1Sámuel 10:1–27
10 Sámuel ekkor fogta az olajoskorsót, és ráöntötte az olajat Saul fejére.+ Megcsókolta* őt, és ezt mondta: „Vajon nem Jehova kent fel téged népének*+ vezetőjévé+?
2 Amikor ma elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírjának+ közelében, Benjámin területén, Celcahban. Ezt mondják majd neked: »Meglettek a szamarak, amelyeknek keresésére indultál, de apád már nem a szamarakkal foglalkozik,+ hanem miattatok aggódik. Ezt mondogatja: ’Mit tegyek most, hogy nem tért vissza a fiam?’«
3 Onnan aztán menj tovább, amíg Tábor nagy fájáig nem érsz. Ott három emberrel fogsz találkozni, akik Bételbe+ mennek fel az igaz Istent imádni. Az egyik három gidát visz, a másik három cipót, a harmadik egy nagy korsó bort.
4 Érdeklődni fognak a hogyléted felől, és adnak neked két cipót. Fogadd el ezeket tőlük.
5 Azután az igaz Isten dombjához érsz, ahol egy filiszteus helyőrség van. Amikor megérkezel a városba, egy csoport prófétával találkozol majd, akik a magaslatról jönnek lefelé. Miközben ők prófétálnak, lesznek, akik húros hangszeren, tamburinon, fuvolán és hárfán játszanak majd előttük.
6 Jehova szelleme működni kezd rajtad,+ és prófétálni fogsz velük együtt, és más emberré válsz.+
7 Amikor beteljesednek ezek a jelek, tedd meg, amit módodban áll megtenni, mert veled van az igaz Isten.
8 Utána menj le előttem Gilgálba+, én pedig lemegyek hozzád, hogy égőáldozatokat és közösségi áldozatokat mutassak be. Hét napig várj, míg oda nem érkezem hozzád. Akkor tudatni fogom veled, mit tegyél.”
9 Amint Saul megfordult, hogy elhagyja Sámuelt, Isten másmilyenné változtatta a szívét. Mindezek a jelek beteljesedtek azon a napon.
10 Elmentek hát onnan a dombra, és Saul egy csoport prófétával találkozott. Isten szelleme azonnal működni kezdett rajta,+ és ő prófétálni kezdett közöttük+.
11 Amikor mindazok, akik már ismerték korábbról, látták, hogy a prófétákkal együtt prófétál, ezt mondták egymásnak: „Mi történt Kís fiával? Saul is a próféták közé tartozik?”
12 Akkor egy ottani ember ezt mondta: „Hát ki az ő ősapjuk?” Innen származik a mondás*: „Saul is a próféták közé tartozik?”+
13 Amikor Saul abbahagyta a prófétálást, elment a magaslatra.
14 Később Saul apjának a testvére így szólt hozzá és a szolgájához: „Hol jártatok?” Erre ő ezt mondta: „A szamarakat kerestük,+ de sehol sem láttuk őket. Így hát elmentünk Sámuelhez.”
15 Saul nagybátyja ekkor így szólt: „Kérlek, mondd el, mit mondott nektek Sámuel!”
16 Saul ezt válaszolta a nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy meglettek a szamarak.” De azt nem mondta el neki, amit Sámuel a királyságról mondott.
17 Sámuel pedig összehívta a népet Jehova elé Micpába+,
18 és így szólt az izraelitákhoz: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én hoztam fel Izraelt Egyiptomból. Én szabadítottalak ki titeket Egyiptom kezéből+ és mindazoknak a királyságoknak a kezéből, amelyek elnyomtak benneteket.
19 Ti azonban ma elvetettétek Isteneteket,+ aki megmentett titeket minden bajból és nyomorúságból. Így szóltatok: ’Inkább nevezz ki királyt fölénk!’ Most pedig álljatok Jehova elé törzseitek és ezreitek* szerint.«”
20 Sámuel tehát magához hívta Izrael minden törzsét,+ és Benjámin törzsére esett a választás+.
21 Azután magához hívta Benjámin törzsét a családjai szerint, és a matriták családjára esett a választás. Végül Kís fiára, Saulra esett a választás.+ De amikor keresni kezdték, sehol sem találták.
22 Így hát megkérdezték Jehovát:+ „Itt van már ez az ember?” Jehova így válaszolt: „Igen, elrejtőzött az úti holmi között.”
23 Odafutottak hát, és elhozták onnan. Amikor megállt a nép között, egy fejjel magasabb volt, mint a nép többi tagja.+
24 Sámuel így szólt az egész néphez: „Látjátok, kit választott Jehova?+ Nincs hozzá hasonló az egész nép között!” Erre az egész nép kiáltozni kezdett: „Éljen sokáig a király!”
25 Sámuel beszélt a népnek a királyokat megillető jogokról.+ Beírta egy könyvbe, és elhelyezte azt Jehova színe előtt. Ezután Sámuel útjára engedte az egész népet, mindenkit a maga házába.
26 Saul is hazament Gibeába azokkal a katonákkal, akiknek a szívét Jehova erre indította.
27 Néhány semmirekellő ember viszont ezt mondta: „Hogy fog ez minket megmenteni?”+ Megvetették tehát, és nem vittek neki ajándékot+. Saul azonban nem mondott semmit.*
Lábjegyzetek
^ Áldáskor előfordult, hogy megcsókoltak valakit, például az arcán.
^ Szó szerint: „örökségének”.
^ Vagy: „példabeszéd”.
^ Vagy: „nagycsaládjaitok”.
^ Szó szerint: „És ő hallgatott, mint aki megnémult.”