Lukács 18:1–43

18  Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.+  Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki Istent nem tisztelte*, és az embereket sem becsülte.  Volt abban a városban egy özvegy is, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.«  Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet Istent nem tisztelem*, és az embereket sem becsülöm,  de mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«”+  Akkor az Úr így szólt: „Megfigyeltétek, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt?  Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak,+ miközben türelmes hozzájuk?+  Mondom nektek, hogy hamar igazságot szolgáltat nekik. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet a földön?”  Elmondta a következő szemléltetést is azoknak, akik a saját igazságosságukban bíztak,+ és másokat semmibe vettek: 10  „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő. 11  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek – zsaroló, igazságtalan, házasságtörő –, vagy mint ez az adószedő.+ 12  Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«+ 13  Az adószedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyes hozzám, bűnöshöz!«+ 14  Mondom nektek, hogy ez az ember hazament, és igazságosabbnak bizonyult, mint az a farizeus.+ Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, de aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.”+ 15  Az emberek pedig odavitték hozzá a kisgyermekeiket is, hogy érintse meg őket, de amikor a tanítványok látták ezt, rendreutasították az embereket.+ 16  Jézus azonban magához hívta a kisgyermekeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.+ 17  Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”+ 18  A zsidók egyik vezetője pedig megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak*?”+ 19  Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.+ 20  Ismered a parancsolatokat: »Ne kövess el házasságtörést!«+ »Ne gyilkolj!«+ »Ne lopj!«+ »Ne tanúskodj hamisan!«+ »Tiszteld apádat és anyádat!«”+ 21  Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.” 22  Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalami még hiányzik belőled: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”+ 23  Amikor a férfi ezt meghallotta, mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.+ 24  Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!+ 25  Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”+ 26  Akik hallották ezt, így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+ 27  Ő ezt mondta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”+ 28  Péter erre ezt mondta: „De hát mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged!”+ 29  Ő így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért,+ 30  és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.”+ 31  Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról.+ 32  Például átadják a nemzetekből valóknak,+ gúnyolják,+ arcátlanul bánnak vele, és leköpik.+ 33  Miután pedig megkorbácsolták, megölik,+ de ő a harmadik napon feltámad.”+ 34  Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből, mert ezek a szavak el voltak rejtve előlük, és nem értették a mondottakat.+ 35  Mikor pedig Jézus Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.+ 36  Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, kérdezősködni kezdett, hogy mi történik. 37  Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!” 38  Ekkor ő felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 39  És akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 40  Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit. Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle: 41  „Mit akarsz, mit tegyek érted?” Az ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!” 42  Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra! Mivel hittél, meggyógyultál*.”+ 43  Az nyomban visszanyerte a látását, és követni kezdte őt,+ dicsőítve Istent. Ennek láttán az egész nép is dicsérte Istent.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „nem félte”.
Szó szerint: „nem félem”.
Szó szerint: „örököljek”.
Vagy: „megmenekültél”.

Jegyzetek

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

mindig imádkozniuk kell: Egyedül Lukács említi meg a 2–8-ig terjedő versekben feljegyzett szemléltetést. Ez újabb példa arra, hogy az evangéliuma hogyan hangsúlyozza az ima fontosságát (Lk 1:10, 13; 2:37; 3:21; 6:12; 9:28, 29; 11:1; 18:1–8; 22:39–46; 23:46).

bíró: Jézus minden bizonnyal egy rómaiak által kinevezett bíróra vagy tisztviselőre utalt. Úgy tűnik, hogy a szemléltetésben szereplő bíró nem illik bele a zsidó bírói rendszerbe, melyben a bíróságok legalább három férfiból álltak. Továbbá ez a bíró Istent nem tisztelte, és az embereket sem becsülte, vagyis nem számított neki mások véleménye.

