Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

HETEDIK FEJEZET

„Tovább növekedett Jehovánál”

„Tovább növekedett Jehovánál”

1–2. Mikor és hol áll az izraeliták elé Sámuel, és miért kell őket megbánásra indítania?

A NÉP összegyűlt Gilgálban. Sámuel kérésére jöttek, aki évtizedek óta hűségesen szolgál prófétaként és bíróként. A száraz évszak már tart egy ideje, a mai naptár szerint május vagy június lehet. Az aratásra váró búzatáblák aranysárgára festik a tájat. Sámuel végignéz a tömegen, és azon tűnődik, hogyan érhetné el a szívüket. Az emberek elcsendesednek.

2 Az izraeliták mindenáron embert akartak maguk fölé királynak. De még most sem látják, milyen nagy tiszteletlenség volt ez Istenükkel és a prófétájával szemben, nem gondolnak bele, hogy valójában Jehova a királyuk, és őt vetették el. Hogyan tudja őket Sámuel megbánásra indítani?

A kis Sámuel Jehovába vetette a hitét, noha Istenhez hűtlen emberek vették körül

3–4. a) Miért említi meg Sámuel a fiatal éveit? b) Miért meríthetünk hasznot Sámuel példájából?

3 Sámuel ezekkel a szavakkal ad nyomatékot mondanivalójának: „Én már megöregedtem, és megőszültem.” Majd így folytatja: „előttetek jártam fiatalkoromtól fogva mind a mai napig” (1Sám 11:14, 15; 12:2). Bár Sámuel már idős, fiatal éveinek az emlékei még mindig élénken élnek benne. A fiatalon hozott döntéseinek eredményeként egész életében hittel és odaadással szolgálta Istenét, Jehovát.

4 Sámuel mindig táplálta, erősítette a hitét, nem hagyta, hogy befolyásolják a körülötte lévő, Istenhez hűtlen emberek. A mai hitetlen és becstelen világban sem könnyű kifejleszteni és megőrizni az Istenbe vetett hitet. (Olvassátok fel: Lukács 18:8.) Nézzük meg, mit tanulhatunk Sámueltől. Ugorjunk vissza az időben egészen a gyermekkoráig.

„A gyermek Sámuel ott szolgált Jehova előtt”

5–6. Miért nem volt Sámuelnek átlagos a gyermekkora, és miért voltak biztosak a szülei abban, hogy gondoskodni fognak róla?

5 Sámuelnek nem volt átlagos a gyermekkora. Röviddel azután, hogy az édesanyja elválasztotta – körülbelül hároméves korában vagy valamivel később –, megkezdte a szolgálatát Jehova szent hajlékánál Silóban, mely több mint 30 kilométerre volt a szülővárosától, Rámától. A szülei, Elkána és Anna különleges szolgálatra ajánlották őt Jehovának, arra, hogy egész életében nazireus * legyen. Vajon ez azt jelentette, hogy nem szerették?

6 Nem, korántsem jelentette azt! Sámuel szülei tudták, hogy a fiukról gondoskodni fognak Silóban. Éli, a főpap kétségtelenül odafigyelt Sámuelre, hiszen a gyermek neki szolgált. Emellett számos nő is végzett szolgálatot a hajléknál szervezett formában (2Móz 38:8; Bír 11:34–40).

7–8. a) Hogyan buzdították évről évre Sámuelt a szülei? b) Mit tanulhatnak ma a szülők Annától és Elkánától?

7 Anna és Elkána soha nem feledkezett meg szeretett elsőszülött fiáról, akinek a születése válasz volt Anna imájára. Anna fiút kért Istentől, és megígérte, hogy ha teljesíti a kérését, a fiút felajánlja szent szolgálatra. Amikor évente egyszer meglátogatták Sámuelt Silóban, Anna vitt neki egy új palástot, melyet a hajléknál végzett szolgálathoz készített. A kis Sámuel biztosan nagyon örült ezeknek a látogatásoknak. Szerető szülei bátorítása és tanácsai kétségkívül nagyon sokat jelentettek neki, hiszen arra tanították, hogy nagy kiváltság ezen a különleges helyen szolgálni Jehovát.

