’Amiket cselekedett, azok elkísérik őt’

THEODORE JARACZ, Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagja 2010. június 9-én, szerda délelőtt, 84 éves korában befejezte földi életét. Feleségével, Melitával 53 éve voltak házasok. Melitán kívül a családjából életben van még a nővére, az unokaöccse és két unokahúga.

1925. szeptember 8-án született az Egyesült Államokban (Kentucky állam, Pike megye). Jehovának tett önátadását 1941. augusztus 10-én, 15 évesen jelképezte keresztelkedéssel. Két évvel később, amikor 17 éves volt, általános úttörő lett. Ezzel kezdetét vette a közel 67 évig tartó teljes idejű szolgálata.

Jaracz testvér 1946-ban, 20 évesen az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 7. osztályában végzett. A diplomaosztás után arra kapott kinevezést, hogy utazófelvigyázóként szolgáljon az Egyesült Államokban lévő Clevelandben (Ohio állam). 1951-ben kinevezték az ausztráliai fiókhivatalba, ahol fiókhivatal-szolgaként tevékenykedett. Jehova Tanúinak az 1983-as évkönyve azt írta, hogy „nagyon buzdító volt a testvéreknek szerte az országban, hogy [Jaracz testvér] buzgón támogatta a teokratikus rendet, és élen járt a szántóföldi szolgálatban”.

Miután Jaracz testvér visszatért az Egyesült Államokba, 1956. december 10-én feleségül vette Melita Lasko testvérnőt. A házasságuk kezdetén utazómunkában vettek részt. Szorgalmasan kiszolgálták az Egyesült Államokban lévő körzetek és kerületek nagy részét. 1974 vége felé Jaracz testvér meghívást kapott, hogy Jehova Tanúi Vezető Testületében szolgáljon.

Jaracz testvért úgy tartjuk meg az emlékezetünkben, mint Jehova odaadó, lojális szolgáját, aki teljes szívvel a teokratikus tevékenységekre összpontosított. Törődő, szerető férj volt, és egyben szellemi ember is, aki mások érdekeit mindig a maga érdekei elé helyezte (1Kor 13:4, 5). Mindig őszintén törődött másokkal, és ez megmutatkozott abban, hogy rendkívül fontos volt számára, hogy mindenkivel igazságosan és könyörületesen bánjanak. Kifogyhatatlan szeretete és törődése a szántóföldi szolgálat iránti buzgalmában is kifejezésre jutott.

Nagyon szomorúak vagyunk, hiszen elveszítettük a Bétel-család és a testvériség egyik szorgalmas és szeretett tagját. Ugyanakkor örülünk, hogy Jaracz testvér lojálisan szolgálta Jehovát évtizedeken át. Biztosak vagyunk benne, hogy ’hűnek bizonyult mindhalálig, és megkapta az élet koronáját’ (Jel 2:10). Afelől sincs kétségünk, hogy ’amiket cselekedett, azok elkísérik őt’ (Jel 14:13).