Máté 16:1–28

16  Itt a farizeusok és a szadduceusok odamentek hozzá, és hogy próbára tegyék, arra kérték, mutasson nekik égi jelet.+  Ezt felelte nekik: „Amikor leszáll az este, ezt mondjátok: »Szép idő lesz, mert tűzvörös az ég«,+  és reggel: »Ma télies, esős idő lesz, mert az ég tűzvörös, de borús.« Ha az égre néztek, tudjátok, milyen lesz az időjárás, de az idők jeleit nem ismeritek fel.  Ez a gonosz és házasságtörő nemzedék folyton jelt* akar, de nem kap más jelet,+ csak Jónás jelét.+” Azzal elment, és otthagyta őket.  A tanítványok pedig átkeltek a túlsó partra, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.+  Jézus így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!”+  Tanakodni kezdtek maguk között, és ezt mondták: „Nem hoztunk magunkkal kenyeret.”  Jézus tudta ezt, ezért így szólt: „Miért beszélgettek magatok közt arról, hogy nincs kenyeretek, ti kishitűek?  Hát nem látjátok még a lényeget? Nem emlékeztek arra, hogy 5000-en laktak jól öt kenyérből, és hogy utána még hány kosárral szedtétek össze a maradékot?+ 10  Vagy arra, amikor 4000-en laktak jól hét kenyérből, és hogy utána még hány nagy kosárral szedtétek össze a maradékot?+ 11  Miért nem értitek meg, hogy nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok hát a farizeusok és a szadduceusok kovászától.+ 12  Ekkor jöttek rá, hogy nem arról beszélt, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és a szadduceusok tanításától óvakodjanak. 13  Jézus pedig, amikor Cezárea Filippi vidékére ért, megkérdezte a tanítványait: „Mit mondanak az emberek az Emberfiáról, ki ő?”+ 14  Ők ezt mondták: „Némelyek azt, hogy Keresztelő János,+ mások, hogy Illés,+ megint mások, hogy Jeremiás vagy a próféták egyike.” 15  Így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” 16  Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus,+ az élő Isten Fia+.” 17  Jézus erre ezt mondta neki: „Boldog vagy te, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én égi Atyám.+ 18  Én pedig azt mondom neked, hogy te Péter vagy,+ én pedig erre a sziklára+ fogom építeni a gyülekezetemet, és a sír kapui nem fognak diadalmaskodni rajta*+. 19  Neked fogom adni az egek királyságának a kulcsait, és bármit kötsz is meg a földön, az már meg van kötve az egekben, és bármit oldasz is fel a földön, az már fel van oldva az egekben.+ 20  Akkor határozottan arra utasította a tanítványokat, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Krisztus.+ 21  Jézus ettől fogva kezdte elmagyarázni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vének, a magas rangú papok és az írástudók miatt, majd meg kell hogy öljék, a harmadik napon pedig fel kell támadnia.+ 22  Péter ekkor félrevonta, és rászólt: „Kedvezz magadnak, Uram! Ez semmiképpen sem fog megtörténni veled.”+ 23  De ő hátat fordított*, és ezt mondta Péternek: „Távozz tőlem,* Sátán! Gátolsz abban, hogy megtegyem, amit kell, ugyanis nem úgy gondolkodsz, ahogy Isten, hanem úgy, ahogy az emberek*.”+ 24  Akkor Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.+ 25  Mert aki meg akarja menteni az életét, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét énértem, meg fogja menteni azt.+ 26  Mert mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de az életét elveszti?+ Vagy mit fog adni az ember cserébe az életéért?+ 27  Mert az Emberfiának el kell jönnie Atyjának dicsőségében az angyalaival,+ és akkor megfizet* mindenkinek aszerint, ahogyan viselkedik.+ 28  Higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb az Emberfiát eljönni a királyságában.+

Lábjegyzetek

Vagy: „csodának számító bizonyítékot”.
Vagyis a gyülekezeten.
Vagy: „megfordult”.
Szó szerint: „menj mögém”.
Vagy: „ugyanis nem Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint”.
Vagy: „megjutalmaz”; „kárpótol”.