8 A szülők napjainkban sokat tanulhatnak Annától és Elkánától. Sok szülő arra összpontosít, hogy mindent megadjon a gyermekeinek anyagilag, de arra nem fordít figyelmet, hogy a gyermekei közel kerüljenek Jehovához. Ám Sámuel szülei Isten szolgálatát tették az első helyre, és ez nagymértékben meghatározta, milyen ember lett a fiukból. (Olvassátok fel: Példabeszédek 22:6.)

9–10. a) Milyen volt a hajlék, és milyen érzéseket ébresztett Sámuelben? (Lásd a lábjegyzetet is.) b) Milyen feladatai voltak Sámuelnek, és szerinted hogyan követhetik a fiatalok a példáját?

9 Teltek az évek. Sámuel szívesen fedezte fel a Siló körüli dombokat. Amikor letekintett a városra és a mellette húzódó völgyre, a szíve alighanem örömmel és büszkeséggel telt meg Jehova hajlékának láttán. A hajlék * valóban szent hely volt, Jehova tiszta imádatának központja a földön. Közel 400 évvel korábban épült Mózes irányítása alatt.

10 A fiatal Sámuel megszerette a hajlékot. A beszámolóban, melyet később feljegyzett, ezt olvashatjuk: „a gyermek Sámuel ott szolgált Jehova előtt, lenvászon efóddal felövezve” (1Sám 2:18). Bizonyára azért viselte ezt az egyszerű, ujjatlan ruhát, mivel segített a papoknak a hajléknál. Bár nem papi családból származott, voltak feladatai, például reggelente kinyitotta az udvarra nyíló ajtókat, és az idős Éli szolgálatában állt. Bármennyire élvezte is a feladatait, kis szívét idővel nyugtalanság töltötte el. Valami nagyon nem ment rendjén Jehova házában.

Nem engedett a rossz befolyásnak

11–12. a) Mi volt a legfőbb hiányossága Hofninak és Fineásnak? b) Mit művelt Hofni és Fineás a hajléknál? (Lásd a lábjegyzetet is.)

11 Sámuel már egészen fiatalon gonoszságnak és becstelenségnek volt a tanúja. Éli két fiáról, Hofniról és Fineásról Sámuel ezt írja a beszámolójában: „Éli fiai . . . semmirekellő emberek voltak; nem ismerték el Jehovát” (1Sám 2:12). A versben szereplő két gondolat szorosan összefügg egymással. Hofni és Fineás azért voltak „semmirekellő emberek”, szó szerint ’hitványság fiai’, mert nem tisztelték Jehovát, semmibe vették igazságos irányelveit és követelményeit. Ez volt az oka minden bűnüknek.

12 Isten Törvénye világosan meghatározta a papok feladatait, és azt, hogy hogyan kell bemutatniuk az áldozatokat a hajléknál. Ennek nyomós oka volt. Az áldozatok tették lehetővé, hogy Isten megbocsássa a bűnöket. Így az emberek tiszták lehettek a szemében, az áldásában részesülhettek, és méltók lehettek arra, hogy vezesse őket. De Hofni és Fineás rávette a többi papot, hogy tiszteletlenül bánjanak a felajánlásokkal. *

13–14. a) Milyen hatással lehetett a papok gonoszsága az őszinte szívű emberekre? b) Miért vallott kudarcot Éli apaként és főpapként egyaránt?

