A Gileád 130. diplomaosztója

Várakozásokkal teli nap

AZ Őrtorony Gileád Bibliaiskola 130. osztályának diplomaosztója minden kétséget kizáróan várakozásokkal teli nap volt. 2011. március 12-én szombaton több mint 8500-an gyűltek össze erre az eseményre, köztük a tanulók, azok családtagjai és barátai. Nemcsak a programot várták izgatottan, hanem azt is, hogy miként alakul a képzésben részesült tanulók jövője, hiszen hamarosan a világ számtalan pontjára küldik őket, hogy másokat a Biblia igazságaira tanítsanak.

„Boldogok mindazok, akik várnak” Jehovára

Ez az Ézsaiás 30:18-ban található buzdító gondolat Geoffrey Jackson előadásának volt a témája, aki a Vezető Testület tagja, és a program elnöklőjeként szolgált. Kedvesen és humorral fűszerezve gratulált a tanulóknak, amiért derekasan helytálltak a képzés alatt, és biztosította őket, hogy ugyanígy a mai nap izgalmait is túl fogják élni. De mit várhatnak a jövőtől, mire számíthatnak? Három hasznos gondolatot emelt ki az Ézsaiás 30:18–21-ből.

Elsőként arról beszélt, hogy Jehova meg fogja hallgatni az imáikat, erre biztosan számíthatnak. Rávilágított a 19. versben található ígéretre: Isten „kegyes lesz hozzád kiáltásod hangjára”. Megjegyezte, hogy az eredeti héber szövegben nem többes számú, hanem egyes számú névmás szerepel a versben, tehát Jehova külön-külön mindegyikünk imáját meghallgatja. Azt is hozzáfűzte, hogy egy apához hasonlóan Jehova nem kérdezi meg tőlünk, miért nem vagyunk olyan erősek, mint mások. Ehelyett figyelmesen meghallgat minket, és válaszol is az imáinkra.

Mire számíthatnak még? Rámutatott, hogy biztosan lesznek problémáik. Azt mondta, Jehova nem ígéri, hogy az élet könnyű lesz, de segíteni fog. A 20. vers szerint Isten megjövendölte, hogy amikor Izraelt megtámadják, a nyomorúság és az elnyomás olyan általánossá válik, mint a kenyér és a víz. A nép azonban mindig számíthat Jehova segítségére. A tanulók is szembenéznek majd nehézségekkel, akár olyasmikkel is, amikre nem számítanak. Ám Jackson testvér hozzátette, hogy Jehova biztosan velük lesz, és segíteni fog nekik.

Végül a 20. és 21. vers alapján emlékeztette a tanulókat, hogy számíthatnak Jehova vezetésére, és buzdította őket, hogy keressék azt. Ma minden kereszténynek oda kell figyelnie arra, amit Jehova a Biblián és a Biblián alapuló kiadványokon keresztül mond. Jackson testvér kedvesen arra buzdította a tanulókat, hogy ne hanyagolják el a napi bibliaolvasást, hiszen ez az életüket jelenti.

„Jehovától való rettegés legyen rajtatok”

Anthony Morris, a Vezető Testület tagja kifejtette, hogy mit jelent a „Jehovától való rettegés” (2Krónikák 19:7). Ez a kifejezés nem beteges félelemre utal, hanem inkább arra az erőteljes vágyra, hogy azt tegyük, ami helyes. Olyan nagyfokú tiszteletet jelent, amelybe szinte beleremeg az ember. Morris testvér arra buzdította a tanulókat, hogy ilyen rettegéssel végezzék a megbízatásukat. Hogyan tisztelhetik így Jehovát? Ennek két módját emelte ki.

 Elsőként arra buzdította a tanulókat, hogy alkalmazzák a Jakab 1:19-ben levő tanácsot: „Legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a szólásra”. Megjegyezte, hogy a tanulók sok hasznos ismeretet szereztek az öt hónapos képzés alatt, de vigyázniuk kell, hogy a megbízatási helyükön ne dicsekedjenek a tudásukkal. Ezt mondta nekik: „Fontos, hogy először hallgassatok. Figyeljetek arra, mit mondanak a helyi gyülekezetben a testvérek, és azok, akik az országban a vezetést vállalják. Vegyétek figyelembe, mit mondanak az országról és a kultúráról. Ne szégyelljétek bevallani, ha valamit nem tudtok. Minél többet tanul az ember, annál inkább látja, mennyire keveset tud. Ha ti is ezt fogjátok érezni, akkor sikeres volt a képzésetek.”

Majd Morris testvér felolvasta a Példabeszédek 27:21-et: „A tisztítóedény az ezüstnek való, és a kemence az aranynak; az embert pedig a dicsérete alapján próbálják meg.” Kiemelte, hogy az aranyat és az ezüstöt tisztítással nemesítik, az emberre pedig a dicséretnek lehet ilyen hatása. Miért mondhatjuk ezt? A dicséret felszínre hozhatja a valódi énünket. Előidézheti, hogy büszkévé váljunk, és elbukjunk szellemileg, de jóra is ösztönözhet, arra, hogy elismerjük, mennyi mindennel tartozunk Jehovának, és arra, hogy még eltökéltebben igyekezzünk Jehova irányadó mértékei szerint élni. Morris testvér ezért arra buzdította a tanulókat, hogy a dicséreteket fogadják helyesen, azaz tekintsék lehetőségnek arra, hogy kifejezzék, „Jehovától való rettegés” van rajtuk.

„Becsüljétek nagyra a megbízatásotokat”

Guy Pierce, a Vezető Testület tagja tartotta a program fő előadását. A fent említett témát fejtette ki, és elmagyarázta, hogy a misszionárius olyan valaki, aki általában külföldön teljesít megbízatást. Nem csoda hát, hogy sokféle misszionárius van, sokféle megbízatással. Sokuk a fizikai gyógyításra és a világ politikai problémáinak a megoldására összpontosít. „Ti különböztök tőlük” – mondta. Milyen értelemben?

A tanulók sok fizikai gyógyításról szóló bibliai beszámolót vizsgáltak meg. Amikor Jézus feltámasztott egy kislányt, a szülei „magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól” (Márk 5:42). Amikor meggyógyította a vak személyeket, őket is nagy öröm töltötte el. Ezeknek a csodáknak az egyik célja az volt, hogy megmutassák, mit fog Krisztus megvalósítani az eljövendő új világban. Az igazságos emberekből álló „nagy sokaság”, mely túl fogja élni ennek a gonosz világrendszernek a pusztulását, megszabadul majd minden betegségtől (Jelenések 7:9, 14). A feltámasztott szeretteikkel együtt jó egészségnek örvendenek majd. Gondolj csak bele, milyen nagy öröm lesz ez!

Mindemellett Pierce testvér kiemelte, hogy nem a fizikai gyógyítás a legfontosabb. Akiket Jézus meggyógyított, újra megbetegedtek. Akiket feltámasztott, újra meghaltak. Ezért a fizikai gyógyításnál sokkal fontosabb volt a szellemi gyógyítás. Jézushoz hasonlóan a Gileádot végzett misszionáriusoknak is szellemileg kell meggyógyítaniuk az embereket, vagyis segíteniük kell nekik megbékélni égi Atyánkkal, hogy életet nyerjenek. Ez az egyetlen módja annak, hogy örök életet kaphassanak. Pierce testvér szavai szerint a szellemi gyógyítás dicsőséget szerez Jehovának. Ez teszi sikeressé a misszionáriusok szolgálatát.

További három kiemelkedő előadás

„Sikeres lesz ez a nap?” Robert Rains, az egyesült államokbeli fiókbizottság tagja tette fel ezt az időszerű kérdést. Arra buzdította a tanulókat, hogy a megbízatásukban tegyék minden egyes napjukat sikeressé. Ezt úgy érhetik el, hogy bölcsen használják fel az idejüket, a nehézségek idején keresik Isten Szavának a vezetését, és az ima által közel maradnak Jehovához.

 „Megújítod a régit?” Mark Noumair Gileád-oktató tette fel ezt a kérdést az előadásában. Az 1János 2:7, 8 szavait elemezte. Ezekben a versekben János apostol egy olyan parancsolatot említett, mely régi és új is egyben. A parancsolat szerint Krisztus követőinek önzetlenül és önfeláldozóan kell szeretniük egymást (János 13:34, 35). A parancsolat abban az értelemben volt régi, hogy Jézus évtizedekkel korábban adta a követőinek. De mivel a keresztények új nehézségekkel kerültek szembe, másképp kellett kifejezniük a szeretetüket, és még jobban kellett szeretniük egymást, ezért volt egyben új is. A misszionáriusok is új körülményekkel találkoznak, és meg kell tanulniuk másképp kifejezni a szeretetüket. Mi a kulcsa ennek?

„Ne viszonozd rosszal a rosszat” – mondta Noumair testvér. Arra emlékeztetett, hogy ha valakinek a viselkedése ellenszenvet vált ki bennünk, romboló hatással lesz ránk, ha mi ugyanúgy viselkedünk, mint ő. De ha ezekben a helyzetekben is megtaláljuk a módját annak, hogy hogyan fejezzük ki a szeretetünket, az olyan, mintha világosságot árasztanánk a sötétségben.

„Legyetek jó teherhordók.” Michael Burnett, egy másik Gileád-oktató fejtette ki ezt a témát. Elmesélte, hogy Afrikában az emberek súlyos terheket cipelnek a fejükön. Egy kata nevű, összetekert anyagot helyeznek a fejükre, hogy kényelmesebb legyen a terhet vinni, és könnyebb legyen egyensúlyozni. Ez a fajta teherhordás kecsesebbé teszi a járásukat. A tanulók is nehéz terheket fognak hordozni a külföldi megbízatásuk alatt. De ők is kaptak valamit, ami olyan, mint a kata: intenzív, Biblián alapuló képzést. Ha alkalmazzák a tanultakat, kiegyensúlyozottan és hatékonyan tudják ellátni a feladataikat.

Tapasztalatok és interjúk

A Gileád Iskola képzése során a tanulók Jehova Tanúi helyi gyülekezeteivel időt töltenek a prédikálószolgálatban. A teokratikus iskolák osztályának felvigyázója, William Samuelson a „Ne pihentesd kezed estig” című programjában felelevenítette a tanulók néhány tapasztalatát (Prédikátor 11:6). A tanulók bemutatói nagyon jól érzékeltették, milyen szorgalmasan igyekezték kivenni a részüket a szolgálatból. A jó hírt repülőgépeken, éttermekben és benzinkutakon is megosztották másokkal. Tanúskodtak házanként, kötetlen formában és levélben. Nem pihentették a kezüket, és ez kiváló eredményekhez vezetett.

Kenneth Stovall ezután interjút készített három tapasztalt misszionáriussal. Barry Hill Ecuadorban és a Dominikai Köztársaságban, Eddie Mobley Elefántcsontparton, míg Tab Honsberger Szenegálban, Beninben és Haitin szolgált. A programjuk témája ez volt: „Tegyétek próbára Jehovát, és áldást áraszt rátok” (Malakiás 3:10). Hill testvér például elmesélte, hogy neki és a feleségének nem volt könnyű megszoknia az ecuadori klímát. Mindig nagy a forróság, de van, mikor száraz, máskor pedig csapadékos az időjárás. Két és fél évig vödröt használtak a fürdéshez. Ezek ellenére sosem gondoltak arra, hogy feladják. Jehovától kapott áldásnak tekintették a megbízatásukat. „Ez volt az életünk” – mondta a testvér.

A program végén a tanulók egyike megható levelet olvasott fel a végzős osztály nevében, melyben kifejezték szívből jövő hálájukat az oktatásért. „A hitünk megerősödött, de tudjuk, hogy még sok mindenben kell fejlődnünk” – írták. A tanulók megkapták diplomájukat és kinevezéseiket a különböző országokba. A diplomaosztó zárásaként Jackson testvér újra megerősítette a tanulókban, hogy számíthatnak majd Jehova segítségére, különösen nehézségek idején. A hallgatóság fokozott várakozással távozott. Biztosak lehetünk benne, hogy a misszionáriusok hasznos eszközök lesznek Jehova kezében.

 [Táblázat/​térkép a 31. oldalon

OSZTÁLYSTATISZTIKA

A képviselt országok száma: 9

Átlagéletkor: 34

A keresztelkedésük óta eltelt évek átlaga: 19

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 13

[Térkép]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az osztály tagjai az alábbi országokba kaptak megbízatást:

A MISSZIONÁRIUSOK MEGBÍZATÁSI HELYEI

ARGENTÍNA

BURKINA FASO

BURUNDI

CSEHORSZÁG

HAITI

HONGKONG

INDONÉZIA

KENYA

KONGÓI DEM. KÖZT.

LITVÁNIA

MALAJZIA

MOZAMBIK

NEPÁL

ÖRMÉNYORSZÁG

PÁPUA ÚJ-GUINEA

ROMÁNIA

SZENEGÁL

TANZÁNIA

UGANDA

ZIMBABWE

[Kép a 31. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 130. osztályának végzősei

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

1. Molina, Z.; Bassolino, S.; Alatsis, C.; Arroyo, A.; Niño, L.; Merkling, S.; Clark, M.

2. Little, C.; Tibaudo, S.; Jakobsson, S.; Moreno, J.; Rodriguez, A.; Lee, K.; Cárdenas, H.; Aguilar, L.

3. Clairbush, A.; Polley, A.; Caldwell, S.; Adame, J.; Hildebrandt, S.; Shoemaker, I.; Grohman, N.; Galvez, G.

4. Clark, J.; Bassolino, A.; Packham, K.; Adame, J.; Knaus, M.; Niño, M.; Moreno, R.; Galvez, J.

5. Rodriguez, D.; Geynes, M.; Molina, J.; Aguilar, A.; Alatsis, I.; Manno, A.; Grohman, R.; Packham, J.

6. Geynes, S.; Cárdenas, M.; Arroyo, C.; Manno, C.; Merkling, J.; Lee, H.; Clairbush, X.; Jakobsson, P.

7. Little, J.; Hildebrandt, B.; Shoemaker, M.; Knaus, K.; Caldwell, J.; Tibaudo, F.; Polley, C.