Mit jelent lojálisnak lenni?

A ZSIDÓ hászidok, akik az i. e. második században éltek, igazán lojálisnak tekintették magukat. Nevük a cha·szídhʹ héber szóból származik, amelyet a leggyakrabban használnak annak a jelölésére, hogy valaki „lojális”. Ez a szó a cheʹszedh főnévből ered, amelyet gyakran a „szerető-kedvesség”, „szeretet”, „irgalmasság”, „jótétemény” és „kegyelem” szavakkal fordítanak. Egy teológiai szótár szerint (Theological Dictionary of the Old Testament) a cheʹszedh „tevékeny, másokkal együttműködő és kitartó . . . Nem csupán egy fajta emberi gondolkodásmódot jelent, hanem azt a tettet is, amely ebből a gondolkodásmódból fakad. Ez olyan tett, amely megóvja és jobbá teszi az életet. Közbelépés olyan valaki érdekében, aki szerencsétlenséget, nyomorúságot él át. A barátság kifejeződése.”

Kétségtelen, hogy sok nyelven nem lehet egyetlen szóval visszaadni azt a teljes értelmet, amelyet ez a héber szó a bibliai használatban felölel. Mindenesetre a bibliai értelemben vett lojalitás többet jelent a kötelezettségekhez való hűséges ragaszkodásnál. Magában foglalja a szeretetteljes kötődést és a mások javára végzett határozott cselekvést. Ahhoz, hogy megértsd, mit jelent a valódi lojalitás, figyeld meg, Jehova hogyan mutatta ki azt Ábrahám, Mózes, Dávid, Izrael nemzete és általában véve az emberiség iránt.

Jehova lojalitást tanúsított

Jehova ezt mondta barátjának, Ábrahámnak: „én paizsod vagyok tenéked” (1Mózes 15:1; Ézsaiás 41:8). Ezek nem puszta szavak voltak. Jehova megóvta és megszabadította Ábrahámot és a háznépét a fáraótól meg Abimélektől. Segített Ábrahámnak, hogy megmentse Lótot a négy szövetséges király kezéből. Jehova helyreállította a százéves Ábrahám és a kilencvenéves Sára szaporodóképességét, hogy rajtuk keresztül jöhessen el a megígért Mag. Jehova rendszeresen közölte gondolatait Ábrahámmal látomások, álmok és angyali hírvivők által. Jehova valójában lojalitást tanúsított Ábrahám iránt, míg Ábrahám élt, és még hosszú idővel a halála után is. Évszázadokon át megtartotta Ábrahám utódainak, Izrael nemzetének tett ígéreteit, annak ellenére, hogy makacsak voltak. Jehova kapcsolata Ábrahámmal megmutatta, mi az igazi lojalitás: cselekvésben megnyilvánuló szeretet (1Mózes 12—25. fejezet).

Azt olvassuk, hogy „az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával” (2Mózes 33:11, kiemelés tőlünk). Igen, Mózesnek bensőségesebb kapcsolata volt Jehovával, mint a Jézus Krisztus előtt élt más prófétáknak. Hogyan tanúsított Jehova lojalitást Mózes iránt?

Negyvenéves, erős és rátermett férfi lévén Mózes elbizakodottan maga akarta felszabadítani a népét. De ennek még nem volt itt  az ideje. Menekülnie kellett, hogy mentse az életét. Negyven éven át juhokat őrzött Midián földjén (Cselekedetek 7:23–30). Jehova azonban nem hagyta el őt. A megfelelő időben visszavitte Mózest, hogy kivezesse Izraelt Egyiptomból.

Jehova ugyanígy lojalitást tanúsított Dávid, Izrael híres második királya iránt is. Dávid még ifjú volt, mikor Jehova így szólt Sámuel prófétához: „Kelj fel és kend fel, mert ő az.” Ettől kezdve Jehova lojálisan védte és vezette Dávidot, míg éretté nem vált mint egész Izrael jövendőbeli királya. Jehova megszabadította őt „az oroszlánnak és a medvének kezéből”, valamint a filiszteus óriásnak, Góliátnak a kezéből. Egyik győzelmet a másik után adta neki Izrael ellenségei felett. Jehova megmentette Dávidot a féltékeny és gyűlölködő Saul dárdája elől is (1Sámuel 16:12; 17:37; 18:11; 19:10).

Dávid természetesen nem volt tökéletes ember. Valójában súlyosan vétkezett. Ám Jehova kiterjesztette lojális szeretetét a mélységes megbánást tanúsító Dávidra, és nem hagyta el őt. Dávid egész életén át Jehova újra és újra cselekedett, hogy megóvja és jobbá tegye az életét. Közbelépett a nyomorúságot átélő érdekében. Ez valódi szerető-kedvesség volt! (2Sámuel 11:1—12:25; 24:1–17).

