János 13:1–38

13  Jézus már a pászka ünnepe előtt tudta, hogy eljött az ő órája,+ hogy itt hagyja ezt a világot, és elmenjen az Atyjához.+ Szerette az övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.+  Az Ördög már a vacsora alatt* Iskariót Júdásnak, Simon fiának a szívébe adta,+ hogy árulja el őt.+  Jézus tudta, hogy az Atya mindent neki adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy.+  Felkelt hát a vacsorától, levette a felsőruháit, fogott egy törülközőt, és a derekára kötötte.+  Ezután vizet öntött egy mosdótálba, és megmosta a tanítványok lábát, majd megtörölte azzal a törülközővel, amelyet a derekára kötött.+  Aztán odaért Simon Péterhez. Az ezt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábamat?!”  Jézus ezt válaszolta neki: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”  Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat ugyan nem mosod meg!” Jézus ezt válaszolta neki: „Ha nem mosom meg,+ semmi közünk sincs egymáshoz.”  Simon Péter ezt mondta neki: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!” 10  Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak elég csak a lábát megmosni, hiszen egyébként teljesen tiszta.+ És ti tiszták vagytok, de nem mindannyian.” 11  Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt.+ Ezért mondta: „Nem mindannyian vagytok tiszták.” 12  Miután pedig megmosta a lábukat, felvette a felsőruháit, és ismét letelepedett az asztalhoz, majd ezt mondta nekik: „Értitek, mit tettem veletek? 13  Ti »tanítónak«+ és »úrnak« szólítotok engem, és igazatok van, mert az vagyok.+ 14  Ezért ha én úr és tanító létemre megmostam a lábatokat,+ nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.+ 15  Mert példát mutattam nektek, hogy ti is tegyétek meg egymással, amit én megtettem veletek.+ 16  Higgyétek el nekem, hogy a rabszolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki küldte őt.+ 17  Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok, ha meg is teszitek.+ 18  Nem mindnyájatokról beszélek, mert tudom, kiket választottam. De azért van ez, hogy beteljesedjen az írás:+ »Aki a kenyeremet ette, ellenem fordult.«+ 19  Most mondom ezt nektek, még mielőtt megtörténik, hogy amikor megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.+ 20  Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki szívesen fogadja azt, akit én küldök, engem is szívesen fogad.+ Aki pedig engem szívesen fogad, azt is szívesen fogadja, aki küldött engem.”+ 21  Jézus, miután ezeket elmondta, nagyon nyugtalanná vált, és kijelentette: „Azt mondom nektek, egyikőtök elárul engem.”+ 22  A tanítványok egymásra néztek, és zavarban voltak, mert nem tudták, hogy kiről mondja ezt.+ 23  Az a tanítvány, akit Jézus szeretett,+ közvetlenül Jézus mellett feküdt az asztalnál. 24  Simon Péter pedig intett neki a fejével, és megkérdezte tőle: „Kiről beszél?” 25  Az tehát hátradőlt Jézus mellére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”+ 26  Jézus ezt válaszolta: „Az, akinek odaadom ezt a darab kenyeret, amelyet bemártok a tálba.”+ Így hát miután bemártotta a kenyeret, odaadta Júdásnak, Iskariót Simon fiának. 27  Miután az elvette a kenyeret, Sátán belement Júdásba.+ Jézus ezért ezt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg minél előbb!” 28  Ám azok közül, akik az asztalnál feküdtek, senki sem tudta, hogy miért mondta ezt neki. 29  Mivel Júdásnál volt a doboz, amelyben a pénzt tartották,+ némelyek igazából azt hitték, hogy Jézus ezt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. 30  Miután elvette a kenyeret, azonnal kiment. Ekkor éjjel volt.+ 31  Miután Júdás kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőül meg az Emberfia,+ és általa* Isten is megdicsőül. 32  És maga Isten fogja megdicsőíteni őt,+ mégpedig késedelem nélkül. 33  Kisgyermekeim, egy kis ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, és ahogy a zsidóknak megmondtam, most nektek is mondom: »Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.«+ 34  Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogy én szeretlek titeket,+ ti is úgy szeressétek egymást.+ 35  Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”+ 36  Simon Péter ezt kérdezte tőle: „Uram, hová mész?” Jézus ezt válaszolta: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz, de később majd követsz engem.”+ 37  Péter így szólt hozzá: „Uram, most miért nem követhetlek téged? Az életemet adom érted.”+ 38  Jézus ezt válaszolta: „Az életedet adod értem? Hidd el nekem, hogy mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+

