Tanulságok Nikodémusz életéből

„HA VALAKI utánam akar jönni, tagadja meg magát, nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Lukács 9:23). Alázatos halászok és egy megvetett adószedő készségesen válaszolt erre a felhívásra. Ezek a személyek mindent maguk mögött hagytak, hogy kövessék Jézust (Máté 4:18–22; Lukács 5:27, 28).

Jézus felhívása ma is hallható, és sokan reagálnak is rá. Vannak azonban néhányan, akik bár szívesen tanulmányozzák a Bibliát Jehova Tanúi segítségével, vonakodnak ’megtagadni magukat, és felvenni a kínoszlopukat’. Nem akarják elfogadni azt a felelősséget és kiváltságot, hogy Jézus tanítványai legyenek.

Miért haboznak egyesek válaszolni Jézus felhívására, és miért késlekednek azzal, hogy átadják magukat Jehova Istennek? Az igaz, hogy akiket nem a judaizmusban és a kereszténységben gyökerező  egyistenhit szerint neveltek, azoknak időbe telik, mire teljesen felfogják egy mindenható Teremtőnek mint személynek a létezését, de vannak köztük olyanok, akik még akkor is „felmentést kérnek” Jézus lábnyomkövetése alól, amikor már meggyőződtek Isten létéről. Talán félnek, hogy mit fognak gondolni róluk a rokonaik és a barátaik, ha Jehova Tanúivá válnak. Mások, akik szem elől veszítik, hogy milyen sürgető időkben élünk, hírnévre és gazdagságra kezdenek törekedni (Máté 24:36–42; 1Timóteus 6:9, 10). Bármelyik eset álljon is fenn, akik folyton halogatják azt a döntést, hogy Jézus követőivé váljanak, tanulságokat vonhatnak le a Jézus napjaiban élő, vagyonos zsidó elöljáróról, Nikodémuszról szóló feljegyzésből.

Csodálatos lehetőségek nyíltak meg előtte

Körülbelül mindössze hat hónappal azután, hogy Jézus elkezdi a földi szolgálatát, Nikodémusz felismeri, hogy Jézus ’Istentől jött mint tanító’. Nagy hatással vannak rá Jézusnak a nem sokkal korábban, i. sz. 30 pászkáján Jeruzsálemben véghezvitt csodái, ezért az éj leple alatt felkeresi Jézust, hogy megvallja a belé vetett hitét, valamint hogy többet tudjon meg róla, a tanítóról. Jézus ekkor egy mélyreható igazságot közöl Nikodémusszal arról, hogy csak úgy juthat be Isten Királyságába, ha ’újraszületik’. Ez alkalommal hangzanak el a következő szavak is Jézus szájából: „az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:1–16).

Milyen csodálatos kilátás ez Nikodémusz előtt! Jézus közeli társa lehet, és saját szemével  láthatja Jézus földi életének megannyi részletét. A zsidók elöljárójaként és izraeli tanítóként Nikodémusz jól ismeri Isten Szavát. Ezenkívül jól átlátja a dolgokat, hiszen Jézust Istentől küldött tanítóként azonosítja. Érdeklődik a szellemi témák iránt, és nagyon alázatos. Mennyire nehéz lehet a zsidó legfelsőbb bíróság tagjának elismernie, hogy egy egyszerű ács fia Istentől küldetett! Ezek mind olyan tulajdonságok, melyek felbecsülhetetlen értékűek, ha valaki Jézus tanítványává szeretne válni.

Úgy tűnik, nem hagy alább Nikodémusz érdeklődése ez iránt a názáreti férfi iránt. Két és fél évvel később a sátoros ünnep idején Nikodémusz éppen a szanhedrin gyűlésén vesz részt. Ekkor még „közülük való”. A papi fejedelmek és a farizeusok hivatalszolgákat küldenek ki Jézus elfogatására, akik visszatértükkor erről számolnak be: „Soha nem szólt még ember úgy, mint ez.” A farizeusok megszólják őket: „Csak nem vezetett félre titeket is? Vajon az elöljárók vagy farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott.” Nikodémusz ezt már nem bírja megállni szó nélkül, ezért így szól közbe: „Vajon megítéli-e a törvényünk az embert, hacsak előbb meg nem hallgatta, és meg nem tudta, hogy mit tesz?” Ezzel azonban ő válik a többi farizeus becsmérlésének célpontjává: „Csak nem Galileából való vagy te is? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta” (János 7:1, 10, 32, 45–52).

Mintegy hat hónappal később, i. sz. 33 pászkáján Nikodémusz látja, amikor leveszik Jézus testét a kínoszlopról, csatlakozik a szanhedrin egy másik tagjához, az Arimateából való Józsefhez, és együtt készítik elő Jézus testét a temetésre. Nikodémusz ehhez visz „egy göngyöleg mirhát és aloét”. Ez körülbelül 100 római fontnyi, vagyis 32 kilogrammnyi volt, ami jelentős értéknek számított. Nikodémusz itt szintén bátorságról tanúskodik, mivel vállalja, hogy a többi farizeus által „szélhámosnak” nevezett Jézussal azonosítják majd. Hamar előkészítik Jézus testét a temetésre, és a két férfi elhelyezi a holttestet egy közeli, új emléksírban. Nikodémuszt azonban még ebben a pillanatban sem nevezik Jézus  tanítványának! (János 19:38–42; Máté 27:63; Márk 15:43).

Miért nem cselekedett?

János a beszámolójában nem tárta fel, hogy Nikodémusz miért „kért felmentést” a ’kínoszlopa felvétele’ alól, és miért nem követte Jézust, viszont hagyott néhány nyomra vezető jelt, amely talán magyarázatot ad ennek a farizeusnak a habozására.

Először is János rámutatott, hogy ez a zsidó elöljáró „éjszaka” ment el Jézushoz (János 3:2). Egy bibliatudós ezt ezzel indokolja: „Nikodémusz nem a félelem miatt ment Jézushoz az éjszaka leple alatt, hanem azért, hogy a tömeget elkerülje, hogy ne szakítsák félbe a Jézussal folytatott beszélgetését.” János azonban ugyanabban a szövegkörnyezetben, amelyben úgy utalt Nikodémuszra, mint aki „először éjszaka ment” Jézushoz, az Arimateából való Józsefről úgy beszél, mint aki „tanítványa volt Jézusnak, de csak titokban a zsidóktól való félelem miatt” (János 19:38, 39). Valószínű tehát, hogy Nikodémusz „a zsidóktól való félelem miatt” ment éjszaka Jézushoz, hisz nem ő volt az egyetlen, aki akkoriban félt kapcsolatot ápolni Jézussal (János 7:13).

Te is azért halogatod a döntést, hogy Jézus tanítványává válj, mert tartasz attól, hogy mit fognak szólni a rokonaid, a barátaid vagy a munkatársaid? „Az emberektől való félelem tőrt vet” — mondja az egyik példabeszéd. Hogyan tudsz megbirkózni ezzel a félelemmel? A példabeszéd így folytatódik: „de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik” (Példabeszédek 29:25). Ahhoz, hogy kiépítsd magadban ezt a bizalmat Jehova iránt, neked magadnak kell tapasztalnod, hogy Isten megőriz téged a bajok idején. Imádkozz Jehovához, és kérd őt, hogy adjon neked bátorságot, hogy még az apróbb döntéseket is meg tudd hozni az imádatával kapcsolatban. A Jehovába vetett hited és bizalmad idővel annyira megerősödik, hogy majd nagyobb döntéseket is meg tudsz hozni Isten akaratával összhangban.

Nikodémusz az uralkodó osztály tagjaként tekintélyes és előkelő ember volt, és talán ez is akadályozta őt abban, hogy megtegye azt a fontos lépést, hogy megtagadja magát. Ekkor még biztos nagyon ragaszkodott a rangjához, amelynek a szanhedrin tagjaként örvendhetett. Vajon te azért habozol lépéseket tenni annak érdekében, hogy Krisztus követőjévé válj, mert lehet, hogy elveszíted előkelő társadalmi rangodat, vagy mert talán fel kell áldoznod cserébe az előbbre jutás reményét? Ezeket össze sem lehet hasonlítani azzal a megtiszteltetéssel, hogy a világegyetem Legfelségesebb személyét szolgálhatod, aki készséggel kielégíti az akaratával megegyező kéréseidet (Zsoltárok 10:17; 83:19; 145:18).

Az is lehet, hogy Nikodémusz azért húzta-halasztotta a dolgot, mert féltette a gazdagságát. Farizeusként bizonyára hatással voltak rá mások, „akik pénzszeretők voltak” (Lukács 16:14). Az is bizonyítja, hogy tehetős ember volt, hogy meg tudta venni a drága mirhagöngyöleget és az aloét. Ma is néhányan azért halogatják a döntést, hogy vállalják a kereszténnyé válással járó felelősségeket, mert aggódnak az anyagi javaik miatt. Jézus azonban így figyelmeztette a követőit: „ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni . . . Mert tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:25–33).

Sokat veszített

Érdekes, hogy a Nikodémuszról szóló beszámolóból — mely csupán a János evangéliumában van feljegyezve — nem derül ki, hogy Nikodémusz végül Jézus követője lett-e vagy sem. Egy hagyomány szerint kiállt Jézus mellett, megkeresztelkedett, a zsidóktól jövő üldözés célpontja lett, megfosztották pozíciójától, és  végül száműzték Jeruzsálemből. Bármi legyen is az igazság, egy dolog biztos: sokat veszített azzal, hogy tétovázott, amikor Jézus még a földön volt.

Ha Nikodémusz követte volna Jézust, amikor első alkalommal találkozott vele, akkor Jézus közeli tanítványa lehetett volna. Figyelembe véve Nikodémusz műveltségét, alázatosságát és szellemi éhségét, valamint azt, hogy jól átlátta a dolgokat, akár még kiemelkedő tanítvány is válhatott volna belőle. Ezenkívül hallgathatta volna a nagy Tanító lenyűgöző beszédeit, létfontosságú tanulságokat meríthetett volna Jézus szemléltetéseiből, szemtanúja lehetett volna Jézus bámulatos csodáinak, valamint erőt meríthetett volna az apostolainak adott búcsúintelmeiből. Ő azonban ezekből mind kimaradt!

Nikodémusz sokat veszített azzal, hogy halogatta a döntést. Egyebek között lemaradt arról, amikor Jézus szájából a következő, kedves felhívás hangzott el: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd érzületű és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes, és a terhem könnyű” (Máté 11:28–30). Nikodémusz elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy első kézből tapasztalja a felüdülést, mely magától Jézustól származott!

Mi a helyzet veled?

Jézus Krisztus 1914 óta Isten égi Királyságának Királyaként jelen van az égben. Amikor megjövendölte, hogy a jelenlétekor mi történik majd, több dolgot megemlített, például ezt is: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Tehát mielőtt a vég eljön, ezt a világméretű prédikálómunkát el kell végezni. Jézus Krisztus örül annak, hogy tökéletlen emberek — köztük te magad is — részt vesznek ebben a munkában.

Nikodémusz felismerte, hogy Jézus Istentől jött (János 3:2). A Biblia tanulmányozása során te is hasonló következtetésre juthattál. Lehet, hogy már változtatásokat is tettél az életedben, hogy alkalmazkodj a Bibliában lefektetett irányadó mértékekhez. Talán már el is jársz Jehova Tanúi összejöveteleire, hogy további ismeretet fogadj be a Bibliáról. Ezek dicséretre méltó erőfeszítések! Ám Nikodémusz esetében nem volt elég, hogy csupán kimutassa az értékelését Jézus mint Isten által küldött személy iránt. ’Meg kellett tagadnia magát, nap nap után fel kellett vennie a kínoszlopát, és állandóan követnie kellett Jézust’ (Lukács 9:23).

Szívleld meg Pál apostol szavait: „Vele együtt munkálkodva kérlelünk is benneteket, ne úgy fogadjátok az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltévesztitek a célját. Mert ő ezt mondja: »Elfogadható időben meghallgattalak, és a megmentés napján megsegítettelek.« Íme! Most van a kiváltképp elfogadható idő. Íme! Most van a megmentés napja” (2Korintus 6:1, 2).

Most van itt az ideje annak, hogy olyan hitet fejlessz ki, amely tettekre indít. Ezt úgy teheted meg, hogy elmélkedsz azokon, amikről a Bibliában tanulsz. Imádkozz Jehovához, és kérd őt, hogy segítsen neked ilyen hitet felmutatni. Miközben érzed majd a segítő kezét, az iránta érzett értékelés és szeretet vágyat fog ébreszteni benned, hogy ’megtagadd magad, nap nap után felvedd a kínoszlopodat, és állandóan kövesd Jézus Krisztust’. Megteszed ezt azon nyomban?

[Kép a 9. oldalon]

Nikodémusz először bátran kiállt Jézus mellett

[Kép a 9. oldalon]

Nikodémusz, nem törődve az ellenállással, segített előkészíteni Jézus testét a temetésre

[Kép a 10. oldalon]

A személyes tanulmányozás és az ima erőt ad, hogy képes legyél cselekedni

[Kép a 10. oldalon]

Elfogadod a kiváltságot, hogy Jézus Krisztus vezetését követve munkálkodhatsz?