Jegyzetek

Ezt felelte nekik: Néhány fontos ókori kézirat kihagyja a 2. vers többi részét, valamint a 3. vers egészét. Habár van némi bizonytalanság ezeknek a szavaknak a hitelességével kapcsolatban, sok szaktekintély azt látja helyesnek, ha szerepelnek a versekben, mivel nagyon sok korai és kései kéziratban is megtalálhatóak.

házasságtörő: Vagy: „hűtlen”. A jelképes házasságtörés arra utal, hogy azok, akik szövetségre léptek Istennel, hűtlenné válnak hozzá. Az ókori Izrael a hamis vallásos szokásaival megszegte a törvényszövetséget, és így az izraeliták jelképes értelemben házasságtörők lettek (Jr 3:8, 9; 5:7, 8; 9:2; 13:27; 23:10; Hó 7:4). Jézus hasonló okokból nevezte elítélően korának zsidó nemzedékét házasságtörőnek (Mt 12:39; 16:4). Ha azok a keresztények, akik az új szövetség tagjai, beszennyezik magukat a jelenlegi világrendszerrel, jelképes értelemben házasságtörést követnek el. Lényegében ugyanez igaz mindazokra, akik átadták az életüket Jehovának (Jk 4:4).

Jónás próféta jelét: Jónás ahhoz hasonlította azt, hogy kb. három nap után kiszabadult a hal gyomrából, mintha a sírból támasztották volna fel (Jón 1:17–2:2). Jézus feltámasztása a szó szerinti sírból ugyanolyan valóságos lesz, mint az, hogy Jónás kijött a hal gyomrából. Jézus három nap valamennyi részéig halott volt, majd feltámadt, de a keményszívű bírálói még ekkor sem hittek benne.

házasságtörő: Jelképes házasságtörésre, vagyis az Isten iránti hűtlenségre utal. (Lásd a Mr 8:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jónás jelét: Lásd a Mt 12:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

túlsó partra: Vagyis a Galileai-tenger túloldalára, minden bizonnyal Betsaida felé, a tó északkeleti partján.

kovász: Ez egy erjedt tésztadarab volt, melyet egy korábbi dagasztásból félretettek, és egy új adag tésztába kevertek, hogy megkelessze azt. Jézus itt a kenyérkészítés hagyományos módjára utalt. Bár a kovászt a Biblia gyakran a bűn és a romlottság jelképeként használja (lásd a Mt 16:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet), nem mindig negatív dolgot jelképez (3Mó 7:11–15). Ebben az esetben az erjedési folyamat nyilván valami jónak a terjedését szemlélteti.

kovászától: Vagy: „élesztőjétől”. A kovászt a Biblia gyakran a bűn és a romlottság jelképeként használja, és itt a romlott tanításokra utal (Mt 16:12; 1Ko 5:6–8; vesd össze a Mt 13:33-hoz tartozó magyarázó jegyzettel).

kosár: Feltehetően kis méretű, vesszőből készült kosárról van szó egy kötélből készült pánttal, hogy egy utazó könnyedén tudja cipelni. Úgy tartják, hogy kb. 7,5 l volt az űrtartalma. (Lásd a Mt 16:9, 10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

nagy kosár: Vagy: „élelmiszeres kosár”. Úgy tűnik, az itt használt görög szphü·riszʹ szó nagyobb kosárra utal, mint az akkor használtak, amikor Jézus mintegy 5000 férfit lakatott jól. (Lásd a Mt 14:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ugyanezt a görög szót használja a Szentírás arra a kosárra, melyben Pált eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át. (Lásd a Cs 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

nagy kosárral: Vagy: „élelmiszeres kosárral”. (Lásd a Mt 15:37; 16:9-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

kosárral: Az arról szóló beszámolókban, hogy Jézus két alkalommal csoda útján jóllakatta a tömeget (lásd a Mt 14:20; 15:37; 16:10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a párhuzamos beszámolókat a Mr 6:43; 8:8, 19, 20-ban), az írók következetesen különbséget tesznek a kosarak között, melyekben összegyűjtötték a maradékot. Amikor Jézus kb. 5000 férfit lakatott jól, akkor a görög koʹphi·nosz szó („kosár”) szerepel; amikor pedig 4000-en laktak jól, akkor a görög szphü·riszʹ szó („nagy kosár”) szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy az írók is ott voltak ezeken az alkalmakon, vagy pedig megbízható szemtanúktól kaptak információkat.

nagy kosár: Vagy: „élelmiszeres kosár”. Úgy tűnik, az itt használt görög szphü·riszʹ szó nagyobb kosárra utal, mint az akkor használtak, amikor Jézus mintegy 5000 férfit lakatott jól. (Lásd a Mt 14:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ugyanezt a görög szót használja a Szentírás arra a kosárra, melyben Pált eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át. (Lásd a Cs 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

kosárral: Az arról szóló beszámolókban, hogy Jézus két alkalommal csoda útján jóllakatta a tömeget (lásd a Mt 14:20; 15:37; 16:10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a párhuzamos beszámolókat a Mr 6:43; 8:8, 19, 20-ban), az írók következetesen különbséget tesznek a kosarak között, melyekben összegyűjtötték a maradékot. Amikor Jézus kb. 5000 férfit lakatott jól, akkor a görög koʹphi·nosz szó („kosár”) szerepel; amikor pedig 4000-en laktak jól, akkor a görög szphü·riszʹ szó („nagy kosár”) szerepel. Ebből arra következtethetünk, hogy az írók is ott voltak ezeken az alkalmakon, vagy pedig megbízható szemtanúktól kaptak információkat.

nagy kosárral: Vagy: „élelmiszeres kosárral”. (Lásd a Mt 15:37; 16:9-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

Cezárea Filippi: Egy város a Jordán forrásvidékén, 350 m-rel a tengerszint felett. A város úgy 40 km-re északra feküdt a Galileai-tengertől, és a Hermon-hegy délnyugati lába közelében helyezkedett el. Nagy Heródes fia, Fülöp tetrarcha nevezte el Cezáreának a római császár iránti tiszteletből. Azért nevezték Cezárea Filippinek, hogy megkülönböztessék a másik Cezáreától, mely a Földközi-tenger partján egy jelentős tengeri kikötő volt. (Lásd a B10-es függ.-et.)

Emberfiáról: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

János: A héber Johanán név magyar megfelelője, melynek jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’.

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Nyilván egyfajta családnévként használták, mivel Jánosnak a vízben való keresztelés volt az ismérve. A zsidó történetíró, Josephus Flavius is írt „Keresztelő” Jánosról.

Illés: Héber név, melynek jelentése ’Istenem Jehova’.

Simon, akit Péternek hívnak: Péternek öt különböző neve van az Írásokban: 1. a görög „Simeon”, mely megegyezik a név héber formájával; 2. a görög „Simon” (a Simeon és Simon szavak egy olyan héber igéből származnak, melynek jelentése ’hall’; ’odafigyel’); 3. „Péter” (egy görög név, mely azt jelenti, hogy ’szikladarab’, egyedül őt hívják így a Szentírásban); 4. „Kéfás”, a Péter szó sémi megfelelője (talán összefügg a héber ké·fímʹ [sziklák] szóval, mely a Jób 30:6-ban és a Jr 4:29-ben fordul elő); valamint 5. a két névből alkotott „Simon Péter” (Cs 15:14; Jn 1:42; Mt 16:16).

Krisztus: Ez a cím a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, és a „Messiás” (a héber má·síʹach) cím megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. A bibliai időkben szertartásos keretek között kenték fel olajjal az uralkodókat.

a Krisztusnak: Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki.

Simon Péter: Lásd a Mt 10:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

a Krisztus: Péter „a Krisztus”-ként (görögül ho Khri·sztoszʹ) azonosítja Jézust. Ez a cím „a Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

az élő Isten: Egy kifejezés, mellyel azt emelték ki, hogy Jehova élő és tevékeny ellentétben a nemzetek élettelen isteneivel (Cs 14:15), például azokkal, melyeket Cezárea Filippi környékén imádtak (Mt 16:13). Ez a kifejezés a Héber iratokban is előfordul (5Mó 5:26; Jr 10:10).