13 A fiatal Sámuelt biztosan felkavarta, hogy ezt a sok gonoszságot büntetlenül viszik véghez. Hány meg hány szegény, alázatos és elnyomott embert láthatott, akik abban a reményben jöttek a szent hajlékhoz, hogy vigaszt és erőt nyerjenek, ám csalódottan, megbántva és megalázva tértek haza. És hogyan érezhetett, amikor megtudta, hogy Hofni és Fineás megszegte Jehova nemi erkölcsre vonatkozó törvényét azzal, hogy szexuális kapcsolatot folytatott a hajléknál szolgáló nőkkel? (1Sám 2:22). Sámuel bizonyára abban reménykedett, hogy Éli tesz majd valamit.

Sámuelt biztosan felkavarta Éli fiainak a gonoszsága

14 Éli volt a legjobb helyzetben ahhoz, hogy gátat vessen az egyre inkább elharapódzó romlottságnak. Főpapként számadással tartozott azért, ami a hajléknál történt, apaként pedig kötelessége volt helyreigazítani a fiait. Elvégre a fiai magukkal is, és sok más emberrel is rosszat tettek. Éli azonban apaként és főpapként egyaránt kudarcot vallott. A fiainak erőteljes fegyelmezésre lett volna szükségük, hiszen halált érdemlő bűnöket követtek el, de Éli mindössze szelíden megfeddte őket. (Olvassátok fel: 1Sámuel 2:23–25.)

15. Milyen erőteljes figyelmeztetést kapott Éli Jehovától, és hogyan fogadta ezt a családja?

15 A helyzet annyira súlyossá vált, hogy Jehova erőteljes ítéletüzenettel Élihez küldte egy meg nem nevezett prófétáját. Jehova ezt kérdezte Élitől: „Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem . . . ?” Isten ezért megjövendölte, hogy Éli gonosz fiai egy napon fognak meghalni, és hogy Éli családja sokat fog szenvedni, sőt még a papi osztályban betöltött, kiváltságos helyzetét is elveszíti. Vajon ez a határozott figyelmeztetés hatott Éli családjára? A beszámoló szerint nem (1Sám 2:27–3:1).

16. a) Mit tudunk meg a cseperedő Sámuelről? b) Mondd el, miért örömteli a Sámuelről szóló beszámoló!

16 Vajon hatással volt a fiatal Sámuelre a körülötte élők gonoszsága és erkölcstelensége? A beszámoló a szomorú fejlemények mellett időről időre örömteli részleteket közöl Sámuelről. Ahogy láttuk, az 1Sámuel 2:18 szerint a gyermek Sámuel hűségesen szolgálta Jehovát. Már kiskorában is Isten szolgálata volt neki a legfontosabb. Ugyanennek a fejezetnek a 21. versében újabb örömteli részletről olvashatunk: „a gyermek Sámuel tovább növekedett Jehovánál.” Vagyis minél idősebb lett, annál közelebb került égi Atyjához. A rossz befolyás ellen az nyújtja a legbiztosabb védelmet, ha szoros kapcsolatot ápolunk Jehovával.

17–18. a) Hogyan vehetnek példát Sámuelről a keresztény fiatalok, ha körülöttük az emberek helytelenül viselkednek? b) Mi lett az eredménye annak, hogy Sámuel engedelmeskedett Jehovának?

17 Sámuel könnyen érvelhetett volna úgy, hogy ha a főpap és a fiai megengedhetik maguknak, hogy bűnt kövessenek el, akkor ő is azt teheti, amit csak akar. De mások helytelen viselkedése, még ha felelős beosztásban vannak is, sohasem mentség a bűnre. Sámuelhez hasonlóan, aki „tovább növekedett Jehovánál”, napjainkban sok keresztény fiatal szoros kapcsolatot ápol Jehovával, még akkor is, ha néhányan körülöttük nem mutatnak jó példát.

18 Mi lett az eredménye annak, hogy Sámuel engedelmeskedett Jehovának? Ezt olvashatjuk: „Közben a gyermek Sámuel növekedett és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében” (1Sám 2:26). Tehát Sámuelt szerették, legalábbis azok, akiknek számított a véleménye. Maga Jehova is nagyra értékelte a kisfiút a hűségéért. És Sámuel teljesen biztos volt benne, hogy Istene véget fog vetni mindannak a rossznak, ami Silóban történik. De talán eltűnődött azon, mikor teszi ezt meg. Egyik éjjel választ kapott a kérdésére.

