Járjunk feddhetetlenségben!
Járjunk feddhetetlenségben!
„Feddhetetlenségemben járok” (ZSOLT 26:11)
1–2. Mit mondott Jób a feddhetetlenségéről, és mit árul el róla Jób könyvének a 31. fejezete?
AZ ÓKORI időkben a mérleg egy középen felfüggesztett rúdból állt, melynek két végére egy-egy serpenyőt akasztottak. Az egyik serpenyőbe a megmérendő tárgyat tették, a másikba pedig a súlyt. Isten népének pontos mérleget és súlyokat kellett használnia (Péld 11:1).
2 Amikor az istenfélő Jób szenvedett a csapások miatt, melyekkel Sátán sújtotta, ezt mondta: „[Jehova] megmér engem pontos mérlegen, és megismeri Isten az én feddhetetlenségemet” (Jób 31:6). Jób több helyzetet is említett, melyek próbára tehetik az ember feddhetetlenségét. De ő sikeresen túljutott az őt ért próbán, ahogyan azt a róla elnevezett könyv 31. fejezetében feljegyzett szavai is mutatják. Jó példája biztosan arra indít bennünket, hogy hasonlóan cselekedjünk, és meggyőződéssel beszéljünk, akárcsak a zsoltáríró Dávid: „feddhetetlenségemben járok” (Zsolt 26:11).
3. Miért fontos, hogy hűségesek legyünk Istenhez a jelentéktelennek tűnő és a fontosabb dolgokban egyaránt?
3 Bár Jób kíméletlen próbákat élt át, hűséges maradt Istenhez. Még a legsúlyosabb próbák közt is hősiesen helytállt, és ragaszkodott a feddhetetlenségéhez. Bár mi nem pont ugyanazokat a próbákat éljük át, mint Jób, mindig hűségesnek kell lennünk Istenhez, legyen szó akár jelentéktelennek tűnő vagy fontosabb dolgokról. Így megőrizzük a feddhetetlenségünket, és támogatjuk Jehova szuverén uralmát. (Olvassátok fel: Lukács 16:10.)
Az erkölcsi feddhetetlenség létfontosságú
4–5. Mivel Jób szerette volna megőrizni a feddhetetlenségét, milyen viselkedést került el?
4 Ha szeretnénk megőrizni a feddhetetlenségünket, ragaszkodnunk kell Jehova erkölcsi irányadó mértékeihez, ahogyan Jób. Ő ezt mondta: „Szövetséget kötöttem szemeimmel. Hogy is fordíthatnám figyelmemet szűzre?” „Ha a szívem asszony után csábult, és embertársam ajtajánál leselkedtem, más férfinak őröljön a feleségem, és más férfiak térdeljenek föléje” (Jób 31:1, 9, 10).
5 Jób szilárdan elhatározta, hogy feddhetetlen marad, ezért nem nézett sóvárogva a nőkre, hogy szenvedélyre gyúljon. Nős emberként nem flörtölt egyedülálló nőkkel, és nem akart romantikus kapcsolatot kialakítani másvalakinek a feleségével. Jézus a hegyi beszédében szintén határozott kijelentést tett az erkölccsel kapcsolatban, amelyet mindenkinek észben kell tartania, aki szeretné megőrizni a feddhetetlenségét. (Olvassátok fel: Máté 5:27, 28.)
Soha ne tévesszünk meg másokat!
6–7. a) Mit tesz Jehova, ahogyan Jób esetében is, hogy lássa, feddhetetlenek vagyunk-e? b) Miért ne tévesszünk meg vagy csapjunk be másokat?
6 Ha szeretnénk megőrizni a feddhetetlenségünket, soha nem szabad megtévesztenünk másokat. (Olvassátok fel: Példabeszédek 3:31–33.) Jób ezt mondta: „Ha hamis emberekkel jártam, és csalásra siet a lábam, [Jehova] megmér engem pontos mérlegen, és megismeri Isten az én feddhetetlenségemet” (Jób 31:5, 6). Jehova „pontos mérlegen” méri meg az emberiséget. Ahogyan az Jób esetében is volt, Isten az igazságosság tökéletes mércéjével határozza meg, hogy mi, az önátadott szolgái, feddhetetlenek vagyunk-e.
