1Sámuel 11:1–15
11 Ezek után az ammonita+ Náhás felvonult, és tábort ütött a gileádi Jábessel+ szemben. A jábesi emberek mind ezt mondták Náhásnak: „Köss velünk szövetséget*, és téged fogunk szolgálni.”
2 Az ammonita Náhás így szólt hozzájuk: „Csak azzal a feltétellel kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindegyikőtöknek a jobb szemét. Ezzel fogom megalázni egész Izraelt.”
3 A jábesi vének így válaszoltak neki: „Adj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael egész területére. És ha nincs, aki megmentsen, akkor megadjuk magunkat.”
4 Idővel a követek eljutottak Gibeába+, ahol Saul élt,* és elmondták e szavakat a nép füle hallatára. És az egész nép hangosan sírt.
5 Saul épp akkor jött a mezőről a csorda mögött, és ezt mondta: „Mi történt a néppel? Miért sír?” Erre elmondták neki a jábesi emberek szavait.
6 Amint Saul meghallotta ezeket a szavakat, Isten szelleme működni kezdett rajta,+ és éktelen haragra gerjedt.
7 Fogott hát két bikát, földarabolta azokat, és a követek által szétküldte Izrael egész területére. A követek ezt mondták: „Aki nem követi Sault és Sámuelt, annak így fognak bánni a bikáival!” Jehova félelmet keltett a népben, úgyhogy egy emberként kivonultak.
8 Aztán megszámolta őket Bézekben: az izraeliták 300 000-en, Júda emberei pedig 30 000-en voltak.
9 Az odaérkezett követeknek akkor ezt mondták: „Így szóljatok a gileádi Jábes lakóihoz: »Holnap dél körül* megmenekültök.«” El is mentek a követek, beszámoltak a jábesieknek, és azok nagyon örültek.
10 Ezért a jábesiek ezt mondták Náhásnak: „Holnap megadjuk magunkat, és azt tehettek velünk, amit jónak láttok.”+
11 Másnap Saul három csapatra osztotta a népet. A hajnali őrszolgálatkor* behatoltak a táborba, annak közepéig, és addig öldösték az ammonitákat+, míg dél körül nem lett. Akik életben maradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
12 A nép ekkor így szólt Sámuelhez: „Ki mondta azt: »Csak nem Saul lesz a király fölöttünk?«+ Adjátok ki azokat az embereket, hogy megöljük őket!”
13 Saul azonban ezt mondta: „Senkit sem szabad megölni ezen a napon,+ mert Jehova ma megmentette Izraelt.”
14 Később Sámuel így szólt a néphez: „Gyertek, menjünk el Gilgálba+, hogy újból kihirdessük, hogy Saul a király!”+
15 El is ment az egész nép Gilgálba, és királlyá tették Sault Jehova előtt Gilgálban. Aztán közösségi áldozatokat mutattak be ott Jehova előtt,+ és Saul Izrael minden férfiával együtt vidáman ünnepelt+.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „egyezséget”.
^ Szó szerint: „Saul Gibeájába”.
^ Szó szerint: „mire forrón süt a nap”.
^ Vagyis kb. hajnali 2-től 6-ig.