Lukács 15:1–32

15  Az adószedők és a bűnösök mind igyekeztek köré gyűlni, hogy hallják őt.+  A farizeusok és az írástudók pedig állandóan így morogtak: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”+  Erre Jézus a következő szemléltetést mondta el nekik:  „Ki az közületek, aki, ha 100 juha van, és elveszít egyet, nem hagyja hátra a 99-et a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?+  És amikor megtalálja, vállára veszi, és nagyon örül.  Mikor pedig hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.«+  Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánja a bűneit,+ mint 99 igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.+  Vagy melyik asszony az, akinek ha van 10 drachmája, és egy drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja?  És amikor megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.« 10  Ugyanígy – mondom nektek – Isten angyalai is nagyon örülnek, amikor egy bűnös megbánja a bűneit.”+ 11  Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia. 12  És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a javait. 13  Néhány nap múlva a fiatalabb fiú mindenét összeszedte, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát. 14  Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. 15  Elment tehát, és elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat+ őrizni. 16  Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit. 17  Amikor észhez tért, így szólt: »Apám béreseinek bőven van kenyerük, én meg itt éhen halok! 18  Útra kelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: ’Apám, vétkeztem Isten* ellen és teellened. 19  Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’« 20  Elindult tehát, és elment az apjához. Még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult,* és gyengéden megcsókolta. 21  Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened.+ Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak.« 22  Az apa azonban így szólt a rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára. 23  Hozzátok a hizlalt borjút is, vágjátok le*. Együnk és ünnepeljünk, 24  mert ez a fiam halott volt, de életre kelt,+ elveszett, és megkerült.« És vigadozni kezdtek.+ 25  Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt, és ahogy jött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét, és hogy táncolnak. 26  Magához hívta tehát az egyik szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik. 27  Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel jó egészségben* visszakapta őt.« 28  De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt. 29  Ő így felelt az apjának: »Nézd, én már sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és sohasem szegtem meg a parancsaidat. De nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy ünnepeljek a barátaimmal. 30  De amint ez a fiad, aki prostituáltakkal tékozolta el a vagyonodat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt borjút.« 31  Akkor az így szólt hozzá: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. 32  De most ünnepelnünk és vigadnunk kell, mert a testvéred halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.«”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „az ég”.
Vagy: „megölelte”.
Vagy: „áldozzátok fel”.
Vagy: „biztonságban”.

Jegyzetek

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a kétdrachmás adót: Szó szerint: „a didrachmásat”. (Lásd a B14-es függ.-et.) A templomnál végzett különféle szolgálatokat az adókból fedezték (2Mó 30:12–16). Úgy tűnik, hogy Jézus napjaira megszokottá vált, hogy minden felnőtt zsidó férfi éves templomi adóként befizetett egy meghatározott összeget.

10: Ahogy az a drachmája szóhoz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül ebben a versben, egy drachma majdnem egynapi munkabérnek felelt meg. Ám ez az elveszett érme különösen értékes lehetett, mert talán egy tíz részből álló sorozatnak volt a része, családi ékszer volt, vagy egy drachmákból fűzött nyakláncnak egy darabja. A kereséshez lámpát kellett gyújtani, mivel az otthonoknak csak kicsi ablakuk volt – már ha volt ablakuk. Akkoriban a házaknak a padlója általában föld volt, az asszony tehát azért söpört ki, hogy könnyebben megtalálja az elveszett érmét.

drachmája: A drachma egy görög ezüstérme volt. Jézus földi szolgálatának az idejére a drachma valószínűleg úgy 3,4 g-ot nyomott. Akkoriban a görögök a drachmát egyenértékűnek tekintették a dénárral, viszont a római kormány hivatalosan a dénár 3⁄4-ében állapította meg az értékét. A zsidók éves templomi adója két drachma (egy didrachma) volt. (Lásd a Mt 17:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Drachma” címszót és a B14-es függ.-et.)

drachmája: A drachma egy görög ezüstérme volt. Jézus földi szolgálatának az idejére a drachma valószínűleg úgy 3,4 g-ot nyomott. Akkoriban a görögök a drachmát egyenértékűnek tekintették a dénárral, viszont a római kormány hivatalosan a dénár 3⁄4-ében állapította meg az értékét. A zsidók éves templomi adója két drachma (egy didrachma) volt. (Lásd a Mt 17:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Drachma” címszót és a B14-es függ.-et.)

drachmát: Lásd a Lk 15:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Drachma” címszót és a B14-es függ.-et.)

