleti partján űzte ki a démonokat két emberből, majd pedig egy disznócsordába küldte a démonokat.