7 Ha megtévesztenénk vagy becsapnánk másokat, elveszítenénk a feddhetetlenségünket. A feddhetetlen emberek ’hátat fordítottak a szégyellni való alattomosságoknak, és nem járnak ravaszsággal’ (2Kor 4:1, 2). Nem volna jó kimenetele a számunkra, ha a szavainkkal vagy a tetteinkkel megtévesztenénk egy hívőtársunkat, és ezért ő Istenhez fordulna segítségért. A zsoltáríró így énekelt: „Jehovához kiáltottam nyomorúságomban, és ő válaszolt nekem. Ó, Jehova, szabadítsd meg lelkem a hazug ajkaktól, a csalárd nyelvtől!” (Zsolt 120:1, 2). Jó, ha nem felejtjük el, hogy Isten képes belénk látni, ’próbára tenni a szívet és a veséket’, hogy lássa, valóban feddhetetlenek vagyunk-e (Zsolt 7:8, 9).
Légy példamutató a másokkal való bánásmódban!
8. Hogyan bánt Jób másokkal?
8 Ha szeretnénk megőrizni a feddhetetlenségünket, olyannak kell lennünk, mint Jób, aki igazságos, alázatos volt, és törődött másokkal. Ő ezt mondta: „Ha megtagadtam az igaz ítélet jogát rabszolgámtól vagy rabszolgaleányomtól a velem való perükben, akkor mit tehetnék, midőn felkel Isten? És mit felelhetnék neki, amikor számadásra hív? Hát nem Az alkotta őt is, aki engem alkotott az anyaméhben? Nemde Egyvalaki formált bennünket anyánk méhében?” (Jób 31:13–15).
9. Hogyan bánt Jób a szolgáival, és nekünk hogyan kell bánnunk másokkal?
9 Jób napjaiban nyilvánvalóan nem voltak bonyolultak a jogi eljárások. Az ügyeket rendezetten tárgyalták, és még a rabszolgák is fordulhattak bírósághoz. Jób igazságosan és irgalmasan bánt a szolgáival. Ha szeretnénk feddhetetlenségben járni, hasonló tulajdonságaink kell hogy legyenek, különösen akkor, ha vénként szolgálunk a gyülekezetben.
Legyünk nagylelkűek, ne pedig mohók!
10–11. a) Honnan tudjuk, hogy Jób nagylelkű és segítőkész volt? b) A Jób 31:16–25-ben olvasható versek milyen későbbi szentírási tanácsot juttathatnak az eszünkbe?
10 Jób nagylelkű és segítőkész volt, nem pedig önző és mohó. Ezt mondta: „Ha . . . az özvegy szemét csak epesztettem, ha egyedül ettem falatomat, és az apátlan fiú nem evett belőle . . . , ha elnéztem, hogy elvész valaki, mert nincsen ruhája . . . , ha kezemet az apátlan fiú ellen lengettem, amikor láttam, hogy a kapuban szükség van segítségemre, akkor szakadjon ki lapockám a vállamból, és törjön le karom a felső csontjáról.” Jób feladta volna a feddhetetlenségét, ha ezt mondja az aranynak: „Te vagy bizodalmam!” (Jób 31:16–25).
11 Ezek a költői kifejezések eszünkbe juttathatják Jakab tanítvány szavait: „Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól” (Jak 1:27). Eszünkbe juthat Jézus figyelmeztetése is: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta mohóságtól, mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki.” Jézus ezután elmondott egy szemléltetést egy mohó, gazdag emberről, aki úgy halt meg, hogy ’nem volt gazdag Isten szemében’ (Luk 12:15–21). Ha szeretnénk feddhetetlenek maradni, ne engedjük, hogy bűnös mohóság vagy kapzsiság legyen rajtunk úrrá. A mohóság bálványimádás, ugyanis az, amire a kapzsi ember vágyik, bálvánnyá válik, hiszen eltereli a figyelmét Jehováról (Kol 3:5). A feddhetetlenség és a kapzsiság kizárja egymást.
Ne térjünk el az igaz imádattól!
12–13. Milyen példát mutatott Jób a bálványimádat elkerülésében?
12 A feddhetetlen emberek nem térnek el a tiszta imádattól. Jób sem tért el, hiszen ezt mondta: „Ha néztem, amint felragyog a világosság, vagy a drága holdat, amint halad, és szívem elcsábult titokban, és kezem csókra emelkedett a számhoz, az is bírák elé tartozó vétek volna, mert megtagadtam volna az igaz Istent odafent” (Jób 31:26–28).
13 Jób nem imádta az élettelen dolgokat. Megtagadta volna Istent, és bálványimádó lett volna, ha a szíve titokban elcsábul, hogy az égitesteket, például a holdat imádja, és ha ’keze csókra emelkedik a szájához’, vagyis ha egy bálványimádó szokás részeként csókot dob (5Móz 4:15, 19). Ha szeretnénk megőrizni a feddhetetlenségünket, a bálványimádat minden formáját el kell kerülnünk. (Olvassátok fel: 1János 5:21.)
Ne legyünk önigazolók, se képmutatók!
14. Miért mondhatjuk, hogy Jób nem volt rosszindulatú?
14 Jób nem volt rosszindulatú, sem kegyetlen. Tudta, hogy ezzel feladná a feddhetetlenségét. Ezt mondta: „Ha örvendeztem ádáz gyűlölőm veszte miatt, vagy lelkendeztem, mert baj érte . . . Én nem engedtem ínyemet vétkezni átkot kérve lelkére” (Jób 31:29, 30).
15. Miért helytelen, ha örülünk annak, hogy baj ért valakit, aki gyűlöl minket?
15 Az igazságos Jób soha nem örült annak, ha baj ért olyasvalakit, aki gyűlölte őt. Egy későbbi példabeszéd erre figyelmeztet: „Mikor elesik az ellenséged, ne örvendezz, és amikor elbukik, ne örüljön a szíved, hogy ezt meg ne lássa Jehova, és rossznak ne tűnjön szemében, s el ne fordítsa róla haragját” (Péld 24:17, 18). Mivel Jehova képes a szívünkbe látni, tudja, ha titokban örülünk más bajának. Az ilyen gondolkodásmód pedig biztosan nem tetszik neki (Péld 17:5). Isten nem fogja elnézni, ha így gondolkodunk, hiszen ezt mondja: „Enyém a bosszú és a megtorlás” (5Móz 32:35).
16. Hogyan lehetünk vendégszeretőek még akkor is, ha nem vagyunk gazdagok?
16 Jób vendégszerető volt (Jób 31:31, 32). Mi talán nem vagyunk gazdagok, de mi is ’követhetjük a vendégszeretet útját’ (Róma 12:13). Meghívhatunk másokat egy szerény étkezésre, tudva azt, hogy „jobb egy tál zöldségféle ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt bika ott, ahol gyűlölet van” (Péld 15:17). Még az egyszerű étel is örömet szerezhet, ha szeretetteljes légkörben fogyasztjuk el, élvezve más feddhetetlen személyek társaságát, hiszen így az alkalom szellemileg felüdítő lesz.
17. Miért nem szabad eltitkolnunk, ha súlyos bűnt követtünk el?
17 Biztosan szellemileg építő volt Jób vendégszeretetét élvezni, mert nem volt képmutató. Nem olyan volt, mint azok az istentelen férfiak, akik belopództak az első századi keresztény gyülekezetbe, és ’egyéniségeket csodáltak haszonlesésből’ (Júd 3, 4, 16). Jób nem titkolta a törvényszegéseit, vagyis ’nem rejtette keblébe vétkeit’, attól félve, hogy mások megvetik. Készségesen engedte, hogy Jehova megvizsgálja, akinek minden törvényszegését megvallotta (Jób 31:33–37). Ha súlyos bűnt követtünk el, ne próbáljuk eltitkolni azt, hogy megvédjük a hírnevünket. Hogyan mutathatjuk ki, hogy törekszünk megőrizni a feddhetetlenségünket? Úgy, hogy beismerjük a hibánkat, megbánjuk azt, igénybe vesszük a szellemi segítséget, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy helyrehozzuk a helyzetet (Péld 28:13; Jak 5:13–15).
Próba ér egy feddhetetlen embert
18–19. a) Miért mondhatjuk, hogy Jób soha nem zsákmányolt ki senkit? b) Mit lett volna kész Jób megtenni, ha bebizonyosodik, hogy bűnös?
18 Jób becsületes és igazságos volt. Ezért ezt mondhatta: „Ha ellenem hallatott segélykiáltást a földem, és barázdái együtt sírtak, ha termését ettem, de pénzt nem adtam, és gazdái lelkét sóhajtozásra indítottam, akkor búza helyett töviskóró sarjadjon, és árpa helyett bűzös gyom” (Jób 31:38–40). Jób soha nem bitorolta el más földjét, és nem zsákmányolt ki munkásokat. Hozzá hasonlóan nekünk is feddhetetlennek kell lennünk jelentéktelennek tűnő és fontosabb dolgokban egyaránt.
19 Jób elmondta a három társának és a fiatal Elihunak, milyen életet élt. Jób élettörténetén ott volt a ’kézjegye’, és felajánlotta, hogy bárki kereshet benne kifogásolnivalót. Ha bebizonyosodik, hogy Jób bűnös, kész lett volna elszenvedni a büntetést. Így hát elmondta, amit akart, és várta, hogy Isten ítéletet hozzon. ’Itt végződtek Jób szavai’ (Jób 31:35, 40).
Te is feddhetetlen maradhatsz!
20–21. a) Hogyan tudta Jób megőrizni a feddhetetlenségét? b) Hogyan táplálhatjuk az Isten iránti szeretetünket?
20 Jób azért volt képes megőrizni a feddhetetlenségét, mert szerette Istent, és Jehova is szerette őt, és segített neki. Jób ezt mondta: „Életet és szerető-kedvességet [lojális szeretetet] adtál nekem [Jehova], gondviselésed őrizte szellememet” (Jób 10:12). Ezenkívül Jób másokat is szeretett, és felismerte, hogy ha valaki nem mutatna lojális szeretetet az embertársai iránt, a Mindenható tiszteletteljes félelmét is elhagyná (Jób 6:14). A feddhetetlenek szeretik Istent és a felebarátaikat (Máté 22:37–40).
21 Úgy táplálhatjuk az Isten iránti szeretetünket, hogy naponta olvassuk a Szavát, és elmélkedünk azon, hogy mit tár fel róla. A szívből jövő imánkban dicsérhetjük Jehovát, és hálát adhatunk neki a jóságáért (Fil 4:6, 7). Énekelhetünk Jehovának, és hasznot meríthetünk a népével való rendszeres együttlétből (Héb 10:23–25). Akkor is nőni fog az Isten iránti szeretetünk, ha részt veszünk a szolgálatban, és hirdetjük „szabadítása jó hírét” (Zsolt 96:1–3). Így, ha megtesszük ezeket, meg tudjuk őrizni a feddhetetlenségünket a zsoltáríróhoz hasonlóan, aki így énekelt: „oly jó közelednem Istenhez. A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé” (Zsolt 73:28).
22–23. Jehova szuverén uralmának a támogatóiként miben hasonlít a régen élt feddhetetlenek munkájához az, amit végzünk?
22 Az évszázadok folyamán Jehova sokféle feladattal bízta meg a feddhetetlen embereket. Noé bárkát épített, és ’az igazságosság prédikálója’ volt (2Pét 2:5). Józsué bevezette az izraelitákat az Ígéret földjére, de csak azért tudta ezt megtenni, mert ’éjjel és nappal olvasta a törvénynek könyvét’, és összhangban cselekedett az abban leírtakkal (Józs 1:7, 8). Az első századi keresztények tanítványokat képeztek, és rendszeresen összegyűltek, hogy tanulmányozzák az Írásokat (Máté 28:19, 20).
23 Úgy tudjuk támogatni Jehova szuverén uralmát, és megőrizni a feddhetetlenségünket, hogy az igazságosság prédikálói vagyunk, tanítványokat képzünk, alkalmazzuk a Szentírás tanácsait, és összegyűlünk a hittársainkkal az összejöveteleken és a kongresszusokon. Az ilyen tevékenységek segítenek, hogy bátrak, szellemileg erősek legyünk, és hogy Isten akaratát tudjuk cselekedni. Megőrizni a feddhetetlenségünket és eleget tenni Isten akaratának nem túl megterhelő, hiszen égi Atyánk és a Fia támogatását élvezzük (5Móz 30:11–14; 1Kir 8:57). Ezenkívül a testvérek egész közössége is a segítségünkre van, hisz ők mind feddhetetlenségben járnak, és tisztelik a Szuverén Urukat, Jehovát (1Pét 2:17).
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan kell tekintenünk Jehova erkölcsi irányadó mértékeire?
• Jób mely tulajdonságai különösen megnyerőek a számodra?
• A Jób 31:29–37 szerint milyen viselkedés volt jellemző Jóbra?
• Miért mondhatjuk, hogy mi is meg tudjuk őrizni a feddhetetlenségünket?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 29. oldalon]
Jób meg tudta őrizni a feddhetetlenségét, és erre mi is képesek vagyunk
[Kép a 32. oldalon]
Meg tudjuk őrizni a feddhetetlenségünket!