’Legyen köztetek szeretet!’

„Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (JÁNOS 13:35).

1. Melyik tulajdonságot hangsúlyozta Jézus röviddel a halála előtt?

„KICSINY gyermekek” (János 13:33). Jézus ezzel a gyengéd kifejezéssel szólította meg apostolait a halála előtti estén. Az evangéliumi beszámolók tanúsága szerint azelőtt soha nem használta ezt a kedves kifejezést, amikor velük beszélgetett. De azon a különleges estén ezzel a kedves megszólítással fejezte ki a követői iránti mélységes szeretetét. Jézus akkor körülbelül harmincszor említette a szeretetet. Vajon miért hangsúlyozta ennyire ezt a tulajdonságot?

2. Miért olyan fontos, hogy a keresztények szeretetet nyilvánítsanak ki?

² Jézus elmagyarázta, hogy miért olyan fontos a szeretet. „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” — mondta (János 13:35; 15:12, 17). Krisztus követése szorosan összefügg a testvéri szeretet kimutatásával. Az igaz keresztényeket nem az azonosítja, hogy sajátosan öltözködnek, vagy különös szokásokat gyakorolnak, hanem az a mély és gyengéd szeretet, amelyet egymás iránt nyilvánítanak ki. Ennek a kimagasló szeretetnek az ápolása a Krisztus követőire vonatkozó második fő követelmény a közül a három közül, amelyről az előző cikk elején volt szó. Mi lehet a segítségünkre, hogy állandóan megfeleljünk ennek a követelménynek?

„Ezt tegyétek, még teljesebb mértékben”

3. Mire intett Pál apostol a szeretetet illetően?

³ Ahogy Krisztus követői között az első században megfigyelhető volt ez a kimagasló szeretet, ma is ugyanez látható Krisztus igazi tanítványainál. Pál apostol a következőket írta az első századi keresztényeknek: „A testvéri szeretetet  illetően . . . nincs szükségetek rá, hogy írjunk nektek, mert titeket Isten tanított meg arra, hogy szeressétek egymást; és ti ezt is teszitek minden testvérrel.” Pál azonban hozzátette még: „továbbra is ezt tegyétek, még teljesebb mértékben” (1Tesszalonika 3:12; 4:9, 10). Nekünk is meg kell szívlelnünk Pál intését, és törekednünk kell rá, hogy „még teljesebb mértékben” fejezzük ki a szeretetünket egymás iránt.

4. Pál és Jézus szavai szerint kikre kell különösen odafigyelnünk?

⁴ Pál ugyanebben az ihletett levélben arra buzdította hívőtársait, hogy ’beszéljenek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez, és támogassák a gyöngéket’ (1Tesszalonika 5:14). Egy másik alkalommal arra emlékeztette a keresztényeket, hogy ’akik erősek, tartoznak hordozni azok gyengeségeit, akik nem erősek’ (Róma 15:1). Jézus is felszólított a gyengék segítésére. Miután előre megmondta, hogy azon az éjszakán, amikor letartóztatják, Péter el fogja hagyni, ezt mondta Péternek: „ha majd egykor visszatérsz, erősítsd a testvéreidet.” Miért kell így tennie? Azért, mert a többiek is el fogják hagyni Jézust, így segítségre lesz szükségük (Lukács 22:32; János 21:15–17). Isten Szava tehát arra utasít bennünket, hogy mutassuk ki a szeretetünket azok iránt, akik szellemileg gyengék és esetleg már nem tartják a kapcsolatot a keresztény gyülekezettel (Héberek 12:12). Miért mondhatjuk, hogy kötelességünk ezt tenni? Jézus két érzékletes szemléltetéséből választ kapunk a kérdésünkre.

Egy elveszett juh és egy elveszett pénzdarab

5—6. a) Miről szól Jézus két rövid szemléltetése? b) Mit tárnak fel ezek a szemléltetések Jehováról?

⁵ Jézus két rövid szemléltetéssel próbálta megtanítani a hallgatóinak, hogy miként gondol Jehova azokra, akik eltávolodtak a gyülekezettől. Az egyik szemléltetés egy pásztorról szól. Jézus így mondta el: „Melyik ember az köztetek, aki, ha száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja hátra a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja? És amikor megtalálja, vállára veszi, és örvendezik. Mikor pedig hazaér, összehívja barátait és szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat.« Mondom nektek, hogy ilyenformán nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít, mint kilencvenkilenc igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra” (Lukács 15:4–7).

⁶ A másik szemléltetés középpontjában egy asszony áll. Jézus így szólt: „melyik asszony az, akinek ha van tíz drachmája, és e g y drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, és nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja? És amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: »Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.« Ilyenformán — mondom nektek — öröm támad az Isten angyalai között egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít” (Lukács 15:8–10).

7. Mely két tanulságot vonhatjuk le az elveszett juhról és az elveszett pénzdarabról szóló szemléltetésből?

⁷ Mit tanulhatunk ezekből a rövid szemléltetésekből? Egyrészt azt, hogy miként érezzünk azok iránt, akik elgyengültek, másrészt azt, hogy mit tegyünk, amivel segíthetünk nekik. Vegyük szemügyre közelebbről ezeket a területeket!

Elveszettek, de értékesek

8. a) Milyen hatással volt a pásztorra és az asszonyra a vesztesége? b) Mit árul el a reakciójuk arról, hogy miként gondoltak az elveszett juhra, illetve pénzdarabra?

⁸ Mindkét szemléltetésben elveszett valami, de figyelemre méltó a tulajdonos reakciója. A pásztor nem így gondolkodott: „Mi az az egy juh, hiszen még így is maradt 99 másik? Nagyon jól megleszek nélküle is.” Az asszony sem mondta: „Minek aggódjak a miatt az egy pénzdarab miatt? Elég nekem az a kilenc, amelyik még megvan.” Ehelyett a pásztor úgy kereste az elveszett juhát, mintha csak az az egy lenne neki. Az asszony pedig, amikor elvesztette a pénzdarabot, úgy érezte, mintha nem is lenne neki  több. A hiányzó dolog mindkét esetben értékes maradt a tulajdonosa szemében. Mit szemléltet ez?

9. Mit szemléltet a pásztor és az asszony aggodalma?

⁹ Figyeljük meg, hogyan fejezte be Jézus a két szemléltetést: „ilyenformán nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít.” „Ilyenformán — mondom nektek — öröm támad az Isten angyalai között egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít.” A pásztor és az asszony aggodalma tehát kicsiben Jehovának és az ő égi teremtményeinek az érzéseit tükrözi. Ahogy a pásztor és az asszony szemében értékes maradt az, ami elveszett, Jehova szemében ugyanúgy értékesek maradnak azok, akik elsodródtak, és akiknek megszakadt a kapcsolatuk Isten népével (Jeremiás 31:3). Ezek az emberek talán gyengék szellemileg, de nem feltétlenül lázadók. Bár legyengültek, lehet, hogy bizonyos mértékig még mindig megfelelnek Jehova követelményeinek (Zsoltárok 119:176; Cselekedetek 15:29). Ezért Jehova — csakúgy, mint a múltban — nem akarja ’elvetni őket az ő orcája elől’ (2Királyok 13:23).

10—11. a) Hogyan gondoljunk azokra, akik elsodródtak a gyülekezettől? b) Jézus két szemléltetése alapján hogyan fejezhetjük ki, hogy aggódunk értük?

¹⁰ Jehovához és Jézushoz hasonlóan mi is nagyon aggódunk azokért, akik gyengék és nincsenek ott velünk a keresztény gyülekezetben (Ezékiel 34:16; Lukács 19:10). Aki szellemileg gyenge, azt elveszett juhnak tekintjük, de nem gondoljuk azt, hogy reménytelen vele foglalkozni. Nem érvelünk így: „Miért aggódjunk egy gyenge személy miatt? A gyülekezet nélküle is remekül megvan.” Inkább Jehovához hasonlóan tartsuk értékesnek azokat, akik elsodródtak, de vissza akarnak térni.

¹¹ De hogyan fejezhetjük ki, hogy aggódunk értük? Jézus két szemléltetéséből kiderül, hogy ezt úgy tehetjük meg, ha 1. kezdeményezünk, 2. gyengéden bánunk velük, és 3. komoly erőfeszítéseket teszünk. Vizsgáljuk meg ezeket a szempontokat külön-külön!

Kezdeményezzünk!

12. Mit árulnak el a pásztor magatartásáról azok a szavak, hogy ’elmegy az elveszett után’?

¹² Az első szemléltetésben Jézus azt mondta, hogy a pásztor ’elmegy az elveszett után’. Kezdeményez és tudatosan törekszik rá, hogy megtalálja az elveszett juhot. A nehézségek, veszélyek és a távolság nem tartja vissza őt. Ellenkezőleg, állhatatosan keresi, „míg meg nem találja” (Lukács 15:4).

13. Hogyan segítettek régen élt hűségesek a gyengéknek, és hogyan utánozhatjuk az ilyen bibliai személyek példáját?

¹³ Ehhez hasonlóan gyakran arra van szükség, hogy az erősebb kezdeményezzen, ha segíteni szeretne valakinek, aki bátorításra szorul. A régen élt hűségesek tisztában voltak ezzel. Például amikor Saul király fiának, Jonathánnak tudomására jutott, hogy kebelbarátjának, Dávidnak jólesne egy kis bátorítás, „felkele . . . , és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben” (1Sámuel 23:15, 16). Évszázadokkal később, amikor Nehémiás kormányzó felfigyelt rá, hogy zsidó testvérei közül némelyek elcsüggedtek, szintén ’fölkelt’, és arra buzdította őket, hogy az ’Úrra emlékezzenek’ (Nehémiás 4:14). Mi is szeretnénk ’felkelni’, vagyis kezdeményezők lenni abban, hogy erősítsük a gyengéket. De kinek a felelőssége ez a gyülekezetben?

14. A keresztény gyülekezeten belül kinek kell segítőkezet nyújtania a gyengéknek?

 ¹⁴ A keresztény véneknek kiváltképpen felelősségük az, hogy ’erősítsék a lankadt kezeket, szilárdítsák a tántorgó térdeket, és ezt mondják a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek!’ (Ézsaiás 35:3, 4; 1Péter 5:1, 2). Érdemes azonban megfigyelni, hogy Pál nemcsak a véneket intette arra, hogy ’beszéljenek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez, és támogassák a gyöngéket’. Nem, ő a „tesszalonikaiak gyülekezetének” mint egésznek írta ezeket (1Tesszalonika 1:1; 5:14). Következésképpen minden kereszténynek feladata az, hogy segítőkezet nyújtson a gyengéknek. A szemléltetésben szereplő pásztorhoz hasonlóan minden egyes kereszténynek indíttatást kell éreznie arra, hogy ’elmenjen az elveszett után’. Természetesen a vénekkel együttműködve lehet a leghatékonyabban segíteni. Módodban áll támogatni a gyülekezetedben valakit, aki gyenge?

Legyünk gyengédek!

15. Vajon miért járt el a szemléltetésben leírt módon a pásztor?

¹⁵ Mit tesz a pásztor, amikor végre megtalálja az elveszett juhot? „Vállára veszi” (Lukács 15:5). Milyen megható és sokatmondó részlet! Lehet, hogy a juh napokon és éjszakákon át ismeretlen területen kószált, esetleg annak a veszélynek kitéve, hogy oroszlánok támadnak rá lesből (Jób 39:1, 2). A juhot nyilván legyengíti, hogy nincs mit ennie. Már annyira elesett, hogy a saját erejéből egyszerűen képtelen leküzdeni az útjában levő akadályokat, miközben visszatérnek az akolhoz. Ezért a pásztor lehajol, gyengéden felemeli a juhot, és minden akadályon átviszi, ahogy a nyáj felé tartanak. Hogyan lehetünk mi is olyan figyelmesek, mint ez a pásztor?

16. Miért legyünk mi is olyan gyengédek, amilyen a pásztor volt az elkóborolt juhval?

¹⁶ Valószínű, hogy akinek megszakadt a kapcsolata a gyülekezettel, az szellemileg ki van merülve. Ahogy a pásztorától elszakadt juh, egy ilyen ember is céltalanul bolyonghat ebben a barátságtalan világban. Az akol, vagyis a keresztény gyülekezet nyújtotta védelem nélkül még inkább ki van téve az Ördög támadásainak, aki „fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit” (1Péter 5:8). Ráadásul a szellemi táplálék hiányában le van gyengülve. Emiatt önmagában bizonyára túl erőtlen ahhoz, hogy legyőzze az akadályokat, melyekkel aközben találkozik, hogy megpróbál visszatérni a gyülekezethez. Ezért jelképesen szólva le kell hajolnunk, gyengéden fel kell emelnünk a gyenge személyt, és vissza kell őt vinnünk (Galácia 6:2). Hogyan tudjuk ezt megtenni?

17. Hogyan utánozhatjuk Pál apostolt, amikor meglátogatunk egy szellemileg gyenge személyt?

¹⁷ „Kicsoda gyönge, hogy én ne volnék gyönge?” — kérdezte Pál apostol (2Korintus 11:29; 1Korintus 9:22). Ő beleélte magát mások helyzetébe, még a gyengékébe is. Mi is szeretnénk hasonló együttérzést tanúsítani az ilyenek iránt. Amikor meglátogatunk egy szellemileg gyenge  keresztényt, biztosítsuk őt arról, hogy értékes Jehova szemében, és nagyon hiányzik Tanú-társainak (1Tesszalonika 2:17). Éreztessük vele, hogy a többiek szívesen segítenek neki, és készek ’testvérül születni a nyomorúság idejére’ (Példabeszédek 17:17; Zsoltárok 34:19). Szívből jövő szavainkkal gyengéden és fokozatosan építhetjük őt, míg végül képes lesz visszatérni a nyájhoz. Mit tegyünk ezután? Az asszonyról és az elveszett pénzdarabról szóló szemléltetés útbaigazít minket.

Tegyünk komoly erőfeszítéseket!

18. a) Miért nem adja fel a reményt a szemléltetésben szereplő asszony? b) Milyen komoly erőfeszítéseket tesz az asszony, és milyen eredménnyel?

¹⁸ Az asszony, aki elveszíti a pénzdarabot, tudja, hogy a helyzet komoly, de nem reménytelen. Ha a pénzdarabot egy nagy, bozótos területen veszíti el, vagy egy mély, iszapos tóba ejti, nyilván nem is próbálkozik a keresésével, hiszen semmi esélyt sem lát arra, hogy megtalálja. De mivel tudja, hogy a pénzdarabnak ott kell lennie valahol a házban, elérhető helyen, alapos és komoly kutatásba fog (Lukács 15:8). Először is lámpát gyújt, hogy világosságot teremtsen a sötét házban. Aztán felsöpri a padlót, hátha meghallja a pénz csengő hangját. Végül minden zugba és repedésbe benéz, mígnem a lámpa fényénél egyszer csak megcsillan az ezüstpénz. Komoly erőfeszítései eredménnyel jártak!

19. Mit tanulhatunk a gyengéknek való segítségnyújtásról abból, amit az asszony tett az elveszett pénzdarabról szóló szemléltetésben?

¹⁹ A szemléltetésnek ez a részlete arra emlékeztet minket, hogy igenis képesek vagyunk eleget tenni azon szentírási kötelezettségünknek, hogy segítsünk egy gyenge kereszténynek. De tudjuk, hogy erőfeszítés nélkül ez nem fog menni. Pál meg is mondta az efézusi véneknek: „így fáradozva, segítenetek kell a gyengéket” (Cselekedetek 20:35a). Ne felejtsük el, hogy az asszony nem csak úgy találomra néz szét a házában. Azért jár sikerrel, mert módszeresen kutat, „míg meg nem találja” a pénzt. Ugyanígy, amikor azon vagyunk, hogy talpra állítsunk valakit, aki szellemileg gyenge, komolyan és céltudatosan kell próbálkoznunk. Mit foglal ez magában?

20. Hogyan segíthetünk a gyengéknek?

²⁰ Hogyan segíthetünk valakinek, aki gyenge, hogy megszilárdítsa a hitét, és értékelést fejlesszen ki? Lehetséges, hogy csupán arra van szükség, hogy egy megfelelő keresztény kiadvány által tanulmányozzuk vele a Bibliát. Azáltal, hogy bibliatanulmányozást folytatunk a gyenge személlyel, következetesen és mélyrehatóan tudunk neki segíteni. Alighanem a szolgálatfelvigyázó tudja a legjobban eldönteni, hogy ki nyújthatna segítséget. Javaslatot tehet, hogy milyen témákat tanulmányozzanak át, és mely kiadvány lenne a leghasznosabb. Ahogy a szemléltetésben említett asszony jó eszközökkel végzi a feladatát, nekünk is vannak olyan  eszközeink, amelyekkel könnyebb ellátnunk azt az Istentől kapott felelősségünket, hogy segítenünk kell a gyengéknek. Ebben különösen hasznosnak fogjuk érezni két új eszközünket, vagyis kiadványunkat, Az egyedüli igaz Istent imádd! és a Közeledj Jehovához! című könyvet *.

21. Miért mondhatjuk, hogy a gyengéknek való segítségnyújtás mindenkinek áldásos?

²¹ A gyengéknek való segítségnyújtás mindenkinek áldásos. Aki segítséget kap, az átélheti az abból fakadó boldogságot, hogy újra együtt lehet igaz barátaival. Nekünk abban az őszinte örömben lehet részünk, amely kizárólag az adakozásból származik (Lukács 15:6, 9; Cselekedetek 20:35b). A gyülekezetben pedig még barátságosabb lesz a légkör, mivel mindenki szeretettel törődik a másikkal. Ami pedig a legfontosabb, tiszteletet szerzünk gondoskodó Pásztorainknak, Jehovának és Jézusnak, azáltal hogy földi szolgáikként visszatükrözzük azt a vágyukat, hogy támogassák a gyengéket (Zsoltárok 72:12–14; Máté 11:28–30; 1Korintus 11:1; Efézus 5:1). Igazán nyomós okaink vannak tehát arra, hogy továbbra is ápoljuk az egymás iránti szeretetet.

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

• Miért elengedhetetlen, hogy mindegyikünk szeretetet tanúsítson?

• Miért mutassuk ki a szeretetünket a gyengék iránt?

• Milyen tanulságokat vonhatunk le az elveszett juhról és az elveszett pénzdarabról szóló szemléltetésből?

• Milyen gyakorlatias módokon segíthetünk valakinek, aki gyenge?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 16., 17. oldalon]

Amikor segítünk a gyengéknek, kezdeményezünk, gyengéden bánunk velük, és komoly erőfeszítéseket teszünk

[Kép a 16., 17. oldalon]

A gyengéknek való segítségnyújtás mindenkinek áldásos