Izrael nemzete mint egész, különleges, önátadott kapcsolatba került Jehovával, amikor a Sínai-hegynél beleegyezett a mózesi törvényszövetség szabta feltételekbe (2Mózes 19:3–8). Izraelt ezért úgy jelenítik meg, mint amely házassági kapcsolatban állt Jehovával. Ezt olvassuk Izraelről: „mint . . . asszonyt hív téged az Úr.” Jehova ezt mondta neki: „örök irgalmassággal [szerető-kedvességgel, NW] könyörülök rajtad” (Ézsaiás 54:6, 8). Hogyan tanúsított Jehova lojalitást ebben a különleges kapcsolatban?

Jehova kezdeményező volt abban, hogy gondoskodjon az izraeliták szükségleteiről, és megerősítse a köteléket, amely az izraelitákat őhozzá fűzte. Megszabadította őket Egyiptomból, nemzetté szervezte, és bevitte őket egy „téjjel és mézzel folyó földre” (2Mózes 3:8). Rendszeres szellemi oktatásról gondoskodott a papokon és a lévitákon, valamint a prófétákon és hírvivőkön keresztül, akik folyamatosan követték egymást (2Krónika 17:7–9; Nehémiás 8:7–9; Jeremiás 7:25). Amikor a nemzet más istenek felé fordult, hogy azokat szolgálja, Jehova helyreigazította őket. Amikor megbánták tettüket, megbocsátott nekik. Való igaz, hogy Izrael nemzete nem volt könnyen kezelhető „asszony”. Jehova azonban nem vetette el őt egyhamar. Ábrahámnak tett ígérete miatt lojálisan ragaszkodott az izraelitákhoz mindaddig, míg a velük kapcsolatos szándékai valóra nem váltak (5Mózes 7:7–9). Milyen remek példa a ma élő házaspárok előtt!

Jehova lojalitást tanúsít az emberiség iránt általában véve, azáltal hogy gondoskodik az alapvető életszükségletekről minden ember számára, legyen az akár igazságos, akár igazságtalan (Máté 5:45; Cselekedetek 17:25). Sőt gondoskodott Fiának a váltságáldozatáról is, hogy az egész emberiségnek lehetősége legyen megszabadulni a bűn és  a halál rabságából azzal a ragyogó kilátással, hogy tökéletes életet élhet örökké a Paradicsomban (Máté 20:28; János 3:16). A váltságról való gondoskodás volt a legkiemelkedőbb tett az élet megóvása és jobbá tétele érdekében. Ez valóban „közbelépés [volt] olyan valaki érdekében, aki szerencsétlenséget, nyomorúságot él át”.

Határozott cselekvéssel bizonyítsd lojalitásod!

A szerető-kedvességgel rokon értelmű lojalitás erőteljesen magában hordozza a kölcsönösség fogalmát. Ha szerető-kedvességet tanúsítanak irántad, akkor viszonzásul ugyanez várható tőled is. A lojalitásért lojalitás várható. Dávid szavaiból kitűnik, hogy megértette, mit foglal magában a cheʹszedh jelentése: „Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet.” Miért tett így? „Kegyelmedért [szerető-kedvességedért, NW] és igazságodért” (Zsoltárok 138:2). Jehova szerető-kedvességét tapasztalva Dávid nyilvánvalóan késztetést érzett arra, hogy imádja és dicsérje őt. Így amikor Jehova szerető-kedvességének irántunk való megnyilvánulásán gondolkodunk, indíttatást érzünk-e arra, hogy viszonozzuk azt? Ha például Jehova nevét gyalázzák, vajon arra indít-e a hírneve iránti törődésed, hogy szót emelj a védelmében?

Így történt ez egy viszonylag új kereszténnyel és a feleségével, amikor egy rokonuk temetésén vettek részt, aki motorbalesetben halt meg. A szertartás nem volt vallásos jellegű, és a jelenlévők szólhattak néhány szót az elhunytról. Az egyik felszólaló Istent kezdte hibáztatni a fiatalember korai haláláért, amikor azt mondta, hogy „Isten azt akarta, hogy az elhunyt az égben legyen, ezért szólította magához”. Keresztény testvérünk képtelen volt szótlan maradni. Felállt az emelvényre, noha nem volt nála sem Biblia, sem jegyzetek. „Gondolják, hogy egy irgalmas, együtt érző és mindenható Isten örül az ilyen eseményeknek?” — tette fel a kérdést. Majd egy tízperces rögtönzött előadásba kezdett olyan írásszövegeket idézve, amelyek kifejtik, miért halunk meg, mit tett Isten azért, hogy megszabadítsa az emberiséget a haláltól, és feltárják a feltámadás csodálatos kilátását egy paradicsomi földön való örök életre. A száznál is több jelenlévő hosszan elnyúló tapsban tört ki. A testvér így emlékszik vissza: „Olyasfajta belső örömet éreztem, amilyet még soha azelőtt. Megköszöntem Jehovának, hogy a bölcsességére tanít engem, és lehetőséget adott arra, hogy síkra szálljak szent nevéért.”

A Jehova iránti lojalitás magában foglalja a Szavához, a Bibliához való lojalitást is. Miért van ez így? Azért, mert a Biblia lapjain keresztül Jehova megtanít minket arra, hogyan éljünk. A benne lejegyzett törvények és alapelvek valóban a legkiválóbb és leghasznosabb elvek az élethez (Ézsaiás 48:17). Ne engedd, hogy a másoktól jövő nyomás vagy saját gyengeségeid eltérítsenek attól, hogy ragaszkodj Jehova törvényeihez. Maradj lojális Isten Szavához!

