Lukács 19:1–48

19  Ezután bement Jerikóba, és áthaladt rajta. 2  Volt itt egy Zákeus nevű gazdag férfi, aki főadószedő volt. 3  Ő nagyon szerette volna látni Jézust, de a sokaság miatt nem láthatta, mert alacsony volt. 4  Így hát előrefutott, és felmászott egy eperfügefára*, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. 5  Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, gyere le, mert ma a te házadban kell megszállnom.” 6  Erre az gyorsan lejött, és örömmel vendégül látta őt. 7  Amikor látták ezt, mindannyian morgolódtak: „Olyan férfinak a házában vendégeskedik, aki bűnös.”+ 8  Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Uram, javaim felét odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől, négyszeresen visszatérítem.”+ 9  Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon Isten megmentett téged és a családodat, mivel te is Ábrahám fia vagy. 10  Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.+” 11  Míg a tanítványok ezekre figyeltek, ő egy másik szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy Isten királysága nyomban meg fog jelenni.+ 12  Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember messzi földre utazott,+ hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen. 13  Hívatta 10 rabszolgáját, szétosztott köztük 10 minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek ezekkel, míg megjövök.«+ 14  Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, hogy mondják meg neki: »Nem akarjuk, hogy király legyél felettünk.« 15  Végül, miután megkapta a királyi hatalmat, és visszajött, összehívta a rabszolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megállapítsa, mekkora haszonra tettek szert a kereskedéssel.+ 16  Akkor előlépett az első, és ezt mondta: »Uram, a minád 10 mina hasznot hozott.«+ 17  Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad 10 város fölött.«+ 18  Azután jött a második, és ezt mondta: »Uram, a minád 5 mina hasznot hozott.«+ 19  Őhozzá így szólt: »Te 5 városnak légy a vezetője.« 20  Jött pedig az utolsó, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben elrejtve tartottam. 21  Féltem ugyanis tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«+ 22  Ő így szólt hozzá: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?+ 23  Akkor miért nem tetted be a pénzemet a bankba? Úgy a megérkezésemkor kamatostul szedtem volna be.« 24  Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a 10 minája van.«+ 25  De azok ezt mondták neki: »Uram, neki már így is 10 minája van!« 26  Ő így felelt nekik: »Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+ 27  Ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, és végezzétek ki őket itt előttem.«” 28  Miután ezeket elmondta, folytatta az útját Jeruzsálembe. 29  Amikor közel ért az Olajfák hegyén+ fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványok közül,+ 30  és ezt mondta: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és miután beértek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide. 31  Ha pedig bárki is megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«” 32  A küldöttek tehát elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik.+ 33  Ám amint eloldották a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldjátok el a csikót?” 34  Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.” 35  Azután odavezették a csikót Jézushoz, ráterítették a felsőruháikat, és felültették rá Jézust.+ 36  Miközben vonult, az útra terítették a felsőruháikat.+ 37  Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege ujjongani kezdett, és hangosan dicsérte Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak: 38  „Áldott a király, aki Jehova nevében jön! Béke az égben, és dicsőség annak, aki fenn a magasságban* lakik!”+ 39  A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, szólj rá a tanítványaidra!”+ 40  Ám ő így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának.” 41  Amikor közelebb ért, ránézett a városra, sírt miatta,+ 42  és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz. . .+ de most már el van rejtve a szemed elől.+ 43  Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek, és mindenfelől ostrom alá vesznek*.+ 44  A földdel tesznek téged egyenlővé, és elpusztítják gyermekeidet tebenned,+ és nem hagynak benned követ kövön,+ mert nem ismerted fel, hogy megítéltek.” 45  Azután bement a templomba, és kiűzte az árusokat,+ 46  ezt mondva nekik: „Meg van írva: »A házam imádság háza lesz«,+ de ti rablók barlangjává tettétek.”+ 47  És továbbra is naponta tanított a templomban. A magas rangú papok, az írástudók meg a nép főemberei pedig azon voltak, hogy megöljék őt,+ 48  de sehogy sem találták ennek a módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.+

Lábjegyzetek

^ Vagy: „szikomorfára”.
^ Vagy: „aki a legmagasabb helyeken”.
^ Vagy: „körbezárnak”; „gyötörnek”.