bíró: Jézus minden bizonnyal egy rómaiak által kinevezett bíróra vagy tisztviselőre utalt. Úgy tűnik, hogy a szemléltetésben szereplő bíró nem illik bele a zsidó bírói rendszerbe, melyben a bíróságok legalább három férfiból álltak. Továbbá ez a bíró Istent nem tisztelte, és az embereket sem becsülte, vagyis nem számított neki mások véleménye.

az embereket sem becsülöm: Ebben a szövegkörnyezetben ez azt jelenti, hogy valaki nem érez nyomást arra, hogy a többség véleményét kövesse, vagy pedig nem foglalkoztatja különösebben, hogy mit gondolnak mások. (Lásd a Lk 18:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

ne gyötörjön agyon: Szó szerint: „nehogy végül megüssön alul [vagyis a szemem alatt]”. Az itt használt görög hü·pó·pi·aʹzó ige azt jelenti, hogy ’arcul üt’; ’megpofoz’. Itt kétségkívül jelképes értelemben szerepel, és arra utal, hogy valaki állandóan bosszant vagy a végletekig gyötör valakit. Egyes tudósok szerint a kifejezés azt a gondolatot közvetíti, hogy tönkreteszik valakinek a hírnevét. Ebben a szövegkörnyezetben azt írja le, hogy milyen érzése volt a bírónak, aki először vonakodott eleget tenni az özvegy kérésének, hogy a bíró szolgáltasson igazságot neki, de aztán az asszony kitartása tettekre indította (Lk 18:1–4). A szemléltetés nem azt emeli ki, hogy Isten olyan, mint az igazságtalan bíró, hanem inkább szembeállítja Istent és a bírót. Ha az igazságtalan bíró végül azt teszi, ami helyes, akkor mennyivel inkább így tesz Isten! Az özvegyhez hasonlóan Isten szolgáinak is kitartóan kell kérniük Jehova segítségét. Isten, aki igazságos, válaszolni fog az imájukra, igazságot szolgáltatva nekik (Lk 18:6, 7).

talál-e ilyen hitet: Szó szerint: „megtalálja-e a hitet”. Az, hogy az eredeti görög szövegben határozott névelő áll a „hit” szó előtt, arra utal, hogy Jézus nem általánosságban beszélt a hitről, hanem egy bizonyos fajta hitre gondolt, olyanra, amilyen a szemléltetésében szereplő özvegynek is volt (Lk 18:1–8). Ez a hit magában foglalja, hogy valaki hisz az ima erejében, és abban is, hogy Isten igazságot szolgáltat a választottainak. Jézus valószínűleg azért hagyta megválaszolatlanul ezt a kérdést, hogy a tanítványai elgondolkodjanak a saját hitük minőségén. Ez az imáról és hitről szóló szemléltetés találó volt, hiszen Jézus épp előtte beszélt azokról a próbákról, amelyek a tanítványaira vártak (Lk 17:22–37).

a templomba: Akik a templomba mentek imádkozni, nem mentek be a szenthelyre vagy a szentek szentjébe, hanem csak a templom körüli udvarokba léphettek be. A szemléltetésben szereplő két zsidó férfi valószínűleg valamelyik udvarban állt. (Lásd a B11-es függ.-et.)

zsaroló: Amikor Izrael római uralom alatt állt, a zsidó adószedők gyakran megzsarolták az embereket. A pozíciójuknál fogva rengeteg lehetőségük volt arra, hogy a nép kárára tisztességtelenül meggazdagodjanak (kétségtelenül a római feljebbvalóikkal együtt). Talán erre utalt Jézus a szemléltetésben, amikor arról beszélt, hogy egy önelégült farizeus dicsérte magát Isten előtt, amiért ő maga nem zsaroló.