Lábjegyzetek

Esetleg: „a vacsora előkészületeikor”.
Vagy: „vele kapcsolatban”.

Jegyzetek

pászkája: Jézus i. sz. 29 őszén keresztelkedett meg, és ekkor kezdte el a szolgálatát, vagyis az a pászka, melyre itt utalás történik Jézus szolgálatának a kezdetén, az i. sz. 30 tavaszán megünnepelt pászka lehetett. (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ.-et.) A négy evangélium összevetéséből kiderül, hogy Jézus földi szolgálata alatt négy pászkát tartottak meg, ami arra enged következtetni, hogy a szolgálata három és fél évig tartott. Máté, Márk és Lukács evangéliuma (melyeket gyakran szinoptikus evangéliumoknak hívnak) csak az utolsó pászkát említik meg, amikor Jézus meghalt. János beszámolója konkrétan ír három pászkáról (Jn 2:13; 6:4; 11:55), a negyedikre pedig valószínűleg a Jn 5:1-ben utal azzal a kifejezéssel, hogy „ünnepük volt a zsidóknak”. Ez a példa jól mutatja, hogy ha összevetjük a négy evangéliumot, akkor teljesebb képet kapunk Jézus életéről. (Lásd a Jn 5:1; 6:4; 11:55-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a pászka ünnepe: Vagyis i. sz. 33 pászkája. (Lásd a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Szerette: János evangéliuma hátralévő fejezeteinek a fő témája a szeretet. Míg az első 12 fejezetben a görög a·ga·paʹó ige (szeret) és az a·gaʹpe főnév (szeretet) összesen 8-szor szerepel, addig a 13-tól 21-ig terjedő fejezetekben 36-szor. Igazából az, hogy Jézus mennyire szerette az Atyját és a tanítványait, sehol sem nyilvánvalóbb, mint János evangéliumának a záró fejezeteiben. Például mind a négy evangélium ír arról, hogy Jézus szereti Jehovát, de egyedül János jegyzi le Jézus nyílt szavait: „szeretem az Atyát” (Jn 14:31). És amikor Jézus tanácsokat adott a tanítványainak a halála előtt, nemcsak azt mondta el, hogy Jehova szereti őt, hanem azt is, hogy miért (Jn 15:9, 10).

mindvégig szerette őket: Ez a kifejezés valószínűleg Jézus emberi életének a végére utal. Mások viszont úgy értik ezt a görög kifejezést ebben a szövegkörnyezetben, hogy „nagyon-nagyon szerette őket”; „szüntelenül szerette őket”.

a derekára kötötte: Vagy: „körülkötötte magát”. Általában a rabszolga dolga volt megmosni és megtörölni mások lábát (Jn 13:12–17). Azzal, hogy Jézus végezte el ezt az alantasnak számító feladatot, hatásosan megtanította a tanítványainak, hogy milyen hozzáállást vár el Jehova a szolgáitól. Péter apostol, aki jelen volt ezen az estén, talán erre az eseményre gondolt, amikor később felszólította a hittársait: „övezzétek fel magatokat alázatossággal egymás iránt” (1Pt 5:5, lábj.).