Az Isten iránti lojalitáshoz hozzátartozik a szervezete iránti lojalitás is. Az évek során szükség volt kiigazításokra és finomításokra abban, hogyan értünk bizonyos írásszövegeket. A valóság az, hogy senki sincs, aki olyan jól táplált lenne szellemileg, mint mi (Máté 24:45–47). Jehova kétségtelenül ragaszkodott modern kori szervezetéhez. Nem tehetnénk-e mi is ugyanezt? A. H. Macmillan így tett. Nem sokkal halála előtt ezt mondta: „Láttam, hogyan növekedett Jehova szervezete a kicsiny kezdettől fogva — amikor is huszonhárom évesen, 1900 szeptemberében átadtam magam Istennek — egy boldog nép világméretű társadalmává, amely buzgón hirdeti az Ő igazságait . . . Látva, hogy közeledik az Istennek végzett földi szolgálatom vége, jobban meg vagyok győződve róla, mint bármikor ezelőtt, hogy Jehova vezeti a népét, és pontosan azt adja neki, amire szüksége van, a kellő időben.” Macmillan testvér majdnem 66 évig szolgált hűségesen és lojálisan, egészen az 1966. augusztus 26-án bekövetkezett haláláig.  Jó példája volt az Isten látható szervezete iránti lojalitásnak.

A szervezethez való hűség mellett, vajon lojálisak leszünk egymáshoz is? Lojálisak maradunk-e testvéreinkhez és testvérnőinkhez, amikor kegyetlen üldözés fenyeget? A II. világháború idején a Hollandiában élő testvéreink a lojalitás jó példái voltak. A Groningen Gyülekezetből egy vént, Klaas de Vries-t könyörtelen és durva kihallgatásnak vetett alá a náci Gestapo. A testvért tizenkét napra magánzárkába zárták, és csak kenyeret és vizet kapott, majd újból kihallgatták. Revolvert szegeztek rá, és halállal fenyegették. Két percet kapott, hogy elárulja a felelős testvérek hollétét, és egyéb fontos információkat. Klaas csak ennyit mondott: „Többet nem tudnak meg tőlem . . . Nem leszek áruló.” Háromszor is megfenyegették a revolverrel. A Gestapo végül feladta, és Klaas-t egy másik börtönbe vitték. Sohasem árulta el a testvéreit.

Kiterjed-e lojalitásunk legközelebbi rokonunkra, a házastársunkra is? Lojálisak vagyunk-e házassági fogadalmunkhoz, mint ahogyan Jehova is tisztelte az Izrael nemzetéhez fűződő szövetséges kapcsolatát? A rendíthetetlen elkötelezettségen túl tevékenyen keresd a közeli kapcsolatot házastársaddal. Légy kezdeményező abban, hogy megszilárdítod házasságodat. Töltsetek időt együtt, szabadon és nyíltan fejezzétek ki magatokat egymásnak, támogassátok és bátorítsátok egymást, hallgassátok meg egymást, nevessetek, sírjatok és játsszatok együtt, dolgozzatok együtt közös célok elérésén, kedveskedjetek egymásnak, legyetek barátok. Légy különösen elővigyázatos, nehogy romantikus érzések fejlődjenek ki benned másvalaki iránt. Bár rendjén van, s jó ha ismeretségeket, sőt közeli barátságokat kötsz másokkal is a házastársadon kívül, a romantikus érzelmeket azonban a házastársadra kell korlátoznod. Ne engedd, hogy bárki közéd és házastársad közé kerüljön (Példabeszédek 5:15–20).

Maradj lojális hívő barátaidhoz és a családodhoz is. Az évek múltával se felejtsd el őket. Tartsd velük a kapcsolatot, írj nekik, hívd fel őket, látogasd meg őket. Bármit hozzon is az élet, igyekezz, hogy ne okozz nekik csalódást. Boldogan mondhassák el, hogy ismernek téged, és hozzád tartoznak. A hozzájuk való lojalitás megszilárdít, hogy azt tedd, ami jó, és a bátorítás forrása lesz neked (Eszter 4:6–16).

Igen, a valódi lojalitás magában foglalja a határozott cselekvést az értékes kapcsolatok megőrzéséért. Tégy meg mindent, amit csak tudsz, hogy viszonozd Jehova szerető-kedvességét. Utánozd Jehova lojalitását a keresztény gyülekezettel, házastársaddal, családoddal és barátaiddal való bánásmódodban. Lojálisan hirdesd Jehova kiválóságát felebarátaidnak. A zsoltáríró jól fogalmazta meg, mikor ezt mondta: „Az Úrnak kegyelmességét [szerető-kedvességét, NW] hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!” (Zsoltárok 89:2). Hát nem vonzódunk egy ilyen Istenhez? Valóban, „örökkévaló az ő kegyelme [szerető-kedvessége, NW]” (Zsoltárok 100:5).

[Kép a 23. oldalon]

A. H. Macmillan