Lukács 9:1–62

9  Ezután Jézus összehívta a tizenkettőt, és erőt meg hatalmat adott nekik minden démon fölött,+ és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.+ 2  Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és gyógyítsanak, 3  ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ruha* se legyen nálatok.+ 4  Ha pedig valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, és onnan induljatok tovább.+ 5  És ha valahol nem fogadnak be titeket, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a városból, bizonyítékul ellenük.”+ 6  Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.+ 7  Heródes, a területi uralkodó pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon össze volt zavarodva, mivel egyesek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,+ 8  mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik.+ 9  Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem.+ Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy látni akarta őt.+ 10  Mikor aztán az apostolok visszatértek, beszámoltak Jézusnak arról, hogy mi mindent tettek.+ Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.+ 11  A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik Isten királyságáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.+ 12  Amikor a nap a vége felé közeledett, a tizenkettő odament, és ezt mondta neki: „Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a környező falvakba és tanyákra, hogy szerezzenek szállást és ennivalót, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”+ 13  Jézus azonban ezt mondta: „Ti adjatok nekik enni!”+ Ők így szóltak: „Nincs más nálunk, mint öt kenyér meg két hal, hacsak mi magunk el nem megyünk élelmet venni ezeknek az embereknek.” 14  Ugyanis mintegy 5000 férfi volt ott. De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket körülbelül 50-es csoportokban.” 15  Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették. 16  Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé. 17  Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, 12 kosárral.+ 18  Később, mialatt egymagában imádkozott, odamentek hozzá* a tanítványok, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”+ 19  Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, megint mások pedig azt mondják, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”+ 20  Akkor így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt: „Isten Krisztusa.”+ 21  Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,+ 22  majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék,+ a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”+ 23  Aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát,+ nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.+ 24  Mert aki meg akarja menteni az életét, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét énértem, az meg fogja menteni azt.+ 25  Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszti, vagy kárt szenved?+ 26  Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.+ 27  De higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb Isten királyságát.”+ 28  És valóban, mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.+ 29  Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája szikrázóan fehér lett*. 30  Hirtelen két férfi jelent meg, és beszélgettek vele. Mózes és Illés volt az. 31  Ezek dicsőségben jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.+ 32  Pétert pedig és a vele levőket elnyomta az álom, de amikor teljesen felébredtek, látták Jézust a dicsőségében,+ és a két férfit, aki ott állt vele. 33  És miközben ezek távozni készültek, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” De nem tudta, mit beszél. 34  Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és árnyékot vetett rájuk.+ Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket. 35  Aztán hang+ hallatszott a felhőből: „Ő az én Fiam, akit kiválasztottam.+ Figyeljetek rá!”+ 36  És amikor a hang hallatszott, látták, hogy Jézus már egyedül van. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.+ 37  Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy tömeg jött Jézussal szembe.+ 38  Ekkor a tömegből egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen gyermekem!+ 39  Időnként egy szellem megragadja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és csak nagy nehezen hagyja el őt, miután összevissza zúzta.+ 40  Kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 41  Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és romlott* nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom, és elviselnem titeket? Hozd ide a fiadat.”+ 42  De még mikor az felé tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban rászólt a tisztátalan szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43  Ekkor mindnyájan elámultak Isten fenséges hatalmán.+ Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta a tanítványainak: 44  „Hallgassatok figyelmesen, és jegyezzétek meg ezeket a szavakat, mert az Emberfiát átadják az ellenségeinek.”+ 45  De ők nem értették, hogy mit mond. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne fogják fel, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről. 46  Ezután vitatkozni kezdtek arról, hogy melyikük a legnagyobb.+ 47  Jézus tudta, hogy mi van a szívükben, ezért fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította, 48  és így szólt hozzájuk: „Aki rám való tekintettel* szívesen fogadja ezt a kisgyermeket, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az azt is szívesen fogadja, aki engem elküldött.+ Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy.”+ 49  János így válaszolt: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk*.”+ 50  De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.” 51  Ahogy a felvitetéséig+ hátralevő napok a végükhöz közeledtek, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.+ 52  Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent. 53  De nem fogadták szívesen őt,+ mert elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 54  Amikor Jakab és János tanítvány+ látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?”+ 55  De Jézus megfordult, és megfeddte őket. 56  Így aztán egy másik faluba mentek. 57  És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.”+ 58  Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 59  Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 60  De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak+ temessék el a halottaikat, te pedig menj, és mindenfelé hirdesd Isten királyságát!”+ 61  Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a háznépemtől*.” 62  Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas arra, hogy bemenjen Isten királyságába, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz.”+

Lábjegyzetek

^ Vagy: „még egy ruha”.
^ Esetleg: „csatlakoztak hozzá”; „együtt voltak vele”.
^ Vagy: „olyan fényes lett, mint a villám felvillanó fénye”.
^ Vagy: „elferdült”.
^ Vagy: „a nevemben”.
^ Vagy: „nem tart velünk a követődként”.
^ Vagy: „azoktól, akik a házamban laknak”.

Jegyzetek

sarut: Ez úgy tűnik, hogy egy extra pár sarura utal, mivel Jézus arra kérte a tanítványait, hogy ne vigyenek magukkal sarut. Nem volt szokatlan, hogy az emberek egy extra pár sarut vittek magukkal egy hosszú útra, mivel a cipőtalpak elkophattak vagy a szíjak elszakadhattak. Amikor Jézus egy korábbi alkalommal hasonló útmutatásokat adott, akkor arra kérte a tanítványait, hogy azt a sarut vegyék fel, vagyis kössék a lábukra, amely már megvolt nekik (Mr 6:8, 9). És ahogy az a Mt 10:9, 10-ben fel van jegyezve, arra utasította őket, hogy ne vigyenek magukkal sarut, vagyis ne szerezzenek be maguknak még egyet a már meglevő mellé.

Semmit se vigyetek az útra: Amikor Jézus elküldte az apostolait egy prédikáló körútra, hogy „hirdessék Isten királyságát” (Lk 9:2), útmutatásokat adott nekik azzal kapcsolatban, hogy hogyan lássák el ezt a mindennél fontosabb munkát. Az útmutatásai mind a három szinoptikus evangéliumban fel vannak jegyezve (Mt 10:8–10; Mr 6:8, 9; Lk 9:3). Noha a szóhasználatukban vannak eltérések, mindegyik evangélium arra utal, hogy az apostoloknak nem volt szabad engedniük, hogy elterelje a figyelmüket az, hogy a szükségesnél több dolgot visznek magukkal, mivel Jehova gondoskodni fog róluk. Mind a három beszámoló leírja, hogy az apostolok nem vihettek magukkal két ruhát, vagyis „még egy ruhát” (lábj.) azon felül, ami már rajtuk volt. A hébereknél, úgy tűnik, szokás volt, hogy magukkal vittek egy botot az útra (1Mó 32:10), továbbá a Mr 6:8 ezt írja: „semmit se vigyenek az útra egy boton kívül”. Ezért a Lk 9:3-ban szereplő útmutatást („Semmit se vigyetek. . . se botot”) nem úgy kell érteni, hogy bot nélkül keljenek útra, hanem inkább, hogy ne vigyenek magukkal még egyet a már meglevő botjuk mellett. Jézus tehát arra kérte a tanítványait, hogy ne cipeljenek magukkal felesleges holmikat, melyek csak terhet jelentettek volna nekik, mivel Jehova gondoskodni fog róluk az útjuk során. (Lásd a Lk 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet, mely versben Jézus hasonló útmutatásokat adott a 70 tanítványnak, akiket egy másik alkalommal küldött el.)

pénzt: Szó szerint: „ezüstöt”. Vagyis ezüstpénzt.

maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről: Jézus azt az utasítást adta a tanítványainak, hogy amikor megérkeznek egy városba, maradjanak annál, aki vendégszeretettel fogadja őket, és ne menjenek át „egyik házból a másikba” (Lk 10:1–7). Ha nem keresték, hogy melyik helyen lenne kényelmesebb, vagy hol fogadnák őket több mindennel, azzal azt mutatták, hogy ezek csak másodlagosak a prédikálásra vonatkozó megbízatásukhoz képest.