a derekára kötötte: Vagy: „körülkötötte magát”. Általában a rabszolga dolga volt megmosni és megtörölni mások lábát (Jn 13:12–17). Azzal, hogy Jézus végezte el ezt az alantasnak számító feladatot, hatásosan megtanította a tanítványainak, hogy milyen hozzáállást vár el Jehova a szolgáitól. Péter apostol, aki jelen volt ezen az estén, talán erre az eseményre gondolt, amikor később felszólította a hittársait: „övezzétek fel magatokat alázatossággal egymás iránt” (1Pt 5:5, lábj.).

megmosta a tanítványok lábát: Az ókori Izraelben leginkább saruban jártak. Ez csak egy egyszerű talp volt, melyet szíjjal erősítettek a lábfejhez és a bokához, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy az utazó lába piszkos legyen a poros vagy sáros utakon és mezőkön. Ezért az volt a szokás, hogy mielőtt beléptek egy házba, levették a sarujukat, a jó vendéglátó pedig gondoskodott róla, hogy valaki megmossa a vendégei lábát. A Biblia több helyen is utal erre a szokásra (1Mó 18:4, 5; 24:32; 1Sá 25:41; Lk 7:37, 38, 44). Jézus azért mosta meg az apostolai lábát, hogy megtanítsa nekik, milyen fontos alázatosnak lenni, és egymást szolgálni.

amelyet a derekára kötött: Vagy: „amellyel körül volt kötve”. (Lásd a Jn 13:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

ti tiszták vagytok: A tanítványoknak épp most mosta meg a lábát az Uruk, és így teljesen tiszták lettek fizikailag. Ám az egyikük szíve nem volt tiszta. Akárcsak a kétszínű farizeusok, akik kívül megtisztították a poharat és a tálat, de belül piszkosan hagyták, úgy Iskariót Júdás is tiszta volt fizikailag, de nem volt tiszta belül a szíve (Mt 23:25, 26).

Jézus. . . tudta. . . ki az, aki el fogja árulni őt: Jézus Iskariót Júdásra utalt. Jézus egész éjszaka imádkozott az Atyjához, mielőtt kiválasztotta a 12 apostolt (Lk 6:12–16). Júdás tehát eleinte hűséges volt Istenhez. Azonban Jézus a Héber iratokban leírt próféciákból tudta, hogy egy közeli társa el fogja árulni (Zs 41:9; 109:8; Jn 13:18, 19). Amikor Júdásban kezdtek rossz hajlamok kialakulni, Jézus észrevette a változást, mivel képes volt mások gondolataiban és szívében olvasni (Mt 9:4). Isten az előretudásával élve látta, hogy Jézus egyik bizalmas társa árulóvá fog válni. De nem férne össze Isten tulajdonságaival és múltbeli tetteivel az, hogy előre elrendelte volna, hogy Júdás legyen az a személy, aki elbukik.

rágalmazó: Vagy: „egy ördög”. A görög di·aʹbo·losz szó, mely legtöbbször az Ördögre vonatkozik, azt jelenti, hogy ’rágalmazó’. Abban a néhány esetben, amikor nem rá utal, „rágalmazó”-nak (2Ti 3:3) vagy „rágalmaz”-nak (1Ti 3:11; Tit 2:3) van fordítva. Amikor az Ördögöt kell érteni alatta, a görögben szinte mindig határozott névelő áll előtte. (Lásd a Mt 4:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Határozott névelő” címszót.) Itt Iskariót Júdásra vonatkozik, akiben kifejlődött egy rossz tulajdonság. Lehetséges, hogy Jézus ekkor már felismerte, hogy Júdás rossz irányba változik, amit Sátán később ki is használt, és Júdás a kezére játszott Jézus meggyilkolásában (Jn 13:2, 11).

Tudta: Mivel Jézus képes volt mások gondolataiban és szívében olvasni, egyértelmű, hogy Júdás még nem volt áruló, amikor ki lett választva apostolnak (Mt 9:4; Mr 2:8; Jn 2:24, 25). Amikor azonban később kezdtek rossz hajlamok kialakulni Júdásban, Jézus észrevette a változást, és tudta, hogy ő fogja elárulni. Ennek ellenére Júdás lábát is megmosta. (Lásd a Jn 6:64; 6:70-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

meg kell mosnotok: Vagy: „kötelességetek megmosni”. Az itt „kell”-nek fordított görög igét gyakran pénzügyekkel kapcsolatban használják, azzal az alapjelentéssel, hogy ’adósa valakinek’; ’tartozik valakinek’ (Mt 18:28, 30, 34; Lk 16:5, 7). Itt és más helyeken tágabb értelme van, és azt jelenti, hogy valaki köteles megtenni valamit (1Jn 3:16; 4:11; 3Jn 8).

meg kell mosnotok egymás lábát: Ennek a kijelentésnek a szövegkörnyezete jól mutatja, hogy Jézus arra tanította a hűséges követőit, hogy alázatosan ne csak a testvéreik fizikai szükségleteire figyeljenek oda, hanem arra is, hogy egyikük kapcsolata se gyengüljön meg Jehovával. Azzal, hogy ő mint az Uruk megmosta a lábukat, megtanította nekik, hogy alázatosan szolgáljanak másokat. Majd ezt mondta: „ti tiszták vagytok, de nem mindannyian”. Ezzel azt sugallta, hogy nem csak a szó szerinti lábmosásra gondolt (Jn 13:10). Az Ef 5:25, 26 azt írja Jézusról, hogy „Isten szavának vizével” megtisztítja a keresztény gyülekezetet. A tanítványok úgy követhették Jézus példáját, hogy segítették egymást, hogy ne szennyezzék be őket a mindennapi kísértések, illetve az, hogy belekeverednek a világ ügyeibe (Ga 6:1; Héb 10:22; 12:13).

apostol: Vagy: „küldött”. A görög a·poʹszto·losz szó az a·po·sztelʹló igéből származik, amelynek a jelentése ’elküld (kiküld)’ (Mt 10:5; Lk 11:49; 14:32). Az alapjelentését jól tükrözi Jézus kijelentése a Jn 13:16-ban, ahol a szó úgy van visszaadva, hogy „a küldött”.

apostoloknak: Vagy: „küldötteknek”. A görög a·poʹszto·losz szó az a·po·sztelʹló igéből származik, amely a vers vége felé szerepel, és úgy van visszaadva, hogy „kiküld”. (Lásd a Mt 10:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a küldött: Vagy: „az, akit elküldtek”; „egy apostol”. A görög a·poʹszto·losz szó (az a·po·sztelʹló igéből származik, melynek jelentése ’elküld [kiküld]’) a Keresztény görög iratokban 80-szor fordul elő, és ebből 78-szor „apostol(ok)”-nak van fordítva. (A Flp 2:25-ben a görög szó úgy lett visszaadva, hogy „akit elküldtetek”.) János evangéliumában csak ebben a versben szerepel (Mt 10:5; Lk 11:49; 14:32; lásd a Mt 10:2-höz és a Mr 3:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben az „Apostol” címszót).

a kenyeremet ette: Ha valaki kenyeret evett egy másik személlyel, az a barátság jele volt, és azt mutatta, hogy a vendég békében van a vendéglátójával (1Mó 31:54; vesd össze a 2Mó 2:20-szal és 18:12-vel, ahol a héber „kenyeret eszik” kifejezés úgy lett visszaadva, hogy „eszik”). Ha valaki kenyeret evett a vendéglátójával, majd ellene fordult, azt az árulás legaljasabb formájának tekintették (Zs 41:9).

ellenem fordult: Vagy: „felemelte a sarkát ellenem”. Jézus itt a Zs 41:9 prófétai szavait idézi, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „naggyá tette a sarkát ellenem”. Dávid itt jelképesen egy áruló társáról, talán Ahitófelről beszélt, aki a tanácsadója volt (2Sá 15:12). Jézus Iskariót Júdásról mondta ezt. Ebben a szövegkörnyezetben ez alatt a kifejezés alatt egy álnok tettet kell érteni, mely bajba sodorhatja azt, aki ellen a sarkat felemelik.