„Szólj, mert figyel a te szolgád”

19–20. a) Mi történt Sámuellel az egyik éjjel? b) Hogyan bánt Sámuel Élivel? c) Hogyan tudta meg Sámuel, ki szól hozzá?

19 Hajnaltájt, mikor még a sátor nagy lámpájának pislákoló fényét nem oltották ki, a csendben Sámuel egyszer csak azt hallotta, hogy egy hang a nevén szólítja. Azt hitte, Éli hívja. A főpap ekkor már nagyon idős volt, és szinte alig látott. Sámuel felkelt, és az idős férfihoz sietett. Látod magad előtt a kis Sámuelt, amint mezítláb odaszalad Élihez, hogy megnézze, mire van szüksége? Igazán megható, hogy Sámuel ennyire tisztelte Élit, és ilyen segítőkész volt. Végső soron akármennyi bűne volt is Élinek, még mindig Jehova főpapja volt (1Sám 3:2–5).

20 Sámuel felkeltette Élit, és ezt mondta neki: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De Éli azt felelte, hogy nem hívta, és visszaküldte aludni. Ám ez még kétszer megismétlődött. Éli végül rájött, hogy mi is történik. Abban az időben ritkán jött látomás vagy prófétai üzenet Jehovától, és ezen nincs is mit csodálkozni. Azonban Éli felismerte, hogy Jehova most újra szól, ezúttal a kis Sámuelhez. Éli azt mondta Sámuelnek, hogy feküdjön vissza, és megmondta neki, mit feleljen, ha újra hallja Jehova hangját. Sámuel engedelmeskedett. Hamarosan ismét hallotta a hangot: „Sámuel, Sámuel!” A kisfiú válaszolt: „Szólj, mert figyel a te szolgád” (1Sám 3:1, 5–10).

21. Hogyan hallható ma Jehova hangja, és miért fontos figyelnünk rá?

21 Jehovának végre volt egy szolgája Silóban, aki figyelt rá. Sámuelre egész életében ez volt jellemző. Rád is igaz ez? Napjainkban nem kell arra várnunk, hogy egy természetfölötti hang éjjel megszólítson bennünket, mert Isten hangja bizonyos értelemben mindig hallható, mégpedig Szavának, a Bibliának a lapjain keresztül. Minél inkább figyelünk Istenre, és engedelmeskedünk neki, annál erősebb lesz a hitünk. Így volt ez Sámuel esetében is.

A félelme ellenére Sámuel hűségesen átadta Jehova ítéletüzenetét Élinek

22–23. a) Hogyan teljesedett be Jehova szava, melyet Sámuel először félt elmondani Élinek? b) Milyennek ismerték Sámuelt?

22 Sámuel életében nagy jelentősége volt annak, ami akkor éjjel Silóban történt. Különleges kapcsolatba került Jehovával, a prófétája és szószólója lett. Először félt átadni Jehova üzenetét Élinek, mert Jehova megerősítette, hogy a prófécia, mely Éli családjáról elhangzott, hamarosan beteljesedik. De Sámuel összeszedte a bátorságát, Éli pedig alázatosan elfogadta Isten ítéletét. Nemsokára minden úgy történt, ahogy Jehova mondta. Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, Hofni meg Fineás pedig egy napon halt meg. Éli is meghalt, amikor megtudta, hogy Jehova szent ládáját zsákmányul ejtették (1Sám 3:10–18; 4:1–18).

23 Sámuelt egész életében hűséges prófétaként ismerték. „Jehova vele volt”, írja a beszámoló, és hozzáfűzi, hogy nem engedte, hogy Sámuel próféciáiból bármelyik is beteljesületlenül maradjon. (Olvassátok fel: 1Sámuel 3:19.)