Hetente kétszer böjtölök: Bár a mózesi törvényben nem szerepel a „böjt” szó, arról az évenkénti, engesztelés napjával kapcsolatos parancsról, hogy „legyetek önmegtartóztatók”, általában úgy vélik, hogy a böjtölést is magában foglalta (3Mó 16:29, lábj.; 4Mó 29:7, lábj.; Zs 35:13). Később már akkor is böjtöltek, amikor évenként a nemzeti tragédiákra emlékeztek. A farizeusoknak viszont az volt a szokásuk, hogy „hetente kétszer” böjtöltek, a hét 2. és 5. napján. Azt akarták, hogy mások felfigyeljenek az áhítatosságukra (Mt 6:16). Egyes feljegyzések szerint a piacnapokat választották a böjtölésre, amikor sokan voltak a városban, illetve azokat a napokat, amikor a zsinagógákban különleges szolgálatokat végeztek, és amikor a helyi bíróságok összeültek.

légy kegyes hozzám: Vagy: „könyörülj rajtam”. A „légy kegyes”-nek fordított görög szó csak kétszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, és az engesztelés gondolatával van kapcsolatban. A Héb 2:17-ben (lásd a lábj.-et is) úgy van visszaadva, hogy „engesztelő áldozatot ajánljon fel” vagy „engesztelést végezzen”.

kisgyermekeiket: Vagy: „csecsemőiket”. Az itt használt görög breʹphosz szó nagyon kicsi gyermekekre, csecsemőkre, sőt magzatokra is utal (Lk 1:41; 2:12; Cs 7:19; 2Ti 3:15, „csecsemőkorodtól”; 1Pt 2:2). A Mt 19:13-ban és a Mr 10:13-ban található párhuzamos beszámolók a pai·diʹon görög szót használják, mellyel nemcsak az újszülöttekre vagy a csecsemőkre utaltak (Mt 2:8; Lk 1:59), hanem Jairus 12 éves lányára is (Mr 5:39–42). Az, hogy az evangéliumírók eltérő görög szavakat használnak, azt jelzi, hogy különböző korú gyermekek voltak jelen, Lukács viszont kimondottan a csecsemőket emelte ki.

mint egy kisgyermek: Ez arra utal, hogy valakinek olyan jó tulajdonságai vannak, mint egy kisgyermeknek. Ilyenek például az alázat, taníthatóság, fogékonyság és a másokba vetett bizalom (Mt 18:5).

mint egy kisgyermek: Lásd a Mr 10:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Jó Tanító: A férfi nyilvánvalóan azért élt ezzel a megszólítással, mert hízelegni akart Jézusnak, és ragaszkodott a formaságokhoz, ugyanis a vallási vezetők általában efféle tiszteletet követeltek meg maguknak. Bár Jézusnak nem volt kifogása az ellen, ha „tanítónak” vagy „úrnak” szólították (Jn 13:13), ő mindig rámutatott, hogy az Atyjának jár a tisztelet.

Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: Jézus látta ennek a zsidó vezetőnek az őszinteségét, és a Mr 10:21 szerint szeretetet érzett iránta. De azt is észrevette, hogy a férfinak önfeláldozóbbnak kell lennie, hogy a tanítványa lehessen, ezért ezt mondta neki: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek. Péterrel és a többiekkel ellentétben, akik mindent hátrahagytak, hogy kövessék Jézust, ez a férfi nem tudott megválni a vagyonától, hogy Jézus tanítványa legyen (Mt 4:20, 22; Lk 18:23, 28).

könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán: Jézus itt hiperbolát használt. Ahogy egy teve képtelen átmenni egy szó szerinti varrótű fokán, egy gazdag embernek is lehetetlen bejutnia Isten királyságába, ha a vagyona továbbra is előbbre való a Jehovával ápolt kapcsolatánál. Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a gazdagok nem örökölhetik a királyságot, hiszen utána ezt jelentette ki: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges” (Lk 18:27). A Keresztény görög iratokban csak itt fordul elő a „varrótű”-nek fordított be·loʹné görög szó, és időnként egy sebvarró tűre utaltak vele. A Mt 19:24 és a Mr 10:25 párhuzamos beszámolóiban pedig a „tű”-nek fordított rha·phiszʹ görög szó szerepel, mely a ’varr’ jelentésű igéből ered.

az eljövendő világrendszerben: Vagy: „az eljövendő korban”. A görög ai·ónʹ szó alapjelentése ’kor’, és az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. Jézus itt arra az eljövendő korszakra mutat előre, amikor Isten királysága lesz uralmon, és a hűséges alattvalói örök életet kapnak (Mr 10:29, 30; lásd a Szójegyzékben a „Világrendszer(ek)” címszót).

Jeruzsálembe ment: A város kb. 750 m-rel a tengerszint felett helyezkedik el, ezért úgy is vissza lehet adni ezt a kifejezést, hogy „felment Jeruzsálembe” (Mr 10:32; Lk 2:22; Jn 2:13; Cs 11:2). Jézus és a tanítványai a Jordán völgyéből indultak el (lásd a Mt 19:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet), amelynek a legmélyebb pontja kb. 400 m-rel a tengerszint alatt található. Tehát mintegy 1000 m-t kellett felfelé menniük, hogy Jeruzsálembe érjenek.

Felmegyünk Jeruzsálembe: Lásd a Mt 20:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

leköpik: Ha leköptek egy embert, vagy az arcába köptek, az a rendkívüli megvetés, gyűlölet vagy megbotránkozás jele volt, mellyel megalázták az áldozatot (4Mó 12:14; 5Mó 25:9). Jézus itt arról beszélt, hogy így fognak bánni vele, és ezzel beteljesedett egy Messiásról szóló prófécia: „Nem rejtettem el arcomat a megaláztatás és a köpdösés elől” (Ézs 50:6). Leköpték, amikor a szanhedrin előtt állt (Mr 14:65), és a római katonák is ezt tették vele, miután Pilátus kihallgatta (Mr 15:19).

Jerikóhoz: A kánaánita városok közül az izraeliták ezt foglalták el először. A város a Jordántól nyugatra fekszik (4Mó 22:1; Jzs 6:1, 24, 25). Az ókori város idővel elnéptelenedett, de miután a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, egy másik zsidó város épült a helyén, mivel egy bővizű forrás (Én-esz-Szultán) volt ott. Jézus napjaira egy új római várost építettek a zsidó várostól kb. 2 km-re délre. Ez lehet a magyarázat arra, hogy Máté és Márk beszámolói miért fogalmaznak úgy ennek az esetnek a kapcsán, hogy Jézus „kifelé ment Jerikóból” (Mr 10:46; Mt 20:29), míg Lukács beszámolója azt írja, hogy Jézus Jerikóhoz közeledett. Jézus talán a zsidó városból kifelé menet és a római városhoz közeledve gyógyította meg a vak férfit. (Lásd a B4-es és a B10-es függ.-eket.)

egy vak: Máté két vakot említ a beszámolójában (20:30). Márk (10:46) és Lukács viszont csak egyről ír, nyilvánvalóan Bartimeust emelve ki, akit egyedül Márk beszámolója nevez meg.

Dávid fia: Azt emeli ki, hogy Jézus az örököse annak a szövetségnek, melyet Isten Dáviddal kötött egy királyságra. Az örökösnek Dávid családjából kellett származnia (2Sá 7:11–16; Zs 89:3, 4).

Dávid király: Noha számos király meg van említve ebben a családfában, Dávid az egyetlen, akire „király”-ként utalnak. Izrael királyi dinasztiájára úgy történik hivatkozás, hogy „Dávid háza” (1Ki 12:19, 20). Azzal, hogy Máté Dávid fiának hívja Jézust az 1. versben, a királyságot emeli ki, és úgy azonosítja Jézust, mint aki annak a királyságnak az örököse, melyre Isten ígéretet tett a Dáviddal kötött szövetségben (2Sá 7:11–16).

Dávid fia: Azzal, hogy a vak férfi Dávid fiának nevezte Jézust, nyíltan elismerte, hogy ő a Messiás. (Lásd a Mt 1:1, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Multimédia