Jegyzetek

Zákeus: Héber eredetű név, feltehetően a ’tiszta’ jelentésű alapszóból. Főadószedőként úgy tűnik, hogy Zákeus felügyelte a többi adószedőt Jerikóban és környékén. A város körül termékeny volt a vidék, ami jelentős adóbevételt hozott. Zákeus gazdag volt, és a saját szavai (Lk 19:8) arra engednek következtetni, hogy tekintélyes vagyona nagy részére azáltal tett szert, hogy kétes módszereket alkalmazott a munkájában.

vádoljatok senkit hamisan: Az itt szereplő görög kifejezés (szü·ko·phan·teʹó), mely úgy lett fordítva, hogy „hamisan vádol”, a Lk 19:8-ban a következőképpen lett visszaadva: „kizsarol”; „hamis vádolással kizsarol”. (Lásd a Lk 19:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ennek az igének a szó szerinti jelentése: ’fügemutatáson kap’. A szó eredetével kapcsolatban sokféle magyarázat létezik, melyek egyike szerint az ókori Athén megtiltotta, hogy a tartományból fügét exportáljanak. Ezért azt a személyt, aki azzal vádolt másokat, hogy fügét akartak exportálni, „fügemutató”-nak hívták. Idővel így nevezték a zsarolókat és azokat, akik nyereségvágyból hamisan megvádoltak másokat.

zsaroltam is ki: Vagy: „zsaroltam is ki hamis vádolással”. (Lásd a Lk 3:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

négyszeresen: Zákeus minden bizonnyal ki tudta számolni az adónyilvántartásaiból, hogy pontosan mennyi adót kapott egy-egy zsidótól, és megfogadta, hogy négyszeresen visszatéríti. Ez sokkal több volt annál, mint amit Isten törvénye megkövetelt. Abban az esetben, ha valaki elismerte és megbánta a bűnét, a törvény előírta, hogy a csaló fizesse vissza a teljes összeget, és „tegye még hozzá az egyötödét [vagyis 20 százalékot]”. Ám Zákeus azt mondta, hogy az összegnek a négyszeresét fogja visszatéríteni. A megbánása arra indította, hogy ne csak a szegények iránt tanúsítson szeretetet, hanem az elnyomottakkal is igazságosan bánjon (3Mó 6:2–5; 4Mó 5:7).

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

királysága: Itt fordul elő először a görög ba·szi·leiʹa szó, mely egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. A Keresztény görög iratokban 162-szer fordul elő ez a görög szó, ebből 55-ször Máté beszámolójában, és legtöbbször Isten égi uralmára utal. Máté olyan gyakran használja ezt a kifejezést, hogy az evangéliumát a királyság evangéliumának is nevezhetjük. (Lásd a Szójegyzékben az „Isten királysága” címszót.)

a királyságot: A Bibliában a „királyság” szónak többféle jelentése van. Többek között „egy király által kormányzott területre vagy országra”, „királyi hatalomra” vagy „egy birodalomra” vonatkozik. Itt minden bizonnyal arra utal, hogy milyen áldásai lesznek annak, hogy Isten királysága uralkodik, és hogy milyen boldog lesz az élet annak uralma alatt.

hogy királyi hatalmat kapjon: Vagy: „hogy királyságot kapjon”. A görög ba·szi·leiʹa szó, melyet legtöbbször úgy fordítanak, hogy „királyság”, tág jelentésű, és gyakran egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. (Lásd a Mt 3:2; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Királyi méltóságot, hatalmat vagy tisztséget is jelölhet. A Római Birodalomban nem volt szokatlan, hogy egy előkelő származású ember Rómába utazzon, hogy királyi hatalmat kérjen magának. Jézus példázatáról a hallgatóinak biztosan eszükbe jutott Arkelausz, Nagy Heródes fia. Mielőtt Heródes meghalt, Arkelauszra hagyta a Júdea és más területek fölötti uralmat. Ám hogy elkezdhessen uralkodni, meg kellett tennie a Rómába vezető hosszú utat, hogy megkapja Augusztusz császár jóváhagyását.

minát: A görög mina nem egy érme volt, hanem egy súlymérték, kb. 340 g-nak felelt meg. Ókori görög írók szerint pénzegység is volt, 100 drachma értékével egyezett meg. Mivel a drachma csaknem annyit ért, mint a dénár, a mina jelentős értéket képviselt. (Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót.) A görög mina nem egyezett meg a héber minával. (Lásd a Szójegyzékben a „Mina” címszót és a B14-es függ.-et.)

pénzét: Szó szerint: „ezüstjét”. Vagyis az ezüstpénzt.

királyi hatalmat: Vagy: „királyságot”. (Lásd a Lk 19:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

pénzt: Lásd a Mt 25:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

hogy királyi hatalmat kapjon: Vagy: „hogy királyságot kapjon”. A görög ba·szi·leiʹa szó, melyet legtöbbször úgy fordítanak, hogy „királyság”, tág jelentésű, és gyakran egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. (Lásd a Mt 3:2; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Királyi méltóságot, hatalmat vagy tisztséget is jelölhet. A Római Birodalomban nem volt szokatlan, hogy egy előkelő származású ember Rómába utazzon, hogy királyi hatalmat kérjen magának. Jézus példázatáról a hallgatóinak biztosan eszükbe jutott Arkelausz, Nagy Heródes fia. Mielőtt Heródes meghalt, Arkelauszra hagyta a Júdea és más területek fölötti uralmat. Ám hogy elkezdhessen uralkodni, meg kellett tennie a Rómába vezető hosszú utat, hogy megkapja Augusztusz császár jóváhagyását.

pénzét: Szó szerint: „ezüstjét”. Vagyis az ezüstpénzt.

pénzemet: Lásd a Mt 25:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

bankba: A Lukács evangéliumában szereplő minákról szóló példázatban és a Máté evangéliumában szereplő talentumokról szóló szemléltetésben Jézus egy bankra, illetve bankárokra utalt, akik kamatot fizettek a náluk elhelyezett pénzösszegek után (Mt 25:14–30; Lk 19:12–27). A „bank”-nak fordított görög traʹpe·za szó azt jelenti szó szerint, hogy ’asztal’ (Mt 15:27). Ha pénzügyi tranzakciókkal, például a pénzváltással kapcsolatban használták, arra az asztalra utalt, amelyre kitették az érméket (Mt 21:12; Mr 11:15; Jn 2:15). Az i. sz. I. században a hitelezőknek, vagyis a bankároknak fontos szerepük volt Izraelben és a környező nemzetekben.

kamatostul: A törvény megtiltotta, hogy az izraeliták kamatra adjanak kölcsönt a szükségben levő társaiknak (2Mó 22:25), viszont ha idegeneknek adtak kölcsönt, talán üzleti vállalkozásokhoz, akkor kérhettek kamatot (5Mó 23:20). Jézus napjaiban kétségkívül megszokott volt, hogy valaki kamatot kapott a hitelezőnél elhelyezett tőkéje után.

Betfagéba: Ennek az Olajfák hegyén található falunak a neve héber eredetű, és valószínűleg azt jelenti, hogy ’a korai fügék háza’. A hagyományok szerint Jeruzsálem és Betánia között helyezkedett el az Olajfák hegyének délkeleti lejtőjén, a hegy csúcsának közelében, mintegy 1 km-re Jeruzsálemtől (Mr 11:1; Lk 19:29; lásd az A7-es függ. 6. térképét).

Betániába: Az Olajfák hegyének keleti-délkeleti lejtőjén fekvő falu, mely kb. 3 km-re található Jeruzsálemtől (Jn 11:18, lábj.). Itt lakott Márta, Mária és Lázár, és a jelek szerint náluk volt Jézus bázisa a júdeai szolgálata során (Jn 11:1). Ma egy kis falu található ezen a területen, melynek az arab neve azt jelenti, hogy ’Lázár helye’.