Jónás fia: Vagy: „Barjóna”. Sok héber név része volt a héber ben vagy az arámi bar szó (mindkettő jelentése ’fia’), mely után az apa neve állt családnévként. Az, hogy számos tulajdonnévben – például Bertalan, Bartimeus, Barnabás vagy Barjézus nevében – az arámi bar jövevényszó is szerepel, azt támasztja alá, hogy Jézus napjaiban az arámi nyelv hatással volt a beszélt héber nyelvre.

test és vér: Vagy: „ember”. Ez egy közismert zsidó kifejezés. Ebben a szövegkörnyezetben minden jel szerint a testi vagy emberi gondolkodásra utal (Ga 1:16, lábj.).

te Péter vagy, én pedig erre a sziklára: A hímnemű görög peʹtrosz szó jelentése ’szikladarab’, ’kő’. Itt tulajdonnévként szerepel (Péter), amely a görög megfelelője annak a névnek, amelyet Jézus Simonnak adott (Jn 1:42). A nőnemű peʹtra szót „sziklá”-nak fordítják, és utalhat alapkőzetre, sziklaszirtre vagy egy összefüggő sziklatömegre. Ugyanez a görög szó szerepel a következő helyeken is: Mt 7:24, 25; 27:60; Lk 6:48; 8:6; Ró 9:33; 1Ko 10:4; 1Pt 2:8. Péter biztosan nem gondolta, hogy ő maga lenne a szikla, amelyre Jézus a gyülekezetét építi, hiszen az 1Pt 2:4–8-ban azt írta, hogy Jézus volt a régen megjövendölt alapszegletkő, amelyet maga Isten választott ki. Pál apostol is úgy utalt Jézusra, hogy ő az alap és az a szikla, melyet Isten adott (1Ko 3:11; 10:4). Jézus tehát egy szójátékot használhatott, és tulajdonképpen ezt mondta: „Te, akit úgy neveztelek, hogy Péter, vagyis Szikladarab, felismerted, hogy ki valójában a Krisztus, »a szikla«, aki a keresztény gyülekezet alapja lesz.”

gyülekezetemet: Itt fordul elő először a görög ek·klé·sziʹa szó, amely az ek (ki) és a ka·leʹó (hív) szavakra vezethető vissza. Olyan személyek csoportját jelöli, akiket egybehívtak egy meghatározott célból vagy tevékenységre. (Lásd a Szójegyzéket.) Ebben a szövegkörnyezetben Jézus arról jövendölt, hogy létre fog jönni a keresztény gyülekezet a felkent keresztényekből, akik „mint élő kövek [épülnek] szellemi házzá” (1Pt 2:4, 5). A Septuagintában gyakran előfordul ez a görög szó a „gyülekezet”-nek fordított héber szó megfelelőjeként, amely sokszor Isten egész népére utal (5Mó 23:3; 31:30). A Cs 7:38-ban az izraelitákra, akiket kihívtak Egyiptomból, úgy történik utalás, hogy „Izrael népe” (szó szerint: „gyülekezet”). Ehhez hasonlóan a keresztények, akiket kihívtak a sötétségből, és kiválasztottak a világból, Isten gyülekezetét alkotják (Jn 15:19; 1Ko 1:2; 1Pt 2:9).

sír: Vagy: „hádesz”, vagyis az a jelképes hely vagy állapot, ahova vagy amelybe a halottak kerülnek. (Lásd a Szójegyzékben a „Sír” címszót.) A Biblia úgy beszél a halottakról, mint akik a halál kapuin (Zs 107:18, lábj.), illetve a sír kapuin belül vannak (Ézs 38:10), vagyis a halál a markában tartja őket. Jézus azt ígérte, hogy legyőzi a sírt. Ez azt jelenti, hogy a sír „kapui” megnyílnak majd, és a feltámadás által a halottak kijönnek onnan. Az ígérete biztos, amire a saját feltámadása a bizonyíték (Mt 16:21). Mivel a gyülekezet Jézusra épül, aki ki tudja szabadítani a tagjait a halálból, a gyülekezetet nem győzheti le vagy nem tarthatja fogva hosszú ideig a halál (Cs 2:31; Jel 1:18; 20:13, 14).

bármit köttök is meg. . . bármit oldotok is fel: Ebben a szövegkörnyezetben a „megköt” kétségtelenül azt jelenti, hogy ’bűnösnek tart’, ’bűnösnek talál’, míg a „felold” azt, hogy ’felment’, ’ártatlannak ítél’. A többes szám azt jelzi, hogy nemcsak Péter, hanem mások is részt vesznek a döntéshozatalban. (Vesd össze a Mt 16:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

már meg van kötve. . . már fel van oldva: A görög igék szokatlan szerkezete ebben a versben (a „van” ige jövő idejű alakja mellett a „megköt” és „felold” igék befejezett passzív melléknévi igeneves formában állnak) azt jelzi, hogy bármilyen döntést hoznak is a tanítványok („bármit köttök is meg”; „bármit oldotok is fel”), azt a döntést előtte már meghozták az égben. A tanítványok döntése az égi döntés után születik, nem pedig fordítva, és a tanítványok azokat az alapelveket veszik figyelembe a döntéshozatalban, melyeket már az égben felállítottak. Nem azt jelenti ez a vers, hogy az „ég” támogat vagy jóváhagy egy földön meghozott döntést, hanem azt, hogy a tanítványok útmutatást kapnak az égből. Kiemeli az égi vezetés fontosságát, hogy a földön meghozott döntés biztosan összhangban legyen az égben már meghozott döntéssel. (Vesd össze a Mt 16:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

az egek királyságának a kulcsait: A Bibliában az, ha valaki kulcsokat kapott – akár szó szerint, akár jelképes értelemben –, azt jelentette, hogy bizonyos mértékű hatalmat bíztak rá (1Kr 9:26, 27; Ézs 22:20–22). Ezért a „kulcs” szó a hatalom és a felelősség jelképe lett. Péter arra használta a rábízott kulcsokat, hogy megnyissa a lehetőséget a zsidók (Cs 2:22–41), a szamáriaiak (Cs 8:14–17) és a nem zsidók (Cs 10:34–38) előtt arra, hogy megkapják a szent szellemet, és ezáltal kilátásuk legyen bekerülni az égi királyságba.

kötsz is meg. . . oldasz is fel: Vagy: „zársz is be. . . nyitsz is ki”. Nyilvánvalóan azokra a döntésekre utal, melyek megengednek vagy éppen megtiltanak egy bizonyos viselkedést vagy eljárást. (Vesd össze a Mt 18:18-hoz tartozó magyarázó jegyzettel.)

már meg van kötve. . . már fel van oldva: A görög igék szokatlan szerkezete ebben a versben (a „van” ige jövő idejű alakja mellett a „megköt” és „felold” igék befejezett passzív melléknévi igeneves formában állnak) azt jelzi, hogy bármilyen döntést hozott is Péter („bármit kötsz is meg”; „bármit oldasz is fel”), azt a döntést előtte már meghozták az égben; nem előzhette meg az égi döntést. (Vesd össze a Mt 18:18-hoz tartozó magyarázó jegyzettel.)

a Krisztus: Péter „a Krisztus”-ként (görögül ho Khri·sztoszʹ) azonosítja Jézust. Ez a cím „a Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

minden magas rangú papját: A görög kifejezés „főpap”-nak van fordítva, ha egyes számban szerepel, és arra a személyre utal, aki a nép legfőbb képviselője volt Isten előtt. Itt többes számban szerepel, és a papság főembereire utal, többek közt a korábbi főpapokra és talán a 24 papi osztály főire.

írástudóját: Ezt a kifejezést eredetileg az Írások másolóira használták, Jézus idejében viszont azokra utalt, akik jártasak voltak a törvényben, és tanították azt.

Jézus: Néhány ókori kéziratban az áll, hogy „Jézus Krisztus”.

vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mt 21:23; 26:3, 47, 57; 27:1, 41; 28:12; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.

írástudók: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben az „Írnok, írástudó” címszót.

botlását okozza: A görög szkanʹda·lon szó alatt – melyet úgy is lehetne fordítani, hogy „botláskő” – eredetileg feltehetően egy csapdát értettek, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botot, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatta. Jelképesen egy olyan tettre vagy körülményre utal, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Mt 18:8, 9-ben használt ige, a szkan·da·liʹzó, melyet szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik’, ’bűnbe visz’.

Távozz tőlem: Szó szerint: „menj mögém”. Jézus itt határozottan „rendreutasította” Pétert (Mr 8:33). Nem engedte, hogy bármi is megakadályozza az Atyja akaratának a teljesítésében. Egyes lexikonok a következőképpen határozzák meg ezt az idiómát: „Tűnj a szemem elől!” Némelyik bibliafordításban pedig így szerepel: „Takarodj előlem!” A szavai arra is emlékeztethették Pétert, hogy az Urának a támogatójaként és követőjeként hol a helye; nem volt szabad Jézust gátolnia abban, hogy megtegye, amit kell.

Sátán: Jézus nem arra utalt, hogy Péter maga Sátán, az Ördög, hanem inkább arra, hogy ellenálló, ellenszegülő, ami a héber szá·tánʹ szó jelentése. Jézus arra célozhatott, hogy Péter ekkor engedte, hogy Sátán hatással legyen a viselkedésére.

Gátolsz abban, hogy megtegyem, amit kell: Szó szerint: „botláskő vagy nekem”. (Lásd a Mt 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

tagadja meg magát: Vagy: „mondjon le minden jogáról”. Ez arra utal, hogy valaki kész teljesen megtagadni magát, vagy kész lemondani a saját maga feletti tulajdonjogról Isten javára. A görög kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „nemet kell mondania önmagának”, ami jól mutatja, hogy talán le kell mondania a vágyairól, törekvéseiről vagy kényelméről (2Ko 5:14, 15). Ugyanezt a görög igét használja Máté, amikor arról ír, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Jézust (Mt 26:34, 35, 75).

kínoszlopát: A klasszikus görög nyelvben a sztau·roszʹ szó alapvetően egy egyenesen álló oszlopot jelent. Átvitt értelemben időnként arra a szenvedésre, szégyenre, kínra vagy halálra utal, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. (Lásd a Szójegyzéket.)

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

életét: Lásd a Mt 16:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Multimédia

Kosarak
Kosarak

A Bibliában számos szót használnak a kosarak különböző fajtáira. Például az a görög szó, mellyel arra a 12 kosárra utalnak, amelyekben összegyűjtötték a maradékot, miután Jézus csoda útján jóllakatott kb. 5000 férfit, viszonylag kis méretű, vesszőből készült kézikosár lehetett. Arra a 7 kosárra viszont egy másik görög szót használ a Szentírás, melyekbe a kb. 4000 személy jóllakatása után szedték össze a maradékot (Mr 8:8, 9). Ez a szó egy nagy vagy fedeles kosárra utal. Ugyanez a görög szó szerepel abban a részben is, mely leírja, hogy Pált egy kosárban eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át (Cs 9:25).

Utazás a Galileai-tengertől Cezárea Filippi vidékére
Utazás a Galileai-tengertől Cezárea Filippi vidékére

Jézus és a tanítványai csónakkal utaztak át Magadánból a Galileai-tenger északi partján fekvő Betsaidába (Mr 8:22). Ez a tenger 210 m-rel fekszik a tengerszint alatt. Elképzelhető, hogy néhány napba telt megtenniük a 40 km-es emelkedőt a tengerszint felett 350 m magasan fekvő Cezárea Filippibe. (Lásd a Jézus szolgálatát részletesebben bemutató térképeket az A7–E függ.-ben.)