Lukács 4:1–44

4  Jézus aztán a szent szellemtől áthatva elment a Jordántól, és a szellem vezette őt a pusztában+  40 napig, és eközben az Ördög kísértette őt.+ És nem evett semmit azokban a napokban, úgyhogy a végére megéhezett.  Az Ördög ekkor ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljon kenyérré.”  De Jézus így felelt neki: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember.«”+  Erre az Ördög felvitte őt egy magas helyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.+  Ezután ezt mondta neki az Ördög: „Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert én kaptam meg,+ és annak adom, akinek csak akarom.+  Ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.”  Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot*.«”+  Ezután Jeruzsálembe vitte őt, odaállította a templom tetőpárkányára, és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, vesd le magadat innen,+ 10  mert meg van írva: »Parancsot ad az angyalainak, hogy megóvjanak téged«, 11  és »a tenyerükön fognak hordozni, hogy kőbe ne üsd a lábadat«.”+ 12  Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet.«”+ 13  Így hát az Ördög felhagyott azzal, hogy Jézust kísértse, és elment tőle, egy másik alkalmas időre várva.+ 14  Jézus pedig visszatért Galileába a szellem erejével.+ És kedvező hír terjedt el róla szerte az egész környéken. 15  Tanítani is kezdett a zsinagógáikban, és mindenki tisztelte őt. 16  Ezután Názáretbe ment,+ ahol nevelkedett, és ahogy sabbatnapon szokása volt, bement a zsinagógába+, és felállt olvasni. 17  Átnyújtották neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva: 18  „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek. Elküldött, hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak, a vakoknak pedig azt, hogy visszanyerik a látásukat. Továbbá elküldött, hogy szabadon engedjem a megtörteket,+ 19  és hogy hirdessem a Jehovának elfogadható évet.”+ 20  Azzal összegöngyölítette a tekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában pedig mindenkinek a szeme fürkészőn rászegeződött. 21  Akkor így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok*.”+ 22  És mindannyian kezdtek kedvezően nyilatkozni róla, elálmélkodtak megnyerő szavain,+ és ezt mondogatták: „Hát nem Józsefnek a fia ez?”+ 23  Ekkor így szólt hozzájuk: „Kétségtelenül ezt a mondást fogjátok alkalmazni rám: »Orvos, gyógyítsd meg magad! Hallottuk, hogy miket tettél Kapernaumban. Tedd meg hát itt, a hazádban is azokat!«”+ 24  Ezért ezt mondta: „Higgyétek el, hogy egyetlen prófétát sem fogadnak el a hazájában.+ 25  Például biztosak lehettek benne, hogy sok özvegy volt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évig és hat hónapig nem esett az eső, és nagy éhínség lett azon a földön.+ 26  Ám Isten azok közül egyikhez sem küldte el Illést, csak a Szidón földjén levő Sareptába, egy özvegyhez.+ 27  Ugyanígy sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, ám egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naámán.”+ 28  Ekkor mindannyian, akik hallották ezeket a zsinagógában, haragra gerjedtek,+ 29  felkeltek, kiűzték őt a városon kívülre, és elvezették annak a hegynek* a kiugró szélére, amelyre a városuk épült, hogy letaszítsák. 30  Ő azonban átment közöttük, és folytatta útját.+ 31  Aztán lement Kapernaumba, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton,+ 32  és ámultak a tanítási módján,+ mert hatalommal beszélt. 33  A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben démon, tisztátalan szellem volt, és ezt kiabálta:+ 34  „Ah! Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus+? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom, ki vagy: az Isten szentje!”+ 35  Jézus azonban ráparancsolt: „Hallgass, és menj ki belőle!” Akkor a démon, középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne. 36  Ekkor mindannyian megdöbbentek, és ezt mondták egymásnak: „Miféle beszéd ez? Hiszen hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok ki is mennek.” 37  A róla szóló hír pedig eljutott a környék minden szegletébe.+ 38  Miután kiment a zsinagógából, betért Simon otthonába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta.+ 39  Akkor fölé hajolt, és megszüntette a lázát*. Az asszony nyomban fel is kelt, és kiszolgálta őket. 40  Napnyugtakor pedig mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték őket hozzá. Rájuk téve a kezét, meggyógyította mindegyiküket.+ 41  Sokakból démonok is kimentek, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!”+ De ő rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni,+ mert azok tudták, hogy ő a Krisztus.+ 42  Hajnalban azonban elvonult egy elhagyatott helyre.+ Ám a sokaság keresni kezdte, és eljutottak oda, ahol ő volt, és megpróbálták rávenni, hogy maradjon. 43  Ő azonban így szólt hozzájuk: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságáról szóló jó hírt, mert Isten ezért küldött el.”+ 44  Így hát Júdea zsinagógáiban folytatta a prédikálást.

Lábjegyzetek

Vagy: „egyedül őt szolgáld”.
Szó szerint: „ez a fületekben levő írás”.
Vagy: „dombnak”.
Vagy: „megdorgálta a lázat, és az elhagyta őt”.

Jegyzetek

a szellem vezette: A görög pneuʹma szó itt Isten szellemére utal, amely egyfajta ösztönző erőként is hat, és arra indít valakit, hogy Isten akaratával összhangban cselekedjen (Mr 1:12; lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót).

Ördög: A görög di·aʹbo·losz szóból származik, melynek jelentése ’rágalmazó’ (Jn 6:70; 2Ti 3:3). Az ezzel rokon di·a·balʹló ige azt jelenti, hogy ’vádol’; ’vádat felhoz valaki ellen’, a Lk 16:1-ben pedig így lett visszaadva: „vádoltak”.

Ne csak kenyérrel éljen az ember: Amikor Lukács feljegyezte Jézus Héber iratokból vett idézetét, akkor rövidebb részt idézett az 5Mó 8:3-ból, mint Máté. Néhány ókori görög kézirat és fordítás azonban befejezi az idézetet, és a következő résszel egészíti ki: „hanem Isten minden szavával”, így hasonlóvá téve Lukács feljegyzését a Mt 4:4-ben található párhuzamos beszámolóval. Viszont a korábbi kéziratok a Lukács evangéliumában szereplő rövidebb megfogalmazást támasztják alá. Ennek ellenére érdemes megjegyezni, hogy a Keresztény görög iratok sok héber nyelvű fordítása (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J7, 8, 10, 14, 15, 17), melyben a hosszabb megfogalmazás van, használja a tetragramot. Ezt a részt így lehetne visszaadni: „hanem mindennel, ami Jehova szájából származik.”

logikus sorrendben: Vagy: „rendezett sorban”. Az itt használt görög ka·the·xészʹ kifejezés utalhat időrendi, tematikus vagy logikai sorrendre, de nem feltétlenül jelent egy szigorúan vett kronológiai sorrendet. A Lk 3:18–21-ből is egyértelmű, hogy Lukács nem mindig kronológiai sorrendben jegyezte fel az eseményeket. Ezért mind a négy evangéliumi beszámolót meg kell vizsgálni, ha tudni akarjuk, milyen sorrendben történtek az események Jézus élete és szolgálata idején. Lukács alapvetően kronológiai sorrendben írta le az eseményeket, de kétségkívül engedte, hogy más tényezők is hatással legyenek a szisztematikus beszámolójára.

megmutatta neki: A démonok uralkodója nyilvánvalóan előidézte, hogy Jézusnak egy olyan látomásban legyen része, mely valóságosnak tűnt.

összes királyságát: Itt az emberi kormányzatokra utal.

Erre az Ördög felvitte őt: A párhuzamos beszámoló a Mt 4:8-ban még hozzáfűzi azt a részletet, hogy az Ördög „egy rendkívül magas hegyre” vitte Jézust. Lukács itt eltérő sorrendben jegyzi fel a kísértéseket, mint Máté, de ebben az esetben valószínűleg a Máté által felvázolt sorrend a helyes (Mt 4:1–11). Észszerű azt feltételezni, hogy Sátán az első két kísértést vezette be egy ravasz kijelentéssel, vagyis azzal, hogy „ha Isten fia vagy”, utána pedig egy nyílt kísértéssel zárta a szavait, mellyel azt akarta, hogy Jézus szegje meg a tízparancsolat első parancsát (2Mó 20:2, 3). Az is logikusnak tűnik, hogy Jézus akkor mondta azt, hogy „menj innen, Sátán!”, amikor a három kísértés közül az utolsóra reagált (Mt 4:10). A tudósok azt is megjegyezték – bár ez önmagában még nem elsöprő érv –, hogy a Mt 4:5 egy olyan görög szóval vezeti be a második kísértést, melyet úgy lehet visszaadni, hogy „ezután”, amely az időrendiséget tekintve talán egy kicsit konkrétabb, mint az a görög szó, mely a Lk 4:5-ben úgy van fordítva, hogy „erre”. Igaz, hogy Lukács „logikus sorrendben” írta le az eseményeket, de ez nem feltétlenül egy szigorú kronológiai sorrend volt. (Lásd a Lk 1:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

megmutatta neki: Lásd a Mt 4:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

összes királyságát: Lásd a Mt 4:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

egyetlenegyszer is leborulsz, és imádsz engem: Az „imád” szóval is fordítható görög ige aorisztoszban van, mely pillanatnyi cselekvést fejez ki. Ez arra utal, hogy az Ördög nem azt kérte Jézustól, hogy folyamatosan imádja őt, hanem csak azt, hogy egyetlen alkalommal mutasson be neki imádatot.

imádsz: Vagy: „csak egyetlenegyszer is imádatot mutatsz be nekem”. (Lásd a Mt 4:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jehovát: Ez az idézet az 5Mó 6:13-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

a templom tetőpárkányára: Vagy: „a templom legmagasabb pontjára”. Szó szerint: „a templom szárnyára”. Az a görög szó, melyet „templom”-nak fordítanak, a templomszentélyre vagy a templom egész épületegyüttesére is utalhat. Ezért ez a kifejezés a templomegyüttest körbevevő fal tetejére is vonatkozhat.

a templom tetőpárkányára: Lásd a Mt 4:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Jehovát: Ez az idézet az 5Mó 6:16-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

zsinagógáikban: Lásd a Szójegyzékben a „Zsinagóga” címszót.

A Törvényből és a Prófétákból való nyilvános felolvasás: Az i. sz. I. században „minden sabbaton” sor került ilyen olvasásra a zsinagógában (Cs 15:21). Az imádat egyik része az volt, hogy elmondták a semát, mely a zsidó hitvallásnak tekinthető (5Mó 6:4–9; 11:13–21). Ez az elnevezés az elsőként elmondott vers első szavából ered: „Figyelj [semaʽʹ], ó, Izrael! Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van” (5Mó 6:4). Az imádat legfontosabb része az volt, hogy felolvastak a Tórából, vagyis a Pentateuchusból. Sok zsinagógában úgy osztották be a felolvasást, hogy egy év alatt olvassák el az egész törvényt, máshol pedig három év alatt. A próféták írásainak egy-egy részletét is felolvasták, valamint magyarázatot fűztek hozzá. A nyilvános felolvasás végén egy beszédet tartottak. A pizidiai Antiókia zsinagógájában a nyilvános felolvasás után arra kérték Pált, hogy mondjon valami bátorítót az összegyűlteknek. (Lásd a Lk 4:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

ahogy sabbatnapon szokása volt: Nincs rá bizonyíték, hogy a babiloni száműzetés előtt a zsidók bármikor is összegyűltek volna zsinagógákban, hogy megtartsák a sabbatot. Minden bizonnyal Ezsdrás és Nehémiás idejétől kezdve azonban kialakult ez a szokás. Nem véletlen, hogy Jézus is követte ezt a hiterősítő szokást. Jézus gyermekkorában a családja rendszeresen elment a názáreti zsinagógába. Idővel egy hasonló szokás került bevezetésre a keresztény gyülekezetben is, melynek célja Jehova imádata.

felállt olvasni: A tudósok megjegyzik, hogy ez a legkorábbi ismert feljegyzés egy zsinagógai szertartásról. A zsidó hagyományok szerint a szertartás általában azzal kezdődött, hogy imákat mondogattak magukban, miközben a gyülekezet tagjai bementek az épületbe. Majd pedig elmondták az 5Mó 6:4–9-et és 11:13–21-et. Ezt követték a nyilvános imák, amelyek után egy beosztáshoz igazodva hangosan felolvastak egy részt a Pentateuchusból. A Cs 15:21 kijelenti, hogy az i. sz. I. században „minden sabbaton” sor került ilyen olvasásra. A szertartás következő részeként – amelyről valószínűleg ez a vers szól Lukács beszámolójában – felolvastak a prófétáktól, valamint leszűrték belőle a tanulságot. Az olvasó általában állt, és talán szabadon megválaszthatta, hogy melyik prófétai üzenetet osztja meg. (Lásd a Cs 13:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Ézsaiás próféta tekercsét: A holt-tengeri Ézsaiás-tekercs 17 összefűzött pergamenlapból áll, 7,3 m hosszú, és 54 hasábnyi szöveget tartalmaz. A názáreti zsinagógában egy hasonló hosszúságú tekercset használhattak. Az I. században még nem létezett fejezet- és versszámozás, így Jézusnak enélkül kellett megtalálnia azt a részt, amelyet fel akart olvasni. Ám ő megkereste azt a helyet, ahol a prófétai szavak fel lettek jegyezve, amiből látszik, hogy behatóan ismerte Isten Szavát.

Jehova: Ez az idézet az Ézs 61:1-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

felkent: Lukács itt Ézsaiás próféciáját a Septuagintából idézi, mely így adja vissza ezt a részt: „felkent”. Jézus viszont Ézsaiás próféciájának a héber szövegéből olvasott fel (61:1, 2), ahol a „felken”-nek fordított ige Isten nevével együtt szerepel, melyet négy héber mássalhangzó jelöl (átírása: JHVH). A Keresztény görög iratok számos héber nyelvű fordításában (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J7, 8, 10, 14, 15) itt Isten neve áll, és úgy fogalmaznak, hogy „Jehova felkent”.

hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak: Jézus itt Ézsaiás próféciáját idézi, melyet sok zsidó talán szó szerint értett (Ézs 61:1). Azonban Jézus szolgálatának nem az volt a célja, hogy fizikai értelemben szabadítsa meg az embereket. Inkább jelképes szabadulást hirdetett. Ez a prófécia és a Jézus szolgálatára történő alkalmazása nyilvánvalóan a jubileumra utalt, melyet minden 50. évben ünnepeltek meg. A jubileumi évben szabadulást hirdettek az egész országban (3Mó 25:8–12).

a Jehovának elfogadható évet: Vagy: „Jehova jóindulatának az évét”. Jézus itt az Ézs 61:1, 2-ből idéz. Lukács görög szövegében az „elfogadható év” kifejezés szerepel. Ez összhangban van azzal, ahogy a Septuaginta a héber „jóindulatának [vagy: „jóakaratának”, lábj.] az éve” kifejezést adja vissza. Jézus magára alkalmazta ezt a verset, rámutatva, hogy az életmentő szolgálata jelzi a Jehovának elfogadható „év” kezdetét, amikor is Isten jóindulattal bánik az emberekkel, és elfogadja őket. De aztán Jézus váratlanul abbahagyta Ézsaiás próféciájának a felolvasását annál a résznél, mely Isten „bosszújának a napjáról” szól, egy viszonylag rövid ideig tartó időszakról. Ezt nyilvánvalóan azért tette, hogy a hosszabb, „elfogadható évre” irányítsa a figyelmet, amikor Isten jóindulattal bánik mindazokkal, akik hozzá fordulnak megmentésért (Lk 19:9, 10; Jn 12:47).

Jehovának: Ez az idézet az Ézs 61:2-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

leült: Ez volt a szokás a zsidó tanítók körében, különösen a hivatalos tanítások alkalmával.

és leült: Jézus ezzel jelezte, hogy beszélni fog. Az volt a szokás a zsinagógában, hogy miután valaki a gyülekezet előtt felolvasott egy részt, nem ment vissza a helyére, hanem oda ült le tanítani, ahonnan mindenki jól láthatta. (Vesd össze a Mt 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

mondást: Vagy: „példázatot”; „példabeszédet”; „szemléltetést”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket, mondásokat vagy szemléltetéseket foglal magában. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a hazádban: Szó szerint: „az apád helyén”. Vagyis Názáretben, Jézus otthonában. Úgy tűnik, a „hazá”-nak fordított görög szó (pa·triszʹ) ebben a szövegkörnyezetben egy viszonylag korlátozott területre utal, arra a városra, ahol Jézus és a közvetlen családtagjai laktak. Ez a kifejezés azonban egy nagyobb földrajzi területre is vonatkozhat, például valakinek a szülőhazájára. A Jn 4:43, 44 szövegkörnyezetében ez a görög szó kétségkívül egész Galileára utal, ezért „hazá”-nak van fordítva.

három évig és hat hónapig: Az 1Ki 18:1 szerint Illés „a harmadik évben” jelentette be a szárazság végét. Ezért némelyek azt mondják, hogy Jézus szavai ellentmondanak az 1Királyok beszámolójának. A Héber iratok leírása azonban nem utal arra, hogy a szárazság kevesebb mint három évig tartott volna. Valószínű, hogy az az időszak, amelyre „a harmadik évben” kifejezés utal, akkor kezdődött, amikor Illés először beszélt a szárazságról Ahábnak (1Ki 17:1). Ekkor feltehetően már egy ideje száraz évszak volt, amely általában maximum hat hónapig tartott, de ezúttal valószínűleg elhúzódott. Továbbá a szárazság nem szűnt meg közvetlenül azután, hogy Illés újból megjelent Aháb előtt „a harmadik évben”, hanem csak a Kármel-hegyen zajló próba után (1Ki 18:18–45). Ebből következik, hogy Jézus szavai és az, amit a féltestvére írt le a Jk 5:17-ben, összhangban vannak az 1Ki 18:1-gyel.

Sareptába: Ez a föníciai város Szidón és Tírusz városa között helyezkedett el a Földközi-tenger partján; vagyis nem izraelita területen feküdt. Az 1Ki 17:9, 10-ben és az Ab 20-ban is szerepel a város neve. Sarepta nevét a Szidóntól kb. 13 km-re dél-délnyugatra található Szarafand városa őrzi a mai Libanon területén, bár az ókori helyszín kicsit odébb lehetett a Földközi-tenger partján. (Lásd a B10-es függ.-et.)

tisztult meg: Vagy: „gyógyult meg”. Itt arra utal, hogy Naámán meggyógyult a leprájából (2Ki 5:3–10, 14). A mózesi törvény szerint a lepra szertartásilag tisztátalanná tette a beteget (3Mó 13:1–59). A görög szó ezért gyakran a leprások gyógyulására utal (Mt 8:3; 10:8; Mr 1:40, 41).

hogy letaszítsák: Egy zsidó hagyomány szerint – melyet idővel a Talmudban feljegyeztek – a halálra ítéltet időnként letaszították egy szakadék széléről, utána pedig köveket dobáltak rá, hogy biztosan meghaljon. Nem tudni, hogy a Názáretben összegyűlt tömeg ezt tervezte-e, vagy sem, de az biztos, hogy meg akarták ölni Jézust.

Kapernaumba: Abból a héber névből származik, melynek a jelentése: ’Náhum falva’; ’vigasztalás falva’ (Ná 1:1, lábj.). Jelentős város volt Jézus földi szolgálata idején a Galileai-tenger északnyugati partján, a Mt 9:1 pedig Jézus városának hívja. Mivel Kapernaum több mint 200 m-rel a tengerszint alatt volt, Názáret pedig kb. 360 m-rel a tengerszint felett, a beszámolóban helyénvalóan az áll, hogy Jézus lement Kapernaumba.

démon, tisztátalan szellem: Lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót.

Mit akarsz tőlünk. . .?: Vagy: „Mi közünk hozzád?” Ezt a költői kérdést szó szerint így lehet fordítani: „Mi ez nekünk és neked?” Ez egy sémi idióma, mely megtalálható a Héber iratokban (Jzs 22:24; Bí 11:12; 2Sá 16:10; 19:22; 1Ki 17:18; 2Ki 3:13; 2Kr 35:21; Hó 14:8), és ennek a görög megfelelője fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28; Jn 2:4). A pontos jelentést a szövegkörnyezet befolyásolja. Ebben a versben ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki, és néhányan úgy adják vissza, hogy „Ne zaklass minket!” vagy „Hagyj békén bennünket!”. Más szövegkörnyezetben véleménykülönbségre utal, vagy arra, hogy valaki nem akarja azt csinálni, amit javasolnak, de nincsen benne megvetés, önteltség vagy ellenérzés. (Lásd a Jn 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Mit akarsz tőlünk. . .?: Lásd a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Simon, akit Péternek hívnak: Péternek öt különböző neve van az Írásokban: 1. a görög „Simeon”, mely megegyezik a név héber formájával; 2. a görög „Simon” (a Simeon és Simon szavak egy olyan héber igéből származnak, melynek jelentése ’hall’; ’odafigyel’); 3. „Péter” (egy görög név, mely azt jelenti, hogy ’szikladarab’, egyedül őt hívják így a Szentírásban); 4. „Kéfás”, a Péter szó sémi megfelelője (talán összefügg a héber ké·fímʹ [sziklák] szóval, mely a Jób 30:6-ban és a Jr 4:29-ben fordul elő); valamint 5. a két névből alkotott „Simon Péter” (Cs 15:14; Jn 1:42; Mt 16:16).

Simon anyósát: Vagyis Péternek, másik nevén Kéfásnak az anyósát (Jn 1:42). Ez a kijelentés összhangban van Pálnak az 1Ko 9:5-ben feljegyzett szavaival, ahol Kéfásra nős emberként utal. Péter anyósa minden bizonnyal Péter otthonában lakott, csakúgy, mint Péter testvére, András (Mr 1:29–31; lásd a Mt 10:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet, mely kifejti, milyen nevei voltak az apostolnak).

magas láz gyötörte: Máté és Márk azt írta, hogy Péter anyósa „lázas betegen feküdt” (Mt 8:14; Mr 1:30). Egyedül Lukács emeli ki – nyilván azért, mert orvos volt –, hogy milyen súlyos volt az állapota, amikor ezt írta róla: „magas láz gyötörte”. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

jó hírt: Itt szerepel először a görög eu·an·geʹli·on szó, melyet néhány magyar fordítás „evangélium”-nak fordít. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van visszaadva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

jó hírt: A görög eu·an·geʹli·on szó az eu (jelentése: ’jó’; ’jól’) és az an·gelʹlosz szóból (jelentése: ’aki hírt hoz’; ’aki bejelent [kihirdet]’) származik. (Lásd a Szójegyzéket.) Néhány magyar fordítás „evangélium”-nak adja vissza. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van fordítva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

királysága: Itt fordul elő először a görög ba·szi·leiʹa szó, mely egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. A Keresztény görög iratokban 162-szer fordul elő ez a görög szó, ebből 55-ször Máté beszámolójában, és legtöbbször Isten égi uralmára utal. Máté olyan gyakran használja ezt a kifejezést, hogy az evangéliumát a királyság evangéliumának is nevezhetjük. (Lásd a Szójegyzékben az „Isten királysága” címszót.)

az egek királysága: Ez a kifejezés csak Máté evangéliumában található meg, mintegy 30-szor. Márk és Lukács a párhuzamos beszámolójában az „Isten királysága” kifejezést használja, ami arra enged következtetni, hogy ennek a királyságnak a jelképes egekben van a székhelye, onnan uralkodik (Mt 21:43; Mr 1:15; Lk 4:43; Dá 2:44; 2Ti 4:18).

a királyságról: Vagyis Isten királyságáról. A Keresztény görög iratokban a „jó hír” (lásd a következő magyarázó jegyzetet a jó hírt kifejezéshez) szoros kapcsolatban van Isten királyságával, amely Jézus prédikálásának és tanításának a fő témája volt. (Lásd a Mt 3:2; 4:23-hoz és a Lk 4:43-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Isten királysága: Ez a kifejezés 14-szer fordul elő Márk evangéliumában. Máté csak négyszer használja ezt a kifejezést (Mt 12:28; 19:24; 21:31, 43), de mintegy 30-szor a vele párhuzamos, „egek királysága” kifejezést. (Vesd össze a Mr 10:23-at a Mt 19:23, 24-gyel.) A királyság volt Jézus prédikálásának a fő témája (Lk 4:43). A négy evangélium több mint 100-szor utal a királyságra, legtöbbször Jézus kijelentéseiben említik. (Lásd a Mt 3:2; 4:17; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

hirdetnem kell. . . jó hírt: Az itt használt eu·an·ge·liʹzo·mai („jó hírt hirdet”) görög ige 54-szer fordul elő a Keresztény görög iratokban. Lukács írásaiban gyakran szerepel (Lk 1:19; 2:10; 3:18; 4:18; 8:1; 9:6; 20:1; Cs 5:42; 8:4; 10:36; 11:20; 13:32; 14:15, 21; 15:35; 16:10; 17:18). Különbség van a ké·rüszʹszó („prédikál”; „hirdet”) (Mt 3:1; 4:17; 24:14; Lk 4:18, 19; 8:1, 39; 9:2; 24:47; Cs 8:5; 28:31; Jel 5:2) és az eu·an·ge·liʹzo·mai („jó hírt hirdet”) görög szavak között. Az előző a hirdetés módjára helyezi a hangsúlyt, hogy valaki nyíltan, a nyilvánosság előtt jelent be valamit, és fel van hatalmazva rá. Az utóbbi pedig inkább a tartalmat emeli ki, hogy valaki „jó hírt” hoz vagy hirdet. A vele rokon eu·an·geʹli·on („jó hír”) főnév 76-szor fordul elő a Keresztény görög iratokban. (Lásd a Mt 4:23; 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Jó hír” címszót.)

az Isten királyságáról szóló: A Keresztény görög iratokban a jó hír szorosan kapcsolódik Isten királyságához, melyről Jézus prédikált és tanított. Az „Isten királysága” kifejezés 32-szer szerepel Lukács, 14-szer Márk és 4-szer Máté evangéliumában. Ennek a szinonimáját viszont, az „egek királysága” kifejezést Máté több mint 30-szor használja. (Lásd a Mt 3:2; 24:14-hez és a Mr 1:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Multimédia

Júdea pusztája a Jordán nyugati oldalán
Júdea pusztája a Jordán nyugati oldalán

Ezen a kopár, kietlen területen kezdte el a szolgálatát Keresztelő János, és itt kísértette meg Jézust az Ördög.

A puszta
A puszta

A Bibliában a „pusztá”-nak fordított szavak az eredeti nyelveken (héb.: midh·bárʹ; gör.: eʹré·mosz) általában gyéren lakott vidékre, meg nem művelt földre, gyakran pedig bozótos, füves sztyeppékre vagy akár legelőkre utalnak. Ezek a szavak víztelen vidékeket is jelenthetnek, amelyek igazából sivatagnak nevezhetőek. Az evangéliumokban a „puszta” szó alatt legtöbbször Júdea pusztáját kell érteni. Ebben a pusztában élt és prédikált János, és itt kísértette meg az Ördög Jézust (Mr 1:12).

A templom tetőpárkánya
A templom tetőpárkánya

Lehetséges, hogy Sátán szó szerint odaállította Jézust „a templom tetőpárkányára [vagy „legmagasabb pontjára”]”, amikor azt mondta neki, hogy vesse le magát, de azt nem tudjuk, hogy pontosan hol állhatott Jézus. Mivel a „templom” szó itt az egész épületegyüttesre utalhat, Jézus talán a templom területének a délkeleti sarkán (1.) állt, de az is lehet, hogy egy másik sarkon. Bármelyik helyről is vetette volna le magát, biztos, hogy meghalt volna, ha Jehova nem lép közbe.

Az Ézsaiás-tekercs
Az Ézsaiás-tekercs

Itt látható a holt-tengeri Ézsaiás-tekercs (1QIsa) egy részlete, amelyet az i. e. 125 és 100 közötti időszakra datálnak. 1947-ben találtak rá egy kumráni barlangban, a Holt-tenger közelében. A képen az Ézsaiás 61:1, 2 van kiemelve; Jézus ezt a részt olvasta fel a názáreti zsinagógában. A tekercset alkotó lapok lenfonállal voltak összevarrva. A tekercs 17 pergamenlapból készült, melyek átlagosan 26,4 cm hosszúak, a szélességük pedig kb. 25,2 és 62,8 cm közötti. A tekercs a jelenlegi állapotában összesen 7,3 m. Valószínűleg ilyen lehetett az a tekercs is, melyet Jézus széttekert, és amelyben megkereste a Messiásról szóló próféciát (Lk 4:17). Az a három hely is meg van jelölve a képen, ahol a tetragram szerepel ebben a szakaszban.

Zsinagóga Kapernaumban
Zsinagóga Kapernaumban

A képen látható fehér mészkőfalak egy zsinagóga részei, melyet valamikor az i. sz. II. század vége és az V. század eleje között építettek. Néhányan úgy gondolják, hogy a mészkőfalak alatt levő fekete bazaltból készült szerkezet egy része egy I. századi zsinagógának a maradványa. Ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy ez is egyike volt azoknak a helyszíneknek, ahol Jézus tanított, és ahol meggyógyította azt a démontól megszállt embert, akiről a Mr 1:23–27 és a Lk 4:33–36 ír.