szamárcsikót: Márk, Lukács (19:35) és János (12:14, 15) beszámolója egyetlen állatról, a szamárcsikóról beszél, amikor ezt a történetet taglalja. Máté evangéliuma (21:2–7) viszont hozzáteszi azt a részletet, hogy a csikó mellett ott volt az egyik szülője is. (Lásd a Mt 21:2, 5-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egy megkötött szamarat, és vele egy csikót: Csak Máté beszámolója említi meg a szamarat és a csikót is (Mr 11:2–7; Lk 19:30–35; Jn 12:14, 15). Nyilvánvaló, hogy mivel Jézus csak a csikón ült, Márk, Lukács és János csak egyetlen állatról ír. (Lásd a Mt 21:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jehova: Ez az idézet a Zs 118:26-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

a kövek kiáltanának: Ahogy a szövegkörnyezet mutatja, Jézus a tanítványainak egy konkrét kijelentésére utalt, mely a farizeusoknak nem tetszett (Lk 19:37–39). A tanítványok a Zs 118:26 szavait visszhangozták. Ez a prófétai jelentőségű zsoltár beteljesedett ekkor, hiszen Jehova szava soha nem tér vissza hozzá „eredménytelenül” (Ézs 55:11). A próféciának mindenképpen be kellett teljesednie, ezért ha a tanítványokat elnémították volna, akkor a szó szerinti kövek kiáltottak volna.

sírt: Az itt szereplő görög szó gyakran arra utal, hogy valaki hangosan sír.

sáncot. . . hegyes cölöpökből: Vagy: „palánkot”. A görög khaʹrax szó egyedül itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Egy meghatározás szerint ez egy „hegyes bot vagy cölöp, mellyel elkerítettek egy területet; oszlop”, vagy pedig „palánk; katonai építmény, melyhez oszlopokat használnak”. Jézus szavai i. sz. 70-ben teljesedtek be, amikor a rómaiak Titus vezetésével ostromfalat, vagyis palánkot építettek Jeruzsálem köré. Titusnak ezzel három célja volt: megakadályozni, hogy a zsidók elmeneküljenek; megadásra kényszeríteni őket; és kiéheztetni a városlakókat. A római sereg úgy szerzett alapanyagot az építéshez, hogy letarolta a környék fáit.

semmiképpen nem marad itt kő kövön: Jézus próféciája rendkívüli módon teljesedett i. sz. 70-ben, amikor a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomát. Néhány falszakaszt leszámítva a földdel tették egyenlővé a várost.

nem hagynak benned követ kövön: Lásd a Mt 24:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

nem ismerted fel, hogy megítéltek: Vagy: „nem ismerted fel megszemlélésed idejét”. A görög e·pi·szko·péʹ szó (megszemlélés; vizsgálat) rokonságban áll az e·piʹszko·posz (felvigyázó) és e·pi·szko·peʹó (felügyel; gondosan ügyel) szavakkal, és pozitív, illetve negatív értelemben is szerepelhet. Azok a hűtlen zsidók, akik nem ismerték fel, hogy Jézus földi szolgálatával eljött a megszemlélésük ideje, Isten kedvezőtlen ítéletére számíthattak. Akik viszont felismerték ezt az időszakot, és ezalatt megbánták a bűneiket, valamint bizonyították az Istenbe vetett hitüket, elnyerték Isten tetszését. Ugyanez a görög szó szerepel a Septuagintában az Ézs 10:3-ban és a Jr 10:15-ben a „számadás napjá”-nak vagy „számadásra von”-nak fordított héber kifejezés megfelelőjeként.

templomba: Lásd a Mt 21:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

kiűzte az árusokat: I. sz. 33. niszán 10-én Jézus másodszor is megtisztítja a templomot. Máté (21:12–17), Márk (11:15–18) és Lukács evangéliuma is beszámol erről az eseményről. Jézus először i. sz. 30 pászkáján tisztította meg a templomot, és a Jn 2:13–17-ben olvashatunk erről.

a templomba: Minden bizonnyal a templom pogányok udvarának nevezett részére utal. (Lásd a B11-es függ.-et.)

rablók barlangjává: Lásd a Mt 21:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

rablók barlangjává: Vagy: „tolvajtanyává”. Jézus itt a Jr 7:11-re utal. Nyilván azért hívta a kereskedőket és a pénzváltókat rablóknak, mert jogtalan haszonhoz jutottak az áldozatra szánt állatok eladásából, illetve túl magas díjat számoltak fel a pénzváltásért. Amiatt is dühös volt Jézus, hogy Jehova imádati helyét, az imádság házát kereskedelmi tevékenység székhelyévé változtatták, amit nem lett volna szabad.

Multimédia

Eperfügefa, szikomorfa
Eperfügefa, szikomorfa

Az eperfügefa, vagyis a szikomorfa (Ficus sycomorus) egyszer van megemlítve a Keresztény görög iratokban, mégpedig az arról szóló beszámolóban, amikor Jézus Jerikóba ment i. sz. 33 tavaszán (Lk 19:1–10). Ez a fa ugyanabba a családba tartozik, mint a közönséges fügefa és az eperfa, de különbözik az amerikai platántól. Ennek a fának a gyümölcse olyan, mint a közönséges fügefáé. A szikomorfa 10-15 m magasra nő, masszív, és több száz évig is elélhet. A Jordán völgyében volt megtalálható, továbbá a Héber iratokból azt is megtudjuk, hogy sokat lehetett látni belőle a Sefélán, a tengerparti síkság és a júdeai hegyek között (1Ki 10:27; 2Kr 1:15; 9:27). A fa örökzöld, a sűrű és terebélyes lombkoronája pedig kiváló árnyékot nyújt. Épp emiatt gyakran ültettek eperfügefát az utak mentén. Alacsony, vastag törzséből az alsó ágak a földhöz közel nőnek ki, aminek köszönhetően könnyen felmászhatott rá egy kis termetű ember, mint amilyen Zákeus is volt.

Betfagé, az Olajfák hegye és Jeruzsálem
Betfagé, az Olajfák hegye és Jeruzsálem

Ez a rövid videó bemutat egy keletről Jeruzsálembe vezető utat, a mai et-Túr településéről indulva az Olajfák hegyének egyik magasabb pontjáig. Úgy tartják, hogy ez a település volt a bibliai Betfagé. Ettől keletre volt Betánia, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. Amikor Jézus és a tanítványai Jeruzsálembe látogattak, az éjszakát általában Betániában töltötték, amelynek a helyén ma el-Ázárja (el-Zaríje) található. A település neve arabul azt jelenti, hogy ’Lázár helye’. Jézus minden bizonnyal Márta, Mária és Lázár otthonában kapott szállást (Mt 21:17; Mr 11:11; Lk 21:37; Jn 11:1). Valószínűleg hasonló útvonalon ment innen Jeruzsálembe, mint amelyet a videóban is láthatunk. I. sz. 33. niszán 9-én, amikor egy szamárcsikón bevonult Jeruzsálembe az Olajfák hegyén keresztül, alighanem Betfagéból ment, a Jeruzsálembe vezető úton.

1. A Betániából Betfagéba vezető út

2. Betfagé

3. Olajfák hegye

4. Kidron völgye

5. Templomhegy

Szamárcsikó
Szamárcsikó

A lófélék családjába tartozó, kemény patájú állat. A lótól az különbözteti meg, hogy kisebb a termete, rövidebb a sörénye, hosszabb a füle, a farkán rövidebb a szőr, és csak a végén van bojt. Jóllehet a szamarat sokszor a makacssággal és a butasággal hozzák összefüggésbe, úgy gondolják, hogy valójában okosabb a lónál. A szamár többnyire béketűrő állat. Az izraelita férfiak és nők – még kiemelkedő személyiségek is – szamáron jártak (Jzs 15:18; Bí 5:10; 10:3, 4; 12:14; 1Sá 25:42). Salamon az édesapjának, Dávidnak az öszvérén, egy szamárcsődör hibrid utódján ment a felkenetésére (1Ki 1:33–40). Ezért hát igencsak helyénvaló, hogy Jézus – aki nagyobb Salamonnál –, beteljesítve a Za 9:9 próféciáját, nem lóra, hanem szamárcsikóra ült.

A Templomhegy kövei
A Templomhegy kövei

Ezeket a köveket a Nyugati fal déli részén találták, és úgy tartják, hogy az I. századi Templomhegy maradványai. Annak a szomorú eseménynek az emlékéül hagyták meg, hogy a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomát.

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Lukács 19
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://assetsnffrgf-a.akamaihd.net/assets/m/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty