Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Iskolai barátságok — Hol a határ?

Iskolai barátságok — Hol a határ?

Fiatalok kérdezik

Iskolai barátságok — Hol a határ?

„A többiek a suliban arról beszélgettek, hogy mi mindent csináltak együtt a hétvégén. Kirekesztve éreztem magam” (Michelle) *.

„Néha látom, hogy a srácok együtt vannak. Ilyenkor arra szoktam gondolni: »Tyűha, ők aztán igazi jó barátok, én is szeretnék közéjük tartozni!«” (Joe).

„Elég könnyen barátkoztam a suliban, és ebből gondok is adódtak” (Maria).

AZ IDŐD jelentős részében az iskolatársaiddal vagy. Sokszor hasonló nehézségekkel, csalódásokkal néztek szembe és közös feladataitok vannak. Bizonyos tekintetben úgy érezheted, hogy sokkal több dolog köt össze velük, mint a szüleiddel, a testvéreiddel vagy a keresztény társaiddal. Érthetően úgy érezheted, hogy jó velük barátkozni. Van ebben valami rossz? Vannak csapdák? Meddig mehetsz el, ha az iskolai barátságokról van szó? Hol kell megvonnod a határt?

Szükséged van barátokra

Mindenkinek szüksége van barátokra, olyan emberekre, akikkel kellemesen töltheti az idejét, és akikre támaszkodhat a bajban. Jézusnak is voltak barátai, és élvezte a velük töltött időt (János 15:15). És amikor a kínoszlopon haldoklott, jó barátja, János, a tanítvány, akit különösen szeretett, ott volt mellette (János 19:25–27; 21:20). Neked is szükséged van ilyen barátokra, akik jóban-rosszban kitartanak melletted. Egy bibliai példabeszéd kijelenti: „Minden időben szeret az igaz társ, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17).

Talán úgy érzed, hogy pont egy ilyen társra találtál az iskolában, hiszen van egy osztálytársad, akivel nagyon jól kijössz. Közös az érdeklődési körötök, és jól el tudtok beszélgetni. Tény, hogy nem a hívőtársad, de meglátásod szerint ő nem tartozik a ’rossz társaság’ kategóriába (1Korintusz 15:33). Való igaz, hogy vannak olyan fiatalok, akik — bár nem osztják a bibliai hitnézeteidet — betartanak bizonyos alapelveket (Róma 2:14, 15). De vajon ez azt jelenti, hogy szorosabb barátságot kellene kötnöd velük?

A keresztények nem szigetelik el magukat

Szó sincs arról, hogy az igaz keresztények kerülik a nem hívőket. Ahhoz például, hogy eleget tudjanak tenni a megbízatásuknak, vagyis hogy ’tanítvánnyá tegyenek minden nemzetből való embereket’, a keresztényeknek beszélgetniük kell mindenféle rasszhoz, valláshoz és kultúrához tartozó egyénekkel (Máté 28:19). Ők nem szigetelik el magukat a szomszédaiktól, a munkatársaiktól vagy az iskolatársaiktól. Sőt, a keresztények nagyon is érdeklődnek mások iránt.

Pál apostol remek példát mutatott ebben. Tudta, hogyan kell beszélgetni ’mindenfajta emberrel’, még akkor is, ha azok nem voltak vele egy hiten. Pálnak persze nem az volt a célja, hogy csupán eltársalogjon velük. Így fogalmazott: „mindent a jó hírért teszek, hogy másokkal együtt részese legyek” (1Korintusz 9:22, 23).

Te is követheted Pál példáját. Légy barátságos a társaiddal, és tanulj meg ügyesen beszélgetni velük! Lehet, hogy néhány iskolatársad azt a Biblián alapuló reménységet keresi, melyet te már ismersz. Figyeld meg egy keresztény lány, Janet esetét! A tanulók azt a feladatot kapták, hogy írjanak rövid megjegyzést minden egyes osztálytársukról, majd minden diák elolvashatta, hogy mit írtak róla mások. A Janetnek szóló egyik papíron ez állt: „Te mindig boldognak látszol. Ugye elmondod, hogy miért?

Ez a tapasztalat is azt mutatja, hogy néhány osztálytársad talán nyitott arra, hogy megismerje a hitedet. Jól teszed hát, ha barátságosan bánsz az ilyen társaiddal. Így biztosan lesz rá lehetőséged, hogy elmagyarázd nekik a meggyőződésedet. Engedd, hogy ők is kifejtsék a véleményüket, és figyelmesen hallgasd meg őket. Az iskolatársaiddal folytatott beszélgetések során szerzett tapasztalatoknak nagy hasznát fogod venni, ha majd elhelyezkedsz, és hasonló helyzetekkel kerülsz szembe. Ha barátságosan viselkedsz az iskolában és a munkahelyen, az hozzájárul, hogy ’a mi Megmentőnknek, Istennek a tanítását ékesítsd mindenben’ (Titusz 2:10).

’Felemás iga’ a barátságokban

Természetesen az, hogy valaki barátságosan bánik egy osztálytársával, nem ugyanaz, mint ha meghitt barátjává fogadja. Pál a következőket írta: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel” (2Korintusz 6:14). Ahhoz, hogy valakinek a meghitt barátja lehess, fontos, hogy közös legyen az értékrendetek és a céljaitok. Ez viszont egyszerűen lehetetlen, ha egy olyan személyről van szó, aki nem ragaszkodik az általad elfogadott, Szentíráson alapuló hitnézetekhez és irányadó mértékekhez. Ha felemás igába kerülsz egy nem hívő osztálytársaddal, idővel valószínűleg rá fog venni, hogy helytelenségeket kövess el, vagy pedig megrontja a hasznos szokásaidat.

Maria a saját bőrén tapasztalta ezt. Nyílt természetének köszönhetően könnyen szerzett barátokat, de nem igazán tudta, hogy hol kell megvonni a határt. „Örültem neki, hogy a lányok és a fiúk szeretnek — vallja be. — Emiatt azonban egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre jobban elnyel a világ.”

Mariához hasonlóan talán neked sem könnyű felismerni, amikor egy nem hívővel való barátságod kezd túl szorossá válni. De megvédheted magad az érzelmi károktól, ha egyértelmű határokat állítasz fel, hogy kit fogsz ismerősként kezelni, és kit fogsz meghitt barátoddá fogadni. Hogyan teheted ezt meg?

Hogyan válassz igazi barátokat?

Korábban már említettük, hogy Jézusnak is voltak meghitt barátai, amikor a földön élt. Hogyan választotta ki őket? Jézus mindig őszinte volt, és szellemi dolgokról beszélt. Azok, akik elfogadták a tanításait és az életmódját, vonzódtak hozzá (János 15:14). Például volt négy férfi, akik miután hallották Jézus beszédét, annyira fellelkesültek, hogy „mindent otthagyva, követték őt”. Ők — Péter, András, Jakab és János — Jézus meghitt barátai lettek (Lukács 5:1–11; Máté 4:18–22).

Jézus beszéde és a tettei nyilvánvalóvá tették, hogy ő komolyan veszi azt, amiben hisz, és hogy nem lehet megingatni. Akik nem akarták elfogadni őt és a tanításait, azok elhagyták, ő pedig hagyta, hogy elmenjenek (János 6:60–66).

Egyszer például egy ifjú őszintesége mélyen megérintette Jézust. A Biblia azt írja, hogy ’Jézus rátekintett, és szeretetet érzett iránta’. Amikor azonban a férfi megtudta, hogy Jézus mit vár el a barátaitól, „elment”. A férfi jó embernek tűnt, hiszen Jézus ’szeretetet érzett iránta’. Ám Jézus többet várt el a barátaitól (Márk 10:17–22; Máté 19:16–22). Mi a helyzet veled?

Talán van egy osztálytársad, akivel nagyon jól kijössz. De kérdezd meg magadtól: „Kész ő arra, hogy azt tegye, amit Jézus parancsolt? Szeretné megismerni Jehovát, azt, akit Jézus tanítása szerint imádnunk kell?” (Máté 4:10). Ha beszélgetsz az osztálytársaiddal, és közben összhangban élsz a Biblia irányadó mértékeivel, egyértelmű választ kapsz majd ezekre a kérdésekre.

Légy kedves az osztálytársaidhoz, ahogyan Jézus is barátságosan bánt mindenféle emberrel. De ne feledd, Jézus csak olyanokkal ápolt meghitt barátságot, akik szerették égi Atyját, Jehovát. Kövesd a példáját! ’Őrizd meg jónak a viselkedésedet’ az iskolában, és tapintatosan oszd meg másokkal a hitedet. És ami a legfontosabb, győződj meg róla, hogy a lehető legjobb barátokat választod! (1Péter 2:12).

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. Néhány nevet megváltoztattunk.

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ Milyen csapdákba eshetsz, ha tanítás után a szabadidődet nem hívő osztálytársaiddal töltöd? Bölcs dolog lenne ezt tenni?

▪ Most, hogy elolvastad a cikket, úgy érzed, hogy túl szorosra fűzted valamelyik osztálytársaddal a barátságot? Ha igen, mit tehetsz?

[Kiemelt rész/képek a 18. oldalon]

Hogyan szerezhetek igazi barátokat?

Ebben a filmben, melyet Jehova Tanúi készítettek, őszinte interjúkat láthatsz egyesült államokbeli, olasz, francia és spanyol fiatalokkal. Eddig 36 nyelven jelent meg.

[Kép a 18. oldalon]

Néhány osztálytársad talán kíváncsi rá, hogy miben hiszel