János: A héber Jehó·chá·nánʹ magyar megfelelője, és a jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’. Az evangélium írója nincsen megnevezve. Ám az i. sz. II. és III. századra a könyvet széles körben János apostolnak tulajdonították. Amikor az evangéliumban a János név szerepel, az Keresztelő Jánosra utal. Noha János apostol nincs név szerint megemlítve, rá és a testvérére, Jakabra úgy történik utalás, hogy „Zebedeus fiai” (Jn 21:2; Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; lásd a Jn 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet). Az evangélium záró verseiben az író úgy nevezi magát, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” (Jn 21:20–24), és jó okkal feltételezhetjük, hogy ez a kifejezés János apostolra vonatkozik. (Lásd a Jn 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

János: Vagyis Keresztelő János. Ennek az evangéliumnak az írója, János apostol, 19-szer utal Keresztelő Jánosra, de a többi evangéliumírótól eltérően sosem használja a „Keresztelő” megnevezést. (Lásd a Mt 3:1-hez és a Mr 1:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) János apostol a három Mária között különbséget tesz (Jn 11:1, 2; 19:25; 20:1). Keresztelő János esetében viszont nem kellett ilyen megkülönböztetést tennie, mivel magára sosem utalt név szerint, és így senki nem érti félre, hogy melyik Jánosról van szó. Ez is azt erősíti meg, hogy János apostol írta ezt az evangéliumot. (Lásd a „János evangéliumának áttekintése” című részt, valamint a Jn címéhez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a tanítvány, akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az ötödik alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10; Jn 21:2). A Jn 21:20–24-ig terjedő versekből kiderül, hogy „az a tanítvány, akit Jézus szeretett”, ugyanaz, mint „az a tanítvány, aki. . . leírta ezeket”, vagyis János evangéliumának az írója. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 13:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Ábrahámhoz: Szó szerint: „Ábrahám kebléhez”. Ha egy személy valakinek a keblénél volt, az arra utalt, hogy nagyon kedvelik egymást, jó barátai egymásnak. (Lásd a Jn 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ez a szókép onnan ered, hogy úgy telepedtek le az emberek az asztalhoz a heverőkre, hogy az egyik személy hátra tudott dőlni a kedves barátjának a keblére vagy mellére (Jn 13:23–25).

mellette: Szó szerint: „a keblénél”. (Lásd a Lk 16:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

az Atya oldalán: Szó szerint: „az Atya keblénél”. Ez a kifejezés arra utal, hogy valaki nagyon kedvel valakit, és jó barátai egymásnak. Ez egy szókép, mely valószínűleg onnan ered, hogy hogyan ettek az emberek: a vendégek úgy telepedtek le az asztalhoz a heverőkre, hogy az egyik személy hátra tudott dőlni a kedves barátjának a keblére vagy mellére (Jn 13:23–25). Vagyis Jézus itt úgy van bemutatva, mint Jehova legközelebbi barátja, aki mindenki másnál részletesebben és teljesebben el tudja magyarázni, hogy milyen személy Isten (Mt 11:27).

akit Jézus szeretett: Vagyis akit Jézus különösen szeretett. Ez az első alkalom abból az ötből, amikor egy bizonyos tanítványról azt olvashatjuk, hogy „akit Jézus szeretett” vagy „akit szeretett” (Jn 19:26; 20:2; 21:7, 20). Általában úgy vélik, hogy ez a tanítvány János apostol, Zebedeus fia és Jakab testvére (Mt 4:21; Mr 1:19; Lk 5:10). Az egyik oka ennek az állításnak, hogy ez az evangélium nem hivatkozik név szerint János apostolra, csak a Jn 21:2-ben említi meg Zebedeus fiait. Egy másik ok a Jn 21:20–24-ben található, ahol az „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” kifejezés az evangélium írójára vonatkozik. Továbbá Jézus ezt mondta erről az apostolról: „És ha azt akarom, hogy életben maradjon, míg el nem jövök? Miért foglalkoztat ez téged?” Ez arra enged következtetni, hogy az, akiről itt szó van, sokkal tovább fog élni, mint Péter és a többi apostol – ami pontosan ráillik János apostolra. (Lásd a Jn címéhez és a Jn 1:6; 21:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

közvetlenül Jézus mellett: Szó szerint: „közvetlenül Jézus keblénél”. Ez a kifejezés arra utal, hogy hogyan telepedtek az emberek Jézus napjaiban egy étkezőasztal köré. A vendégek a bal oldalukon feküdtek, a bal kezükkel pedig egy párnán könyököltek. Egy vendég hátra tudott dőlni a mellette lévő barátjának a keblére vagy mellére, és így bizalmasan tudtak beszélgetni (Jn 13:25). Ha egy személy valakinek a keblénél volt, az arra utalt, hogy nagyon kedvelik egymást, jó barátai egymásnak. Minden bizonnyal ez a szokás áll Lukács és János szóhasználata mögött. (Lásd a Lk 16:22, 23-hoz és a Jn 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

az ünnepre: Ez minden bizonnyal a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely a pászka után kezdődött.

Kisgyermekeim: Az evangéliumokban nincs korábbi feljegyzés arról, hogy Jézus ezzel a kedveskedő kifejezéssel szólította volna meg a tanítványait. Az itt „kisgyermekek”-nek fordított te·kniʹon görög szó a teʹknon (gyermek) főnév kicsinyített alakja. A Keresztény görög iratokban a kicsinyített alak gyakran kedveskedésre vagy kötődésre utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Kicsinyített alak” címszót.) Ezért ezt a kifejezést úgy is lehetne fordítani, hogy „drága gyermekek” vagy „szeretett gyermekek”. A Keresztény görög iratokban kilencszer fordul elő, és mindig a tanítványokra utal jelképes értelemben (Ga 4:19; 1Jn 2:1, 12, 28; 3:7, 18; 4:4; 5:21).

Új parancsolatot: A mózesi törvény előírta, hogy egy személy úgy szeresse az embertársát, mint önmagát (3Mó 19:18). Ez nem feltétlen jelentette azt, hogy valaki önfeláldozóan szeretett másokat, vagyis kész volt elmenni odáig, hogy az életét adja az embertársaiért. Jézus parancsolata „új” volt, vagyis korábban nem volt rá példa, mert ezt mondta: Ahogy én szeretlek titeket. Tökéletes példát mutatott a követőinek abban, hogy mit jelent önzetlenül szeretni és másokért élni, vagyis úgy szeretni, hogy akár arra is kész legyen valaki, hogy meghaljon másokért. Jézus élete és halála bemutatta, hogy mit foglal magában az új parancsolatban említett szeretet (Jn 15:13).

életemet: Vagy: „lelkemet”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt Péter életére utal, melyről azt mondja, hogy kész feláldozni Jézusért. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

életemet: Vagy: „lelkemet”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt Péter életére utal, melyről azt mondja, hogy kész feláldozni Jézusért. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

életedet: Vagy: „lelkedet”. A görög pszü·khéʹ szónak, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, mindig a szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Itt Péter életére utal. (Lásd a Jn 13:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

a kakas: Mind a négy evangélium megemlíti, hogy a kakas megszólalt, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy kétszer szólalt meg (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:30, 72; Lk 22:34, 60, 61; Jn 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nagyon korán kukorékolt.

Multimédia