„Sámuel . . . Jehovához kiáltott”

24. Hogyan döntöttek idővel az izraeliták, és miért volt ez súlyos bűn?

24 Vajon az izraeliták követték Sámuel vezetését, és ragaszkodtak Jehovához? Nem. Egy idő után már nem elégedtek meg azzal, hogy próféta ítélkezzen felettük. Más nemzetekhez akartak hasonlítani, azt szerették volna, hogy ember uralkodjon felettük királyként. Jehova utasítására Sámuel eleget tett a kérésüknek. Azonban rá kellett ébresztenie őket, milyen súlyos bűnt követtek el. Nem pusztán egy embert utasítottak el, hanem magát Jehovát. Ezért hívta a népet Sámuel Gilgálba.

Sámuel hittel mennydörgést és esőt kért Jehovától, ő pedig teljesítette a kérését

25–26. Hogyan segít az idős Sámuel felismerni az izraelitáknak, milyen nagy bűnt követtek el?

25 Nézzük, mi történik ebben a feszült pillanatban. Az idős Sámuel emlékezteti Izraelt, hogy egész életében hűségesen és feddhetetlenül szolgált. Majd a beszámoló szerint Jehovához kiált, mennydörgést és esőt kér tőle (1Sám 12:17, 18).

26 Mennydörgés és eső a száraz évszakban? Ki hallott már ilyet! De az izraelitáknak nincs idejük kételkedni vagy gúnyolódni, mert egyik pillanatról a másikra sötét felhők borítják be az eget. A szél meghajlásra kényszeríti a búzatáblákat. Hirtelen fülsiketítő mennydörgés rázza meg a helyet. Szakadni kezd az eső. Milyen hatással van mindez a népre? Nagyon félnek Jehovától és Sámueltől. Végre belátják, milyen nagy bűnt követtek el (1Sám 12:18, 19).

27. Hogyan tekint Jehova azokra, akiknek olyan erős a hitük, mint Sámuelnek?

27 Nem Sámuel, hanem Istene, Jehova érte el a lázadó nép szívét. Sámuel egész életében Jehovába vetette a hitét, ő pedig megjutalmazta ezért. Jehova nem változott meg. Ma is támogatja azokat, akiknek olyan erős a hitük, mint Sámuelnek.

^ 5. bek. A nazireusokat fogadalom kötötte, mely egyebek közt azzal járt, hogy nem ihattak alkoholt, és nem vághatták le a hajukat. A legtöbben csak egy meghatározott időszakra tettek fogadalmat, de néhányan, például Sámson, Sámuel és Keresztelő János egész életében nazireus volt.

^ 9. bek. A hajlék négyszög alakú építmény volt, tulajdonképpen egy nagy sátor fa tartószerkezettel. Azonban a legjobb minőségű anyagokból készült: fókabőrből, gyönyörűen hímzett szövetekből, valamint ezüsttel és arannyal bevont, drága faanyagokból. A hajlékot négyszög alakú udvar vette körül. Az udvarban állt egy oltár az áldozatok bemutatására. Idővel nyilván más helyiségeket is építettek a hajlék mellé a papok számára. Sámuel valószínűleg az egyik ilyen helyiségben aludt.

^ 12. bek. A beszámolóban két példát olvashatunk. A Törvény meghatározta, hogy az áldozat mely részeit ehetik meg a papok (5Móz 18:3). Ám a hajléknál a becstelen papok arra utasították a szolgáikat, hogy egy nagy villával nyúljanak bele az üstbe, melyben a hús főtt, és bármilyen finom falat akadt is rá, vegyék ki. És amikor az emberek elhozták az áldozataikat az oltárhoz, a papok rávették a szolgáikat, hogy vegyék el a nyers húst – ha kell erővel is –, még mielőtt az áldozat kövérjét elfüstölögtették Jehovának (3Móz 3:3–5; 1Sám 2:13–17).