Önkéntes munka maradandó áldásokkal

 JÉZUS KRISZTUS rendszeresen végzett jó cselekedeteket a szükségben lévők érdekében. Például táplálékról gondoskodott az éhes emberek számára, és meggyógyította a betegeket (Máté 14:14–21). Ám melyik tevékenységet tartotta a legfontosabbnak? Az, ami Jézus szolgálatának kezdeti napjaiban történt, választ ad a kérdésre. A Márk evangéliuma első fejezetében találunk erről feljegyzést.

Amikor Jézus Kapernaumban volt, a Galileai-tenger közelében, elvitték Simon vagy más néven Péter otthonába. Ott „Simon anyósa . . . lázas betegen feküdt”, és Jézus meggyógyította őt (Márk 1:29–31). Később egy sokaság kezdett gyülekezni Péter házának ajtajánál. Voltak közöttük jó néhányan, „akik különféle betegségekben szenvedtek”, és Jézus őket is meggyógyította (Márk 1:32–34). Majd eljött az éjszaka, és mindenki aludni tért.

A következő reggelen, „amikor még sötét volt”, Jézus felkelt, és csendesen kiment a házból „egy elhagyatott helyre”, és „ott imádkozni kezdett”. Nemsokára a tanítványok is felébredtek, kinéztek a házból, és látták, hogy nagy tömeg várakozik az ajtónál. De mit tegyenek? Jézus nincs sehol! Péter és a vele levők gyorsan megkeresték Jézust, és ezt mondták neki: „Mindenki téged keres” (Márk 1:35–37; Lukács 4:42). Úgy tűnt, mintha ezt akarták volna mondani neki: „Mit csinálsz itt? Nagy sikere volt annak, hogy tegnap este meggyógyítottad a betegeket. Ma újra itt a nagyszerű lehetőség!”

De figyeljük meg, hogyan reagált Jézus: „Menjünk valahova máshova, a közeli kisvárosokba, hogy ott is prédikáljak.” Fontos ez a válasz. Jézus nem tért vissza Péter házába, hogy meggyógyítson másokat. Hogy miért nem, az kiderül abból, amit mondott: „mert ebből a célból [mármint a prédikálás miatt] jöttem” (Márk 1:38, 39; Lukács 4:43). Mit akart ezzel mondani Jézus a tanítványainak? Lényeges volt számára, hogy jót tegyen, de Isten szavának a prédikálása és tanítása volt az elsődleges küldetése (Márk 1:14).

Minthogy a Biblia arra ösztönzi a keresztényeket, hogy ’szorosan kövessék Jézus nyomdokait’, az igaz keresztények előtt egyértelmű példa van napjainkban arra, hogy milyen fontossági sorrendet állítsanak fel, amikor önkéntes munkáról van szó (1Péter 2:21). Jézushoz hasonlóan segítenek a szükségben levőkön, ahogy arra az előző cikkben rámutattunk. De ugyanúgy, mint Jézus, legfontosabb tevékenységüknek azt tartják, hogy az Isten Királyságáról szóló jó hír bibliai üzenetét tanítsák másoknak (Máté 5:14–16; 24:14; 28:19, 20). * Ám miért fontosabb az az önkéntes munka, melynek során megtanítják az embereknek a bibliai üzenetet, az önkéntes munkák többi értékes formájánál?

Miért hasznos a bibliai oktatómunka, és hogyan válik mások javára?

Egy ázsiai közmondás megadja a választ. Ez így szól: „Ha egy évre tervezel, vess magokat, ha tíz évre, ültess fát, ha száz évre, oktasd az embereket.” Igen, ha hosszú távú megoldásokról van szó, az oktatás elengedhetetlen, mivel kifejleszti az egyénnek azt a képességét, hogy olyan döntéseket hozzon, melyek jobbá teszik az életét. Ezért használja ma több mint hatmillió, rész- és teljes idejű önkéntes az idejét, energiáját és erőforrásait arra, hogy ingyenes bibliai oktatómunkában vegyen részt. Jehova Tanúinak ez a jól bevált önkéntes  programja világszerte hatással van az emberekre. Hogyan?

Amint az emberek segítséget kapnak, hogy megértsék és kövessék a Biblia gyakorlatias tanácsait, felkészültebbé válnak, hogy megbirkózzanak az életben adódó gondokkal, és akkora erkölcsi erőre tesznek szert, hogy le tudják győzni káros szokásaikat. Nelson, egy brazíliai fiatal a bibliai oktatás egy másik hasznos oldalát emeli ki: „Amióta elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, örömet érzek, mert már van célja az életemnek” (Prédikátor 12:15). Több százezer személy — fiatal és idős —, aki mostanában kezdte tanulmányozni Isten Szavát, ugyanúgy érez, mint Nelson. Isten Királyságának az üzenete nem csupán abban segít a tanulmányozóknak, hogy kielégítő életcélt találjanak, hanem lelkesítő reménységet tár eléjük a jövőre nézve — olyan reménységet, mely értelmet ad az életnek még a legpróbateljesebb körülmények között is (1Timóteus 4:8). (Lásd a „ Milyen áldásai lesznek Isten Királyságának?” című bekeretezett részt.)

A bibliai oktatómunkát végezve Jehova Tanúi olyan önkéntes szolgálatban foglalatoskodnak, mely maradandó áldásokkal jár. Mennyire maradandóakkal? Isten Szava kijelenti: „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Képzeld el, hogy egy olyan programban veszel részt, mely örökké tartó áldásokkal jár — ez aztán igazán hasznos önkéntes szolgálat! Vajon nem olyan program ez, amelyről szeretnél többet megtudni? Ha igen, lépj kapcsolatba a környékeden élő Jehova Tanúival. Nem fogod megbánni, hogy így tettél.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 11. oldalon]

„Ha egy évre tervezel, vess magokat, ha tíz évre, ültess fát, ha száz évre, oktasd az embereket.”

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Segítséget és reményt nyújt

Nadine, egy 43 éves francia ápolónő trópusi betegségekre specializálódott. Ő egyike azoknak a személyeknek, akik önkéntes munkát vállaltak Közép-Afrikában. „Azt kérdezik az emberek, hogy miért csinálom — mondta egy interjúban, melyet nemrégiben készítettek vele. — Hiszek Istenben, szeretem az embereket, és szeretnék adni magamból. S az, hogy Jehova Tanúja vagyok, arra indít, hogy gyógyítsam a szenvedőket, és reménységet nyújtsak nekik.” Afrikai önkéntes szolgálata során Nadine megosztja az idejét aközött, hogy jótékony munkákban segédkezik, és részt vesz a helyi Tanúkkal a bibliai oktatómunkában.

[Képek]

Nadine Afrikában

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

 Milyen áldásai lesznek Isten Királyságának?

Megkérünk, hogy olvasd el ezeket az írásszövegeket a saját Bibliádban, és figyeld meg, hogy a következő területeken milyen ígéreteket tett Isten az emberi szükségletek kielégítésére:

Egészség: „Letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4; Ézsaiás 33:24; 35:5, 6).

Oktatás: „Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ézsaiás 11:9; Habakuk 2:14).

Munka: „Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt . . . Nem fáradnak hiába” (Ézsaiás 65:21–23).

Táplálék: „A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk” (Zsoltárok 67:7; 72:16; Ézsaiás 25:6).

Társadalmi állapotok: „Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját . . . Nyugszik, csöndes az egész föld” (Ézsaiás 14:5, 7).

Igazságosság: „Igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek” (Ézsaiás 11:3–5; 32:1, 2, Újfordítású revideált Biblia).