Egy embernek volt két fia: A tékozló fiúról szóló szemléltetés több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt ez az egyik leghosszabb példázata Jézusnak. Másrészt különlegesnek számít, hogy családi kapcsolatokat elemzett. A többi szemléltetésében Jézus gyakran élettelen dolgokról beszélt, például különböző magokról és talajokról, vagy egy úr és a rabszolgái közti hivatalos kapcsolatról (Mt 13:18–30; 25:14–30; Lk 19:12–27). De ebben a szemléltetésben Jézus egy apa és a fiai közti bensőséges viszonyt részletezte. A hallgatói közül sokaknak talán nem volt ilyen kedves, melegszívű apjuk. Ez a példázat bemutatja, hogy Jehova mennyire könyörületes és szerető égi Atyja a földi gyermekeinek – azoknak is, akik vele maradnak, és azoknak is, akik rossz útra térnek, de visszajönnek hozzá.

a fiatalabbik: A mózesi törvény szerint az elsőszülött kétszeres részt kapott (5Mó 21:17). Tehát ebben a szemléltetésben a fiatalabbnak az öröksége feleannyi volt, mint az elsőszülött bátyjáé.

kicsapongó életet: Vagy: „pazarló (nemtörődöm; vad) életet”. Egy ezzel rokon görög szót használ ugyanilyen értelemben az Ef 5:18; Tit 1:6; 1Pt 4:4. Mivel a görög szó magában foglalja a pazarló vagy tékozló életmód gondolatát, van olyan bibliafordítás, amelyben a „költekező életmód” kifejezést találhatjuk.

eltékozolta: Az itt használt görög szó azt jelenti szó szerint, hogy ’szétszór (különböző irányokba)’ (Lk 1:51; Cs 5:37). A Mt 25:24, 26-ban a gabona tisztítására, vagyis levegőbe szórására utal. Ebben a példázatban pazarlást, ostoba költekezést jelent.

disznókat őrizni: Ezeket az állatokat a törvény tisztátalannak nevezte, ezért az őrzésük megalázó és megvetendő munka volt egy zsidó ember szemében (3Mó 11:7, 8).

disznókat őrizni: Ezeket az állatokat a törvény tisztátalannak nevezte, ezért az őrzésük megalázó és megvetendő munka volt egy zsidó ember szemében (3Mó 11:7, 8).

hüvelytermésekkel: A szentjánoskenyérfa termése fényes, bőrszerű, bordósbarna és – összhangban a görög nevének szó szerinti jelentésével (ke·raʹti·on, ’szarvacska’) – görbült szarv alakú. Sok helyen mind a mai napig lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják. Az, hogy a fiú hajlandó lett volna megenni a disznók élelmét, jól mutatja, hogy milyen mélyre süllyedt. (Lásd a Lk 15:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

teellened: Vagy: „a te szemedben”. A görög elöljárószó, az e·nóʹpi·on, melynek szó szerinti jelentése ’előtt’; ’szeme láttára’, ugyanilyen értelemben jelenik meg a Septuagintában az 1Sá 20:1-ben. Itt Dávid ezt kérdezi Jonatántól: „milyen bűnt követtem el apád ellen. . .?

béreseid: Mikor a fiatalabbik fiú hazatért, nem azt akarta kérni az apjától, hogy mint fiát fogadja vissza, hanem mint egy bérest. Egy béres nem a birtokon élt, mint a rabszolgák, hanem csak felfogadták, gyakran egyszerre csak egy napra (Mt 20:1, 2, 8).

gyengéden megcsókolta: Vagy: „szeretetteljesen megcsókolta”. A görög kifejezést úgy értelmezik, hogy egy nyomatékos formája a phi·leʹó igének, melyet időnként úgy fordítanak, hogy „arcon csókol”; „csókol” (Mt 26:48; Mr 14:44; Lk 22:47), de legtöbbször „szeret” jelentésben fordul elő (Jn 5:20; 11:3; 16:27). A szemléltetésben az apa kedves, barátságos üdvözlése azt mutatja, hogy szívesen visszafogadja a bűnbánó fiát.

fiadnak hívjanak: Néhány kéziratban ezt a folytatást olvashatjuk: „Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.” De számos régi, hiteles kézirat a főszöveg mostani változatát támasztja alá. Néhány tudós szerint azért tették hozzá ezt a mondatot, hogy a vers összhangban legyen a Lk 15:19-cel.

köntöst. . . gyűrűt. . . sarut: Ez a köntös nem csupán egy egyszerű ruhadarab volt, hanem a legjobb. Gazdagon hímzett ünnepi ruha lehetett, olyan, amilyet általában a nagyra becsült vendégeknek ajándékoztak. Az, hogy gyűrűt húztak a fiú ujjára, kifejezte az apa szeretetét, és azt is, hogy milyen méltósággal és tisztelettel bántak a visszafogadott fiúval. A rabszolgák általában nem viseltek gyűrűt és sarut. Az apa tehát nyilvánvalóvá tette, hogy a fiát teljes értékű családtagként fogadta vissza.

tékozolta el: Szó szerint: „emésztette fel”. A görög szó itt érzékletes leírást ad arról, hogy a fiatalabbik fiú hogyan pazarolta el az apja vagyonát, vagyis mindazt, ami szükséges lett volna a megélhetéséhez.

Multimédia

A pásztor és a nyája
A pásztor és a nyája

A pásztor élete nem mindig volt könnyű. Ki volt téve a hőségnek és a hidegnek, valamint sokszor voltak álmatlan éjszakái (1Mó 31:40; Lk 2:8). Megóvta a nyájat a ragadozóktól, mint például az oroszlánoktól, farkasoktól és medvéktől, továbbá megvédte őket a rablóktól (1Mó 31:39; 1Sá 17:34–36; Ézs 31:4; Ám 3:12; Jn 10:10–12). A pásztor nem engedte, hogy a nyáj szétszóródjon (1Ki 22:17); megkereste az elveszett juhokat (Lk 15:4); a gyenge és fáradt bárányokat az ölében hordozta (Ézs 40:11) vagy a vállán cipelte; valamint ellátta a beteg és sérült állatokat (Ez 34:3, 4; Za 11:16). A Biblia gyakran beszél jelképes értelemben a pásztorokról és a munkájukról. Jehova például egy olyan pásztorhoz van hasonlítva, aki szeretettel gondoskodik a nyájáról, vagyis a népéről (Zs 23:1–6; 80:1; Jr 31:10; Ez 34:11–16; 1Pt 2:25). Jézust a nagy pásztornak (Héb 13:20), illetve a főpásztornak nevezi a Szentírás, akinek a vezetése alatt a keresztény gyülekezet felvigyázói önként, önzetlenül és készséggel terelgetik Isten nyáját (1Pt 5:2–4).

Hüvelytermés
Hüvelytermés

A szóban forgó hüvelytermés a szentjánoskenyérfán (Ceratonia siliqua) nő, mely egy szép, örökzöld növény, és egész Izraelben, illetve a Földközi-tenger többi részén is megtalálható. A szentjánoskenyérfa elérheti a 9 m-es magasságot is. A termése 15-25 cm hosszú és kb. 2,5 cm széles. A zöld termés idővel bordós-barnás színű lesz, és egy fényes bőrre emlékeztet. Belül számos borsószerű magja van, melyeket egy édes, ragadós, ehető húsos rész választ el egymástól. A szentjánoskenyérfa hüvelytermését mind a mai napig sok helyen lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják.