Ézsaiás 33:1–24

33  Jaj neked, te pusztító, akit nem pusztítottak el,+te áruló, akit nem árultak el! Amikor befejezed a pusztítást, téged fognak elpusztítani.+ Amint vége az árulásodnak, téged fognak elárulni.   Ó, Jehova, bánj velünk jóindulattal!+ Benned reménykedünk. Legyél a mi erőnk*+ minden reggel,igen, megmentésünk a nyomorúság idején.+   A zúgás hangjára elmenekülnek a népek. Amikor tettre kelsz, szétszélednek a nemzetek.+   Úgy szedik össze zsákmányotokat, ahogy a falánk sáskák gyűjtenek,úgy rohannak rá, mint egy sáskaraj.   Jehovát fel fogják magasztalni,mert a magasságban lakik. Betölti Siont joggal és igazságossággal.   Ő ad biztonságot a te idődben. Ez az ő kincse:nagy megmentés,+ bölcsesség, ismeret és Jehova mélységes tisztelete*+.   Hőseik kiáltanak az utcán,a béke követei keservesen sírnak.   Az országutak elhagyatottak,senki sem jár az utakon. Megszegte* a szövetséget,megvetette a városokat,és semmibe veszi a halandót.+   Gyászol* az ország, elhervad. A Libanon megszégyenül,+ elfonnyadt. Olyan lett Sáron, mint a sivatag,és lerázza leveleit Básán és a Kármel.+ 10  „Most tettre kelek” – így szól Jehova. „Most felmagasztalom magamat,+most megdicsőítem magamat. 11  Elszáradt füvet fogantok és tarlót szültök. A saját gondolkodásotok* fog megemészteni benneteket, mint a tűz.+ 12  És olyanok lesznek a népek, mint az elégetett mész. Lángra lobbantják őket, mint a levágott tövisbokrot.+ 13  Ti, akik távol vagytok, figyeljetek arra, amit teszek! És ti, akik közel vagytok, ismerjétek el a hatalmamat! 14  Rettegnek Sionban a bűnösök,+reszketnek a hitehagyottak: »Melyikünk lakhat ott, ahol tűz emészt?+ Melyikünk lakhat együtt kiolthatatlan lángokkal?« 15  Aki szüntelen igazságosan él,+aki igazat mond,+aki elutasítja a tisztességtelenül és csalással szerzett nyereséget,aki nem hagyja, hogy megvesztegessék,+aki bedugja fülét, hogy ne hallja, amikor vérontásról beszélnek,és aki becsukja szemét, hogy ne lássa a rosszat, 16  az a magasságban fog lakni,biztos menedéke* a sziklás erődítményekben lesz. Mindig lesz kenyere,és nem fogy el a vize.+ 17  Szemeid meglátják majd a királyt pompájában,és látni fognak egy távoli országot. 18  Felidézed* magadban a rémületes emlékeket: „Hol a titkár? Hol van, aki kimérte a sarcot?+ Hol van, aki megszámolta a tornyokat?” 19  Nem látod többé az arcátlan népet,a népet, amelynek a nyelve túl érthetetlen,amelynek dadogó nyelvét nem érted.+ 20  Nézd Siont, ünnepeink városát!+ Szemeid látni fogják, hogy Jeruzsálem nyugodt lakóhely,egy sátor, amelyet senki sem bont le.+ Soha nem húzzák ki a sátorcövekeit,és egyetlen kötelét sem szakítják szét. 21  Hanem Jehova, a fenséges Istenolyan lesz nekünk ott, mint egy folyókkal és széles csatornákkal teli terület. Nem megy oda evezős hajók hada,és nem szelik át fenséges hajók. 22  Mert Jehova a bíránk,+Jehova a törvényadónk,+Jehova a királyunk.+ Ő ment meg minket.+ 23  Lazán fognak lógni az ellenség kötelei*,nem tudják megtartani az árbócrudat, sem kifeszíteni a vitorlát. Akkor majd rengeteg zsákmányt osztanak szét,még a sántáknak is bőven jut belőle.+ 24  Egyetlen lakos sem mondja majd: „Beteg vagyok.”+ A népnek, mely a földön lakik, megbocsátják a vétkét.+

Lábjegyzetek

Vagy: „karunk”.
Szó szerint: „félelme”.
Mármint az ellenség.
Esetleg: „kiszárad”.
Szó szerint: „szellemetek”.
Vagy: „fellegvára”.
Vagy: „elmélkedsz”.
Szó szerint: „a köteleid”.

Jegyzetek

Multimédia