rázzátok le a port a lábatokról: Ha egy vallásos zsidó átutazott egy nem zsidó országon, lerázta az általa tisztátalannak tartott port a lábáról, mielőtt újra belépett volna egy zsidó területre. Viszont Jézus minden bizonnyal másra gondolt, amikor ezeket az utasításokat adta a tanítványainak. Ez a gesztus azt jelképezte, hogy a tanítványok elhárítják magukról a felelősséget azért, amit ezek az emberek tapasztalnak majd Isten ítéletének a következményeként. Hasonló kifejezés fordul elő a Mt 10:14-ben és a Mr 6:11-ben. Márk és Lukács hozzáteszi még a bizonyítékul ellenük kifejezést is. Pál és Barnabás megfogadta ezt a felszólítást a pizidiai Antiókiában (Cs 13:51), és amikor Pál Korintuszban is hasonlót tett, azaz megrázta a ruháit, hozzáfűzte: „Ti lesztek a felelősök a halálotokért. Én tiszta vagyok” (Cs 18:6).

Heródes: Vagyis Heródes Antipasz, Nagy Heródes fia. (Lásd a Szójegyzéket.)

a területi uralkodó: Szó szerint: „a tetrarcha” (jelentése ’uralkodó egynegyed fölött’, azaz egy tartomány vagy terület negyede fölött). A kisebb területi uralkodókat vagy fejedelmeket nevezték így, akik a római uralom jóváhagyásával gyakorolták a hatalmukat. Heródes Antipasz Galileának és Pereának volt a tetrarchája. (Vesd össze a Mr 6:14-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

Ti adjatok nekik enni: Ez Jézus egyetlen olyan csodája, melyről mind a négy evangélium beszámol (Mt 14:15–21; Mr 6:35–44; Lk 9:10–17; Jn 6:1–13).

megtörte azokat: A kenyér általában egy lapos lepény volt, amelyet keményre sütöttek. Ezért általában úgy ették, hogy előtte megtörték (Mt 14:19; 15:36; 26:26; Mr 6:41; 8:6).

kosár: Feltehetően kis méretű, vesszőből készült kosárról van szó egy kötélből készült pánttal, hogy egy utazó könnyedén tudja cipelni. Úgy tartják, hogy kb. 7,5 l volt az űrtartalma. (Lásd a Mt 16:9, 10-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Miközben imádkozott: Lukács az evangéliumában különleges figyelmet szentel az imának. Jézus több imájáról is egyedül ő tesz említést. Például itt leírja, hogy Jézus a keresztelkedésekor imádkozott. Hogy többek között milyen jelentőségteljes szavakat mondott ekkor, azt nyilvánvalóan Pál írta le később (Héb 10:5–9). További példák Jézus imáira, melyeket csak Lukács jegyzett fel: Lk 5:16; 6:12; 9:18, 28; 11:1; 23:46.

egymagában imádkozott: Ez Cezárea Filippi közelében volt (Mt 16:13; Mr 8:27). Csak Lukács számol be róla, hogy Jézus egymagában imádkozott. (Lásd a Lk 3:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

János: A héber Johanán név magyar megfelelője, melynek jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’.

Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Nyilván egyfajta családnévként használták, mivel Jánosnak a vízben való keresztelés volt az ismérve. A zsidó történetíró, Josephus Flavius is írt „Keresztelő” Jánosról.

Illés: Héber név, melynek jelentése ’Istenem Jehova’.

Krisztus: Ez a cím a görög Khri·sztoszʹ szóból származik, és a „Messiás” (a héber má·síʹach) cím megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. A bibliai időkben szertartásos keretek között kenték fel olajjal az uralkodókat.

a Krisztusnak: Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki.

Isten Krisztusa: Péter „Isten Krisztusa”-ként (görögül ho khri·sztoszʹ tu The·uʹ) azonosítja Jézust. A „Krisztus” cím a „Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Itt a görögben határozott névelő áll a „Krisztus” cím előtt, ami nyilvánvalóan Jézusnak a Messiásként betöltött szerepét emeli ki. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

minden magas rangú papját: A görög kifejezés „főpap”-nak van fordítva, ha egyes számban szerepel, és arra a személyre utal, aki a nép legfőbb képviselője volt Isten előtt. Itt többes számban szerepel, és a papság főembereire utal, többek közt a korábbi főpapokra és talán a 24 papi osztály főire.

írástudóját: Ezt a kifejezést eredetileg az Írások másolóira használták, Jézus idejében viszont azokra utalt, akik jártasak voltak a törvényben, és tanították azt.

vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Lk 20:1; 22:52, 66; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.

írástudók: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben az „Írnok, írástudó” címszót.

tagadja meg magát: Vagy: „mondjon le minden jogáról”. Ez arra utal, hogy valaki kész teljesen megtagadni magát, vagy kész lemondani a saját maga feletti tulajdonjogról Isten javára. A görög kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „nemet kell mondania önmagának”, ami jól mutatja, hogy talán le kell mondania a vágyairól, törekvéseiről vagy kényelméről (2Ko 5:14, 15). Ugyanezt a görög igét használja Máté, amikor arról ír, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Jézust (Mt 26:34, 35, 75).

kínoszlopát: A klasszikus görög nyelvben a sztau·roszʹ szó alapvetően egy egyenesen álló oszlopot jelent. Átvitt értelemben időnként arra a szenvedésre, szégyenre, kínra vagy halálra utal, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. (Lásd a Szójegyzéket.)

tagadja meg magát: Vagy: „mondjon le minden jogáról”. Ez arra utal, hogy valaki kész teljesen megtagadni magát, vagy kész lemondani a saját maga feletti tulajdonjogról Isten javára. A görög kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „nemet kell mondania önmagának”, ami jól mutatja, hogy talán le kell mondania a vágyairól, törekvéseiről vagy kényelméről (2Ko 5:14, 15). Ugyanezt a görög igét, illetve egy ezzel rokon igét használ Lukács, amikor arról ír, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Jézust (Lk 22:34, 57, 61; lásd a Mt 16:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

kínoszlopát: Lásd a Mt 16:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

világba: A görög koʹszmosz szó itt az emberiség világára utal. Úgy tűnik, ebben a szövegkörnyezetben az érkezőben volt már a világba kifejezés elsősorban nem arra utal, hogy Jézus megszületett emberként, hanem hogy a keresztelkedésekor elment az emberek közé. A keresztelkedése után elvégezte a kijelölt feladatát, világosság volt az emberiség világának. (Vesd össze: Jn 3:17, 19; 6:14; 9:39; 10:36; 11:27; 12:46; 1Jn 4:9.)

a világ őáltala jött létre: A görög koʹszmosz („világ”) szó itt az emberiség világára utal, ami a vers későbbi részéből egyértelműen látszik: nem ismerte őt a világ. A világi írások időnként a világegyetemre és a teremtett dolgokra használják ezt a görög kifejezést. Pál apostol is ebben az értelemben használhatta, amikor egy görög hallgatósághoz beszélt (Cs 17:24). A Keresztény görög iratokban viszont többnyire az emberiség világára vagy annak egy részére utal ez a kifejezés. Az igaz, hogy Jézus részt vett mindennek – többek közt az égnek, a földnek és minden rajta levő dolognak – a teremtésében. De ez a vers inkább azt hangsúlyozza, hogy milyen szerepe volt az emberiség megteremtésében (1Mó 1:26; Jn 1:3; Kol 1:15–17).

a világot: A görög koʹszmosz szó szorosan kapcsolódik az emberiséghez a görög irodalomban, a Bibliában pedig még inkább. (Lásd a Jn 1:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Ebben a szövegkörnyezetben a koʹszmosz a megváltható emberiség egész világára utal, amelyről a Jn 1:29-ben az olvasható, hogy bűnös, vagyis az emberek bűnt örököltek Ádámtól.

világra jött: Jézus itt egy ember születésével szemléltette azt, hogy hogyan fordul örömre a szenvedés és a bánat (Jn 16:20). Egy szülő asszony sok fájdalmat él át, de az abból fakadó öröm, hogy új életet hoz világra, elfeledtet vele minden fájdalmat. Ebben a szövegkörnyezetben a „világ” (görögül koʹszmosz) a szervezett emberi társadalomra, illetve az emberi életre és életkörülményekre utal, melybe beleszületik egy gyermek. A Bibliában időnként ezt jelenti a „világ” szó (1Ko 14:10; 1Ti 6:7; lásd a Lk 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet).

az egész világot: A görög koʹszmosz szónak, melyet általában „világ”-nak fordítanak, az alapjelentése: ’rendszer’, ’rendezettség’. A görög irodalomban utalhat az emberiség világára, és a Keresztény görög iratokban is gyakran ebben az értelemben szerepel. (Lásd a Jn 1:9, 10; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A koʹszmosz szó azonban nem csak az „emberiség” szó szinonimája. A Bibliában megőrzi az eredeti jelentését (’rendszer’, ’rendezettség’), mivel az emberiség világának van egy fajta felépítése: számos kultúrából, törzsből, nemzetből és gazdasági rendszerből tevődik össze (1Jn 3:17; Jel 7:9; 14:6). Ez a jelentése a „világ” szónak ebben és más szövegkörnyezetekben. Ahogy az évszázadok során a világ népessége növekedett, az emberi életet érintő és körbevevő társadalmi rendszer is egyre kiterjedtebb és bonyolultabb lett. (Lásd a Jn 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

mintegy nyolc nappal e szavak után: Máté és Márk beszámolója azt írja, hogy „hat nappal később” (Mt 17:1; Mr 9:2). Lukács más szemszögből számolja a napokat, mint Máté és Márk, feltehetően amiatt, hogy beleszámítja azt a napot is, amikor Jézus az ígéretet teszi (Lk 9:27), valamint azt a napot, amikor az elváltozásra sor kerül. Máté és Márk a közbenső hat teljes napot veszi alapul. Azt is érdemes megfigyelni, hogy Lukács megközelítőleg adja meg a napok számát, úgy fogalmaz, hogy „mintegy nyolc nappal”.

imádkozni: Csak Lukács említi meg ezt a részletet Jézus elváltozásával kapcsolatban. A következő vers szintén utal rá, hogy Jézus „imádkozott” (Lk 9:29). Más alkalmak, melyeket egyedül Lukács jegyzett fel arról, hogy Jézus imádkozott: Lk 3:21; 5:16; 6:12; 9:18; 11:1; 23:46.

eltávozásáról: Az itt használt görög eʹxo·dosz szó szerepel a 2Pt 1:15-ben (eltávozás) és a Héb 11:22-ben (kivonulás). Jézus eltávozása kétségkívül a halálát és az azt követő, égi életre való feltámadását is magában foglalta.

hang hallatszott az égből: Ez az első abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Lk 9:35-höz és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

hang: Ez a harmadik abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. Az első akkor volt, amikor Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett. Erről a Mt 3:16, 17; a Mr 1:11 és a Lk 3:22 számol be. A másodikra Jézus elváltozásakor került sor i. sz. 32-ben, melyről a Mt 17:5; a Mr 9:7 és a Lk 9:35 ír. A harmadik ilyen alkalom, melyről csak János evangéliuma tesz említést, i. sz. 33-ban történt, nem sokkal Jézus utolsó pászkája előtt. Jehova válaszolt Jézusnak arra a kérésére, hogy dicsőítse meg a nevét.

hang hallatszott a felhőből: Ez a második abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Lk 3:22-höz és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

egy egyszülött fiú: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A Bibliában ez a kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. (Lásd a Lk 7:12; 8:42; 9:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) János apostol kizárólag Jézusra utal az írásaiban ezzel a szóval (Jn 3:16, 18; 1Jn 4:9), de sosem azzal kapcsolatban, hogy Jézus emberként megszületett vagy élt. János arra vonatkozóan használja ezt a szót, amikor Jézus az emberi léte előtt a Logosz vagy a Szó volt, aki „kezdetben. . . az Istennel volt”, még „mielőtt a világ lett” (Jn 1:1, 2; 17:5, 24). Jézus azért az „egyszülött fiú”, mert ő Jehova elsőszülöttje, és egyedül őt teremtette meg Isten közvetlenül. Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy „az igaz Isten fiai” vagy „Isten minden fia” (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7), őket Jehova mind az elsőszülött Fia által alkotta meg (Kol 1:15, 16). Összegezve: a mo·no·ge·nészʹ szó egyaránt utal arra, hogy Jézus ’egyedülálló’; ’egyedi’; ’páratlan’, és arra is, hogy egyetlen fia Istennek, akit közvetlenül és egyedül teremtett (1Jn 5:18).

az egyszülött Fiát: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. János apostol az írásaiban kizárólag Jézusra használja ezt a kifejezést (Jn 1:14; 3:18; 1Jn 4:9; lásd a Jn 1:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet). Bár más szellemteremtményeket is nevez úgy a Biblia, hogy Isten fiai, egyedül Jézust hívja úgy, hogy Isten „egyszülött” Fia (1Mó 6:2, 4; Jób 1:6; 2:1; 38:4–7). Jézus, az elsőszülött Fiú az egyetlen olyan teremtmény, akit az Atyja közvetlenül teremtett, így egyedülálló volt, és különbözött Isten összes többi fiától. Őket Jehova kivétel nélkül az elsőszülött Fia által teremtette meg. A görög mo·no·ge·nészʹ szó hasonló értelemben szerepel, amikor Pál Izsákról mondja azt, hogy Ábrahám egyszülött fia (Héb 11:17). Jóllehet Ábrahámnak lett egy fia Hágártól, Izmael, és több fia is Keturától (1Mó 16:15; 25:1, 2; 1Kr 1:28, 32), Izsák „egyszülött” volt abban az értelemben, hogy ő volt Ábrahám egyetlen olyan fia, aki Isten ígéretének köszönhetően született, és az egyetlen fia Sárának (1Mó 17:16–19).

egyetlen: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valakinek egyetlen gyermeke van. Ugyanezt a görög szót használják a naini özvegy „egyetlen” fiára, illetve Jairus „egyetlen” lányára (Lk 7:12; 8:41, 42). A görög Septuaginta a mo·no·ge·nészʹ szóval él, amikor ezt írja Jefte lányáról: „Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya” (Bí 11:34). János apostol írásaiban a mo·no·ge·nészʹ szó ötször Jézusra utal. (Arról, hogy mit jelent a kifejezés Jézussal kapcsolatban, lásd a Jn 1:14; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Isten fenséges hatalmán: Vagy: „Isten nagyságán (fenségén)”. Amikor Jézus meggyógyította az embereket, nem önmagára irányította a figyelmet, mintha ő lett volna a gyógyító. Isten hatalmának tulajdonította ezeket a csodákat.

felvitetéséig: A görög a·naʹlém·pszisz szó egyedül itt szerepel a Keresztény görög iratokban. Általában úgy vélik, hogy Jézus égbe menetelére utal. A Cs 1:2, 11, 22-ben egy ezzel rokon ige szerepel, mely „felvitetett”-nek lett fordítva.

elhatározta: Szó szerint: „arra fordította arcát”. (Vesd össze: Lk 9:51.) A Héber iratokban is találhatóak ehhez hasonló kifejezések abban az értelemben, hogy valakinek egy cél, szándék vagy vágy lebeg a szeme előtt (1Ki 2:15, lábj.; 2Ki 12:17, lábj.), és az elszántság, eltökéltség gondolatát hordozza (2Kr 20:3, lábj.; Dá 11:17, lábj.).

nincs hová lehajtania a fejét: Vagyis nincsen saját lakhelye.

nincs hová lehajtania a fejét: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Uram: Egyes kéziratokban nem szerepel ez a szó, de számos korai, hiteles kéziratban igen.

eltemessem apámat: Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy a férfi éppen ekkor veszítette el az apját, és azt kérte, hogy hadd rendezze el a temetést. Ha így lett volna, akkor feltehetően nem beszélgetett volna Jézussal. Az ókori Közel-Keleten egy haláleset után nagyon gyorsan megtartották a temetést, sokszor még aznap. Ennek a férfinak az apja tehát alighanem még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nem kérte volna arra a férfit, hogy hagyja magára a beteg, rászoruló édesapját, vagyis biztosan voltak más családtagjai, akik tudtak volna róla gondoskodni (Mr 7:9–13). A férfi igazából ezt mondta: „Követlek majd, de csak azután, hogy meghalt az apám, és eltemettem.” Jézus úgy ítélte meg, hogy ez a férfi elszalasztotta a lehetőséget, hogy az első helyre tegye az életében Isten királyságát (Lk 9:60, 62).

eltemessem apámat: Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy a férfi éppen ekkor veszítette el az apját, és azt kérte, hogy hadd rendezze el a temetést. Ha így lett volna, akkor feltehetően nem beszélgetett volna Jézussal. Az ókori Közel-Keleten egy haláleset után nagyon gyorsan megtartották a temetést, sokszor még aznap. Ennek a férfinak az apja tehát alighanem még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nem kérte volna arra a férfit, hogy hagyja magára a beteg, rászoruló édesapját, vagyis biztosan voltak más családtagjai, akik tudtak volna róla gondoskodni (Mr 7:9–13). A férfi igazából ezt mondta: „Követlek majd, de csak azután, hogy meghalt az apám, és eltemettem.” Jézus úgy ítélte meg, hogy ez a férfi elszalasztotta a lehetőséget, hogy az első helyre tegye az életében Isten királyságát (Lk 9:60, 62).

Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat: Ahogy a Lk 9:59-hez tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, a férfi apja feltehetően még élt, csak beteg volt, vagy idős. Jézus nyilvánvalóan erre gondolt: „hagyd, hogy az Isten szemében halott emberek temessék el a halottaikat”, vagyis a férfinak nem kellett volna várnia azzal, hogy kövesse Jézust, hiszen a rokonai minden bizonnyal gondozni tudták volna az apját, míg él. Ez a férfi Jézus követésével az örök élet útjára lépett volna, és nem azok között lett volna, akik Isten szemében halottak. A válaszával Jézus rámutatott, hogy ha valaki életben akar maradni Isten szemében, akkor elengedhetetlen, hogy első helyre tegye az életében Isten királyságát, és mindenfelé hirdesse azt.

aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz: Amikor Jézus azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy a tanítványok teljes szívvel szolgáljanak, a szántásra utalt. Egy olyan emberről beszélt, aki szeretett volna a tanítványa lenni, de azzal a kikötéssel, hogy előbb hadd búcsúzzon el a háznépétől (Lk 9:61). Ha valaki szántás közben hagyta, hogy elterelődjön a figyelme, görbék lettek a barázdák, ha pedig megállt, hogy hátranézzen, a munka lelassult. Ehhez hasonlóan, ha valakit elhívnak, hogy tanítvány legyen, de hagyja, hogy elterelődjön a figyelme erről a feladatról, alkalmatlanná válik arra, hogy bemenjen Isten királyságába.

Multimédia

Bot és tarisznya
Bot és tarisznya

A bot, illetve a vessző elterjedt volt az ókori héberek körében. Ezeket többek között a következő célokra használták: támaszkodásra (2Mó 12:11; Za 8:4; Héb 11:21); védelmezésre vagy védekezésre (2Sá 23:21); cséplésre (Ézs 28:27); valamint az olajbogyó betakarítására (5Mó 24:20; Ézs 24:13). A tarisznyát leggyakrabban utazók, pásztorok és földművesek hordták a vállukon; és ez a fajta táska általában bőrből készült. Élelmet, ruhát és egyéb szükséges dolgokat vittek benne. Amikor Jézus egy prédikáló körútra küldte az apostolokat, akkor a botra és a tarisznyára vonatkozóan is adott nekik utasításokat. Az apostoloknak semmi pluszdolgot sem kellett magukkal vinniük, így semmi sem vonta el a figyelmüket; Jehova gondoskodott róluk. (Hogy mit jelentenek Jézus utasításai, lásd a Lk 9:3; 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Heródes Antipasz által készített érme
Heródes Antipasz által készített érme

Ezeken a fotókon egy rézötvözetből készült érme két oldala látható. Az érmét akkoriban verték, amikor Jézus a szolgálatát végezte. Heródes Antipasz megbízásából készült ez az érme, aki Galilea és Perea tetrarchája, vagyis területi uralkodója volt. Jézus valószínűleg átvonult a Heródes fennhatósága alá tartozó Pereán, amikor Jeruzsálem felé tartott, és a farizeusok azt mondták neki, hogy Heródes meg akarja öletni. Jézus a válaszában „annak a rókának” nevezte Heródest. (Lásd a Lk 13:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Mivel Heródesnek a legtöbb alattvalója zsidó volt, az érméin olyan ábrázolások voltak, mint például pálmaág (1.) és koszorú (2.), amelyekkel nem sértette meg a zsidókat.

Kosarak
Kosarak

A Bibliában számos szót használnak a kosarak különböző fajtáira. Például az a görög szó, mellyel arra a 12 kosárra utalnak, amelyekben összegyűjtötték a maradékot, miután Jézus csoda útján jóllakatott kb. 5000 férfit, viszonylag kis méretű, vesszőből készült kézikosár lehetett. Arra a 7 kosárra viszont egy másik görög szót használ a Szentírás, melyekbe a kb. 4000 személy jóllakatása után szedték össze a maradékot (Mr 8:8, 9). Ez a szó egy nagy vagy fedeles kosárra utal. Ugyanez a görög szó szerepel abban a részben is, mely leírja, hogy Pált egy kosárban eresztették le Damaszkusz egyik falnyílásán át (Cs 9:25).

Hermon-hegy
Hermon-hegy

Izrael környékén a Hermon-hegy a legmagasabb, 2814 m. Cezárea Filippi közelében található. Hófödte csúcsai miatt lecsapódik a pára, aminek köszönhetően rengeteg harmat képződik, és a növényzet életben marad a hosszú, száraz évszakban (Zs 133:3). Elsősorban ez az olvadó hó táplálja a Jordán vizét. A Hermon-hegy volt az egyik lehetséges helyszíne Jézus elváltozásának (Mt 17:2).

A Hermon-hegy a Hula-völgyi természetvédelmi területről nézve
A Hermon-hegy a Hula-völgyi természetvédelmi területről nézve

A Hermon-hegy az ígéret földjének északi határán helyezkedik el, és több csúcsa közül a 2814 m-es a legmagasabb. Ezek a csúcsok alkotják az Antilibanon hegylánc déli részét. Jézus valószínűleg a Hermon-hegyen változott el.

A rókák barlangja és a madarak fészke
A rókák barlangja és a madarak fészke

Jézus azt mondta, hogy ellentétben a rókákkal, melyeknek van barlangjuk, és a madarakkal, melyeknek van fészkük, neki nincs állandó otthona. A képen látható rókafajta (Vulpes vulpes) nemcsak a Közel-Keleten él, hanem Afrikában, Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában is, sőt Ausztráliában is meghonosították. A rókák általában természetes hasadékokban vagy más állatok üregében élnek, melyet azok vagy elhagytak, vagy a róka elbitorolta tőlük. Ezek hiányában odút ásnak a földbe. A képen látható berki poszáta (Cettia cetti) az egyike annak a kb. 470 madárfajtának, melyek az év folyamán megfordulnak Izraelben. A madarak fészke is nagyon változó lehet, készíthetik fákon, fatörzsek üregeiben vagy sziklákon, illetve lehetnek ágakból, levelekből, hínárból, gyapjúból, szalmából, mohából vagy madártollból. Az ország változatos domborzata – a hűvös hegycsúcsoktól az alacsonyan fekvő, tikkasztó völgyekig, és a szikkadt sivatagoktól a tengerparti síkságokig – a Földközi-tenger délkeleti csücskét a madarak kedvenc lakóhelyévé teszi, legyenek azok ott élő vagy vándormadarak.

Szántás
Szántás

Gyakran ősszel szántottak, amikor az eső megpuhította a talajt, amely a forró nyári hónapok alatt megkeményedett. (Lásd a B15-ös függ.-et.) Némelyik eke egy fémvéggel ellátott, egyszerű, hegyes fadarab volt. Ezt egy rúdhoz erősítették, amelyet egy vagy több állat húzott. A szántás után elvetették a magot. A Héber iratokban gyakran utaltak a szántásra különböző szemléltetésekben (Bí 14:18; Ézs 2:4; Jr 4:3; Mi 4:3). Jézus sokszor tanított fontos igazságokat úgy, hogy mezőgazdasági tevékenységeket hozott fel szemléltetésként. Például a szántásra utalt, amikor azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy a tanítványok teljes szívvel szolgáljanak (Lk 9:62). Ha egy munkás nem az ekére figyelt, görbék lettek a barázdák. Ehhez hasonlóan, ha Krisztus egyik tanítványának elterelődik a figyelme, vagy már nem látja el a feladatait, alkalmatlanná válik Isten királyságára.

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Lukács 9
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty